2009-02-28

Zsombor

A történtek az én szemszögemből.

Elég jól aludtam, amikor Mac bejött szólni, hogy „indulni kell” ez éjjel negyed egykor volt. Hát mit lehet tenni megyünk, kocsi bepakol, bemelegít. Bori álmában felöltöztetve és berak a kocsiba. Minden összerakva irány apum, Borit meg a felszerelését kiraktuk és most már irány a kórház.
Ilyenkor nagyon jó Pesten közlekedni, úgyhogy hamar be is értünk és a főbejárat előtt leparkoltunk.
Irány a szülészet, ahol Mac bement én meg leültem kint (nem volt rajtam kívül senki). Kb. 10 perc alatt a cuccok is el lettek intézve aztán jött a számomra nem annyira izgalmas és érdekes várakozás, ugye majd szólnak, ha én is bemehetek. A váróban sok érdekes dolog történt, amíg kint voltam, őszesen hét anyuka ment be, amíg ott voltam, és négy jött ki (a négyből egyet láttam bemenni). Várakozás alatt megfigyeltem pár dolgot ebből a leghasznosabb a szülészeti ajtó kombinációja, ami annak ellenére, hogy 10 számjegy áll rendelkezésre csak 3 használatos és ezt mindenki látja, mert annyira ki vannak kopva a gombok (ha kell a kód szóljatok). A kódfejtés alatt a kommunikációt SMS-ben tartottuk, és több mint nyolc órás üldögélés és információszerzés (na meg aggódás is volt) után megjött a császáros SMS, ami szerint 11 kor lesz ameddig még két teljes óra volt hátra. Sőt én azt is tudtam, hogy a műtőben van 20 perc késés, mert az első császárral megcsúsztak így nem volt mindez olyan bíztató dolog, és utána végre szóltak, hogy én is mehetek. Kinti ruha le, zöld ruha fel és irány a szülőszoba. Az orvosok közben tanakodtak és belátták, hogy a mi császárunk sürgősebb, mint a következő „programos” így megkaptuk azt a lehetőséget, 10:20-tól a mienket csinálják, amihez közben megtettek minden előkészületet. Aztán Macnak irány a műtő én meg a gyerekrészleg (ennek a protokollját a Borinál már megtanultam), onnan nézhettem mi történik és oda hozták ki a Zsombort (anno a Borit is). Rendesek voltak megint a csecsemősök, megint megengedték, hogy segítsek nekik. „Apuka majd az ajtót gyorsan nyissa ki, aztán ha bejöttek gyorsan csukja be.” Biztos azért, hogy nehogy kihűljön vagy mi. Na mindegy ugye az ember segít ahol tud… A lényeg Mac jól volt, a Zsombort kiszedték aztán behozták és indult a szokásos gyerekvizsgálós rutin. Miután minden rendben volt és mindent befejeztek irány a gyermekágyas osztály (Zsombort én tolhatta oda).
Miután teljesen berendezkedtünk, jöhetett az örömködés egy darabig aztán én leadtam a Zsombort a csecsemősöknél, Macot meg hagytam aludni.
Délután még egyszer be tudtam menni hozzájuk, de este már sajnos nem. A délutáni azért érdemel még pár szót, mert nagyon vicces volt. Becsöngetek, hogy ez+az mire a takarító nő mondja „nem lehet, mert látogatási tilalom van”, mondtam neki, hogy azt reggel megszüntették mire ő, „akkor jöjjön”. Na de este már nem jött be, mert egy dokival találkoztam. Igazából a tilalomnak tényleg vége, de bemenni akkor sem lehet, csak ha besurran az ember. Az esti látogatásnál az ott lévő srácok is problémáztak, hogy jó lenne tudni a kódot, megmondtam nekik (hogy használták-e azt nem tudom). Na, kb. ennyi volt mivel a nap elég hosszúra sikeredett este nem nagyon kellett elaltatni.
Ja, rakok ide be képet is, nehogy szó érje a ház elejét.


2009-02-27

Gyorsjelentés

Zsombor kint van (súly 4030g, magasság 60cm, fejkerület 39cm).

A résztvevők a körülményekhez képest jól vannak (Remélem ők is így gondolják).

További részletek és képek elvileg este.

2009-02-20

Countdown

Hivatalos a dolog, legkésőbb március 2-án gyarapodunk.

Addig tessenek ráhatni Gyurcsók módra (de működjön :) ) a kölökre, hogy induljon el magától, mert az igen jólesne :)

Köcce :)

2009-02-18

Ébresztő

A héten sütöttünk kuglófot (dagasztókarok és szilikonforma rulez, a sütővel meg kezdeni kell valamit, evvan), persze az élesztős zacsit megkapta a kukta, hogy tudjon saját hatáskörön belül "élesztőzni". Kérdezte mi az, mondtam, hogy élesztő.

Ma megtalálta a zacsit, miközben a pulton állva integetett a tolólapos traktorosnak, és megkérdezte:
- Anya, ez mi? Ébresztő?

:)

2009-02-17

Utolsó UH

Megvolt ma az (előreláthatóan) utolsó UH-nk Zsomborral. Minden rendben van vele és körülötte, garantáltan fiú, és nagyon szép gyerek :) 36 centis fejkörmérettel és 4120 grammos becsült súllyal, lehet, hogy ki kéne mosni a 62-es ruhákat is... mikor dokinéni megmondta, mekkora, első gondolatom az volt, hogy fenébe a hüvelyivel, vágjanak inkább, én ezt ki nem préselem! :) De ugye Borinál is tévedtek 40 dekát, meg miegyéb. Viszont mivel minden frenetikusan rendben van, megpróbálom pénteken kieszközölni, hogy ha nem indul meg, akkor várjunk terminusig, a vasárnap befekszem, hétfőn vágnak úgyis bejött már egyszer :)

2009-02-16

Illemtan

Ezt már régen le akarom írni, csak mindig elfelejtem.

Szóval ugye köszönni már tud egy ideje a gyerek, eleinte integetéssel, most már szóban is. Na de az elköszönni és a megköszönni közti különbség még mindig nem tiszta. Így aztán ha kap valamit, és szólunk neki, hogy köszönje meg, akkor vad integetésbe kezd, esetleg hozzáteszi, hogy szia. De ugye a szándék a lényeg :) (egyébként tudja, mi az a köszönöm, ha kér valamit, és odaadom, akkor mondja, hogy jó, köc, sőt, néha már azt is, hogy köszöjöm. De felszólításra még az integetés megy :) )

Szintén hasonló jelentésátvitelt tapasztaltunk a tüsszentés-kajavége ügyben. Ha tüsszentünk, ugye, azt mondjuk, hogy egészségedre, kiegészítve annyival, hogy az ő esetében nagyon sokszor mondjuk, hogy hapci, egészségedre. Ebből ő szépen megtanulta, hogy ha mi tüsszentünk, akkor azt mondja nekünk, hogy hapci, de egész konkrétan ezen azt érti, hogy egészségedre - és el is várja utána a köszönömöt. Na, legújabb illemvívmánya, hogy amikor kaja után valamelyikőnk szájából elhangzik a "köszönöm", meg sem várva, hogy a másik rámondhassa, hogy "egészségedre", a lány már közli is, hogy "hapci!".

Végül is igaza van, most mit cifrázza annyit, kell a fenének annyi rengeteg szó :))

2009-02-14

Pályaválasztás megint

Ez még karácsonykor készült, épp itt az ideje, hogy felrakjam :)

Szóval a pályaválasztás-sorozat biznicvumen része:



Csalogató

Megcsináltuk a kiságyat is (illetve annak a nagy részét emberem meg Bori csinálta, én már csak belekötögettem a szemlélődnivalókat), meg a bölcsőt is, nagyon lelkesen segített. Mikor az ággyal készen lettünk, mondtam, hogy na, most már jöhet a Zsombor, mire közölte, hogy megnézi, és felhúzta a pólómat, én meg mondtam neki, félig poénból, hogy akkor mondja már a Zsombornak, hogy jöhet. Erre közel hajolt a köldökömhöz, és tök komolyan megszólalt, hogy "Dzsombó, jöhetsz, dere ki!" és mikor semmi nem történt, akkor még egyszer odahajolt, és kicsit erélyesebben, hogy "Dzsombó, dereeee!!" :))) Aszittem, megzabálom :))


(Egyébként taknyos, de ha ennyivel megússzuk a körülöttünk tomboló vírusrohamot, akkor örülünk. Tegnap még elviselhetetlen volt - a bújós-nyűgösség nem baj, de "hülye" azért nem lehet, az, hogy taknyos, nem mentség arra, ha anya hasát üti-nyomja szórakozásképp -, ma már a szokásos jövök-megyek-vigyorgok-pakolok-ban nyomja, úgyhogy reménykedem.)

Na, megnézem, hogy a teljes konyhaszekrényt kipakolta-e, vagy hagyott benne valamit...

2009-02-12

De jó nekem

Előre is elnézést, de asszem, itt fogom vezetni a Boriszájas füzetet, szóval (majdnem) minden apró-cseprő gyerekszáj bekerül, akár fenomenális, akár nem :) aztán majd ítél az utókor.

Tehát tegnap próbáltam rábeszélni, hogy öltözzünk már, menjünk boltba (ez az öltözés, ez mindig egy fél órás körmenet, már a hajamat tépem néha). Én már felöltözve ülök az ágyon, ő még rohangál ki-be pizsamában, mert mindig van valami fontos dolga, pl. Rubik-kocka behozása a szárítóra, meg ilyesmik... na, hát guggol a szárító mellett, én mondom neki nagyot sóhajtva, hogy:
- Gyere már öltözni, látod, anya már fel is öltözött!
Mire ő "irigykedve":
- De jó neked!

Hát tényleg.... de jó nekem :)

2009-02-06

(T)Rend a lelke mindennek

Azt hiszem, megvan az év beruházása, legalábbis eddig mindenképp, éljen a teszvesz.

Szóval a lány kapcsolata a porszívóval elég viharosan kezdődött, jelesül minden porszívózást végigüvöltött egy jó darabig. Aztán csere volt, és az új darabbal már nagyobb volt a barátság, aztán ő hordta össze az "alkatrészeket", húzta ki a zsinórt, és kapcsolta be, majd skerázott valami biztonságos helyre. Aztán eljött az az idő, mikor ő is porszívózni akart, vagyis segíteni nekem, ami rendjén is van, de mivel ez abból állt, hogy ráfogott a csőre, és nem engedte, kicsit időigényes lett a dolog, mert úgy nehezen haladunk, ha állunk, ha meg tologattam a csövet, ahogy az kell, akkor rángattam szegényt össze-vissza. Aztán mikor a porszívózás után nem lehetett elrakni a merev csövet, mert azzal még ő takarít, akkor megérett bennem a gondolat, hogy kell neki egy saját. No, gép elé le, alkalmasat talál, licitál, nyer, utal, postára megy, és éljen-éljen, meg is van. Szava nem lehet, Miele, igazán csúcsmárkát kapott, két szíváserősséggel, meg minden :) Ma vettünk bele elemet, így kicsit hangosabb, de egyrészt ha én is porszívózok, nem hallani, másrészt meg annyira nem idegesítő a frekvencia :)

Ééééééés teljes a siker, igaz, a technikán még finomítani kell kicsit, mert ő is ott akar porszívózni, ahol épp én, és így némi akadályoztatás áll fenn - vagy ő engem, vagy én őt -, illetve a "hogyan közlekedjünk, miközben egy porszívót vonszolunk magunkkal" témakörben még van fejlődnivalója, de tuti, hogy bele fog jönni. Nagyon lelkes, miután én kikapcsoltam az enyémet, megkérdezte, hogy "Anya kész?" mondtam igen, mire ő, hogy "Borcsi még porszí konyha", és kivonult a zúgóval :) sikerült pár spontán képet lőni, de persze azok homályosak, a vakusra meg már készült, de itt van mind a két verzió :)




Szóval a pályaválasztás terén most éppen a takinéninél tart, de ugye senki nem gondolja, hogy attól, hogy ezt szereti csinálni, nem ad magára? Folyamatosan csajosodik, már nem teljesen mindegy, mit húzok rá, ő választja ki a nadrágot, kardigánt, pulcsira is húzza a száját, ha nem arra gondolt, a ruháit (meg az öccse ruháit is) maga elé próbálja, és megállapítja, hogy "jó csini", reklamál a hajcsatért, egyszóval libul :D Bár Chipie lányát nem lehet überelni trendteremtésben, azért Bori is próbálkozik a maga eszközeivel, lásd illusztráció - külön felhívom a figyelmet a tervező, s egyben modell ösztönös pózolására, hogy minél előnyösebb oldalát láthassuk a kreációnak :)

Drukkoljunk neki, hátha egyszer felnő a feladathoz :)





2009-02-04

Zsombor

Azért legyen már valami ketteskéről is...

Szóval ugye 36+6, amit tudunk róla, az az, hogy 97 mm a BPD (dokim mást nem néz :) ), még mindig fejvégű, és baromi aktív. 20-án van a következő, és egyben utolsó vizit, addig meg kell ejteni egy labort, néhány CTG-t, egy nagy UH-t, meg egy anesztes konzultációt. Aztán 20-án ezek tükrében egyezkedünk, hogy mi s hogy legyen. Megpróbálom "kialkudni", hogy 26-ig várjunk mindenképp (már ha nincsenek kényszerítő körülmények, egyelőre nincsenek, minden nagyon gromek odabent), aztán ha vágni akar, vágjon, közben meg szugerálom a gyereket, hogy akkor 22-én induljon el szépen kifelé. Esetleg még 23 :) Előbb nem nagyon hiszem, hogy elindul, nem sok jele van, bár aktívabbak a dolgok, mint Borinál (hát igen, ő nem nagyon tudta volna a fejével szétnyomni a medencémet, mert bár nagyon csinos popója volt, de hát illeszkedésileg nem ugyanaz azért :) ), főleg heves fronttevékenység idején, de még nem tudni, mire lesz elég. Mondjuk, ha elindul magától, a kijövetel útja-módja már nem érdekel annyira. Ahogy sikerül, csak kint legyen épségben-egészségben (meg én is ússzam meg :) ). Szüléstervem kidolgozva, emberrel közölve, kemény 2 mondat, remélem, megjegyzi :)) (okosügyes, hát persze, hogy megjegyzi)

Ezen kívül meg rendbe kell rakni a kiságyat, beszerezi az ajándékot, amit Borinak hoz, és le kell hozni a hordozót, bár ez már ugye bagatell. Ruhái kimosva-vasalva a szekrényben, és lám, milyen jó, hogy Bori nem volt rózsaszín malaclány, ha nem ragaszkodom az egy darab, alanyi jogon járó hazahozós ruhához, két sapkán kívül nem is kellett volna mást venni, totál uniszex az 56-os ruhatár :) és a minimális hónapeltérés miatt valszeg a ruhák hőfoka is megfelelő. Főleg, ha a mostani időjárásból indulok ki... számításaim szerint a 74-es lesz az első méret, ami beruházással fog járni, bár ez időjárás függő is, mert azok már a lány nyári ruhái, és bármennyire is kék, azért egy fidrifodri ruhát mégsem húzhatok rá az öccsére... bár végül is jól szellőzik :DDD

Egyébiránt jól vagyok, a böszme nagy hasamat leszámítva (már 4 centivel nagyobb, mint Bori utolsó bent töltött napján volt - szépen nőnek is a Boritól kapott striák, kenhetem én akármivel) semmi bajom, csak ilyen apró nyűgök, amik az anyahajó állapottal járnak, hogy mindenbe belelóg, hogy mindennek nekimegyek, hogy állandóan leeszem, hogy sokszor a reumás csigák röhögve húznak el mellettem, főleg, ha éppen keményedik, vagy éppen fészkeli magát a gyerek lefele, alacsony helyről nehéz felállni, hajolni, hosszas álldogálás után leszakad a derekam, meg ilyenek, de hát ezek ugye nem problémák. Víz még mindig nincs, simán hordom a jeggyűrűt is, vérnyomás rendben, vérképről ugye a labor után tudok nyilatkozni, szóval fizikailag abszolút rendben vagyok, lelkileg meg próbálok nem nagyon pánikolni, hogy mi lesz, ha többen lesz az ellenség, mint én :)

Hát ezek mennek mostanság, meg a bárányfelhők (csak azok nem látszanak a nagy randa szürke esőfelhőktől :) )

2009-02-03

Kettő

Szóval a születésnapok száma ezennel kettőre növekedett a lánynál. Vasárnap volt a szűkkörű köszöntés. Nagyon praktikusan úgy csináltam a tortát, hogy a teteje egy az egyben levehető volt, és lényegében nem állt másból, csak túrókrémből, hogy legyen mit mancsolnia, és megtettünk minden óvintézkedést is (harisnya le, szék alá nejlon :) ) mancsolás esetére, de kiderült, hogy egy két éves hölgy már nem mancsol csak úgy, mert maszatos lesz a keze, és ez őt sérti :) szóval minimális tortarombolással zajlott az esemény (legalább mi is ehettünk a túrókrémes részből is :) az alja karamelles).

Aztán megvolt az ajándékozás, természetesen a legérdekesebbek a dobozok voltak, és még apa is jól elszórakozott, kitört belőle a vérmérnök, azt vizsgálta, hogy a zenélő bizbaszon táncoló méhecskék vajon fejjel lefelé is táncolnak-e, vagy inkább potyognak :) (kép lejjebb - figyelem, szakáll nélküli! :) elnézést a rossz fókuszért, de kvázi csípőből lőttem, az ellenség miatt, lásd lejjebb :)) Utána nagy fényképnézegetést (papíralapú :) hát találtunk érdekes dolgokat :) ) csaptunk, Bori szinte mindehol, minden formában felismert minket, kivéve egy-két képet, az egyiken az apját nézte néninek, egy másikon engem bácsinak :)

No de inkább képek :) mondjuk nehezített pálya volt, mert amint a lány meglátta a kezemben a gépet, azonnal eldobott kanalat-villát-játékot, és pózolt, és belevigyorgott, és reklamált, hogy meg akarja nézni (digitális generáció, hja kérem), szóval szó sem lehetett olyan képbőségről, mint tavaly, de azért sikerült elkapni egy-két jó pillanatot. A torta kicsit csálé lett, de evvan, nehéz két tök különböző dolgot összehozni úgy, hogy tulképp különálló egységek :) mondjuk a lányt nem zavarta, ízre meg jó volt így is :)







2009-02-01

Ego II.

Egy kicsit lejjebb ment a hasam (éreztem is, egy napig, mint a tojógalamb, basszus...), ecsetelem embernek, hogy ebben a legjobb, hogy
-... és így végre kapok levegőt!
Bori:
- Nem, én kapok!!!

Kéééééééész.