2007-12-10

Takonypóc

Ez most egy random poszt lesz, ami eszembe jut, ahogy eszembe jut :)

Taknyos az idő, taknyos apa, taknyos anya, és taknyos Bori is. Éljen. Nem meglepő módon ő bírja a legjobban (mármint a kötelező orrkezelős szeánszokat leszámítva - Fluimare - orrszívó - orrcsepp a csepp orrba, erősítjük a küzdőszellemét rendesen), ma már alig van valami szortyogás. Mi meg nagyok vagyunk, majd csak túléljük :)

Szombaton voltunk ember céges rendezvényén, apróka nagypapánál, mi meg bowlingoztunk egyet. Egyébként azóta vagyunk taknyosak úgy igazán, összefüggést nem értem. Ezen kívül másodikán megejtettük Milán 9., harmadiknagymamám 80. születésnapját, és Bori első névnapját. Szerintem leginkább azt értékelte, hogy valaki mindig ment vele sétálni a sok emberből :))) Plusz megjött az ihlet, kitaláltam, mit hoz neki élete első Jézuskája. Mondjuk sokat segített az ihletnek azzal, mikor a két, ritmusbotnak használt fakanál közül megragadta az egyiket, hogy majd ő kopácsol. Ugyanis a fakanál úgy gondolta, hogy kihasználja ezt a remek lehetőséget, kétszer fejbesomta, egyszer pedig majdnem kinyomta a szemét az én kislányomnak. Ehhez hozzájön még a műsor, amit minden Ringatón levág (fogggalmam sincs, kitől örökölte ezt a muzikalitást, lehet, hogy elcserélték??? :) ) Úgyhogy ritmushangszereket kap, ritmusbotot, rumbatököt, agogo-t, csörgőkarikát, meg triangulumot, mégiscsak jobb hangjuk van, mint a fazekaknak, a fedők nem játszanak, mert üvegből vannak :)

Ja, ha már zenélünk. Voltunk pótnagyinál, aki zongorál, és van is neki egy otthon. Leültek Borival pötyögni. Bori először csak óvatosan nyomkorászta, aztán rájött, hogy megfelelő F erő szükséges a dologhoz. Na onnan kezdve teli tenyérrel csapdosta a zongorát, teljes átéléssel. Egyszer csak megszólal a pótnagyi:
- Ügyes vagy, a nagyok is pont így csinálják mostanában, csak aztán ők felállnak, meghajolnak, tapsolnak nekik, és művészetnek hívják.

Minimócártgolyóm van :))))))))))))))))))))))))

Ezen kívül nem sok minden történik, vagy túl sok minden, nem is tudom eldönteni. Apánk dolgozik látástól mikulásig, mert év végi hajtás van, az utat megcsinálták végre, úgyhogy újra úton vannak a dízeltyúkok, már amikor nem ilyen gyetva az időjárás, meg kéne ejteni a mosógépvásárlást, meg az egyéb ajándékokat, el kellene kezdeni csinálni a karácsonyi cuccokat, mint csokidíszek, miegymás, hímezni kellene... meg gyógyulni kellene. Azthiszem, meglátogatjuk a gyógyszertárat, ha magához tért a mélykómából a ded.

Magához tért.

2007-11-29

Helyesbítés

6 fog!!!

És kimaradt a felsorolásból a tapsikolás, pedig fontos tudomány ám :))

10.

Hát ez is eljött, a lányka már többet volt kint, mint bent :)

Gyors leltár: fogak száma 5 (tegnap bújt ki az 5., még nem igazán érezhető, de látszik), ügyesen mászik, ül (naná :) ), rág, darabosat eszik, sőtmitöbb, egyre gyakrabban kell neki a mi kajánk inkább, mint az övé. Végre úgy iszik az itatóból, hogy nem feltétlenül köpi vissza, ami a szájába került, viszont ha én itatom pohárból, még mindig nem kooperál. Bezzeg ha a habos fürdővizet kell inni a tusfürdőskupakból, az teljesen tökéletesen, cseppmentesen megy neki egyedül is. Sokat jár a szája, reklamál, mitöbb, magából kikelve kiabál, ha kimarad valamiből, akkor is, ha az csak a mosogatás, vagy ha nem figyelünk rá véletlenül. Bújik, ha olyanja van, bohóckodik, grimaszol, "köhög", és várja, hogy nevessünk rajta, már lehet vele "birkózni", hangosan nevet, ha "ijesztgetjük", vagy ha váratlant csinálunk, és várja a következőt. Nagyjából egyértelműen jelzi, hogy mit akar, bár néha még nem sikerül megértenem. Megvolt az első "akasszuk ki anyát annyira, hogy bőgjön" akciója is. Figyelmesen nézegeti a könyveket, mármint a neki valókat, a miénket összegyűrné és megenné inkább :) Utánoz ezerrel, ha énekelek, ő is énekel, ha csettingetek a nyelvemmel, ő is csettinget, ha az ujjammal csettingetek, akkor is a nyelvével csettinget :) Már rájött pár összefüggésre, pl. megnyomja az elemes bizbaszán a zenélős gombot, nem másikat, a zenélőset, és "táncol" a zenére. Amúgy is táncol bármire, ami kellőképpen ütemes. Nagyon élvezi más gyerekek társaságát. Ha fogjuk a kezét, akkor csak úgy skerázik, jelzi is, hogy menni akar, azt is, hogy merre akar menni. Ha elfárad az ácsingózásban, nagyon szépen, ügyesen le tud ülni. Pá-pát int. Napközbeni alvás kizárólag babakocsiban, akkor is, ha minusz negyven fok van, éjjeli alvás meg még mindig olyan, amilyen.

Igazából lehet, hogy ezek egyikét-másikát már régebb óta tudja, csak most jutottak eszembe :))

Azt hiszem, nagyjából ennyi :) Mivel már nagylány, kapott szép, igazi cipőt, egy bundás bakancsot, hogy meg tudjuk kergetni a macskákat a teraszon, mert roppant mód érdekli a dolog, többször is kicsattogott már a terasz közepére, amíg én kiléptem fáért. A fa ott van két lépésre az ajtótól, tehát nem semmi sebességet kell feltételeznünk, ha azalatt, míg kettőt lépek, felveszek két fahasábot ő már kint is van a jéghideg terasz közepén, és boldogan integet mindennek :)


No, hát mik történtek még. A nagy hóban majdnem nekicsúsztunk a garázsfeljáró falának, de megmenekültünk, volt vagy 3 centi a kocsi meg a fal között, kimásztam, emberem és Imci pedig este jöttek Rangerrel, és kimentették pedzsókámat szorult helyzetéből.

Ééééés elkészült a sárkány első A4-es íve, képek a HAED-less-eknél ismét :) Naaaagyon örülök, főleg, mert a karácsony miatt most jegelnem kell szegény mesebeli hüllőt.

Ennyi, mindjárt végeznek a fürdőzéssel.

2007-11-26

Tojta

Tének :)
Aki nem tudná kivenni, mi ez, annak elmondom, hogy nagymama-egységcsomag: süteményeskönyv, szemüveg, fonalgombolyagok, és egy protkó :)



Tének :)

2007-11-22

Olvasni, olvasni, olvasni

Közérdekű közlemény :)

Februárban (a HP7-tel kb. egyidőben) jelenik meg a Csodaidők 2. kötete, várhatóan Kibomló zászlók címmel. Ennek roppantmód örülök, és akarom már írni egy ideje, de most végre meg is tettem :) Ezen kívül karácsonykor a 1-es is új köntöst kap, de az még nem a 2. lesz.
Vegyétek, vigyétek, olvassátok!

Azoknak pedig, akik kedvelik a kicsit vámpíros, nagyon jó fantasyt, azoknak ajánlom a Goldengrass-t, egyelőre online.

Jó szórakozást.

Ez van

Na, szép napokat.

Konyhatündér-indexen dobtam egy kicsit, anyu tortájával, bááááár azért az elkészítése elég meredek volt, egyszer le kellett kaparni az egész összes marcipánt, meg alákrémet, meg egy egész fonalgombolyagot, mert leolvadt az egész egy éjszaka alatt, és esett szét. A végén azért jó lett, és finom is :)

Megvan a 4. fog, teljes rejtély, hol és mikor lesz a következő, elég sok helyen fehér és bumszli Bori ínye, de hát ez van. Rájött, hogy kézen fogva menni jó, úgyhogy 10 percenként háromszor körbeügetjük a lakást, derekam már görcsben, főleg, mert altatásnál be kell hajolni hozzá, és visszafogni, nehogy hasra forduljon, és lejjebb került az ágy alja, szóval a nap végén még úgy fél órát görnyedek a kiságyban, alig tudok kibotorkálni, mikor elaludt :) De egyre ügyesebb, minden téren, ahol csak tud, feláll, oldalaz a kanapé mellett, sőt, anyuéknál felmászott a trambulinra, és aztán ülve pattogott rajta :) és baromira megsértődik, ha valamiből kimarad. Ez különösen remek, mikor mondjuk a tésztát szedem ki a forró vízből, vagy sütök valamit, és én galád nem veszem fel. Ehhez hozzátartozik, hogy a lakás legtávolabbi pontjából is pont akkor skerázik oda hozzám, mikor valami olyan pózban vagyok valami forróval, hogy véletlenül sem tudok mit csinálni vele, erre ugye megsértődik, nyüszög, és mászik fel a gatyámon, néha elzakózva, mert a nadrágszár ugye nem egy stabil valami. Mire lerakok mindent a kezemből, már áll a bál, és hiába hozom oda a székét, már az sem tetszik neki. Vicces perceket töltünk a konyhában, na :))

Voltunk emberemmel nászúton (tényleg az volt, átirányította a telefonját :) ), ami egy megváltás volt, 3 éjszakát végigaludni, egész nap ázni, biliárdozni, jókat enni, és nem mosogatni utána, szóval semmit sem csinálni, nagyon jól esett. Bori addig a mamáékat boldogította. Kicsit megilletődötten hagytuk őt ott, de beváltak anyám zsenijével kapcsolatos várakozásaim, a gyerek teljesen jól érezte magát. Naná, valaki mindig volt, aki nyalta a fenekét :) Megböködte a macskákat, jött-ment a lakásban, sétáltatott mindenkit, szóval megint megerősödött abban a hitében, hogy jár neki a királylányos bánásmód :)

Hímzésekkel csehül állok, de hát ez van. Szerencsére nem határidős :) illetve van egy, ami igen, de az meg nem olyan bonyolult, még mindig látok esélyt befejezni időre :) Viszont lehet, hogy az MS macskás RR nem indul be, még két ember hiányzik :(( Mondjuk a minta megvan, de egyedül fogalmam sincs, mikor csinálnám meg. Pedig évek óta fejemben van egy öröknaptár a gyerekszobába. Ha olvas valaki, aki xszemez, és felkeltettem az érdeklődését, feltétlenül szóljon :)))

Hamarost nagyot fejlődök IT-ileg, megkapom emberem levetett laptopját, pedig végre megszoktam, hogy ezen hol van az Í, meg az egyéb billentyűk, most szokhatok át megint :) de hát ez legyen a legnagyobb baj :)

2007-10-30

Vidámpark

No, hát akkor az élet vidám része.

Szóval Bori 9 hónapos lett. Méretekről fogalmam sincs, majd jövő héten kerítek egy mérleget valahol, és leméretem. De mászik, mint a fittyfene, be kellett üzemelni a gyerekrácsot a lakás stratégiai pontján (lépcső), mert hiába rendeztük át a nappalit, hogy legyen helye szana meg széjjel mászni, ő általában két irányba indul: 1. kályha (mert olyan izgi az a piszkavas, hiába mondom, hogy nem azért piszkavas, hogy a Bori piszkálja), 2. lépcső. A lépcső levédve, a kályhánál meg marad a "nem szabad... nem szabad... nem szabad... nézd, ez itt milyen érdekes... nem szabad... gyere inkább ide" aztán eccercsak "Borcsa, az anyád istenit, mondtam, hogy nem szabad!", gyerek felnyalábolásával egybekötve. Másik nagy meccsünk a sütőnél lesz, mert hidegen nagyon érdekes, látja benne magát, és tök jó hangja is van, ha ütögeti, de nem szeretném, ha melegen is ütögetné poénból... Aztán a mai nap szenzációja: MEGVAN A 3. FOG! Csak kibukkant végre. Mi is van még... tud kukkbakkolni a függöny segítségével, mármint ülünk a kanapén, ő elém húzza a sötétítőfüggönyt, aztán el, és röhög. Ügyesen pakolgatja a kölesgolyókat a fonottkosárból ki. Be még nem. Jó sokat beszél. Egyre ügyesebben áll, ha fogjuk a kezét, néha már lép is egyet-egyet. Tud bújni, és szokott is. Szóval nő, növöget.

Voltunk Bakonybélben 3 napra, jó nagyot kirándultunk, igazából én csaltam, mert a későn jövő Kris autóját megszerezve Borival mi bementük, mielőtt vége lett volna a menetnek (ez mint utóbb kiderült, nagyon jó döntés volt). Szép volt a túra, bár nagyon meredek :) én meg öreg vagyok, de hát ez van.

Egyébként meg rajtam van valami rontás. Sütöttem kuglófot, fele beleragadt a formába, hogy hogyan, az rejtély, és ahogy forrón borítottam ki, szépen eltört. Ma csináltam piskótát, ami valami hihetetlen mértékben esett össze, ami elég gáz, lévén tortát csinálnék belőle, de még kettőbe is nehéz lesz vágni, nem hogy háromba.... És ez már a sokadik ilyen aránylag rövid időn belül, szóval konyhatündér-index meredeken esik. Azért remélem, nagyon mínuszba nem kerülök, kezdődik a születésnap-szezon. Pfff.


Kicsit tompa vagyok, bezár a bazár.

A béka segge alatt

Kezdek kétségbe esni, és ebben az a legrosszabb, hogy ötletem sincs. Eddig mindig volt valami kis megoldásféle, most semmi. És ami igazán bosszantó, hogy csak magamnak köszönhetem, és csak magamra lehetek mérges, és ha olvas valaki, aki még nem szült, azt kérve kérem, ne essen ebbe a hibába.

Igen, persze hogy az alvás.

Amíg 2in1 voltunk, kemény voltam és határozott. Nincs mellen meg cumisüvegen alvás, meg mittomén. Aztán megszületett Bori, jól be is sárgult, keveset szopott, tej nehezen indult, bealudt szopi közben, én meg simán csak lerakosgattam. A zacskóstej ugye elfogyott, de ez nem zavarta abban, hogy cuminak használja a mellemet, amit hagytam, mert ugye így pikk-pakk elalszik. Éjjel, ha megébredt, átvettem magunkhoz, ő csatlakozott, és aludtunk tovább. Most már eljutottunk odáig, hogy cici nélkül is elalszik, pusztán a cumisüveggel, a saját ágyában, nappal is meg este is. De ugye ennek meg az előzményeknek köszönhetően nem tud visszaaludni, hiszen nincs ott a cumisüveg. Ez kvázi azt jelenti, hogy a babák 45-50 perces alvásciklusát figyelembe véve nagyjából óránként felnyöszög, és ha nem történik semmi, vagy nem az, amire ő számít (cumisüveg behelyezése a szájába), akkor jön az égiháború. Vagyis óránként ébresztve vagyok, és ezt kezdem rosszul viselni, mert utána hiába alszik 5-től 9-ig mellettem nagyjából folyamatosan, azért nem ugyanaz. Már ott tartok, hogy le sem fekszem 11-éjfélnél előbb, mert csak plusz két-három ébredést nyerek vele. Arról nem is beszélve, hogy így ő sem piheni ki magát, igazán bűbájos gyerek ilyenkor.

A baj ott van, hogy ötletem sincs. Hagyhatom ugye sírni, persze időnként meg-megnyugtatva, aztán majdcsak megtanulja, és ez működik is, amíg ébren vagyok, de ha egyszer elaludtam, sajna nagyon sokszor átveszik a reflexek az irányítást, és egyszer csak arra ébredek, hogy már megint mellettem van a gyerek. Akkor is nyugodtabban hagynám bőgni, ha emberem hajlandó lenne átköltözni pár éjszakára a kisházba, hogy ő aludjon, mert azt meg nem szeretném, hogy ő is hallgassa, aztán másnap meg vezessen mittoménmennyit, arról nem is beszélve, hogy mikor az esti elalvásnál sír a gyerek (mert olyanja van éppen, nem mindig szokott), akkor aggódva kérdezi, hogy "biztos jó ez neki, hogy így sír?", ami hát nem kimondottan építő megjegyzés, mikor éppen a földkerekség legszarabb anyájának érzed magad, és meg vagy róla győződve, hogy csak te lehetsz ilyen béna, hogy még a gyerekedet is képtelen vagy aludni tanítani. Ha nem tud támogatni, akkor inkább menjen aludni :)

Kereshetnénk neki valami helyettesítőt. A cumik szép ívben repülnek, rongyik, plüssök pelenkák nem érdeklik. Nem túl jó pozíció, de kitartóan pakolgatom a kezébe rongyinyulat, pelenkát, hálózsákot. Egyszer csak bekattan neki valami.

Oké, biztos nem ilyen rossz a helyzet, csak most éppen a szar is szar, és az elmúlt éjszaka megint csak a saját tehetetlenségemmel és inkompetenciámmal találkoztam. És ezt utálom.


Lesz azért vidámabb post is, mert sok minden történt - például Bori 9 hónapos lett -, de majd kicsit később.

2007-10-19

Minden csak motiváció kérdése

Vacsizunk. Gyors vacsi van, mert pakolászunk a hosszúhétvégre, hamburger.
Emberem a földön ülve harapdálja, sárga műanyagtányérra rakja, szintén a földre, közben molyolnak Borival. És Bori rástartol a tányérra. Apa elhúzza. Bori nyújtózik. Apa elhúzza. Bori MÁSZIK!!! Teljesen szabályosan, ahogyan azt illik, egyik kéz, másik láb, másik kéz, egyik láb, ahogy apa húzza a tányért, rajta a hamburgerrel, Bori úgy mászik utána.

:))))))))))

Hja kérem, a motiváció :)))

(de nem kapott semmit sem a hambiból, mert előtte sugárban kihányta a vacsiját, nagyjából pont annyit, mint amennyit belelapátoltam. Izgi volt.)

2007-10-14

Semmi vész

Nincs semmi baj, csak nem jutottam ide :)

Szóval Bori meggyógyult, jól van. Azóta voltunk esküvőn is, ahol nagyon jól viselkedett, és nagyon szép volt, és voltunk kirándulni is a vadi új hátihordozóval, ami nagyon tetszett neki, majd rakok fel ülvealvós képet valamikor valahová. Ja, és járunk Ringatóra, ő élvezi, én meg sok mindent tanulok. Vagy felidézek. Vagy ilyesmi. De hogy az én szisztematikus tülkölésemet (furulyázás) miért nem viseli el, mikor a ringatós néniét megbűvölten hallgatja... meg is vagyok sértve :)

Új fog nincs egyelőre, bár mintha látszana valami mozgolódás, de hát nem hagyja, hogy megvizslassam tisztességesen. A mászást továbbra is negligálja, mármint a szó szerint értett mászást, mert egyébként elég virgoncan helyváltoztat. Ma egyedül felállt, apájára támaszkodva, egyelőre elég nagy terpeszben, de ez semmit nem von le a tett nagyságából :) azt hiszem, mozgásszegény napjaim végét élem éppen. Tud pápát integetni, bár egy kicsit még hangulatfüggő a dolog, de egyértelmű. És a csap-csap is nagyon megy már :) Az éjszakák még mindig lehetnének jobbak, de hát olyanok, amilyenek, két hete véletlenül végigaludt egyet, de azóta sem tudjuk megfejteni, mi volt a kiváltó ok :)

De nem csak hátihordozót kapott, hanem autósülésben is előrébb lépett, kapott szép, új, nagyobb ülést, amiből kilát, és amiben tisztességesen ül. Holnap felavatjuk kettesben is, kíváncsi vagyok nagyon.

Egyébként is nagyot léptünk ma előre, emberem vett még polcokat, és a kanapét is befordítottuk a falhoz, így most hatalmas területe van a lánynak gyakorlatozni, valamint engem is lát a konyhában. Király :) Holnap veszünk egy halom tárolódobozt az IKEÁban, és jól fel lehet majd pakolászni. Kezd úgy kinézni ez a ház, mint egy otthon :)

Ja, a hölgy hivatalosan is 9500 gramm. Most már egy normálisan fejlett egy éves méreteivel rendelkezik.

Most ennyi, ez csak egy gyorsjelentés volt, amolyan még élünk jelleggel :)

2007-09-26

Ennyi volt

A továbbiakban már nem mondhatom el, hogy bezzegazéntáposlányommégcsaknemisköhögött, mert bár tényleg nem köhög, de tegnap estére belázasodott. Na nem nagyon, csak kicsit, de elnézve szülei lázasodási szokásait inkább kapott lázcsillapítót, és kicsit küzdöttünk éjszaka. Folyik az orra, és kicsit bágyadt (lázasan ki nem az?), de semmi más baja nincsen, kajál, mint három másik, most éppen apa camelbagjének a szívókáját amortizálja, jókedvű. Ma már csak hőemelkedése volt reggelre. Ettől függetlenül Ringatóra nem megyünk ma, de abból kiindulva, hogy tegnap hogy élvezte, mikor a városban mászkáltunk (citromos eukaliptuszért meg tantumverdéért :) csipkebogyótea meg az egész városban nem volt, eh), lehet, hogy telefonszámlát fizetni elmegyünk, legalább a kocsiban nyugodtan alszik. De ez még sok mindentől függ.

Hát ez van. Murphy a gyerekbetegségeket illetően tényleg működik, ugye ma mentünk volna Ringatóra, szombaton esküvő, vasárnap kirándulás. Vagyis mikor beteg a gyerek? :)))

2007-09-24

A második

Kicsit elszámoltam magam, csak mára törte át magát a második, de sikerült neki.
Lehet, hogy a pizza látványa volt tegnap a motiváló, minél előbb fogasodik be, annál előbb kap rendesen rágható dolgokat :)

Tegnap elbúcsúztattuk Adrit (vigyázz magadra ott a messzetávolban!!!), meg boldog szülinapot kívántunk a Nemának egy némileg balesetes tortával (anyósülésen volt, emberem fékezett egyet hirtelen, kell tovább magyaráznom? Az ízét nem befolyásolta, meggyes-mákos volt egyébként a Hollósyból), illetve Bori harcolt Adri töröttnyakú zsiráfjával, Gusztinak meg emberemnek meg lenyíródott a haja. Ja, meg a Krisnek is, de ő nehéz ügyfél volt :) Ettünk pizzát, Té meg Zsír fotóztak, ilyesmik voltak. Biztos lesznek a Té blogjában képek előbb-utóbb.

Megvan a hátihordozó, gyorsan ki is próbáltam, abban vittem a lányt prést húzni, teregetni, garázsba ezért-azért, meg ilyesmi, tetszett neki, röhögött, dumált, barackfalevelet szedett, remélem, vasárnap is így fog tetszeni neki.

Valamint emberem befejezte a teraszfalat, nagyon pöpec lett! Roppant ügyes emberem van :))

A HAED-blogba raktam képet a sárkány bal alsó sarkának cafrangjairól, még mindig nem tartok sehol, de már látványosabb :)

2007-09-21

Kettecskén

Na, már nem mondhatom, hogy egyedül vagyok, mint a Bori foga, úgy néz ki, holnapra teljes értékűen áttör a második véső is. Mindezt tegnap éjjel velőtrázó üvöltés vezette be, kimondottan jól esett a kezdődő migrénemnek, de hát az mindegy, ugye, a lényeg a fog.

Hétvégén megjártuk Szögedét, keresztanyámnak volt meglepetéspartija fennállásának feledik évszázadát ünneplendő, sikerált is, ott voltunk vagy harmincan, mind rokon, ő meg bőgött, mint a záporeső. Mama hetvenedikét is megünnepeltük, de hát neki érthető okokból nem lehetett meglepetés. Jó volt újra látni a rég nem látottakat, nagyobb balhé sem volt (vagy ha igen, már aludtam), és nem utolsósorban nagyon jót vezettem oda meg vissza, még az emberem is megdicsért :) már csak ezért megérte :))). Bori is élvezte, hogy körbe van ugrálva, volt társasága is a két héttel idősebb Dávid személyében. Szegény srác, Bori a maga közvetlen módján azonnal letámadta, amit a fiatalember nem tudott hova tenni. Mikor aztán a nap vége felé már a pulcsijának vállpatentjét is kipatentolta a hölgyemény, akkor azért rászóltam, hogy ez így nem méltó, lányom, te csak likőrözgess eltartott kisujjal, és kéresd magad. De nem hatott. Meg kellett menteni a lovagot, különben Bori szenvedélye elsöpri. Görlpávör, vagy mi a tök :))

Ma voltunk hátihordozót próbálni, hát ajánlom, hogy tetszen a lánynak túrán is, mert piszok drága (de legalább piszok jó, mármint egyelőre annak tűnik, és annak hallottuk). Meg elkezdtük nézegetni az egy számmal nagyobb autósüléseket is, ui. a lányka egyre rosszabbul viseli a mostanit, nem lát ugye úgy ki belőle, meg nem is igazán ül. A jelenlegi ugye 13 kilóig jó, hát én nagyjából képtelenségnek érzem addig benne tartani, de azért még nem kapkodjuk el, mégiscsak ez a menetiránynak háttal való bekötés a legbiztonságosabb(nak mondott).

Ó, és voltunk a védőnéninél is a héten, örültünk egymásnak nagyon, Bori az elmúlt héten nem hízott :) Mondtam, hogy lányom valószínűleg nemes egyszerűséggel ki fogja hagyni a mászást, mert már az álldogálással próbálkozik, megegyeztünk, hogy van ilyen. Szóval igen, Bori ácsingózni próbál, ha fogom a kezét, ki is tudja magát nyomni, de hát ugye ez még azért nem az igazi, egyelőre a Margit-híd a stabilabb. Mindenesetre a kudarcot elég rosszul tűri, valamelyik reggel ült az asztal lábánál, kapaszkodott, próbált felállni, nem ment, erre elkezdett üvölteni, és ugye a próbálkozásból kifolyólag verte a fenekét a földhöz. Nagy élmény volt, nem is tudom, kire ütött, khm :)) Egyébként van egy aranyos közlekedési módja, Z-ülésben ül, és nagyon aprókat "ugrál", így akár centiket is halad percek alatt. Ja, és roppantul zokon veszi, ha eltűnök a látóteréből. Inkább nem részletezem, ennek milyen következményei vannak, legyen annyi elég, hogy igen érdekes élmény a WC ajtó előtt etetőszékében ülő lánnyal a WC ajtó segítségével kukk-bakkot játszva intézni ügyeimet... tényleg csak az vigasztal, hogy lesz ez még így se :)))

Várom a jövő hét szerdát, megyünk ide.

Na, fürdéstájm, apa mindjárt jön, és áznak egy nagyot a lánnyal, én meg megyek kiszolgálni.

2007-09-13

Anya napja

Hála az én remek uramnak, ma anyanapom volt, 10-től amíg haza nem érek. A fő cél farmer beszerzése anyának, meg ilyesmik. Ebből lett farmer anyának, meg egy kis kávészünet egy könyvvel (jesssz!istenkirály volt!!!), meg üvöltveéneklős-rádióthangosanhallgatós oda-visszaút, meg gyors és hatékony közlekedés :). Valamint Borinak 3 ruha, 1 harisnya, 2 fajta itató, hátha valamelyik bejön, 1 újfajta cumi, hátha ez bejön (eddig nem), 1 szépkardigán, tápszer pelenka (lila tescos akcióban!!! Akit érint, szaladjék!). Meg azért apa is kapott vásárfiát, aszalt szilvás teát, meg lógatós teaáztatót.

Namost azért van valami diszkrét bája annak, hogy az ember lánya végre kiszabadul, önmaga ura, nincs ütyülipütyüli, nincs Nyuszi ül a fűben a biai körforgalomtól a Tétényi útig, beesik egy nagy ruhabótba, mint mondjuk a C&A, a felnőtt cuccokra csak pillantást vet, 10 perc alatt végez a kínálat felmérésével, majd háromnegyed órát kolbászol azon a 6 m2-en, ahol a gyermekére jó ruhák találhatók. Aztán elmegy a nagyfenekű nők boltjába, mert ott tuti, hogy talál neki tetsző, és rá jó farmert, és szinte rohamban nézi át a dolgokat, mert menne már a bababoltba, ahol aztán újabb órát tölt el, hatszor pakolja át a kosarat, aztán hetedjére lebeszéli magát a kosár tartalmának feléről, mert azért mindennek van határa, aztán útban a pénztár felé mégiscsak visszafordul azért a bizgentyűért vagy izéért, közben kirak valami mást a kosarából, helyette berak mást, de megpillant valamit, amit addig nem, és nem is érti, hogy miért nem, szóval kosár újból át, stb stb, míg végül aztán valahogy csak sikerül elvergődni a pénztárhoz, és fizetni. Aztán az üzlet előtt a homlokára csap, hogy azt nem vett, amiért jött :)

Nem, ez nem panasz, de azért lássuk be, van valami diszkrét bája a dolognak :)

Úúúúúú, kexi lány.....

Na, szóval itt az a bizonyos első keksz, meg ami lett belőle. A padlót nem fotóztam le külön, mindenki képzelje el saját maga az etetőszék tálcájából kiindulva. Mindenesetre az ellen nem véd :)





2007-09-12

Akasztó

Másszóval fogas.

Bori első foga a mai napot választotta, hogy kibújjon :) Ujjal és állal már remekül érezni, megpillantani még kicsit nehéz, de ebbe belejátszik a lány együttműködésének hiánya is :))

De ott van :))

Jobb alsó metsző.
Lesz, ha megnő :)

Akkor most ide is jegyzem a "fogzós dalunakat", amit dalolgatunk, hátha egyszer elfelejtjük, és akkor hogy fogjuk majd cikis helyzetbe hozni a haverok előtt? Szóval a nóta (ismert gyerekdal dallamára):

Bori, Bori, barka
Nyálas lett a marka
Oda megy ő lakni,
Ahol fogat kapni.

Ah, a zsenim :)

Na mindegy, a lényeg, hogy mostantól aggódhatok a fogai állapota miatt is :))))

Egy kis helyesbítés

-8 kg :)))))))))))))

2007-09-11

Csak nagyon halkan...

.... írom le, hogy haladunk. Tegnap a már szinte közismert "Aludj jól, gyermekem" módszert némileg átalakítva (ki kellett venni és úgy megnyugtatni, mert csak hergelte magát felfelé) fél óra hiszti (elég vérmes hiszti, de könnycsepp egy szem sem volt) után a saját ágyában aludt el, némi cumi segítségével, 9 órakor, és csak egyszer kelt éjjel, aztán már csak 6-kor. Ma meg eleve később feküdt le, mert mindenfelé járkáltunk, és megcsúszott egy kicsit a nap, 9-kor tettem le, és negyed 10-kor már aludt is. A cumisüveg az álomtápival :) egyelőre megvan, és egyelőre nem is akarom kigyökölni, első körben legyen biztonságban az ágyában, majd aztán ha elkezdenek bújni azok a fogak, elgondolkodunk a dolgon. Szóval most kopkopkop úgy néz ki, jó irányban vagyunk, lehet, hogy pusztán annyi volt a baj, hogy még nem volt igazán álmos, meg nem is a saját ágyában kómált be, és mikor éberebb szakaszba került, nem tudta, hol van, és ébredt. És hát igaza volt, lássuk be. Úgyhogy most ez lesz tesztüzemben. Aztán meglássuk, a vak is aszonta.

A másodiknál meg majd okosabb leszek.

Egyébként ma lemérték a csajt, 9070 gramm.... kéééééééééész.


És egy nagyon apró megjegyzés: -7 kg :))

2007-09-10

Miegymás

Bori túl van első koncertjén: a Gödöllői Fúvószenekar nyárbúcsúztatóját hallgatta meg. A jelek szerint jól érezte magát, az sem zavarta, hogy a lovardában volt az esemény, így kicsit hangosabb volt, mintha szabadtéren lett volna. Ha nagyon hirtelen és nagyon hangosan lépett be valami, akkor kicsit rosszallóan tekintett a színpad felé, de egyébként jól elvolt, nyálazta apa telefonját, pattogott a pattogós zenére, meg úgy általában jól elszórakoztatta a hátsó két sort :) A második félidőt azért már hátul, illetve az ajtó előtt töltöttük, aztán hazáig aludt, mint akit fejbevágtak.

Pénteken megyünk játszóházba, kíváncsi vagyok nagyon, mit szól a nyüzsihez, igaz, nem azért megyünk, hogy szocializálódjon, hanem hogy visszaszerezzük a vizesüvegét :)

Egyébként meg kérem vissza az alvósmackómat, mert az UFÓk még mindig nem hozták vissza, sőt, egy még rosszabbra cserélték :( Valami nagyon csúnyát fogok vele csinálni, azt hiszem, most vagy lesz még egy rövid szunya délután, és később fektetjük, vagy 7-kor (magamon is erőszakot véve :) ) ébresztem, és szépen visszaállunk a két héttel ezelőtti napirendre, mert bár jól hangzik, hogy a gyerek 9-ig aludt, de jól el is izéli az egész alvásdolgot. Ha ezek sem működnek, akkor nagyon-nagyon gonosz leszek, le sem merem írni, mennyire :)


Vannak függönyeink. Nagyon kúl :)))

2007-09-01

A hetedik

Kell-e mondanom, hogy Bori 7 hónapos lett? Ugye nem. Lista gyorsan, velősen:

Kutyázik ezerrel, egy hajszál választja el a mászástól, igaz, kicsit erősebb hajszál, de már nem sok kell neki. Végre oldalra fordítva teszi le a fejét, ha elfárad a hasalásban-kutyázásban, így ez a része már kevésbé stresszes, de sebaj, az a tény, hogy még csak tolatni tud (igaz, azt nagyon profin) kellőképpen frusztrálja ahhoz, hogy meglegyen a stresszadag. Alvás helyett össze-vissza forog, tekeri magát az ágyrácsba, ha mellettünk van, szívfájdalom nélkül rúgja orrba apát. Az alvás amúgy is macerás lett, többször is felébred éjjel, és sajna van, hogy olyan állapotban talál, hogy automatikusan magunk mellé veszem, pedig lassan erről le kéne szoktatni (ha már voltam olyan tök, és minden óvaintés és elhatározás ellenére nem ez ment az első perctől). Többször volt már, hogy reggel nem is emlékeztem, mikor vettem át, csak azt látom, hogy ott a gyerek. Igazán profin szereli szét a habtapit darabokra, amit egyelőre még lelkesen rakosgatunk össze. Ha felállítjuk, elbírja magát, és nagyon büszkén vigyorog, de ez még csak amolyan ismerkedés-féle. Imád hintázni. A bevásárlókocsik ülőke részén jön vásárolni. Függő lett a folpack kartonhengerétől, már majdnem egy felet elszottyolt. Kapott babakekszet, irtó büszkén ette egyedül, aztán az első darab vége az lett, hogy.... na, majd inkább rakok be valamikor képet, hogy mi lett az első egyedül evett keksz vége. Végképp kinőtte az első tutyiját, hosszra még csak-csak jó lenne, de a rüsztje nagyon magas hozzá. Lelkesen iszik pohárból, csak nekem idegtépő a dolog, de ha ügyes vagyok, akkor szépen iszik. Rendkívül hosszan is eljátszik egyedül, de ha esetleg mégsem, és dolgom van, elvan mellettem az etetőszékében néhány fakanállal meg joghurtospohárral meg ilyesmivel. Sünizik. Amit csak lehet, a szájába vesz. Élénken érdeklődik a macskák iránt. Egyértelműen jelzi, ha azt akarja, hogy vegyük fel, illetve ritkábban, hogy tegyük le. Bújik.

Asszem, más fontos nincs. Méreteket majd a jövő héten méretek.

Decc ól :)

2007-08-13

Képesség

No, közkívánatra (egy ember kívánta, és nem én, nekem ez már köz :) ), ül a baba ül :)




2007-08-09

Megjártuk

Megjártuk a dédiket oda-vissza, és végig én vezettem, totál jól, baj nélkül, hejehuja! :) Isaszegen még mindig jó a fagyi :) Bori jól viselte az abajgatást, csak hazafelé volt már szegénykém teljesen fáradt és nyűgös :( de másnapra ki is heverte.

Megjártuk a dokit is, megvan a BCG ismétlőnk, de ez most legalább látszik is. A királylány nagyon kiakadt, hogy őt csak úgy megszúrják, de szerencsére úgy 5 perc séta-ringatás-hülyeségduruzsolás után megnyugodott, és nem is izgatta a dolog a továbbiakban. Az oltás után benéztünk a talira, ahol kipróbálta azt a bizonyos ikejás széket, és nagyon bejött neki! Annyira boldog volt, hogy eléri az asztalt, és püfölheti, és velem egy magasságban van, hogy csak na! Ezen felbuzdulva tegnap kapott is egyet, ma nagy boldogan dobálta mellettem a tálcájáról a joghurtospoharakat meg fakanalakat, amíg mosogattam. (Ja igen, joghurtospohár, berakva a PET palack ill. nejlonzacskó mellé. Királyságos dolog, simán elnézegeti csendben akár 10 percig is :) És szintén a lista tagja a Decathlonos szatyor, golyólyába begyűrve.)

Megjártuk a védőnénit is, 8560 gramm a gyerek, megnyugodott a néni, hogy nem öljük meg itt a hegyen, jól van a kiscsaj, és szépen fejlődik, és nem vagyok teljesen hülye és inkompetens.

Mást nem jártunk meg. Kedd óta néha sikerül a visszafordulás is, mármint Borinak hasról hátra, nekem elég régóta megy már, sőt, mióta megszültem, újra :)))) Valamint megjegyezném még, hogy Borbála gyönyörűen, egyenes háttal ül, semmi görbület, meg ilyesmi, példát kéne róla vennem :) Ja, és teljesen szépen, nincs dölöngélés, csak ha már fárad, de amíg nem, addig teljesen jól elvan, matat maga körül, nézegeti a csomó bazbilinget, ami a szeme elé kerül, zörgeti a popsitörlős zacsit, pofozza a keljfeljancsiját, meg néha nagyokat kurjongat, ilyesmik.

Ja de, mégis megjártunk valamit, a mai sétát. Megbeszéltük emberemmel, hogy hazaszól úgy egy órával érkezés előtt, mi meg lesétálunk elé a hegyről. El is indultunk (királylány puccba vágva, mégiscsak apájával megy randizni :) ), de negyed óra után elkapott az eső. No, esővédő babakocsira fel (de mázli, hogy vettem), nekem nem számít, nyomás haza. Gyereket leparkoltam a teraszon, mert aludt, betakargattam, hívtam emberemet, hogy itt a vihar, mi bejöttünk. 10 perc múlva szivárvány, napsütés, miegyéb. ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!! Na, majd holnap.

Egyébként megkezdődött Bori karrierválasztási procedúrája. A "mi legyek, ha nagy leszek?" kérdésre választ keresve szombaton beült egy markológépbe. Nagyon nagy szakértelemmel markolászta a kormány tekerőgombját, meg komolyan méregette a sok izébizét meg micsodát. Azért remélem, talál majd valami szimpatikusabb foglalkozást (mondjuk lehetne cukrász, vele tanulnék, hihi :) ), mert azért hülyén venné ki magát, hogy egy jósvádájú, tehetős fiatalember teszi neki a szépet, két koktél közt megkérdezi, hogy "És mit dolgozol, cica?" mire ő álmodozó arccal benyögi, hogy "Markolózom" :))))

Van karnisunk. Függönyt kell nézni.

A Humphrey elefántoknak már a kontúrjánál tartok, nemsoká kész, és akkor heheheheheeeeee, jön a sáááárkáááány!!! Már kijelöltem a képet, meg rárajzoltam az első A4-es lapot (a 30-ból, eh), aztán kiterítettem lefotózni az anyagot, hogy na, innen indulunk. És ez hiba volt, mert tényleg csak egy 1/30-ad részen van négyzetháló, és ez nagyon rémisztő :)
Ja, hogy miről beszélek? Erről.300 x 454 öltés, 25-ös vásznon egy szálon hímezve (Krishynek: ennyi hangyafaroknyi pixelt kell ráraknom az anyagra :) ). Elvileg 30 x 45 centis lesz, 92 színárnyalat, jó móka az elkövetkezendő 10 évre :) Ez van, nekem is kell valami kikapcsolódás :)

Ennek szellemében most el is megyek aludni, ha már ezt írtam a kontúrozás meg az alvás helyett.

Ó, mégmielőtt szundi, itt is gratulálok Luca Pannának, hogy volt bátorsága kimerészkedni erre a világra :)

2007-07-29

Nyerő féléves :)

Hát igen, ezért jártam erre, hogy tudósítsak Borcsáról, aki sikeresen túlélte élete első fél évét, és még nem csaptam agyon, szóval elmondhatjuk, hogy nagy túlélő a lányka :))))

Hivatalosan kedden volt mérlegelés, 8300 gramm és 67 centi, hát méretekben jócskán megelőzi a korát, ammá egyszer biztos. Profi módon fordulgat hasra (az első, tétova hasrafordulás anyuéknál történt, talán 9 vagy 10-én), kinyomja a fejét, és matat a kezével, aztán ha elfárad, akkor arccal bele a játszószőnyegbe/matracba/habtapiba, és egy istennek sem hajlandó oldalra fordított fejjel pihengetni. Ennek csak annyi a hátránya, hogy egyszercsak rájön, hogy ez így elég légszegény egy helyzet, mire megint kinyomja magát, mintha egy fuldokló bukkanna fel a vízből, aztán megint (deltaté egyre csökken) elfárad, fejet le, stb, stb. Ez napközben még mókás is, mert nagyon aranyos, ahogy fekszik ott, kiterjesztett karokkal, mint a papok szentelés előtt, de altatásnál annyira nem vicces. Hősiesen a hátára fordítgatom, de hát Sziszifusz ehhez képest sikerrel kecsegető melót űz, mert még el sem veszem a kezem, Borzalmas Borbála már megint hason van, és nyüszít, hogy de ő nem akar hason lenni, és különben is, fáradt ő ehhez. Ilyenkor inkább bele sem akarok gondolni, mi lesz, ha majd kamaszodik :))

Itt egy kép a büszkén hasalóról :)


Ezen kívül evett már némi csirkét, valamint világbajnok az sk. gesztenyés alma. Azért tud élni :) De az őszibarackkal csak haragban van, ami szomorú, elnézve a kertben leledző, nem kis számú őszibarackfát. Szereti ő, sőt, imádja, de az utómunkálatokkal gondok aggódnak. Más nagy hepening nem volt, egyre ügyesebb, a cumival már játszik. Nem rendeltetésszerűen, hanem csak úgy jó bizgerélni. Valamint felfedezte a PET palack, és az enyhén felfújt nejlonzacskó által nyújtott földöntúli örömöket is.

Borival nagyjából ennyi volt, lássuk a család többi tagját.


Van lépcsőnk, az ezeregykétmesterek megcsinálták, nagyon ügyesek, és nagyon pöpec lépcsőt hoztak össze. Végre van mit elzárni a gyerek elől :)))

Voltam HP7 partyn, királyság volt!!!!! Már majdnem úgy alakult, hogy hülye voltam, és bebuktam, de aztán bejött az "1% a csodáknak" elmélet, és sikerált eljutni. Így aztán viríthattam a süvegemben-taláromban, visszaszámolhattam üvöltve, meg átvehettem a könyvet. Hazahúztam, fél 3 körül értem haza, még elolvastam az első fejezetet, aztán alvás. Reggel ébresztő, és olvasás-olvasás-olvasás!!! És akkor itt közbeszúrom a köszönetet emberemnek, aki hagyott úgy kb. 36 órán keresztül jórészt olvasni :) Este emberem elment lefeküdni, mondtam neki, hogy mindjárt megyek, csak még olvasok egy kicsit. Egy idő után gondoltam, lefekvés, már biztos elmúlt éjfél. Kinéztem az ablakon, és láttam, hogy már szürkül az ég alja. Úgyhogy nem mentem aludni :) Azért a teljes vége előtt csak kellett egy kicsit aludni. Összegezve: nekem tetszett. Nem fogom kivágni a sorozatot :)

Valamint újra előszedtem a keresztszemes cuccokat.


Hát ennyi :)

Öregszem...

Csakis ezzel tudom magyarázni, hogy nem írtam meg 7-én a posztot, mikorpediglen én biztos voltam benne, hogy de, megírtam. De nem írtam. Így most pótolok.

Szóval nagyon-nagyon köszönöm az összes mindenkinek, aki kijött meglepetéspartyzni, nagyon jó móka volt, és meg is lepődtem (legalább 10x elhangzott a fejemben a "De ki az ott a Viktor mellett? A Zsír? De hát a Zsír nem lehet! Összefutottak volna?" párbeszéd :) ), és vegye mindenki tudomásul, hogy egysenormális :P

A Milán meg nem szóóóóóólt egy szóóóóót sem :)

No, hát ennyi :) Ha nem vagyok ilyen öreg és feledékeny, több is lett volna :)

2007-07-04

Basszus basszus basszus!!!!

Ez a preeklampszia egy alattomos dög.

És ha úgy egyébként az ember el is felejtené, mekkora mázlija van azzal, hogy egészséges, időre született, vigyorgó purdéja van, mikor említett purdénak rossz napja van, és merő egy nyíg, egy ilyen eset, főleg, ha ismerőssel esik meg, egyből eszébe jutattja, és boldogan viseli el az összes sírást-rívást, nyekergést. Megyek is, és jól összepuszilgatom az említett purdét.

A preeklampszia meg egy alattomos dög.

2007-07-03

Jajj, úgy élvezem én a strandot

Igen, igen, megvolt, túl vagyunk rajta, sikeresen letudtuk a Velencei-tavat is. Volt némi séta, aztán evezés, aztán strand. Megnyugodtam, hogy Milán vízfélelme a strandon tovatűnt, mikor rájött, hogy tényleg leér a lába :) Ééééés Bori is volt a tóban! Mivel nem volt túl meleg a víz, kézben volt végig. Kapott úszópelust, póló, kalap, és befelé. Begyalogoltunk apáig, meg vissza, kb. kemény 10 percet, ha volt bent, és csak a lábát lógattam bele neki. Nem tiltakozott.

Ezennel üzenem Krishynek, hogy volt nyilvános fürdőruházás :)

Aztán hazajöttünk, tegnap meg hazaszállítmányoztam Milánt. Jó sokat vezettem.

Elvileg készült egy halom kép, remélem, TéTé hamarost gondoskodik róla, hogy láthatóak legyenek.

------------------------

Nem tudom, mert még sosem volt gyerekem a lányka előtt, de nagyon megbotránkoztató, ha nem aggódom azon, hogy az üveges bébiételekben a gyümölcsök/zöldségek vitamintartalmával mi lesz a hőkezelés során?????? Komolyan, kezdem magam UFO-nak érezni... nem főzöm mániákusan a cumit, kapott már mosatlan játékot a gyerek, és még üvegest is kap az sk. kaja mellé... most várjam a Gyivit???? :)
Lehet, le kéne épülnöm a kismamatopikokból.... legalábbis azokból, ahol nagy számban vannak elsőgyerekesek... eh.

2007-06-30

Majdnem féléves

Bori elhagyta 5. hónapját, hát megesik az ilyesmi a legjobb családban is, na. Méreteket most nem tudok, majd jövő héten lemegyünk az itteni védőnénihez, és megméretem. Egyre többet köp, egyre jobban szenved a fogával, nagyokat pancsol a nagykádban akár velünk, akár egyedül fürdik, röhögcsél, már élvezi, ha óvatosan dobáljuk (el nem engedve, csak nagy svunggal kilökve), l'art pour l'art kiabál, és örül a hangjának, gyönyörűen ül, megtalálta a lábát, csapdos a kezével, még mindig dülöngél jobbra-balra a földön, az ágyunkon azonban nagyon szépen forgolódik. Szóval nem aggódom, majd forog ő, ha fontos lesz neki. Már nem annyira mumus a hasonfekvés, de azért még mindig nem az igazi. Kopaszodik, igaz, ott az új haja is már, de az egyelőre nem nő olyan gyorsan, hogy ne lehessen észrevenni a hulló babahajat. Ja, és a héten egyszer benyomott egy egész üveg sütőtökös almát! Semm félüveg meg ilyenek. Kapott borostyánláncot, hátha használ, meg alvósrongyit, akire előbb-utóbb át akarom rakni az altatást. Nagyjából ennyi.

Egyébként meg borzasztó mozgalmas hetünk volt. Kezdődött azzal, hogy jött nagyanyám dédunokázni. Nem is volt borzasztó, leszámítva vezetés közben, amikor is egyszer rámszólt, mikor kb. 20-szal kikanyarodtam a körforgalomból, ami után egy terelés várt 30-as táblával és integető emberkével, hogy "Ne olyan gyorsan!", aztán élménybeszámolóba fogott az összes olyan balesetről, amit látott, átélt, vagy hallott róla, vagy találkozott azzal, aki hallott róla, hogy valaki látta. És akkor vezess nyugodtan, pffff. Na, ennek szerdán vége volt, akkor elmentünk Szaskáékhoz Bp. másik végére, és egy igen remek napot töltöttünk el ott. Bori persze megkapta a körülrajongását, én meg magamban csodáltam Szaska fiait, mert Csibészke na aztán igazán Csibészke, de halál aranyos, olyan lelkesen hordta utánunk Bori vizesüvegét (ami végül ottmaradt, hihi), arról nem is beszélve, milyen szakszerűen tisztította a medencét, a nagyfiú meg komoly nagyfiú, nagyon tetszik, hogy normális gyerek, semmi elfajzott dolog, okos, értelmes, olvas, stb. És szereti a babákat :) Mázlicsek úr is jó fej kutya, és tényleg mázlista, a beó meg beó, na. Nem semmi hangja van, én lehet, hogy már leköltöztettem volna a présház mellé :) Szóval pletyiztünk egész nap, visszafelé is átjutottunk a városon, hiphiphurrá.

Aztán csütörtökön itthon maradtunk, mármint mi a lánnyal, mert emberem minden jószándéka ellenére sem jött szabira, mondjuk erre lett volna egy ezresem, nem tudom, hogy fog eljönni jövőre nászútra, ha megyünk, azért remélem, sikerül. Nagy magányomban barackosgombócot gyártottam, de mikor aztán felhívott a Zuram, hogy fogggggalma sincs, mikor jön (a "gyorsan megcsinálom a mérést, és sietek haza" helyett), akkor elment a kedvem az egész szüttyögéstől, nem is kapott sütit. Bah. És csakazértis jól éreztem magam Borival.

Pénteken kimentünk anyuékhoz begyűjteni a kisebbik öcsémet a holnapi kirándulásra. És banyek, kaptam előszülinapi ajándékként egy csekket a rendőrségtől. Külső-Vácin rámhúzták a kormányt (mert biztos foggggalma sem volt a T. Sofőr úrnak, hogy az a sáv a lámpa után megszűnik, és bizony be kell majd sorolnia hozzánk, uggggyanmááááár, a táblákat az aloménium gyűjtőknek rakják, vagy ha nem, akkor valami titkos rejtvény dolog, amivel egyszerű halandónak nem kell foglalkoznia), én jobb híján beleléptem a gázba, így kicsit túl gyorsan előre jutottam, így engem fotóztak le. Van ilyen bicikli, végül is olcsón megúsztam a csekkel, ami teljesen jogos volt, és inkább a sárga cetli, mint a karambol. Na de aztán kiértünk, Milánnal Catanoztunk egyet, Borit is sikerült elaltatni végre (délelőtt sem aludt, az úton meg felébredt, míg vártam az adatfelvételre). Ezek után ugye felébredt, rá 5 percre hazaért az anyu, Bori meglátta, és eszeveszett üvöltésbe kezdett, de valami nagyon, mint akit nyúznak. Már teljesen kétségbe voltunk esve, kapott Panadolt, hogy a foga, kapott kúpot, hogy nem tud kakálni, aztán némi hasmasszázsra megnyugodott, aztán megint üvölteni kezdett, meg mindig, mikor meglátta anyut, aztán végül fürdés, fél 8-kor elaludt, és mikor 10 körül bementem lefeküdni, ugyanúgy feküdt, ahogy letettem. Szegény anyu, azért láttam, hogy nem esik túl jól neki a dolog, hát eddig akkora nagy haverek voltak, hogy csak na. Persze aztán reggelre kelve már semmi baj nem volt, vigyorgott a lány mindenre és mindenkire, mint a tejbetök. El is indultunk hazafelé, és simán meg is érkeztünk, Milán sem lett rosszul (éljen a Daedalon), és nem is volt akkora dugó, mint amekkorára számítottam.

Aztán úgy kb. egy órája beraktam a tortát a hűtőbe, amibe abszolút intuitív módon, tiramisu után szabadon valami olyan mennyei krémet sikerült kreálnom, hogy csak na! De a maradék barackot már csak holnap fogom gombóccá formálni.

Most azonban elmegyek aludni ide a Milán mellé (aki egy hős, és nem is hiányzott neki az anyu, csak egy kicsit), mert holnap állítólag kirándulni is fogunk, és ha nem akarom, hogy húzni kelljen, jobban járok, ha alszom. Jóccakát.

2007-06-22

Há....pruuuuuuuu

Biztos mindenki csinált (vagy legalább hallott róla) olyant, hogy belefúj a gyerek hasába-talpába-nyakába, valahová. Na, most leraktam Borit úgy, hogy a kezével a combomon támaszkodik (nincs azon a részen naci), és egyébként meg térdel, és így dől előre...nem tudom, érthető-e, na mindegy. Szóval egy darabig tartotta magát, aztán megunta, és rácuppant a combomra, és azon kívül, hogy nyállal áztatja, néha-néha belefúj! Aztán mikor sikerül olyan hülye hangot produkálnia, akkor megszeppenve néz, de a szája továbbra is a combomon van :))))) ezen röhögök vagy 10 perce :))))


Egyébként meg melegre való tekintettel fürödtünk nagyvízben, már sokadszor, és lelocsoltam az arcát, ahogy a babaúszós honlapok ajánlják, és meglepődött ugyan, de nem volt hisztéria vagy valami. Úgyhogy ismételtünk, és akkor sem volt. Lehet, hogy mégiscsak el kéne járni babaúszni.... de egyedül nem sok kedvem van (jójó, tudom, nem egyedül mennék, Bori is jön :)) ), szombaton meg emberem nem jön, mert dolog van. Mindegy, jövő héten dokibácsi úgyis szabin van, nem tudnánk igazolást kérni. Meg ilyesmi. Majd még meglátjuk.

Ja, kedden lemérték a hölgyet, 7670 g, 65 cm. Végre-végre csak 100g/hét ütemben hízott :)))) az a sok gyümölcs... meg sütőtök... meg meleg... meg fog...



2007-06-18

Jobb későn, mint sosem

Iggggen, tudom, tudom. El is fogok felejteni egy csomó mindent.

Igazából semmi nem történik, élünk, megvagyunk. Voltunk Könyvhéten, hogy találkozhassak a Csodaidők szerzőjével, mert a megjelenéskori dedikálásról egy disznó miatt lemaradtam (persze dedikált példányom azért lett :) ), Bori elbűvölte az írónő férjét, meg úgy általában mindenkit, szóval hozta a formáját. Aztán elmenetben összefutottunk volt évfolyamtársnőmmel, akivel nem találkoztam nagyon-nagyon régen, és hirtelenjében nem is találtuk a szavakat. Emberem is összefutott volt osztálytársával, el is kezdtek osztálytalálkozót szervezni. Utána nem sokkal egy másik volt évolyamtársnőm is megtalált wiwen, mármint eddig is be voltunk jelölve, csak most írt, hogy az a baba az a miénk-e. Lévén, hogy 4 fős évfolyamról beszélünk, egész évfolyamtalálkozó-fílingje volt a dolognak :)

Aztán volt meggyezés, kicsit elhúzódott némi lekvárleégés miatt, de mindegy, túl vagyunk rajta, emberem hangja is kezd helyrerázódni, amit a hidegzsíroldó párájának véletlen belélegzése kicsit megtépázott. Az igen dolgos hétvége végén, vagyis vasárnap este én vittem haza a anyuékat, és tiszta büszke vagyok magamra, mert viharban, sötétben helytálltam, és épségben-egészségben megérkeztünk. Arra már annyira nem vagyok büszke, hogy a ház előtt egy akkora helyre, amekkorára 3 kamion röhögve beáll, én legalább 5 percet tilitoliztam, mire sikerült az a fránya párhuzamos parkolás. Bah. Egyszer kéne egy nap, mikor semmi mást nem csinálok, csak parkolok. Így, úgy, amúgy. Mindenhogy.

Voltunk kirándulni is, laza 16 kilis séta volt (mármint az elejének, ugye :) ), az egyetlen problémát az jelentette, hogy a babakocsi első kereke defektes lett, ami még nem gáz, mert benne van a pakliban, de lent hagytuk a javítót meg a pumpát. Szóval hölgyike jórészt karban, babakocsi meg banyatank módjára utánunk húzva. De éljen a háromkerekű konstrukció, mert egy négykerekessel ezt nem lehetett volna. Igaz, az sem lett volna nyerő, ha az egyik hátsó lukad. De Isten/a véletlen/a kozmosz törvénye szereti a hülyéket, így az elsőn lett a lik. Visszaérvén Kismarosra, egy helyes kis cetli volt az ablaktörlő alatt, hogy aszondja, figyelmeztetnek, hogy tilosban parkoltunk. Namost valóban, van tábla, kb. 50 m-re, de az a hely ott a kisvasútnál annyira egyértelműen parkolónak van kialakítva, hogy nagyon, ott állt mindenki, stb, stb. Szóval nem igazán értjük, ez kb. olyan, mintha a Nyugati előtt lévő nagy parkoló elejére kitennének egy megállni és várakozni tilost..... no mindegy, végül is még azt is mondhatjuk, hogy jó fejek voltak, hogy csak figyelmeztettek.

Bori jól van, nő, nődögél, fog még sehol, de időről időre megmozdul, és akkor nyűgös, sírós, nyálas, pelenkatömködős, bumszliínyes. Aztán napokig semmi. Hát nem tudom, ez így nem jó poén. Ja, meg járunk tornázni, az elejét jól szokta venni, csak pont belelógunk a 11-es alvásba, ezért a végét már csak elég esetlegesen tudom csinálni. Ezt leszámítva az a munkamegosztás, hogy én izzadok, ő röhög :)) ma már ismerkedett is, mert egy kúszó-mászó rástartolt a cumisára, amit megmentettünk, és utána élénk nézelődésbe kezdtek. Természetesen férfiú volt az illető, úgyhogy Bori gyorsan abbahagyta a nyűgést, és ránevetett. Pffffff :)

Meg a legfrissebb, mai, hüjeanyaságomat bizonyítandó sztori:
Hajtogattam a ruhákat (sok volt, és anyukám a megmondhatója, mennyire rühellem ezt a műveletet), Bori velem szemben az autósülésében mintegy desszertként rágja a pelenkát. Ej, mondok, mégsem járja, hogy ott csak úgy ücsükéljen, nyomás a játszószőnyegre. Simán, két póló között kirakom. Megy a robotpilóta (dalikázás, beszélgetés, magyarázás), aztán úgy 5 perc múlva ránézek, és mivel úgy fekszik, hogy alsó fele van hozzám közelebb, észreveszem, hogy tiszta sz@r a gyerek, játszószőnyeg is összekenve, persze. (jelzem, autósülés még mindig velem szemben, immár üresen!). No, gyereket felkap, nagy röhögés közepette elintézem a dolgokat, gondoltam, beleteszem az autósülésbe, míg kiderítem, hogyan tisztítható a játszószőnyeg, illetve összerakok neki némi habtapit. És ekkor, mikor már majdnem beleraktam, láttam meg, hogy mikor az autósülésből kivettem, mááááár késő volt!!! Negyed órát röhögtem magamon, aztán nekiálltam szétszedni az ülést, mármint le a huzatát, de az utsó lépésnél elakadtam :))

Aztán azért megoldottam.

De hogy hogy lehetek ennnnnyire vak, azt ne kérdezze senki. És persze most tényleg ibolyaillatút csinált, észre sem vettem, pedig ez nem jellemző.

No, hát ilyen csuda dolgok történnek mifelénk. Ja, és egy kép a megfáradt lányról, akit ennyire megviselt az, hogy levezettük Marikáékat a hegyről:


2007-05-30

4 hónap

No, hát ezt is megéltük.

Bori tegnap volt négy hónapos. Az már csak hab a tortán, hogy A Pozitív Tesztet pont egy éve, tavaly május 29-én csináltam :) hát van ez így :)

De lássuk a mi merre hány métert. 7030 gramm, 63 centi, sokat nőtt. A hétvégén itt voltak anyuék, és ekkorra időzítette az első spontán kacagást, tehát mikor nincs csiki, meg ilyenek, csak lesett anyu kezéből, és kacagott rám :) egyre ügyesebb a kezével, próbálkozik a fordulással, néha sikerül is neki, de még elég ritkán (a hasonfekvés utálata miatt valszeg ezek később lesznek meg), olyankor meglepődik. Az ülés már rutin. A tejhelyzet válságossá fordulása miatt már eszik krumplonyát, almát, sütőtököt, sárgabarackot is kóstolgatjuk (igen, én is :) finom). És nagyon ügyesen és szépen eszik, bár ha fáradt, még a homlokán is püré van, mert meggyőződése, hogy a kanállal együtt befér az ökle is, majd mikor rájön, hogy nem, biztos, ami biztos, végigkeni a fején a cuccot, és ez ellen még az előke sem véd :) Macerálják a fogai, legalábbis másra nem nagyon tudom fogni az egész napos nyígést+nagymértékű nyáladzást+anyája ujjának rongyosra rágását. Hogy aztán mikor lesz belőle fog, az jó kérdés. A jelek szerint nem holnap. Hát, asszem ennyi így röviden.

Szóval hétvégén itt voltak anyuék, és hát én már megint csak hálálkodni tudok az én anyukámért meg -nak, és kész.

Hétfő este volt áramszünetünk a vihar miatt, legalább mindenki lefeküdt időben, hehe :) Tegnap meg nem tudom, mi volt velem, de egész nap álomkóros voltam, meg szédülgettem is, gondolom, front, vagy ilyesmi. Azért nem volt jó, el is mentem jó korán aludni.

Ezen kívül tegnap megvolt a 4 hós oltás is, ha esetleg nem nyígna eléggé a lány. Minden szép és jó volt, aztán a doki bácsi megvizsgálta, amikor is valamitől megijedt a lánka, és üvölteni kezdett, a szúrás ugye nem sokat javított a közérzetén, úgyhogy még fél órát ott ültünk az előtérben, és babusgattam, aztán szerencsére megnyugodott annyira, hogy be tudjam tenni a babakocsiba, és induljunk...itthon aztán folytatta a tegnapi napra jellemző "semmi sem jó nekem, nehogy már neked az legyen!" programját, mondanom sem kell, milyen vidám voltam.... bah. Viszont ma egyelőre még tündér üzemmódban van, hát majd meglátjuk, most éppen délelőtti sziesztáját tölti.

Meg volt anyadélutánom is, de nem részletezem, mert olyan banális dolgokat csináltam, mint ruhavásárlás, fagyizás, közlekedés, csak éppen egyedül, és ennek a jelentőségét úgysem érzi át az ember, amíg nincs a másik oldalon :) Legyen annyi elég, hogy a kocsiból kiszállás ennyi volt: kézifék, leállít, öv ki, táska kézbe, kiszáll, ajtó be, bezár, megy; szemben azzal, hogy kézifék (lassan, lehetőleg halkan, hogy a gyerek ne ébredjen fel), leállít, öv ki, gyerek öve ki, kiszáll, ajtó becsuk, babakocsit kivesz, kinyit, gyereket kiaplikálja autósülésből, beaplikálja babakocsiba (közben cccssssss, semmi baj, puszilgatás a gyereknek), elefánt, pelenka gyerek mellé, opcionálisan autósülés csomagtartóba, táskát felvesz, átgondolás, hogy minden megvan-e, kocsi bezár, indul, opcionálisan babakocsi napvédőjének beállítása....pffff. Az indulást már nem írom le, fentiek reverse. Nnnnna. Azért remélem, lehet érezni a különbséget :))) (hozzátéve, hogy aztán már téptem haza ezerrel az én tündérvirágbogyómhoz, aki aztán még nem volt otthon, mert az apájával üvegházat mentek bontani, és akkor indultak, mikor én megérkeztem haza :) )

Megkaptam docban karbalán első regényét, az Akiinort.
Egyelőre tecc nagyon, jó kis ifjúsági könyvnek tűnik.

Meg ha már könyvelünk... régebben volt szó itt a Csodaidőkről. Ismételten felhívnám a T. Olvasóközönség figyelmét eme remek regényre, mindenki, aki még nem rendelkezik vele, érezze magát felszólítva egy példány beszerzésére és elolvasására. Imádom. És nagyon várom (és remélem), hogy megjelenjen a 2. kötet is, annak ellenére is, hogy én már olvastam végig, hiszen ez ugye már egy rendes, igazi KÖNYV lesz, szerkesztve meg minden. Szóval tessenek olvasni, kérem. Na. :)

Ennyi mostan, hátha van még 10 szabad percem :)

2007-05-19

Boisy


Na, hogy azért legyen valami vidámabb is:

Maczy Művek proudly presents:

Az 5. Teletubby: Boisy!!!!!!!!! (tadadadaaaaaam tadam tadam tadaaaaaaaam!!!!)


Jaj.

Nagy az isten állatkertje.

Hatalmas.

De hogy még azok a qrva rácsok is ilyen alacsonyak legyenek???????

Kéééééész.

Hahó, diplomám van, kérem a piedesztálom, és nehogy megszólaljon bárki is Japánnal kapcsolatban, akinek nincs, mert az úgyse tudhassa!

Na.

Vazze.

(Ez egy l'art pour l'art bejegyzés volt, levezetendő némi feszültséget, amelyet néhány igen értelmetlen egyén okozott virtuális életemben. Hát, nem volt túl hatásos, de kicsit jobb.)

2007-05-17

Bébidölux

Tegnap megejtettük az első teljestestes masszázst a gyereknek (eleddig csak céltalan dögönyözés volt). A hátmasztól féltem kicsit, mert hát nem szeret hason, DE! Az én hason szenvedős lányom kinyomta magát, és szabályszerűen kényesen gügyögött a hátmasznak. Nem hittem el :) És nagyon ügyesen megül szabóülésben, előre dőlve, persze még fogni kell (naná), de azért ügyi :) Meg tegnap már megfogta a csörgőt/rágókát, és megpróbálta begyömöszkölni a szájába. És próbálgatja az oldalra fordulást is. A fene, tényleg felnő.

Ma reggel meg egy angyal volt, 6-kor átvettem hozzánk, hogy kómázzunk még egy kicsit, és ebből lett egy negyed 9-es kelés :) Aztán csendben, a játszószőnyegen heverészve megvárta, míg reggelit csinálok magamnak (és ez nem öt perc volt, lévén amerikai palacsintát csináltam), aztán ettünk, aztán csendben, néha énekelve nézelődött az ölemben, aztán kimentünk locsolni, bealudt, úgyhogy még gazolnom is sikerült valamennyit. Anyakényeztető üzemmódban van :)

Ezen kívül voltunk mászni kétszer, mármint ember mászott, mi meg drukkoltunk neki, valamint egyedül abszolváltam a Camponát oda-vissza, tiszta büszke vagyok magamra :)

Más nem nagyon történik. Pangás van :)

2007-05-08

Hogy is hívják azt a kis, lila virágot?

Egy párszor már akartam frissíteni, de nem jött össze, úgyhogy most biztos egy csomó mindent el fogok felejteni. De azért lássuk.

Volt anyáknapja. Reggel kaptam egy szál orgonát, ember és Bori együtt hozták :) aztán felköszöntöttük a nagyit meg az összes dédit, aztán még egyszer a nagyit, mert a lányra rájött a szómenés, gondoltam, akkor köszöntse fel ő :) meg is tette, szerintem anyut úgy mosták fel utána otthon. Aznap este Bori átaludta az éjszakát, de a jelek szerint ez csak véletlen baleset volt.

A bográcsolás-szalonnasütés képei megtekinthetők TéTé honlapján (link oldalt), dokumentálva van, ahogy ember gyereket fürdet.

Hozzák a vizet! Ennek köszönhetően el vagyunk vágva a külvilágtól, pedig ruhát meg miegyebet - többek közt egy új sapit, mert ez kezd kicsi lenni arra nagy, golyó fejére - kéne venni a csajszinak... apu szülinapi ajándékáról meg Milán Catanjáról ne mis beszélve. Remélem, ember hoz ma kézi orrszívót, mert reggelente kicsit szörcsög a lány, de annyira nem, hogy érdemes legyen bekapcsolni a porrszívót. Viszont már őt is idegesíti, nem csak engem :)

No mi van még? Ja, igen, nincs mit tenni, bele kell vágni a ketteske projekt előkészítésébe, azaz illenék elveszteni több 10 kilót...van rá minimum egy évem, aztán amennyit sikerül, annyi lesz. Tessék rugdosni!

Meg itt van a 2. olltájmfévörit kép, tegnap lőttem a járókában, érdemes figyelni az sk szájékszert :)

2007-05-04

Szurka-piszka

Szerdán megtörtént a háromhós oltás. Bori ezt még jobban viselte, mint az előzőt, ha lehet ilyet mondani. Hazaporzottunk, és hagyott vacsit is főzni, semmi nyűgi, meg ilyenek. Ünnepeltünk, 8 évesek vagyunk emberrel. Nem volt nagy valami, csináltam életemben először lasagnét (jó lett), azt falatoztuk, Bori fürdés után volt már, leraktuk a játszószőnyegére, ott virgonckodott, meg aztán kaptam 8 szál vörös rózsát, gyönyörűek :) No, de ez mellékszál :) szóval le is mérték a lányt, valami liba van a mátrixban, mert 6800 grammnak mérték, na most szerintem nem hízott 720 grammot egy hét alatt, szóval valamelyik mérleg esetleg nem egzakt, de hát mindegy. Nőtt is, már 59 centi, de hát ennyi kilóval még mindig golyó :) elő is szedtem a nagyobb rucikat. Egyébként várom olyan, kizárólag szoptató anyukák jelentkezését, akiknek valaha is mondták, hogy "nem jó, hogy ilyen gyorsan hízik a gyerek, ne adjon neki annyit enni", mert eddig én ezt csak tápos/feles babák anyukájától hallottam, hogy a doki kvázi diétáztatná a gyereket, pedig anyatejesből is van, aki 3 hósan több, mint dupláz... mondjuk nagyon nem rágom magam rajta, amint mászni kezd, úgyis lemozogja ezeket a hurkákat, ráadásul nem mehet így állandóan, előbb-utóbb belassul. Egyébként meg teljesen egészséges, erős, jókedvű, emésztése is rendben, úgyhogy no para.

50 m-re van a vizesárok. Tényleg lesz ivóvizünk :)

Más nem nagyon történik, előbb berepült a bukóra (!) nyitott konyhaablakon egy rozsdafarkú, kicsit kavargott, meg lefejelt néhány ablakot, mire kitalált az addigra már szélesre tárt konyhaablakon. Nagyon szép kis madárka.

Most hirtelen nem tudom, írtam-e már, hogy van peronjegyem, és megyek HP7 partyra, de még mindig nagyon fel vagyok dobva ettől, már azt is tudom, milyen talárom lesz, csak anyagot kell hozzá venni :)))

Asszem, ma időben lefekszem. Ha Bori is úgy akarja.

2007-04-29

Mint a gomba :)

Sok mindenről kéne írnom.

Tegnap itt voltak a többiek, és féktelen bográcsozást meg szalonnasütést csaptunk. Nagyon remek volt - én legalábbis roppant jól éreztem magam - és ismét köszönöm a lányoknak a sok munkát. Guszti nyírásra került, volt némi frizbi is, meg túrókrém. Té dokumentálta, ahogy ember gyereket fürdet, éljen :) Bori este fél kilenckor bealudt, és nem is ébredt, csak 3 körül, úgyhogy teljes nyugalomban sütögethettük a szalonnánkat. Igazán rendes volt tőle :)

De ami a legfontosabb: Bori ma 3 hónapos. Ha olvasná a szakirodalmat, akkor mától átaludná az éjszakát, de még nem láttam a kezében a Fejlődéslélektan könyvemet, pedig ott van a feje felett a polcon, még csak nagyon nyújtózkodnia se kéne érte. :)
Nohát, a lista a következő: nevet, szélesen, színesvásznosan, hangosan. Beszélget. Kezd kikupálódni a hasonfekvés utálata miatti fejtartás, függőlegesen már egész stabil. Ma reggeli mutatványa a "húzzuk fel magunkat ülésbe" c. próbálkozás, és egyre jobban kedveli az olyan pozitúrákat, ahonnan rálát a világra. Egyre többször találja meg a kezét. Nemcsak simán nyáladzik, de bürigykölteti is, és nagyon helyes buborékokat tud csinálni belőle. Ma van rajta először 68-as rugi (azaz jövő héten megint ruhavásárlás jön...). Asszem, ennyi, így elsőre.

Holnap megyünk a mamáékhoz, ott vannak keresztanyámék is, csavargunk egyet a városban. Szerdán meg jön a 3 hós oltás... remélem, azt is olyan jól megússzuk, mint az előzőt. De addig még alszunk kettőt :)

Everything changes...

... így a blog helye is.

A posztokat már áthoztam, a képekkel még küzdök egy kicsit, de a lényeg már itt van :)
Most már elárulhatom, hogy az a kimondottan női indok, ami miatt elköltözött a barlang, az biza az a helyes kis teknős, aki a fűben grasszálva mondja, hogy Bori ennyi meg ennyi. Ui. a régi helyen még nálam sokkalsokkal okosabb mérnökprofesszoradjunktus urak sem tudtak rájönni, hol kell html-t beszúrni, és hát mivel nem túl bőbeszédű volt eddig eme blognak látszó izé, inkább áthoztam ide, ahol Krishy barátunknak is van blogja, és ebből kifolyólag ő tudta, hogy kell ide html-t beszúrni, sőtmitöbb, be is szúrta, szóval riszpekt meg tenksz veri máccs (Boritól is!!!)

(sikerült elkapni a Copyt?)


2007-04-26

Megmérettünk

Tegnap Bori védnőnői méredzkedésen 6 kilónak találtatott (6080 g egész pontosan). Hosszt nem tudunk, de sebaj, majd a jövő héten, oltáskor megmérik. És éljen, nem a mi védőnőnk volt, merthogy beteg, hanem egy iskolavédőnő helyettesítette, aki megértette sanyarú helyzetem, mert már látott olyat, hogy minden igyekezet ellenére sincs elég tej, ráadásul pont a tesójánál :) Elmondhatatlan érzés, hogy úgy beszélsz védőnővel, hogy nem rak egyből a szaranya kategóriába, mikor kiejted a szádon, hogy "pótlást kap".

Aztán voltunk még vásárolni is tegnap családilag, Bori egész jól tűrte, de este meg volt ám zakkanva, szerintem a hasa is bekavart, valamit ehettem, ami nem volt neki jó...pech. Fél 12-kor aludt el (mondjuk mi is, ki az, aki kitalálta, hogy a Dr. House után jöjjön a Hősök????? ezt a két műsort nézzük össz-vissz, és pont jó volt utána feküdni...eh), mondjuk innen jól nyomta, inkább csak én ébredtem, mint ő. Ja, és vicces volt, tegnapelőtt éjjel arra ébredek, hogy a gyerek nyekereg - közöttünk. De hogy mikor és hogyan került oda az ágyából, arra nem emlékszem :))) Lehet, hogy egyszer azt fogom hinni, hogy átaludta az éjszakát, pedig nem is, csak nem emlékszem, hogy etettem :)

A csajszi kezd megbarátkozni a hasonfekvéssel, már nem azonnal visít, csak úgy nagyjából 5 perc múlva, addig küzd, hogy tartsa a fejét, és egy darabig szépen tartani is tudja, hála a tornának, amivel nyúzzuk. (A nyúzás dokumentálásra rakok fel két képet. Szegény szerencsétlen megkínzott gyerek :)) )
Itt van e.


De a tegnapi nap legnagyobb és legfontosabb eseménye egyértelműen az, hogy immár szélessávon nyomom, adatkorlát nélkül, jippppijéééé!!!!! Szánsájn, hepinessz!

Most gyerek nélküli rész következik :) Jó néhány poszttal lejjebb megtalálható uram esete a vízcsővel a fürdőszobában. Na, hétvégén bográcsolót csináltak. A bográcsoló helyét a ciszterna mellett úgy uszkve 1-1,5 m-rel jelölte ki az emberem. Misi bá szépen kiásta, és egyszercsak kiderült, hogy sikerült egész pontosan a ciszternába bemenő cső fölött ásni, de olyan szinten, hogy a bográcsoló átmérőjében ott megy a két cső :))) asszem, kicsit sérült is, mert javítani kellett rajta valamit. Megjavították, Misi bá meg ásott egy másik bográcsolót, fél méterrel odébb :) azt már szépen megcsinálták kövekkel meg minden, kisebb fajta röhögések közepette, hogy hát ez a vízcső, ez minidig útban van, emberem meg is magyarázta, hogy ez azért van, mert kicsi a telek :))) Mindenesetre ha valaki ásni akar a telkén, vagy fúrni a lakásban, de nem tudja, hol megy a vízcső, szóljon emberemnek, varázsvessző nélkül is megtalálja, csak hagyni kell, hogy ösztönösen ásni/fúrni kezdjen :))))))

2007-04-24

Jár a nyelvük, mint a rokka

Nos, ha eddig nem lettünk volna biztosak benne, hogy a csaj csaj, most már tuti lenne. Ugyanis egyértelműen pletykás :))) Jó sokat lehet (és kell) vele beszélgetni, és igaz, hogy ő csak annyit mond vissza, hogy gűűűű meg igggggggáááááá meg höe meg sikongat mellé, de ez ne tévesszen meg senkit! Igenis rendes beszélgetés zajlik. Felváltva mondjuk, néha egymás szavába vágva. És köszönet jár ismét Varró Daninak a Badar madárhatározóért, amely részeit az általam már elfelejtett mondókák helyett szoktam szavalni Borinak.

És ma hajnalban találtam rá először keresztben a kiságyában :)

Ezen kívül néha megtalálja a kezét, és akkor csócsálja az öklét (cumit továbbra is kiköpi, eddig kétszer fogadta el, igaz, akkor autóban voltunk, és úgysem tudtam volna mit csinálni vele, úgyhogy kimondottan megváltás volt akkor). Most már az is előfordul, hogy csak úgy, simán is betalál, és nem kell hasra rakni vagy vállra venni, hogy a keze a szája elé kerüljön. És nyáladzik, mint a veszett fene, mi lesz itt, ha fogzani fog????

Eljutottam fodrászhoz is, halleluja, a lány addig Marikáékat boldogította. Elmondhatatlan érzés. Valamint beszerzésre került egy bébiőr, remek találmány, csaj kint alszik a teraszon, én meg végre nem rohangálok fél percenként az ablakhoz, hogy jaj, mi van vele (ill. ugyanez a veteményessel meg annak szélével).

Semmi érdekes nem jut az eszembe, kicsit tompa vagyok... ja, igen, továbbra is dúl a szerelem a Micimackómmal - vagy most már inkább az övével :) -, vigyorog meg dumál neki, aztán ha fellöki, kicsit kétségbe esik, jön a hős megmentő apa vagy anya, visszaállítja a medvét, és abban a pillanatban boldog vigyor terül el Bori arcán, és megy tovább a duma :)

Megkezdődtek a vízmunkálatok, még a végén tényleg lesz ivóvizünk, ejha.

2007-04-16

Túléltük :)

Na, megjártuk a hadak útját.

Remek volt :)

Szóval hosszas variálás után úgy egyeztünk meg, hogy Viktor viszi Nojé öccsét (őt osztották hozzá), én meg majd a Gusztit, vagy ő minket, ahogy kijön. Deviszont Guszti hazaért még péntek reggel 7 előtt, úgyhogy Viktor után kicsivel indultunk Borival, hogy majd az autópályán összeakadunk, és átrendezzük az utasokat. Sikeresen ránavigáltam magunkat az M7-re, ahol is jó nagy dugó volt, mert egy kamion/teherautó sofőrje úgy gondolta, hogy nem kell úgy rohanni ám, ezért szétszórta a kocsi tartalmát a pályán. Na, itt már tudtuk, hogy kb. 200 m-re vagyunk egymástól. Váli völgyi pihenőben összevártuk egymást, Guszti átült, Viktor felvezetett, és mentünk.Somon a kishölgy felébredt, hogy éhes (nem csoda, mert reggel nem evett, még arra sem ébredt fel, hogy átpelenkáztam), és ezt jelezte is. Megálltunk, gyorsan kevertem neki kaját, Guszti átült a volánhoz, én a lánnyal hátra, és betöltöttem. Egy órával a megbeszélt időpont előtt értünk Abaligetre, az Aranyszarvas Vendéglőhöz (ami igazából kocsma). A Ranger platója előlépett pelenkázóvá, a nap ragyogott, szóval minden remek volt, vártuk Istvánt.


Aztán megérkezett. Kiderült, hogy Viktorék pontja az egyetlen, ahová nem lehet feljutni kocsival (elvileg), viszont fel kell vinni 38 db zacskós tejterméket, meg egy halom hanghordozót. És milyen szerencse, hogy embert rakták oda, aki legalább végre kihasználhatta az autót, és mindenki örült. Mi Borival ott maradtunk, amíg telepítettek, ő aludt, én hímeztem, aztán ember visszajött, hogy fel lehet menni kocsival, megyek-e. Mondtam ofkorz. Felmentünk, a sátor már majdnem állt, kirámoltunk, meg ilyenek. A pont egy irtáson volt egy magasles képében, nagyon szép helyen, tele medvehagymával :) viszont irtás voltából adódott, hogy árnyék nem sok volt. Tettük a semmit. Eljött az este, Borit beöltöztettem éjszakára, és megágyaztunk: polifoam, Bori alá négybe hajtott pléd, hálózsákok összehúzva, Borihoz a fehér birkatakarója félbehajtva, Bori, rá a vékony takarója, mellé-köré meg mi, és behúztuk a cipzárt :) Van valami bája annak, ha az addig kétszemélyes hálózsákban egy apróka pontőrlány is ott szuszog :)) de kb ez volt az összes báj a dologban, mert pont egy bukkanón feküdtem, ami oldalt fekve (szoptatás) nem volt jó, háton viszont kimondottan kényelmetlen volt, hason meg nem nagyon tudok még feküdni a melleim miatt (ez a tej...annyi nincs, hogy jól lakjon, de annyi van, hogy ne lehessen tőle hason feküdni. Bah.), szóval jaj volt. DE! Lefeküdtünk 8-kor és Bori csak 2-kor kelt, akkor is gyorsan betermelte az adagját, és aludt tovább. Asszem végül 6-7 között keltünk. És így, hogy a gyerekkel együtt lefeküdtünk, valahogy sokkal jobban bírtam a 2-es kelést :))

A csapatokra várva melegedtünk, aztán hirtelen beköszöntött a nyár. Leárnyékoltuk a Rangert (oldalról polifoam, szélvédőre málhazsák), szerencsére szélirányra merőlegesen állt, és egész nap járt benne a levegő, komolyan, tiszta kellemes klíma volt benne. Bori ott töltötte a nap nagy részét, mert bár bekentem naptejjel, de ez azért így mégiscsak biztosabb volt. 11 körül mejött az első csapat. Innentől a szokásos rutin, csapat jön, csapat megy, közte meg folyamatosan tesszük a semmit.
Este negyed 8-kor bontás, berobogtunk a célba, összevakartuk magunkat, és elmentünk vacsorázni a helyi oviba, ahol (exBMG-sek figyelem!!) Anikó néni (!!!!) osztotta mosolyogva a kaját!! És jó volt a kaja nagyon (frankfurti leves, krumplifőzelék, vagdalt). Mindenki, akit a kicsinél jobban ismerünk megcsodálta Borit, meg gratulált meg ilyesmi :) vacsi után a fiúk eldöntötték, hol alszunk, felcuccoltunk, és már öltöztettem is Borit átfelé, és feküdtünk. Kicsit aggódtam, hogy mi lesz így, hogy végül a suliban aludtunk, mert hát ugye 50 km gyaloglás után nem feltétlen arra akar ébredni a túlélő hajnali 1-kor, hogy P. Borbála kiskorú a kajáját követeli, de egy mukk nem volt az éjjel, néha kicsit nyöszögött, akkor kapott cicit, és kész. Előbb keltem, mint ő. Igaz, csak azért, mert ember 6-kor jött haza, mert ment Hannoverbe.

Felkeltünk, cuccoltunk, reggeli, és vártuk az eredményhirdetést. Az a szokásos rutin szerint ment, Bori majdnem végigaludta, átvettük Viktor oklevelét meg pólóját, valami rejtélyes okból én is kaptam, pedig csak kísérőnek voltam bejelentve :O de nem problémázok ezen :) aztán a tömeg fele elkezdett rohanni a 2 perc múlva induló menetrendszerinti járathoz, mi meg Gusztival bepakoltunk az ótóba, és elindultunk. Bori 20 perc múlva jelezte, hogy nem óhajt elöl utazni, és rám is igényt tart hátul, úgyhogy helycsere, és innen Guszti vezetett hazáig. Pontosabban hozzájuk hazáig, aztán én onnan vissza (eredetileg úgy volt, hogy megyek anyuékhoz, de Milán bárányhimlős lett...ehem).

Még Gusztiék előtt tisztába tettem és megetettem a kisasszonyt, de az Erzsébet-hídon sírni kezdett, és valami olyan szintre hozta az üvöltést, hogy én még így nem hallottam sírni!!! Már alig vett levegőt, fuldoklott a könnytől-nyáltól, és nem tudtam mit csinálni vele, végül a Sasadi úton tudtam kiállni a Profi parkolójába. Ott valahogy megnyugtattam (most sem tudom, mi baja volt :O ), és aztán húzás haza.

Itthon aztán némi kaja kivételével egyfolytában aludt, meg én orvul felkeltettem fürdeni, mert azért most már kellett, aztán bezuhantam mellé az ágyba, kapott enni, és aludtunk. Biztos kelt az éjjel, de nem tudom, mikor :)

Hát, ennyi volt a túlélő. Levonhatjuk a tanulságot, hogy egy éjszakát már simán lehet sátorban altatni, amennyiben az időjárási viszonyok megfelelőek, de három nap még sok neki a teljes felfordulásból, zajból és ismeretlenekből. Igyekszünk a továbbiakban ennek szellemében eljárni :)

(Más is történt még a héten, de arról majd máskor, ha egyáltalán. Meg össze kéne hozni már egy gyerekmentes posztot, még a végén azt hiszik a népek, hogy a gyerek születésével megáll a világ, és csak ő van, és rajta kívül semmi nem érdekli az embert, és nem is történik semmi olyan, ahol a gyerek közvetlenül nem érintett...pedig de :) )

2007-04-12

Túl-világ 2.

Megyünk Túlélőre. Remélem, túléljük, ez lesz a csaj első sátras bulija. (meg anya első vezetése 200km környékén....jaj :) )

Többet majd máskor.

2007-04-04

Túl-világ

Sok mindenen túl vagyunk.

Túl vagyunk az első "máshol alszunk" projekten, egybekötve anya nagy csellendzsével, azaz elengedett kézzel, nekifutásból átvezettem, meg vissza is Budapesten. Ihajtyuhaj. A gyerek a nagyiéknál halál jól elvolt (naná, valaki mindig nyalta a seggét), a nagyi macskái is egész jól abszolválták a gyerekinváziót, bár még ugye nem nagyon árt nekik. Kicsit tartottam a máshol alvástól, de az első éjszakát kvázi átaludta (fél 9-től fél 5-ig, gyors kaja, és még szunya), és a másodikon is csak egyszer kelt, ami várható is volt, mert nem vacsorált rendesen (irgumburgum). Sétáltunk is hatalmasat, nagyon szépre megcsinálták a főteret, csak ámultam és bámultam.

Túl vagyunk a kéthónapos fordulón is, ennek örömére kapott a csajszi játszószőnyeget, békás (nem, nem TT miatt, bár kétségkívül tetszett neki is, ez volt, ami nem rózsaszín, nem medvés - nem akarok monomániás gyereket :) majd magától - és nem került a fél TGYÁSomba), hát akkora sikere van, hogy hú, nagyon, remekül elbeszélget a békákkal meg a lelógó nagy virággal, aminek az alján torzítós tükör van :) szeret rajta heverészni, már ha éppen nem éhes. De akkor ugye semmit sem szeret.

Túl vagyunk az első, igazi, hándredproszentríl mosolyon és nevetésen, ami már nem annak szól, hogy nem kínozzák a szelek, hanem kimondottan nekem (meg az apjának). Délelőttönként egész sokat szoktunk beszélgetni, én mondom, ő gügyög vissza, ha énekelek, vigyorog, aztán meg koncentrál, és mozog a szája. Mikor felkel, és odamegyek hozzá, és rámosolygok, már mosolyog is vissza, és néha még kapok olyat is mellé, hogy "gúúúú-gúúúú" esetleg "hágúúúúú" :) én meg olvadozok elfelé ezerrel :)) még az elsőszerelemnél is jobb :)

Túl vagyunk az első oltáson (már a bcg-t leszámítva, azt még a kórházban kapta), és a lány a megbeszéltek szerint viselkedett. Már vagy két napja mondtam neki, hogy megyünk szurira, kicsit fájni fog - nem, nem hülyítem olyasmivel, hogy nem is fog fájni -, nem lesz nagyon szörnyű, de azért fáj egy kicsit, úgyhogy egy kicsit kiabálhat. Ennek megfelelően kicsit kiabált, aztán hipp-hopp, megnyugodott. Hazajöttünk, borogatom a szuri helyét, és a kislány még csak be sem lázasodott, annyi, hogy kicsit zaklatott volt tegnap, nem aludtunk túl jól, de hát ez belefér. Mert ilyen ügyes volt, kapott színes-mintás rácsvédőszerűséget (kiságyra kell kötni, bár én a játszószőnyeg köré is rakom), egyből meg is vitatta az oltást a sárga-zöld-kék-narancssárga vagy milyen vizilóval :) Egyébként 5500 g és 56 centi, vagyis egyelőre inkább szélességre gyúr a csaj, mint hosszra, de majd változik ez is. Minden gyerek másként csinálja. Szépséges-egészséges, és ez a lényeg.

Túl vagyunk a csípőszűrésen is, kapott terpeszbetétet, meg jól meg kell tornásztatni minden pelenkázásnál, bár ma szünet van az oltás miatt, de holnaptól nincs kegyelem. Nem szokott reklamálni, egyre jobban tetszik neki a torna is, hála az égnek :)

Túl vagyunk az első oldalra forduláson, bár szerintem még inkább csak véletlenül sikerül neki, nyújtózás közben, de a lényeg, hogy sikerül :)

Asszem, máson nem vagyunk túl egyelőre :))


Egyéb "nagy" események :)

Vasárnap reggel megint lepasszoltam a csajt az apjának, hogy aludjak még egy kicsit. A lányka akkor már két napja nem pakolta tele a pelenkát (de legalább nem szenvedett miatta, egyszerűen csak nem jött). A következőre ébredtem legmélyebb álmomból:
- Anya, ébredj fel, az apa ezt nem bírja egyedül! - mondta emberem panaszos hangon. Igen. Véget ért a kétnapos székrekedés. És bár emberem elég harcedzett, de ez most kifogott rajta. Mondjuk nem csodálom :) de mit tesz a rutin, félálomban is sikerült tisztába rakni a gyereket némi apai segítséggel :)))

Ma reggel meg Bori még az ágyunkban szundikált, én meg már tettem-vettem, hallom, hogy kiabál egy kicsit, de aztán csend. Bementem, és azt láttam, hogy a lányom leütötte magát a kispárnámmal :)) a párnák ugye az ágy végébe voltak állítva, mert etettem reggel, aztán ő visszaszunyált, és én az én helyemre raktam le. Aztán gondolom kapálózott kicsit, és a kispárna megadta magát, és rádőlt. No, gondoltam megmentem a lányzót, felemeltem róla a párnát, mire lányom békés arca helyett egy pelenka fogadott, amely egyik csücske a lány kezébe kapaszkodott. Gondolom, Bori úgy gondolta, hogy a fejére húzza, biztos ami biztos, és milyen igaza lett, hiszen egy kicsit később ráesett egy kispárna.
Veszélyes hely ez, kérem :))))


Itt van az egyik - már most tudom, hogy - olltájmfévörit képet a lányról. A nagyiéknál készült, szieszta közben :)





Hajaj, asszem rájött, hogy a lógós béka meg a lógós virág nem fog neki enni adni. Megmentem a gonosz éheztetőktől :)