2007-03-24

Vegyesvágott

30 napon belül vagyok a frissítéssel :))

Mobilak lettünk.

Bori még 5 hetes volt, mikor először kimozdultunk autóval olyan helyre, ami nem tornyos kisvárosunk, ui. 2006/2007 téli babás tali volt Bp-en. Mi meg mentünk. Jó volt, a kislány jól bírta, evett-aludt, illetve Rékával kibeszélték a programcsászár minden traumáját, amit egy baba elszenved. Na jó, ezt csak úgy ráfogtuk, 6 nap van a két lány között, mindketten programcsászárral jöttek, és olyan békésen elvoltak a lepedőn egymás mellett egymás felé fordulva, hogy csak na. Biztos trécseltek, csak úgy mint a macskák: közel mennek egymáshoz, sugdolóznak, de nekünk csak annyit mondanak, hogy miáú! Na így valahogy, csak OÁ-val a végén :)))

Aztán azon a héten még spontán módon gyülekeztünk egyszer mindenféle népekkel, mert kedvenc topikom egyik oszlopos tagjának aznap volt az első tárgyalása válásügyileg, és mentünk lelkitámasztani. Teljesen meg voltam elégedve a hölgy viselkedésével, csak akkor sírt, mikor éhes volt (naná :) ), megrettentve ezzel az ott leledző, két éves ZP-t, aki mindenképpen segíteni akart neki :) aztán meg látványosság lettünk a kétévesek körében, mikor szoptattam. Hát kérem, nagy dolgok ezek :) Este nyolc körül értünk haza, kislány aludt fél 12-ig (állítólag, én aludtam addig :) )

Aztán voltunk kétszer az Ikeában (egyszer kendőzve, egyszer babakocsival - és le a kalappal előttük, hihetetlenül jól járható gyerekkel is az egész), voltunk bankban, gyógyszertárban, okmányirodában, ebédelni, orvost váltani (róla később), mely kaland során bkv-ztunk is babakocsival (nagy szám, alacsonypadlós Volvo, de azért vártam jó pár buszt, mire egyre felfértünk. De sebaj.), voltunk ugye túrázni, stb, stb, és a kalandok folytatódnak hétfőn,sőt, holnap este, mert nem áll meg az élet, nem bizony. És a hölgy olyan szintű hordozhatóságról tesz tanúbizonyságot, hogy csak hálálkodni tudok annak, akinek kell (nem tudom kinek kell :) )

Csütörtökön újabb izgalmas dolog jön, megyünk ki anyuékhoz, azaz először fogok keresztülvezetni a városon, megspékelve egy Nyugati pu-i megállóval, mert jön a mama is, és hát kiviszem, úgyis lesz egy csomó pakkja. Komolyan, tiszta fokozatosan nyomom, először csak a kórházig, aztán be a Moszkva térre, most által Bp-en...és azért eddig nagyon nagy hülyeséget nem csináltam, asszem, legalábbis sértetlenek vagyunk :) bár nincs kizárva, hogy páran anyáztak mögöttem, mikor elbambultam a zöldnél, meg ilyenek, na de kérdem én, kivel nem fordul ilyen elő?

Megküzdöttünk a bürokrácia maradékával is. Lecseréltem a TAJ-kártyámat (fél óra, pedig voltak előttem 28-an), majd elintéztük a családi pótlékot/anyaságit (másfél óra, pedig voltak előttem 4-en. No comment). Bori addig anyuékat boldogította, aztán még elmentünk családilag fagyizni egyet, anyu úgy feszített a babakocsival, mintha ő csinálta volna, aki benne van :))) Jó volt látni :) Ha jó lesz, csak megkapja azt az ominózus pólót :)))

Növekedésügyileg nagyon belehúzott a csaj, tegnap este már 62-es bodyt kapott, mert a kiszemelt 56-os biza kicsi volt. Úgyhogy válogatni kell, úgy néz ki, a kisebb 56-osok mehetnek az ágyneműtartóba. A bug ott van a rendszerben, hogy mint kiderült, egy darab 62-es rugink sincs :) monnyuk egy darabig megoldom nadrággal meg rucival (mert az is van ám, végül is nőnemű, vagy mijaszösz), de jövő héten sürgősséggel keresek egy babaturit, és összeszedek jó néhány rugdalózót. Hát így jártunk. Egy kicsit nem nézek oda, és kinövi a ruhatárát :) Sőt, nem csak a ruhatárát, hanem a jelek szerint a bölcsőjét is. Mondjuk 2-3 hónapra vettük, hogy addigra csak meglesz a tetőtér (ami persze nincs, kicsit túl optimisták voltunk, asszem), de most már kificánkolja belőle a kezét (a rácsvédő alatt!), néha a lábát is, és ennek örömére sipákolni kell ugye... szóval nincs mese, kiságy kell, elméletben már meglogisztikáztuk, hogy fog beférni a szobánkba, remélem, a gyakorlatban is menni fog. Holnap megyünk vadászni a buli előtt.

Ja igen, a dokibácsi. Szóval meglátogattuk, igencsak rigolyás barátném ajánlotta (bocs Cait :) ), gondoltam, ha neki megfelel, akkor nekünk is tuti. És tényleg szuper, kedvesen végighallgatott, megvizsgálta a csajt, és szuper volt vele, míg pakolásztam meg aláírtam, mondta, hogy adjam csak oda neki :), zokszó nélkül írta a tápszert. Pedig nagyon zakkantnak tűnhettem, mert kicsit küzdeni kellett, hogy beférjünk a rendelőintézet ajtaján, aztán meg kavartam a sorszámmal (először voltunk ott, na :) ), aztán nagykabátban mentem be, pedig le is rakhattam volna :) ráadásul úgy, hogy kerestem, hol is kell sorszámot húzni, mire kilépett az ajtaján egy bácsi, hogy mit keresek, mondtam, mit keresek, aztán kiderítettük, hogy hozzá jövök. Szóval ez tipikusan az az eset volt, mint amikor az ember nem jár be egy félévben órára, aztán keresi a tanárt a szobájában....ehehe :)

Na most ennyi, gondolok azokra is, akik esetleg nem nagyon szeretnek olvasni :))

2007-03-16

Pillanatjelentés röviden

Na, most csak címszavakban, mert mindjárt elalszom :)

A gyerek egy hónaposan 3,87 kg volt, azóta biztos hízott még egy csomót, mert azt jól nyomja. De dokinéni le lesz cserélve. Talán hétfőn...

Van babakocsink! Hiperszuper, nagyon pöpec, háromkerekű, ugyan nem bkvzós-plázázós, de hát időm nagy részét nem is a bkv-n vagy plázákban töltöm :) itt a pusztában meg ez kell. Az autósülést meg egy mozdulattal fel-le lehet szerelni rája. Imádom.

A lány túl van élete első disznóvágásán, minek a végén megejtette első "szarjunk sugárban" projektjét, amelynek én (közelebbről a melegítőnacim) lettem az áldozata. Nem tudom, ez most azt jelenti-e, hogy tetszett neki, vagy azt, hogy sem :) Azóta túl van a másodikon is (igen, persze, amikor rohantunk éppen elfele...), az eljutott a falig, még jó, hogy sárgára festettük, bár az árnyalat azért nem az igazi. Így jártunk :)

Ezenkívül túl van az első túráján is. Geoládákat kerestünk, találtunk, 4-et is, bár Bori csak 1-hez ment oda személyesen. A túrát magát remekül bírta, egyszer felkelt enni, de kvázi végigaludta a 10 km-t. Emberem tolta a babakocsit (itt jelezném az esetleges jelentkezőknek, hogy a Pilisszentlélek környékén futó sárga kereszt nem kimondottan babakocsi-kompatibilis útvonal), illetve néhol Gusztival emelték által a fatörzseken, patakokon, miegyebeken. Az, hogy én hogy bírtam, arról inkább nem akarok beszélni. Utoljára hat hónapos terhesen mentem ennyit :))

Beleférek a szülés előtti nadrágomba. Ójee :))))

Tejfronton annyi változott, hogy szedek egy nagyon drága, nagyon csodaszert, és azzal némi javulást értünk el (bár az ígért tejhozam persze nincs meg), pl. éjszaka kibírja tápszer nélkül. Valamint rájöttem végre, hogy lehet fekve szoptatni, ez nagy könnyebség, mert amíg ő zabbant, én szundikálok. Azért már ez is valami. (bár már kezdek kicsit belefáradni ebbe a tejdologba, de ezt nem hangoztatom, mert a Vérmes Védőnők Védszövetsége rámküldi a GyIVI-t)

Mi volt még? Ja, túl vagyunk a hathetes kontrollon, minden nagyon remek, szépen gyógyult minden, már amennyire meg lehet állapítani. Tök furcsa volt üresen látni a méhem az UH-n, már úgy megszoktam, hogy van benne valami (valaki :) ) érdekes. Legkorábban 2 év múlva jöhet ketteske, már ha nem akarok automatikusan császárt....hát nem, én próbálkoznék egyet a hagyományos úton-módon is. Aztán legfeljebb nem jön össze. Nem is baj, hogy ennyit kell várni, legalább lesz időm összevakarni magam.

Asszem, én itt most behagyom, mert rajtam kívül már mindenki alszik, inklúding Bori, úgyhogy ezt ki kéne használnom, úgy érzem.