2009-12-23

Numb3rs

Valamint az is tök jó, hogy végre számomra is értelmezhetőek az olyan mondatok a receptekben, mint pl. "180 fokon, légkeveréssel sütjük" meg hogy "a sütőt előmelegítjük 160 fokra" :)


Hepiszánsájn!


És még a kedvencem is felhangzott a rádijóban, ójessz :D




2009-12-22

Vallomás

Szeretem, hogy vagy.
Szeretem, ahogy kezem egy érintésére felizzik szemedben a fény.
Szeretem, ahogy könnyedén, egyszerűen elintézel dolgokat, amik számomra néha legyőzhetetlennek tűnnek.
Szeretem, ahogy hangod megnyugtatóan búg, máskor vidám csobog, mint egy patak.
Szeretem, ahogy lazán, magától értetődően teszed a dolgod, és közben talán fel sem fogod, mekkora segítség ez nekem.
Szeretem, ahogy szinte beleolvadsz a konyha félhomályába, és onnan nézel rám.

Szeretlek, Siemens SE25E851EU, te drága!!!!


:DD


(De azt még jobban, aki iderakott :) Köszönöm!!!!! )

2009-12-18

Házisárkány

Süsü felfedeződött, és hála Tének, már nem vagyunk a jútyúkra szorulva sárkány ügyben. Meg is van a látszatja.


Vacsiznak apával, Bori két falat közt elmerengve megjegyzi:
- Nem szabad megfogni a lepkét, mert a lepke.... az olyan. (szünet) Azért én majd megfogom, jó? Ha bejön ide egy, megfogom.


Kicsit később rohangál fel-le, zenei aláfestéssel:
- Ója rózsa bimbam a lepkéééék..
- Rózsabimbó az, te!
Megáll előttem, mutatóujj fel, és felháborodva:
- Hát azt éneklem!! Ója rózsa bimbam a lepkéééék....


A zsoldosok dala helyett előadott egyveleget meg szerintem nem lehetne leírni, még fonetikus jelekkel sem :D

2009-12-17

Kócbaba

Tegnapelőtt meglátogattuk a lánnyal a fodrásznénit. Már egész csajos fürtjei voltak, de mivel semminemű gondozást, fésülést, ápolást nem enged, nem hogy hajcsatokat, meg miegyebet, ellenben a hátsó traktust a fején olyan sikeresen el tudja aludni, hogy öreg tengerészek sírva könyörögnének a hajában található csomók leírásáért. Szóval arra jutottam, hogy akkor így télire, sapka alá, hadd hulljon, mire fedetlen fővel járhat, megint megnő. Lett neki jó kis rövid haja, ugyan most megint kicsit szopottgombóc, meg nem annyira nőies, de legalább rendezett, és látszik, milyen sok haja van.


Gondoltam én.


Aztán ma reggelre kelve azt látom, hogy a hátsó traktuson található, uszkve 3-4 centis haj összebogozódva mered az égnek. Mások órákat tökölődnek a fürdőben zselével, meg miegyébbel, neki ez alapból megy, minden külső segítség nélkül.


Hihetetlen :)

Nem lehet elég korán kezdeni II. :)

Bori mikuláscsomagjából még mindig sok minden megvan, pakolássza ki-be a zacsiból, valamelyik nap kibontották a csokinyalókát is, ami aztán nem kellett neki, és hányódott itt össze-vissza, az én látókörömből mindenesetre kikerült. Most egyébként is hadiállapotok vannak, mert tegnap torta volt, ez azt jelenti, hogy Bori a számára gyúrásra-miegyébre kiutalt marcipánadag darabkáival egyenletesen bevonja az asztal alatt a padlót (meg az asztalt is, de az most mindegy). Mivel tegnap torta volt, későn feküdtem, és ehhez képest korán keltett a főnökasszony, szóval elég kómásan ücsörögtem itt a kanapén, a kávémba bámulva, valszeg arra már felnéztem volna esetleg, ha bezuhan a házba egy repülő, de arra is csak akkor, ha valami nagyobbfajta. Bori jön-megy, intézkedik, Zsombor meg a szőnyegen portyáz. Egyszer csak egy nagyon elégedett rikkantásra figyelek fel, hiába no, kezd már hatni a koffein :) Hát mit látok: Zsombor ül az asztal alatt, kezében a csokinyalóka egy darabja, és iszonyatosan elégedett fejjel majszolja, akkora vigyorral, hogy a szája háromszor kerüli meg a fejét. Rászólok. Büszkén néz vissza, és még egy elégedett rikkantás. Kikapom a kezéből, hogy hát azért ezt már mégse, mire "most asziszed, kiszúrtál velem, mi?" pillantást vet rám, majd magától értetődő módon lenyúl egy maricpáncafatkáért, és ismét határtalanul elégedett fejjel betömi a szájába.


Hát igen gyorsan felébredtem, és pikk-pakk összetakarítottam a lány tortasütésének a maradványait :))


Most meg - kihasználva a reggeli izgalmak ébresztő hatását - eltakarítom az én tortasütésemnek a maradványait :)

Don't panic!

Count to ten.

Then

PANIC!!!!

Évvége monnyon le.

2009-12-14

Ez nem gasztroblog

De most jön egy recept. Ez nagymamám almása, és le kell jegyeznem, mielőtt elhagyom a cetlit :) főként, mert nem tudom, meddig lesz alkalmam újra megkérdezni.
Minden mennyiség hozzávetőleges-nagyjából-körülbelül :)

70 dkg liszt
4 ek cukor
1 csomag sütőpor
1 csipet só
3 tojás (egy fehérjét félretenni a kenéshez)
10 dkg vaj
1 kis pohár tejföl
zsír - jó gombócnyi a fakanálra (fogalmam nincs, mennyi, majd ha megvan az új sütő, ezzel avatom, és akkor lemérem, mert láttam ám, hogy mennyi :) ) NEM HELYETTESÍTENDŐ SEMMIVEL!!!

Ezt mind gyorsan összegyúrni, kb. kettéosztani, tepsibe kinyújt az egyik fele, grízzel megszór, almás töltelék (alma reszelve, vaníliás cukor, fahéj, ha kell, cukor), másik felét kisodorgatjuk, rácsot készítünk (ha nem akarunk tökölődni, csak simán rányújtjuk), fehérjével megken, süt. Nem tudom, hány fokon, meg meddig, meg miegyéb, eredendően öreg, alsó-felső lángon sütős gázsütőben készült :)

2009-12-08

Vááááá, lebuktam!!! :)

Horgoltam a lánynak egy csiguszt a mikuláscsomagba, 5-én éjjel, félhullán, de hát legyen már valami maradandó is benne. Tetszett neki nagyon, mikor előkerült. Ülök itt a lánnyal a kanapén, ő játszik mindenfélét, egyszer csak felemeli a csigát, hogy
- Anya, ezt nekem te horgoltad?
Döbb, mondom
- Nem, hát nem a Télapó hozta?
Gondolkodás
- De, de a Télapónak te varrtad!
- Úgy gondolod?
- Aha.
És játszik tovább


:DDD


2009-12-06

Valamint szeretném tudni

hogy milyen addiktív adalékanyag van a Medve sajtban, ugyanis pénteken megejtettük az egyesített télapói és karácsonyi édességvásárlást (szaloncukrok, ajándék csokik, ilyesmik), Bori ült a bevásárlókocsiban, mellette egy kazalnyi édesség, komolyan, minden gyermek álma, és eszébe se jutott, hogy kibontsa, vagy valami, ellenben a pénztárnál ábrándozva nézte a hátunk mögött lévő akciós polcot, és elmélázva megjegyezte, hogy
- Medve sajtot akarok! Hozzál nekem olyan Macisajtot!

És vittem neki, és a csokihegy tövében a lányka boldog mosollyal ölelte magához a Medve sajtot.


:)

A pórul járt Mikulás

Tegnap jött anyuéknál Borinak a Mikulás. Anyu berakta a cipőkhöz a cuccokat, Bori cipőjébe is jutott egy csokimikulás, aztán vártunk, hogy mikor fedezi fel a kisasszony. Felfedezte, mert egyszer csak nagy csend az előszobában, aztán Bori berongyolt egy könyvvel, hogy "Ez az enyém, mama, olvasd el!". Mondtuk neki, hogy nahát, ez mi, és hol volt, és nincs-e ott még más, mondta nincs, gyere olvasni. Azért picit még próbálkoztunk, hogy "Nézd csak, mi van a cipődben?"
Bori odament a cipőjéhez, leguggolt, jól megnézte a csokimikulást, jobbról, balról, majd ennyit mondott:
- Ó, beakadt!
És ezzel egy határozott mozdulattal kivágta a csokimikulást a cipőjéből az előszobapadlóra, majd ment megint a könyvvel a nagyanyjához :)

2009-12-05

Szurka-piszka

Szóval Bori alapvetően még mindig imádja az öccsét (vagyis ahogy általában mondja, "Zsomborom" meg "Zsombor fiam", sőt, azt is mondta, hogy ez az ő Zsomborja, majd ha lesz még testvér, akkor az majd az enyém lesz, hehe :) ), a legutóbbi Ringató azzal telt, hogy Borit szedtem le a gyerekekről, akik meg akarták nézni Zsombort, meg Zsomborról, aki meg akarta nézni a gyerekeket, valamint abszolút számon tartja, hogy mit ehet, mit nem, mit tud, szól, ha veszély van, röhögteti, és a többi, de azért nyilván vannak féltékenységi megnyilvánulások. Néha erőszakosak, néha aranyosak :)


Tegnap pl. elkaptam Zsombort egy puszipartira (jóvanna, mi ilyen nyalifali család vagyunk :) ), mire jött a kisasszon reklamálni, miszerint:
- Őt nem szabad puszilgatni, mert úgy hívják, hogy öcsi!!
Erre meglepetésszerűen gyereket cseréltem, vártam, hogy majd tiltakozik (szokott néha :) ) az összepuszilgatás ellen, de ő csak elernyedt a kezemben, és kuncogva közölte, hogy:
- Engem lehet.


:)


Ui.: és egyébként félelmetes, tegnap sikerült neki két pálcikával, teljesen szabályos módon sushit ennie! Pedig nem tanítottuk, csak nézte, hogy hogy csináljuk. Aztán persze átváltott az egypálcikás bökős módszerre, de akkor is.

2009-12-04

Egy pici és egy kicsi

Röpke 20 képből ez az egy olyan, amin egyik sem mozdul be, nem vág hülye fejet, nem tűnik el a képből, nem pislog, nem rendszabályozza a másikat, és a többi. Fárasztó fotózás volt :)


2009-12-03

Ápdét

8950 gramm.


Még nem ülhet át a 9-18 kilós üléskategóriába :)


2009-11-30

Zsombor 9

Igen, tudom, hogy a Zsombor 8 kimaradt, de olyan későn írtam a 7-et, meg a fő eseményekről úgyis megemlékeztem :) szóval 9, ő is elérte, hogy most már annyit volt kint, mint bent. Egy bújós, vigyorgós sajtkukac, azt hiszem, ez jellemzi leginkább, azonnal ott van, ahol nem szabad, amit talál a földön, akármilyen kis piszlicsáré valami, ügyesen felcsippenti, és már nyomja is befele, állandóan van valami a szájában, vagy amit felszedegetett, vagy az ujjam, hogy kikaparjam, amit felszedegetett :) Dumál, sokat, leginkább azt, hogy "det" meg "disz", bár az első egyre inkább "depp"-nek hangzik, nem tudom, mit akar mondani, de nagyon mondja :)

Abszolút tudja, mi az, hogy "nem szabad", teljes tudatában csinálja tovább, csak előtte megereszt egy bocsánatkérő mosolyt felém. Konkrét példát hozva mondjuk nyitva marad a lépcsőrács, mire ő először is lecsekkolja, hogy van-e őrszem. Ha úgy látja, nincs, akkor megindul. Ha rászólok, akkor hátranéz, lecsüccsen a fenekére, és elkezd hadoválni valamit, amolyan "bocsánat anyukám, de nem lehetne, hogy én mégis inkább elosonjak most oda, és te ne vedd észre?" féle jelentéssel, majd újra megindul, én újra rászólok, akkor ismét visszacsücsül, kissé vérmesebben reklamál - megereszt néhány vércserikoltást is :) - és ez megy addig, amíg vissza nem cígölöm, vagy nem tudok neki valami érdekesebbet mutatni. 

Egyre többet áll, felkapaszkodik a kanapénál, kisasztalnál, széknél, szerencsére a lábamnál még nem. Áll nagy terpeszben, enyhén lábujjhegyen, vigyorog nagy büszkén, aztán elfárad, és vagy lecsücsül, és azért kezd el nyígni, vagy nem ül le, és azért kezd el nyígni :) kedvenc játéka az ikeás tilitoli, ül, és tilitolizza ide-oda, nagyon komoly :) próbál tapsolni, de nem mindig sikerül, viszont a mondókák végén már ő dobja magát hátra. Banánt nem pempőben, kanálla, á, nem, le kell törni neki egy akkora darabot, amit kényelmesen meg tud fogni, aztán majd ő tolja magának, két foga minden tudásával harapdálva az áldozatot :) 

Valamint válogat - a pelenkák közt, hosszas kísérletek után úgy döntöttem, hogy éjszakára kap eldobhatót, mert mindig a reggeli első vigyornál rakja tele. Aztán rájöttem, hogy ez tök mindegy, mert az eldobhatót általában simán levettem róla, és az első moshatóba rakta a dolgokat. És ez megvan, még mindig, hacsak nem valami nagyon sürgető, vagy ha esetleg huzamosabb ideig nincs rajta mosható (kísérleteztem, ugye :) ), akkor nagyon szépen megvárja, míg valami textil kerül a popójára, na és abba. Szóval szívem mélyéből áldom a papírbetét feltalálóját :)


Mindig mindent látnia kell, mikor csípőn van, látom, hogy kiül az arcára a "tudományos munkatárs" arckifejezés, és úgy szemlél mindent, hogy szinte látni bent a fogaskerekeket, meg az aktákkal rohangáló kis titkárnőket, amint rendszerezik az új információk tömkelegét :)



Más most nem jut eszembe róla, azon kívül, hogy imádom, mikor reggel magától ébred, és odabújik, rámfekszik, és mondogatja nekem nagy szerelmesen, hogy "depp depp" :) Tündérbogyó :)

2009-11-29

Különbségek

Csacsorásztunk barátnéval, és közben rájöttem, hogy a lényegbevágó különbség a fiam meg az ilyen idős lányom között az az, hogy Borit teljesen nyugodt szívvel parkoltam le a konyhapulton a konyhai műveletek idejére. Zsomborral eszembe nem jutna, mert meglát valami érdekeset, és mindent feledve megindul :) (nyugis kisbabák szüleinek üzenem, hogy nyugi, simán kinőhetik, mert az aludttej jegyében született lányomból hipp-hopp szélvészkisasszony lett)

A másik meg, hogy ha porszívózok, vagy motorosseprűzök, Zsombor nem menekül üvöltve, mint a nővére tette, hanem mint a kiskutyák, kergeti a berregő izéket, épp csak nem ugatja meg őket :) most nem tudom, hogy ez a pasiság miatt van, vagy mérnök lesz, de azért nagyságrendekkel jobb, mint az üvöltős verzió.


Hát ilyenek vannak :)



2009-11-25

Bem apó fejfedője

Úgy hozta az élet, hogy mostanában egész sokat jártunk kocsival a Bem tér környékén, hazafelé meg konkrétan elmegyünk a Bem szobor mellett. Bori eleinte mindig megkérdezte, hogy
- Azt mutatja, hogy merre kell menni?
Én meg mindig válaszoltam valamit, hogy hát végül is igen, csak nem nekünk, meg hogy mit is csinált Bem apó úgy egyébként. Ma is elhaladtunk arra, forgalomra figyelek, hátsó ülés megszólal.
- Megint ott van. Azt mutatja, merre kell menni. És van sapija..... ja, nem...bocsánat... kalapja!

2009-11-24

Találós kérdések

Lassan gyűlnek a "vajon ez mit is jelent?" jellegű gyerekszájak is, de a többségét persze elfelejti az ember :) Vannak standard felcserélt dolgok, pl. az embernek a karja végén a kenyere van (Ide add a kenyerembe!) :), vannak a családi szókincs részévé vált dolgok, pl. a tutituti, ami a Túró Rudi (és hát milyen igaza van, ugye), és vannak feladványok, amiken mi is törjük a fejünket rendesen. Ilyen volt apa valamilyen kocsija, amit én először mívesnek dekódoltam, de persze nem az volt, a megfejtés a céges kocsi, ami a lány genetikusan kódolt bíkísi kiejtésében ugye cííííges kocsi :) De a jelen pillanatban mindent vivő feladványt ma este fejtettük meg, nagy röhögés közepette. Szóval, a kérdés: mi az az ingiribingiri?


Segítség: a megfejtéshez kell némi Nils Holgerssonos előműveltség.






Megfejtés: Ingiribingiri nem más, mint Ingrid, a vadlúd, akit Szmöre, a róka elkapott.

Nekünk akkor esett le, mikor két konyhába rohangálás között megállt a lány, és nagy komolyan közölte velünk, hogy
- Szmöre, a róka, elkapott egy vadludat a csapatomból!
- Tényleg?
- Igen. Ingiribingirit. Megyek, vissza kell hoznom, mert ez az Ingiribingiri nem túl gyors.

2009-11-20

És még ez is....

Zsombor ma felállt. A fürdőkádban, a fürdetőkarikájában, a kád szélébe kapaszkodva. 


Nem tököl, extrémsportol mindjárt az első függőleges megnyilvánulásával :)


Emberrel a kanapén ültünk, és beszélgettünk, fél szemmel figyelve a kádat, Bori meg ki-be rohangált, és röhögtette az öccsét, majd egyszer csak nagy kiabálás, hogy "Felállt! Felállt!". Rohantunk, hogy na mi is van, és valóban, a töki ott vigyorgott, baromi büszkén, és baromira koncentrálva a karikája közepén :) Örültünk neki, meg megdicsértük, még Bori is vállon veregette, hogy "Üüügyes vaaaagy!" :)



Hiába no, a víz felhajtóereje, ugye :D

2009-11-15

És mégis!!!!

És mégis van foga a fiamnak, kettő is kidugta a fejecskéjét ma délután.


Ollé :D

2009-11-08

Ha az anyu torta lenne...


...akkor topsy turvey lenne: vidám, bolondos, kicsit kelekótya :) de minden látszat ellenére szilárdan, stabilan áll életem egén - gondoltam, és mivel elérkezett jóanyám 48. születésnapja, átültettem gyakorlatba az elméletet.


Ez az első topsy turvey torta, amit csináltam, és nagyon jó volt csinálni, mondjuk tényleg egyszerűbb vastag lapos tortából, de azért így sem volt nehéz faragni. Segítségem is volt, Bori személyében, aki egyik nap kiluggatta a középső tortának sütött lapokat, majd este a kádban közölte, hogy 
- Majd én segítek neked, mert attól félek, sosem lesz kész a mama tortája.


Váááááá :)


Ráadásul a kék marcipán alapmarcipánja valszeg öreg volt, vagy gyári hibás, nemtom, de ugyanúgy kezeltem, mint a többit, színeztem már máskor is kékre marcipánt, és nem volt semmi baja, ez viszont nagyon hamar repedni kezdett, sajnos látszott is az alsó torta borításán :( 


Mindettől függetlenül élmény volt csinálni, és ha jól láttam, akkor az ünnepeltnek is nagyon tetszett, abban legalábbis egyet értettünk, hogy igen, ez a torta olyan, mint ő :)





Még egyszer boldog születésnapot, Anyukám!


2009-11-05

Szöveges feladat

1 anya elmegy hátra a 2 gyerekével, hogy kiengedjék a 2 kecskét. Az egyik gyerek nem adja oda a kötelet, így az egyik kecske elszökik. A másik kecskét anya megfogja, egyik kezében a kötél, másikkal a babakocsit tolja benne a másik gyerekével, előrevezeti, kiköti.

a) Hány perc múlva sikerül anyának megfogni az egyik kecskét, ha a két gyerek közül valamelyik mindig akkor kezd el üvölteni valami "egetverő" probléma miatt, mikor éppen sikerülne?

b) Hány perc múlva kap anya idegösszeroppanást mindettől?

Szorgalmi feladat: Miért kell úgy üvölteni, mint aki legalábbis rozsdás fakírágyba lépett azért, mert
lejött a gumicsizma a lábáról???? Miért????

Under construction

Elnézést, ha kicsit összevissza lesz esetleg egy darabig a blog, kicsit át akarom alakítani, de elég nehéz, ha vagy nem engednek ide, vagy állandóan elcibálnak :) szóval ahogy a csillag megy az égen...

2009-11-04

HR

A mai nap után csak annyit szeretnék kérdezni, hogy hol, kinek lehet beadni a felmondásom?

2009-10-25

Kúszómászó

És ezennel Zsombor is belépett a kúszómászók rendjébe.

Ollé!! :)

(és persze hüpp)

2009-10-21

Zsombor 7

Gyorsan gyorsan, mert már mindjárt 8 :)

8,5 kiló, fogak száma 0,0, semmi, egy darab se, most már nem is úgy néz ki, mint akinek valaha is lesz :) Ül, most már elég stabilan, néha elhever, aztán vissza, próbálkozik valami helyváltoztatással is, de még mindig inkább tolat, meg vetődik, ez a négykézlábazás nem igazán megy, ha próbálkozik, sokszor orrabukás a vége. Viszont ha valahova eljut, akkor maximálisan kihasználja a helyzetet, először is összeszed minden olyasmit, aminek nem kéne a szájában lennie, de óhatatlanul is elöl marad (pl. a nővére gyurmadarabjai, ehem), természetesen begyümiszkéli a szájába, majd nem engedi, hogy kivakarjam. Másodszor jól szétrámol, pl. eljutott valahogy a polcig, felült, addig ügyeskedett, míg lehúzta a játékos dobozt, majd módszeresen kirámolta, jessz :) végre rávehető az egyik nagy ritkán, hogy rámoljon kicsit össze, erre a másik rájött, hogy lehet szétpakolni. Csibész a köbön, már reagál arra, hogy "NEM!" :) valamint iszonyatosan tud panaszkodni, ha méltatlanság éri, mint pl. kiveszem a kezéből a piszkavasat (amit egyébként nem értem, hogy tudott megszerezni, el volt rakva kézközelből...). Ekkor száj legörbül, kétségbeesés költözik a gombszemekbe, ha semmi nem történik, hüpp-hüpp, ha még mindig, akkor kivágja a magas C-t valami elmondhatatlanul beszédes "engem itt mindenki utááááál!!!" üvöltéssel :) A világ legérdekesebb dolgai a fakanalak, a műanyag kanalak, és a cipők. Ja, és a kecskék is :) Elérkezett a szent szeparációs szorongás is, és még mindig rendszeresen alszik a hátamon, mivel máshol lehetősége sincs a kedves nővérétől. Kajákkal ismerkedünk, de hiába ügyeskedek neki, egyelőre Hipp bácsi főztjét jobban komálja. Meg a Sinlacot. Meg a kenyérhéjat. Ha sk kaját adok, akkor ügyelnem kell, hogy darabos legyen, és azok a legjobbak, amiket tud magának tolni, pl. egyben főtt répa. Mondókázást nagy kacagás kíséri, akkor is, ha Borival mondókázunk, ő is simán vigyorog, és rugózik :) Egyébként is nagy spanok, akármekkora is a szomorúság, ha megjelenik a nővére, máris kisüt a nap. Már néha játszanak "együtt", pl. Bori adogat neki dolgokat, vagy csikizi, mondókázik neki, persze balhé is akad. Ja, és már ő is teljesen és tökéletesen tisztában van a Nagy és Szent Apaisten kilétével, képes felháborodni, ha az apja hazaérkezés és köszönés után csak úgy elmegy tőle :)

Szóval alapvetően még mindig az a vigyormanó, csak növekvő ördögfaktorral, illetve szeretném, ha túl lenne némileg a mozgásfejlődés nagyján, mert rászokott a lefekvés után fél-egy óránként megébredésre, amikor is ott ül az ágyon, de vissza nem feküdne - ébredések teljesen függetlenek az elfogyasztott kajától -, én meg rohangálok fel-le abban az elvileg szabad pár órámban is, na pl. ez is egy ok, amiért ritkán frissült mostanában a blog :)

(lesznek képek, kis türelmet plíz :) )

2009-10-20

Na, akkor... első családi

Most épp nyugi van, úgyhogy megpróbálom megírni az Első Családi Nyaralás történetét :)

Szóval most, hogy ilyen sokan vagyunk, úgy gondoltuk, hogy itt az ideje, hogy akkor legyen családi nyaralás. Az első, merthogy Borival voltunk ugyan Svájcban, de az ugye baráti nyaralás volt. Lazák vagyunk, mint a rigalánc, mit nekünk bababarát szálláshely, meg entyemfütty, nagyjából három perc alatt eldőlt, hogy megyünk Sirokra Gyuri bácsiékhoz, kettesben (illetve majdnem hármasban :) ) már voltunk párszor, és szeressük a helyet, a környéken is van hová menni, minden témában, kultúrprogram annyira még úgysem játszik - bár aztán majdnem lett bábszínház, de elállt az eső :) -, kiélhetjük a mehetnéket, meg emberem a ládázhatnékját. Rendben, oké, király, szállás lefoglal.

Összepakoltunk, vittük a Patagóniát, a Tibetet, a nagy batár hátihordozót, berámoltunk a nagy kocsinkba (by Bori), és örömmel vettük tudomásul, hogy ez igen, ez egy igazi családi kocsi, nem elég, hogy állítva befér minden, de még pelenkázni is simán lehet a fennmaradó helyen :) Elindultunk, út közben a kocsi újabb remek családi vonását is felfedeztük - nevezetesen simán hátra lehet mászni a két gyerek közé az első ülésről, akár egy piroslámpányi idő alatt is, még nekem is! és persze vissza - majd megérkeztünk. A környék még mindig szép, Gyuri bácsiék még mindig kedvesek, a szoba még mindig remek. Vacsi előtt elmentünk, megnéztük a pacikat, szerintem innentől kezdve Bori azzal is beérte volna nyaralás címszóval, ha letáborozunk ott a lovaknál, és ő etetheti őket kézből :D természetesen mi voltunk a helyi látványosság, hátamon a kicsivel, meg néha emberem hátán Borival, na de ez már szót sem érdemel :) Vacsi még mindig finom, éljen :) alváshoz a franciaágyhoz odatoltunk egy egyszemélyest, és mindenki együtt, egy ágyban, kényelmesen, szülők nem 10 centin lapjával, élmény volt :) (arról nem is beszélve, hogy kilenckor már aludt mindenki :) )

Természetesen másnap mit is lehetne csinálni, felgyalogoltunk a várhoz. Szépen kiépítették az utat, 5 éve még nem volt ilyen hejderemek, mondjuk lankásabb semmivel nem lett :) természetesen kifogtunk egy iskolai kirándulást, de nem baj, a kölyök aranyosak voltak, ám azon tantónéni logikáját, aki először a bástyába felmenetelhez - meredek falépcső - ketté osztotta az osztályt, merthogy nincs fent elég hely, majd a második csoport _előtt_ felbaktatott, mit sem törődve azzal, ha esetleg a gyerekek hátrafelé lepotyorásznak a lépcsőről, azt máig sem értem. No de mindegy is. Bori felment emberemmel, mi addig Zsomborral bóklásztunk a romoknál - merthogy ő aludt éppen -, aztán közösen bóklásztunk, aztán úgy döntöttünk, ebéd, és irány a "mákics szikla" (by Bori). Ott jól megebédeltünk, Zsombor mélyen elfilozofálgatott a kiflicsücsök mibenlétéről, majd végzett vele. És érdekes, hogy a szalámis zsömle almával az csak akkor ilyen finom, ha már állt egy pár órát a táskában, te meg kellemesen elfáradtál, és éppen jólesően üldögélsz valami embertelenül szép helyen. Lehet kísérletezni otthon, de ez olyan, mint a mamafőztje. Kell hozzá a csillagok együttállása. Hazabaktattunk, kicsit lehangoltan konstatáltam, hogy bizony a bakancs nem szereti immár a jobb lábam kisujját, aztán elmentünk még némi ládázásra.

Aztán reggelre kelvén Zsombor hasonfekvésből felült, egy laza angolspárgán keresztül, azóta is rendületlenül ücsükél, meg ücsükél, és ücsükél, sőt, de ez külön poszt :) úgy tűnik, a jó mátrai levegő ezt hozta ki belőle. Aznapi tervünk az Ilona-vízesés volt, végre is hajtottuk. Elmentünk autóval, ameddig lehet, és utána egy nagyon kedélyes kis kirándulás keretében szedtünk hat mázsa vadgesztenyét (Nézd, ott is van egy cseresznye! - by Bori; az út két oldalán úgy jó másfél kilométer hosszan még gesztenyefák álltak, és dobálóztak, így elég sokszor hangzott el a lány szájából ez a mondat :) ), meg elbattyogtunk a vízeséshez. A vége már nem volt sima terep, a vízesésen túl mi nem is mentünk Zsomborral, a környék megcsodálása - hihetetlenül csodaszép, leírhatatlan, egyszer látni kell vízben gazdagabb állapotban is, azt hiszem - és a csúcscsoki után elindultunk visszafelé, meghagyva a függőleges dolgokat a tapasztaltabbaknak :) visszabaktattunk a kocsihoz, megvártuk a hős ládázókat, ebéd, és vissza, mert már alig maradt idő az aznapi lólátogatásra :)

Másnap kicsit parával indultunk, mert szemerkélt az eső, és elég necces esőben várost nézni két törpikével, de szeretnek minket az égiek, elállt. Egerben kerestünk egy parkolóhelyet, kicsi hátra, legalább megvolt az építkezésen dolgozók szórakozása is, és akkor hajrá. Természetesen ládák után mentünk :) két multit szedtünk össze, egész jó kis városnézés lett belőle. Közben elintéztük Té pólóját is az egri vár aljában lévő pólóboltban, ha valaki arra jár, vegyen már nekem egy Hello Józsi! pólót mégiscsak, köcce :) , nagyon kedves fiatalemberek dolgoznak ott, akik még órákra járnak, meg ilyenek, szomorúan állapítottam meg, hogy megöregedtünk :) Jöttünk-mentünk, bolyongtunk a várban, sétáltunk sokat, családifotóztunk szökőkútnál, fagyiztunk, magamban jegyzeteltem, hogy mit kell majd megnézni részletesen mindenképp, ha már a gyerekek is fogékonyabbak lesznek a mindenféle látnivalókra, aztán hajrá. Kajaszerzés, ebéd egy út menti kis tisztáson :) autókázás, haza.

És felvirradt az utolsó előtti nap, csak nem láttuk a felhőktől. Nem baj, irány a Kékes. Puhányok voltunk, autóval fel, szélviharban ki, egy láda után én bemondtam az unalmast, valahogy Zsombornak sem feküdt a felhős, hideg, szeles idő. Megegyeztünk, hogy a család fitt fele elmegy ládát kergetni, mi meg várjuk őket a kocsival, sőt, esetleg akár le is visszük, ha úgy hozza a sors. Ez izgalmas lehetőség volt, lévén még nem vezettem őlordságát, na de hát sebaj. Zsomborral felmentünk a kilátóba megnézni a felhőket - tiszta Miyajima, de tényleg, kétszer voltam ott, hogy megnézzem a híres-neves kilátást, naná, hogy mind a kétszer akkora tejföl volt, hogy nem hogy a kilátást nem láttam, de a tőlem 3 m-re lévő majmokat se nagyon :) - kocsiban melegedtünk, ő még "vezetett" is egy kicsit :) aztán telefon, hogy hát ha hiszem, ha nem, de ez is multi, Mátrafüred? Jólvan, mondok, akkor próba cseresznye. Gyerek beszerel, autó ez is, hajrá. Hát nem mondom, hogy az utak ördöge voltam, fene kanyargós az az út, volt néha para rendesen, míg ledöcögtem Mátrafüredre :) Családi egyesülés, és némi egyéb láda nyomában elindultunk Fedémes felé. Útközben végre sikerült megnézni a verpeléti kovácsműhelyt, ha arra jártok, feltétlenül, ne tántorítson el, ha zárva van, meg kell keresni a nénit :) fantasztikus dolgok vannak kirakva, évszázados ezmegaz, és a néni nagyon aranyosan mesél. (Itt szeretném kérni, hogy rohadjon le annak a keze, aki képes ellopni egy műemlékből akár száz éves vas szerszámokat, és az se járjon jobban, aki kérdés nélkül átveszi, és fizet érte. Abszurdisztán, nesze.) Fedémes felett vannak hegyek, az egyik tetején pedig egy fa, ott volt a láda. Valami hihetetlenül csodaszép volt az egész, látszott az egész környéken, hogy öles léptekkel közeledik az ősz. Nagy levegő, vissza a kocsiba, és irány a panzió, kicsit nehéz szívvel, mert már csak a pakolás várt ránk. Utolsó vacsora, utolsó alvás a hatalmas ágyban, reggeli, búcsú "Guri bácsitól" (by Bori), és indulás.

Természetesen hazafelé is beficcent néhány láda, de azért csak hazaértünk :)

Jó volt, remek volt, rövid volt, bár azt hiszem, a kicsiknek egyelőre elég volt ennyi ebből a nyaralás dologból :)

De legalább embernek hihetetlen jó találati aránya lett a héten :D

Képek
lesznek töltve, és linkelve, nem lehet válogatni ésszerű mennyiséget :)


2009-10-10

Elmaradás

És nagyon sok pótolnivaló van, mert nyaraltunk is, megvolt a családi első, meg TT is megöregedett, meg egyáltalán, majd beveszem az esti rutinba a 10 perc blogkarbantartást :) de még fényképeket válogatok, mert sok van, és az összesen szépek a kölykök :) Gyakrabban kéne nyaralnunk, szponzorokat keresünk :)

Vigyázat!

Itt van Luca, lányok nagyon jól eljátszanak, most már be is jöttek, mert kint viharos sebességgel jön az ősz. Luca elővette Bori narancssárga Bilibo-ját, és megkérdezte (hiába no, ő már szocializálódott gyerkőc :) ), hogy beleülhet-e.
Bori teljesen komolyan:
- Ahaa. Csak vigyázz, mert ez ilyen narancssárga!

2009-09-25

Bújj, bújj zöld ág

Volt ugye a Nandu, akit szeretek, és ha ő nincs, nem tudom, hogy birkózok meg a kétgyerekes dologgal. Kicsit morcogtam rá - pedig nem ő a hibás :) - hogy csak batyura elég nekem, semmi komplexebbet nem tudok, de végül is annyira megszerettem a batyut, hogy nem is bántam, hogy kimaradok a zsebesekből, és a többi. Gondoltam, majd ha lesz hármaska, veszek egy hosszú kendőt (vagy fogyok gyorsan vagy 4 konfekcióméretet :D ), mert az újoncnak mégiscsak zsebes a legjobb, és a többi, de úgy voltam vele, hogy van egy Nandu, lesz (azóta van :) ) Hajtka, szóval nem sürgős a dolog.

Aztán Kattix hirdetett bandakendőt, és muszáj volt... osztottam, szoroztam, és mivel vágni mindig lehet, inkább hosszabbat rendeltem. 5,2-es, pihepuha, szerintem gyönyörű - nagyon tetszenek a tiritarka kendők is, de azért magamon inkább valami szolidabb, és ez a kendő tökéletes. És uniszex. Na nem mintha attól tartanék, hogy ember is magára akarja tekerni vele a gyereket, de sosem lehet tudni :) Szóval meglett, hazavittem boldogan. Suliban voltam aznap délelőtt, Zsombor itthon a mamával és apával. Hazaértem, és már fogtam is, hogy "gyere babám zsebesbe!". Neeeem, nem batyuba, amit álmomban is megkötök, akármikor, akármekkora kendővel, nem. Egy zsebes hátiba, amit kb. 2x kötöttem, akkor is úgy-ahogy, akkora kendővel, amekkorával általában nincs dolgom. Zsombor lázadt, én bénáztam, nem tudtam átvinni rajta, és a többi, Zsombor sírt, és sírt, és nyújtotta anyu felé a kezét, aki "Na jól van, megmentelek" felkiáltással le is vette rólam. "Mi a fenének ekkora kendő egyáltalán?" Nem esett jól, de hát én voltam a hülye. Bandakendőt kicsit félreraktam, úgyis hármaskának vettem, akkor érkezett körünkbe a Hajtka is, vele ismerkedtem.

Aztán Hajtka kint maradt a kocsiban, és sürgősséggel kellett kötözni, és mivel Nandu kölcsönbe ment, fel kellett kötni a bandakendőt. Zsebest elvetettem, az előző tapasztalatok alapján, batyu egy 5,2-esből... hát kicsit bizarr, de akkor mit. Kikötöttem a duplónál (double hammock), ami egy nagyon jó, nagyon stabil kötés, filigrán mamákon hosszú kendővel nyáron akár miniruhát is helyettesíthet :) Az első pár bénázás után egyszer csak leesett, hogy mi az az apró mozdulat, ami segít, és pikk-pakk meg is lett. Zsombor azonnal megnyugodott, 10 perc múlva szunyált is. Azóta a bandakendő elválaszthatatlan társunk itthon, duplóval.

Ugye háti kötést mindig ellenőrzünk tükörben, én is így szoktam tenni, egyrészt, hogy jól van-e, másrészt gyönyörködni kicsit :) és most már napok óta az van, hogy megkötöm a kendőt, érzem, hogy jó, de azért ellenőrizzünk, belépek a fürdőszobába, és Zsombor abban a pillanatban a tükör felé fordul, rámnevet, és szégyenlősen belebújik a hátamba.

És olyan szerelmesen tud rám nézni, mikor a hátamon van, és a tükör előtt állunk, hogy elmondani nem lehet.

Most is itt szuszog a hátamon, belém kapaszkodva, rám hajolva. És tudom, hogy pillanatokon belül eljön az az idő, amikor lekérdzkedik a kendőből, meg az is, amikor már vissza sem akar ülni bele, de ezek a percek akkor is megmaradnak nekünk. Nekünk, és senki másnak.

A kendő összeköt minket. Mindenhogy.


2009-09-24

Homlokozás

Lett a lánynak homokozója, végre már, így az ősz beköszöntével pont időben vagyunk, legalább nem aggódom, hogy megsüti a nyári nap :) gondolom, mondani sem kell, hogy azóta úgy 1-1,5 órákat csendben, békességben elüldögél benne, valamint hogy azóta a nappali is kezd homokos tengerpart jelleget ölteni az időnkénti berohanások okán. (időnként a tenger is megvan, pl. ha kiönti a vizet a poharából, vagy úgy gondolja, hogy nem bilizik :D)


Hazaértünk délután a világnézésből, betereltük a kecskéket, mert a Dezső elszabadult, míg nem voltunk itthon, közben Zsombor lilára üvöltötte magát, mert miaz, hogy őt csak úgy kiveszem a kocsiból, és otthagyom, na kecskék helyükön, Zsombor megvigasztalva, mire bebóklászik a csaj is a kertből, amúgy szépruhásan, csajosan, ahogy voltunk, megáll előttem, egyik keze csípőn, felemeli a másik mutatóujját, és halálkomolyan közli:
- Anyukám, jó lenne, ha jönnél, és adnál nadrágot, mert homlokozni (sic!) akarok!

Engem itt elnyomnak!! :D

2009-09-18

Minek?

Bori taknyos. Tegnap estére taknyolódott be, ezért persze kicsit küzdelmes volt az alvás, meg szakaszos is, konkrétan elég sok bemutatót kaptunk a hangterjedelméből (bár meg kell mondanom, inkább az apja küzdött vele, lévén hogy engem több ízben is kiküldött, végül is szégyelljem magam, hogy putyulgatni akarom, mikor ott van APA! Ejnye én :) )

Ugye a sok üvöltés nálunk hányásba torkollik, főleg, ha takony is van a dologban, ember szólt nekem, miközben bágyadtan kornyadozva ültem mellettük, hogy hozzak már valami törlő alkalmatosságot, nos, az összes textilpelenka, mifene az bent van abban a szobában, ahol a kemencésember alszik, szóval gondoltam néhány szakadt pólót veszek ki inkább a komódból. Van egy kis éjjeli fényünk, de az is leköltözött a kemencésemberhez, mert neki ugye nincs helyismerete. Odalépek a komódhoz, és lehajolok nagy svunggal, hogy gyorsan kihúzzam a megfelelő fiókot, és kikapjak pár pólót, csakhogy a komód széle utamat állta, konkrétan baromira lefejeltem úgy orr magasságában. Enyhe szitokszavakkal viszem át a pólókat, aszondja ember, mit csináltál? Mondom lefejeltem a komódot.
Erre megkérdezi:
- Minek?

Vááháhháhábrühühü, mondtam neki, hogy hát mert úgy gondoltam, hogy jó poén lesz.

Minek, vazze.

Eh.

:)
---------------------

Ui.: HH szerintem jól alakul, én már látom a fénypontokat itt-ott, meg érzem, hogy jó lesz ez, de nem tudom, ebből más mit vesz észre :)

2009-09-08

HH indul!!

Nekem nagyon jó kis gyerekkorom volt, azt hiszem, ezt elmondhatom. Anyukám - bár néha azért már kemény, rend nem rakás esetén beváltandó fenyegetések mellett, de azért általában - hagyta, hogy kiéljem a káoszelmélet iránti szenvedélyemet a szobámon. Mondjuk én sosem értettem, mi olyan káoszos azon a szobán, hiszen én mindig mindent megtaláltam, számomra a földet nem egy halom könyv borította, hanem jól szervezett kupacok, mindig tudtam, mit hol találok, hol van. Ha esetleg mégsem, akkor rendet raktam, ami elvette egy egész napomat, és a nap vége előtt úgy két órával még mindig hatalmas kupac volt a szoba közepén, hiszen régi leveleket, képeket, stb nem lehet csak úgy eltenni a helyére, azokat át kell olvasni, megnézni, és a többi. Aztán estére rend lett, pár napig nem találtam semmit, és utána szerencsére megint eljött a mindent megoldó káosz, amikor ismét meglettek a dolgok, amiket odatettem :)

Ez így ment éveken keresztül. Mindig volt kifogás, általában az, hogy nem vagyok otthon olyan sokat (ez azért - főleg egyetem alatt, immár párosan, kb. igaz is volt), abban a kis időben nem tudom rendbe rakni (kupit csinálni viszont remekül :P), és különben is. Aztán Japánban valamennyire rákényszerültem a rendrakásra, de egy minimálban berendezett lakást (kevesebb bútorunk volt, mint mikor ideköltöztünk, pedig azt igen nehéz alulmúlni :) ) nem egy nagy hejdevalami rendben tartani, azt a két tányért meg egy bögrét, amit használtam, pikk-pakk el lehet mosni, a fürdőszoba meg ilyen nagyon praktikusan egybefröccsentett volt, mint ott általában, tehát a fürdőpucolás is kemény 10 perces meló volt, attól függően, meddig akartam körbezuhanyozni az egészet :D Szóval semmi extra.

Aztán hazajöttem, bébiszitteltem a legkissebbet, egyetemre jártam, aztán másik suliba is jártam, aztán dolgozni is jártam, még kevesebbet voltam otthon, aztán csak dolgozni jártam, aztán építkeztünk mellé, aztán terhes lettem, aztán költöztünk, és hipp-hopp, én a családi fészekből azonmód egy teljes háztartás egyedüli felelőse lettem, és hogy ne legyen olyan egyszerű, szinte egyből egy gyerekkel súlyosbítva. Nem arról van szó, hogy nem tudtam, hogyan, mivel kell mosogatni, vagy fürdőt takarítani, vagy porszívózni, vagy mosni, vagy hogy kell pelenkázni a gyereket, megetetni, üngyibüngyizni :), mert ezekkel az ismeretekkel rendelkeztem. Azt nem tudtam, hogy szervezzem meg az egészet, hogy működjön is.

Voltak ködös elképzeléseim egy naptárról, amibe beírom, mikor kéne fürdőt takarítani nagyon, meg ágyat húzni, meg ilyen elfelejtős dolgokat, de odáig sosem jutottam, hogy meg is legyen. A káosz természetesen jött (mert ugye a természetben minden a rendezetlen állapot felé igyekszik :) ), és mivel már nem egyedül laktam, még csak azt sem mondhatom, hogy az én káoszom - mivel már más is mellékáoszolt, ez már nem olyan otthonos, melegséget árasztó, mindent megtalálós káosz volt, hanem KUPI! De nagyon. Néha próbáltam tüzet oltani, néha minden reményt feladva, fejemet fogva ültem itthon, hogy hát én az életben nem leszek képes egy működő háztartást összehozni. Egyre kevésbé nyugodtam bele, és egyre inkább idegesített. Nem akarok én Bree lenni, isten mentsen engem (meg a családot) attól :), csak egy olyan rendfélét, amiből mondjuk 10 perc játékösszedobálással fogadóképes helyet lehet csapni, nem pedig három nap elkeseredett, idegbeteg takarítás kell ahhoz, hogy azt merjem mondani bárkinek is, hogy jöhet. És hát azt is be kell, hogy lássam, hogy kerttel, előbb-utóbb sok gyerekkel a kampányszerű takarítás egyrészt nem megoldás, másrészt nem jó példa. Már most látom a lányon, hogy olyan, amilyen én (hehe, milyen lenne :) ), ahol kiesik valami a kezéből, ott kiesik, és kész, nem érdekli tovább, de hát persze, hogy nem érdekli, mikor az én reggeli kávésbögrém délután még a gép mellett figyel.

Szóval nagyon érett már bennem, hogy valamit lépni kell, de míg érdekes módon azt meg tudtam szervezni, hogy x fordítás, kiadvány, és a szokásos napi feladatok meglegyenek határidőre, addig ezzel a házimunka dologgal nem boldogultam. Nézzünk egy példát, mondjuk utálom, hogy a sokszemélyes kanapénkon max. másfelen férünk el, mert a többi ilyen párna, olyan takaró, ruha, pelenka, gyerekkönyvek, játékok, undzóvájter. Mit csinálok erre? Neeeem, nem elrakom a párnát, takarót..... stb, ami mondjuk 10 perc lenne, és akkor már a Bori is segített :) és látszatja is lenne, neeeeem. Nekiállok mondjuk kamraszekrényt pakolni, ami legalább egy órás elfoglaltság, de inkább több, mindent ki, átnézni, kitörölgetni, vissza, ami vissza, kidobni, ami nem kell... és mondjuk úgy a második polc környékén valamelyik csemete nyilván nyenyeregni kezd, elintézem, és már el is szállt az ihlet, és csak a kupi lett nagyobb, mert a kamraszekrényből kipakolt, de vissza még nem került cuccok ott figyelnek a konyhapulton. Jó esetben visszadobálom a maradékot valami rendfélében a szekrénybe, rosszabban otthagyom, hogy majd később.

Azt hiszem, nem kell részletezni, hogy ez nem a kimondottan hatékony házimunkavégzés receptje :)

No, és ebbe a lekiállapotyban jött cicó, és belinkelte ezt az blogot. Nem is részletezném, mert úgysem tudnám olyan jól, ahogy a szerző teszi, aki tud angolul, az megnézheti az originál oldalt is (csak szedje le a nagyon amerikai réteget a dolgoról :) ), a lényeg az, hogy azt hiszem, hogy erre vártam, és bármilyen hülyén hangzik is elsőre, hogy más által kialakított rend szerint takarítani, meg mosogatót fényesíteni minden este, meg ilyesmik, valszeg ez lesz az, ami klappolni fog végre. Mert sok órám nincs a kölykök mellett, de 2 percem, negyed órám lehet. Mert magamtól nem fogom tudni összeszervezni "fogyasztható" adagokba a házimunkát, mert túlzásba esem (vagy jól, vagy sehogy), de kész munkabeosztással biztos könnyebb. És egyáltalán, mert nem veszíthetek a dolgon. Ha esetleg nem jön be, még mindig ülhetek a romok felett, és takaríthatok kampányszerűen, bár remélem, erre nem kerül sor :) (mielőtt elhamarkodottan ítélnél, olvasd el rendesen, nem olyan szörnyű, mint amilyennek első blikkre látszik.)

Szóval Házitündér Hadművelet indul, kérem az illetékesek lelki és egyéb támogatását ebben :) Köszönöm.

És cicónak is.

És Viának is, hogy csinálja.

-------

Ui.: Ma kocsit takarítottam, mert muszáj volt :) (tervek szerint utolsó kampánytakarítás), nehezített pályán, két gyerekkel. Bori persze segíteni akart, és segített is, de jobban jártam volna, ha kirakok két széket, rajtuk egy-egy ronggyal, azok előbb tették volna, amit kérek. Közben Zsombort altatni, haladás, Bori felsikongatja, visszaaltatni, közben Bori vagy csurgó vizes ronggyal takarítja az üléseket, vagy rángatja a sebváltót, szóval igen felfokozott idegállapotba kerültem egyszercsak. Nagy dérrel-dúrral teszek-veszek, rongy kiesik a kezemből, beverem a fejem, jól belerúgok véletlenül a ládába, amibe a visszateendő dolgokat gyűjtöttem, mikor is kifakadtam, hogy
- A fenébe is, én ezt feladom!!!!!
Bori a hátsó ülést "takarította", halkan megszólal:
- Nem szabad feladni!

:DDDDDD

Nohát, ebben a szellemben, minden jót a továbbiakra is :) megyek mosogatót fényesíteni :)

Végre Hajtka!!!!

Hosszas bonyodalmak után (hála neked, minden csomagok útvesztője) végre megvan! Enyém! És gyönyörű! Mivel az eredetileg választott anyagomat tartalmazó csomag valahol elveszett (khm), új anyagokat választottam. Így már annyira nem optimista, viszont nagyon szépséges :D

Holnap majd mutatok képet is, egyszerűen gyönyörű. És Zsombornak is nagyon tetszik :)

2009-09-04

Zsombor 6

Itt a nagy szájalásban el is feledkeztem megemlékezni a kicsifiú félévfordulójáról :)

Szóval ő is megélte, pedig igazán nehezített pályán mozog. A pont hat hós méredzkedésen 7930 gramm volt, egy héttel később kerek 8 kiló, hossz nem releváns, egyik helyen 64 centinek mérték (eszerint összement vagy 3-at :) ), másikon 69-nek, mindenesetre 74-es a ruhamérete, ahogy annak lennie kell. Félelmetesen tankönyvien fejlődik, egyedül a hasról vissza nem megy még, csak néha véletlenül visszabucskázik, mikor nagyon nyújtózik valamiért keresztbe :) na de hát majd. Borzalmasan ügyes abban, amit már tud, még mindig veszettül rág és nyálzik, most éppen látszik, hol bújik meg az ő kínzója, de ez változó, úgy csinálja, mint a nővére. Két pofára eszi a Sinlacot, ami nekem fura, mert Borinál nem igen volt kedvenc, de szereti az almát, körtét, banánt, szilvát is, lassan főzelékezünk. Ja, és egy étkezésnek akkor van vége - megszerzett tejmennyiségtől függetlenül -, ha kanál is volt a szájában, lehet, hogy csak három falatka gyümölcsöt eszik, de az a kanalas kell, különben világvége. Baromi kíváncsi, már nincs olyan, hogy ő az ölemben szopipárnán fekve kajál, miközben én is, nem kérem, ha éppen nem tudja magát szórakoztatni a földön, akkor csakis függőlegesben lehet lennie, és úgy mókás igazán, ha sikerül belecsapni anya tányérjába, anya ezért elterelő hadműveletekre kényszerül, mint pl. kenyérhéj és társai. Már komolyan kiakad, ha elvesszük tőle, amit szemlél, bár még azért könnyen megvigasztalható egy akármivel, szerencsére ezt Bori is nagyon jól megtanulta, hogy oké, elveheti a játékot az öccsétől, ha úgy ítéli meg, hogy az nem az övé, de akkor adjon helyette valamit. Még mindig nagyon jól el tudnak lenni együtt, a nővérét maximálisan isteníti, pedig néha - pusztán jó szándékból - azért él az erőfölénnyel a kisasszon. Parkettán, játszószőnyegen forog körbe-körbe, mint a ringlispíl, vagy tolat, azt hiszem, hamarosan rájön, hogy lehet hatékonyabban is közlekedni.

Más most nem jut eszembe, pedig biztos van még, mert fantasztikus egy kölek. Megyek is aludni mellé :)

2009-09-02

És még mindig csavar :)

- De apukám, gyere te is a kecskékheeez!
- De miért menjek én is?
- Csak azért, mert te ismered a kecskéimet!
(és bújás :) )

2009-09-01

2009-08-29

Krishy tortái...

...is lehetnének, de nem azok :)

Ez emberem főnökének szülinapjára készült, és amilyen egyszerű, olyan nagyon sikerült megszívatni vele magam, ezúton is gratulálok hozzá magamnak, mindenesetre sokat okultam. Ezután megfogadtam, hogy anyu tortájáig semmi.




Aztán egy nap emberem feljött a garázsból, hogy mit csinálok a héten, mert izé. Legénybúcsúra kell barátjának. Innen 18+, kéretik tudomásul venni :) Tyuhaj, mondok, az jó, arra rengeteg mókás dolgot lehet! Innen indultam, telefonos megbeszélés során módosultak a dolgok. "aha, vicces...aha, cicik...aha, popsi... ááááááááááááááá!!!!!" zúgott végig a fejemben. Némi guglizás után (aki borzadni akar, pussy cake, veh) arra jutottam, hogy én ilyet nem, inkább finomítok. Szerencsére telefonon megerősítettek, hogy inkább szép, mint obszcén legyen, így végül megszületett a Műtárgy párja :) Remélem, tetszeni fog az illetékesnek, egyelőre még a hűtőnkben hever :)

Köv. projekt a magyar címer, a korona elég necces :)

2009-08-28

Gyakorolj apa, gyakorolj!

Ezt már akarom pár napja, de mindig elfelejtem :)

Bori: Apa, gyurmázzunk!
Apa: Jó.
Bori: Apa, csinálj golyót! (és átad apának egy kis darab gyurmát)
(apa gyurmáz, művet átadja)
Bori, méltatlankodva: Ez nem golyó! Ez TOJÁS!

:)

2009-08-20

Hűsítő díj



Így a nagy augusztusi nyárban kaptam ezt a díjat a Tündérlátta-blog nagyon kedves szerzőjétől :) amit nagyon köszönök!

És ugyi ezt illik is továbbadni, hát én szeretném továbbadni Chipie-nek, ha majd ráér a nagy nyárban :) az ő történetei nélkül már a sárgaházban lennék szerintem, VKOrsinak, egyrészt mert ha soha semmit nem csinál már az életben, a nálunk "Orsikeksz" néven futó sablé vinnois már akkor is megváltoztatta a családi sütilistát, másrészt hogy vezekeljek ;) , valamint neki, indoklást nem írok, mert akkor olyan dolgokat kéne leírnom, amit nem szeret olvasni :) és aztán tesz majd a díjjal, amit akar. Aztán hátha tudok egyszer nem virtuálisan is tenni.

És akkor irány a konyha, limonádé vételez, díjátadás :D :D

2009-08-19

Kiscsikó

Szoktam nézni a lányt, ahogy - így nyáron abszolút minimális öltözetben :) - rohangál kint. Sikongatva szaladgál, ha úgy tartja kedve, letottyan, valamit elmolyol, aztán felpattan, szalad tovább, kismedencébe be, pacsálás ezerrel, kismedencéből ki, és be nem áll a szája, ugrál, kiabál, versel, énekel, halandzsázik, ha ott az öccse a közelben, néha odaszalad, közel hajol hozzá, rávigyorog "Na mi van Dzsombikáááám?", füvet, virágot tépdes, lepkék elől menekül :), ugrál a ciszterna tetején, mert az milyen jó zajos, kicsit odafut hozzám, gyors ölelés "szeretlek anyukám", és szalad tovább, és meg nem áll.

Olyan szabad, és gondtalan, és boldog, és én annyira imádom, olyan büszke vagyok rá, és olyan szerencsés vagyok, hogy az anyukája lehetek, és annyira örülök, hogy ő ilyan szabad, és gondtalan, és boldog lehet.




2009-08-18

...

Ma mamáztunk. Bori kért tőle kakaót, mama csinálta is a konyhában, Bori a fotelban fetrengett. Aztán egyszer csak áthajolt a fotel karfáján, és kikiabált a konyhába, leírhatatlan hangsúllyal:
- Akkor most csinálod, vagy nem????????

Asszem, kezd elszaladni vele a ló :)




(valamint ma kitapasztaltam, hogyan lehet szoptatni mei-tai-ban. Jelentem, remekül :) )

2009-08-15

Szaporulat

Nos, kicsiny családunk ismét szaporodott. Nem, most nem én vagyok a forrás, hanem emberem, aki hozott két kiskecskét, mire megjöttünk a dédiktől. A diplomáciai kapcsolatok felvétele folyamatban, a kecskék lassan megszoknak minket, Bori meg tök jól elvan velük, amíg nem akarnak nagyon közel jönni, és nem tesznek nagyon hirtelen mozdulatokat :) pl. felmászik a karám oldalára, és onnan kiabál nekik, hogy "Szábusztok kecskék!" amúgy királysanyisan :) Én meg lehet, hogy jobb, ha megbékélek a sorsommal, és megtanulok kecskesajtot csinálni.

Íme Dezső és Emerencia, meg a nőstényördög.

2009-08-14

As for today...

A mai nap csúcspontja ( a Zsombor által délelőtt lelkesen elfogyasztott kis darabka banánon kívül, esküszöm, ízlett neki, húzta magát rá a kanálra :) ) az a pillanat volt, mikor egyszerre főtt a hagymaleves, készült a vaníliasodó a mákosgubához, kicsifiam hátamon a klubos Tillben (szív szív szív nem hittem, de tényleg), kicsit nyűgösködött, mire én lehajoltam, hogy felvegyek neki valami izgalmas bizbaszt, amivel lekötheti magát, és ekkor ő diszkréten, de nagyon ügyesen, áthányt a vállam fölött.

Hát igen, volt már jobb napunk is :)


Ui.: akik meg azt tették tegnapelőtt, amit, fordítsák gyógyszerre, és szarjanak sünt. Sokat.

2009-08-05

Csak finoman, nőiesen :)

Mentünk a dédikhez a messziségbe, hajnalban indultunk, ez jó döntésnek bizonyult forgalmilag is, meg gyerekileg is, mert az út nagy részét végigaludták. Bori Bcsaba határában ébredt fel, laposan pillogva nézett körül, hogy hol is van. Épp egy mezőgazdasági gépeket forgalmazó üzlet mellett haladtunk. A Nő szemei egyből tágra nyíltak, és a következő hagyta el finomvonalú, csókra teremtett, piros ajkait, leírhatatlanul lelkes hangnemben:
- Aztaaaa, mennyi traktor!!!!!!! Király!

Komolyan kinéz már neki valami traktoroslány kitüntetés :)

2009-07-30

Zsombor 5

Szóval Zsombor elhagyta az 5. hónapját idekünn. 7490 gramm, 66 cm a helyi egységek mérése szerint. Állandóan töm valamit a szájába, vagy a lábát, vagy az öklét, vagy bármit, ami kézre esik, és lassan kiválthatná a vállalkozóit, mint nyáltermelő kisiparos. Ezen kívül hasra tud fordulni, ami remek, és éljen, és jaj de jó, de nem túl hosszú idő múlva mindig rájön, hogy ő tulajdonképpen nem igazán szeret ám hason lenni, és mivel magától még nem megy a visszafordulás, beüti a kék kódot, és segítséget kér. Bőszen hintáztatja magát a hordozójában, és az alapattitűd még mindig egy nyugis vigyormanóé, bár valszeg a fogak meg a sok új todomány kicsit azért nyomot hagy rajta is, enyhén zaklatottabb, mint volt egy hónapja :) Bori pedig garantáltan meg tudja nevettetni, Zsombor ha csak meglátja, akár méterekkel odébb is, eeeeeeekkora vigyort tol a képére azonnal :) (ez tart mindaddig, míg a kisasszon alul vagy túl nem becsüli az erejét, attól függően, hogy felemelni akarja, vagy szeretgetni...). Még mindig imád fürdeni, a nap fénypontja, egyértelműen, és van egy-két mondóka, amire már rötyög :) ha elé tartunk valamit, érdeklődve, komolyan, amolyan "szükségem van nekem erre?" arckifejezéssel megszemléli, majd komótosan marokra kapja, és már tömi is befelé.

Szóval tök átlagos öt hónapos. De a miénk :)

2009-07-24

Fotoriporterünk jelenti

Ez itt egy zömmel fényképes poszt helye, amit pótolni fogok, amint lesz érkezésem összeszedni és kicsinyíteni hozzá a képeket, ugyanis egyrészt a lányról van egy csomó muszáj, a kicsifiú meg most már minden kétséget kizárólag tud hasra fordulni, és nem is üvölt azonnal, így aztán elérhetőek a "Zsombor - ahogy még sosem láttad" fotók is. De most már kicsit késő van, holnap pedig nagy nap lesz:

CSODAIDŐK 3!!!!!!!!!!

Jeszjesziggeeeeen!!!! :D

Viktor első tortája :)

Avagy vonatkatasztrófa a konyhában.

Nos, talán már rendeződtek annyira az idegszálaim, hogy leírjam :) Szóval úgy adódott, hogy megkértek, csináljak egy tortát egy egyéves nagyfiúnak, aki körül lesznek azért mások is az ünneplés alkalmával. Nohát, egy szoptatás alatt megvolt az ötlet: vonat, az a kisfiúknak mindig bejön, és nem is hejdebonyolult - ami a negyven fokos konyhában nem egy hátrány, nem igazán lehet trópusi körülmények között agyoncicomázni valamit -, és jól kombinálható. Tehát a vendégsereg kap egy mozdonyt és egy vagont, málnás tejszínkrémmel, az ünnepelt pedig egy egész vagonnyi túrókrémet, tojásmentes piskótán, mert ez volt a kívánság. Remek, remek, éljen, éljen.

Beszerzés, rajzok, időzítés kiszámolva szombat reggelre. Szerda délután kiderült, hogy péntek délutánra időzítsek, sebaj, baracklekvár félre, sütő begyújt. Csütörtök este be is töltöttem a töltenivalókat, az előírt idő után lebontom a formát, és ... dadadadaaaaaam dadadadaaaaaam - az ezerszer elkészített, imádott krém NEM KÖTÖTT MEG! ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!! Torta visszacsomagol. Vésztervek, stb, marcipánokat előre beszíneztük, alátéteket vonatpályásítottuk, emelvényekkel, a többit majd reggel. Ötkor ágyból ki, krém még mindig nem az igazi, ejnye, vészterv 1 bevet (ostya), mozdony bevon, túrós vagon összedob, szívroham kettő, mozdony szép lassan dolgozza le magát az emelvényről. Ehem. Dermedj csak, én vagonozok. Nem vagonozok, vagon esik széjjel. ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!! Telefon, hogy mikor is jönnek, mennyi időm van agyalni az ultimét vészterven. Nem sok :) és akkor közben még történtek itthon is dolgok - csak itthon van a két gyerek, ugye, szóval egyszercsak felhívtam az uram, hogy nekem most valakinek ki kell bőgnöm a feszkót, különben a földhöz vágom az egészet, ami nem igazán barátságos megoldás, iszonyatosan kibuktam, de nagyon.

És akkor innentől a torta csak és kizárólag annak köszönheti megszülettét, hogy az uram az uram (és hogy a főnöke elengedte, ezúton is örök hálám, majd valahogy....) , ugyanis csak annyit mondott, hogy mondjam, mit vegyen, és jön. És mondtam - ekkor már ismét tudtam gondolkodni is, azért a bőgésnek is van némi haszna :) - és vette, és jött. Fél 12 körül ért haza, 1 óra volt a célidő. És csak annyit kérdezett: mit csináljak? És csinálta. Leemelte a vagont, szétszedte az alját, színezte a marcipánt, visszarakta az egészet, a másikat már az alapján, ahogy én csináltam, egyedül mentette, míg én a mozdonyt csicsáztam, kereket szaggatott, ütközőt csinált, szenet pakolt, egész egyszerűen fantasztikus volt!!! (Zsombor aludt, Bori pedig néha jött gyurmázni egy kis marcipánt, néha pedig a kemencésemberrel haverkodott :) ) És mikor jött a telefon, hogy indulhatnak-e a tortáért, azt tudtam mondani, hogy igen, még 8 kereket felragasztok, és kész. És dobzolt, és szólt, hogy fotózzak :) és levezetett a találkapontra, mert ő az ügyesebb.


Szóval ez a torta egyértelműen Viktor első tortája.

Nem lett tökéletes a marcipánborítás (sohasoha többet semmit, ami nem sweet family porcukor, ezt már egyszer megfogadtam), a túrós vagon maradt emelvényen (mert az viszont tökéletesre sikerült, teszem hozzá, végül is az az ünnepelté :) ), és mivel a torta hosszú útra ment ebben a forró nyárban, ezért mozdonyilag az IKEA dizájnt választottam (lapraszerelt torta - Ön a Jörgenmörgen vonatos tortát vásárolta meg, amihez tartozik egy Hörgöröm mozdonyfülke és egy Fistis kémény :) ), de állítólag nagy sikere volt így is, és az egyéves nagyfiú boldogan marcangolta a részét - és hát ez a lényeg :)

És tanulságok is vannak, mint pl. hogy ha csak a legkisebb kétely is felmerül, nem kell félni kukázni az egészet, és nulláról kezdeni, minél előbb, annál inkább. (Ezt mindenki vonatkoztassa arra, amire akarja, én a tortákról beszélek :) )

És van egy hatalmas rejtély is: kiderült, hogy az uram istentelen gyorsan színezi a marcipánt, és nem hajlandó elmondani, hogyan!!! Csak annyit mond, hogy "el kell végezni a megfelelő iskolákat". Bah :)

És ezen a napon nem csak az ünnepelt kapott ajándékot, hanem én is. Mert hiába tudom, hogy igen, minden mókuskerék és egyebek ellenére jó csapat vagyunk, ilyen nagyon, ilyen közvetlenül megtapasztalni azért mégis más - minden értelemben.

Egy mozdony

Ui: lesznek vendégkecskéink :)

2009-07-19

Szedjük a barackot, ember a fán, a rohadtakat egyből a vödörbe dobálja, néha kicsit mellé. Bori a fa alatt sertepertél, aztán egyszer csak elindul kifelé:
- Kijövök innen, mert apa fejbe dob a barackkal, aztán leshetünk!

:)

2009-07-17

Naffiú

Ma volt az első alkalom, hogy Zsombor úgy volt batyuban, hogy kint volt a keze. És tökéletesen működött, nem hagyta el a fejét :) ellenben jól markolászta a hajamat meg a nyakamat, még aludt is, és olyan édes volt, egyik kezét átvetette a vállamon, a másik meg közvetlen a fejénél volt, a fejét pedig ráhajtotta a másik vállamra. Le kellett volna fotózni, de fennforgás volt (majd elmesélem, ha... stb :) ).

Naffiú lett :( :D

Szájak

Épül a kemencénk, mester úr itt lakik addig, reggelente 7-kor kel. Mi ma elég korán fent voltunk (én különösképp, majd ha kicsit lenyugodtak az idegszálaim, elmesélem :) ), nem győztem rászólni a lányra, hogy ne rikoltozzon, mert a Sanyi bácsi alszik. Egyszer csak a következőt kiabálja nekem:
- Legyek csendben, mert a Sanyi bácsi alszik? Igeeen???

Járókában benne, majd kiabál az apjának:
- Ki akarok szállni, már végeztem a járókában!

Birkóznak.
Apa: Megesszük a Borit?
Bori: Igeeen! Benne van a csoki a Boriban.


És egyébként is borzalmasan cserfes, és egyre brutálisabb szókinccsel nyomja. Jaj lesz nekünk :)

2009-07-05

Cuca 3 :)

Ím Cuca 3. szülinapi tortája. Asszem, azt nem kell külön elmondani, hogy Micimackó fan a lányzó :)

Boldog fülinapot!


2009-06-28

Bori 28 :)

Azt is meg kell állapítanom, hogy mélységesen és megingathatatlanul szerelmes vagyok a lányomba, aki - mégha idegszaggató is néha, meg akaratos, meg makacs, meg dackorszakos, és sikerült megtalálnia az "anya anya anya" nyöszörgéshez a legidegesítőbb frekvenciát - egy tündérbündér, bújós, segítőkész, okos, jószívű, öccsét profi módon röhögtető, cserfes kisasszony, és kész.

:)

2009-06-27

Zsombor 4

Pont ma, értelemszerűen méretek később.

Ma délután egyedül voltunk itthon, és ismét meg kellett állapítanom, hogy egész egyszerűen mélységesen és megrendíthetetlenül szerelmes vagyok a fiamba, aki - még nyűgösen is - egy imádnivaló, édes vigyormanó, és kész.

És már négy hónapos.....

Nosztalgia

Ehem, van a nemzeti olajcégnek egy új reklámja, amiben az igen lelkes portás fogadja az igen mosolygós "dolgozókat".

És a flash.

Pár igen vidám köpenyes-váltócipős diák hajnalban a karámban, amint mosolyogva-vigyorogva-röhögve üdvözli a kómásan beérkezőket.


Emlékszik még valaki?

:)

2009-06-26

Fura

Alszik mind a kettő.

Csend van.

Senki nem lóg a mellemen.

Senki nem fekszik az ölemben.

Nem kell Boribont olvasni, építeni, rajzolni, stb.

Majdhogynem azt csinálok, amit akarok, és senki nem "szól" közbe.



Fura.

:)

A szörny

Bori ma fél hatkor felkelt, és úgy döntött, hogy reggel van. Szerintem nem nagyon kell ecsetelnem, milyen állapotban leledzett dél körül, úgyhogy úgy döntöttem, hogy márpedig aludni fog, mert este hatig (fürdés) kb. hatszor fogok tőle agyhúgykövet kapni, miközben ő szilánkosra töri ezét-azát a fáradtság miatti esések során. Sejtettem, mivel fog járni, azzal is járt :) na de. Első körben felmegyünk, lefekszünk, blablabla, semmi alvás, jópofi, hülyéskedés, mondok, akkor én lemegyek, szóljon, ha kész aludni, nem, de, nem, de, felálltam, rács bezár, közöltem vele, ha hányna, ott a vödör, lejöttem. Hallom ám, hogy üvölt, a szokásos hisztiüvöltéssel, ami kb. egy ezredmásodperc alatt abbamarad és vigyorrá alakul, ha valami számára pozitív változás történik. Gondoltam, várok kicsinyt. Egyszer csak hallom, hogy már nem hisztiüvöltéssel üvölt, hanem valami pánikossal, akkor szokott így, mikor a Fickó kutya túlzottan bartákozó kedvében van, és két lépésre megközelíti. Ejnye, hát mi lehet, el nem esett, nem hallottam, na, ezt megnézzük, mert komolynak tűnik. Felmegyek, és a következő látvány fogadott:

Bori pánikban hátrál befele a majdani emeleti WC-be, és segélykérően üvölti, hogy "dere dere dereeee!!!" Nézek rá, mert nem értem a pánik okát, megszúrta valami, vagy mi a fene van már, mire rettegve lemutat a padlóra, hogy "ez nadon bááánt engeeeem!" És megértettem. A rettegett terrorista egy kisujjkörömnyi légy volt, bő fél méterre tőle a padlón, amint lassan, megfontolt szándékkal, gonoszul vigyorogva közelített az én lányom felé.

Elzavartam, lássa a gyerek, mekkora hős vagyok :)

(ui.: a csatát is megnyertem, mert némi üvöltésből fakadó hányás - nem, véletlenül sem a vödörbe -, zuhany alatti "engem itt elevenen nyúznak" üvöltés, meg még egy kör lejövetel után végül kb. 5 perc alatt elaludt. Igaz, ekkor már alig látott ki a réseken... férjhez mehetne már :) )

(uui.: különösképp ajánlom a fenti jelenetből levonható tanulságot a birkát/egyebet akaró személyek figyelmébe :P :) )

2009-06-24

Tesztüzem

Avagy megoldási kísérlet az egy kicsi, egy fáradt nagy, illetve egy kicsi, egy hisztis nagy problémakörre, babakocsi nélkül. Szerintem jó lesz :) (Főleg, ha nem csak úgy feldobom az enyhén nyűgös kicsit, hanem tisztességesen meg is kötöm, meg kiigazgatom a kendőszárakat, meg minden :) )

2009-06-18

Erre már nem tudok mit mondani

Kérdés: mit mond a cica.
Válasz, természetesen egetverően nyavíkolva:

-Neeeeem, neeeeeeem, neeeeeem.


Valaki vigyen innen eeeeeeeel!!!! Brühühü. Hüpp.

:)

2009-06-16

Főnök

Ha valakinek kétsége lenne, ki a főnök... a következő mondatból szerintem egyértelmű lesz :)

Bori az apjának:
- Add oda anyának a Zsomboromat, és gyere fel!

:D

2009-06-03

Szájak

Mivel Zsombor sem egy hasaló, neki is kikopott hátul a haja egy szép kis foltban. Mutatom Borinak, hogy látod, hogy kikopott, a tiéd is ilyen volt, blablabla. Este hazaér az apja, és természetesen ezt az új információt meg kell osztani vele, ilyeténformán:
- Nézd, apa, kilukadt!

Valamint ego még mindig megvan, ma itthon volt emberem, délután fent vannak az emeleten, egyszer csak ember lerongyol a lépcsőn, hogy menjek fel a lányhoz, ő meg be a WC-be visszaadni az ebédet. Fent heverészek, a lány a lépcsőnél magyaráz valamit, hallom, hogy lent közben lezajlottak a dolgok. Lekiabálok:
- Jól vagy?
- Jól.
Bori:
- Én is jól vagyok!

Csak hogy tudjuk, na :)