2007-10-30

Vidámpark

No, hát akkor az élet vidám része.

Szóval Bori 9 hónapos lett. Méretekről fogalmam sincs, majd jövő héten kerítek egy mérleget valahol, és leméretem. De mászik, mint a fittyfene, be kellett üzemelni a gyerekrácsot a lakás stratégiai pontján (lépcső), mert hiába rendeztük át a nappalit, hogy legyen helye szana meg széjjel mászni, ő általában két irányba indul: 1. kályha (mert olyan izgi az a piszkavas, hiába mondom, hogy nem azért piszkavas, hogy a Bori piszkálja), 2. lépcső. A lépcső levédve, a kályhánál meg marad a "nem szabad... nem szabad... nem szabad... nézd, ez itt milyen érdekes... nem szabad... gyere inkább ide" aztán eccercsak "Borcsa, az anyád istenit, mondtam, hogy nem szabad!", gyerek felnyalábolásával egybekötve. Másik nagy meccsünk a sütőnél lesz, mert hidegen nagyon érdekes, látja benne magát, és tök jó hangja is van, ha ütögeti, de nem szeretném, ha melegen is ütögetné poénból... Aztán a mai nap szenzációja: MEGVAN A 3. FOG! Csak kibukkant végre. Mi is van még... tud kukkbakkolni a függöny segítségével, mármint ülünk a kanapén, ő elém húzza a sötétítőfüggönyt, aztán el, és röhög. Ügyesen pakolgatja a kölesgolyókat a fonottkosárból ki. Be még nem. Jó sokat beszél. Egyre ügyesebben áll, ha fogjuk a kezét, néha már lép is egyet-egyet. Tud bújni, és szokott is. Szóval nő, növöget.

Voltunk Bakonybélben 3 napra, jó nagyot kirándultunk, igazából én csaltam, mert a későn jövő Kris autóját megszerezve Borival mi bementük, mielőtt vége lett volna a menetnek (ez mint utóbb kiderült, nagyon jó döntés volt). Szép volt a túra, bár nagyon meredek :) én meg öreg vagyok, de hát ez van.

Egyébként meg rajtam van valami rontás. Sütöttem kuglófot, fele beleragadt a formába, hogy hogyan, az rejtély, és ahogy forrón borítottam ki, szépen eltört. Ma csináltam piskótát, ami valami hihetetlen mértékben esett össze, ami elég gáz, lévén tortát csinálnék belőle, de még kettőbe is nehéz lesz vágni, nem hogy háromba.... És ez már a sokadik ilyen aránylag rövid időn belül, szóval konyhatündér-index meredeken esik. Azért remélem, nagyon mínuszba nem kerülök, kezdődik a születésnap-szezon. Pfff.


Kicsit tompa vagyok, bezár a bazár.

A béka segge alatt

Kezdek kétségbe esni, és ebben az a legrosszabb, hogy ötletem sincs. Eddig mindig volt valami kis megoldásféle, most semmi. És ami igazán bosszantó, hogy csak magamnak köszönhetem, és csak magamra lehetek mérges, és ha olvas valaki, aki még nem szült, azt kérve kérem, ne essen ebbe a hibába.

Igen, persze hogy az alvás.

Amíg 2in1 voltunk, kemény voltam és határozott. Nincs mellen meg cumisüvegen alvás, meg mittomén. Aztán megszületett Bori, jól be is sárgult, keveset szopott, tej nehezen indult, bealudt szopi közben, én meg simán csak lerakosgattam. A zacskóstej ugye elfogyott, de ez nem zavarta abban, hogy cuminak használja a mellemet, amit hagytam, mert ugye így pikk-pakk elalszik. Éjjel, ha megébredt, átvettem magunkhoz, ő csatlakozott, és aludtunk tovább. Most már eljutottunk odáig, hogy cici nélkül is elalszik, pusztán a cumisüveggel, a saját ágyában, nappal is meg este is. De ugye ennek meg az előzményeknek köszönhetően nem tud visszaaludni, hiszen nincs ott a cumisüveg. Ez kvázi azt jelenti, hogy a babák 45-50 perces alvásciklusát figyelembe véve nagyjából óránként felnyöszög, és ha nem történik semmi, vagy nem az, amire ő számít (cumisüveg behelyezése a szájába), akkor jön az égiháború. Vagyis óránként ébresztve vagyok, és ezt kezdem rosszul viselni, mert utána hiába alszik 5-től 9-ig mellettem nagyjából folyamatosan, azért nem ugyanaz. Már ott tartok, hogy le sem fekszem 11-éjfélnél előbb, mert csak plusz két-három ébredést nyerek vele. Arról nem is beszélve, hogy így ő sem piheni ki magát, igazán bűbájos gyerek ilyenkor.

A baj ott van, hogy ötletem sincs. Hagyhatom ugye sírni, persze időnként meg-megnyugtatva, aztán majdcsak megtanulja, és ez működik is, amíg ébren vagyok, de ha egyszer elaludtam, sajna nagyon sokszor átveszik a reflexek az irányítást, és egyszer csak arra ébredek, hogy már megint mellettem van a gyerek. Akkor is nyugodtabban hagynám bőgni, ha emberem hajlandó lenne átköltözni pár éjszakára a kisházba, hogy ő aludjon, mert azt meg nem szeretném, hogy ő is hallgassa, aztán másnap meg vezessen mittoménmennyit, arról nem is beszélve, hogy mikor az esti elalvásnál sír a gyerek (mert olyanja van éppen, nem mindig szokott), akkor aggódva kérdezi, hogy "biztos jó ez neki, hogy így sír?", ami hát nem kimondottan építő megjegyzés, mikor éppen a földkerekség legszarabb anyájának érzed magad, és meg vagy róla győződve, hogy csak te lehetsz ilyen béna, hogy még a gyerekedet is képtelen vagy aludni tanítani. Ha nem tud támogatni, akkor inkább menjen aludni :)

Kereshetnénk neki valami helyettesítőt. A cumik szép ívben repülnek, rongyik, plüssök pelenkák nem érdeklik. Nem túl jó pozíció, de kitartóan pakolgatom a kezébe rongyinyulat, pelenkát, hálózsákot. Egyszer csak bekattan neki valami.

Oké, biztos nem ilyen rossz a helyzet, csak most éppen a szar is szar, és az elmúlt éjszaka megint csak a saját tehetetlenségemmel és inkompetenciámmal találkoztam. És ezt utálom.


Lesz azért vidámabb post is, mert sok minden történt - például Bori 9 hónapos lett -, de majd kicsit később.

2007-10-19

Minden csak motiváció kérdése

Vacsizunk. Gyors vacsi van, mert pakolászunk a hosszúhétvégre, hamburger.
Emberem a földön ülve harapdálja, sárga műanyagtányérra rakja, szintén a földre, közben molyolnak Borival. És Bori rástartol a tányérra. Apa elhúzza. Bori nyújtózik. Apa elhúzza. Bori MÁSZIK!!! Teljesen szabályosan, ahogyan azt illik, egyik kéz, másik láb, másik kéz, egyik láb, ahogy apa húzza a tányért, rajta a hamburgerrel, Bori úgy mászik utána.

:))))))))))

Hja kérem, a motiváció :)))

(de nem kapott semmit sem a hambiból, mert előtte sugárban kihányta a vacsiját, nagyjából pont annyit, mint amennyit belelapátoltam. Izgi volt.)

2007-10-14

Semmi vész

Nincs semmi baj, csak nem jutottam ide :)

Szóval Bori meggyógyult, jól van. Azóta voltunk esküvőn is, ahol nagyon jól viselkedett, és nagyon szép volt, és voltunk kirándulni is a vadi új hátihordozóval, ami nagyon tetszett neki, majd rakok fel ülvealvós képet valamikor valahová. Ja, és járunk Ringatóra, ő élvezi, én meg sok mindent tanulok. Vagy felidézek. Vagy ilyesmi. De hogy az én szisztematikus tülkölésemet (furulyázás) miért nem viseli el, mikor a ringatós néniét megbűvölten hallgatja... meg is vagyok sértve :)

Új fog nincs egyelőre, bár mintha látszana valami mozgolódás, de hát nem hagyja, hogy megvizslassam tisztességesen. A mászást továbbra is negligálja, mármint a szó szerint értett mászást, mert egyébként elég virgoncan helyváltoztat. Ma egyedül felállt, apájára támaszkodva, egyelőre elég nagy terpeszben, de ez semmit nem von le a tett nagyságából :) azt hiszem, mozgásszegény napjaim végét élem éppen. Tud pápát integetni, bár egy kicsit még hangulatfüggő a dolog, de egyértelmű. És a csap-csap is nagyon megy már :) Az éjszakák még mindig lehetnének jobbak, de hát olyanok, amilyenek, két hete véletlenül végigaludt egyet, de azóta sem tudjuk megfejteni, mi volt a kiváltó ok :)

De nem csak hátihordozót kapott, hanem autósülésben is előrébb lépett, kapott szép, új, nagyobb ülést, amiből kilát, és amiben tisztességesen ül. Holnap felavatjuk kettesben is, kíváncsi vagyok nagyon.

Egyébként is nagyot léptünk ma előre, emberem vett még polcokat, és a kanapét is befordítottuk a falhoz, így most hatalmas területe van a lánynak gyakorlatozni, valamint engem is lát a konyhában. Király :) Holnap veszünk egy halom tárolódobozt az IKEÁban, és jól fel lehet majd pakolászni. Kezd úgy kinézni ez a ház, mint egy otthon :)

Ja, a hölgy hivatalosan is 9500 gramm. Most már egy normálisan fejlett egy éves méreteivel rendelkezik.

Most ennyi, ez csak egy gyorsjelentés volt, amolyan még élünk jelleggel :)