2006-07-20

No, ma megvolt a genetikai UH. Izgi volt. Kiderült, hogy Bigyóka majdnem 2 centit nőtt egy hét alatt, most 43 mm a fenekétől a feje búbjáig. Van neki 2 mm tarkóredője, meg 16 mm haránt fejmérete, valamint két lába, két keze, és úgy ver a szíve, mint egy gyorsvonat. Egyebekről még nem tudok :) életkorának (mind a 11 hétnek) megfelel.

Kép persze még mindig nincs, mert most rövidített rendelési idő van a nyár miatt, futószalagon mentek a kismamák, de hát még úgysem nagyon élvezhető a dolog. Meg aztán a lényeg, hogy jól van, megvan, két hét múlva úgyis megint doki, a gyereket meg majd nézhetem 0/24-ben, ha kibújt.

Annyira megörültem, hogy minden stimm, hogy jól elviharzottam a rendelőből, telefonáltam embernek, hogy ihajcsuhaj, aztán a buszmegállóban visszafordultam, és visszaslattyogtam a lakcímkártyámért, amit otthagytam a rendelőben (mert ugye először voltam). Nem is én lettem volna, ha nem. :))

Ha valakinek esetleg nem elég bágyasztó ez a meleg, az feltétlenül essen teherbe. Én komolyan mindenre felkészültem lelkileg, hogy 12 hétig a WC mellett térdelve élem az életem, hogy nem fogok tudni enni/hogy zabálni fogok, de hogy egész nap csak kóválygok, mint az a bizonyos gólyavégtermék a levegőben, na arra nem. Simán aludnék 24 órából 24-et, és motyogva követelnék még 5 percet...ez csak annyiból gáz, hogy munkahelyen mégsem alhatok egész nap, viszont egyszer fent fogok maradni valami tömegközlekedési eszközön, és csak körözni fogok oda-vissza, oda-vissza, oda-vissza, stb, stb. Nagyon gáz.

Nagyon nagy a kísértés, hogy addig bentmaradjak, amíg csak lehet, azér a légkondi elég erős fegyvertény...de sajna szépruhát kell vadásznom, mert jövő héten megjelenk a nagykövetségen, és mégsem állíthat oda az ember csak úgy slamposan, viszont jelen időjárási körülményekhez nem rendelkezem megfelelő szépruhatárral...vicces lesz magassarkúban felmászni a nagykövetséghez, 40 fokban (a hőmérséklet is, meg az emelkedő is) még sima cipőben sem szeretem...ráadásul vagy két éve nem beszéltem japánul. Na ez is vicces lesz :) viszont erőst remélem, hogy találkozom olyanokkal, akikkel már évek óta nem, ez viszont jó lesz (vicces nélkül).

Hétvégén megfejelem a hőséget némi baracklekvár főzéssel. Így házon kívül is és belül is meleg lesz. 10 percenként fogom cserélni a fejemen a hidegvizes kötést, ez már biztos. Az eperlekvárt ma tesztelte ember, szerinte finom. Ez azért jó hír.

Na most jutottam el odáig, hogy pislogáskor hosszabban van csukva a szemem, mint nyitva....sosem lesz már 5 óra....

Mai körkérdésünk: mi visz rá embereket arra, hogy minden olvasnivaló/keresztrejtvény/akármi nélkül beüljenek egy kórházba órákat várni???? Hogy bírják x időn keresztül a szembefalon lévő csempéket számolgatni? Nem zavarja őket, hogy csak ülnek, és néznek ki a fejükből? Vagy ez csak annyiban más, mint otthon, hogy itt nem a mónikasóra meg a szappanoperára merednek? Nem értem. Eltöltenek akár órákat is azzal, hogy merednek maguk elé, aztán meg mikor eljön mindennek a vége, felsóhajtanak, hogy milyen rövid is az élet...akkor meg nem pazarlás ezeket az órákat veszni hagyni?

Továbbra sem értem.

2006-07-12

Tegnap megvolt minden szerencsésen, áldom az eget, hogy többet nem kell teli hólyaggal UH-ra menni, naggggyon komoly volt tegnap a helyzet már :)

A kölök 2,5 cm, dobog, kalimpál, ill. a doki hozzátette, hogy ír, olvas, hét nyelven beszél, szóval csudaklassz :) ember is vigyorgott, aztán mikor kipisiltem magam (életem legboldogabb két perce :)) ), jól meg is ölelgetett. Kaptam egy halom papírt, kezdődik a laborba mászkálás, aztán jövő héten genetikai uhu, aztán védőnőt kell vadásznom. Vicces napoknak nézek elébe :) Elvileg ma bejelentem munkahelyen is, kíváncsi vagyok a reakciókra (mármint a főnökökére, a kollégák annyira nem izgatnak...) A baráti kör egész jól vette, remélem, ez a vonulat marad meg....

Este meg megtekintettük keresztlányunkat, iszipiszi babácska, mi voltunk az elsők, akiknél felébredt, pillogott, meg nyivákolt (anyós telefonált közben, mikor megtudta, ki volt borulva rendesen), egy idő után ember simizte a pocakját (a gyerek alig látszott ki a hatalmas lapátkeze alól :)) ), sőt, még meg is cumiztatta. Anyuka is jól van, asszem ennél jobb nem is lehetne (illetve lehetne, de ahhoz anyósnak el kéne tünnie. Mindegy, nem idegelem rajta magam, sógornő szegény meg van áldva vele, egyszerűen nem lehet elmagyarázni neki, hogy húzzon a pékbe, és hagyja őket pihenni, nem, ott ül egész nap....milyen jó a munkanélkülieknek...bah. És milyen jó, hogy az én kórházamban nem lehet bejönni....bár fenntartom, hogy nem is akar majd)

Na, de a lényeg a lényeg, az összes baba jól van, meg az összes anyuka is, és ez a fontos :) a többi gond innen legyőzhető.

Itt is az első, dolgoznom kell. Na, megyek és legyőzöm :)

2006-07-11

Nos, itt a kedd, és én jól be is vagyok.....és még jól odébb van a vizit. Lassan bedilizek.

Hétvégén kitakarítottam a házunkat, váóóóó, most ez lesz a program egy darabig, mert az a dög por az mindenhová beeszi magát. Az ablakokat is le kell pucolni, aztán újrafesteni (de azt nem én fogom, oldószeresben nem tapicskolhatok). Viszont megvan a villanyszerelés, és ha minden igaz, hétvégén wc is lesz már, kezdünk alakulni.

Szombaton meg esküvő volt, szerencsére a lagzi részére nem lettünk meghívva, így is nehéz volt nagy röhögés nélkül kibírni. Egyedül az eskü szövege volt az (az egy élő istent leszámítva), ami tényleg megható volt, egyébként egy énekelni nem tudó kántor adta meg az esemény sava-borsát...vicces volt.

És az is eldöntődött, hogy mégsem leszek leányanya, elvesz a drága jó emberem. Most két variáció fut:

1. mi ketten+tanúk+anyakönyvvezető, uszkve 5 perc

2. összesen 17-en + anyakönyvvezető, uszkve 5 perc.

Nekem az első szimpatikusabb (hamár a sima apaságit elutasítja). Egyrészt 7 év után már hova dajdajozzon az ember, másrészt meg annál a verziónál tuti nem fog felmerülni, hogy "de minket miért nem hívtatok meg, ha őket igen?" a család részéről, mikor megaszondjuk, hogy eskembeskem volt, merthogy senkit nem hívtunk meg. Ez még (az időponttal és a helyszínnel egyetemben) a jövő zenéje, asszem. Úgyis csak költözés után lesz valamikor.

Aztán. Tegnap délelőtt óta keresztanyuka vagyok, vagy mi. Szerencsétlen sógornőm, az anyja egész nap bent van nála, felrendelte a pereputtyot is, meg apuka pereputtya is kíváncsi, ugye....de monnyuk ez még a kibírhatóbb része, de hogy egész nap az anyja marhaságait kell hallgatnia......nem irigylem. Ma este benézünk mi is egy rövid pofavizitre, viszünk ezt-azt, amit kért, de szerintem nem zaklatjuk sokáig, van szegénynek elég baja. Asszem, nálunk az lenne az utsó beszélgetés, amit anyóssal folytatok arról, hogy bent kell-e lennie....bár remélem, engem utál annyira, hogy eszébe sem jut...(meg + mázli, hogy a kórházban, ahol szülni szeretnék, ott nincs is ilyen kórterembe mászkálás, gyereket tv-n, vagy ajtón keresztül, anyukával folyosón lehet beszélgetni, oszt kész).

Nagy vonalakban ennyi, egyébiránt vagy az jár a fejemben, hogy mi van a gyerekkel, vagy az, hogy hogy fogom kibírni 4-től pisilés nélkül a vizsgálat végéig....remélem, ügyesen. Itt áll hegyekben a meló, és képtelen vagyok rendesen arra koncentrálni, ráadásul pont mechanikus munka van, ami túl sok agykapacitást sem igényel (na nem mintha annyi lenne), úgyhogy szabadon csapongok jobbra-balra. Szörnyű. Legyen már esteeeeeeeeeeeeeeeeee!!!!!!

2006-07-05

No, hát nem voltam egy ideje, van ez így, ha az ember szabadságolja magát :)

A legfontosabb, hogy végre leállamvizsgáztam, és csudijó volt az egész, találkozni rég nem látott emberekkel, meg minden...és hát túl vagyok rajta, és vége, és innen már nincs más, minden akadály nélkül tanulhatok a doktorira :)

Aztán meg emberrel elmentünk a hét hátralévő részében Párizsba, illetve nem együtt, én egy nappal előbb. Úgy volt, hogy nekem ottan míííítingem lesz, aztán másnap utánam jön, és maradunk vasárnapig, de a míííítinget lemondták, a jegyünk meg viszont már megvolt, szóval úgy döntöttünk, megyünk. Mentem kedden, felderítettem a hotelt, meg ilyesmi, és iszonyatosan nagyon jót aludtam :) meg örültem a franciák örömének, zengett az egész környék a francia-spanyol meccs után. Aztán másnap jött a jóember is, délután mászkáltunk itt-ott, megnéztük a világ legnagyobb csodáját (a körforgalom a Diadalívnél, legalább fél órán keresztül ültünk, én punnyadoztam az árnyékban, ő meg lelkesen nézte a forgalmat). Járkáltunk erre-arra, próbáltuk kerülni a nagyon túristás helyeket, úgyhogy leginkább kis utcákban mászkáltunk. Volt egy-két célpont, de ha azt letudtuk, akkor céltalan bóklászás jött, aztán ha meguntuk, fogtunk egy buszt, ha meg azt is, egy metrót, és hazamentünk. Nagyon jó volt, már maga a tény, hogy nem kell se 5-kor se 6-kor se fél 7-kor kelni felfoghatatlan volt :))) Találtunk egy nagyon remek japán éttermet is, éltünk is a lehetőséggel, hogy olcsóbban, mint itthon, annyi sok japán kaját ehetünk. Hja kérem, szakmai ártalom :)

Remek időnk volt, első két nap nagyon kellemes, utána viszont megjött a kánikula, legalább 4 féle mintázatban égtem le, attól függően, éppen milyenfelső volt rajtam...vicces :)

Szóval a múlt héten ott dorbézoltunk, aztán vasárnap hazajöttünk, és most megint mókuskerék van.

Jövő hét kedden van láthatás megint, remélem dokibácsi mindent rendben talál a kölöknél. A hányingert felváltotta a gyomorégés, komolyan, nem is tudom, melyik a rosszabb, de legalább nem hányok, úgyhogy nekem innentől kezdve nagyon pozitív az egész :) a diéta meg egész jól bírja magát, a héten most már le kéne menni gyalogolni, de persze megint esélytelen, mert holnap társadalmi élet van, pénteken meg nem tudom micsoda, de valami igen...eltolva jövő hétre.

Anyós még mindig kiborító, de nem idegelem rajta magam, nem ér annyit. De neki valami hiperszuper immunrendszere lehet, mert már kb. 6 féle rákból gyógyult meg, és szombatról hétfőre kihevert egy agyvérzést is. Hmmm. Lehet, nekem is innom kéne, és akkor csak így hopp! meggyógyulnék mindenből.

Még mindig nem mondtam el bent, hogy nőtt az iroda létszáma, mostmár megvárom a jövő hét keddet, asszem. Ellenben a főnökömnek hányingere van, és egyáltalán, gondoltam, csak nem kérdezek rá, hogy terhes? :)

És fel vagyok háborodva, embernek semmi de semmi szimpátiatünete nincs, hát milyen dolog ez? Én itt harcolok a gyomorsavammal, ő meg vígan él... Meg is mondtam neki, hogy látszik, nem is szeret, de csak röhögött :)))))) Férfiak :)

Nagyjából ennyi volt, asszem. Teljes erővel várom a jövő hét keddet :)