2008-12-22

Gyorsan, valami finomat!

Nos, ez egy igen érdekes hétvége volt, legalábbis ami a konyhatündér-indexemet illeti. Már olyan szinten mínuszban van, hogy a "béka segge alatt" kifejezés sem írja le. Egész pontosan baromira örülnék, ha legalább egy apró fekete pontként látná alulról a kétéltű hátsófelét az érték.

Először is mindenki figyelmébe ajánlom cicó&zsombi antigasztro-blogját, ahol a konyhában megtört önbizalom pihepuha menedékre lel sebei nyalogatásához. Itt található egy túrógombóc-post, aki elolvassa, egyből rájön, hogy igen, túrógombócot csak így érdemes készíteni. Mivel a múlt hétvégi palacsintázásból maradt még fél kiló túró (merthogy Krishyék inkább lazáztak, mint jöttek volna enni :) ), gondoltam, ez pont jó kaja lesz egy ilyen félig-meddig munkanapra. Mondjuk eredetileg én a Horváth Ilona néni félére gondoltam, de ebből is látszik, hogy cicó semmilyen határt nem ismerő kreativitása képernyőn keresztül is ámulatba ejt, nem csak mikor a lépcsőfeljáróra nézek :) Mivel HI néni szerint legalább fél napot kell állnia a gombócnak, én ezt be is tartom (bár mint megtudtam, elég egy óra is akár, de nekem ez a fél napos dolog is praktikus, jól beválós), gombóc bekeverve még délelőtt. Mivel a ház ura semmilyen bíztató visszajelzést nem tudott adni hazaérkeztét illetően, egyszer csak úgy gondoltam, hogy akkor lássunk neki. Feltettem egyik fazékban a vizet, másikban a prézlit. Lángelosztóval, meg minden. Pirítom, pirítom, jól haladunk. A víz még messze volt a forrástól, mikor késznek ítéltem, gondoltam, addig ücsüke. Aki járt már a konyhámban, tudja, hogy a palackos gáz nevű fenomenális találmány szokott segíteni nekem a főzésben (és nem azért, mert kikapcsolták a vezetékest díjhátralék miatt, hanem mert itt olyan nincs :) ), tehát a gáz elzárását képező reflexmozdulat a következő: gázpalackot rejtő konyhaszekrény kinyit, palackot elzár, és HA nem felejtem el, gáztűzhely gombját is elzár, de ezt általában elfelejtem, csak jóval utána tekerem vissza kiindulási helyzetbe. Mivel a víz miatt a reflexmozdulat most nem történhetett meg, azt hiszem, egyértelmű, mi történt. Én ücsüke (meglepő módon net előtt :) ), hallgatózom a víz irányába, hogy na forrik-e már, aztán egyszer csak szimat-szimat-füst. Gondolkodik, gondolkodik, hát nem egy intelinszájd így terhesen a proci, kivonulok a konyhába, hogy ez már több, mint gyanús, mikor is leesik, hogy TESZENTSÉGESATYAÚRISTEN, A PRÉÉÉÉZLIIII!!!! Gáztűzhely elzár, edény lekap, másik fazék elő, ami menthető, azt át (nem volt jelentős mennyiség :) ), fazék mosogató, beáztat, prézli 2.0 elkezd, konyha szellőztet. Sajnos kénytelen voltam elmosni a fazekat - igaz, csak másnap mertem nekiállni, mikor már ázott egy napot -, mert ez az egyetlen, tökéletesen abszolút két személyre szóló fazekam van, hát izmozás volt keményen :) A gombóc viszont jó lett nagyon, bár főzés közben elgondolkodtam, hogy akkor lett volna igazán antigasztro a dolog, ha hagyom az égett prézlit, és abban forgatom meg :) de hát szeretem az emberem, mégsem szúrhatok ki vele ilyen nagyon :)

(És halkan: a héten már odaégettem egy tisztességes adag tejberizst igen hasonló mértékben, de az nem a hétvége része. Az csak az intő előjel volt :) )

Folyt. köv. egy kalandos, takarításra buzdító tarte tatin-nal, egy kuglóffal, és némi kolbászzsírral, de most pakolnom kell, mert gyerekrendezvényre megyünk - ahová almát viszünk, az legalább egészséges, és nem fenyeget konyhai katasztrófával sem :)

Arról meg, hogy a lány milyen okos, hogy ki tudja nyitni a kulccsal a kocsit, amit magára zárt, arról ömlengjen az uram, ha akar, én állítólag túlreagálom a dolgot (ami így is van, na de 1. köztudottan rosszul kezelem a pánikhelyzetet, 2. próbáljon meg ő utasként üldögélni egy hormontraktoron, amelynek az irányításába max annyi beleszólása van, mint Andreának... mondhatja ő, hogy a következő lehetőségnél forduljon jobbra, a kormány nem nála van :) ).

2008-12-20

Oscar

Nem tudom, ki látta az Oscar c. filmet, amelyben S. Stallone úr maffiafőnököt alakít, aki kultúrálódási vágyból minden nap megtanul egy hülye szót.

Bori hasonlóképp végzi a beszédfejlődést. A normális dolgok mellett, amik úgy spontán mennek (egyszerűbb bővített mondatok egyelőre esetragok nélkül, egyre több értelmes szó a halandzsában, így már egész érthető "történeteket" lehet megfejteni, stb) néhány, egyelőre kuriózumnak számító szó is megjelenik, kábé naponta.

Tegnapelőtti szavunk az "aprófa" volt, mivel kellett behoznom a tűzre, és ezt meg is mondtam a lánynak. Ez egy nagyon vicces szó ám, jót lehet röhögni rajta, miután kimondtuk.

A tegnapi az "imahelyek". Így, többesszámban, a Chihiroból.

Kíváncsian várom a mai nap szavát :D


Ja, igen, és álljon itt egy gyerekszáj-féleség, lassan kezdhetem a füzetet.
A hölgy kint aludt, ahol eléggé zegernye volt, mikor behoztam, megkaparintotta a tépőzáras, garázsbajárós cipőjét, és kissé dermedt ujjakkal próbálta kinyitni a tépőzárat. Hosszas küzdelem után sikerült, mire Bori elégedett fejjel:
- Na, kijáj!

2008-12-11

Rudolf

Ez a kép azt hivatott megörökíteni, hogy micsoda kis helyes piros orra lett a lánynak, miután elesett anyuéknál a saját lábában, és végighorzsolta a szőnyegen, de a hülye fényeknek meg a béna anyjának köszönhetően nem igazán látszik (nem, vakuval sem volt jobb).

Lám:



Nyúz

Ketteske biztos, hogy fiú - gondolkodás, és "hát talán" nélkül vágták rá UH-n -, jól van, 81 mm keresztben a feje (BPD :) ), 1600 gramm, vagyis már nagyobb, mint egy standard kenyér, éééééééééééééééééés irányban van!!!! Szóval ha így marad, akkor jön az izgi a végkifejlet módját illetően. Hmhm.

2008-12-08

Gyerek nélkül az élet

Kénytelen vagyok frissíteni, azt hiszem, mert történt egy csomó minden, de egyszerűen idő, idő, idő...

Nos, két hete hétvégén megejtettük emberemmel az "egy hétvége kettesben" projektet. Kicsit aggódtam, hogy Bori mit fog szólni a dologhoz, de igazából azon kívül, hogy szétszórakozta a fejét a nagyanyjáéknál, nagy kárt nem szenvedett, azt hiszem :) Mi meg jól elmentünk Sirokra, megnéztük az azóta már nagyon jól álló panziót, ahol négy éve is voltunk, csatangoltunk hóban, múzeumoztunk esőben (Marcipánia rulez, szerintem még mindig ott állnék, ha nem mondom embernek, hogy akkor most vonszoljon el, mert én magamtól el nem indulok), meg volt egy délutánnyi "nem csinálunk semmit, de azt nagyon aktívan" programpont is, szintén az eső miatt. Aztán hazajöttünk. Bori meg egy hétvége alatt megtanult profi módon mandarint pucolni, meg még sok mindent :) enni továbbra sem eszi, így apa már nagyon vitalizált állapotba került :)

Aztán most hétvégén is gyerektelenek voltunk, céges bowling meg esküvő meg mifene okán, na most anyukámék mindenféle csoda dolgot meséltek a lányról, miszerint pakol, meg ágyaztat, meg eszik(!), meg alszik. Az alvás egyelőre oké, mert csak egyszer nyökögött fel éjjel, bementem, betakargattam, és jöttem is ki, azóta is húzza a lóbőrt, még a hajnali tápira sem került sor. Az esziket majd meglátjuk, a pakolást meg jó lenne, ha prezentálná, mert bár ki akartam használni a szombati magányomat, de mindenféle rossz csillagállású piskótalapok miatt nem hogy a takarítás nem sikerült, de még a hetek óta tervezett relaxációs fürdő sem... na de hát így megy ez. Szóval ma elvileg semmi dolgunk azon kívül, hogy takarítsunk. Remélem, legalább részben összejön.

Közben készült egy torta, Milánnak, mert hogy 10 éves lett az öregfiú. Minden meggyőződésem ellenére GTA-sat kapott, de örült neki nagyon, a többit meg majd kinövi (remélem). Kép emberem telóján, majd mutizok :)

Hazaérkezett az új családtag is, lehet, hogy ma kivonulunk a lánnyal, és jól lefotózzuk :) 41 éves, zöld, és John Deere a neve, simán lehetne vele veterántraktoros találkozókra járni, és emberem nagyon boldog.

Hasilag jól vagyok, szép nagy, ahhoz képest, hogy még 2,5 hónap van, méretben már Bori születése előtt tartok, a tőle kapott striák már szépen kifeszültek, gondolom, most jönnek majd az újabbak. Gyönyörű lesz. A legnagyobb nyavalyám a derekam, meg a frontos migrén, egyébként se víz, se székrekedés, se semmi "szokásos" kismamanyűg. Zsombor elég aktív, jó nagy bulikat csap odabent, és talán-talán be is fordult, de ezt majd csütörtökön megerősítik. Ha igen, és úgy is marad, akkor innentől kezdve igen izgalmasak lesznek a dolgok, mármint a kijövetelét illetően. Igazából nem is tudom, mit szeretnék, na azon kívül persze, hogy egészségesen bújjon ki, mert oké, hogy "rendesen" szülni mindenkinek jobb (már ha komplikációmentes, ugye), de a császáros protokollt legalább már ismerem, tudom, mire számítsak műtét után, mégsem az a nagy ismeretlen akármi. Ettől függetlenül azért megpróbáljuk, ha lehet, legalább lesz összehasonlítási alapom :) Mondjuk időm van még, meg úgyis van egy-két dolog, amitől függ ez az egész, pl. még ugye nem is biztos, hogy befordult :) Azt hiszem, vajúdni szeretnék mindenképp, a vége mindegy. Bár leginkább most azt szeretném, hogy "valaki" hozza már le a padlásról a kisruhákat, mert lassan listáznom kell, meg beszerezni ezt-azt a kórházi csomagba, nem sok kedvem van az utolsó pár hétben még hálóingért meg papírbugyiért rohangálni, már most is útban van a hasam :)

Karácsonyról meg szót se, adventi naptár a karnisokon lóg, meg van szép koszorúnk, meg készülnek az üvegmatricák, és csak egy db ajándék van, amiről fogalmam sincs, mi legyen, a menüt is kitaláltam, és egész karácsonyi hangulatom van, de azért még nem az igazi. Lassacskán, lassacskán. Mire oda jutunk, minden meglesz, a hangulat is :) (és remélem, hogy idén karácsonykor Bori nem lesz lázas, mert most már igazán élvezné úgy egyébként, azt hiszem)


Ui.: Chihiro letaszíttatott a trónról Asterix 12 próbája révén. Éljen.


2008-11-24

Colombo felügyelő

módjára visszajöttem még, csak hogy szóljak, hogy tessék nézni cicó blogját és képtárát, még több szép falképért :)

2008-11-23

Ördög és angyal

Volt nekem egy postom az anyanapról, miszerint jó-jó, hogy az ember lánya elszabadul, de azonmód gyerekcuccokat kezd nézegetni. Most nem keresem meg, mert álmos vagyok :) Nos, örömmel jelenthetem, hogy az anyanap ilyetén megélése változik az idővel :)

Előzmény: egy hidegfrontos péntek, amikor 1. a lánynak is rossz napja van, 2. nekem is rossz napom van. Sajnos ez így együtt igen ütős kombó, ui. olyan dolgokon, amiken máskor rezignáltan átlépek (pl. a fél órákig tartó könyörgés-anya kiröhögése szeánszokká vált öltözések), és lazán lekezelem (pl. aludni nem akarás, vagy a hiszti, amikor lerakom az ölemből, mikor már az öccse is jelez, hogy fogy a levegő, ha előrehajolva, lánnyal az ölemben olvasok), az ilyenkor robbanást vált ki belőlem. Délután, a negyedik öltözésnél már bőgtem is egy sort - érdekes mód Bori erre egyből elővette a tündibündi arcát, és jött öltözni, meg simogatott, meg minden -, meg miután emberem hazaért a tűzoltógyakorlatról, neki is, és még lefekvéskor is, mert biztos, hogy én csinálok rosszul valamit, tuti, hogy más anyukák nem készülnek ennnnyire ki (nem, azt nem hiszem, hogy egyáltalán nem, és 0-24-ben mosolyogva állják a sarat :) ), és tuti, hogy csak az én gyerekem ilyen megátalkodott, és ugye itt be is zárul a kör, mert hát miért ilyen megátalkodott, nyilván azért, mert valamit rosszul csinálok, és nálam szarabb anya a föld kerekén nincs. Eredetileg el akartam menni sétálni egyet este a hegyen, de olyan cudar idő volt, hogy be kellett hogy lássam, hogy na azért ennyire nem vagyok nekikeseredve, de mindenkit - igen, mindenkit - végtelenül irigyeltem, akinek olyan munkahelye van, ahol ki tud venni pár nap szabadságot, főleg, ha azt nézzük, hogy az eredeti egyezség szerinti havi 1 szabadnapok igen szépen felgyűltek így a 21. hónap vége felé :)

Szóval miután nagyon carnak látszott a helyzet, megkértem az uramat, hogy egy kicsit hagy lógjak el otthonról, mikor neki semmi más dolga nincs. És szombat délután - a cudar időjárás okán - el is jött ez az állapot. Kocsiba be, hegyről le (és még üvöltöttem is egy hatalmasat, olyan igazán jól esőt, ó, nagyon jó volt :)) ), városba be. Ott kezdődött a pozitív hangulat, hogy pikk-pakk bent voltam. Ott folytatódott, hogy bár a parkolóház igen telinek mutatkozott, de pont az orrom elől álltak ki egy isteni jó, könnyen parkolható helyről (aki ismeri a parkoláshoz való viszonyomat, az tudja, hogy ez nem semmi megkönnyebbülés ám nekem :) ). Aztán kicsit megtorpant, mert kiderült, hogy az uram tűzoltókabátnévjegyéhez kevés anyagot vittem, de sebaj, a lehetőségről tájékozódtam, majd megkapja csütörtökön. Szintén torpanás még, hogy ebben a kézimunkaboltban sem volt párna, amit a keresztlányomnak megcsinálhatnék karácsonyra, de sebaj, majd csütörtökön anyuéknál :) Aztán viszont maga volt a mennyország, már ha a tömeget leszámítjuk, de kit érdekel a tömeg? Az csak ott van körülöttem, de nem nyaggat, hogy Boribon, nem ültet át háromszor ebédnél, mert ő mégisinkábbcsak ott akar ülni, ahol én, nem jön utánam a vécébe, nem visít, ha nem dobom el a mosogatást, mikor ő hirtelen akármitis akar csinálni, nem terem egyből ott, hogy átvegye az irányítást, ha valami számomra is érdekesbe kezdek bele, mondván ő most úgyis jól szórakozik, és még sorolhatnám. Szóval a tömeg ideális közeg, a kutya nem szól hozzám, és ez jó :D Tehát a mennyország nyitófelvonásaként bementem a hobbiboltba (Krishy medveismeretéről tanúskodó telefonjával feldobva az egészet :) ), és baromi sokáig elszöttyöltem ott. Jól megnéztem mindent, gondolkodtam, mit is kéne, hogy is kéne (adventi koszorú, naptár, és karácsonyi lapok a projekt), háromszor átpakoltam a kosár tartalmát, ámuldoztam, hogy mik vannak, számolgattam, nézelődtem, egyáltalán, nagyon jól elvoltam. Sajnos itt kicsit zavart a tömeg - úgy fél óra után -, de inkább csak azért, mert éreztem, hogy én vagyok nagyon útban :) Aztán kerítettem magamnak egy kávét, és leültem a szombat estére gyülekező fiatalok között, majd miután kellőképp elborzadtam :) elővettem a könyvem, és olvastam. Csak úgy. És ittam a kávét. És nem kellett közben mondókáznom, hogy valamelyik totemállat megpatkolódhasson, nem kellett zsepit adnom, nem csavarta ki senki a kezemből, nem tologattam babakocsit (!), egyszerűen csak ültem, én meg a kávém meg a könyv, és jó volt. És meg sem fordult a fejemben, hogy gyerekcuccokat kajtassak. Azért egy idő után gondoltam, itt az ideje hazamenni, beugrottam még a boltba megbízásilag, ekkor már csörgött is a telefon, hogy Bori érdeklődik, mikor megyek. Kocsihoz ki, na jó, azért megnéztem a játékboltok kirakatát :) bepakol, hazaautóz ismét remek forgalomban - hóesés rulez, ilyen üresnek tán még sosem láttam a várost autóilag -, itthon gyerek megfürdetve, lelkesen-boldogan szaladt elém, hogy "ija anya", komolyan, teljesen kisimulva vonultam el zuhanyozni, aztán altatni. Pedig semmi más nem történt, csak volt 4, tök nyugodt órám. Amit ezúton is nagyon-nagyon köszönök az uramnak. Nagyjából az életemet mentette meg :)

A hab a tortán pedig a mai nap volt. Oké, kicsit hajnalban keltünk, pontosabban én, mert Bori fél öt magasságában jelezte az igényét a hajnali tápija iránt, és innen kezdve nem aludt vissza elég mélyen ahhoz, hogy ki tudjak lógni, én viszont valamiért nem tudtam elaludni az ágya szélén. Úgy fél hat magasságában már ott tartottam, hogy rendben, nem alszom, csak lógjak le valahogy, hogy tudjak valami értelmeset is csinálni. De nem. Átvittem hozzánk, hátha apával bealszik, de nem. Ellenben elkezdett egyszer csak kiabálni, hogy "kávéééé, kávééééé" :) Végül fél hétkor családilag lejöttünk, megcsodáltuk a havas tájat, és vártuk apósomat, hogy akkor menjünk Pápára családlátogatni.

Na és itt jön a csoda: a lány a kocsiban odafele végig aludt (naná), majd egész nap tündéraranyoselbűvölő volt, mindenkinek adott puszit, mindenkivel megbarátkozott, incselkedett, amihez nem volt szabad nyúlni, nem nyúlt - pedig egy igen porcelánnippes lakásban is jártunk ám -, az étteremben teljesen kultúrlényként viselkedett, pedig fáradt volt, még evett is, és nem köpte ki, hanem lenyelte a kaját, aztán hazafelé megint egész úton aludt. Oké, altatás megint kicsit macerás volt, de végül is elaludt szépen.

Én meg egyszerűen nem tudom elhinni, hogy ez a mai tündérkirálylány, meg a pénteki nőstényördög az egy és ugyanaz a gyerek. Pénteken biztos az én nevelésemet tükrözte, ma meg apáét :D

2008-11-17

A "Szobát mindenkinek!" hadművelet - és egyebek

Szombati nappal kezdetét vette a címbeli hadművelet. Vagyis a nőstényördög akkortól alszik a szobájában.

Meglepetésemre aránylag simán elaludt (persze ott voltam mellette), aztán ébredésekkor mászkáltam át, néha kicsit bealudtam mellette, hogy aztán zsibbadó füllel, meg még jobban szétesett derékkal ébredjek, és visszabotorkáljak az uram mellé. Nade.

Gyerek elalszik. Én át emberhez. És 10 percig zokogtam, hogy ez szörnyű, hogy külön szoba, és mindenféle rémes dolgokat vizionizáltam, amik a gyerekkel a szomszéd szobában történni fognak, és mi lesz, ha felébred, és nem vagyok ott, és kiakasztó, hogy már ekkora, hogy külön szoba, és különben is, senki nem mondta, hogy ez a szülőnek is ilyen nehéz, és kérem vissza a szuszogómat ide most azonnal, brühühü :D Éjjel kicsit mászkáltam a dedhez, aztán reggel fél hat tájban benyomta a hajnali tápiját, visszaaludt, én meg visszamentem az akkor már üres - okokról később -, nagy és hideg ágyba, és fájlaltam, hogy semmi "ija anya", meg félálomban adott extrapuszik, meg hozzámbújás, meg egyáltalán, semmi, és tudom, hogy mi pateroltuk ki az ágyunkból, ő még maradt volna szívesen, de akkor is, nagylány lett a maga módján. (Emberem nem tudom, hogy éli meg, gondolom, a sorozatos fejbe meg vesén rugdalás, meg polcon ébredés nem hiányzik neki... majd meginterjúvolom.)

Bele sem merek gondolni, milyen idegállapotban leszek az első ovis napon.... :)))

-----------------------------------
És gyorsan néhány szösszenet, mert sok minden történt.

Ma pl:
Van nekem egy elsősegély botom, anyuéktól kaptam pár éve. Van ugye rajta egy biciklicsengő, hogy csengethessek, ha nagyon otthagynak túra közben, egy laposüveg (szerencsére üres, különben egyéb meglepetések is értek volna :) ), meg egy elsősegély dobozka, benne egy szál cigi, egy műviagra, egy óvszer. Na most a gyerek lecsapott rá a hétvégi nagy pakolás közben, mert hogy a csengő...

Délután molyol a hátam mögött a bottal, én a mosogatónál tetekvetek, hátranézek, és a következőt látom: gyerek ül a földön, szájából lóg a cigi, és épp az óvszert próbálja bontogatni :DDDD bakker, eddig ki se tudta nyitni azt a dobozt, azt hiszem, ki kell üríteni :D (sajna, mire magamhoz tértem, és hoztam volna a fényképezőt, kiköpte. Mondjuk amúgy sem lehet róla spontán képet csinálni, mert vagy megérzi - de komolyan! -, és pózba vágja magát, vagy megérzi, és letámadja a gépet. Eh.)

Valamint már most sajnálom azt, aki egyszer akármilyen formában is nőül veszi, merthogy megint kiöntötte a vizet az üvegéből, nem véletlenül, direkt, tudva tudván, hogy nem szabad, mire én morcosan a kezébe nyomtam egy konyharuhát, hogy akkor fel is törölheti. Erre rám nézett nagy, árvagyerek szemekkel, és elkezdte, hogy "cini cini muuudzsiiii", és riszált hozzá.
Váááááááááááááááááá :DDD

És most már azt is mondja, hogy "igen", nem csak azt, hogy "jó" :)

Szombaton pedig unokatesójával produkálták a klasszik gyerekviccet. Bori mutogat lelkesen Luca tigrisére, hogy "Tiggi, tiggiii!", mire a tulaj felháborodva: "Az nem tiggi, hanem TIG-JISZ!!!!"

Ja, és az üres ágy oka: egy traktor, amit meg kellett nézni. És ha már megnézte az ember, meg is vette, elvileg szerdán érkezik hozzánk. Most már lesz kis traktor a kicsiknek, nagy a nagyoknak, és mehetnek libasorban szántani, meg fogasolni, meg mittomén :) Csak érje el a lány a pedálokat :D (John Deere a delikvens, 1967-es, de pontosabbat én nem tudok róla, csak hogy nagyobb, mint a T4K. Ha megérkezik, úgyis lesz kép :) )

Na, elvonulok, ki tudja, ma mennyire lesz vándoréjszakám :)

Torta - má' megint

Szóval itt van ez, annak tiszteletjére, hogy anyukám ismét közelebb lépett a tisztes nagymama korhoz :) Utólag is és ismét boldog fülinapot neki!(és mivel jó fej vagyok, ezt a képet raktam be, nem azt, amelyiken még 48 éves :) megcsináltam a tortát, majd éjjel 1 körül, fórumtársnak köszönhetően döbbentem rá, hogy nem, még nem 48 éves, csak 47 :) terhes vagyok, mondtam már? :D)



2008-11-06

Elkészült

Elkészült a nagy mű, képek miegyéb majd cicónál, tegnap egy maratoni nappal befejezte, és hát pöstiesen szólva űberfasza lett nagyon. Már csak a végleges lépcsőlapok, mifenék hiányoznak :)

Nagy bódottság :)

Meg Bori szobájának füvesítése is elkezdődött, majd csinálok képet is, egyelőre körbefüvezem, aztán majd szép lassan lesznek virágok, lepkék, napocska, felhők, mifene... sosem lesz kész :)

2008-11-04

A porszívózás értelme

Nos, aki azt hinné, hogy azért porszívózik az ember, mert ugye a takarítás szerves része, az nagyon téved.

Porszívózni azért kell, mert a gyerek által a fenti műveletet után 10 perccel készített WC-papír cafatkák sokkal de sokkal jobban mutatnak tiszta szőnyegen.

Okuljatok :D


És nem porszívó bár, de megmutatom: a sárkány 2 A4-es lap után.

2008-11-01

És még annyit mára,

hogy változnak az idők.

Anno, mikor a hölgy pár hónaposan nyakig összeszarta magát, mire én egy kedves "na gyere, te büdösbogár!" felkiáltással vittem a pelenkázóra, emberem szinte sértődötten kérte ki magának a lánya nevében, hogy "ne nevezd így!".

Amióta a hölgy vészesen közelít a nagybetűs Dackorszakhoz (amiből persze én kapom a nagyobb ízelítőt, ugye, tehát számomra semmi új nincs azokban a dolgokban, amiket apa esetenként tapasztal), és egyre többet vernyog, nyifog, sikít, ordít, üvölt kvázi konkrét megmagyarázható ok nélkül, az apja nemes egyszerűséggel rinyagépnek hívja.

Ez nyilván kedvesebb-édesebb, mint a büdösbogár, ugye.

Hja kérem, amit szabad Jupiternek... :D

Murphy

Ebéd után gondoltam, itt az ideje lenyomni az ellenséget szunyálni. A hadművelet nem sikerült elsőre, mert a célszemély megpillantotta az apját, aki vadul szántott, és hát ebből ugye nem lehet kimaradni. No sebaj, ők szántottak, én meg zöldségeltem. Egyszer csak felpillantok, emberem vigyorogva a traktoron, karjába omolva a hölgy, mélykómában. Hej mondok, ezt meg kell örökíteni. Felpattantam, már amennyire szana meg széjjel esett keresztcsontom hagyta, berongyoltam a fényképezőért, ám mire visszaértem vele, emberem már lekászálódott a gépszörnyről, Boristul. No sebaj, Bori babakocsiba be, két perc múlva szunyált tovább. A traktorosok fárasztó munkáját dokumentáló kép viszont elmaradt.

Na, majd este, már rég óta meg akarom örökíteni, ahogy a lány levezeti a traktort a garázsba, mert egy tanulmány az arca olyankor. Beálltam, gép bekapcsol, traktor elindul lefelé, én célzok, a gép meg valamiért nem volt hajlandó elsülni, áááááá!!! Emberem rendes volt, visszatolattak, közben nézem a kijelzőn, hogy vészesen villog a kis elemjel. Elindultak ismét lefele, és igeeeen, amint el akartam sütni a gépet, kikapcsolt, meghalt, lemerült, ennyi, kampec, ááááááááááááááááá!!

Valamint már régóta esedékes lenne megjegyeznem, hogy a lánynak megvannak a felső vámpírfogai, biztos ezért reagált halálsikollyal tegnap a kocsiban, mikor egyszercsak a szemébe sütött a nap. Még sosem sikoltott így, majdnem félrekaptam a kormányt, hogy na mijafene van?

És tök ügyesen közlekedik a lépcsőn. Felfelé mászik, lefelé seggel, kanyarban kimegy a falhoz. Ügyibügyitündibündi :)

Örli morning

Jó reggelt, már egy jó másfél-két órája rontom itthon ébren a levegőt... paff. A terhességi kóma után végérvényesen beköszöntött a terhességi álmatlanság időszaka. Nem baj, ez jól fog még jönni a különszoktatásnál :) És ez alkalomból megállapítottam, hogy a békésen alvó, szuszogó házban baromi hangos dolog ám pirítóst vajazni :D

Valamint egyes blogokat is érdemes elkerülni, mert nyerítve nem röhöghetek mégsem, elnyomni meg nagyon nehéz :)) Imádom Chipie gyerekeit, remélem, nekem is fog menni annyi humorral a többgyerekes lét, mint neki. Most éppen optimista vagyok, mert a meglévő egy darab is alszik :)

Egyébiránt lépcsőfeljáró készül, beszámoló & kép cicónál. Igen, az itt említett hiszti az a hiszti, amit én olyan megnyerő fölénnyel kezeltem :) És ezúton üzenem neki, hogy rajtavagyunk a művészenő projekten, de még mindig nem jutottunk tovább a cicókánál :)

Ja, gyermek szókincse ismét bővült, hála a Böngészőknek, most már azt is tudja, hogy apáca. El kellene kezdenem némi hasznos szókincset is belé verni, mint pl. enni, inni, fáj, mert tündéri ugyan, ahogy önállósági rohamaiban közli, hogy "bájá, nem, Bojika" (magyarán én csak várjak, majd ő megküzd a zokni/nadrág/harisnya/kardigán stb felvételével, szék odébbtolásával, koszos tányér konyhába vitelével, meg a többi), meg nagyon édesen énekli, hogy "hm hm hm hm báááááákaaaa!" (Nem tudja a bálna), de vannak helyzetek, mikor ennél lényegretörőbb kommunikációra vágyom :)

És politikától abszolút függetlenül: van az Elvitte a róka c. sikerdal a Gryllus-CD-n, ami alapból ismétlő módban van a kocsiban. (aki nem ismerné, a lényege, hogy van mindenféle háziállatom, de mindet elvitte a róka). Gyereknek sikerült ezt is adaptálnia, CD/én éneklem, hogy "volt egy kicsi kakasom, elvitte a..." és itt a primadonna beüvölti, hogy KÓÓÓÓKAAAA!!!!! Azért mikor először hallottam, igen nagyon röhögtem, bár nem tudhatja ugye, mit beszél :D

Asszem, nagyon vidáman lesznek anyuéknál, míg mi alszunk valahol :)

És most keresek valami csendes elfoglaltságot.

2008-10-31

Mert én egy hős vagyok!

És igen, tegnap végre megvolt az első olyan hányós hiszti, amit csak a gyerek üvöltött végig, én nem, nem volt együtt bőgés sem, és a többi. Természetesen a zuhany nem maradhatott ki (de én megkérdeztem ám, hogy megy a zuhany alá? Ő mondta, hogy jó.), nekem nagyon jól esett volna egy jó kis langyos-meleg zuhany, lányka is megnyugodott utána valamennyire, el is aludt, ahogy kábé egy óra üvöltéssel azelőtt kellett volna neki... Azért utána kicsit ki kellett bogoznom az idegrendszerem, el is készült a nagy sárkány (aka lila szöcske by Zsombi) második mintalapja, így már csak 28 van hátra :)

Ha a következő öt ilyen jellegű hisztit is ilyen higgadtan veszem, baromi büszke leszek magamra :)


A lépcsőfeljáró meg nagyon szuper lesz, én csak ámulok-bámulok, Bori meg folyamatosan emlegeti néni cicót :D

2008-10-27

Kiraklak, mint...

... cicó a lépcsőfeljárónkat csempével :) A mai nappal elkezdődött a hadművelet (uram megfogalmazásában: idejön a csaj, és teleragasztja a falat törött cserepekkel :) ), cicónál lehet majd olvasni róla fotókkal miegyébbel együtt. Én már látom, hogy nagyon király lesz :)

(ha valakinek van egy üres falrészlete, oszlopa, feldobandó fürdőszobája, nyugodtan környékezze meg ő is a hölgyet :) )

2008-10-20

Zsombor és egyebek :)

Nos, sok minden történt, megpróbálom visszafelé :)

Ketteske úgy néz ki, hogy fiú (biztos ugye akkor lesz, ha kint van, de ha ügyesebb lennék, mint amilyen vagyok, kifotóznám DVD-ről az ominózus képet, és kicsit feljavítanám, hogy jobban látszódjon aminek kell :) ), ezt először a 20. heti genetikain mondták, amit - kellemest a hasznossal alapon - összekötöttünk egy 4D-vel. A gyerek természetesen nem volt kooperatív, szorosan összezárt combokkal taposott, véletlenül sem nyitotta volna szét, keze az arca előtt, ha véletlenül nem, akkor belefúrta magát a méhfalba, nehogy lássunk valamit, úgyhogy ez egy olyan 4D volt, ahol leginkább 2D-ben kukkoltunk, mert úgy láttuk a gyereket :). Mondtuk a dokinéninek, hogy ó, ez nálunk úgy tűnik hagyomány, az elsőnél sem tudtunk semmit, mire vérszemet kapott, és addig ügyeskedett, míg meg nem láttuk, amit kell. Bár ez csak extra információ, a lényeg úgyis az volt, hogy akkora, amekkorának kell lennie (5 centis fej, 361 gramm, kb, és hosszú combcsontja van, úgyhogy biztos fiú :) ), ahol üregnek kell lennie, ott van, ahol nem kell, ott nincs, és mindenből megfelelő mennyiség áll rendelkezésre. Zsomborban egyeztünk meg, mint első számú esélyes, ez még változhat elvileg, de most nagyon jónak érzem. (nálam listás volt, emberem vetette fel, szóval végül is közös megegyezéses név :) )

Bori a héten kap ágyat, hamarosan beindul a "mindenkinek saját szobát" hadművelet, asszem, fel kell töltenem a nyugtatótea készleteimet :) nem tudom, melyikünket fog jobban megviselni, azért hiányzoni fog a szuszogása, meg az "ija anya, ija anya" hozzámbújása, de keménynek kell lennem, mert ezek a törpeharcosok kiszimatolják ám, ha anya sem akarja igazából, és szemtelenül ki is használják ezt a gyönge pontot :)

Aztán voltunk ugye Svájcban is, részletes beszámolót Krishynél olvashattok, akartam én is írni, de nem jött össze, mindegy. Jó volt, szép volt, éljenek a lanovkák, és még egyszer köszönjük Guszti kartácsnak a vendéglátást! Meg mi még külön Adrienne-éknek is :) Ha lesz érkezésem, lesznek képek :)

Sikerült szert tennem egy remek indiai szakácskönyvre is, már alkotás is történt belőle, és hát valószínűleg kénytelen leszek egy indiai kifőzdét nyitni itthon, mert Bori bizony rendesen bepakolt belőle, ami mostanában szilárd kajára vonatkoztatva nagy szó!

Emberemet kicsit ritkán látom mostanság, a változatosság kedvéért építkezik, csak most apósomnál, de elvileg már csak egy hét, és kicsit nyugszanak a dolgok. Ideje lesz, mert Bori tegnap megint lekérte a polcról az apja képeit :) (az is igaz viszont, hogy a sok lelkes "apa, apa" kiáltozás után legalább ilyen boldogan üvöltött fel, hogy "pizzzaaaaa!" - az egyik képen apa pizzát eszik :) )

Apropó, építkezés, lesz a lépcsőfeljáróban mozaik! Megkörnyékeztem cicót, aki csudaszép dolgokat csinál, hogy lehetséges-e, és igen :) muszáj valamit odarakni, mert a tervezett képeim kb. akkorra lesznek kész, mikor már olyan öregek leszünk, hogy nem fogunk tudni felmenni a lépcsőn :) és hát eddig igen elhanyagolt része volt a lakásnak ez a lépcsőfeljáró.

Meg még építkezés, szeretnék sok sikert kívánni anyukámnak a festéshez :) ha kell segítség szóljon!

Egyébiránt nem sok minden van, egy hete kb. Chihiro-t nézünk folyamatosan, a gyereklány beleszerelmetesedett teljesen, japánul-magyarul, csak hogy változatos legyen :) nem tudom, mit ért meg belőle, de teljes áhítatban és imádatban van vele. Végül is nagyon szép rajzfilm, abszolút erőszakmentes, szóval inkább ez, mint akármi más, de azért most már kicsit unom :) Ja, és keresztszemezni is elkezdett, hozza a hímzésemet (!), és amikor felfelé bökök, ő húzza át a tűt meg a fonalat, tegnap már vissza is bökte, csak az irányzékot kell nekem beállítani. Ha így haladunk, az ovis jelét már ő fogja hímezni a gönceire :D De kell is egy ilyen nőies hobbi, ellensúlyozandó a szókincsét, amelynek fontos részét képezi a "traktor, autó, busz, kamion" szóbokorka :) Remélem, ez a hobbi annak is megfelel, aki szerint tönkrevágtam a gyerek feminim oldalát, mivel születése másnapjától nem öltöztettem tokától bokáig rózsaszínbe :)

Meg várom a munkahelyem válaszát, lényegében szeptember elseje óta ki akarom venni a szabijaimat, meg táppénzre menni (juttatásilag nem mindegy a dolog), ami tudom, hogy költségekkel jár a cégnek, de amire a Munka Törvénykönyve szerint nem csak hogy a lehetőségem megvan, igazából bele se nagyon tudnak szólni. Vártam egy hónapot, hogy tudjak személyesen beszélni a főnökkel, mert szerintem úgy korrekt. Sikerült, elmondtam, mi a helyzet. Na most ehhez képest az új ügyv. ig. két hétig ült a dolgon, mondván utánanéz a jogi háttérnek (ami tök egyértelmű, és nekem, mint nem szakmabelinek összesítve kb. két órát vett igénybe, hogy kibogarásszam a vonatkozó jogszabályokat, de ha nem vagyok annyira szőrözős, fél óra alatt utána lehet olvasni a neten), majd közölte, hogy nem, mert munkakör, meg spórolás. Biztos valami vicclapban olvasgattak utána a dolgoknak. Ezen kicsit megdöbbentem, írtam nekik szép, paragrafusokkal teletűzdelt levelet, most várok, elvileg ma telik le a 8 nap. Azért vicces a dolog, igazából nekem, mint bérből-fizetésből élőnek baromira nem tetszik, hogy mindenféle hülye törvények miatt ennyit meg ennyit levonnak a fizetésemből adóilag, na de eszembe nem jutna azt mondani, hogy elnézést, én nem vetném magam alá ennek a törvénynek, mert spórolnom kell... nem tudom, senki nem mondta a bácsinak, hogy attól, hogy őt nevezték ki ügyv. ig-nek, a Mt. még ugyanúgy vonatkozik rá, mint munkaadóra? Sajna bármennyire is utálom az ilyet, ha semmi pozitívum nem történik az ügyben, akkor nagyobbat kell lépnem. Pedig tényleg nagyon utálom.

Igazából most még jó is nekem, mert ugye van havi "jövedelmem", és védett is vagyok ketteske miatt, szóval akár hagyhatnám is a piklibe az egészet, valamennyi pénzt fogok kapni ezután is, de sajnos biztos, hogy ugyanezt eljátszaná akkor is, ha nem lennék védett, és dolgozni mennék vissza. És akkor még ezek után elvárják, hogy az ember legyen lojális, meg mifene.

És ami a legbosszantóbb, hogy a régi főnökömmel egy kb. 5 perces, kedélyes beszélgetésben letudtuk volna a dolgot :( De nézzük a jó oldalát, egész jól kiművelődtem munkajogból :)

Na, de hogy valami vidámabb is legyen a végére, aki meg valami igazán bizarr látványra vágyik, az képzelje el az IKEA-s görényt, vagy menyétet, vagy mit, amint Bori lovagoltatja, vagy "fűrészel" vele, hát nagyon komolyan néz ki :D Az ilyen jelenetekért éri meg átmondókázni másfél évet :D


2008-09-20

Evriszing iz ól rájt... többé-kevésbé

Már nagyon esedékes ez a post.

Szóval 2.0 a tudhatók szerint jól van, egy hete kb. 9 centi volt, igen aktív, és igen szégyenlős, ha a 20. heti nagy UH-n is álmodozó hippiként felhúzott térddel lebeg, elkönyvelem lánynak. Legfeljebb nem az. Meglett az integrált teszt eredménye is, szép negatív szerencsére, remélem, az UH sem fog mást mutatni. Neve még mindig nincs, nyomokban sem, nem baj, majd viszem a listát a szülőszobára, aztán bökök :)

Borinak beindult a szezon, Ringató, lassan a zeneovi is... elég tevékenyek leszünk, mert indul helyileg is Ringató, de a régi nénit sem szeretnénk otthagyni, de azért jó, ha a helyi erőkkel is tisztában vagyunk, valahonnan csak kell ovitippeket kapni, meg ilyesmi, szóval úgy néz ki, hogy a kedd-szerda-csütörtök délelőtt a zene jegyében fog telni. Ahogy a lányt ismerem, ő nem bánja :)

Egyébként félelmetes tempóban okosodik, a szókincse is rohamosan bővül (most tekintsünk el attól az apróságtól, hogy a szavak egy része igen hasonlóan hangzik, pl. kata - katica, bogarak, kaaata - kártya, viszont a paci-boci-maci hármas nagyon szépen elkülönül már). Például ma mondta először, hogy busz, igaz, leginkább úgy hangzott, hogy "bocs", szegénykém, lelkesen mutogatott ki a kocsiablakon, én meg nem értettem, hogy mit akar a bocs-bocs-bocs ismételgetéssel, mire leesett, hogy ott egy széééép nagy sárga busz. Mondtam is neki, hogy igen, ott a busz, mire elégedetten-megkönnyebbülten elvigyorodott, hogy na végre, megértette ez a hülye :) Az esetek többségében tudja, melyik a kör, négyzet, háromszög, ma már pont-pont vesszőcskét is rajzolt (egyszer majd papírra is, hogy el tudjam rakni :) ), persze az ő szintjén, de nagy lelkesedéssel, és néhány dalból elkap szavakat, és azokat ismétli lelkesen a dal végéig, az Egy kismalac röff-röff-röff-ből pl. meglepő módon :) az apát (Apád is így csinálja!), az Úgy tetszik, hogy jó helyen vagyunk itt-ből az akármerre "aká"-ja (Akármerre fordítja kalapját), vagy a Süss ki napocskából a bamm! (Bimm-bamm-bomm). Ja, és megvan az első összetettebb mondatféle: már nem csak NEM! hanem "Nem aka!" :D Hiába no, vízöntő, vagy mi :) Bár a csúcs kétségkívül az állathangok. Megvan a kutya (vauvau ugye), meg némi nehézség árán a cica (először a "Mit mond a cica?" kérdésre az volt a válasz, hogy "sicc sicc!" :)) most már máó máó, minden nyávogás nélkül :) ), de minden más állat azt mondja, hogy hmmm-hmmm. Végül is igaza van, kis kivétellel valami ismétlődőt mondanak, most minek túráztassa magát :))) Persze ha mondjuk neki, hogy brumm-brumm, vagy kot-kot, akkor mondja ő is, de ha két perc múlva megkérdezem, mit mond a maci, akkor megint hmmm-hmmm a válasz :)))) Ja bocsánat, egy kivétel van, az oroszlán, nálunk az oroszlán azt mondja, hogy gáááá-gáááá, nagyon nagyra nyitott szájjal, félelmetesen :) az ok a japánokban keresendő, majd egyszer elmesélem :)

Nagyon profin teregetünk, sőt, a száraz konyharuhákat már simán viszi a helyére, ma próbáltam ki, csak annyit mondtam, hogy ezt vidd a helyére, és lazán ment a konyhába, kihúzta a megfelelő fiókot, és belerakta. Napközben egyre jobban lefoglalja az embert, kártyákat kell nézegetni, könyveket (és persze énekelni közben, szegény, mindig reménykedik, hogy hátha az előző alkalom óta tudok traktoros vagy dinoszauruszos dalt, de sajnos csalódást kell okoznom neki...), rajzolni, építőkockázni, meg mittoménmit, estére kivagyok rendesen. Ha éppen nem fáradt, akkor nagyon jó vele mászkálni, boltban, akárhol szabadon engedhetem, nagyon rendesen szót fogad. Ha fáradt, akkor viszont veszélyes üzem, már kétszer szaladt ki az úttestre (szerencsére nem jött senki és semmi, én meg jó mérges voltam utána), bár úgy vettem észre, hogy mintha leesett volna neki a papírtantusz, ha kérem a kezét, általában adja. Ha nem, és elkapom, akkor meg nem próbálkozik nagyon a szabadulással. Persze ha jön autó, azonnal megáll, és bújik, talán lassan rögzül, hogy az úttest nem játszótér.

Ja, megint van macskánk. Ugye volt az öreg sunyi szürke, meg a lelenc fekete. A szürkét már nagyon régen nem láttuk, szerintem valahol találkozott a végzetével, nem volt már mai csirke, no. A fekete eltűnt, pont, mire alkalmas lett volna a műtétre, majd egyszer csak előjött, hogy megmutassa, mekkora hasa van, de utána megint nem láttuk. Múlt hétfőn mentünk Borival egy kört a hegyen, és úgy félúton hozzánk szegődött egy kismacska (tavaszi kelés lehet). Hazajött velünk, gondoltam, ha már ennyit caplatott, akkor megérdemel egy kis kaját. Balambér, a macska, azóta itt lakik. Cirmos, fiú, és hatalmas kunyeragép! Persze biztos, hogy a környék macskái is rájárnak a kajájára, de annyira nem lehet mulya, mert a kezdő állapothoz képest egész kis gömböc lett, ehhez képest egész nap észveszejtő hangon koncertezik kajáért. Elvileg a héten vittem volna állatorvoshoz, de elmaradt, jövő héten pótolom, aztán remélem, hogy a nyaralás után is itt találjuk még. A lányok körében nagyon népszerű, most már Bori is legyőzte a kezdeti ellenérzéseit, minden probléma nélkül felemeli, akár a nyakánál, akár rendesen, akár a farkánál fogva, egyszer össze fognak veszni. És hát kaját is csak úgy lehet neki adni, hogy Bori kiveszi a hűtőből, kiviszi, keresztülverekedi magát a folyton lába alá kerülő macskán, kiszedem a kaját a tálba, Bori visszaviszi a hűtőbe. Olyan nincs, hogy nélküle etessek :) Sajnos a cidri a cicára is rossz hatással van, kétszer repült már, miután leszedtem a babakocsiban alvó gyerekről, azt hiszem, felfogta, hogy nem a gyereken melegedünk (ezt a feketével is le kellett meccselni tavaly). Holnap kap kuckót. Hát ez van háziállat fronton (a birkákról most nem írok, ők szerencsére nem aktuálisak, míg kerítés nincs).

Volt még családi kiruccanás Sopronba, emberem előrement, egy éjszakát élvezte a helyi kórház vendégszeretetét veseizéből kifolyólag. Mi mentünk érte másnap - az után indultunk, hogy hívott, hogy mehetünk, mert elengedték, Sopron akárhogy is nézzük, két óra -, már a 85-ösön gurulunk, mikor telefon, hogy ő elstoppolt Nagycenkig, mert "hát mit csináljak két órát Sopronban????" Na, hát erre inkább nem mondok semmit, de egyre inkább igazolva látom azon tételemet, amelyet tizenpárév ingázás a MÁV-val kristályosított ki bennem, miszerint mindig legyen nálad könyv (vagy egyéb molyolnivaló), sosem tudhatod, mi történik.

Azért mielőtt bevesegörcsölt, még megcsinálta az emeletet, nyaralás után költözünk fel. Bori szobája még érdekesen áll, mert bár a virágos rétből már megvan a rét, meg a kék ég, meg a nagy fa, de minden egyéb rám vár. Ellenben nem túl szerencsés terhesen festeni, úgyhogy bár akrillal szeretném, meglátjuk még, hogy hogy lesz. Szerintem felskiccelem a dolgokat, aztán minden nap festek egy keveset jó nagy huzatban, mondjuk két virágot, vagy három méhecskét, vagy ilyesmi. Előbb-utóbb készen lesz, a nagyobb állatok úgyis csak bútorozás után kerülnek fel a falra. Nehogymá felkenek egy nyulat, aztán eléjön egy szekrény :) Bútor meg egy darabig egy db ágy lesz, meg egy ruháskomód (meg játéktartók), mert egyelőre rohangálni szeret a szobájában a legjobban - nem mintha nagyon lehetne mást is csinálni benne :) - és ahhoz meg leginkább hely kell. Na jó, ha lesz érkezésem, csinálok neki egy babzsákfotelt is :)

Igazából nem tudom, akartam-e még valamit, ez a post is azért születhetett meg, mert elérkeztem a kidőlök kilenckor, fél ötkor meg nem tudok visszaaludni állapotba... hát ja, a kölykök :)

2008-08-28

Konyhamalac


No komment :)


(amennyiben anyukám szeretné háttérnek, szóljon, mert elküldöm tisztességes méretben is :) )

No 1. sláger

Na, hogy legyen valami vidám is, Bori énekel. Egész pontosan a Hinta-palinta, hintázik a Borcsika szövegű örökbecsűt szokta danolászni, a következő szöveggel (igyekszem pontosan):

Iiiiiiintaaaaaaa Booooooocsikaaaaaa!!! (tetszőlegesen ismételve, közben dülöngél).

Trubadúr :)

Költői kérdés azokhoz, akik ismerik a rendhez való viszonyomat :)

Vajh mennyire vágyhatok egy kis magányra, egyedüllétre, nyugalomra, zavartalanságra, ha tegnap az alvásidőben megejtett konyhaszekrény és hűtőtakarítást úgy éltem meg, mint más négy hét all inclusive-ot egy 5csillagos hotelben Hawaii-n, és az "anya, anya!" kiáltásra bosszúsan dobtam a vödörbe a rongyot, hogy "a fene, vége!"? Hm?

2008-08-14

Gyorsan-gyorsan

Csak ezt akartam :) Illetve mást is, de most nincs időm :)


Kevésbé gyakorlott UHkép-nézegetőknek: ez egy profil kép, a kobak, illetve a felsőtest egy része látható oldalról, felül van nózi, szemfülesek a szemét is láthatják, oldalt fül, alul a kobak alsó része. Ha lenne időm, kipreparálnám a képet, de mint mondtam, nincs, úgyhogy mindenki legyen ügyes és kreatív :)

Ja, és 55 mm a gyerök, 22 mm a feje körbe. És baromi fürge, ha egyszer sikerül felébreszteni :)

2008-08-05

Tessék

Aszonták, tessék írni, mert csak. Na most nem azért nem írok, mert nem történik semmi, hanem mert a nap 24 órájából 20-ban alszom-kómázom-gyerekezek, az émelygés szerencsére már csak ritkán jár erre.

No, hát kérem, múlt hét keddi adatok alapján marad ott az a béka még egy jó darabig, 22 mm, dobog, ficánkol, és a vérömleny úgy néz ki, hogy jobb helyet talált magának (kop-kop-kop), úgyhogy minden vissza a régi kerékvágásba (már ha nem számítjuk a kómázást), csak egy hajszállal óvatosabban. Lassan a hasam is elkezd nőni, a császárheg már feszül, ha állok, az övem pedig nyom, ha ülök. Védőnőnk változatlanul... khm... érdekes, na de mindegy, nem fogom sűrűn látogatni, és kész. Jövő héten már a 12. heti, genetiakinak becézett ultrahang jön, aztán nincs megállás, mire kettőt pislogok, ez is kint lesz, és kel 3 óránként éjjel...

Voltunk a dédiknél, igazából semmi nem történt igazán, baromi meleg volt, Bori jól elfáradt, jellemző, hogy hazafelé Bcsabától - értsd: mire kikanyarodtunk a mama utcájából, már aludt - hazáig - értsd: 1 perccel a totális érkezés előtt ébredt - végigszunyálta az utat, ez akárhogy is nézzük, minimum 2,5 óra, de inkább 3. Néha felnézett, konstatálta, hogy még mindig zúg, és még mindig nem vagyunk ott, és nagy sóhajjal aludt tovább :) Én meg jól kivezettem magam egy időre. Igazán csinálhatnának (legalább ígérhetnének) arra egy autópályát, mert hétköznap a 44-es kriminális volt...

Mitisakartam... ja, igen, majd rakok fel néhány képet a kemény gyerekmunkát végző csemetéről, csak ahhoz le kéne tölteni a gépről, és ítéletem szerint ehhez még korán van :) Megyek reggelizni.


2008-07-24

Már megint torta

No, ennek sült az alja. A tulaj egy ma 50 éves fiatalember, sok boldogat neki ezúton is :)

2008-07-23

Granulátum!

Ha már... akkor...

Szívből gratulálok életem párjának, aki sok egyéb végzettsége-képzettsége mellett immár önkéntes tűzoltóként is múlathatja az időt :)

Lánglovagom van :)

2008-07-22

Tadamdadam

Nohát, voltak események.

Először is, rutinos kismamaként a 7. hét vége felé kértem időpontot dokinál. De nekem beleszólós gyerekeim vannak, úgy néz ki, mert apró barna pettyek képében jelezte, hogy márpedig előbb kell a dokibácsit látni. Megnéztük magunknak a doktor urat, segített rajtunk, és adott egy UH beutalót későbbre. Éltünk is a lehetőséggel, és mikor itt volt az idő, elmentünk kukkolni. Gyerek ott van, dobogós, 18 mm (volt akkor), és biztos társaságkedvelő, mert egy helyes kis vérömleny társaságában ücsükél a helyén. Úgyhogy pihenő van, lazázás, semmi emelgetés, fekvés, amennyi csak lehet, nyugi, no stressz, meg mifene. Bori ennek szellemében most a mamáéknál van, és jól érzi magát (legalábbis informátoraim szerint). Sőt, de erről egy másik bekezdésben.

Volt közben egy születésnap is, keresztlányunk két éves lett, igazi rózsaszín kislány, úgyhogy igazi rózsaszín tortát kapott, málnásat, csak hogy belül is rózsaszín legyen :) Íme:

Szóval, Borival ma elzarándokoltunk a mamáékhoz, és ott is maradt egy pár napra. Nade. Szóval itthon van már bili, meg néha bepróbálkoztam a vécével, hogy hátha, de semmi érdeklődést nem mutatott a dolog iránt, úgyhogy nem is nagyon erőltettem. Errefel vezetek hazafelé, cseng a telefon, jóanyám, hogy a gyerek közölte, hogy kaka, húzta a pelust, és belepisilt a vécébe. (majd nagy toporgást rendezett, hogy hol van a produktum??? :) ) X idővel később ismét telefon, hogy megint. Én feladom :)

Megyek, sül a köv. torta alja...


2008-06-24

Békák

Bori nem tudom, miért lett teknőccel jelölve, bár sokszor gondolok rá Boribékaként :) főleg, mikor hihetetlen vízimádatát bizonyítja a kerti medansziéban...

De mivel nem vagyok babonás, kikerült egy másik béka is. Ha le kell szedni valamiért, az nem azért lesz, mert ideraktam, szóval tökmindegy :)

Róla még nem sokat tudok, csak hogy nagyon rendes gyerek, ui. bár teljességgel tisztában voltam az "elsőre sikerül" valószínűségével, azért szerettem volna, ha mégiscsak... és tessék :D Doki majd később, még korán van... na jó, azért én tudom ám, hogy halak lesz, fiú, szőke-kékszemű, mint az apukája, csak szakálla nem lesz még egyelőre :) aztán legfeljebb ő is lány lesz, barna, és remélhetőleg sosem lesz szakálla :D

Most egyelőre örülünk.

Hát ezek mennek, meg a bárányfelhők.

2008-06-20

Hínnye

Nahát, milyen régen írtam!

Most sem fogok, mennem kell kiszedni a hableányt :)

Vannak események, meg mindenféle, majd eccer :)

2008-05-19

Gyerekszáj-féleség

No, hát lassan kezdődik :)

Szóval alapvetés, hogy minden állat vagy cita, vagy kuta. Az ablakon a matricák közül a méhecske kuta, a madárka cita, a majálison a póniló kuta, és a többi, és a többi. Logika felismerhetetlen.

Mondom tegnap Borinak, hogy gyere mittoménmár micsodát csinálni, a lényeg, hogy nem hogy kutyához, de semmilyen állathoz sem volt köze a dolognak. A következő "párbeszéd" zajlott le:
- Bori gyere....
- Kuta!
- Milyen kuta, miről beszélsz?
"Reménytelen eset vagy" pillantás felém, majd:
- Bau-bau!

Valamint azt hiszem, érdekes elméletei lesznek az emberi testről. Van ugye a köldök, ami emberem szerint köldök, szerintem pupi, a gyerek viszont önkényesen a puppa szóval illeti. Ülünk, Bori felhúzza a pólóm, mutat, és mondja, hogy puppa! Én mondom, hogy pupi. Ember hihetetetlen hangsúllyal: Köldök!!! Na tegnap ez odáig fajult, hogy ültek a kádban, Bori mondta puppa, emberem mondta, köldök (én nem szóltam bele :) ), és egyszer csak Bori abbahagyta a puppázást, és inkább valami köldökre emlékeztető hangsort adott ki magából. Remélem, ebből nem lesz az, hogy apának köldöke van, nekünk meg pupink, lesz épp elég különbség a fiú-lány vonalon, amit el kell majd magyarázni :))

2008-05-13

Torta már megint

Ez volt apu tortája. Igazából nem vagyok rá büszke, de elég rosszul voltam a készítésekor, összeszedtem valami kehességet, és ez nagyon meglátszik rajta. Gondoltam, sebaj, majd másnap még pofozgatom kissé, de másnap még szarabbul voltam. Szóval ez lett belőle, bár így legalább a kanapé tényleg olyan romos, mint az igazi :) . A cigi jelzésértékkel nincs a kezében, a szakáll nem jelzésértékkel hiányzik, csak nem tudtam, most éppen milyen az arcszőrzeti állapotja neki. Boldog szülinapot még egyszer. Jövőre szebb lesz :)




2008-04-27

Mac első megrendelése

Na mivel Mac altat, és úgy néz ki már ő is alszik, gondoltam megosztom veletek a hétvégi fontos történést.

Mac megkapta első megrendelését egy Jaguár XJ6-ra (piskóta+csoki+2 kg marcipán).

Két napig csinálta a kocsi (jobb mint egy autógyár). Nekem nem sok közöm van hozzá, ha csak azt nem vesszük, hogy lehordtam a mélyhűtőbe dermedni, még éjszaka komásan is.

Na de a lényeg, hogy szuper jó lett, de ezt inkább nézzétek meg ti is.


2008-04-26

Boooooorn tubíííí vááááááld!!!!

Bori ül a konyhában a sámliján, kezében egy vaníliás karika, és Gryllus Vilmosra headbang-el.

No comment :)))

Sűrű leves

Hát igen, leginkább ehhez hasonlított az elmúlt pár hét. Azért megpróbálok nem kihagyni dolgokat :)

Először is, Bori kemény munkával megszerezte első pontőr oklevelét :)

Aztán rá pár napra belázasodott. Először azt hittem, hogy elbaltáztuk, és csak megfázott a ponton, de aztán kiderült, hogy inkább benyelt valamit, antibigyó kell. Szegényke, hörgött, mint Darth Vader, lázas volt, és a kaják nagy részét ki is rakta. Aztán már nem, csak hörgött, de veszettül, aztán antibigyó, és halleluja, meggyógyult. Olyannyira, hogy kedden mehetünk oltásra, pedig most épp eléggé utálja a dokibácsit, aki olyan randa dolgokat csinál vele, hogy meghallgatja, meg benéz a szájába...

Voltunk anyuéknál pár napot, ott megtörtént az első hajvágás is, nem kimondottan békés körülmények között, de így pihementesen egész hajszerű haja van végre :)

Most már azt is elmondhatjuk, hogy nagyon stabilan ad puszit, nekem pl. rengeteget, de az igazi, tökéletes puszialany Milán :)

Van új cipellő, végre, már nem tudom, mióta járkálunk miatta, valszeg mindenki gyereke 21-es cipőt hord, mert sehol nem volt (na jó, ez így nem igaz, olyan, amit ráadnék a lábára nem volt), míg végül aztán csak sikerült megvenni a tökéletes félszandit :) igazán csinos benne, és mire kinövi, 100% szanditájm lesz :) Valamint új sapi is van (2 is - igen, anya még mindig sapkamán), az egyiknek akkora a sikere, hogy még önként is hajlandó felvenni - akár este fürdés után, pizsamában is :)

Éééééés bizony ha meglátja a macskát, aszondja neki, hogy "cita". Esetleg "dzidza". Szóval valami ilyesmit, de egyértelműen és kizárólagosan a macskára :))))

No, ilyesmik történnek itt a mi házunk táján, nálam semmi érdekes, megbízással csinálok egy tortát, illetve elfelejtettem jelentkezni doktorira (ilyet is csak én tudok, hiába no, tanulok meg minden, jelentkezni elfelejtek), lehet, hogy mégis inkább cukrásznak kéne tanulnom :)

És nem tudom, hogy hol az uram, aszonta, akar blogot, mire meghívtam, hogy azt a rengeteg postot, amit elkövet, nyugodtan írhatja ide is, azóta is ír, na ja.


Ja igen, még valami. Vettem jégkrémet, még régebben, a gipszes időszakban. Leszaladtam tojásért, vagy valami ilyesmi, és végre találtam olyan jégkrémet, amit akartam, gondolom, itt a jó idő, bővítsük a kínálatot, vagy mi. Meg is kaptam, hogy peeersze, csak a legszükségesebbeket veszed, mi? Mi van, ha nem csak tojásért mész le??? Nos, pár héttel később csináltam fűszermagos burgonyacurryt, és bizony a mi ízlelőbimbóinknak nem kicsit csípős lett (kevésbé árnyaltan: szétégette a pofánkat :) ). A végén elvittem a tányérokat, és megkérdeztem az uram, hogy "Kérsz jégkrémet?" "Azt igen!!!" jött a válasz.

Szóval hogy is van ez? :))

2008-04-06

"Appaaa"

Vannak elmondhatatlan pillanatok, érzések. Ilyen az, amikor a pároddal heversz akárhol, fejed a mellkasán, ő a hátadat cirógatja, és hallgatjátok egymás csendjét, azt a szimfóniát, amivé a két csend összeáll. Számolatlan ideig. És úgy érzed, azt hiszed, hogy ez itt és most minden világok legjobbika, és ennél jobb már nem is lehet, és ez a pillanat végtelen, még ha a fizikai világban véget is ér.

Aztán egyszer csak az egyik ilyen csend-szimfónia hallgatáskor felhangzik egy halk-kíváncsi "appaaaa appaaa", a párod másik oldalán felbukkan egy boldog mosolytól sugárzó arc, és mintha pontosan tudná, mi folyik itt, még egy halk "appaaa" után ő is a párod mellkasára teszi a fejét, és csendben marad. Megfogja a kezedet, és néha kíváncsian felnéz az apjára, de utána ugyanúgy ragyogó szemekkel visszaereszti a fejét. Ekkor már tudod, pontosan tudod, hogy ez itt és most minden világok legjobbika, és ennél jobb már nem is lehet, és ez a pillanat végtelen, még ha a fizikai világban véget is ér.

És végtelenül hálás vagy érte, hogy átélheted.

2008-04-01

Térdre, imához!

Gondolta az uram, és letérdelt a kivágandó fa mellett. Bele egy jóóóó nagy tövisbe. 16 mm, merőlegesen a térdizületbe. Kihúzta, aztán rájött, hogy nem tudja hajlítani a térdét, és ez meglehetőst feszélyezi. Mivel jól felszerelt háztartás vagyunk, rendelkezünk egy-két orvos ismerőssel/baráttal is, hát felhívta őket. Aszonták, menjen ide meg ide, ehhez meg ehhez a dokihoz. Borit itthon hagytuk unokatesóval (szerencsére épp itt voltak), mi kórházba be. Mellékszál: míg ott várakoztunk, hoztak egy kicsit póruljárt motorost, akinek biztos remek mocija volt, de beruházhatott volna némi profi felszerelésre is (kicsit később jöttek a nagyon kopasz, nagyon kemény haverok, a legkomolyabb védőfelszerelés egy gerincvédő volt, wáó, biztos terminátorok). Utána kiderült, hogy volt még bent 3. Itt a jó idő, kirajzanak ők is, na. Sokan szeretnek veszélyesen élni, van, akinek a motor, van, akinek a favágás...

Szóval az égi hang egyszer csak hívta az emberemet, ő bement. Olvasgatok, olvasgatok, a felvevős néni elrikkantja az uram nevét, odamegyek az ablakhoz, hogy már bent van. Mondja jó, csak itt a papírja, de átvehetem én is. Átvettem, elolvastam. Annyit értettem belőle, hogy kap egy gipszet, meg antibigyót, meg valamit, aminek a beadására betanítják, kedden kontroll. Olvasgatok tovább, uram kibiceg az ajtón, majd megkopogtatja a lábát bokától combtőig :) kiderült, hogy a betanított dolog szuri, de ő nem szúrja meg magát, neki elvei vannak, ugye :) No, kocsiba be, telefon körbe, hogy hát ez van, ő most itthon lesz egy darabig, home office működik, továbbiakat kedden tudjuk meg. Itthon Bori már megfürdetve, pizsiben várt minket, bónuszként magára rántotta az egyik széket, elől-hátul koppant, világvége. Unokatesóék elmentek haza (ezúton is köszönjük szépen a felvigyázást!!!), uram kapott jeget a térdére, aztán ágy.

Ma reggel beszereztem a gyógyszereket, nézem a szuri papírját (mert ugye nálunk én olvasok),
aszondja, összecsípni a bőrt. Olvasom, hogy mi van, aszondja a Hős, hogy neeeeeeeeem, neki nem csipentettek semmit, csak bebökték 30°-ban. Jó, menjünk el az orvosékhoz, majd ők kiokosítanak minket, és holnap már profi leszek. Mert ugye az is egyértelmű, hogy én leszek, aki bökdösni fogja az Elvek Emberét :) Elmentünk, kiokosítottak, megböktem az uram (igen, igen, csípni kellett!! :) ), aki egy Hős volt, mert nem ugrott el, meg ilyenek. Kölykök még bandáztak egy darabig (nagy cimbik ám :) ott örültek egymásnak, Bori senki mástól nem tűri ilyen nyugodtan, hogy letépi a fél arcát :) ), a férfiemberek megbeszélték a betonozás alfáját és omegáját, aztán hazajöttünk. Néhányszor a szememre hányódott kicsit, hogy milyen szúrós lettem, de hát ez van :)

Holnap kontroll. Izgi.


Bori egyébiránt ma fogta a telefonomat, kinyitotta, és elkezdett beszélni bele, és leste, hogy mit szólunk a dologhoz :)


Valamint akkor mivel szombaton hivatalosan is bejelentődött, itt is gratulálunk Téjéknek, és kitartást, meg sok boldogságot. Én külön köszönöm a megtiszteltetést! Visszaszámlálás indul, nyakunkon az érettségi :)))

2008-03-21

Hajcsatok, hajcsatok

A hölgy frizurát kapott. Én csak egyet akartam, a többit ő reklamálta bele. Azért kemény munka volt ám...




Segítség

Kedves Mindenki, aki olvas!

Szánj egy percet erre, és tégy belátásod szerint.

És most megyek, és összepuszilgatóm az alvósbabát, mert megtehetem....

2008-03-12

Esti rutin

Beszarok, aki nem hiszi, hogy fontos az esti rutin, annak tessék :)

Szóval már egy ideje csak este gyújtjuk be a kályhát, ami Borinál abszolút eseményszámba megy a tűz miatt, jelesül emberem begyújt, fürdés, alvás. Tegnap ez annyira jól sikerült, hogy még mindig igencsak jó idő van idebenn, úgyhogy úgy döntöttünk, most nem tüzeskedünk. Fürdés megvolt, tettünk-vettünk, Bori beült a kályha elé, és mutogatott. Emberem mondta neki, hogy nem gyújtunk be, de a lány csak erősködött. Jó, kinyitottuk a kályhajtót. Bori felállt, felvette a piszkavasat (NEM a kormos végénél, hanem ahogy kell), és elkezdte kikaparni a hamut a tűztérből, elég profin. Na, a vége az lett, hogy megegyeztünk, hogy akkor elégetünk némi újságot. Emberem összegyűrte, Bori nagyon ügyesen és alaposan bepakolta a papírt a kályhába, majd hátralépett a "helyére" (ahol ülni szokott begyújtásokor), és várakozón nézett emberemre, hogy na akkor hajrá! Úgyhogy papírok elégetve, tűz megszemlélve, gyerek nyugodtan alszik.

Kész vagyok :))) Ez a lány egy született zseni :))) (anyuka meg egy cseppet sem elfogult, ááááá dehogy)

2008-03-11

Szemrehányódás

Aszonta a Kristóf :), hogy régen frissítettem, pedig nem is (mihez képest :) ).

De hát semmi izgalmas nem történik, Borit szerencsére visszahozták az UFO-k, alapvetően megint az én tündérkirálylányom, csak már kicsit akaratosabb, mint mondjuk fél éve :) És iszonyat döbbenet, hogy napról napra mennyivel többet ért meg!! "Szól" annak, aki kaját rakott a mikróba, mikor az csenget, idehoz, odavisz, leveszi a sapkát, ha kérem, ilyesmik, de felesleges is listázni, mert holnapra úgyis bővül a repertoár :) Tud csip-csip csókázni, meg a Hej, Gyulára is ügyesen ritmusra ütlegeli a lábát, sokszor vált vállhoz is, mondjuk az egy érdekes mozdulat :), és néha még a pattogatott kukoricára kócol is. Többé-kevésbé ügyesen simogat, már nem feltétlenül pofon a vége, ha meg akar szeretgetni. Na, hát ilyesmik.

Egyébként meg kitört rajtam a húsvét, két napig az volt a rögeszmém, hogy asztaldíszt csinálok, de hát ez marhaság ugye, aki ismeri az asztalhelyzetünket, biztos megérti :), de azért valami díszt majd rittyentek, most már van azért csodáló is. És valahogy rá fogom bírni Borit, hogy maszatoljon össze néhány hungarocell tojást, tavaly én csináltam az ő tojásait is (igaz, az ő mutatóujjával :) ), idén már dolgozzon meg ő velük. Majd vagy a teraszra költözünk addig, vagy lenejlonozom a lakást :))


És akkor most, hogy Mr. T kedvéért frissítettem egyet a blogon, frissítek egyet magamon is, és elmegyek aludni, mielőtt a fejem helyrehozhatatlan károkat okoz a laptopban.

2008-03-04

Hidegfront

Nem lehetne azt, hogy hidegfrontoknál én elmegyek szabadságra, és valaki más vigyáz erre a törpeterroristára??? Egész napom abból állt, hogy nem, nem, nem szabad, nem, NEM!! MONDOM NEM!!!!! Mit mondtam? Azt ugye, hogy nem! Gyere el onnan, nem! Na ezt abbahagyod sürgősen, de azonnal!!! Ez a pisis meg kivágta a hisztit mindenért, lógott az asztalba kapaszkodva, hátrafeszülve, vörös fejjel üvöltve, egy könny nélkül, dobta le magát a földre, toporzékolt (!), birkóztunk a cipővel, mikor már fáradt volt, csak állt, és üvöltött magán kívül, lefekvésnél megint, pedig ilyen nem volt már egy jó ideje... én olyan kész vagyok, hogy nagyon, ment egész nap a mantra magamban, hogy "hisztis terroristával nem tárgyalunk, hisztis terroristával nem tárgyalunk"... mert ha valami piszlicsáré hülyeség lenne, nem érdekelne, de olyan ötletei voltak, hogy verjük kiskanállal az ablakot, álljunk a forró tűzhely elé, hátha megfogjuk, az oregánó virágföldjét szedjük ki a cserépből, és egyengessük el a konyhapulton, meg ilyenek.

Eh.

(múltkor fürdésnél a vizes hajából formáztam két kis csutkát a fejére, és felsejlett előttem a sötét jövő... borzasztóan rossz kislány lett, az a fajta, aki szétveri a tejesköcsögöket a kamrában, aztán kijön, és két copfja alól hatalmas ártatlan szemekkel pillog, majd a kutyára mutat... na hát még jó, hogy szárazon még nem elég a haja ilyen frizurákhoz :) )


Ja, és fogak száma 10. Jobb alul-felül vannak az újak, nem tudom, hányasok, ezeket sosem tudom.

2008-03-02

Defender

Hát igen, ezt is megéltük, emberem végre szert tett egy vadonat új, nullkilométeres Defender 90-re. Kicsit sérült a szállítás során, de nem vészes, belülről ma vizsgáljuk meg ebéd után. A pótkerék állítólag jó volt, azt már leellenőrizte az illetékes :)

Ím a járgány :)


Boldog szülinapot Szívem, szeretlek :)

2008-02-27

Macskafogó

Na így vadászik Bori a macskára :)


1. A vadász óvatosan lopakodva becserkészi gyanútlan prédáját.








2. A préda szagot fog, és hanyatt-homlok elmenekül.









3. A pekkes vadász inkább nem szeretné, ha ez a hatalmas kudarc megörökítésre kerülne.








4. Mivel fotóriporterünk nem adja fel, ezért a vadász komolyan megfenyegeti "na jól van, te akartad!" tekintetével.

2008-02-26

Gyorsan, gyorsan

Mielőtt elfelejtem.

Bori múlt pénteken (22-e?) elindult. Apja meg köztem mászkált, 5-6 lépéseket oda-vissza, de nem ám fordítással, hanem a célban leült, ülésben fordult, popsi égbe, feláll, és röhögve megy vissza. Azóta próbálkozik, próbálkozik, lesz ebből még szaladás :)

Tegnap végre rájött, hogy a műanyagdobozos fiókot nem csak ki lehet húzni, de ki is lehet rámolni. Jessz.

És kihasználva az elmúlt napok gyönyörű időjárását, rengeteget hédereltünk kint, macskát vadászva, meg ilyenek :) be is taknyosodtam :))


2008-02-19

Az utókornak

Ja igen, azt el is felejtettem a nagy felindulásban, hogy Borinak ma összehoztam egy sétálós versikét (művháztól a postára, onnan az autóig az ő sebességével igencsak sok idő, szóval volt idő agyalni, hehe :) ), amit most megörökítenék az utókornak, biztos ami tuti.

Szóval, khm khm.

Megyünk, megyünk, lépegetünk,
Jobbra-balra nézegetünk.
Itt egy autó, ott egy ház,
Hajrá Bori, most skerázz!

Fantasztikus, mi? Én se leszek már hülyébb...


Pink is dead!

Szóval tegnap beszereztem egy csomó igen vagány, és igen boris ruhát a kiscsajnak - méretváltás már megint, ezúton is köszönet a Ruhafalva csapatának, remek a bót -, farmerok, ruhák, felsők. Köztük egy nagyon vagány, nagy oldalzsebes farmer, és egy haláli sötétkék, kötött kapucnis, helyre virággal az elején (sőt mi több, a virág némely része rózsaszín!!), rojtokkal az alján. Még a vak is látja, hogy LÁNY ruha. Erre már megint FIÚnak nézték, mert - idézem - fiúnak van öltöztetve. Vagyis más szavakkal nem egy rózsaszín áttünés.

Hát ezzel a TÖKÖM TELE VAN! A hócipőmről nem is beszélve. Mert oké, ma kékben volt, de a narancs-piros-barna, tiszta virág, buggyos ujjú felsőben, meg az anyagában hímzett, virágos, húzott elejű felsőben is fiúnak nézik, mert "nem rózsaszín". Márpedig amíg beleszólásom van (jó eséllyel ez már úgysem tart túl sokáig, mert elkezdi élni királylányos életszakaszát), addig nem lesz rajta tündibündi, édibédi, csajos rózsaszín ruha, mert nem illik hozzá. És punktum. És nem tudom megérteni, bakker, hát én sem veszek miniszoknyát, mert nem szép látvány, akkor nem fogok a lányomból rózsaszín kismalacot csinálni, mert hát kb. úgy nézne ki. Lássuk be, nem egy barbibaba (szerencsére), és bevallom őszintén, szeretném, ha így is maradna. Nem mintha nagyon érdekelne, de nem bánnám már, ha egyszer nem úgy néznének rám, mint egy elmebetegre, mikor közlöm, hogy nem kisfiú... na mindegy.

Viszont ez az esemény nagyban hozzájárult, hogy kihasználjam Zsombit, és vetessek magamnak is egy Good bye Kitty pólót. Amin a cukiság istennőjének, Hello Kittynek egy balta áll ki a fejéből.

Borinak meg fogok csinálni egy Pink is dead pólót, asszem. Vagy valami ilyesmi.


Ui.: a kislány egyébként rohamosan ügyesedik, tegnap "etetett" - nyújtotta felém az üres kanalat, amivel előtte "kivette" az ételt a tálkából, én "bekaptam" a falatot, és ez jó volt :) -, meg végre rá tudja rakni a karikákat a rúdra, végre a kocka is bekerül a formaberakóba, és pöpecül tolat a trabantjával. Ja, és végre be is pakol :) Ma a zeneoviban megint volt nagy hú meg há, mert hogy ilyen barátságos babát még sosem, és látszik, mennyit foglalkozunk vele, meg izé meg bigyó, a májam meg csak hízott :)))

Holnap fogorvos. Jaj.

2008-01-29

Lemaradt!


Pedig ezen is látszik, milyen jól szórakozott :)

Első!!!

És igen, Bori bizonyította, hogy nagy túlélő, túlélte élete első évét :) pedig nagy részét velem kellett töltenie. Egy csoda ez a lány :)

Leltározzak? Csak röviden. Kézenfogva jár, néha megáll kicsit egyedül is, sokat beszél urduul, van 8 foga, tapsol, integet, még mindig "táncol", eszik mindent, cumist adja, ha tápit kér (vagy akármit bele), egyre többet kommunikál, egyre egyértelműbben, néhány könyvben néhány dolgot megmutat (labda, alma, csigabiga, néhány állat), ha kérdezzük, hol van, bele tud fújni a furulyába, és nagy sumák, hiába tud valamit, pl. egyedül inni, ha van valaki a közelében, hisztizni kezd, hogy ittassa meg :) Művészien tépi apró cafatokra a papírzsepiket. Hozza a könyvet, amit meg akar nézni. Meg ilyenek :)) Ja igen, és ha apa itthon van, akkor Bori már ott is van a hátihordozónál, kéredzkedik bele, és apának fel-le kell mászkálnia vele a lakásban. Már amikor nem ládázni viszi.

Családilag is megemlékeztünk az évfordulóról. Bori kapott egy grízpudingot, amit szana meg széjjel mancsolhatott, minden szülői beleszólás nélkül. Először csak a csokiszószt maszatolta, aztán mikor látta, hogy senki nem szól rá, egyre jobban belevetette magát. Tökéletes koncentráció tükröződött az arcán. De azt hiszem, jobb, ha erről a képek beszélnek :)))








Aztán adós vagyok még az első karácsonnyal is. Igazából nem nagyon van mit mesélni róla: 24-én a délutáni alvásból Bori 39,5-tel jött be. Két napig lázaskodott, aztán kutya baja. 27-én emberem jött haza 39,5-tel, nagyon beteg lehetett, mert egyrészt önként lefeküdt, és úgy is maradt, másrészt kérdés nélkül bevett mindent, amit a kezébe nyomtam, hogy vegye be. Na, lassacskán ő is kikupálódott. Ezek után Bori 30-án úgy gondolta, hogy biztos ami biztos, a láz mégiscsak a szervezet védekezőmechanizmusának része, az a tuti, ha még ráhúz egy kicsit.

Egyébiránt semmi izgalmas, elindultak az RR-ek, búcsúztattunk Adrit, ünnepeltünk elmaradt szülinapokat, valamint avattunk Krishykérót, levezettem egy nap 500 km-t, azt hiszem, gyorsjelentésnek most ennyi is elég :)