2009-03-31

HELP

Ha valaki tud valami tuti módszert, amivel rá tudom venni a lányt a 3 órás hiszti-mentes délutáni alvásra, az szóljon!

Csak jelzem, hogy koreográfia megvan, nem azóta csinálja, amióta az öccse hazakerült, január óta megy a műsor, és csak egyre rosszabb. Ja, és álmos-fáradt, szóval nem arról van szó, hogy nagy kétéves, akinek már nem kell aludnia...

Köcce

(Valamint várom azon lelkes jelentkezőket is, akik néhanapján hoznának egy kis húslevest nekem a zártosztályra. Köszönöm.)

2009-03-26

Apró örömök

Alapvetően hasonalvós vagyok, szerintem máshogy nem is lehet igazán jót aludni. Aztán egy terhesség, és kénytelen voltam megtanulni, hogy de :) Aztán terhesség elmúlt, és idővel ismét jöhetett a hasonalvás. Aztán megint terhesség. No, tegnap felötlött bennem, hogy itt az idő... úgyhogy az esti szoptatás után, amikor a tejeszacsik kellőképpen csoffadtak, hasravágtam magamat. Isssteni volt!! Mondjuk úgy 5 percig, mert azért csak nem alapállapotosak a didkók, na de az az öt perc, az maga volt a mámor :))

Meg kell tanulni kis dolgoknak is örülni :)

2009-03-22

Ezek történtek (meg még sok más)

Uram és Bori hétvégén pontot őriztek (erről majd írnak ők, ha akarnak, én nem voltam ott, ugye). Mivel a meteorológia semmi jóval nem kecsegtetett, elmentünk beszerezni még némi meleg ruházatot a hölgynek. Mondjuk ez nem a héten történt, de mindegy :) Utána nagy könyörgések árán hajlandó volt felpróbálni, aztán meg persze már a levételhez kellettek nagy könyörgések :) Ím:


Aztán a lány tovább szélesítette takinénis repertoárját. A porszívózás mellé felkerült a mosogatás is. De ugye mint tudjuk, a takinéni is ad magára, az abszolút trendi takarítónéni-style-hoz a lány szerint hozzátartozik a pocakkiemelő zöld öv. A későbbiekben a fejére került még a bordó, traktoros sapkája, a lábára pedig a kék gumicsizmája, de mire magamhoz tértem a röhögésből, és elővakartam a fényképezőt, már meg is szabadult a fejfedőtől :)




Míg apa és Bori sátraztak, mi elmentünk anyuékhoz ilyen borzasztó hátsó szándékkal, hogy én kidobok egy csomó pénzt az ablakon szépítészeti céllal, és addig anyu tud vigyázni Zsomborra. Meg is tettem, nagyon jó volt feküdni a kozmetikusnál, a miteszernyomkodás alatt majdnem elaludtam :) szép nem lettem ugyan, de ez nem a szakemberek hibája, szegényeknek hozott anyagból kellett dolgozni :) És következzen a Zsombor nagyiéknál sorozat:


Bután néz... ez egyelőre nagyon megy neki, gondolom, a néha-néha összeszaladó szemek extrán rásegítenek :)


Mi folyik itt? :)

Álmodozik (és itt nagyon hasonlít az apjára, legalábbis szerintem)




És Fujj! :))


Az első 7

Nos, ma vasárnap van, ezzel vége az első kétgyerekes, egyedül töltött hetemnek. Na jó, kis túlzással, mert pénteken már külön voltak, na de majdnem :) Ééééés nem kaptam idegösszeomlást, úgyhogy juhé :)

Hétfőn megszabadítottak a cérnámtól is, végre nem szúrja a hasamat :) aztán meg szoktuk egymást itthon hármasban. Bori még mindig imádja az öccsét, még mindig együtt kell cipelni mindenhová, még mindig sokat kéri ölbe, puszilgatja, simogatja, ha lerakom az ágyra, mellébújik, ölelgeti, ha sír, vígasztalja (Zsombó, nyügödj meeeeg! aztán Zsombó, neaggóóódj! aztán Zsombó, fejezd be! :)) ), szól, hogy vegyem fel, játszik vele Ez elment vadászni-t, meg ilyenek. DE! Amint leülök, hogy akkor etetés, Borinak azonnal hétféle baja van. Szépen megvárja, míg elhelyezkedünk, cici szájba, na és akkor rákezdi. Anya, kakajó! Anya, kakáltam! (egyébként úgy kell hét ökörrel pelenkázni vontatni...) Anya olvassa Kippkoppát/Annapetit/Botokot (Boribon :) )/Balkát (Altató)! Anya, mesélj! Ez az enyééém! és vonszolja a szopipárnát, aztán ha odaadom neki, akkor meg visít, hogy Nem keeeell!!! Na, hát ennyit a nyugodt szoptatásról, a babával fenntartott szemkontaktusról meg egyebekről :) de lássuk be, igen fura lenne, ha nem lenne semmi. Viszont mindenképpen pozitív, hogy inkább minket büntet, mint az öccsét, mi majd elviseljük valahogy. Ember szőke, rajta annyira nem látszik, ha őszül, én meg majd festem a hajam :))

Ezt leszámítva egyébként jobb a helyzet, mint gondoltam, sőt, délután még alszanak is egyszerre, ugyan a lakás extrán csatatérnek néz ki, de hát ez van.

Apró részletek később, képekkel.

2009-03-10

Súly

És igen, Zsombor 11 napos korára visszanyerte születési súlyát :) csak jól láttam én azt a tokát :)

Éééééééés.... mindezt anyatejből :D

(nem, ettől még nem megy jobban, de legalább látom, hogy érdemes molesztálni a fiatalembert :) )

Fotoriport





10 év

Ha most lenne a 10 éves érettségi találkozóm, az "És mi történt veled az elmúlt 10 évben?" kérdésre csak körbeadnám ezt a képet. Ezen minden fontos rajta van. Az uram, Bori, és Zsombor. Kincseim :)

2009-03-08

ZsomBori

Nos, a kórházra nem vesztegetnék sok szót, ismét nem bántam meg, hogy ott szültem, ahol, nagyon remek volt mindenki. (És mindenki nagyon vigasztalt, hogy nem baj, hogy császár, megvolt az esély a hüvelyire, és hát milyen szép baba, én meg a végén már nem is mondtam, hogy nekem aztán végképp nem baj, hogy császár :) ) Volt egy érdekes szobatársam, élőben láthattam egy bipoláris depressziós összeomlását, hát mélán csodálom a férjét. Remélem, a baba azért segít neki valamennyit, mert igen, nagy "teher" egy ilyen csöppke, de nagy öröm is, és nem is úgy néz ki, hogy magára lenne hagyva a "bajban".

A bentlét alatt volt némi lelkiismeretfurdalásom Bori miatt, hogy hát mint lesz, meg hogy lesz, meg vajon belátja-e, hogy nem kiszúrásból van neki tesója, meg mit fog szólni, hogy nem emelgethetem még egy darabig, hogy vigyázni kell, hova és hogyan bújik, meg ilyenek, de ugye ez már eső után köpönyeg.

Tisztára izgalommal vártam, hogy mit fog szólni a kisasszon a jövevényhez, és az az igazság, hogy minden várakozásomat felülmúlta. Már mikor kihoztuk a kölköt a gyermekágyról a hordozóban, már akkor ott ugrált körülötte, hogy "Itt a Zsombó, itt a Zsombó", aztán frászban volt a kocsiban, hogy nem éri el (de legalább látta :) ), aztán elaludt. Arra ébredt, hogy éppen szoptatok (mint mostanában általában mindig), és a keserves hiszti helyett - amire számítottam - egyből ott termett, és csodálkozott, hogy "azta, kezeje" "azta, szeme" "azta, Zsombó" stb, majd a szivornya végén leült, és követelte, hogy adjuk oda neki az öccsét. Ölébe raktuk(egérkehangon: "itt a Zsombó, itt a Zsombó" és bújás :) ), és fél perc sem telt el, mikor is üdvözült fejjel bejelentette, hogy "Én Zsomborom!" :) alig lehetett leszerelni.

A szerelem azóta is tart, ő adja a pelenkázásnál a cuccokat, ha valahova visszük az öccsét, neki is fognia kell, kukucskálja, simogatja, puszik, kéri az ölébe, meg ilyesmik, de őszintén szólva, nekem ez gyanús, itt előbb-utóbb balhé lesz... főleg, ha nem történik valami csoda, és a két órán keresztül szivornyázó gyerekem át nem vált a tankönyvi két óránként szivornyázik üzemmódra, mert egyedül nem lesz okés a két órát szptatok, fél órát fejek menetrend...

(Tejfronton kicsit jobb a helyzet, mint Borinál volt, hja kérem, a tapasztalat, eddig csak azzal rakta tele a pelenkákat, de az Év Tejelő Anyukájának járó Arany Riska díjat idén sem én fogom kapni :) de legalább emberemnek van tehene, méretre stimmelek, és még tej is van :D )

És a tesók: (majd hozok még, csak rajtam alszik a ded, gondolom, neki is töke tele ezzel a széllel, és minden kábel meg fotoeszköz messze van)


Welcome, Mr. Murphy

Ez itten Zsombor története az én szemszögemből, vigyázat, tágulás is van benne, de nem sok :) Kicsit hosszabb lesz a bevezető, mert az "és akkor elfolyt a magzatvíz" jelentősége jobban kidomborodik az előzmények fényében :)


Szóval utolsó viziten megbeszéltük dokibácsival, hogy akkor március 2-ig kap időt a fiatalember, hogy elinduljon kifele, ha nem teszi, akkor kilakoltatjuk. De mivel az aneszteziológia kért választott vért (ne kérdezzétek, mi ez, meg hogy, meg merre), előbb be kéne feküdni egy kicsit, beszéljünk hétfőn, hogy hogyan tovább. Én ugye nagyon-nagyon szerettem volna, ha elindul magától, a vége nem érdekelt. Ezért aztán hétvégén csináltam nagytakarítást, hatalmas palacsintasütést, keddre szerveztem fix programot, de hiába, nem akart az általam oly szimpatikusnak tartott 22-23-án kibújni. Szerdán lelki mélypont, elintéztem magammal, hogy na, ez nem fog már elindulni magától, hát ez van. Közben beszéltünk dokibácsival, menjek be péntek reggel, felvesznek az osztályra, leveszik a vért, menjek UH-ra, CTG-re, aztán elmehetek haza, és majd vasárnap délután menjek vissza, és akkor hétfőn szülünk. No, ennek fényében csütörtökön délelőtt elmentünk a lánnyal még ezért-azért, többek közt olvasnivalóért, mert hogy amit a kórházban akartam olvasni, azt már elolvastam, emberem elment a dokibácsihoz a papírjaimért, amiket előkészített, Kris is elintézte a szép új telefóniát, este még átpakoltam a kórházas cuccot, hogy a külön szülőszobai pakk úgysem fog kellenni, ellenben kell egy kisebb csomag, amiben a péntekre szükséges dolgok vannak, szóval minden készen állt, hogy péntek reggel 7-re bevonulhassak. Bori elment apájával aludni, én még nem akartam, egyrészt a telóval ismerkedtem, gondoltam, hogy aktiválom rajta a netet, de aztán arra jutottam, hogy lesz másnap időm a kórházban, fogok sorbanülni eleget :) másrészt jól elpoénkodtunk a fórumon ezzel az "első nem fordul, a második nem indul, majd a harmadiknál talán már elfolyik a víz" dologgal, harmadrészt meg olyan hülyén mocorgott a kölök a hasamban, hogy amúgy sem tudtam volna szunyálni. No, azért előbb-utóbb felmentem, háromnegyed 12-kor le is raktam a telót a kezemből (király passziánsz van rajta :) ), mégiscsak ötkor kelni kell, majd negyed 1-kor arra ébredtem, hogy baromira viszket az egyik lábujjam, és hiába vakarom, csak viszket. Aztán mikor magamhoz tértem, azt is éreztem, hogy valami nem oké, iszonyatosan csikar a hasam, el is gondolkodtam, hogy mégis mijafenét ehettem össze?? Gondoltam, ennek a fele sem tréfa, húzás le a wc-re, és mire "lerobogtam" a lépcsőn, már éreztem is, hogy valami folyik. Átestem az első sokkon, ha mertem volna, vitustáncot járok a wc-ben örömömben, de nem mertem :) visszamásztam az emeletre, és szóltam az uramnak, hogy menni kéne, segítsen már összepakolni a lányt, mert nekem magamat kéne kicsit rendbeszednem. Ugrott azonnal, nem úgy tűnt, mint aki nagyon álmos :) rutinosan még azt is megkérdezte, hogy mennyire kell sietni. Mondtam, hogy nem nagyon. Gyors zuhany, öltözés, emberem is összeszedte Bori cuccait, én még rohamban visszadobáltam a kórházi pakkot az eredeti rendbe, és forrón reméltem, hogy nem marad ki semmi fontos :) Mindenki kocsiba be, apósomnál Borit ki, irány a kórház, közben magamban nagy hálával gondoltam Murphyre :).


Az első fájás a kocsi órája szerint 1:06-kor volt, ezt nagyon megjegyeztem (az emberi agy rejtélyei :) ). Megérkeztünk, felmentünk a szülészetre, és mentem a gyermekágyas részre, mert azt az utasítást kaptam, hogy akármi is van, ott jelentkezzek a vérvétel miatt. Nénivel megbeszéltük, hogy de akkor is előbb a szülőszoba kell nekem, hát átslattyogtunk. Felvettek, be a vajúdóba, átöltöztem, délelőtt beszerzett könyv elő :) jöttek vért venni meg branült berakni (a csuklómnál, mint kiderült, vándorvénám van, néni megtalálta, bökött, a véna meg elmászott a tű elől :) harmadjára aztán könyökhajlatba szúrta, de a csuklómnál még mindig fáj a próbálkozások helye), aztán ráraktak a CTG-re. Ami persze semmit nem mutatott, mondjuk akkor még nem is nagyon volt mit, enyhe kis derékba húzó fájások jöttek, elég ritkán. Megvizsgáltak, egyujjnyi méhszáj, örültem :) ügyeletes dokinéni mondta, hogy ez kérem, még bármi lehet, csak jó fájások kellenek. Na, hát azok elég hamar jöttek, be is sűrűsödtek, könyvet elraktam, két fájás között meg iszonyat üdvözülten bolyongtam a vajúdóban, hogy "csak rendes gyerek ez, elindult magától". Jellemző módon leginkább úgy tudtam elviselni a fájásokat, hogy a felemelt fejű ágy emelt végére támaszkodtam, és ezzel a pózzal szerintem simán vertem a tókiói metró állva alvó üzletembereit, ugyanis úgy 4-fél 5 magasságában már baromi fáradt voltam (fél óra alvás ugye messze van az elégségestől), és két fájás között az ágyra ráborulva szundikáltam. Néha kimászkáltam zuhanyozni, eléggé nagyon éhes is voltam, de nem mertem enni, mert ugye lehet, hogy császár a vége (pontosítok, egyszer elfogott a kísértés, hogy egyek egy szem szőlőcukrot, de nem bírtam kinyitni azt a hülye üveget :) ),meg ilyen megnyugtató SMS-eket küldtem szegény várakozó uramnak, hogy "ez baromira fáj, mi lesz még később?" meg hogy "menj aludni, nem tudni, meddig tart", és egyáltalán, nagyon igazságtalannak éreztem, hogy nem lehet ott, de hát nem mehettem még szülőszobába, a vajúdó meg társasági hely. Fél hétkor újabb CTG, amit szintén végigbóbiskoltam két fájás között, fájás alatt viszont üvöltöttem, mert így ülve iszonyatosan rossz volt, legalább duplán fájt, és még kiadós hányinger is jött mellé. Na, itt már látszottak fájások, de nem elég erősek (háháhá). Ismét vizsgálat, még mindig egy ujjnyi. Ekkor már lebegtették, hogy hát esélyesebb a császár, nem győztem ismételni, hogy nekem mindegy, beindult magától, és én már ettől nagyon boldog vagyok. Csináltak egy UH-t is, ahol megerősítették, hogy igen, 4 kiló körüli a gyerek, és igen, nagy a feje, és igen, ilyen fájásokkal elég valószínűtlen, hogy a hagyományos kijáraton hagyná el a gyerek a lakot. Én meg megerősítettem, hogy nem ragaszkodom egyáltalán a hüvelyihez. Na, 9-kor megszületett a döntés, hogy császár, addigra megjött a vér is, én örültem, majd mondták, hogy 11-kor, mert akkor lesz szabad a műtő. Ezt még megírtam embernek, aztán utána már nagyon-nagyon fájt minden fájás (jöttek 2-3 percenként), mert tudtam, hogy úgyis tök "feleslegesen" fájok, és baromi hosszú lesz így ez a két óra, valaki bökjön már hátba, ááááááááá!!! Visszadőltem az ágy fejéhez, és próbáltam nagy levegőket venni, és nem tudomást venni a fájásokról (hehe :) ). Úgy kb. negyed-fél óra múlva pont túl voltam egyen, mikor bejött szülésznő, hogy jöjjön anyuka, én meg csak annyit kérdeztem, azt sem tudva, hol vagyok, hogy "hova?". "Hát előkészíteni, megy a műtőbe". Gondolom, csak azért nem ugrottam a nyakába, és csókolgattam össze, mert kicsit darabos volt a mozgásom :) de az, hogy megkönnyebbültem, az nem kifejezés. Telefon embernek, hogy bejöhet, jött is. Még papíroztunk egy kicsit a folyosón, mert abból sosem elég, közben ember masszírozta végre a derekamat, komolyan, ez hiányzott 8 órán keresztül, én meg hullajtottam némi örömkönnyet. Innen meg már ismerős volt a rutin. Szülőszobába be, nekem infúzió beköt, ember kezének szorongatása fájáskor, illetve ő úgy is nagyon ügyesen masszírozta a derekam, hogy háton feküdtem-ültem :) közben beszélgettünk, viccelődtünk, jött egy nagyon aranyos anesztes asszisztens, aztán egy nagyon jófej és szimpatikus anesztes doki, tisztáztuk, hogy nem ez az első :) infúziócsere, aztán jöttek értem.

Műtőbe át, na, ott kicsit fáztam, közben ember elment összeszedni a pakkomat. Anesztes nekikészült, én rutinból cicahátaztam, álmélkodtak, hogy nahát, ma minden kismama milyen jól tudja, mit kell csinálni :), böktek kis tűvel, aztán böktek nagy tűvel, amit már nem éreztem, és már melegedett is a lábam, nekem meg az futott át a fejemen, hogy istenem, pár fájdalommentes óra jön. Elfektettek, felszereltek minden földi jóval, megjött ember is a helyére, megjött a dokim is, ellenőrizték az érzéstelenítést, és nekiláttak. A vágás most tovább tartott, mert heggkimetszést csináltak (utólag ember mondta, hogy valami izével méregettek valamit, talán bőrellenállást, passz, és aszerint vágtak, ha valaki tud erről többet, meséljen már, én mindig lemaradok az izgi részekről :) ), de kedélyesen cseverésztünk közben. Az egyik doki megkérdezte, hogy fogják hívni a fiatalembert, mondtam, hogy amikor jól viselkedik, akkor Zsombornak, amikor nem, azt inkább most nem részletezném :) Néha ki-ki néztem emberemre, biztos száraz volt a levegő a csecsemős szobában, mert elég sokat törölgette a szemét az elején :) bennem meg tombolt az adrenalin, hogy na mindjárt, na mindjárt, na mindjárt :) Közben gondolom a dokik átvágták magukat a dolgokon, mert egyszer csak nagy készülődés, némi huzogálást éreztem, és már rikácsolt is a főszereplő. Megmutatták, konkrétan két maréknyi mázgás hurkát láttam, aztán vitték apájához rendbetenni. Én persze bőgtem egy sort, és pilláztam az ajtó felé, és nagyon-nagyon lebegtem, de megmondom őszintén, a második gondolatom az volt, hogy végre aludhatok! :) A dokik stoppolgattak, közben a gyerekrészlegről behallatszódó égtelen üvöltést hallgattuk, nagyon kitartóan és hangosan nyomta a kissrác :) egyszer a gyerekdoki is megjelent az ajtóban, és vadul mutogatta, hogy minden oké, én meg tényleg majdnem elaludtam ott a műtőasztalon, igaz, egy bárgyú, boldog mosollyal az arcomon :). Aztán persze behozták megmutatni, hát csodaszép volt, egyből el is hallgatott, kiszabadították a bal kezem, így meg is simogathattam, adtam neki egy puszit, és visszavitték. Utána végig ott volt ember kezében, aki ringatta ezerrel, és vigyorgott, mint a vadalma :) Egyszer belibbent a gyerekdoki, hogy hozta az újszülött kórlapot, 4030 gramm, és 60 centi, mindenki hú-zott meg há-zott, én is :) aztán vártam, hogy befejezzék a kézimunkaszakkört, és mehessek szobára. (Doki mondott valamit, hogy volt valami a gyerek fekvésében, ami még a méretein túl is extra nehezítő tényező lett volna hüvelyinél, de már annyira kómáztam, hogy fogalmam sincs, pontosan mit mondott...)

Befejezték, kitoltak, ember tolta utánam Zsombort. Beraktak az ágyra, felszerelték a kötelező dolgokat, beengedték a fiúkat, és örömködtünk urammal nagyon (ezt úgysem lehet leírni), aztán a szüléstervnek megfelelően már mellen is volt a kicsi. Emberem kikészített nekem mindent, majd egy idő után elment, hogy aludhassak, és úgy is tettem, igaz, egy bárgyú, boldog mosollyal az arcomon :)

Ezután még sok érdekes és izgalmas dolog történt, de az már másik poszt :)

Ui.: Van egy bontatlan üveg gátmasszázs olajom, ha valakit érdekel :)

2009-03-04

Bekk egen

Először is, nagyon köszönjük a gratulációkat, jókívánságokat, ilyesmiket :)

Itthon vagyunk, minden nagyon gromek eddig, bár arról fogalmam sincs, egyedül hogy fogom kezelni a dolgokat, de hát valahogy majd csak :) Borit is inkább leszedni nehéz egyelőre az öccséről, aztán majd meglátjuk, be kell hogy valljam, a helyzet ilyetén alakulására, miszerint nem azért üvölt, hogy vigyük vissza, hanem hogy azonnal adjuk oda neki, és attól kell védeni a kicsit, nehogy agyonszeretgesse, nem számítottam :D remélem, nem csak demo verzió...

Részletek, képek, mifenék később :)