2009-10-25

Kúszómászó

És ezennel Zsombor is belépett a kúszómászók rendjébe.

Ollé!! :)

(és persze hüpp)

2009-10-21

Zsombor 7

Gyorsan gyorsan, mert már mindjárt 8 :)

8,5 kiló, fogak száma 0,0, semmi, egy darab se, most már nem is úgy néz ki, mint akinek valaha is lesz :) Ül, most már elég stabilan, néha elhever, aztán vissza, próbálkozik valami helyváltoztatással is, de még mindig inkább tolat, meg vetődik, ez a négykézlábazás nem igazán megy, ha próbálkozik, sokszor orrabukás a vége. Viszont ha valahova eljut, akkor maximálisan kihasználja a helyzetet, először is összeszed minden olyasmit, aminek nem kéne a szájában lennie, de óhatatlanul is elöl marad (pl. a nővére gyurmadarabjai, ehem), természetesen begyümiszkéli a szájába, majd nem engedi, hogy kivakarjam. Másodszor jól szétrámol, pl. eljutott valahogy a polcig, felült, addig ügyeskedett, míg lehúzta a játékos dobozt, majd módszeresen kirámolta, jessz :) végre rávehető az egyik nagy ritkán, hogy rámoljon kicsit össze, erre a másik rájött, hogy lehet szétpakolni. Csibész a köbön, már reagál arra, hogy "NEM!" :) valamint iszonyatosan tud panaszkodni, ha méltatlanság éri, mint pl. kiveszem a kezéből a piszkavasat (amit egyébként nem értem, hogy tudott megszerezni, el volt rakva kézközelből...). Ekkor száj legörbül, kétségbeesés költözik a gombszemekbe, ha semmi nem történik, hüpp-hüpp, ha még mindig, akkor kivágja a magas C-t valami elmondhatatlanul beszédes "engem itt mindenki utááááál!!!" üvöltéssel :) A világ legérdekesebb dolgai a fakanalak, a műanyag kanalak, és a cipők. Ja, és a kecskék is :) Elérkezett a szent szeparációs szorongás is, és még mindig rendszeresen alszik a hátamon, mivel máshol lehetősége sincs a kedves nővérétől. Kajákkal ismerkedünk, de hiába ügyeskedek neki, egyelőre Hipp bácsi főztjét jobban komálja. Meg a Sinlacot. Meg a kenyérhéjat. Ha sk kaját adok, akkor ügyelnem kell, hogy darabos legyen, és azok a legjobbak, amiket tud magának tolni, pl. egyben főtt répa. Mondókázást nagy kacagás kíséri, akkor is, ha Borival mondókázunk, ő is simán vigyorog, és rugózik :) Egyébként is nagy spanok, akármekkora is a szomorúság, ha megjelenik a nővére, máris kisüt a nap. Már néha játszanak "együtt", pl. Bori adogat neki dolgokat, vagy csikizi, mondókázik neki, persze balhé is akad. Ja, és már ő is teljesen és tökéletesen tisztában van a Nagy és Szent Apaisten kilétével, képes felháborodni, ha az apja hazaérkezés és köszönés után csak úgy elmegy tőle :)

Szóval alapvetően még mindig az a vigyormanó, csak növekvő ördögfaktorral, illetve szeretném, ha túl lenne némileg a mozgásfejlődés nagyján, mert rászokott a lefekvés után fél-egy óránként megébredésre, amikor is ott ül az ágyon, de vissza nem feküdne - ébredések teljesen függetlenek az elfogyasztott kajától -, én meg rohangálok fel-le abban az elvileg szabad pár órámban is, na pl. ez is egy ok, amiért ritkán frissült mostanában a blog :)

(lesznek képek, kis türelmet plíz :) )

2009-10-20

Na, akkor... első családi

Most épp nyugi van, úgyhogy megpróbálom megírni az Első Családi Nyaralás történetét :)

Szóval most, hogy ilyen sokan vagyunk, úgy gondoltuk, hogy itt az ideje, hogy akkor legyen családi nyaralás. Az első, merthogy Borival voltunk ugyan Svájcban, de az ugye baráti nyaralás volt. Lazák vagyunk, mint a rigalánc, mit nekünk bababarát szálláshely, meg entyemfütty, nagyjából három perc alatt eldőlt, hogy megyünk Sirokra Gyuri bácsiékhoz, kettesben (illetve majdnem hármasban :) ) már voltunk párszor, és szeressük a helyet, a környéken is van hová menni, minden témában, kultúrprogram annyira még úgysem játszik - bár aztán majdnem lett bábszínház, de elállt az eső :) -, kiélhetjük a mehetnéket, meg emberem a ládázhatnékját. Rendben, oké, király, szállás lefoglal.

Összepakoltunk, vittük a Patagóniát, a Tibetet, a nagy batár hátihordozót, berámoltunk a nagy kocsinkba (by Bori), és örömmel vettük tudomásul, hogy ez igen, ez egy igazi családi kocsi, nem elég, hogy állítva befér minden, de még pelenkázni is simán lehet a fennmaradó helyen :) Elindultunk, út közben a kocsi újabb remek családi vonását is felfedeztük - nevezetesen simán hátra lehet mászni a két gyerek közé az első ülésről, akár egy piroslámpányi idő alatt is, még nekem is! és persze vissza - majd megérkeztünk. A környék még mindig szép, Gyuri bácsiék még mindig kedvesek, a szoba még mindig remek. Vacsi előtt elmentünk, megnéztük a pacikat, szerintem innentől kezdve Bori azzal is beérte volna nyaralás címszóval, ha letáborozunk ott a lovaknál, és ő etetheti őket kézből :D természetesen mi voltunk a helyi látványosság, hátamon a kicsivel, meg néha emberem hátán Borival, na de ez már szót sem érdemel :) Vacsi még mindig finom, éljen :) alváshoz a franciaágyhoz odatoltunk egy egyszemélyest, és mindenki együtt, egy ágyban, kényelmesen, szülők nem 10 centin lapjával, élmény volt :) (arról nem is beszélve, hogy kilenckor már aludt mindenki :) )

Természetesen másnap mit is lehetne csinálni, felgyalogoltunk a várhoz. Szépen kiépítették az utat, 5 éve még nem volt ilyen hejderemek, mondjuk lankásabb semmivel nem lett :) természetesen kifogtunk egy iskolai kirándulást, de nem baj, a kölyök aranyosak voltak, ám azon tantónéni logikáját, aki először a bástyába felmenetelhez - meredek falépcső - ketté osztotta az osztályt, merthogy nincs fent elég hely, majd a második csoport _előtt_ felbaktatott, mit sem törődve azzal, ha esetleg a gyerekek hátrafelé lepotyorásznak a lépcsőről, azt máig sem értem. No de mindegy is. Bori felment emberemmel, mi addig Zsomborral bóklásztunk a romoknál - merthogy ő aludt éppen -, aztán közösen bóklásztunk, aztán úgy döntöttünk, ebéd, és irány a "mákics szikla" (by Bori). Ott jól megebédeltünk, Zsombor mélyen elfilozofálgatott a kiflicsücsök mibenlétéről, majd végzett vele. És érdekes, hogy a szalámis zsömle almával az csak akkor ilyen finom, ha már állt egy pár órát a táskában, te meg kellemesen elfáradtál, és éppen jólesően üldögélsz valami embertelenül szép helyen. Lehet kísérletezni otthon, de ez olyan, mint a mamafőztje. Kell hozzá a csillagok együttállása. Hazabaktattunk, kicsit lehangoltan konstatáltam, hogy bizony a bakancs nem szereti immár a jobb lábam kisujját, aztán elmentünk még némi ládázásra.

Aztán reggelre kelvén Zsombor hasonfekvésből felült, egy laza angolspárgán keresztül, azóta is rendületlenül ücsükél, meg ücsükél, és ücsükél, sőt, de ez külön poszt :) úgy tűnik, a jó mátrai levegő ezt hozta ki belőle. Aznapi tervünk az Ilona-vízesés volt, végre is hajtottuk. Elmentünk autóval, ameddig lehet, és utána egy nagyon kedélyes kis kirándulás keretében szedtünk hat mázsa vadgesztenyét (Nézd, ott is van egy cseresznye! - by Bori; az út két oldalán úgy jó másfél kilométer hosszan még gesztenyefák álltak, és dobálóztak, így elég sokszor hangzott el a lány szájából ez a mondat :) ), meg elbattyogtunk a vízeséshez. A vége már nem volt sima terep, a vízesésen túl mi nem is mentünk Zsomborral, a környék megcsodálása - hihetetlenül csodaszép, leírhatatlan, egyszer látni kell vízben gazdagabb állapotban is, azt hiszem - és a csúcscsoki után elindultunk visszafelé, meghagyva a függőleges dolgokat a tapasztaltabbaknak :) visszabaktattunk a kocsihoz, megvártuk a hős ládázókat, ebéd, és vissza, mert már alig maradt idő az aznapi lólátogatásra :)

Másnap kicsit parával indultunk, mert szemerkélt az eső, és elég necces esőben várost nézni két törpikével, de szeretnek minket az égiek, elállt. Egerben kerestünk egy parkolóhelyet, kicsi hátra, legalább megvolt az építkezésen dolgozók szórakozása is, és akkor hajrá. Természetesen ládák után mentünk :) két multit szedtünk össze, egész jó kis városnézés lett belőle. Közben elintéztük Té pólóját is az egri vár aljában lévő pólóboltban, ha valaki arra jár, vegyen már nekem egy Hello Józsi! pólót mégiscsak, köcce :) , nagyon kedves fiatalemberek dolgoznak ott, akik még órákra járnak, meg ilyenek, szomorúan állapítottam meg, hogy megöregedtünk :) Jöttünk-mentünk, bolyongtunk a várban, sétáltunk sokat, családifotóztunk szökőkútnál, fagyiztunk, magamban jegyzeteltem, hogy mit kell majd megnézni részletesen mindenképp, ha már a gyerekek is fogékonyabbak lesznek a mindenféle látnivalókra, aztán hajrá. Kajaszerzés, ebéd egy út menti kis tisztáson :) autókázás, haza.

És felvirradt az utolsó előtti nap, csak nem láttuk a felhőktől. Nem baj, irány a Kékes. Puhányok voltunk, autóval fel, szélviharban ki, egy láda után én bemondtam az unalmast, valahogy Zsombornak sem feküdt a felhős, hideg, szeles idő. Megegyeztünk, hogy a család fitt fele elmegy ládát kergetni, mi meg várjuk őket a kocsival, sőt, esetleg akár le is visszük, ha úgy hozza a sors. Ez izgalmas lehetőség volt, lévén még nem vezettem őlordságát, na de hát sebaj. Zsomborral felmentünk a kilátóba megnézni a felhőket - tiszta Miyajima, de tényleg, kétszer voltam ott, hogy megnézzem a híres-neves kilátást, naná, hogy mind a kétszer akkora tejföl volt, hogy nem hogy a kilátást nem láttam, de a tőlem 3 m-re lévő majmokat se nagyon :) - kocsiban melegedtünk, ő még "vezetett" is egy kicsit :) aztán telefon, hogy hát ha hiszem, ha nem, de ez is multi, Mátrafüred? Jólvan, mondok, akkor próba cseresznye. Gyerek beszerel, autó ez is, hajrá. Hát nem mondom, hogy az utak ördöge voltam, fene kanyargós az az út, volt néha para rendesen, míg ledöcögtem Mátrafüredre :) Családi egyesülés, és némi egyéb láda nyomában elindultunk Fedémes felé. Útközben végre sikerült megnézni a verpeléti kovácsműhelyt, ha arra jártok, feltétlenül, ne tántorítson el, ha zárva van, meg kell keresni a nénit :) fantasztikus dolgok vannak kirakva, évszázados ezmegaz, és a néni nagyon aranyosan mesél. (Itt szeretném kérni, hogy rohadjon le annak a keze, aki képes ellopni egy műemlékből akár száz éves vas szerszámokat, és az se járjon jobban, aki kérdés nélkül átveszi, és fizet érte. Abszurdisztán, nesze.) Fedémes felett vannak hegyek, az egyik tetején pedig egy fa, ott volt a láda. Valami hihetetlenül csodaszép volt az egész, látszott az egész környéken, hogy öles léptekkel közeledik az ősz. Nagy levegő, vissza a kocsiba, és irány a panzió, kicsit nehéz szívvel, mert már csak a pakolás várt ránk. Utolsó vacsora, utolsó alvás a hatalmas ágyban, reggeli, búcsú "Guri bácsitól" (by Bori), és indulás.

Természetesen hazafelé is beficcent néhány láda, de azért csak hazaértünk :)

Jó volt, remek volt, rövid volt, bár azt hiszem, a kicsiknek egyelőre elég volt ennyi ebből a nyaralás dologból :)

De legalább embernek hihetetlen jó találati aránya lett a héten :D

Képek
lesznek töltve, és linkelve, nem lehet válogatni ésszerű mennyiséget :)


2009-10-10

Elmaradás

És nagyon sok pótolnivaló van, mert nyaraltunk is, megvolt a családi első, meg TT is megöregedett, meg egyáltalán, majd beveszem az esti rutinba a 10 perc blogkarbantartást :) de még fényképeket válogatok, mert sok van, és az összesen szépek a kölykök :) Gyakrabban kéne nyaralnunk, szponzorokat keresünk :)

Vigyázat!

Itt van Luca, lányok nagyon jól eljátszanak, most már be is jöttek, mert kint viharos sebességgel jön az ősz. Luca elővette Bori narancssárga Bilibo-ját, és megkérdezte (hiába no, ő már szocializálódott gyerkőc :) ), hogy beleülhet-e.
Bori teljesen komolyan:
- Ahaa. Csak vigyázz, mert ez ilyen narancssárga!