2007-04-29

Mint a gomba :)

Sok mindenről kéne írnom.

Tegnap itt voltak a többiek, és féktelen bográcsozást meg szalonnasütést csaptunk. Nagyon remek volt - én legalábbis roppant jól éreztem magam - és ismét köszönöm a lányoknak a sok munkát. Guszti nyírásra került, volt némi frizbi is, meg túrókrém. Té dokumentálta, ahogy ember gyereket fürdet, éljen :) Bori este fél kilenckor bealudt, és nem is ébredt, csak 3 körül, úgyhogy teljes nyugalomban sütögethettük a szalonnánkat. Igazán rendes volt tőle :)

De ami a legfontosabb: Bori ma 3 hónapos. Ha olvasná a szakirodalmat, akkor mától átaludná az éjszakát, de még nem láttam a kezében a Fejlődéslélektan könyvemet, pedig ott van a feje felett a polcon, még csak nagyon nyújtózkodnia se kéne érte. :)
Nohát, a lista a következő: nevet, szélesen, színesvásznosan, hangosan. Beszélget. Kezd kikupálódni a hasonfekvés utálata miatti fejtartás, függőlegesen már egész stabil. Ma reggeli mutatványa a "húzzuk fel magunkat ülésbe" c. próbálkozás, és egyre jobban kedveli az olyan pozitúrákat, ahonnan rálát a világra. Egyre többször találja meg a kezét. Nemcsak simán nyáladzik, de bürigykölteti is, és nagyon helyes buborékokat tud csinálni belőle. Ma van rajta először 68-as rugi (azaz jövő héten megint ruhavásárlás jön...). Asszem, ennyi, így elsőre.

Holnap megyünk a mamáékhoz, ott vannak keresztanyámék is, csavargunk egyet a városban. Szerdán meg jön a 3 hós oltás... remélem, azt is olyan jól megússzuk, mint az előzőt. De addig még alszunk kettőt :)

Everything changes...

... így a blog helye is.

A posztokat már áthoztam, a képekkel még küzdök egy kicsit, de a lényeg már itt van :)
Most már elárulhatom, hogy az a kimondottan női indok, ami miatt elköltözött a barlang, az biza az a helyes kis teknős, aki a fűben grasszálva mondja, hogy Bori ennyi meg ennyi. Ui. a régi helyen még nálam sokkalsokkal okosabb mérnökprofesszoradjunktus urak sem tudtak rájönni, hol kell html-t beszúrni, és hát mivel nem túl bőbeszédű volt eddig eme blognak látszó izé, inkább áthoztam ide, ahol Krishy barátunknak is van blogja, és ebből kifolyólag ő tudta, hogy kell ide html-t beszúrni, sőtmitöbb, be is szúrta, szóval riszpekt meg tenksz veri máccs (Boritól is!!!)

(sikerült elkapni a Copyt?)


2007-04-26

Megmérettünk

Tegnap Bori védnőnői méredzkedésen 6 kilónak találtatott (6080 g egész pontosan). Hosszt nem tudunk, de sebaj, majd a jövő héten, oltáskor megmérik. És éljen, nem a mi védőnőnk volt, merthogy beteg, hanem egy iskolavédőnő helyettesítette, aki megértette sanyarú helyzetem, mert már látott olyat, hogy minden igyekezet ellenére sincs elég tej, ráadásul pont a tesójánál :) Elmondhatatlan érzés, hogy úgy beszélsz védőnővel, hogy nem rak egyből a szaranya kategóriába, mikor kiejted a szádon, hogy "pótlást kap".

Aztán voltunk még vásárolni is tegnap családilag, Bori egész jól tűrte, de este meg volt ám zakkanva, szerintem a hasa is bekavart, valamit ehettem, ami nem volt neki jó...pech. Fél 12-kor aludt el (mondjuk mi is, ki az, aki kitalálta, hogy a Dr. House után jöjjön a Hősök????? ezt a két műsort nézzük össz-vissz, és pont jó volt utána feküdni...eh), mondjuk innen jól nyomta, inkább csak én ébredtem, mint ő. Ja, és vicces volt, tegnapelőtt éjjel arra ébredek, hogy a gyerek nyekereg - közöttünk. De hogy mikor és hogyan került oda az ágyából, arra nem emlékszem :))) Lehet, hogy egyszer azt fogom hinni, hogy átaludta az éjszakát, pedig nem is, csak nem emlékszem, hogy etettem :)

A csajszi kezd megbarátkozni a hasonfekvéssel, már nem azonnal visít, csak úgy nagyjából 5 perc múlva, addig küzd, hogy tartsa a fejét, és egy darabig szépen tartani is tudja, hála a tornának, amivel nyúzzuk. (A nyúzás dokumentálásra rakok fel két képet. Szegény szerencsétlen megkínzott gyerek :)) )
Itt van e.


De a tegnapi nap legnagyobb és legfontosabb eseménye egyértelműen az, hogy immár szélessávon nyomom, adatkorlát nélkül, jippppijéééé!!!!! Szánsájn, hepinessz!

Most gyerek nélküli rész következik :) Jó néhány poszttal lejjebb megtalálható uram esete a vízcsővel a fürdőszobában. Na, hétvégén bográcsolót csináltak. A bográcsoló helyét a ciszterna mellett úgy uszkve 1-1,5 m-rel jelölte ki az emberem. Misi bá szépen kiásta, és egyszercsak kiderült, hogy sikerült egész pontosan a ciszternába bemenő cső fölött ásni, de olyan szinten, hogy a bográcsoló átmérőjében ott megy a két cső :))) asszem, kicsit sérült is, mert javítani kellett rajta valamit. Megjavították, Misi bá meg ásott egy másik bográcsolót, fél méterrel odébb :) azt már szépen megcsinálták kövekkel meg minden, kisebb fajta röhögések közepette, hogy hát ez a vízcső, ez minidig útban van, emberem meg is magyarázta, hogy ez azért van, mert kicsi a telek :))) Mindenesetre ha valaki ásni akar a telkén, vagy fúrni a lakásban, de nem tudja, hol megy a vízcső, szóljon emberemnek, varázsvessző nélkül is megtalálja, csak hagyni kell, hogy ösztönösen ásni/fúrni kezdjen :))))))

2007-04-24

Jár a nyelvük, mint a rokka

Nos, ha eddig nem lettünk volna biztosak benne, hogy a csaj csaj, most már tuti lenne. Ugyanis egyértelműen pletykás :))) Jó sokat lehet (és kell) vele beszélgetni, és igaz, hogy ő csak annyit mond vissza, hogy gűűűű meg igggggggáááááá meg höe meg sikongat mellé, de ez ne tévesszen meg senkit! Igenis rendes beszélgetés zajlik. Felváltva mondjuk, néha egymás szavába vágva. És köszönet jár ismét Varró Daninak a Badar madárhatározóért, amely részeit az általam már elfelejtett mondókák helyett szoktam szavalni Borinak.

És ma hajnalban találtam rá először keresztben a kiságyában :)

Ezen kívül néha megtalálja a kezét, és akkor csócsálja az öklét (cumit továbbra is kiköpi, eddig kétszer fogadta el, igaz, akkor autóban voltunk, és úgysem tudtam volna mit csinálni vele, úgyhogy kimondottan megváltás volt akkor). Most már az is előfordul, hogy csak úgy, simán is betalál, és nem kell hasra rakni vagy vállra venni, hogy a keze a szája elé kerüljön. És nyáladzik, mint a veszett fene, mi lesz itt, ha fogzani fog????

Eljutottam fodrászhoz is, halleluja, a lány addig Marikáékat boldogította. Elmondhatatlan érzés. Valamint beszerzésre került egy bébiőr, remek találmány, csaj kint alszik a teraszon, én meg végre nem rohangálok fél percenként az ablakhoz, hogy jaj, mi van vele (ill. ugyanez a veteményessel meg annak szélével).

Semmi érdekes nem jut az eszembe, kicsit tompa vagyok... ja, igen, továbbra is dúl a szerelem a Micimackómmal - vagy most már inkább az övével :) -, vigyorog meg dumál neki, aztán ha fellöki, kicsit kétségbe esik, jön a hős megmentő apa vagy anya, visszaállítja a medvét, és abban a pillanatban boldog vigyor terül el Bori arcán, és megy tovább a duma :)

Megkezdődtek a vízmunkálatok, még a végén tényleg lesz ivóvizünk, ejha.

2007-04-16

Túléltük :)

Na, megjártuk a hadak útját.

Remek volt :)

Szóval hosszas variálás után úgy egyeztünk meg, hogy Viktor viszi Nojé öccsét (őt osztották hozzá), én meg majd a Gusztit, vagy ő minket, ahogy kijön. Deviszont Guszti hazaért még péntek reggel 7 előtt, úgyhogy Viktor után kicsivel indultunk Borival, hogy majd az autópályán összeakadunk, és átrendezzük az utasokat. Sikeresen ránavigáltam magunkat az M7-re, ahol is jó nagy dugó volt, mert egy kamion/teherautó sofőrje úgy gondolta, hogy nem kell úgy rohanni ám, ezért szétszórta a kocsi tartalmát a pályán. Na, itt már tudtuk, hogy kb. 200 m-re vagyunk egymástól. Váli völgyi pihenőben összevártuk egymást, Guszti átült, Viktor felvezetett, és mentünk.Somon a kishölgy felébredt, hogy éhes (nem csoda, mert reggel nem evett, még arra sem ébredt fel, hogy átpelenkáztam), és ezt jelezte is. Megálltunk, gyorsan kevertem neki kaját, Guszti átült a volánhoz, én a lánnyal hátra, és betöltöttem. Egy órával a megbeszélt időpont előtt értünk Abaligetre, az Aranyszarvas Vendéglőhöz (ami igazából kocsma). A Ranger platója előlépett pelenkázóvá, a nap ragyogott, szóval minden remek volt, vártuk Istvánt.


Aztán megérkezett. Kiderült, hogy Viktorék pontja az egyetlen, ahová nem lehet feljutni kocsival (elvileg), viszont fel kell vinni 38 db zacskós tejterméket, meg egy halom hanghordozót. És milyen szerencse, hogy embert rakták oda, aki legalább végre kihasználhatta az autót, és mindenki örült. Mi Borival ott maradtunk, amíg telepítettek, ő aludt, én hímeztem, aztán ember visszajött, hogy fel lehet menni kocsival, megyek-e. Mondtam ofkorz. Felmentünk, a sátor már majdnem állt, kirámoltunk, meg ilyenek. A pont egy irtáson volt egy magasles képében, nagyon szép helyen, tele medvehagymával :) viszont irtás voltából adódott, hogy árnyék nem sok volt. Tettük a semmit. Eljött az este, Borit beöltöztettem éjszakára, és megágyaztunk: polifoam, Bori alá négybe hajtott pléd, hálózsákok összehúzva, Borihoz a fehér birkatakarója félbehajtva, Bori, rá a vékony takarója, mellé-köré meg mi, és behúztuk a cipzárt :) Van valami bája annak, ha az addig kétszemélyes hálózsákban egy apróka pontőrlány is ott szuszog :)) de kb ez volt az összes báj a dologban, mert pont egy bukkanón feküdtem, ami oldalt fekve (szoptatás) nem volt jó, háton viszont kimondottan kényelmetlen volt, hason meg nem nagyon tudok még feküdni a melleim miatt (ez a tej...annyi nincs, hogy jól lakjon, de annyi van, hogy ne lehessen tőle hason feküdni. Bah.), szóval jaj volt. DE! Lefeküdtünk 8-kor és Bori csak 2-kor kelt, akkor is gyorsan betermelte az adagját, és aludt tovább. Asszem végül 6-7 között keltünk. És így, hogy a gyerekkel együtt lefeküdtünk, valahogy sokkal jobban bírtam a 2-es kelést :))

A csapatokra várva melegedtünk, aztán hirtelen beköszöntött a nyár. Leárnyékoltuk a Rangert (oldalról polifoam, szélvédőre málhazsák), szerencsére szélirányra merőlegesen állt, és egész nap járt benne a levegő, komolyan, tiszta kellemes klíma volt benne. Bori ott töltötte a nap nagy részét, mert bár bekentem naptejjel, de ez azért így mégiscsak biztosabb volt. 11 körül mejött az első csapat. Innentől a szokásos rutin, csapat jön, csapat megy, közte meg folyamatosan tesszük a semmit.
Este negyed 8-kor bontás, berobogtunk a célba, összevakartuk magunkat, és elmentünk vacsorázni a helyi oviba, ahol (exBMG-sek figyelem!!) Anikó néni (!!!!) osztotta mosolyogva a kaját!! És jó volt a kaja nagyon (frankfurti leves, krumplifőzelék, vagdalt). Mindenki, akit a kicsinél jobban ismerünk megcsodálta Borit, meg gratulált meg ilyesmi :) vacsi után a fiúk eldöntötték, hol alszunk, felcuccoltunk, és már öltöztettem is Borit átfelé, és feküdtünk. Kicsit aggódtam, hogy mi lesz így, hogy végül a suliban aludtunk, mert hát ugye 50 km gyaloglás után nem feltétlen arra akar ébredni a túlélő hajnali 1-kor, hogy P. Borbála kiskorú a kajáját követeli, de egy mukk nem volt az éjjel, néha kicsit nyöszögött, akkor kapott cicit, és kész. Előbb keltem, mint ő. Igaz, csak azért, mert ember 6-kor jött haza, mert ment Hannoverbe.

Felkeltünk, cuccoltunk, reggeli, és vártuk az eredményhirdetést. Az a szokásos rutin szerint ment, Bori majdnem végigaludta, átvettük Viktor oklevelét meg pólóját, valami rejtélyes okból én is kaptam, pedig csak kísérőnek voltam bejelentve :O de nem problémázok ezen :) aztán a tömeg fele elkezdett rohanni a 2 perc múlva induló menetrendszerinti járathoz, mi meg Gusztival bepakoltunk az ótóba, és elindultunk. Bori 20 perc múlva jelezte, hogy nem óhajt elöl utazni, és rám is igényt tart hátul, úgyhogy helycsere, és innen Guszti vezetett hazáig. Pontosabban hozzájuk hazáig, aztán én onnan vissza (eredetileg úgy volt, hogy megyek anyuékhoz, de Milán bárányhimlős lett...ehem).

Még Gusztiék előtt tisztába tettem és megetettem a kisasszonyt, de az Erzsébet-hídon sírni kezdett, és valami olyan szintre hozta az üvöltést, hogy én még így nem hallottam sírni!!! Már alig vett levegőt, fuldoklott a könnytől-nyáltól, és nem tudtam mit csinálni vele, végül a Sasadi úton tudtam kiállni a Profi parkolójába. Ott valahogy megnyugtattam (most sem tudom, mi baja volt :O ), és aztán húzás haza.

Itthon aztán némi kaja kivételével egyfolytában aludt, meg én orvul felkeltettem fürdeni, mert azért most már kellett, aztán bezuhantam mellé az ágyba, kapott enni, és aludtunk. Biztos kelt az éjjel, de nem tudom, mikor :)

Hát, ennyi volt a túlélő. Levonhatjuk a tanulságot, hogy egy éjszakát már simán lehet sátorban altatni, amennyiben az időjárási viszonyok megfelelőek, de három nap még sok neki a teljes felfordulásból, zajból és ismeretlenekből. Igyekszünk a továbbiakban ennek szellemében eljárni :)

(Más is történt még a héten, de arról majd máskor, ha egyáltalán. Meg össze kéne hozni már egy gyerekmentes posztot, még a végén azt hiszik a népek, hogy a gyerek születésével megáll a világ, és csak ő van, és rajta kívül semmi nem érdekli az embert, és nem is történik semmi olyan, ahol a gyerek közvetlenül nem érintett...pedig de :) )

2007-04-12

Túl-világ 2.

Megyünk Túlélőre. Remélem, túléljük, ez lesz a csaj első sátras bulija. (meg anya első vezetése 200km környékén....jaj :) )

Többet majd máskor.

2007-04-04

Túl-világ

Sok mindenen túl vagyunk.

Túl vagyunk az első "máshol alszunk" projekten, egybekötve anya nagy csellendzsével, azaz elengedett kézzel, nekifutásból átvezettem, meg vissza is Budapesten. Ihajtyuhaj. A gyerek a nagyiéknál halál jól elvolt (naná, valaki mindig nyalta a seggét), a nagyi macskái is egész jól abszolválták a gyerekinváziót, bár még ugye nem nagyon árt nekik. Kicsit tartottam a máshol alvástól, de az első éjszakát kvázi átaludta (fél 9-től fél 5-ig, gyors kaja, és még szunya), és a másodikon is csak egyszer kelt, ami várható is volt, mert nem vacsorált rendesen (irgumburgum). Sétáltunk is hatalmasat, nagyon szépre megcsinálták a főteret, csak ámultam és bámultam.

Túl vagyunk a kéthónapos fordulón is, ennek örömére kapott a csajszi játszószőnyeget, békás (nem, nem TT miatt, bár kétségkívül tetszett neki is, ez volt, ami nem rózsaszín, nem medvés - nem akarok monomániás gyereket :) majd magától - és nem került a fél TGYÁSomba), hát akkora sikere van, hogy hú, nagyon, remekül elbeszélget a békákkal meg a lelógó nagy virággal, aminek az alján torzítós tükör van :) szeret rajta heverészni, már ha éppen nem éhes. De akkor ugye semmit sem szeret.

Túl vagyunk az első, igazi, hándredproszentríl mosolyon és nevetésen, ami már nem annak szól, hogy nem kínozzák a szelek, hanem kimondottan nekem (meg az apjának). Délelőttönként egész sokat szoktunk beszélgetni, én mondom, ő gügyög vissza, ha énekelek, vigyorog, aztán meg koncentrál, és mozog a szája. Mikor felkel, és odamegyek hozzá, és rámosolygok, már mosolyog is vissza, és néha még kapok olyat is mellé, hogy "gúúúú-gúúúú" esetleg "hágúúúúú" :) én meg olvadozok elfelé ezerrel :)) még az elsőszerelemnél is jobb :)

Túl vagyunk az első oltáson (már a bcg-t leszámítva, azt még a kórházban kapta), és a lány a megbeszéltek szerint viselkedett. Már vagy két napja mondtam neki, hogy megyünk szurira, kicsit fájni fog - nem, nem hülyítem olyasmivel, hogy nem is fog fájni -, nem lesz nagyon szörnyű, de azért fáj egy kicsit, úgyhogy egy kicsit kiabálhat. Ennek megfelelően kicsit kiabált, aztán hipp-hopp, megnyugodott. Hazajöttünk, borogatom a szuri helyét, és a kislány még csak be sem lázasodott, annyi, hogy kicsit zaklatott volt tegnap, nem aludtunk túl jól, de hát ez belefér. Mert ilyen ügyes volt, kapott színes-mintás rácsvédőszerűséget (kiságyra kell kötni, bár én a játszószőnyeg köré is rakom), egyből meg is vitatta az oltást a sárga-zöld-kék-narancssárga vagy milyen vizilóval :) Egyébként 5500 g és 56 centi, vagyis egyelőre inkább szélességre gyúr a csaj, mint hosszra, de majd változik ez is. Minden gyerek másként csinálja. Szépséges-egészséges, és ez a lényeg.

Túl vagyunk a csípőszűrésen is, kapott terpeszbetétet, meg jól meg kell tornásztatni minden pelenkázásnál, bár ma szünet van az oltás miatt, de holnaptól nincs kegyelem. Nem szokott reklamálni, egyre jobban tetszik neki a torna is, hála az égnek :)

Túl vagyunk az első oldalra forduláson, bár szerintem még inkább csak véletlenül sikerül neki, nyújtózás közben, de a lényeg, hogy sikerül :)

Asszem, máson nem vagyunk túl egyelőre :))


Egyéb "nagy" események :)

Vasárnap reggel megint lepasszoltam a csajt az apjának, hogy aludjak még egy kicsit. A lányka akkor már két napja nem pakolta tele a pelenkát (de legalább nem szenvedett miatta, egyszerűen csak nem jött). A következőre ébredtem legmélyebb álmomból:
- Anya, ébredj fel, az apa ezt nem bírja egyedül! - mondta emberem panaszos hangon. Igen. Véget ért a kétnapos székrekedés. És bár emberem elég harcedzett, de ez most kifogott rajta. Mondjuk nem csodálom :) de mit tesz a rutin, félálomban is sikerült tisztába rakni a gyereket némi apai segítséggel :)))

Ma reggel meg Bori még az ágyunkban szundikált, én meg már tettem-vettem, hallom, hogy kiabál egy kicsit, de aztán csend. Bementem, és azt láttam, hogy a lányom leütötte magát a kispárnámmal :)) a párnák ugye az ágy végébe voltak állítva, mert etettem reggel, aztán ő visszaszunyált, és én az én helyemre raktam le. Aztán gondolom kapálózott kicsit, és a kispárna megadta magát, és rádőlt. No, gondoltam megmentem a lányzót, felemeltem róla a párnát, mire lányom békés arca helyett egy pelenka fogadott, amely egyik csücske a lány kezébe kapaszkodott. Gondolom, Bori úgy gondolta, hogy a fejére húzza, biztos ami biztos, és milyen igaza lett, hiszen egy kicsit később ráesett egy kispárna.
Veszélyes hely ez, kérem :))))


Itt van az egyik - már most tudom, hogy - olltájmfévörit képet a lányról. A nagyiéknál készült, szieszta közben :)





Hajaj, asszem rájött, hogy a lógós béka meg a lógós virág nem fog neki enni adni. Megmentem a gonosz éheztetőktől :)