2007-06-30

Majdnem féléves

Bori elhagyta 5. hónapját, hát megesik az ilyesmi a legjobb családban is, na. Méreteket most nem tudok, majd jövő héten lemegyünk az itteni védőnénihez, és megméretem. Egyre többet köp, egyre jobban szenved a fogával, nagyokat pancsol a nagykádban akár velünk, akár egyedül fürdik, röhögcsél, már élvezi, ha óvatosan dobáljuk (el nem engedve, csak nagy svunggal kilökve), l'art pour l'art kiabál, és örül a hangjának, gyönyörűen ül, megtalálta a lábát, csapdos a kezével, még mindig dülöngél jobbra-balra a földön, az ágyunkon azonban nagyon szépen forgolódik. Szóval nem aggódom, majd forog ő, ha fontos lesz neki. Már nem annyira mumus a hasonfekvés, de azért még mindig nem az igazi. Kopaszodik, igaz, ott az új haja is már, de az egyelőre nem nő olyan gyorsan, hogy ne lehessen észrevenni a hulló babahajat. Ja, és a héten egyszer benyomott egy egész üveg sütőtökös almát! Semm félüveg meg ilyenek. Kapott borostyánláncot, hátha használ, meg alvósrongyit, akire előbb-utóbb át akarom rakni az altatást. Nagyjából ennyi.

Egyébként meg borzasztó mozgalmas hetünk volt. Kezdődött azzal, hogy jött nagyanyám dédunokázni. Nem is volt borzasztó, leszámítva vezetés közben, amikor is egyszer rámszólt, mikor kb. 20-szal kikanyarodtam a körforgalomból, ami után egy terelés várt 30-as táblával és integető emberkével, hogy "Ne olyan gyorsan!", aztán élménybeszámolóba fogott az összes olyan balesetről, amit látott, átélt, vagy hallott róla, vagy találkozott azzal, aki hallott róla, hogy valaki látta. És akkor vezess nyugodtan, pffff. Na, ennek szerdán vége volt, akkor elmentünk Szaskáékhoz Bp. másik végére, és egy igen remek napot töltöttünk el ott. Bori persze megkapta a körülrajongását, én meg magamban csodáltam Szaska fiait, mert Csibészke na aztán igazán Csibészke, de halál aranyos, olyan lelkesen hordta utánunk Bori vizesüvegét (ami végül ottmaradt, hihi), arról nem is beszélve, milyen szakszerűen tisztította a medencét, a nagyfiú meg komoly nagyfiú, nagyon tetszik, hogy normális gyerek, semmi elfajzott dolog, okos, értelmes, olvas, stb. És szereti a babákat :) Mázlicsek úr is jó fej kutya, és tényleg mázlista, a beó meg beó, na. Nem semmi hangja van, én lehet, hogy már leköltöztettem volna a présház mellé :) Szóval pletyiztünk egész nap, visszafelé is átjutottunk a városon, hiphiphurrá.

Aztán csütörtökön itthon maradtunk, mármint mi a lánnyal, mert emberem minden jószándéka ellenére sem jött szabira, mondjuk erre lett volna egy ezresem, nem tudom, hogy fog eljönni jövőre nászútra, ha megyünk, azért remélem, sikerül. Nagy magányomban barackosgombócot gyártottam, de mikor aztán felhívott a Zuram, hogy fogggggalma sincs, mikor jön (a "gyorsan megcsinálom a mérést, és sietek haza" helyett), akkor elment a kedvem az egész szüttyögéstől, nem is kapott sütit. Bah. És csakazértis jól éreztem magam Borival.

Pénteken kimentünk anyuékhoz begyűjteni a kisebbik öcsémet a holnapi kirándulásra. És banyek, kaptam előszülinapi ajándékként egy csekket a rendőrségtől. Külső-Vácin rámhúzták a kormányt (mert biztos foggggalma sem volt a T. Sofőr úrnak, hogy az a sáv a lámpa után megszűnik, és bizony be kell majd sorolnia hozzánk, uggggyanmááááár, a táblákat az aloménium gyűjtőknek rakják, vagy ha nem, akkor valami titkos rejtvény dolog, amivel egyszerű halandónak nem kell foglalkoznia), én jobb híján beleléptem a gázba, így kicsit túl gyorsan előre jutottam, így engem fotóztak le. Van ilyen bicikli, végül is olcsón megúsztam a csekkel, ami teljesen jogos volt, és inkább a sárga cetli, mint a karambol. Na de aztán kiértünk, Milánnal Catanoztunk egyet, Borit is sikerült elaltatni végre (délelőtt sem aludt, az úton meg felébredt, míg vártam az adatfelvételre). Ezek után ugye felébredt, rá 5 percre hazaért az anyu, Bori meglátta, és eszeveszett üvöltésbe kezdett, de valami nagyon, mint akit nyúznak. Már teljesen kétségbe voltunk esve, kapott Panadolt, hogy a foga, kapott kúpot, hogy nem tud kakálni, aztán némi hasmasszázsra megnyugodott, aztán megint üvölteni kezdett, meg mindig, mikor meglátta anyut, aztán végül fürdés, fél 8-kor elaludt, és mikor 10 körül bementem lefeküdni, ugyanúgy feküdt, ahogy letettem. Szegény anyu, azért láttam, hogy nem esik túl jól neki a dolog, hát eddig akkora nagy haverek voltak, hogy csak na. Persze aztán reggelre kelve már semmi baj nem volt, vigyorgott a lány mindenre és mindenkire, mint a tejbetök. El is indultunk hazafelé, és simán meg is érkeztünk, Milán sem lett rosszul (éljen a Daedalon), és nem is volt akkora dugó, mint amekkorára számítottam.

Aztán úgy kb. egy órája beraktam a tortát a hűtőbe, amibe abszolút intuitív módon, tiramisu után szabadon valami olyan mennyei krémet sikerült kreálnom, hogy csak na! De a maradék barackot már csak holnap fogom gombóccá formálni.

Most azonban elmegyek aludni ide a Milán mellé (aki egy hős, és nem is hiányzott neki az anyu, csak egy kicsit), mert holnap állítólag kirándulni is fogunk, és ha nem akarom, hogy húzni kelljen, jobban járok, ha alszom. Jóccakát.

2007-06-22

Há....pruuuuuuuu

Biztos mindenki csinált (vagy legalább hallott róla) olyant, hogy belefúj a gyerek hasába-talpába-nyakába, valahová. Na, most leraktam Borit úgy, hogy a kezével a combomon támaszkodik (nincs azon a részen naci), és egyébként meg térdel, és így dől előre...nem tudom, érthető-e, na mindegy. Szóval egy darabig tartotta magát, aztán megunta, és rácuppant a combomra, és azon kívül, hogy nyállal áztatja, néha-néha belefúj! Aztán mikor sikerül olyan hülye hangot produkálnia, akkor megszeppenve néz, de a szája továbbra is a combomon van :))))) ezen röhögök vagy 10 perce :))))


Egyébként meg melegre való tekintettel fürödtünk nagyvízben, már sokadszor, és lelocsoltam az arcát, ahogy a babaúszós honlapok ajánlják, és meglepődött ugyan, de nem volt hisztéria vagy valami. Úgyhogy ismételtünk, és akkor sem volt. Lehet, hogy mégiscsak el kéne járni babaúszni.... de egyedül nem sok kedvem van (jójó, tudom, nem egyedül mennék, Bori is jön :)) ), szombaton meg emberem nem jön, mert dolog van. Mindegy, jövő héten dokibácsi úgyis szabin van, nem tudnánk igazolást kérni. Meg ilyesmi. Majd még meglátjuk.

Ja, kedden lemérték a hölgyet, 7670 g, 65 cm. Végre-végre csak 100g/hét ütemben hízott :)))) az a sok gyümölcs... meg sütőtök... meg meleg... meg fog...



2007-06-18

Jobb későn, mint sosem

Iggggen, tudom, tudom. El is fogok felejteni egy csomó mindent.

Igazából semmi nem történik, élünk, megvagyunk. Voltunk Könyvhéten, hogy találkozhassak a Csodaidők szerzőjével, mert a megjelenéskori dedikálásról egy disznó miatt lemaradtam (persze dedikált példányom azért lett :) ), Bori elbűvölte az írónő férjét, meg úgy általában mindenkit, szóval hozta a formáját. Aztán elmenetben összefutottunk volt évfolyamtársnőmmel, akivel nem találkoztam nagyon-nagyon régen, és hirtelenjében nem is találtuk a szavakat. Emberem is összefutott volt osztálytársával, el is kezdtek osztálytalálkozót szervezni. Utána nem sokkal egy másik volt évolyamtársnőm is megtalált wiwen, mármint eddig is be voltunk jelölve, csak most írt, hogy az a baba az a miénk-e. Lévén, hogy 4 fős évfolyamról beszélünk, egész évfolyamtalálkozó-fílingje volt a dolognak :)

Aztán volt meggyezés, kicsit elhúzódott némi lekvárleégés miatt, de mindegy, túl vagyunk rajta, emberem hangja is kezd helyrerázódni, amit a hidegzsíroldó párájának véletlen belélegzése kicsit megtépázott. Az igen dolgos hétvége végén, vagyis vasárnap este én vittem haza a anyuékat, és tiszta büszke vagyok magamra, mert viharban, sötétben helytálltam, és épségben-egészségben megérkeztünk. Arra már annyira nem vagyok büszke, hogy a ház előtt egy akkora helyre, amekkorára 3 kamion röhögve beáll, én legalább 5 percet tilitoliztam, mire sikerült az a fránya párhuzamos parkolás. Bah. Egyszer kéne egy nap, mikor semmi mást nem csinálok, csak parkolok. Így, úgy, amúgy. Mindenhogy.

Voltunk kirándulni is, laza 16 kilis séta volt (mármint az elejének, ugye :) ), az egyetlen problémát az jelentette, hogy a babakocsi első kereke defektes lett, ami még nem gáz, mert benne van a pakliban, de lent hagytuk a javítót meg a pumpát. Szóval hölgyike jórészt karban, babakocsi meg banyatank módjára utánunk húzva. De éljen a háromkerekű konstrukció, mert egy négykerekessel ezt nem lehetett volna. Igaz, az sem lett volna nyerő, ha az egyik hátsó lukad. De Isten/a véletlen/a kozmosz törvénye szereti a hülyéket, így az elsőn lett a lik. Visszaérvén Kismarosra, egy helyes kis cetli volt az ablaktörlő alatt, hogy aszondja, figyelmeztetnek, hogy tilosban parkoltunk. Namost valóban, van tábla, kb. 50 m-re, de az a hely ott a kisvasútnál annyira egyértelműen parkolónak van kialakítva, hogy nagyon, ott állt mindenki, stb, stb. Szóval nem igazán értjük, ez kb. olyan, mintha a Nyugati előtt lévő nagy parkoló elejére kitennének egy megállni és várakozni tilost..... no mindegy, végül is még azt is mondhatjuk, hogy jó fejek voltak, hogy csak figyelmeztettek.

Bori jól van, nő, nődögél, fog még sehol, de időről időre megmozdul, és akkor nyűgös, sírós, nyálas, pelenkatömködős, bumszliínyes. Aztán napokig semmi. Hát nem tudom, ez így nem jó poén. Ja, meg járunk tornázni, az elejét jól szokta venni, csak pont belelógunk a 11-es alvásba, ezért a végét már csak elég esetlegesen tudom csinálni. Ezt leszámítva az a munkamegosztás, hogy én izzadok, ő röhög :)) ma már ismerkedett is, mert egy kúszó-mászó rástartolt a cumisára, amit megmentettünk, és utána élénk nézelődésbe kezdtek. Természetesen férfiú volt az illető, úgyhogy Bori gyorsan abbahagyta a nyűgést, és ránevetett. Pffffff :)

Meg a legfrissebb, mai, hüjeanyaságomat bizonyítandó sztori:
Hajtogattam a ruhákat (sok volt, és anyukám a megmondhatója, mennyire rühellem ezt a műveletet), Bori velem szemben az autósülésében mintegy desszertként rágja a pelenkát. Ej, mondok, mégsem járja, hogy ott csak úgy ücsükéljen, nyomás a játszószőnyegre. Simán, két póló között kirakom. Megy a robotpilóta (dalikázás, beszélgetés, magyarázás), aztán úgy 5 perc múlva ránézek, és mivel úgy fekszik, hogy alsó fele van hozzám közelebb, észreveszem, hogy tiszta sz@r a gyerek, játszószőnyeg is összekenve, persze. (jelzem, autósülés még mindig velem szemben, immár üresen!). No, gyereket felkap, nagy röhögés közepette elintézem a dolgokat, gondoltam, beleteszem az autósülésbe, míg kiderítem, hogyan tisztítható a játszószőnyeg, illetve összerakok neki némi habtapit. És ekkor, mikor már majdnem beleraktam, láttam meg, hogy mikor az autósülésből kivettem, mááááár késő volt!!! Negyed órát röhögtem magamon, aztán nekiálltam szétszedni az ülést, mármint le a huzatát, de az utsó lépésnél elakadtam :))

Aztán azért megoldottam.

De hogy hogy lehetek ennnnnyire vak, azt ne kérdezze senki. És persze most tényleg ibolyaillatút csinált, észre sem vettem, pedig ez nem jellemző.

No, hát ilyen csuda dolgok történnek mifelénk. Ja, és egy kép a megfáradt lányról, akit ennyire megviselt az, hogy levezettük Marikáékat a hegyről: