2009-07-30

Zsombor 5

Szóval Zsombor elhagyta az 5. hónapját idekünn. 7490 gramm, 66 cm a helyi egységek mérése szerint. Állandóan töm valamit a szájába, vagy a lábát, vagy az öklét, vagy bármit, ami kézre esik, és lassan kiválthatná a vállalkozóit, mint nyáltermelő kisiparos. Ezen kívül hasra tud fordulni, ami remek, és éljen, és jaj de jó, de nem túl hosszú idő múlva mindig rájön, hogy ő tulajdonképpen nem igazán szeret ám hason lenni, és mivel magától még nem megy a visszafordulás, beüti a kék kódot, és segítséget kér. Bőszen hintáztatja magát a hordozójában, és az alapattitűd még mindig egy nyugis vigyormanóé, bár valszeg a fogak meg a sok új todomány kicsit azért nyomot hagy rajta is, enyhén zaklatottabb, mint volt egy hónapja :) Bori pedig garantáltan meg tudja nevettetni, Zsombor ha csak meglátja, akár méterekkel odébb is, eeeeeeekkora vigyort tol a képére azonnal :) (ez tart mindaddig, míg a kisasszon alul vagy túl nem becsüli az erejét, attól függően, hogy felemelni akarja, vagy szeretgetni...). Még mindig imád fürdeni, a nap fénypontja, egyértelműen, és van egy-két mondóka, amire már rötyög :) ha elé tartunk valamit, érdeklődve, komolyan, amolyan "szükségem van nekem erre?" arckifejezéssel megszemléli, majd komótosan marokra kapja, és már tömi is befelé.

Szóval tök átlagos öt hónapos. De a miénk :)

2009-07-24

Fotoriporterünk jelenti

Ez itt egy zömmel fényképes poszt helye, amit pótolni fogok, amint lesz érkezésem összeszedni és kicsinyíteni hozzá a képeket, ugyanis egyrészt a lányról van egy csomó muszáj, a kicsifiú meg most már minden kétséget kizárólag tud hasra fordulni, és nem is üvölt azonnal, így aztán elérhetőek a "Zsombor - ahogy még sosem láttad" fotók is. De most már kicsit késő van, holnap pedig nagy nap lesz:

CSODAIDŐK 3!!!!!!!!!!

Jeszjesziggeeeeen!!!! :D

Viktor első tortája :)

Avagy vonatkatasztrófa a konyhában.

Nos, talán már rendeződtek annyira az idegszálaim, hogy leírjam :) Szóval úgy adódott, hogy megkértek, csináljak egy tortát egy egyéves nagyfiúnak, aki körül lesznek azért mások is az ünneplés alkalmával. Nohát, egy szoptatás alatt megvolt az ötlet: vonat, az a kisfiúknak mindig bejön, és nem is hejdebonyolult - ami a negyven fokos konyhában nem egy hátrány, nem igazán lehet trópusi körülmények között agyoncicomázni valamit -, és jól kombinálható. Tehát a vendégsereg kap egy mozdonyt és egy vagont, málnás tejszínkrémmel, az ünnepelt pedig egy egész vagonnyi túrókrémet, tojásmentes piskótán, mert ez volt a kívánság. Remek, remek, éljen, éljen.

Beszerzés, rajzok, időzítés kiszámolva szombat reggelre. Szerda délután kiderült, hogy péntek délutánra időzítsek, sebaj, baracklekvár félre, sütő begyújt. Csütörtök este be is töltöttem a töltenivalókat, az előírt idő után lebontom a formát, és ... dadadadaaaaaam dadadadaaaaaam - az ezerszer elkészített, imádott krém NEM KÖTÖTT MEG! ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!! Torta visszacsomagol. Vésztervek, stb, marcipánokat előre beszíneztük, alátéteket vonatpályásítottuk, emelvényekkel, a többit majd reggel. Ötkor ágyból ki, krém még mindig nem az igazi, ejnye, vészterv 1 bevet (ostya), mozdony bevon, túrós vagon összedob, szívroham kettő, mozdony szép lassan dolgozza le magát az emelvényről. Ehem. Dermedj csak, én vagonozok. Nem vagonozok, vagon esik széjjel. ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!! Telefon, hogy mikor is jönnek, mennyi időm van agyalni az ultimét vészterven. Nem sok :) és akkor közben még történtek itthon is dolgok - csak itthon van a két gyerek, ugye, szóval egyszercsak felhívtam az uram, hogy nekem most valakinek ki kell bőgnöm a feszkót, különben a földhöz vágom az egészet, ami nem igazán barátságos megoldás, iszonyatosan kibuktam, de nagyon.

És akkor innentől a torta csak és kizárólag annak köszönheti megszülettét, hogy az uram az uram (és hogy a főnöke elengedte, ezúton is örök hálám, majd valahogy....) , ugyanis csak annyit mondott, hogy mondjam, mit vegyen, és jön. És mondtam - ekkor már ismét tudtam gondolkodni is, azért a bőgésnek is van némi haszna :) - és vette, és jött. Fél 12 körül ért haza, 1 óra volt a célidő. És csak annyit kérdezett: mit csináljak? És csinálta. Leemelte a vagont, szétszedte az alját, színezte a marcipánt, visszarakta az egészet, a másikat már az alapján, ahogy én csináltam, egyedül mentette, míg én a mozdonyt csicsáztam, kereket szaggatott, ütközőt csinált, szenet pakolt, egész egyszerűen fantasztikus volt!!! (Zsombor aludt, Bori pedig néha jött gyurmázni egy kis marcipánt, néha pedig a kemencésemberrel haverkodott :) ) És mikor jött a telefon, hogy indulhatnak-e a tortáért, azt tudtam mondani, hogy igen, még 8 kereket felragasztok, és kész. És dobzolt, és szólt, hogy fotózzak :) és levezetett a találkapontra, mert ő az ügyesebb.


Szóval ez a torta egyértelműen Viktor első tortája.

Nem lett tökéletes a marcipánborítás (sohasoha többet semmit, ami nem sweet family porcukor, ezt már egyszer megfogadtam), a túrós vagon maradt emelvényen (mert az viszont tökéletesre sikerült, teszem hozzá, végül is az az ünnepelté :) ), és mivel a torta hosszú útra ment ebben a forró nyárban, ezért mozdonyilag az IKEA dizájnt választottam (lapraszerelt torta - Ön a Jörgenmörgen vonatos tortát vásárolta meg, amihez tartozik egy Hörgöröm mozdonyfülke és egy Fistis kémény :) ), de állítólag nagy sikere volt így is, és az egyéves nagyfiú boldogan marcangolta a részét - és hát ez a lényeg :)

És tanulságok is vannak, mint pl. hogy ha csak a legkisebb kétely is felmerül, nem kell félni kukázni az egészet, és nulláról kezdeni, minél előbb, annál inkább. (Ezt mindenki vonatkoztassa arra, amire akarja, én a tortákról beszélek :) )

És van egy hatalmas rejtély is: kiderült, hogy az uram istentelen gyorsan színezi a marcipánt, és nem hajlandó elmondani, hogyan!!! Csak annyit mond, hogy "el kell végezni a megfelelő iskolákat". Bah :)

És ezen a napon nem csak az ünnepelt kapott ajándékot, hanem én is. Mert hiába tudom, hogy igen, minden mókuskerék és egyebek ellenére jó csapat vagyunk, ilyen nagyon, ilyen közvetlenül megtapasztalni azért mégis más - minden értelemben.

Egy mozdony

Ui: lesznek vendégkecskéink :)

2009-07-19

Szedjük a barackot, ember a fán, a rohadtakat egyből a vödörbe dobálja, néha kicsit mellé. Bori a fa alatt sertepertél, aztán egyszer csak elindul kifelé:
- Kijövök innen, mert apa fejbe dob a barackkal, aztán leshetünk!

:)

2009-07-17

Naffiú

Ma volt az első alkalom, hogy Zsombor úgy volt batyuban, hogy kint volt a keze. És tökéletesen működött, nem hagyta el a fejét :) ellenben jól markolászta a hajamat meg a nyakamat, még aludt is, és olyan édes volt, egyik kezét átvetette a vállamon, a másik meg közvetlen a fejénél volt, a fejét pedig ráhajtotta a másik vállamra. Le kellett volna fotózni, de fennforgás volt (majd elmesélem, ha... stb :) ).

Naffiú lett :( :D

Szájak

Épül a kemencénk, mester úr itt lakik addig, reggelente 7-kor kel. Mi ma elég korán fent voltunk (én különösképp, majd ha kicsit lenyugodtak az idegszálaim, elmesélem :) ), nem győztem rászólni a lányra, hogy ne rikoltozzon, mert a Sanyi bácsi alszik. Egyszer csak a következőt kiabálja nekem:
- Legyek csendben, mert a Sanyi bácsi alszik? Igeeen???

Járókában benne, majd kiabál az apjának:
- Ki akarok szállni, már végeztem a járókában!

Birkóznak.
Apa: Megesszük a Borit?
Bori: Igeeen! Benne van a csoki a Boriban.


És egyébként is borzalmasan cserfes, és egyre brutálisabb szókinccsel nyomja. Jaj lesz nekünk :)

2009-07-05

Cuca 3 :)

Ím Cuca 3. szülinapi tortája. Asszem, azt nem kell külön elmondani, hogy Micimackó fan a lányzó :)

Boldog fülinapot!