2008-09-20

Evriszing iz ól rájt... többé-kevésbé

Már nagyon esedékes ez a post.

Szóval 2.0 a tudhatók szerint jól van, egy hete kb. 9 centi volt, igen aktív, és igen szégyenlős, ha a 20. heti nagy UH-n is álmodozó hippiként felhúzott térddel lebeg, elkönyvelem lánynak. Legfeljebb nem az. Meglett az integrált teszt eredménye is, szép negatív szerencsére, remélem, az UH sem fog mást mutatni. Neve még mindig nincs, nyomokban sem, nem baj, majd viszem a listát a szülőszobára, aztán bökök :)

Borinak beindult a szezon, Ringató, lassan a zeneovi is... elég tevékenyek leszünk, mert indul helyileg is Ringató, de a régi nénit sem szeretnénk otthagyni, de azért jó, ha a helyi erőkkel is tisztában vagyunk, valahonnan csak kell ovitippeket kapni, meg ilyesmi, szóval úgy néz ki, hogy a kedd-szerda-csütörtök délelőtt a zene jegyében fog telni. Ahogy a lányt ismerem, ő nem bánja :)

Egyébként félelmetes tempóban okosodik, a szókincse is rohamosan bővül (most tekintsünk el attól az apróságtól, hogy a szavak egy része igen hasonlóan hangzik, pl. kata - katica, bogarak, kaaata - kártya, viszont a paci-boci-maci hármas nagyon szépen elkülönül már). Például ma mondta először, hogy busz, igaz, leginkább úgy hangzott, hogy "bocs", szegénykém, lelkesen mutogatott ki a kocsiablakon, én meg nem értettem, hogy mit akar a bocs-bocs-bocs ismételgetéssel, mire leesett, hogy ott egy széééép nagy sárga busz. Mondtam is neki, hogy igen, ott a busz, mire elégedetten-megkönnyebbülten elvigyorodott, hogy na végre, megértette ez a hülye :) Az esetek többségében tudja, melyik a kör, négyzet, háromszög, ma már pont-pont vesszőcskét is rajzolt (egyszer majd papírra is, hogy el tudjam rakni :) ), persze az ő szintjén, de nagy lelkesedéssel, és néhány dalból elkap szavakat, és azokat ismétli lelkesen a dal végéig, az Egy kismalac röff-röff-röff-ből pl. meglepő módon :) az apát (Apád is így csinálja!), az Úgy tetszik, hogy jó helyen vagyunk itt-ből az akármerre "aká"-ja (Akármerre fordítja kalapját), vagy a Süss ki napocskából a bamm! (Bimm-bamm-bomm). Ja, és megvan az első összetettebb mondatféle: már nem csak NEM! hanem "Nem aka!" :D Hiába no, vízöntő, vagy mi :) Bár a csúcs kétségkívül az állathangok. Megvan a kutya (vauvau ugye), meg némi nehézség árán a cica (először a "Mit mond a cica?" kérdésre az volt a válasz, hogy "sicc sicc!" :)) most már máó máó, minden nyávogás nélkül :) ), de minden más állat azt mondja, hogy hmmm-hmmm. Végül is igaza van, kis kivétellel valami ismétlődőt mondanak, most minek túráztassa magát :))) Persze ha mondjuk neki, hogy brumm-brumm, vagy kot-kot, akkor mondja ő is, de ha két perc múlva megkérdezem, mit mond a maci, akkor megint hmmm-hmmm a válasz :)))) Ja bocsánat, egy kivétel van, az oroszlán, nálunk az oroszlán azt mondja, hogy gáááá-gáááá, nagyon nagyra nyitott szájjal, félelmetesen :) az ok a japánokban keresendő, majd egyszer elmesélem :)

Nagyon profin teregetünk, sőt, a száraz konyharuhákat már simán viszi a helyére, ma próbáltam ki, csak annyit mondtam, hogy ezt vidd a helyére, és lazán ment a konyhába, kihúzta a megfelelő fiókot, és belerakta. Napközben egyre jobban lefoglalja az embert, kártyákat kell nézegetni, könyveket (és persze énekelni közben, szegény, mindig reménykedik, hogy hátha az előző alkalom óta tudok traktoros vagy dinoszauruszos dalt, de sajnos csalódást kell okoznom neki...), rajzolni, építőkockázni, meg mittoménmit, estére kivagyok rendesen. Ha éppen nem fáradt, akkor nagyon jó vele mászkálni, boltban, akárhol szabadon engedhetem, nagyon rendesen szót fogad. Ha fáradt, akkor viszont veszélyes üzem, már kétszer szaladt ki az úttestre (szerencsére nem jött senki és semmi, én meg jó mérges voltam utána), bár úgy vettem észre, hogy mintha leesett volna neki a papírtantusz, ha kérem a kezét, általában adja. Ha nem, és elkapom, akkor meg nem próbálkozik nagyon a szabadulással. Persze ha jön autó, azonnal megáll, és bújik, talán lassan rögzül, hogy az úttest nem játszótér.

Ja, megint van macskánk. Ugye volt az öreg sunyi szürke, meg a lelenc fekete. A szürkét már nagyon régen nem láttuk, szerintem valahol találkozott a végzetével, nem volt már mai csirke, no. A fekete eltűnt, pont, mire alkalmas lett volna a műtétre, majd egyszer csak előjött, hogy megmutassa, mekkora hasa van, de utána megint nem láttuk. Múlt hétfőn mentünk Borival egy kört a hegyen, és úgy félúton hozzánk szegődött egy kismacska (tavaszi kelés lehet). Hazajött velünk, gondoltam, ha már ennyit caplatott, akkor megérdemel egy kis kaját. Balambér, a macska, azóta itt lakik. Cirmos, fiú, és hatalmas kunyeragép! Persze biztos, hogy a környék macskái is rájárnak a kajájára, de annyira nem lehet mulya, mert a kezdő állapothoz képest egész kis gömböc lett, ehhez képest egész nap észveszejtő hangon koncertezik kajáért. Elvileg a héten vittem volna állatorvoshoz, de elmaradt, jövő héten pótolom, aztán remélem, hogy a nyaralás után is itt találjuk még. A lányok körében nagyon népszerű, most már Bori is legyőzte a kezdeti ellenérzéseit, minden probléma nélkül felemeli, akár a nyakánál, akár rendesen, akár a farkánál fogva, egyszer össze fognak veszni. És hát kaját is csak úgy lehet neki adni, hogy Bori kiveszi a hűtőből, kiviszi, keresztülverekedi magát a folyton lába alá kerülő macskán, kiszedem a kaját a tálba, Bori visszaviszi a hűtőbe. Olyan nincs, hogy nélküle etessek :) Sajnos a cidri a cicára is rossz hatással van, kétszer repült már, miután leszedtem a babakocsiban alvó gyerekről, azt hiszem, felfogta, hogy nem a gyereken melegedünk (ezt a feketével is le kellett meccselni tavaly). Holnap kap kuckót. Hát ez van háziállat fronton (a birkákról most nem írok, ők szerencsére nem aktuálisak, míg kerítés nincs).

Volt még családi kiruccanás Sopronba, emberem előrement, egy éjszakát élvezte a helyi kórház vendégszeretetét veseizéből kifolyólag. Mi mentünk érte másnap - az után indultunk, hogy hívott, hogy mehetünk, mert elengedték, Sopron akárhogy is nézzük, két óra -, már a 85-ösön gurulunk, mikor telefon, hogy ő elstoppolt Nagycenkig, mert "hát mit csináljak két órát Sopronban????" Na, hát erre inkább nem mondok semmit, de egyre inkább igazolva látom azon tételemet, amelyet tizenpárév ingázás a MÁV-val kristályosított ki bennem, miszerint mindig legyen nálad könyv (vagy egyéb molyolnivaló), sosem tudhatod, mi történik.

Azért mielőtt bevesegörcsölt, még megcsinálta az emeletet, nyaralás után költözünk fel. Bori szobája még érdekesen áll, mert bár a virágos rétből már megvan a rét, meg a kék ég, meg a nagy fa, de minden egyéb rám vár. Ellenben nem túl szerencsés terhesen festeni, úgyhogy bár akrillal szeretném, meglátjuk még, hogy hogy lesz. Szerintem felskiccelem a dolgokat, aztán minden nap festek egy keveset jó nagy huzatban, mondjuk két virágot, vagy három méhecskét, vagy ilyesmi. Előbb-utóbb készen lesz, a nagyobb állatok úgyis csak bútorozás után kerülnek fel a falra. Nehogymá felkenek egy nyulat, aztán eléjön egy szekrény :) Bútor meg egy darabig egy db ágy lesz, meg egy ruháskomód (meg játéktartók), mert egyelőre rohangálni szeret a szobájában a legjobban - nem mintha nagyon lehetne mást is csinálni benne :) - és ahhoz meg leginkább hely kell. Na jó, ha lesz érkezésem, csinálok neki egy babzsákfotelt is :)

Igazából nem tudom, akartam-e még valamit, ez a post is azért születhetett meg, mert elérkeztem a kidőlök kilenckor, fél ötkor meg nem tudok visszaaludni állapotba... hát ja, a kölykök :)