2008-11-24

Colombo felügyelő

módjára visszajöttem még, csak hogy szóljak, hogy tessék nézni cicó blogját és képtárát, még több szép falképért :)

2008-11-23

Ördög és angyal

Volt nekem egy postom az anyanapról, miszerint jó-jó, hogy az ember lánya elszabadul, de azonmód gyerekcuccokat kezd nézegetni. Most nem keresem meg, mert álmos vagyok :) Nos, örömmel jelenthetem, hogy az anyanap ilyetén megélése változik az idővel :)

Előzmény: egy hidegfrontos péntek, amikor 1. a lánynak is rossz napja van, 2. nekem is rossz napom van. Sajnos ez így együtt igen ütős kombó, ui. olyan dolgokon, amiken máskor rezignáltan átlépek (pl. a fél órákig tartó könyörgés-anya kiröhögése szeánszokká vált öltözések), és lazán lekezelem (pl. aludni nem akarás, vagy a hiszti, amikor lerakom az ölemből, mikor már az öccse is jelez, hogy fogy a levegő, ha előrehajolva, lánnyal az ölemben olvasok), az ilyenkor robbanást vált ki belőlem. Délután, a negyedik öltözésnél már bőgtem is egy sort - érdekes mód Bori erre egyből elővette a tündibündi arcát, és jött öltözni, meg simogatott, meg minden -, meg miután emberem hazaért a tűzoltógyakorlatról, neki is, és még lefekvéskor is, mert biztos, hogy én csinálok rosszul valamit, tuti, hogy más anyukák nem készülnek ennnnyire ki (nem, azt nem hiszem, hogy egyáltalán nem, és 0-24-ben mosolyogva állják a sarat :) ), és tuti, hogy csak az én gyerekem ilyen megátalkodott, és ugye itt be is zárul a kör, mert hát miért ilyen megátalkodott, nyilván azért, mert valamit rosszul csinálok, és nálam szarabb anya a föld kerekén nincs. Eredetileg el akartam menni sétálni egyet este a hegyen, de olyan cudar idő volt, hogy be kellett hogy lássam, hogy na azért ennyire nem vagyok nekikeseredve, de mindenkit - igen, mindenkit - végtelenül irigyeltem, akinek olyan munkahelye van, ahol ki tud venni pár nap szabadságot, főleg, ha azt nézzük, hogy az eredeti egyezség szerinti havi 1 szabadnapok igen szépen felgyűltek így a 21. hónap vége felé :)

Szóval miután nagyon carnak látszott a helyzet, megkértem az uramat, hogy egy kicsit hagy lógjak el otthonról, mikor neki semmi más dolga nincs. És szombat délután - a cudar időjárás okán - el is jött ez az állapot. Kocsiba be, hegyről le (és még üvöltöttem is egy hatalmasat, olyan igazán jól esőt, ó, nagyon jó volt :)) ), városba be. Ott kezdődött a pozitív hangulat, hogy pikk-pakk bent voltam. Ott folytatódott, hogy bár a parkolóház igen telinek mutatkozott, de pont az orrom elől álltak ki egy isteni jó, könnyen parkolható helyről (aki ismeri a parkoláshoz való viszonyomat, az tudja, hogy ez nem semmi megkönnyebbülés ám nekem :) ). Aztán kicsit megtorpant, mert kiderült, hogy az uram tűzoltókabátnévjegyéhez kevés anyagot vittem, de sebaj, a lehetőségről tájékozódtam, majd megkapja csütörtökön. Szintén torpanás még, hogy ebben a kézimunkaboltban sem volt párna, amit a keresztlányomnak megcsinálhatnék karácsonyra, de sebaj, majd csütörtökön anyuéknál :) Aztán viszont maga volt a mennyország, már ha a tömeget leszámítjuk, de kit érdekel a tömeg? Az csak ott van körülöttem, de nem nyaggat, hogy Boribon, nem ültet át háromszor ebédnél, mert ő mégisinkábbcsak ott akar ülni, ahol én, nem jön utánam a vécébe, nem visít, ha nem dobom el a mosogatást, mikor ő hirtelen akármitis akar csinálni, nem terem egyből ott, hogy átvegye az irányítást, ha valami számomra is érdekesbe kezdek bele, mondván ő most úgyis jól szórakozik, és még sorolhatnám. Szóval a tömeg ideális közeg, a kutya nem szól hozzám, és ez jó :D Tehát a mennyország nyitófelvonásaként bementem a hobbiboltba (Krishy medveismeretéről tanúskodó telefonjával feldobva az egészet :) ), és baromi sokáig elszöttyöltem ott. Jól megnéztem mindent, gondolkodtam, mit is kéne, hogy is kéne (adventi koszorú, naptár, és karácsonyi lapok a projekt), háromszor átpakoltam a kosár tartalmát, ámuldoztam, hogy mik vannak, számolgattam, nézelődtem, egyáltalán, nagyon jól elvoltam. Sajnos itt kicsit zavart a tömeg - úgy fél óra után -, de inkább csak azért, mert éreztem, hogy én vagyok nagyon útban :) Aztán kerítettem magamnak egy kávét, és leültem a szombat estére gyülekező fiatalok között, majd miután kellőképp elborzadtam :) elővettem a könyvem, és olvastam. Csak úgy. És ittam a kávét. És nem kellett közben mondókáznom, hogy valamelyik totemállat megpatkolódhasson, nem kellett zsepit adnom, nem csavarta ki senki a kezemből, nem tologattam babakocsit (!), egyszerűen csak ültem, én meg a kávém meg a könyv, és jó volt. És meg sem fordult a fejemben, hogy gyerekcuccokat kajtassak. Azért egy idő után gondoltam, itt az ideje hazamenni, beugrottam még a boltba megbízásilag, ekkor már csörgött is a telefon, hogy Bori érdeklődik, mikor megyek. Kocsihoz ki, na jó, azért megnéztem a játékboltok kirakatát :) bepakol, hazaautóz ismét remek forgalomban - hóesés rulez, ilyen üresnek tán még sosem láttam a várost autóilag -, itthon gyerek megfürdetve, lelkesen-boldogan szaladt elém, hogy "ija anya", komolyan, teljesen kisimulva vonultam el zuhanyozni, aztán altatni. Pedig semmi más nem történt, csak volt 4, tök nyugodt órám. Amit ezúton is nagyon-nagyon köszönök az uramnak. Nagyjából az életemet mentette meg :)

A hab a tortán pedig a mai nap volt. Oké, kicsit hajnalban keltünk, pontosabban én, mert Bori fél öt magasságában jelezte az igényét a hajnali tápija iránt, és innen kezdve nem aludt vissza elég mélyen ahhoz, hogy ki tudjak lógni, én viszont valamiért nem tudtam elaludni az ágya szélén. Úgy fél hat magasságában már ott tartottam, hogy rendben, nem alszom, csak lógjak le valahogy, hogy tudjak valami értelmeset is csinálni. De nem. Átvittem hozzánk, hátha apával bealszik, de nem. Ellenben elkezdett egyszer csak kiabálni, hogy "kávéééé, kávééééé" :) Végül fél hétkor családilag lejöttünk, megcsodáltuk a havas tájat, és vártuk apósomat, hogy akkor menjünk Pápára családlátogatni.

Na és itt jön a csoda: a lány a kocsiban odafele végig aludt (naná), majd egész nap tündéraranyoselbűvölő volt, mindenkinek adott puszit, mindenkivel megbarátkozott, incselkedett, amihez nem volt szabad nyúlni, nem nyúlt - pedig egy igen porcelánnippes lakásban is jártunk ám -, az étteremben teljesen kultúrlényként viselkedett, pedig fáradt volt, még evett is, és nem köpte ki, hanem lenyelte a kaját, aztán hazafelé megint egész úton aludt. Oké, altatás megint kicsit macerás volt, de végül is elaludt szépen.

Én meg egyszerűen nem tudom elhinni, hogy ez a mai tündérkirálylány, meg a pénteki nőstényördög az egy és ugyanaz a gyerek. Pénteken biztos az én nevelésemet tükrözte, ma meg apáét :D

2008-11-17

A "Szobát mindenkinek!" hadművelet - és egyebek

Szombati nappal kezdetét vette a címbeli hadművelet. Vagyis a nőstényördög akkortól alszik a szobájában.

Meglepetésemre aránylag simán elaludt (persze ott voltam mellette), aztán ébredésekkor mászkáltam át, néha kicsit bealudtam mellette, hogy aztán zsibbadó füllel, meg még jobban szétesett derékkal ébredjek, és visszabotorkáljak az uram mellé. Nade.

Gyerek elalszik. Én át emberhez. És 10 percig zokogtam, hogy ez szörnyű, hogy külön szoba, és mindenféle rémes dolgokat vizionizáltam, amik a gyerekkel a szomszéd szobában történni fognak, és mi lesz, ha felébred, és nem vagyok ott, és kiakasztó, hogy már ekkora, hogy külön szoba, és különben is, senki nem mondta, hogy ez a szülőnek is ilyen nehéz, és kérem vissza a szuszogómat ide most azonnal, brühühü :D Éjjel kicsit mászkáltam a dedhez, aztán reggel fél hat tájban benyomta a hajnali tápiját, visszaaludt, én meg visszamentem az akkor már üres - okokról később -, nagy és hideg ágyba, és fájlaltam, hogy semmi "ija anya", meg félálomban adott extrapuszik, meg hozzámbújás, meg egyáltalán, semmi, és tudom, hogy mi pateroltuk ki az ágyunkból, ő még maradt volna szívesen, de akkor is, nagylány lett a maga módján. (Emberem nem tudom, hogy éli meg, gondolom, a sorozatos fejbe meg vesén rugdalás, meg polcon ébredés nem hiányzik neki... majd meginterjúvolom.)

Bele sem merek gondolni, milyen idegállapotban leszek az első ovis napon.... :)))

-----------------------------------
És gyorsan néhány szösszenet, mert sok minden történt.

Ma pl:
Van nekem egy elsősegély botom, anyuéktól kaptam pár éve. Van ugye rajta egy biciklicsengő, hogy csengethessek, ha nagyon otthagynak túra közben, egy laposüveg (szerencsére üres, különben egyéb meglepetések is értek volna :) ), meg egy elsősegély dobozka, benne egy szál cigi, egy műviagra, egy óvszer. Na most a gyerek lecsapott rá a hétvégi nagy pakolás közben, mert hogy a csengő...

Délután molyol a hátam mögött a bottal, én a mosogatónál tetekvetek, hátranézek, és a következőt látom: gyerek ül a földön, szájából lóg a cigi, és épp az óvszert próbálja bontogatni :DDDD bakker, eddig ki se tudta nyitni azt a dobozt, azt hiszem, ki kell üríteni :D (sajna, mire magamhoz tértem, és hoztam volna a fényképezőt, kiköpte. Mondjuk amúgy sem lehet róla spontán képet csinálni, mert vagy megérzi - de komolyan! -, és pózba vágja magát, vagy megérzi, és letámadja a gépet. Eh.)

Valamint már most sajnálom azt, aki egyszer akármilyen formában is nőül veszi, merthogy megint kiöntötte a vizet az üvegéből, nem véletlenül, direkt, tudva tudván, hogy nem szabad, mire én morcosan a kezébe nyomtam egy konyharuhát, hogy akkor fel is törölheti. Erre rám nézett nagy, árvagyerek szemekkel, és elkezdte, hogy "cini cini muuudzsiiii", és riszált hozzá.
Váááááááááááááááááá :DDD

És most már azt is mondja, hogy "igen", nem csak azt, hogy "jó" :)

Szombaton pedig unokatesójával produkálták a klasszik gyerekviccet. Bori mutogat lelkesen Luca tigrisére, hogy "Tiggi, tiggiii!", mire a tulaj felháborodva: "Az nem tiggi, hanem TIG-JISZ!!!!"

Ja, és az üres ágy oka: egy traktor, amit meg kellett nézni. És ha már megnézte az ember, meg is vette, elvileg szerdán érkezik hozzánk. Most már lesz kis traktor a kicsiknek, nagy a nagyoknak, és mehetnek libasorban szántani, meg fogasolni, meg mittomén :) Csak érje el a lány a pedálokat :D (John Deere a delikvens, 1967-es, de pontosabbat én nem tudok róla, csak hogy nagyobb, mint a T4K. Ha megérkezik, úgyis lesz kép :) )

Na, elvonulok, ki tudja, ma mennyire lesz vándoréjszakám :)

Torta - má' megint

Szóval itt van ez, annak tiszteletjére, hogy anyukám ismét közelebb lépett a tisztes nagymama korhoz :) Utólag is és ismét boldog fülinapot neki!(és mivel jó fej vagyok, ezt a képet raktam be, nem azt, amelyiken még 48 éves :) megcsináltam a tortát, majd éjjel 1 körül, fórumtársnak köszönhetően döbbentem rá, hogy nem, még nem 48 éves, csak 47 :) terhes vagyok, mondtam már? :D)



2008-11-06

Elkészült

Elkészült a nagy mű, képek miegyéb majd cicónál, tegnap egy maratoni nappal befejezte, és hát pöstiesen szólva űberfasza lett nagyon. Már csak a végleges lépcsőlapok, mifenék hiányoznak :)

Nagy bódottság :)

Meg Bori szobájának füvesítése is elkezdődött, majd csinálok képet is, egyelőre körbefüvezem, aztán majd szép lassan lesznek virágok, lepkék, napocska, felhők, mifene... sosem lesz kész :)

2008-11-04

A porszívózás értelme

Nos, aki azt hinné, hogy azért porszívózik az ember, mert ugye a takarítás szerves része, az nagyon téved.

Porszívózni azért kell, mert a gyerek által a fenti műveletet után 10 perccel készített WC-papír cafatkák sokkal de sokkal jobban mutatnak tiszta szőnyegen.

Okuljatok :D


És nem porszívó bár, de megmutatom: a sárkány 2 A4-es lap után.

2008-11-01

És még annyit mára,

hogy változnak az idők.

Anno, mikor a hölgy pár hónaposan nyakig összeszarta magát, mire én egy kedves "na gyere, te büdösbogár!" felkiáltással vittem a pelenkázóra, emberem szinte sértődötten kérte ki magának a lánya nevében, hogy "ne nevezd így!".

Amióta a hölgy vészesen közelít a nagybetűs Dackorszakhoz (amiből persze én kapom a nagyobb ízelítőt, ugye, tehát számomra semmi új nincs azokban a dolgokban, amiket apa esetenként tapasztal), és egyre többet vernyog, nyifog, sikít, ordít, üvölt kvázi konkrét megmagyarázható ok nélkül, az apja nemes egyszerűséggel rinyagépnek hívja.

Ez nyilván kedvesebb-édesebb, mint a büdösbogár, ugye.

Hja kérem, amit szabad Jupiternek... :D

Murphy

Ebéd után gondoltam, itt az ideje lenyomni az ellenséget szunyálni. A hadművelet nem sikerült elsőre, mert a célszemély megpillantotta az apját, aki vadul szántott, és hát ebből ugye nem lehet kimaradni. No sebaj, ők szántottak, én meg zöldségeltem. Egyszer csak felpillantok, emberem vigyorogva a traktoron, karjába omolva a hölgy, mélykómában. Hej mondok, ezt meg kell örökíteni. Felpattantam, már amennyire szana meg széjjel esett keresztcsontom hagyta, berongyoltam a fényképezőért, ám mire visszaértem vele, emberem már lekászálódott a gépszörnyről, Boristul. No sebaj, Bori babakocsiba be, két perc múlva szunyált tovább. A traktorosok fárasztó munkáját dokumentáló kép viszont elmaradt.

Na, majd este, már rég óta meg akarom örökíteni, ahogy a lány levezeti a traktort a garázsba, mert egy tanulmány az arca olyankor. Beálltam, gép bekapcsol, traktor elindul lefelé, én célzok, a gép meg valamiért nem volt hajlandó elsülni, áááááá!!! Emberem rendes volt, visszatolattak, közben nézem a kijelzőn, hogy vészesen villog a kis elemjel. Elindultak ismét lefele, és igeeeen, amint el akartam sütni a gépet, kikapcsolt, meghalt, lemerült, ennyi, kampec, ááááááááááááááááá!!

Valamint már régóta esedékes lenne megjegyeznem, hogy a lánynak megvannak a felső vámpírfogai, biztos ezért reagált halálsikollyal tegnap a kocsiban, mikor egyszercsak a szemébe sütött a nap. Még sosem sikoltott így, majdnem félrekaptam a kormányt, hogy na mijafene van?

És tök ügyesen közlekedik a lépcsőn. Felfelé mászik, lefelé seggel, kanyarban kimegy a falhoz. Ügyibügyitündibündi :)

Örli morning

Jó reggelt, már egy jó másfél-két órája rontom itthon ébren a levegőt... paff. A terhességi kóma után végérvényesen beköszöntött a terhességi álmatlanság időszaka. Nem baj, ez jól fog még jönni a különszoktatásnál :) És ez alkalomból megállapítottam, hogy a békésen alvó, szuszogó házban baromi hangos dolog ám pirítóst vajazni :D

Valamint egyes blogokat is érdemes elkerülni, mert nyerítve nem röhöghetek mégsem, elnyomni meg nagyon nehéz :)) Imádom Chipie gyerekeit, remélem, nekem is fog menni annyi humorral a többgyerekes lét, mint neki. Most éppen optimista vagyok, mert a meglévő egy darab is alszik :)

Egyébiránt lépcsőfeljáró készül, beszámoló & kép cicónál. Igen, az itt említett hiszti az a hiszti, amit én olyan megnyerő fölénnyel kezeltem :) És ezúton üzenem neki, hogy rajtavagyunk a művészenő projekten, de még mindig nem jutottunk tovább a cicókánál :)

Ja, gyermek szókincse ismét bővült, hála a Böngészőknek, most már azt is tudja, hogy apáca. El kellene kezdenem némi hasznos szókincset is belé verni, mint pl. enni, inni, fáj, mert tündéri ugyan, ahogy önállósági rohamaiban közli, hogy "bájá, nem, Bojika" (magyarán én csak várjak, majd ő megküzd a zokni/nadrág/harisnya/kardigán stb felvételével, szék odébbtolásával, koszos tányér konyhába vitelével, meg a többi), meg nagyon édesen énekli, hogy "hm hm hm hm báááááákaaaa!" (Nem tudja a bálna), de vannak helyzetek, mikor ennél lényegretörőbb kommunikációra vágyom :)

És politikától abszolút függetlenül: van az Elvitte a róka c. sikerdal a Gryllus-CD-n, ami alapból ismétlő módban van a kocsiban. (aki nem ismerné, a lényege, hogy van mindenféle háziállatom, de mindet elvitte a róka). Gyereknek sikerült ezt is adaptálnia, CD/én éneklem, hogy "volt egy kicsi kakasom, elvitte a..." és itt a primadonna beüvölti, hogy KÓÓÓÓKAAAA!!!!! Azért mikor először hallottam, igen nagyon röhögtem, bár nem tudhatja ugye, mit beszél :D

Asszem, nagyon vidáman lesznek anyuéknál, míg mi alszunk valahol :)

És most keresek valami csendes elfoglaltságot.