2006-12-12

Nem megy nekem ez a frissítsünk rendszeresen dolog, de hát ez van.

Túl vagyunk 2 ultrahangon, és még mindig nem lettünk okosabbak, ha csak annyival nem, hogy szééééép nagy gyerek eddig, 1,7 kg volt a súlya és kb. 30 cm volt a fejkörfogata 30 hetes korában, de még mindig ücsükél. Próbálom esténként győzködni, hogy higgye el, hogy sokkal kellemesebb fejjel lefelé, de most még szelíd vagyok. Év végéig kapott haladékot, aztán már morcosak leszünk. Meg aztán az apja is igazán beszélhetne a fejével (végül is még ott van a köldökömnél, nem kell nagyon mélyre beszélnie), mert eddig még csak én neveltem (hehe, próbáltam nevelni, persze nem sok sikerrel) ezt a gyereket, pedig ketten csináltuk :)) A hét végén már a 8. hónapban leszek, betöltöm a 32. hetet…basszus, kicsit nem figyelek oda, és már szülök is.

Átjelentkeztem házidokihoz meg védőnőhöz, egy egész napom ráment, de mindegy, legalább ez megvan, meg megszereztem a nődokitól a papirost, ami alapján majd kiírnak táppénzre, kezdődik a bürokráciával terhelt időszak. Hajaj.

Meg közben az is eldőlt, hogy mégsem leszek leányanya, tisztességes asszony lesz belőlem, vagy mi… ÉLN-re január közepén kerül sor, reméljük, nem siet rá a gyerek, jó lenne, ha beleférne még egy "nászút", de ha nem, hát az sem baj, majd pótolunk jövőre. Az akvi hivatal folyosóján vettük észre (párdon, az a sasszemű párom vette észre), hogy lejárt a személyim, ami vicces, mert 1. ez már kártya, de valamiért mégis csak 3 évre adták (pedig ez már a lecserélt darab), 2. ezt senki nem vette észre, még októberben a savazási bizottság tagjai sem… most akkor én választási csaltam???? Enivéj, elvileg már megvan a szép új jogosítványom (csak el kéne érte menni), majd az azonosít, új személyit nem csináltatok, úgyis meg fog változni a nevem. Nem nagyon, csak egy kicsit, de akkor is.

Úton elfelé a hivatalból felhívtuk a tanúkat, hogy akkor számítunk rájuk egy 5 perc erejéig. Az enyém tudomásul vette (már amúgy is kérdezősködött, hogy mikor lehet már tanú). Ezután telefonált ember.

- Hát, izé, ráérsz ekkor meg ekkor? Nem sok, egy fél óra, max, vissza is viszünk dolgozni.

- Elvileg oké, miért?

- Kéne tanúzni egy kicsit.

Mély csend.

Aztán:

- ELMENT AZ ESZETEK????????!!!!

Azért jó, hogy a barátaira mindig számíthat az ember. Akkor is támogatnak, ha nem feltétlen értenek veled egyet :)))))

Házügyileg: vettünk szekrényt, komódokat és polcokat, majd hamarost veszünk még, de nem fért fel több minden a platóra. Kezd egész lakás jellege lenni a helynek. A tükör hiányzik még. Megvettük azt is. Egész nap szabin voltunk (akkor intéztük az orvos-védőnő párost), és hát vettünk egyet. Úgy volt, hogy este ember amúgy is megy angolra, akkor előtte még elmegyünk a kismamapárnámért (ami egy áldás egyébként, azóta nem fáj reggelente a derekam, hogy ezzel alszom), de az angol lemondódott, úgyhogy megszavaztuk, hogy akkor nem megyünk sehová. Ember fogta a tükröt, hogy felfúrja. Alsó tartóvackok fent, szépen beméri a felsőket, még tologatja is, mert hogy az rugós, és hogy jobban tartson, kicsit odébb jelölte. Ezek után a következő zajokat hallottam a fürdőszobából, miközben a nappaliban ücsörögtem.

(fúróhang)

- Mi a fenéért megy ilyen nehezen?

(fúróhang)

- A qrva életbe!

PSSZZZZZZZZ!

(lábdübögés és káromkodás lefelé a lépcsőn).

Emberem olyan sikeresen elkapta a felfelé menő vízcsövet, hogy csak na. Roppant helyes csobogónk lett ott egyből, szerintem a fengshuiosok egymást ölnék a receptért, nagyon jól nézett ki, ahogy a csempén csordogált lefelé egy kis vízesés. De aztán ember elzárta a vizet, így csobogó nélkül maradtunk.

Gyorsan leverte az érintett csempét, kivéste a csövet, beónozta meg tett rá egy flekket, persze bőszen anyázva hozzá. A vízzel azóta sincs baj, tegnap visszakerült a csempe is, tükrünk nem tudom, mikor lesz :) Komolyan mondom, aki unalmasnak találja az életét, az kezdjen el építkezni. Vérmérséklettől és eltelt időtől függően része lesz drámában és vígjátékban egyaránt.

De asszem, megállapíthatjuk, hogy mindenki jobban járt volna, ha mégis elmegyünk akkor a párnámért…

Más most nem is jut eszembe, remélem, hamarost lesz netünk otthon is, mert nem sokára reszelgetős, leszek, és azért bírnám, ha maradna valami összeköttetésem a civilizált világgal.

Ja, de. Szombaton megöltük Dezsőt. Azóta csendesen jegelődik a szép új hűtőládánkban, de rendes disznó volt, bőven hagyott helyet a szilvásgombócoknak, pizzatésztáknak, meg egyebeknek… persze gondolom, ebben nagy segítségére volt a hűtőláda 500 l-nyi térfogata.

Itt egy lelkes sofőr, aszonta, menjünk. Velem lehet egyezkedni. Megyek :)


2006-11-10

No, hát egyszer már elkezdtem frissíteni, csak nem jött össze :)

Mik is vótak.

Majdnem lett egy Defenderünk, nagy és használt, de szerencsére túlhasznált volt, így nem lett (azért szerencsére, mert nekem kellett volna vezetnem, és azt hiszem, ezt könnyű belátni, hogy a világnak is meg nekem is így jobb, hogy nem lett. De azért kicsit sajnálom, mert ember úgy ragyogott a telefonban, mikor mondta, hogy foglaló, meg ilyenek...). Szóval autóvásárlás projekt abszolút on, mert kicsit körülményes a logisztika, ha sikerül, jövő héten megyük szalonna, felpróbálni az ótókat.

Egész jól működik ez a költözés dolog, eddig legalábbis. Bár szekrényünk még mindig nincs, de van már merőkanalunk, azért ez se semmi (és a nagy vihar után ruhaszárítót is vettünk, mert kicsit gáz volt, hogy még a cipősszekrény gombjain is konyharuha száradt). Meg cukrászatügyileg most nagyon jól fel vagyok szerelve, mert tegnap volt anyu szülinapja (boldogat neki, meg éljenéljen sokáig), és vasárnap köszöntjük, és kap egy macska alakú puncstortát (még jó, hogy a család nagy része téli-késő őszi, így nyugodtan alkothatok, nem kell veteményezni vagy gyümölcsöt szedni, vagy akármi :) ), és hát ahhoz be kellett szerezni ezt-azt. És találtam a neten egy halál jó oldalon traktoros tortaformát (meg millióegy tökjó dolgot), azt hiszem, nem kérdés, hogy nekem ilyen kell.

Aztán mi is történt...ja, éppen nálunk lakik Gusztikartács motorja, biztos jókat beszélgetnek a traktorral a garázsban :)

Ó, és ha minden igaz, a Csodaidők borítóján az ajánlások között ott lesz rövidítve az enyém is :))) (a teljes szöveg a www.csodaidok.hu oldalon, ajánlók között, ki lehet találni, melyik vagyok én :) és különben is, mindenki érezze felszólítva magát egy példány megvásárolására. Pont.) Feltörünk!!! :)

Tegnap aztán elmentünk dokibácsihoz is, mert itt volt az ideje neki. A gyerek jól van (most éppen megpróbálja átszakítani a hasfalamat, több ponton is), 7,5 cm a feje (BPD - akit érdekel, utánanéz, előbb-utóbb majdnem mindenki úgyis érintett lesz :P), majdnem 1 kiló, és gondosan a fenekére ült, és takarta a koronaékszereit, úgyhogy még mindig csak azt tudjuk biztosan, hogy nem kiskutya. Meg hogy rendben van mindene, zakatol, ketyeg, működik, és a többi. Nekem már nem annyira poén a dolog, de ez mellékes, már kezdődik a káuntdáun, lévén ez az utsó hetem a 2. tricepszben, szóval a maradékot már fél lábon is kibírom (akármilyen vizes is az a fél láb :)) )

Néha nagyon várom már, hogy dec. 22 legyen... de még nincs.

Rakok a galeriba képeket, asszem.

2006-10-04

No, hát sok minden történt.

Kezdjük a gyerekkel, az a rövidebb. Megvolt az aktuális genetikai UH, mely során minden rendben találtatott. Nemére vonatkozóan annyi felvilágosítást kaptunk, hogy "itt inkább lányos", de írásba nem adták. Fura, mert még mindig nem tudom elképzelni, hogy lányom legyen, de hát nyilván az én fantáziámmal van a bibi :) Végül is mindegy, februárban úgyis kiderül biztosra. Ezen kívül semmi izgi nincs, még mindig kaparász, néha, mintha kicsit erőteljesebb is lenne. Most már túl vagyunk a félidőn, ha pont 40 hétre jön, akkor már kevesebb van, mint eddig.

Múlt csütörtökön lett villanyunk (hihetetlen egy élmény), minek következtében lett melegvíz, így a szombaton beszerelt kádat sikerrel birtokba is vettük, valamint hivatalosan is kinyilatkoztattuk, hogy igen, kiköltöztünk. Igaz, ezt a cuccaink helyzete még nem jelzi, de hiába is vinnénk ki mindent, úgysem lenne hová rakni. Valamely nap elmegyünk szekrényt venni, meg a fürdőszobát kipolcozzuk, és akkor kicsit jobb lesz a helyzet. Akkor megint elhozunk pár dobozt. Aztán majd csak egy helyen leszünk :) Monnyuk ma emberéknél alszunk, de pusztán logisztikai kényszer, mert szegénynek holnap fél 8-ra Miskolcon kell lennie, és ha nálunk aludnánk, azt azt jelenti, hogy kb. fél hatkor már a városban vagyok...így meg szép nyugisan bebuszok, és megyek vezetni. Igen, igen, megyek vezetni, kénytelen vagyok, nem lehet tovább húzni, át kell, hogy essek rajta :) vicces lesz, mert egy Puntoja van az oktatónak, ellenberger saját használatra egy Lada Nivát néztünk ki (istenhátamögött rulez), úgyhogy az is lesz egy idő, mire megszokom. Most kicsit izgulok, nem vezettem nemtommióta, még jó, hogy tanpályán kezdünk :)

Jövő hét elején már megint utazik a kölök, kell menni anyacéghez, ótókázhatok 1000 km-t a főnökömmel, hogy utána üljünk meg jópofizzunk két napot. Hah. Viccös lesz. Az út is, meg az egész hacccacáré is. De hát ez van, többet egy darabig úgysem megyek, nem hiszem, hogy dec 22-ig lesz még ilyen alkalom - igaz, ezt is kihagynám, ha lehetne, ezer fontosabb dolgom van (lásd szekrényvásárlás). No mindegy. Addig még keríteni kell egy fodrászt is, aki hajlandó megnyírni.... mondjuk holnap délután, max. pénteken...esetleg hétfő hajnalban... jaj.

Elkezdett érdekelni a foltvarrás. Jelesül ember akar falvédőt az ágyhoz, gondoltam, mi sem egyszerűbb, mint csinálni egyet, és hát lássuk be, erre a foltvarrás lenne a legalkalmasabb, csakhogy még sohasemnem csináltam, és a varrógéppel is csak köszöngettünk eddig egymásnak (vagy áhítattal néztem, ahogy anyu zakatoltatja), úgyhogy tanulmánynak csinálok pár edényfogót, meg párnát, aztán ha hazaszabadultam, elkérem anyu gépét, és hajrá.

Megtöröltem a szemüvegem, és azt néztem, hogy tele van karcolással. Kis, apró, hajszélvékony karcolással. Mindez úgy, hogy elvileg karcmentesítő réteg van rajta. Hát, kíváncsi vagyok, mi lenne anélkül????

Na jól van, fordítok tovább, már vagy egy hete meg kéne lennem ezzel a fejezettel.

2006-09-18

AFP tökéletes. Örülünk :)

Vasárnap kijöttek keresztanyámék, kaptunk edénykészletet, meg tányérkészletet. Most már csak kanál-villa kell, és ehetünk :)) Meg kivakaródott a kályha is, most már kezd egész emberi lenni. Valamint a fiúk felrakták a zsalugátereket, most már sötétíteni is lehet. Szőnyegek is lent...hajaj. Szombat reggel kimegyünk, és csak hétfőn jövünk be, addig pakolászunk, rendezkedünk, és a többi. Remélhetőleg kád is lesz addigra (ccc). Pénteken szereztünk matracot, halál jó, nagyon pöpec, meg minden, tök jó magas lett az ágy, végre nem gugolásból kell indítanom reggel :) viszont a WC-vel van valami apróbb gebasz, hát nem mókás, ha újat kell venni, mármint nekem mindegy, a fiúknak lesz macera...

Szóba jött a babakocsi-téma, háááát....ember szíveszottya típus alapkocsija 100, meg még a mózes rá + autósülés (ezek meg az én heppem, mert kiságy nem fér be a szobánkba, aludhatna a mózesben az elején, az autósülés meg praktikus, ha bealszik, nem kell átcuccolni a babakocsiba), szóval hej, viszont nem tiltakozott hevesen, hanem csak kicsit szívta a fogát, kikötve, hogy egy db-ot veszünk, és többet nem :)

Ezen kívül más nem nagyon történik, álmos vagyok, régen volt reggel 5 óra :)

2006-09-13

Rám lett szólva, jogosan.

Na, hát mik is voltak, aszondja 16+5-nél voltunk 4D-s ultrahangon, aminek az időpontját két hétig szajkóztam embernek, aki lelkes volt, meg minden, aztán amint lehetett, elfelejtette, és szabit vett ki, hogy vizet vagy miafenét szerelhessen a kisházban. Mondta, bocsi, mondtam semmi gáz, én ott leszek, és látni fogom, te meg majd megnézed valamikor DVD-n, meg aztán úgyis dokinál is kukkolunk. Hát rábakott, mert dokibácsi UH-ja még nem jött meg a szervizből, így tök fölöslegesen jött el velem. Azért asszem, a gyerek szülinapjáról a jövőben majd küldök neki taskot, vagy valami, mielőtt beszervez magának valami vidéki utat, amiről este 10-re jön meg...

Szóval UH szerint minden rendben az utóddal, mindenből elég van neki, és szépen fejlődnek a szervek is, kicsit nagyobb is, mint naptár szerint lennie kéne. Reggel (meg egész délelőtt :)) ) kérleltem, hogy léccilécci, mutatkozzon meg. Még az apját is kértem, hogy kérje már meg egy kicsit, mire ő közölte, hogy ne parancsolgassak én annak a gyereknek, majd megmutatja, ha akarja. Már látom, hogy ki leszek segítve vele a tejfölből :)) Mindennek hatására a gyerek végig kalimpált, rúgkapált, meg élénken magyarázott valamit - a méhem hátsó falának. Még véletlenül sem fordult volna felénk. Szóval szerintem fiú, és az apjával fog véd és dacszövetséget kötni, én meg majd téphetem a hajam :) Nodesebaj, okt. elején ismét genetikai UH, hátha ottan kegyes lesz már.... a saját érdekében, mert én most állandóan fiatalúrozom, akaratlanul is, szóval ha kislány, akkor megszívta :)

Egyébként meg érezhetően mozog, mármint nekem érezhetően, nevesül kapirgál belülről :) gondolom, előbb-utóbb azért ez vehemensebb lesz :)



Közben elkészült a konyhabútorunk, csodaszép meg csodaklassz, meg csudijó, és el vagyok ájulva tőle. Megjött a fürdőkád is, de még nem sikerült elmenni érte. Lett szőnyegünk és ágyunk, igaz, a matrac már nem ilyen könnyű, kb. két hete vadászunk, de vagy qrva drágák, vagy ki tudja, mennyit kell várni, még két helyben van bizodalmunk, hogy valahol csak van :) Elvileg már múlt hét szombat óta kint lakunk...gyakorlatilag örülni fogok, ha karácsonyra kiköltözünk :( nem tudom tovább dobozolni a szobámat, mert nem férnek el a dobozok :) szóval most kb. a tököm tele van ezzel az egésszel. Kéne vagy két nap szabi, megvenni még ezt-azt meg kicuccolni, de nekem kevés van (mondjuk ez a része megoldható, mert legfeljebb elmegyek pár nap betegszabira), ember meg ilyen földi hívságokra nem vesz ki szabadságot, csak ha valamit építeni kell (most éppen a kisházat szigetelik...ezzel az erővel kivehetnénk a pénteket is, és kiszállíthatnánk a kádat, például, de hát az máááááááááááááááááááás). Ha a héten sem történik semmi, kiverem a hisztit, asszem (ami nagyon csúnya és méltatlan viselkedés, de nem neki kell majd egy hordónyi hassal takarítania a lakást, és ha a kisház szereléséhez ki tud venni egy nap szabit, akkor erre is sikerülnie kell valahogy....le szeretném tudni, amit lehet, amíg még nem nézek ki úgy, mint aki lenyelte valami falusi bajnokság győztes sütőtökjét, főleg, mert a hajolgatás már így is necces, 10 perc után reklamálnak belül, hogy tán nem kéne így beszorítani, mert nem esik jól neki...szóval na :) ).

Nagyon szerencsés lesz ez a gyerek, ha a terhesség miatti hormonrohamok egyikében nem csapon agyon azt a 101%-ig mérnök apját :)) (dehogy csapom, isten őrizz, ő is fáradt, meg hülyére dolgozza magát, meg elege van. Meg szeretem, na.)

Tegnapi matracvadászat legvidámabb pillanata:

Kika, mozgólépcső vége, fordulunk, hogy megyünk a matracokhoz, ember pár lépéssel mögöttem, én félig hátrafordulva magyarázok valamit. Az utsó pillanatban fordultam meg, hogy kb. 10 centire még megálljak a szembejövő oszlop előtt. Ember halálos nyugalommal:

- Ne menj neki az oszlopnak, még nem elég nagy a hasad.

Szeretem :)


2006-08-10

Muszáj vagyok írni, mert történelmi esemény volt tegnap: integetett anyájának :)

Szóval elvileg kedden kellett volna láthatásra mennem, de dokibácsi el volt foglalva, mert ketten is úgy döntöttek a pácientúrájából, hogy ők bizony nem cicóznak tovább, megszülnek. Sikerült bepréselődnöm tegnap délelőttre. Másfél órát ültem, de hát számítottam rá, gondoltam, hogy sokan átpakolódnak keddről szerdára. Így is volt. Aztán csak sorra kerültem, jóóól megvizsgálta a kiskönyvem, a leleteim (minden nagyon gromek), aztán ráállított a mérlegre, merhogy védőnéni mérlege nem kicsit mást mutatott. Ráálltam. Egy kilóval volt több a múltkor ott mértnél, aszonta, jóvan, vándorkilók, ezek jönnek-mennek, de figyeljek oda. Figyelek. Aztán meg azt is mondta, hogy mindig erre a mérlegre álljak, és a védőnővel meg nem izgatjuk magunkat. Roppant szimpatikus hozzáállás :)))

A kellemetlenebb részén gyorsan túlestünk, aztán jött a mozi. Először megnéztük a szivét, amely mint egy gyorsvonat (már billentyűk is vannak, nagyon komoly!), aztán meg láttam a nagy tök fejét, és mikor a doki mutatta, hogy "és itt a keze", akkor integetett kettőt, hogy szeva :))) aztán nyugi. Közben doki ugye magyaráz, hogy akkora, amekkorának lennie kell, meg mindene megvan, meg hogy ezek már tudatos mozgások. A gyerek éppen tudatosan nem mozdult, mire doki az UH-fejjel kicsit "felrázta" egy "jó reggelt Jeromos" felkiáltással. Jeromos erre nagylelkűen rúgkapálni kezdett, hogy a lábaival is eldicsekedjen ("nézd, mami, mi van nekem"), aztán meg integetett még kettőt, hogy "na jóvanmostmá', vége a mozinak, békén lehet hagyni!", úgyhogy békén hagytuk :)

Apája meg pont ezt hagyta ki :((( majd a következőn, akkor már bele sem fog férni az UH látóterébe :)

28-án AFP. Egyre hülyébb vizsgálatok jönnek :)

Egyébként ma vagyok 14 hetes kereken, és ma készült az első pocakfotó, és bár én még mindig nem látok változást, ember szerint igenis nőtt a pocak. Hát ő tudja, én elhiszem neki. Bár...lehet benne valami, mert hosszú távon lehajolva levésnél (pl. hullottbarack szedegetése) igenis érzem, hogy nem jó, és a biztonsági öv is kényelmetlen néha.

Kb. két hét múlva hedonizáljunk! jelszóval elmegyek 4D-re. Kellenek igazolványképek a gyerekről, mert megyek a mamákokhoz, és mégiscsak jobb ezt így elmondani....bár úgyis csak indulás előtt pár órával fogom, különben 0-24-ben a sopánkodást/örömvisongást és hülye tanácsokat kéne hallgatnom, és nem sok kedvem van hozzá. Megmondom, eljövök, aztán örüljenek magukban :)

Hát, ennyi meg egy bambi.

Azért mára is megvan a szórakozásom. Megvizitálom a fogorvosom. Jáj.

2006-08-02

Rám lett szólva, hogy régen írtam, és így is van :)

A legutóbbi macera óta csak annyi történt, hogy lett kiskönyvem, így már végképp nem úszom meg a magyar egészségügyet :)) vicces volt nagyon az egész hercehurca. Ja, meg betöltöttük a 12-t, úh. már a második tricepszben vagyunk :)

Ember kapott anyuéktól traktoros pólót (király :) ), és kiderült, hogy bár én azt hittem, de mégsincsenek meg a nevek. Viszont ebből kifolyólag volt egy nagyröhögéses esténk. Egyelőre a Márton meg a Mátyás van versenyben, de én nem adom fel a Simont sem....ja, lánynév eszünkbe sem jutott. Remélem, még nem is kell ezen gondolkodnunk egy darabig.

Aztán befőztem a barackot is, lett vagy huszonvalahány üveg, ember szerint finom.

Múlt hét pénteken meg barátnémnak vittem kismotort (mármint a nagyobbik kisfiának, pontosabban), és elmentünk gyereket legeltetni a közeli parkba, hát nagyon jót gyerekeztem, szó se róla, el sem hiszem, hogy az öcsém volt valaha ekkora, már olyan ló, hogy nem igaz. A kissráccal labdáztam, meg bogarat tanulmányoztunk, az öcsémmel meg akasztófázni kell már, mert szellemi kihívásra vágyik. Hogy öregszik, te jó ég! :)

Holnap 13. Már nincs két hónap félidőig. És mi még mindig nem költöztünk...na de sebaj. ólvéjz lukon...

2006-07-20

No, ma megvolt a genetikai UH. Izgi volt. Kiderült, hogy Bigyóka majdnem 2 centit nőtt egy hét alatt, most 43 mm a fenekétől a feje búbjáig. Van neki 2 mm tarkóredője, meg 16 mm haránt fejmérete, valamint két lába, két keze, és úgy ver a szíve, mint egy gyorsvonat. Egyebekről még nem tudok :) életkorának (mind a 11 hétnek) megfelel.

Kép persze még mindig nincs, mert most rövidített rendelési idő van a nyár miatt, futószalagon mentek a kismamák, de hát még úgysem nagyon élvezhető a dolog. Meg aztán a lényeg, hogy jól van, megvan, két hét múlva úgyis megint doki, a gyereket meg majd nézhetem 0/24-ben, ha kibújt.

Annyira megörültem, hogy minden stimm, hogy jól elviharzottam a rendelőből, telefonáltam embernek, hogy ihajcsuhaj, aztán a buszmegállóban visszafordultam, és visszaslattyogtam a lakcímkártyámért, amit otthagytam a rendelőben (mert ugye először voltam). Nem is én lettem volna, ha nem. :))

Ha valakinek esetleg nem elég bágyasztó ez a meleg, az feltétlenül essen teherbe. Én komolyan mindenre felkészültem lelkileg, hogy 12 hétig a WC mellett térdelve élem az életem, hogy nem fogok tudni enni/hogy zabálni fogok, de hogy egész nap csak kóválygok, mint az a bizonyos gólyavégtermék a levegőben, na arra nem. Simán aludnék 24 órából 24-et, és motyogva követelnék még 5 percet...ez csak annyiból gáz, hogy munkahelyen mégsem alhatok egész nap, viszont egyszer fent fogok maradni valami tömegközlekedési eszközön, és csak körözni fogok oda-vissza, oda-vissza, oda-vissza, stb, stb. Nagyon gáz.

Nagyon nagy a kísértés, hogy addig bentmaradjak, amíg csak lehet, azér a légkondi elég erős fegyvertény...de sajna szépruhát kell vadásznom, mert jövő héten megjelenk a nagykövetségen, és mégsem állíthat oda az ember csak úgy slamposan, viszont jelen időjárási körülményekhez nem rendelkezem megfelelő szépruhatárral...vicces lesz magassarkúban felmászni a nagykövetséghez, 40 fokban (a hőmérséklet is, meg az emelkedő is) még sima cipőben sem szeretem...ráadásul vagy két éve nem beszéltem japánul. Na ez is vicces lesz :) viszont erőst remélem, hogy találkozom olyanokkal, akikkel már évek óta nem, ez viszont jó lesz (vicces nélkül).

Hétvégén megfejelem a hőséget némi baracklekvár főzéssel. Így házon kívül is és belül is meleg lesz. 10 percenként fogom cserélni a fejemen a hidegvizes kötést, ez már biztos. Az eperlekvárt ma tesztelte ember, szerinte finom. Ez azért jó hír.

Na most jutottam el odáig, hogy pislogáskor hosszabban van csukva a szemem, mint nyitva....sosem lesz már 5 óra....

Mai körkérdésünk: mi visz rá embereket arra, hogy minden olvasnivaló/keresztrejtvény/akármi nélkül beüljenek egy kórházba órákat várni???? Hogy bírják x időn keresztül a szembefalon lévő csempéket számolgatni? Nem zavarja őket, hogy csak ülnek, és néznek ki a fejükből? Vagy ez csak annyiban más, mint otthon, hogy itt nem a mónikasóra meg a szappanoperára merednek? Nem értem. Eltöltenek akár órákat is azzal, hogy merednek maguk elé, aztán meg mikor eljön mindennek a vége, felsóhajtanak, hogy milyen rövid is az élet...akkor meg nem pazarlás ezeket az órákat veszni hagyni?

Továbbra sem értem.

2006-07-12

Tegnap megvolt minden szerencsésen, áldom az eget, hogy többet nem kell teli hólyaggal UH-ra menni, naggggyon komoly volt tegnap a helyzet már :)

A kölök 2,5 cm, dobog, kalimpál, ill. a doki hozzátette, hogy ír, olvas, hét nyelven beszél, szóval csudaklassz :) ember is vigyorgott, aztán mikor kipisiltem magam (életem legboldogabb két perce :)) ), jól meg is ölelgetett. Kaptam egy halom papírt, kezdődik a laborba mászkálás, aztán jövő héten genetikai uhu, aztán védőnőt kell vadásznom. Vicces napoknak nézek elébe :) Elvileg ma bejelentem munkahelyen is, kíváncsi vagyok a reakciókra (mármint a főnökökére, a kollégák annyira nem izgatnak...) A baráti kör egész jól vette, remélem, ez a vonulat marad meg....

Este meg megtekintettük keresztlányunkat, iszipiszi babácska, mi voltunk az elsők, akiknél felébredt, pillogott, meg nyivákolt (anyós telefonált közben, mikor megtudta, ki volt borulva rendesen), egy idő után ember simizte a pocakját (a gyerek alig látszott ki a hatalmas lapátkeze alól :)) ), sőt, még meg is cumiztatta. Anyuka is jól van, asszem ennél jobb nem is lehetne (illetve lehetne, de ahhoz anyósnak el kéne tünnie. Mindegy, nem idegelem rajta magam, sógornő szegény meg van áldva vele, egyszerűen nem lehet elmagyarázni neki, hogy húzzon a pékbe, és hagyja őket pihenni, nem, ott ül egész nap....milyen jó a munkanélkülieknek...bah. És milyen jó, hogy az én kórházamban nem lehet bejönni....bár fenntartom, hogy nem is akar majd)

Na, de a lényeg a lényeg, az összes baba jól van, meg az összes anyuka is, és ez a fontos :) a többi gond innen legyőzhető.

Itt is az első, dolgoznom kell. Na, megyek és legyőzöm :)

2006-07-11

Nos, itt a kedd, és én jól be is vagyok.....és még jól odébb van a vizit. Lassan bedilizek.

Hétvégén kitakarítottam a házunkat, váóóóó, most ez lesz a program egy darabig, mert az a dög por az mindenhová beeszi magát. Az ablakokat is le kell pucolni, aztán újrafesteni (de azt nem én fogom, oldószeresben nem tapicskolhatok). Viszont megvan a villanyszerelés, és ha minden igaz, hétvégén wc is lesz már, kezdünk alakulni.

Szombaton meg esküvő volt, szerencsére a lagzi részére nem lettünk meghívva, így is nehéz volt nagy röhögés nélkül kibírni. Egyedül az eskü szövege volt az (az egy élő istent leszámítva), ami tényleg megható volt, egyébként egy énekelni nem tudó kántor adta meg az esemény sava-borsát...vicces volt.

És az is eldöntődött, hogy mégsem leszek leányanya, elvesz a drága jó emberem. Most két variáció fut:

1. mi ketten+tanúk+anyakönyvvezető, uszkve 5 perc

2. összesen 17-en + anyakönyvvezető, uszkve 5 perc.

Nekem az első szimpatikusabb (hamár a sima apaságit elutasítja). Egyrészt 7 év után már hova dajdajozzon az ember, másrészt meg annál a verziónál tuti nem fog felmerülni, hogy "de minket miért nem hívtatok meg, ha őket igen?" a család részéről, mikor megaszondjuk, hogy eskembeskem volt, merthogy senkit nem hívtunk meg. Ez még (az időponttal és a helyszínnel egyetemben) a jövő zenéje, asszem. Úgyis csak költözés után lesz valamikor.

Aztán. Tegnap délelőtt óta keresztanyuka vagyok, vagy mi. Szerencsétlen sógornőm, az anyja egész nap bent van nála, felrendelte a pereputtyot is, meg apuka pereputtya is kíváncsi, ugye....de monnyuk ez még a kibírhatóbb része, de hogy egész nap az anyja marhaságait kell hallgatnia......nem irigylem. Ma este benézünk mi is egy rövid pofavizitre, viszünk ezt-azt, amit kért, de szerintem nem zaklatjuk sokáig, van szegénynek elég baja. Asszem, nálunk az lenne az utsó beszélgetés, amit anyóssal folytatok arról, hogy bent kell-e lennie....bár remélem, engem utál annyira, hogy eszébe sem jut...(meg + mázli, hogy a kórházban, ahol szülni szeretnék, ott nincs is ilyen kórterembe mászkálás, gyereket tv-n, vagy ajtón keresztül, anyukával folyosón lehet beszélgetni, oszt kész).

Nagy vonalakban ennyi, egyébiránt vagy az jár a fejemben, hogy mi van a gyerekkel, vagy az, hogy hogy fogom kibírni 4-től pisilés nélkül a vizsgálat végéig....remélem, ügyesen. Itt áll hegyekben a meló, és képtelen vagyok rendesen arra koncentrálni, ráadásul pont mechanikus munka van, ami túl sok agykapacitást sem igényel (na nem mintha annyi lenne), úgyhogy szabadon csapongok jobbra-balra. Szörnyű. Legyen már esteeeeeeeeeeeeeeeeee!!!!!!

2006-07-05

No, hát nem voltam egy ideje, van ez így, ha az ember szabadságolja magát :)

A legfontosabb, hogy végre leállamvizsgáztam, és csudijó volt az egész, találkozni rég nem látott emberekkel, meg minden...és hát túl vagyok rajta, és vége, és innen már nincs más, minden akadály nélkül tanulhatok a doktorira :)

Aztán meg emberrel elmentünk a hét hátralévő részében Párizsba, illetve nem együtt, én egy nappal előbb. Úgy volt, hogy nekem ottan míííítingem lesz, aztán másnap utánam jön, és maradunk vasárnapig, de a míííítinget lemondták, a jegyünk meg viszont már megvolt, szóval úgy döntöttünk, megyünk. Mentem kedden, felderítettem a hotelt, meg ilyesmi, és iszonyatosan nagyon jót aludtam :) meg örültem a franciák örömének, zengett az egész környék a francia-spanyol meccs után. Aztán másnap jött a jóember is, délután mászkáltunk itt-ott, megnéztük a világ legnagyobb csodáját (a körforgalom a Diadalívnél, legalább fél órán keresztül ültünk, én punnyadoztam az árnyékban, ő meg lelkesen nézte a forgalmat). Járkáltunk erre-arra, próbáltuk kerülni a nagyon túristás helyeket, úgyhogy leginkább kis utcákban mászkáltunk. Volt egy-két célpont, de ha azt letudtuk, akkor céltalan bóklászás jött, aztán ha meguntuk, fogtunk egy buszt, ha meg azt is, egy metrót, és hazamentünk. Nagyon jó volt, már maga a tény, hogy nem kell se 5-kor se 6-kor se fél 7-kor kelni felfoghatatlan volt :))) Találtunk egy nagyon remek japán éttermet is, éltünk is a lehetőséggel, hogy olcsóbban, mint itthon, annyi sok japán kaját ehetünk. Hja kérem, szakmai ártalom :)

Remek időnk volt, első két nap nagyon kellemes, utána viszont megjött a kánikula, legalább 4 féle mintázatban égtem le, attól függően, éppen milyenfelső volt rajtam...vicces :)

Szóval a múlt héten ott dorbézoltunk, aztán vasárnap hazajöttünk, és most megint mókuskerék van.

Jövő hét kedden van láthatás megint, remélem dokibácsi mindent rendben talál a kölöknél. A hányingert felváltotta a gyomorégés, komolyan, nem is tudom, melyik a rosszabb, de legalább nem hányok, úgyhogy nekem innentől kezdve nagyon pozitív az egész :) a diéta meg egész jól bírja magát, a héten most már le kéne menni gyalogolni, de persze megint esélytelen, mert holnap társadalmi élet van, pénteken meg nem tudom micsoda, de valami igen...eltolva jövő hétre.

Anyós még mindig kiborító, de nem idegelem rajta magam, nem ér annyit. De neki valami hiperszuper immunrendszere lehet, mert már kb. 6 féle rákból gyógyult meg, és szombatról hétfőre kihevert egy agyvérzést is. Hmmm. Lehet, nekem is innom kéne, és akkor csak így hopp! meggyógyulnék mindenből.

Még mindig nem mondtam el bent, hogy nőtt az iroda létszáma, mostmár megvárom a jövő hét keddet, asszem. Ellenben a főnökömnek hányingere van, és egyáltalán, gondoltam, csak nem kérdezek rá, hogy terhes? :)

És fel vagyok háborodva, embernek semmi de semmi szimpátiatünete nincs, hát milyen dolog ez? Én itt harcolok a gyomorsavammal, ő meg vígan él... Meg is mondtam neki, hogy látszik, nem is szeret, de csak röhögött :)))))) Férfiak :)

Nagyjából ennyi volt, asszem. Teljes erővel várom a jövő hét keddet :)

2006-06-21

Hát, tegnap voltunk dokibácsinál. Egy pulzáló maszatom van, egy tökéletes petezsákban :) Minden jel szerint élő terhességem van. Ember vigyorgott, mint a tejbetök :)))

Elmondtuk apósnak is, ő is vigyorgott.

Ember nagyon lelkes, a kiszabott diétát úgy betartatja velem, mint a kisangyal. Nincs kecmec.

Nohát, most már orvosilag is ki van mondva....fura :)

2006-06-20

No, hát ennyit arról, hogy nem leszek paramami.

Fél hatra megyünk a dokihoz. Eddig semmi bajom nem volt. Kétségem sem volt afelől, hogy az a gyerek ott bent jól van, a szíve dörömböl, mint állat, és ezerrel fejlesztgeti a szerveit. Erre most, mikor már csak órák választanak el a bizonyosságtól, minden hülye para elkap. Mi van, ha már nem is él? Mi van, ha nem akkora, mint kéne? Mi van, ha nem jó helyen tapadt meg? Mi van, ha...nem is tudom, akármi.... Az este fél hat semmivel sem tűnik közelebbinek, mint reggel hatkor tűnt, és idegesebb vagyok, mint vizsgák előtt (pedig ez nagy szó!). Látszólag minden rendben, a direkt mára csinált teszt szép erős (milyen lenne), hőmérséklet fent, szolíd émelygés, melleim helyén meg két betontömb....és mégis, tiszta ideg vagyok, hogy na vajon mi lesz, minden rendben lesz-, meg ilyenek.

Hülye vagyok.

2006-06-19

Na, sok minden történt.

6. hétfordulónkon a csimota meglepett egy önálló nótaműsorral a naaagy fehér mikrofon előtt. Igazán kedves tőle.

Aztán szombaton olyan szinten kivoltam, hogy a fekvésen kívül nem nagyon ment semmi. Ennek meg is lett a böjtje vasárnap, mikor is le kellett szedni az epret (már ami megérett), ez lett másfél láda egy zsebkendőnyi területről....ööm bódottá.....szombaton hozzáaszedem a maradékot, és lekvározhatok. Vicces lesz. Viszont időhiány miatt a meggyre már nem került sor, majd ma...

Aztán ember belement a saját utánfutójába, hátulról. Ez azért nem gyenge teljesítmény.

És nagyon meleg van, és én ezt nagyon rosszul viselem.

És különben is, a mamát akarom!!!

(morc&hisztis, és miért ilyen átkozottul hülye a műszakis kolléga a szgép nem is olyan mély rejtelmeiben??? Ilyenkor sírhatnékom támad. Miért én, a bölcsész tudjak telepíteni, képeket konvertálni, meg anyámtyúkja??? jójó, uszodagépész, de hát csak nem libáért vette a diplomáját, ez meg azért nem olyan nagy tudomány.....bah. A férfiak lusták. Na jó, ez az egy biztos.)

Legyen már holnap du. fél hat, akkor leszek dokibácsinál, és minden szép és jó lesz....

2006-06-13

Azért jó egy ilyen blog (majd valahogy elrakom a vonatkozó részeket), mert ha esetleg majd a lányom lesz terhes, és pekkes, és éppen naponta kétszer sugárban hány a WC-be, nem ugrálhatom körül olyan megnygutató monológokkal, hogy "nekemlányomsohanemvoltegyincifincihányingeremse" meg hogy "oggggyankérlekálljasarkadranemlehetezolyanrossz" meg hogy "dehátezéletedlegszebbidőszakaélvezdki", mert egy mozdulattal szembesíthetnek azzal hogy

bár nem hányok (koppkoppkopp) de reggelente olyan irdatlan rosszul vagyok, hogy a kölök csak jól lehet. Magas párnával kell aludnom, mert különben ég végig a nyelőcsövem, és ha nincs az ébredéstől számított 10 percen belül valami a gyomromban, összeesek. Ja, és rügyezek ezerrel. Mókás.

Ugyanakkor meg

bár irdatlan rosszul vagyok, de azért nem olyan rossz ez, most még minden olyan, mintha ott se lenne, nem rugdos, nem nehéz, nem fullaszt, könnyen el is felejti az ember, hogy ketten van. És csoda jó izgalommal van teli az egész, most a jövő heti (pont 7 nap!! jövő hét ilyenkor már úton leszek a dokihoz!!) dokilátogatás a zizi, aztán majd a 12. heti UH lesz a zizi, aztán meg akármi, közben folyamatosan a ház, lehet nézelődni, tervezgetni, még meg sem jelent problémákat megoldani, naptárat nézni, rácsodálkozni, hogy jéééééé, anya leszek/jééééééé ember apuka lesz. Mégha mindezt a jó izgalmat nem is érzi az ember, sőt, el sem hiszi, hogy létezik, mikor a gyomrában vadul szambázó pillangókat próbálja lenyugtatni, attól ez ott van.

Kolléganőm mondta, hogy "innentől már sosem leszel gondtalan. Boldog igen, az lehetsz, de felhőtlenül gondtalan soha". És igaza van, és bár azért kicsit megrettenti az embert, de mégis jó.

**************

Ma jön unokahugom, nem láttam ezer meg egy éve (de lehet, hogy van az 2 is), ma sem aluszom túl magam, asszem.

2006-06-12

Van emésztőnk. Igaz, egyenlőre még kizsaluzva, de hát az előbb-utóbb kikerül belőle. Lassacskán lesz lépcső is, meg mittomén...ha nem vigyázunk, még a végén beköltözünk....

A gyerek biztos jól van, mert én meg egyre rosszabbul bírom a felkeléseket....eh. Ajánlom neki, hogy jól legyen :)

Hétvégén szedtem sok-sok epret, az uszkve 2x3 m-es "epermezőt" majdnem egy órán keresztül szüreteltem, és még tele van zölddel...ajaj. Cseresznyefa is tele van, meggy is...nincs idő unatkozni, kérem.

Pénteken taliztunk a csajokkal, a legkisebb állítólag azóta rendesen alszik :)

Mókás, hogy az ember mennyire rabjává tud válni dolgoknak. Szombat reggel lemerült az órámban az elem. Ettől függetlenül első pillanatásom a csuklómra esik, ha meg akarom nézni, mennyi az idő. Vajon ha most nem hordanám, és megszokom, hogy nincs, és újra hordani kezdem, elfelejtenék ránézni, ha meg akarom tudni az időt? Vagy ez olyan, mint a biciklizés?

Inkább ebédeljek, mi? :)

2006-06-09

Ja igen, új érzések kavarognak bennem (most nem a gyomrom), ma éreztem először, hogy bizonyos pozítúrákban kényelmetlen a nadrágom. Ugye eddig is a hasamra feszült, ha előredőltem a széken, vagy legugoltam, de most kifejezetten kellemetlenül nyomja a pocakot. Derékban, combban minden változatlan, csak az alhasamat nyomja. Nodeijet! :)

Még a végén tényleg terhes vagyok :)))

Na, ma megvolt az első ijedelem két kis maszat formájában, közöltem is a gyerekkel, hogy nem ér ijesztgetni az anyját, épp elég, ahogy az apja néha vezet. Ebben ki is egyeztünk.

Autó a láthatáron, most már csak vezetni kéne járni egy kicsit, hogy visszajöjjön a sosem volt rutinom :) Brrrrrmmmm-brrm-brrrrrmmmmm! Azért majd szólok, ha aktuális, hogy mindenki kellő óvatossággal mászkáljon az utcán....

Álmos vagyok, és fáj a gyomrom. És ezen az sem javít, hogy péntek van. Morc. Csak a délutáni tali tartja bennem a lelket egy kicsit....

2006-06-08

Öregszünk. Ma vagyunk 5 hetesek. (húúúúúúúúúú meg éljenzés meg tapsvihar meg ilyesmi)

Ez mozgalmas hét lesz a gyereknek, egy halom dolog történik vele. Ilyesmik e:

16-22. nap között döntő változások következnek be:

  • Kialakul a baba szíve.

  • Parányi erecskék hálózzák be a testét.

  • Az embrió egy folyadékkal telt zsákban lebeg.

  • Már magzatvíz is termelődik.

  • Négy kis bemélyedés jelenik meg a fején, ezekből lesz később a magzat szeme és füle.

Bezzeg nekem meg csak a monoton meló jut....bah. :)

Még 12 nap a dokiig. Countdown lassan indul :)

Tegnap elkapott az első "ide nekem, vagy meghalok" roham, hazafelé mendegéltem a buszon, mikor is felpillantottam, és megláttam egy jégkrémreklámot.........azt hittem, már sosem érünk a végállomásra, első utam valami jégkrémszerző helyre vitt, épp hogy csak nem remegő kézzel bontottam ki a csomagolást. Szörnyű :) Viszont öröm, hogy nem igazán jönnek be az édes dolgok, se csoki, se süti, még a gumimacik sem hoznak lázba, és ez azért nagy szó. (Na jó, a jégkrémet most ne számoljuk ide :) ) Inkább ez, mint a 12 hét hányás....

Egy szó mint száz, lassan de biztosan alakulgatnak a dolgok.

Hát ennyi :)

Holnap pocaknövesztős tali lesz a csajokkal, jóóóóóóóóóó lesz!!! 4 csaj, két baba, egy "nagyfiú", meg két gyerek inside. wow.

Valamint befejezésre került Eragon, megdöbbentő volt, mikor lapoztam, és kiderült, hogy VÉGE!!!! ÁÁÁÁÁÁÁ! Most rendelhetem meg a 2. kötetet.

Vajon ki fordította az új Murakami könyvet? Főleg, milyen nyelvről? Meglóbálom kideríteni. (ha ez is angolból fordítódott, sírni fogok!)

2006-06-06

Akkor kezdjük.

Eddig egyszer írtam rendesen naplót, de akkor egy évig, szóval remélem, hogy ez is nagyjából működni fog. Legfeljebb nem.

Igazság szerint csak azért kezdtem, hogy amíg barátosném gyerekblogjára várok, ne unatkozzam :)

Na, ahogy most állunk:

Nyár végén költözünk, ha az erő is úgy akarja, emberem nagyon megfáradt már, arra is hajlandó lenne, hogy a burkoló gletteljen-fessen....biztos tele van a töke az egésszel, és én ezt meg is értem. Nagyon büszke vagyok rá, ahogy lenyomta, illetve nyomja ezt az egész építkezés mizériát....számomra felfoghatatlan teljesítmény.

Mégsem ér rá annyira az emeleti gyerekbirodalom, mert úgy néz ki (koppkoppkopp) februárban kettősünk hármassá szaporul, egyenlőre még csak az idegbajt érzem minden WC-re menetelkor, meg fázom cefetül. Meg megy a találgatás, hogy hányan is albérelnek engem :) (nem mintha lenne esélyünk többeskére, csak épp ember roppant mód bírná, így abban leli örömét, hogy néha nekem szegezi a kérdést, hogy "deugyelehetnekikrek?") Egyenlőre tudják ember, anyu, anyámhelyettanyám, meg Tékartács, aki csalárd módon readonlyzott (szerinte épp véletlenül) egy topikot, amiben kinyilatkoztattam. Ja, igen, meg a törzstopikok, és annak tagjai :) Család, munkahely majd dokibácsi szakvéleménye után értesül az eseményekről.

26-án államvizsgálok, 27-én megyek Párizsba, ahová küldenek, 28-án csatlakozik ember, és akkor megejtjük az első családos kirándulást is egyből, 3-an megyünk 2 jeggyel, tiszta haszon. Ennél már tényleg csak az lenne jobb, ha ikrek :)

Kiengedett a bal kezem, már csak a jobbon lilák a körmök :) apró örömök, vagy mijaszösz.