2008-04-27

Mac első megrendelése

Na mivel Mac altat, és úgy néz ki már ő is alszik, gondoltam megosztom veletek a hétvégi fontos történést.

Mac megkapta első megrendelését egy Jaguár XJ6-ra (piskóta+csoki+2 kg marcipán).

Két napig csinálta a kocsi (jobb mint egy autógyár). Nekem nem sok közöm van hozzá, ha csak azt nem vesszük, hogy lehordtam a mélyhűtőbe dermedni, még éjszaka komásan is.

Na de a lényeg, hogy szuper jó lett, de ezt inkább nézzétek meg ti is.


2008-04-26

Boooooorn tubíííí vááááááld!!!!

Bori ül a konyhában a sámliján, kezében egy vaníliás karika, és Gryllus Vilmosra headbang-el.

No comment :)))

Sűrű leves

Hát igen, leginkább ehhez hasonlított az elmúlt pár hét. Azért megpróbálok nem kihagyni dolgokat :)

Először is, Bori kemény munkával megszerezte első pontőr oklevelét :)

Aztán rá pár napra belázasodott. Először azt hittem, hogy elbaltáztuk, és csak megfázott a ponton, de aztán kiderült, hogy inkább benyelt valamit, antibigyó kell. Szegényke, hörgött, mint Darth Vader, lázas volt, és a kaják nagy részét ki is rakta. Aztán már nem, csak hörgött, de veszettül, aztán antibigyó, és halleluja, meggyógyult. Olyannyira, hogy kedden mehetünk oltásra, pedig most épp eléggé utálja a dokibácsit, aki olyan randa dolgokat csinál vele, hogy meghallgatja, meg benéz a szájába...

Voltunk anyuéknál pár napot, ott megtörtént az első hajvágás is, nem kimondottan békés körülmények között, de így pihementesen egész hajszerű haja van végre :)

Most már azt is elmondhatjuk, hogy nagyon stabilan ad puszit, nekem pl. rengeteget, de az igazi, tökéletes puszialany Milán :)

Van új cipellő, végre, már nem tudom, mióta járkálunk miatta, valszeg mindenki gyereke 21-es cipőt hord, mert sehol nem volt (na jó, ez így nem igaz, olyan, amit ráadnék a lábára nem volt), míg végül aztán csak sikerült megvenni a tökéletes félszandit :) igazán csinos benne, és mire kinövi, 100% szanditájm lesz :) Valamint új sapi is van (2 is - igen, anya még mindig sapkamán), az egyiknek akkora a sikere, hogy még önként is hajlandó felvenni - akár este fürdés után, pizsamában is :)

Éééééés bizony ha meglátja a macskát, aszondja neki, hogy "cita". Esetleg "dzidza". Szóval valami ilyesmit, de egyértelműen és kizárólagosan a macskára :))))

No, ilyesmik történnek itt a mi házunk táján, nálam semmi érdekes, megbízással csinálok egy tortát, illetve elfelejtettem jelentkezni doktorira (ilyet is csak én tudok, hiába no, tanulok meg minden, jelentkezni elfelejtek), lehet, hogy mégis inkább cukrásznak kéne tanulnom :)

És nem tudom, hogy hol az uram, aszonta, akar blogot, mire meghívtam, hogy azt a rengeteg postot, amit elkövet, nyugodtan írhatja ide is, azóta is ír, na ja.


Ja igen, még valami. Vettem jégkrémet, még régebben, a gipszes időszakban. Leszaladtam tojásért, vagy valami ilyesmi, és végre találtam olyan jégkrémet, amit akartam, gondolom, itt a jó idő, bővítsük a kínálatot, vagy mi. Meg is kaptam, hogy peeersze, csak a legszükségesebbeket veszed, mi? Mi van, ha nem csak tojásért mész le??? Nos, pár héttel később csináltam fűszermagos burgonyacurryt, és bizony a mi ízlelőbimbóinknak nem kicsit csípős lett (kevésbé árnyaltan: szétégette a pofánkat :) ). A végén elvittem a tányérokat, és megkérdeztem az uram, hogy "Kérsz jégkrémet?" "Azt igen!!!" jött a válasz.

Szóval hogy is van ez? :))

2008-04-06

"Appaaa"

Vannak elmondhatatlan pillanatok, érzések. Ilyen az, amikor a pároddal heversz akárhol, fejed a mellkasán, ő a hátadat cirógatja, és hallgatjátok egymás csendjét, azt a szimfóniát, amivé a két csend összeáll. Számolatlan ideig. És úgy érzed, azt hiszed, hogy ez itt és most minden világok legjobbika, és ennél jobb már nem is lehet, és ez a pillanat végtelen, még ha a fizikai világban véget is ér.

Aztán egyszer csak az egyik ilyen csend-szimfónia hallgatáskor felhangzik egy halk-kíváncsi "appaaaa appaaa", a párod másik oldalán felbukkan egy boldog mosolytól sugárzó arc, és mintha pontosan tudná, mi folyik itt, még egy halk "appaaa" után ő is a párod mellkasára teszi a fejét, és csendben marad. Megfogja a kezedet, és néha kíváncsian felnéz az apjára, de utána ugyanúgy ragyogó szemekkel visszaereszti a fejét. Ekkor már tudod, pontosan tudod, hogy ez itt és most minden világok legjobbika, és ennél jobb már nem is lehet, és ez a pillanat végtelen, még ha a fizikai világban véget is ér.

És végtelenül hálás vagy érte, hogy átélheted.

2008-04-01

Térdre, imához!

Gondolta az uram, és letérdelt a kivágandó fa mellett. Bele egy jóóóó nagy tövisbe. 16 mm, merőlegesen a térdizületbe. Kihúzta, aztán rájött, hogy nem tudja hajlítani a térdét, és ez meglehetőst feszélyezi. Mivel jól felszerelt háztartás vagyunk, rendelkezünk egy-két orvos ismerőssel/baráttal is, hát felhívta őket. Aszonták, menjen ide meg ide, ehhez meg ehhez a dokihoz. Borit itthon hagytuk unokatesóval (szerencsére épp itt voltak), mi kórházba be. Mellékszál: míg ott várakoztunk, hoztak egy kicsit póruljárt motorost, akinek biztos remek mocija volt, de beruházhatott volna némi profi felszerelésre is (kicsit később jöttek a nagyon kopasz, nagyon kemény haverok, a legkomolyabb védőfelszerelés egy gerincvédő volt, wáó, biztos terminátorok). Utána kiderült, hogy volt még bent 3. Itt a jó idő, kirajzanak ők is, na. Sokan szeretnek veszélyesen élni, van, akinek a motor, van, akinek a favágás...

Szóval az égi hang egyszer csak hívta az emberemet, ő bement. Olvasgatok, olvasgatok, a felvevős néni elrikkantja az uram nevét, odamegyek az ablakhoz, hogy már bent van. Mondja jó, csak itt a papírja, de átvehetem én is. Átvettem, elolvastam. Annyit értettem belőle, hogy kap egy gipszet, meg antibigyót, meg valamit, aminek a beadására betanítják, kedden kontroll. Olvasgatok tovább, uram kibiceg az ajtón, majd megkopogtatja a lábát bokától combtőig :) kiderült, hogy a betanított dolog szuri, de ő nem szúrja meg magát, neki elvei vannak, ugye :) No, kocsiba be, telefon körbe, hogy hát ez van, ő most itthon lesz egy darabig, home office működik, továbbiakat kedden tudjuk meg. Itthon Bori már megfürdetve, pizsiben várt minket, bónuszként magára rántotta az egyik széket, elől-hátul koppant, világvége. Unokatesóék elmentek haza (ezúton is köszönjük szépen a felvigyázást!!!), uram kapott jeget a térdére, aztán ágy.

Ma reggel beszereztem a gyógyszereket, nézem a szuri papírját (mert ugye nálunk én olvasok),
aszondja, összecsípni a bőrt. Olvasom, hogy mi van, aszondja a Hős, hogy neeeeeeeeem, neki nem csipentettek semmit, csak bebökték 30°-ban. Jó, menjünk el az orvosékhoz, majd ők kiokosítanak minket, és holnap már profi leszek. Mert ugye az is egyértelmű, hogy én leszek, aki bökdösni fogja az Elvek Emberét :) Elmentünk, kiokosítottak, megböktem az uram (igen, igen, csípni kellett!! :) ), aki egy Hős volt, mert nem ugrott el, meg ilyenek. Kölykök még bandáztak egy darabig (nagy cimbik ám :) ott örültek egymásnak, Bori senki mástól nem tűri ilyen nyugodtan, hogy letépi a fél arcát :) ), a férfiemberek megbeszélték a betonozás alfáját és omegáját, aztán hazajöttünk. Néhányszor a szememre hányódott kicsit, hogy milyen szúrós lettem, de hát ez van :)

Holnap kontroll. Izgi.


Bori egyébiránt ma fogta a telefonomat, kinyitotta, és elkezdett beszélni bele, és leste, hogy mit szólunk a dologhoz :)


Valamint akkor mivel szombaton hivatalosan is bejelentődött, itt is gratulálunk Téjéknek, és kitartást, meg sok boldogságot. Én külön köszönöm a megtiszteltetést! Visszaszámlálás indul, nyakunkon az érettségi :)))