2007-07-29

Nyerő féléves :)

Hát igen, ezért jártam erre, hogy tudósítsak Borcsáról, aki sikeresen túlélte élete első fél évét, és még nem csaptam agyon, szóval elmondhatjuk, hogy nagy túlélő a lányka :))))

Hivatalosan kedden volt mérlegelés, 8300 gramm és 67 centi, hát méretekben jócskán megelőzi a korát, ammá egyszer biztos. Profi módon fordulgat hasra (az első, tétova hasrafordulás anyuéknál történt, talán 9 vagy 10-én), kinyomja a fejét, és matat a kezével, aztán ha elfárad, akkor arccal bele a játszószőnyegbe/matracba/habtapiba, és egy istennek sem hajlandó oldalra fordított fejjel pihengetni. Ennek csak annyi a hátránya, hogy egyszercsak rájön, hogy ez így elég légszegény egy helyzet, mire megint kinyomja magát, mintha egy fuldokló bukkanna fel a vízből, aztán megint (deltaté egyre csökken) elfárad, fejet le, stb, stb. Ez napközben még mókás is, mert nagyon aranyos, ahogy fekszik ott, kiterjesztett karokkal, mint a papok szentelés előtt, de altatásnál annyira nem vicces. Hősiesen a hátára fordítgatom, de hát Sziszifusz ehhez képest sikerrel kecsegető melót űz, mert még el sem veszem a kezem, Borzalmas Borbála már megint hason van, és nyüszít, hogy de ő nem akar hason lenni, és különben is, fáradt ő ehhez. Ilyenkor inkább bele sem akarok gondolni, mi lesz, ha majd kamaszodik :))

Itt egy kép a büszkén hasalóról :)


Ezen kívül evett már némi csirkét, valamint világbajnok az sk. gesztenyés alma. Azért tud élni :) De az őszibarackkal csak haragban van, ami szomorú, elnézve a kertben leledző, nem kis számú őszibarackfát. Szereti ő, sőt, imádja, de az utómunkálatokkal gondok aggódnak. Más nagy hepening nem volt, egyre ügyesebb, a cumival már játszik. Nem rendeltetésszerűen, hanem csak úgy jó bizgerélni. Valamint felfedezte a PET palack, és az enyhén felfújt nejlonzacskó által nyújtott földöntúli örömöket is.

Borival nagyjából ennyi volt, lássuk a család többi tagját.


Van lépcsőnk, az ezeregykétmesterek megcsinálták, nagyon ügyesek, és nagyon pöpec lépcsőt hoztak össze. Végre van mit elzárni a gyerek elől :)))

Voltam HP7 partyn, királyság volt!!!!! Már majdnem úgy alakult, hogy hülye voltam, és bebuktam, de aztán bejött az "1% a csodáknak" elmélet, és sikerált eljutni. Így aztán viríthattam a süvegemben-taláromban, visszaszámolhattam üvöltve, meg átvehettem a könyvet. Hazahúztam, fél 3 körül értem haza, még elolvastam az első fejezetet, aztán alvás. Reggel ébresztő, és olvasás-olvasás-olvasás!!! És akkor itt közbeszúrom a köszönetet emberemnek, aki hagyott úgy kb. 36 órán keresztül jórészt olvasni :) Este emberem elment lefeküdni, mondtam neki, hogy mindjárt megyek, csak még olvasok egy kicsit. Egy idő után gondoltam, lefekvés, már biztos elmúlt éjfél. Kinéztem az ablakon, és láttam, hogy már szürkül az ég alja. Úgyhogy nem mentem aludni :) Azért a teljes vége előtt csak kellett egy kicsit aludni. Összegezve: nekem tetszett. Nem fogom kivágni a sorozatot :)

Valamint újra előszedtem a keresztszemes cuccokat.


Hát ennyi :)

Öregszem...

Csakis ezzel tudom magyarázni, hogy nem írtam meg 7-én a posztot, mikorpediglen én biztos voltam benne, hogy de, megírtam. De nem írtam. Így most pótolok.

Szóval nagyon-nagyon köszönöm az összes mindenkinek, aki kijött meglepetéspartyzni, nagyon jó móka volt, és meg is lepődtem (legalább 10x elhangzott a fejemben a "De ki az ott a Viktor mellett? A Zsír? De hát a Zsír nem lehet! Összefutottak volna?" párbeszéd :) ), és vegye mindenki tudomásul, hogy egysenormális :P

A Milán meg nem szóóóóóólt egy szóóóóót sem :)

No, hát ennyi :) Ha nem vagyok ilyen öreg és feledékeny, több is lett volna :)

2007-07-04

Basszus basszus basszus!!!!

Ez a preeklampszia egy alattomos dög.

És ha úgy egyébként az ember el is felejtené, mekkora mázlija van azzal, hogy egészséges, időre született, vigyorgó purdéja van, mikor említett purdénak rossz napja van, és merő egy nyíg, egy ilyen eset, főleg, ha ismerőssel esik meg, egyből eszébe jutattja, és boldogan viseli el az összes sírást-rívást, nyekergést. Megyek is, és jól összepuszilgatom az említett purdét.

A preeklampszia meg egy alattomos dög.

2007-07-03

Jajj, úgy élvezem én a strandot

Igen, igen, megvolt, túl vagyunk rajta, sikeresen letudtuk a Velencei-tavat is. Volt némi séta, aztán evezés, aztán strand. Megnyugodtam, hogy Milán vízfélelme a strandon tovatűnt, mikor rájött, hogy tényleg leér a lába :) Ééééés Bori is volt a tóban! Mivel nem volt túl meleg a víz, kézben volt végig. Kapott úszópelust, póló, kalap, és befelé. Begyalogoltunk apáig, meg vissza, kb. kemény 10 percet, ha volt bent, és csak a lábát lógattam bele neki. Nem tiltakozott.

Ezennel üzenem Krishynek, hogy volt nyilvános fürdőruházás :)

Aztán hazajöttünk, tegnap meg hazaszállítmányoztam Milánt. Jó sokat vezettem.

Elvileg készült egy halom kép, remélem, TéTé hamarost gondoskodik róla, hogy láthatóak legyenek.

------------------------

Nem tudom, mert még sosem volt gyerekem a lányka előtt, de nagyon megbotránkoztató, ha nem aggódom azon, hogy az üveges bébiételekben a gyümölcsök/zöldségek vitamintartalmával mi lesz a hőkezelés során?????? Komolyan, kezdem magam UFO-nak érezni... nem főzöm mániákusan a cumit, kapott már mosatlan játékot a gyerek, és még üvegest is kap az sk. kaja mellé... most várjam a Gyivit???? :)
Lehet, le kéne épülnöm a kismamatopikokból.... legalábbis azokból, ahol nagy számban vannak elsőgyerekesek... eh.