2008-12-22

Gyorsan, valami finomat!

Nos, ez egy igen érdekes hétvége volt, legalábbis ami a konyhatündér-indexemet illeti. Már olyan szinten mínuszban van, hogy a "béka segge alatt" kifejezés sem írja le. Egész pontosan baromira örülnék, ha legalább egy apró fekete pontként látná alulról a kétéltű hátsófelét az érték.

Először is mindenki figyelmébe ajánlom cicó&zsombi antigasztro-blogját, ahol a konyhában megtört önbizalom pihepuha menedékre lel sebei nyalogatásához. Itt található egy túrógombóc-post, aki elolvassa, egyből rájön, hogy igen, túrógombócot csak így érdemes készíteni. Mivel a múlt hétvégi palacsintázásból maradt még fél kiló túró (merthogy Krishyék inkább lazáztak, mint jöttek volna enni :) ), gondoltam, ez pont jó kaja lesz egy ilyen félig-meddig munkanapra. Mondjuk eredetileg én a Horváth Ilona néni félére gondoltam, de ebből is látszik, hogy cicó semmilyen határt nem ismerő kreativitása képernyőn keresztül is ámulatba ejt, nem csak mikor a lépcsőfeljáróra nézek :) Mivel HI néni szerint legalább fél napot kell állnia a gombócnak, én ezt be is tartom (bár mint megtudtam, elég egy óra is akár, de nekem ez a fél napos dolog is praktikus, jól beválós), gombóc bekeverve még délelőtt. Mivel a ház ura semmilyen bíztató visszajelzést nem tudott adni hazaérkeztét illetően, egyszer csak úgy gondoltam, hogy akkor lássunk neki. Feltettem egyik fazékban a vizet, másikban a prézlit. Lángelosztóval, meg minden. Pirítom, pirítom, jól haladunk. A víz még messze volt a forrástól, mikor késznek ítéltem, gondoltam, addig ücsüke. Aki járt már a konyhámban, tudja, hogy a palackos gáz nevű fenomenális találmány szokott segíteni nekem a főzésben (és nem azért, mert kikapcsolták a vezetékest díjhátralék miatt, hanem mert itt olyan nincs :) ), tehát a gáz elzárását képező reflexmozdulat a következő: gázpalackot rejtő konyhaszekrény kinyit, palackot elzár, és HA nem felejtem el, gáztűzhely gombját is elzár, de ezt általában elfelejtem, csak jóval utána tekerem vissza kiindulási helyzetbe. Mivel a víz miatt a reflexmozdulat most nem történhetett meg, azt hiszem, egyértelmű, mi történt. Én ücsüke (meglepő módon net előtt :) ), hallgatózom a víz irányába, hogy na forrik-e már, aztán egyszer csak szimat-szimat-füst. Gondolkodik, gondolkodik, hát nem egy intelinszájd így terhesen a proci, kivonulok a konyhába, hogy ez már több, mint gyanús, mikor is leesik, hogy TESZENTSÉGESATYAÚRISTEN, A PRÉÉÉÉZLIIII!!!! Gáztűzhely elzár, edény lekap, másik fazék elő, ami menthető, azt át (nem volt jelentős mennyiség :) ), fazék mosogató, beáztat, prézli 2.0 elkezd, konyha szellőztet. Sajnos kénytelen voltam elmosni a fazekat - igaz, csak másnap mertem nekiállni, mikor már ázott egy napot -, mert ez az egyetlen, tökéletesen abszolút két személyre szóló fazekam van, hát izmozás volt keményen :) A gombóc viszont jó lett nagyon, bár főzés közben elgondolkodtam, hogy akkor lett volna igazán antigasztro a dolog, ha hagyom az égett prézlit, és abban forgatom meg :) de hát szeretem az emberem, mégsem szúrhatok ki vele ilyen nagyon :)

(És halkan: a héten már odaégettem egy tisztességes adag tejberizst igen hasonló mértékben, de az nem a hétvége része. Az csak az intő előjel volt :) )

Folyt. köv. egy kalandos, takarításra buzdító tarte tatin-nal, egy kuglóffal, és némi kolbászzsírral, de most pakolnom kell, mert gyerekrendezvényre megyünk - ahová almát viszünk, az legalább egészséges, és nem fenyeget konyhai katasztrófával sem :)

Arról meg, hogy a lány milyen okos, hogy ki tudja nyitni a kulccsal a kocsit, amit magára zárt, arról ömlengjen az uram, ha akar, én állítólag túlreagálom a dolgot (ami így is van, na de 1. köztudottan rosszul kezelem a pánikhelyzetet, 2. próbáljon meg ő utasként üldögélni egy hormontraktoron, amelynek az irányításába max annyi beleszólása van, mint Andreának... mondhatja ő, hogy a következő lehetőségnél forduljon jobbra, a kormány nem nála van :) ).

2008-12-20

Oscar

Nem tudom, ki látta az Oscar c. filmet, amelyben S. Stallone úr maffiafőnököt alakít, aki kultúrálódási vágyból minden nap megtanul egy hülye szót.

Bori hasonlóképp végzi a beszédfejlődést. A normális dolgok mellett, amik úgy spontán mennek (egyszerűbb bővített mondatok egyelőre esetragok nélkül, egyre több értelmes szó a halandzsában, így már egész érthető "történeteket" lehet megfejteni, stb) néhány, egyelőre kuriózumnak számító szó is megjelenik, kábé naponta.

Tegnapelőtti szavunk az "aprófa" volt, mivel kellett behoznom a tűzre, és ezt meg is mondtam a lánynak. Ez egy nagyon vicces szó ám, jót lehet röhögni rajta, miután kimondtuk.

A tegnapi az "imahelyek". Így, többesszámban, a Chihiroból.

Kíváncsian várom a mai nap szavát :D


Ja, igen, és álljon itt egy gyerekszáj-féleség, lassan kezdhetem a füzetet.
A hölgy kint aludt, ahol eléggé zegernye volt, mikor behoztam, megkaparintotta a tépőzáras, garázsbajárós cipőjét, és kissé dermedt ujjakkal próbálta kinyitni a tépőzárat. Hosszas küzdelem után sikerült, mire Bori elégedett fejjel:
- Na, kijáj!

2008-12-11

Rudolf

Ez a kép azt hivatott megörökíteni, hogy micsoda kis helyes piros orra lett a lánynak, miután elesett anyuéknál a saját lábában, és végighorzsolta a szőnyegen, de a hülye fényeknek meg a béna anyjának köszönhetően nem igazán látszik (nem, vakuval sem volt jobb).

Lám:



Nyúz

Ketteske biztos, hogy fiú - gondolkodás, és "hát talán" nélkül vágták rá UH-n -, jól van, 81 mm keresztben a feje (BPD :) ), 1600 gramm, vagyis már nagyobb, mint egy standard kenyér, éééééééééééééééééés irányban van!!!! Szóval ha így marad, akkor jön az izgi a végkifejlet módját illetően. Hmhm.

2008-12-08

Gyerek nélkül az élet

Kénytelen vagyok frissíteni, azt hiszem, mert történt egy csomó minden, de egyszerűen idő, idő, idő...

Nos, két hete hétvégén megejtettük emberemmel az "egy hétvége kettesben" projektet. Kicsit aggódtam, hogy Bori mit fog szólni a dologhoz, de igazából azon kívül, hogy szétszórakozta a fejét a nagyanyjáéknál, nagy kárt nem szenvedett, azt hiszem :) Mi meg jól elmentünk Sirokra, megnéztük az azóta már nagyon jól álló panziót, ahol négy éve is voltunk, csatangoltunk hóban, múzeumoztunk esőben (Marcipánia rulez, szerintem még mindig ott állnék, ha nem mondom embernek, hogy akkor most vonszoljon el, mert én magamtól el nem indulok), meg volt egy délutánnyi "nem csinálunk semmit, de azt nagyon aktívan" programpont is, szintén az eső miatt. Aztán hazajöttünk. Bori meg egy hétvége alatt megtanult profi módon mandarint pucolni, meg még sok mindent :) enni továbbra sem eszi, így apa már nagyon vitalizált állapotba került :)

Aztán most hétvégén is gyerektelenek voltunk, céges bowling meg esküvő meg mifene okán, na most anyukámék mindenféle csoda dolgot meséltek a lányról, miszerint pakol, meg ágyaztat, meg eszik(!), meg alszik. Az alvás egyelőre oké, mert csak egyszer nyökögött fel éjjel, bementem, betakargattam, és jöttem is ki, azóta is húzza a lóbőrt, még a hajnali tápira sem került sor. Az esziket majd meglátjuk, a pakolást meg jó lenne, ha prezentálná, mert bár ki akartam használni a szombati magányomat, de mindenféle rossz csillagállású piskótalapok miatt nem hogy a takarítás nem sikerült, de még a hetek óta tervezett relaxációs fürdő sem... na de hát így megy ez. Szóval ma elvileg semmi dolgunk azon kívül, hogy takarítsunk. Remélem, legalább részben összejön.

Közben készült egy torta, Milánnak, mert hogy 10 éves lett az öregfiú. Minden meggyőződésem ellenére GTA-sat kapott, de örült neki nagyon, a többit meg majd kinövi (remélem). Kép emberem telóján, majd mutizok :)

Hazaérkezett az új családtag is, lehet, hogy ma kivonulunk a lánnyal, és jól lefotózzuk :) 41 éves, zöld, és John Deere a neve, simán lehetne vele veterántraktoros találkozókra járni, és emberem nagyon boldog.

Hasilag jól vagyok, szép nagy, ahhoz képest, hogy még 2,5 hónap van, méretben már Bori születése előtt tartok, a tőle kapott striák már szépen kifeszültek, gondolom, most jönnek majd az újabbak. Gyönyörű lesz. A legnagyobb nyavalyám a derekam, meg a frontos migrén, egyébként se víz, se székrekedés, se semmi "szokásos" kismamanyűg. Zsombor elég aktív, jó nagy bulikat csap odabent, és talán-talán be is fordult, de ezt majd csütörtökön megerősítik. Ha igen, és úgy is marad, akkor innentől kezdve igen izgalmasak lesznek a dolgok, mármint a kijövetelét illetően. Igazából nem is tudom, mit szeretnék, na azon kívül persze, hogy egészségesen bújjon ki, mert oké, hogy "rendesen" szülni mindenkinek jobb (már ha komplikációmentes, ugye), de a császáros protokollt legalább már ismerem, tudom, mire számítsak műtét után, mégsem az a nagy ismeretlen akármi. Ettől függetlenül azért megpróbáljuk, ha lehet, legalább lesz összehasonlítási alapom :) Mondjuk időm van még, meg úgyis van egy-két dolog, amitől függ ez az egész, pl. még ugye nem is biztos, hogy befordult :) Azt hiszem, vajúdni szeretnék mindenképp, a vége mindegy. Bár leginkább most azt szeretném, hogy "valaki" hozza már le a padlásról a kisruhákat, mert lassan listáznom kell, meg beszerezni ezt-azt a kórházi csomagba, nem sok kedvem van az utolsó pár hétben még hálóingért meg papírbugyiért rohangálni, már most is útban van a hasam :)

Karácsonyról meg szót se, adventi naptár a karnisokon lóg, meg van szép koszorúnk, meg készülnek az üvegmatricák, és csak egy db ajándék van, amiről fogalmam sincs, mi legyen, a menüt is kitaláltam, és egész karácsonyi hangulatom van, de azért még nem az igazi. Lassacskán, lassacskán. Mire oda jutunk, minden meglesz, a hangulat is :) (és remélem, hogy idén karácsonykor Bori nem lesz lázas, mert most már igazán élvezné úgy egyébként, azt hiszem)


Ui.: Chihiro letaszíttatott a trónról Asterix 12 próbája révén. Éljen.