2010-12-23

Elindultunk a lejtőn

Tudtam, hogy a nyavalyás póni után nem lesz megállás, bár még hivatalosan be sem tette a patáját a dög. Szóval mivel nagyon okosan tegnap reggel jutott eszembe, hogy kicsi öcsém lemaradt mindenféle listákról, ma kellett menni neki ajándékot venni, két gyerekkel súlyosbítva. H&M, fiúruhák után persze Borinak is gyorsan két póló, mert az úgyis fogyóeszköz, és ha már sale van, akkor fogjuk vitorlába. Látom, hogy nagyon bóklászik ott, simogatja a ruhákat, meg miegyéb, mondom, van valami, ami nagyon tetszik? Bólogat. Mondom, mutasd. Á, inkább jók lesznek azok a pólók, amik a kezemben vannak. Jól van, akkor menjünk a pénztárhoz. És ez volt a baj. Útban a pénztár felé a gyerek lecövekelt egy asztalka előtt, és mély áhítattal elkezdett simogatni egy.... pillanat, erőt gyűjtök... szóval egy Hello Kitty-s szatyrot!!!! És mivel már jóval előtte kimondatott egy ígéret, így a szatyor velünk jött. Egyetlen pozitívuma, hogy nem rózsaszín, de az a nyamvadt macska egy naon cuki kis rózsaszín pudlival van rajta, konkrétan csomóban hullik a szemöldököm, ha csak ránézek, de a lány olyan boldog vele, hogy ihajj, mutogatta fűnek-fának, lóbálta, meg minden, már tervezgeti, mit visz benne az oviba. Végül is lehetne rosszabb is, a Hello Kitty a halállistámnak csak a vége felé tanyázik.

Liba. De azért szeretem :))

2010-12-20

Tele van a....

Sajnos szavam járása lett, hogy "tele a tököm", és bár küzdök, de azért ki-kicsúszik. Kell-e mondani, hogy a lány le is csapott erre a remek kifejezésre, mondja reggel, hogy
- Tele a tököm ezzel a képpel!
- Bori, ez nem igazán szép, anyának sem volna szabad mondania, csak azért szokott kicsúszni, mert tökfejem van. Mondd inkább azt, hogy "tele van a hócipőm", úgyis van hócipőd, tudod, a nagy, hótaposó csizmád.
Bori ízlelgeti, majd megszólal:
- Tele van a tököm a hócipő csizmámmal!

2010-12-18

Kikkkezdhetetlen :)

Szóba jött a csókolózás ismét.

Anya (nem titkolt provokatív szándékkal :) ): És az oviban szoktál csókolózni a Thomasszal?
Bori: Neeem.
Anya: Miért nem?
Bori: Hát mert a Thomas miiiindenhol csokis, és nem csókolhatom ezért meg.
Anya: Aha. És az Attilával (másik nagy ovis barát) szoktál csókolózni?
Bori: Hát... igen, csak akkor nem engedi, amikor  a Thomasszal barátkozik.
Anya: És akkor mikor csókolózol az Attilával?
Bori: Hát amikor nem barátkozik a Thomasszal.
Anya: Jó, jó, de mit csinál az Attila, amikor nem a Thomasszal barátkozik?
Bori: Hát megcsókol.

2010-12-17

Furi érzés

Tegnap reggel olyan fura érzéssel ébredtem a mellkasom tájékán. Tűnődtem, mi lehet, közeleg a karácsony is, ugye, meg minden, és miután a szakember is megerősített a dologban, elmondom. Izomlázam van a köhögéstől. Ez ölég szar érzés, mell alatt oldalt-elöl nagy levegőnél, köhögésnél, gyerekemelésnél, nyújtózásnál, stb igencsak fájdalmas. Gondoltam magamban, hogy ilyet is csak én tudok, anno majdnem szétvertem a fejem egy teljesen ártalmatlan irodában, sorozatosan vágtam véresre magam a papírlapokkal, most meg izomlázam van a köhögéstől.... hát ennél már csak a gátizomláz lehet hülyébb érzés.

Aztán ma kitapasztaltam, hogy a létező legborzalmasabb része a dolognak, mikor tüsszenteni kell. Na, az mindent visz. Hapci, és 10 perc nyávogás, hogy jájjujjájájájujujujáááááájaj.

Nagyon élvezetes társaság lehetek mostanság :)

Stoppos

Tegnap reggel átszaladt előttünk egy őzike, ahogy mentünk az oviba. Bori lemaradt róla, de váltig állította, hogy látta.

Ma reggel döcögünk lefelé, egyszer csak hátulról:
- Anya, ott szalad egy őzike!!! (nyilván sehol még egy madár sem :) ).... Óóóó, szegényt, küldözi egy róka!!!... Ajajj!... Anya, szólok az őzikének, hogy pattanjon be ide mellém!
- Jó, kislányom.
- Akkor nem küldözi tovább a róka. (jó hangosan) Héééé, őőőőőzikeeee! Pattanj csak be ide! Itt biztonsáááágban leszeeeel!! Hééé!! Na pattanj mááár!!! Na azért! (normál hangon) Na, anya, megvan az őzike, óvatosan vezess most már!

És így mentünk ma oviba, az őzike meg mi.

2010-12-14

Egyébként meg

Egyébként meg tököm tele van ezzel az évvégével, de komolyan.Végre nem kehes egyik gyerek sem (koppkoppkopp), Bori is kezd leszokni a reggeli "jaj, olyan rossz nekem az oviban, nem akarok bemenni" c. műsoráról (ami ajtócsukódás után véget ér, és heveny játszásba csap át, tudom, már lebukott :) ), ember is túl van a baci nehezén (cserébe hatalmasat zakózott, most fáj a térde-könyöke-homloka), tehát logikus, hogy én következzek. Olyan történt, ami szökőévente egyszer szokott, belázasodtam, de igen rendesen, randán köhögök, fáj mindenem, és neeeeem, nem lehetett mondjuk vasárnapig várni, neeeem, most kell, mikor még az utolsó torták várnak rám, és persze gondolom az már-már természetes, hogy eme remek immunhiányos állapotot kihasználta az a dög herpesz is, most már csak az hiányzik, hogy ne ragadjon a gumicukor, és akkor fel is mondok itt azonnal, és keresek egy olyan munkahelyet, ahonnan el lehet menni három nap táppénzre, hogy az ilyesmit kifeküdje az ember :)

Egyébként jól vagyunk :)

Gugli bug

Nem is igaz, hogy a gugli mindent tud. Fél óra eredménytelen kutakodás után beírtam, hogy "hol az a rohadt adatkábel????", de ő sem tudta.

Így most nincs kutyás-macskás kép, így jártatok :)

2010-12-02

Hogy mik vannak!

Bori mandarint eszik. Csócsál, csócsál, egyszercsak meglepve felkiált:
- Anya, ebben narancslé van!!!

Kényszerpihenő

Na szóval kérem, úgy döntöttem, hogy januárban szabadságra megyek.

Zsombor alvási - és akaratérvényesítési - szokásai eléggé kriminalizálódtak (erről majd írok, mert teljesen meg vagyunk lőve), minek következtében a mieink is, ugye, ezen kívül nagyon zsúfolt december áll előttem. Perpill mikor nem tortázok, nem a katatón üvöltő gyereket próbálom valahogy magához téríteni, nem oviba-oviból jövök-megyek, nem a naggyal küzdök, és véletlenül nem alszom, akkor kötök ezerrel, mert van egy-két erősen határidős darab, a Jézuska meg nem tud kötni, kénytelen vagyok besegíteni neki. És ez fog menni karácsonyig. Szóval megelőzendő a teljes totális válságot, eldöntöttem, hogy januárban alkotói szabadságra vonulok, egyszerűen muszáj, mert a kialvatlansággal-fáradtsággal együtt romlik a kreativitásom is, és még ha akad is remek ötlet, egyszerűen a fáradtságtól és/vagy 10 percenként ébredő gyerektől nem tudom úgy kivitelezni, ahogy szeretném. És ez nem jó.

Úgyhogy elnézést mindenkitől, megértéseteket kérem, de januárban csak 1 torta fog készülni: a lányomé.

2010-11-28

Dilemma

Ugye a hétvégi mesematinékkal begyűrűzött hozzánk is a gyerekipar. A táncoló Dórát még ki tudtuk védeni, hogy ó, inkább nézünk Dórát, és táncolunk vele, Barbie ügyben most a tortababatorzót rajongja (hátrányos helyzetű gyerek :) aki nem tudja, a hercegnős torták babája nem teljes baba, hanem csak mint a tévébemondók, derékig humanoid, onnan csak egy műanyag tüske áll ki belőle, hogy bele lehessen szúrni a szoknyába), de eldugtam, mert nekem az munkaeszköz :) de a pónikról nem tudom lerázni. Pontosabban a beteg póniról.

Az egész azzal kezdődött, hogy elfelejtettem neki buborékfújót szerezni, pedig megígértem. És bementünk együtt ovi után a tecsóba, ahol ugye halomban áll a rózsaszín gány így karácsony előtt, ofkorz pónik minden mennyiségben. És meglátta a sokat reklámozott beteg pónit, és kemény perceim voltak, mire sikerült valami kompromisszummal elvonszolni onnan. De azóta állandóan azt hajtogatja, hogy vegyünk, hogy neki kell, hogy majd hozzon a Jézuska, stb. Próbálkoztunk, hogy ide beteg állat nem jön, mert betegek lesznek a kecskék meg a Gubanc, de közölte, hogy el akarja adni a kecskéit, a Gubanchoz meg majd nem viszi ki a pónit. Most ott tart a dolog, hogy írtunk a Jézuskának levelet, hogy karácsonyra hozzon légyszi karácsonyfát, meg egy pónit, csak így, betegség nélkül.

Namost tudom én pontosan, hogy onnan fúj a szél, hogy az ovis barátnőnek is van pónija, ofkorz, szóval lehet, hogy reklámok nélkül is csont itt tartanánk, de a dilemma attól dilemma marad. Vagyis minden - értsd: tényleg minden - elvemmel ellentétben kapjon-e pónit (szigorúan egészségeset), vagy ragaszkodjunk ahhoz, hogy márpedig ide ilyen állat be nem teszi a patáját, legalábbis játék formájában, igazi pónija még lehet. Én hajlok rá, hiszen úgy általában véve tényleg nincsen ilyen tündibündi hányinger játéka egy darab sem, és ha egy darab zenélő műanyag bizbasz minden gyereknek jár alanyi jogon, akkor végülis egy rózsaszín bizbasz is járhat alanyi jogon a lányoknak, meg ugye mindennek az értéke a mértéke, és egy darab póni a többi nem ilyen jellegű játék között talán még nem indítja el a lejtőn. De akkor is nehezen visz rá a lélek, az összes szőröm feláll, és berzenkedik minden idegszálam.

Gondolkodtam én ilyesmin régebben, de annyira távolinak tűnt, hogy nagyon nem forszíroztam egy elméleti megoldást. Aztán a fenéket volt távoli :)

(nyulatkozzatok nyugodtan)

Volna

Mikor Bori este már fáradt, és nyenyereg, szoktuk mondani neki, hogy "aludtál volna délután, most nem lennél ilyen nyüzüge".

Délután hevertünk fent az ágyban, Zsombort altattam, és hát ásítottam egy hatalmasat.
Bori: Álmos vagy?
Anya: Ühüm...
Bori - megrovón -: Aludtál volna délig!

Nem volt jó kifogás, hogy én próbáltam :))))

2010-11-26

Anatómia 2.

- Anya, képzeld, apa haja bele van dugva az orrába!!!

Érdekes megfogalmazása az orrszőrnek :)

A ház őrzője


Mikor Gubancot kiköltöztettük a teraszról, mondtam embernek, hogy fogadjunk, hogy meg fogja találni az előtetőt a garázsfeljárónál - az utcára néz, jól látni mindent, oké nem túl védett, de komondor, vagy mi a szösz, ha védelem kell neki, majd odébb megy.

És bizony meg is találta. Nagyon impozáns, hogy kanyarodik be az ember, és szemben vele, a konyhaablak alatt ott ül/fekszik egy nagy fehér szőrös kutya :) Múltkor mesélte ember, hogy reggel tiszta dér volt az egész tető, kivéve egy kutyányi foltot :) Néha bekukucskál hozzánk a lakásba, és vész esetén a konyhaablakon ki is lehet adni neki a kajáját :D 

Egyébként imádom, ahogy házat őriz. Nem rohan neki vadul őrjöngve a kerítésnek, nem bizony. Áll az előtetőn, és ugat, amíg meg nem szűnik a "vész". Pedig nincs még mindig kapunk, és még így sem rongyol neki még a kóbor kutyáknak sem. Sőt, a múltkor jött Gusztikartács, éjjel, én még világítottam a konyhában, és Gubanc egy hangot nem adott ki, ellenben mikor bekanyarodott a kocsi, felugrott a párkányra, és "bekopogott", csak utána ügetett el fogadni a vendéget. És minket is őriz ám ezerrel, tegnap ovi után Zsombor megpattant, míg becuccoltam, elkezdett skerázni kifele, Gubanc meg utána, és próbálta finoman megállítani, nyilván ebből az lett, hogy kétszer fellökte a tökit, lévén egy magasságban, de nem egy súlyban vannak, de nem bántotta, vagy valami, rohant oda hozzám, hogy menjek már, menjek már, mert valaki meglóg, és oda-vissza szaladgált köztem meg Zsombor között, nem győzött sürgetni :)

Imádom :)

Sok kicsi

Majdnem totál elfelejtettem, nem is értem, már a 10. felajánlásnál vannak. Szóval ismét sok kicsi, katt bannerre, és hajrá!

2010-11-24

Disz iz dö bigining...

...of a bjutiful frencsip :)



Nem, nem megcsaltam az én kis drága, imádott mixerkémet, amit még anyutól kaptam, hanem szegény beadta a kulcsot. Túl nagy volt az elvárás vele szemben. Magamban meg is sirattam, nagyon jó kis gép volt, remekül dagasztott, remekül kevert, meg minden.

Kényszerítő körülmények miatt nem volt alkalmam kivárni a gyászévet, pótlás kellett. Holnap a tettek mezejére lépünk így együtt Piroskával.


Köszönöm a segítséget a résztvevőknek :)


2010-11-22

A család új barátja

A család új barátja már velünk van tán bő egy hete, de csak most jutottam odáig, hogy írjak is róla.

Előzmény:
Imádtam (imádom) a kendőimet, imádom a Hajtkát, ember is imádja a Hajtkát, imádom az onbut. Volt nálam egyszer egy Liliputi csatos, túrázni, konstatáltam, hogy oké, praktikus, meg oké, kényelmes, de olyan nagyon nem hozott lázba. Sem ez, sem a többi csatos hordozó. Beláttam, hogy baromi praktikus, hogy nem lóg sehol semmi, meg hogy nagyon jó, hogy inkább csípőre terhel, mint vállra, meg minden, de nem volt szerelem, nem éreztem azt, amit a Hajtkák, vagy akár a Katja megpillantásakor, hogy márpedig nekem _kell_ egy. Mert minek is kéne? MT-ban is hátamon a gyerek pikkpakk, kényelmes is, ramaty időben úgysem nagyon megyünk sehová, ha mégis, azt azért kibírja, majd óvatosan lógatom a szárakat. És éltünk boldogan.

Na de:
Aztán elkezdődött az ovi, a parkolóban jóóóó kis durva sóder. Zsombor naponta kétszer hátamra fel, hátamról le, kocsiból ki, kocsiba be, MT szárak lógnak, akárhogy is ügyeskedem, még az onbut is képes voltam összekenni, pedig hát... és mikor ki kellett mosni a MT-t, mert filces lett, majd a vadifrissen mosott MT pántjai két nap ovibahordás után megint úgy kezdtek kinézni, mint amin egy félrészeg rinocéroszcsorda tagjai zorbáztak egy sárbanfetrengős legénybúcsú során, döntöttem: kell szerezni egy csatost.

Hogy végül miért Manduca lett, azt most nem részletezném, de végül az lett. Neki sem mi vagyunk az elsők az életében, de ezt mi nem bánjuk :) nem mondom, hogy nem szeretem, mert ez nem lenne igaz, imádom a praktikusságát, hogy pillanatok műve átcsatolni csípőhordozásra (dokinál hej, de nagyon jól jött), hogy megkönnyíti a gyerek sapkavisszaadását a boltból kijövet, hogy nem lóg sehol semmi :) , hogy állítható méretű, így ha egyszer lesz hármaska, őt is tudom benne oviba hordani kicsi korától, meg egyáltalán, millió apróság miatt imádom. Nagyon klassz hordozó.

De nem ezt fogom eltenni az unokáknak, hanem a Katját és a Hajtkát :) és nem azért, mert ez rossz, vagy valami, csak mindezek ellenére sincs meg az az érzelmi kötődés hozzá, mint a többi hordozómhoz. Ez van :) de mégegyszer mondom, hogy mindettől függetlenül ez egy isteni hordozó.

2010-11-17

Bioritmus

Pici fiam a tegnapi napot csakis a mellemen lógva tudta elképzelni, szóval jórészt a kanapén ücsörögtem, pólómban egy gyerekkel (mert nem csak úgy szopizik, á, nem, magára húzza a pólómat közben, így olyan, mintha egy másfélévessel lennék terhes :)) és lényegében minden pólóm jól meg van nyújtva...). Na, azért nem volt haszontalan, elkészült Bori téli sapija, de azért túl nagy aktivitást nem mutattunk.

Gondolom, ezért is van, hogy ma reggel csuda tettrekészen ébredten, hogy én aztán most mindent megcsinálok, hajtogatok, elpakolok, porszívózok, tortát sütök, kekszet sütök, mosógépet rámolok, pókhálótlanítok, meg egyáltalán, mindentmindentmindent megcsinálok, ami szembejön, Zsombor sem lázas, enyém a világ, ide nekem az oroszlánt is. Azért realista vagyok, fejben csináltam egy listát, aztán jutok, ameddig jutok.

Neki is láttam reggel, kölykök éppen még a reggeli molyolásban voltak, illetve hát Bori kucorgott a kanapén, mesét nézve. Kb. a lista 3. szereplőjénél jártam, mikor utam a konyhába vitt, ahol is azt látom, hogy Zsombor fülig benne van a sütéshez olvadozni kitett fél kiló rámában. Gyereken, szekrényen, pulton, padlón diszkrétnek és ízlésesnek éppen nem mondható módon helyezkedtek el a margarinkupackák. Mit tehettem, iszonyat anyázások közepette, tervezett listás lendületet megtörve kármentesítettem.

Unatkozik? Vállaljon gyereket!
:)

2010-11-16

Ajándékozók

Ha esetleg valaki nem tudná, a jó gyerekeknek így télen két "személy" is hoz ajándékot. Az egyik a Télapó, természetesen.

A másik?



A másik Juliska :DDD

(És mikor kijavítottam, hogy Jézuska, kikérte magának, hogy nem, neki a Juliska hoz. Öntudat az van :))) )

Pulcsi

Végre készen van, tök jól áll a hölgynek, és szereti nagyon, hogy olyan nagy a nyaka, mert így nem akad bele a fülbevalójába :) És persze puha és meleg. Az elkészült képek közül higgyétek el, hogy ez a legjobb :D


Barka Talizmán - Szivárvány, 5-ös tű. Egyszerű, egy darabban, fentről lefelé kötött raglán, az útmutató ez a minta volt.

Dínó, szmájli, egyebek

Piglet kért egy tortát (nagyon rutinosan nagyon előre :) ) fiacsának. Levelezünk, levelezünk, egyszer csak jön egy kép, hogy na ilyen legyen, mert ez a kedvenc mütyürje a legénynek. Elsőre meglepődtem, nem tagadom, de aztán arra jutottam, hogy lehetetlen nincs. Még modellt is vettem, kihasználva Zsombor közbejövő névnapját :) Ím az eredmény:



Emellett készült anyu tortája, ami jó randa lett, ellenben legalább finom :) így jár, aki puncstorta készítésénél egyrészt kicsit trehányul présel, másrészt nem vár eleget a fondánra, hanem "folyik ez mán, öntsük, haladjunk" hozzáállással borítja rá a cuccot a tortára. Tanulság: türelem tornaterem. Az ünnepelt azért értékelte, a jószándékot mindenképp :)




Anyukám ezen kívül kesztyűt kapott, amit odaúton a kocsiban fejeztem be :D de kész lett, mire odaértünk. Nagy, meleg, az első kesztyű, amit életemben kötöttem, és ami a legfontosabb, hogy nagyon tetszik neki!! Pedig kicsit izgultam ám. Ráadásul mint kiderült, a kisasszony természetesen elkotyogta már régebben, hogy "kötöttünk neked kesztyűt", de anyukám nagyon okos, úgy tett, mintha nem is hallotta volna :) Ídösanyám, hordd sokáig, egészségben! 



(Lofty wool cable mittens, flip-top verzió susanh02 jóvoltából, Adriafil Candy, 5-ös tű / Lofty wool cable mittens in flip-top version by susanh02 - thank you very much!)

Most nem is szaporítanám tovább a szót, megiszom a kávémat, nehéz hétnek nézünk elébe, Bori itthon, mert beteg, Zsombor így is úgy is itthon, de még beteg is, vidám idők jönnek.




2010-11-15

Nem akarásnak nyögés...

Mert ha nem elégszem meg reménykedve a fürdőszobában lévő Panadollal, hanem összevakarom magam, és kimegyek a kocsihoz a benne lévő Algoflexért, már három órája nem fájna a fejem...

Unom

Igazából tök jó Bori ovija, az óvónénik is szuperek, vannak már barátnők, meg barátok, meg minden, sőt, már aludt (!!!) is bent a hölgy.

De hogy az ovis bacikkal, vírusokkal és körbetegségekkel mennyire tele van már most a tököm, azt el nem tudom mondani, pedig még csak november van.

2010-11-12

Pasik

Tegnap Gubanc fogott egy patkányt. Jöttünk haza az oviból, látom, hogy nagyon jön felénk, és valami lóg a szájában, amit aztán diszkréten le is rakott a kocsi mögött. Kinyitom az ajtót, és ebben a pillanatban már ott is volt a nagy fehér veszedelem, és alig engedett ki, úgy csóvált, hogy féltem, elrepül a feneke, nagy puszikat osztott, elég nagy küzdelem volt kiszállni :) (már nem olyan kis pici aranyos, most már nagy kajla aranyos :) ), innentől meg oda-vissza rohangált a patkány meg köztem, és úgy nézett rám, de úgy, hogy csak úgy sugárzott róla a "Na, ügyes vagyok? Ki a kiráááály?". Jól megdícsértem, meg megdögönyöztem, ő meg annyi méltósággal dobta el magát hanyatt, amennyivel csak egy király tudja :D Ember kiadásban ez volt az elégedett elheverés a kanapén, kézben a királynak kijáró sörrel :D

A másik pasi meg pici fiam, aki mostanában 2, azaz kettő db zöld műanyag traktorral jár mindenfelé (igen, a hátamra is), aludni is. Valamelyik este felmentünk, üvöltés, hogy ő le akar jönni, és kiabálta, hogy "kaka, kaka", de mivel ezt több mindenre is használja, nem tudtam, mire gondol. Na jó, jöjjünk akkor le, derítsük ki. Lejöttünk, megkereste a két traktort a játékhalomban, és elégedetten visszamászott az emeletre. Csak néha vág velük fejbe, és még néhább fekszünk rájuk :D

Ja, és az új Storchenkinder gyapjúkülsőben iszonyatosan férfias, konkrétan úgy néz ki benne, mintha boxer lenne rajta, ugye csíkos is, meg minden :) Nagyon pasis.

2010-11-11

A gentleman

Zsombornak nem túl bő a szókincse, de nem vádolhatjuk azzal, hogy nem udvarias. Abban a kb 7-8 szóban, amit mond, benne van a tess-kösssz, valamint ha valaki tüsszent, akkor mondja, hogy "essss", ami ugye az "egészségedre!" megfelelője zsombiul (na jó, köhögésre is ezt mondja, de hát nem várhatom el tőle, hogy azt mondja, hogy robitusszin...).

Múlt héten, az őszi szünet örömére a kisasszony itthon fetrengett full lázasan, hétfőn vittem vissza dokihoz (ahol kettőjüknek együtt 10 perc alatt sikerült leamortizálni a várót, a rendelőt, és az idegeimet, és ismét rácsodálkoztam, hogy két gyerek nagyobb felfordulással és zajjal tud járni, mint egy bespeedezett makákócsapat). Megkapta a plecsnijét, hogy egészséges, éljen, irány haza.

A délutáni alvásból immár Zsombor ébredt lázasan, mondok dejó, kezdődik a pingpongbajnokság... (m)el(l)vonókúra felfüggesztve azonnal. Ülünk a kanapén, Zsombor lángol, félkómában fekszik az ölemben, lóg a mellemen, egyszer csak tüsszentenem kellett egyet. Erre a gentleman félig kinyitja a szemét, és halódó hangon kinyögi:
- Essssss!
Majd visszahull a félkómába.

Édes pici bogaram :)

2010-11-05

Ebéd

Meg egyébként is nagy segítség a gyerek a háznál, pl. a mit főzzünk? c. örök kérdés eldöntésében is, már ha már tud értelmesen beszélni.

Anya: Vettem ki husit, pörköltet csináljak, vagy brassóit?
Bori: Brassóit.
Anya: Oké, és rakjak bele borsót? (különböző hagyományokkal vagyunk itten brassói ügyben is :) )
Bori: Igen.
Anya: És a sült krumplit mellé rakjam, vagy bele?
Bori: Mellé. (kis gondolkodás) De én csak sült krumplit fogok enni.

Vagyis lényegében babgulyás is lehetne, csak legyen mellé sültkrumpli, hát ehem, köcce, köcce.

Motiváció

Szó se róla, a kölykök tudják motiválni az embert. Már 5 perce győzködtem magam, hogy na indíts a porszívóért, mikor konyhapulton ücsükélő pici fiam földhöz vágott egy fűszertartót.

Akit esetleg érint: az ikeás gömbölyded üveg fűszertartó igen nagyot szól, mikor szétcsattan, házastársi veszekedéshez kimondottan ajánlom (bár kicsit sok szilánkra törik).

(Pici fiam amúgy is országos gazember, tegnap szoros egymásutánban szétkent majdnem negyed kiló vajat a pulton, majd kiborított fél konzerv kukoricát csak úgy a földre - és ez csak töredéke a napjainak. Én a szabad tapasztalás nagy híve vagyok, de azért itt már rángott a szemem igencsak eléggé :) )

Azt meg nem is mondtam,

hogy lett bezonyítványom, csini OKJ-s végzettséggel.

Éljen :)

2010-11-04

Köszönjük, Té! :)))

Szóval megvannak a képek, ezúton is köszönet értük TéTének és csapatának.

Kezdjük a fiatalemberrel, ő a maga komótos módján tudta le az eseményeket. Mikor felöltöztettük, mondtam embernek, hogy remélem, nem fogják pincérnek nézni ebben a szerelésben. Ennek az lett a következménye, hogy innentől kezdve Bori mindenkinek így mutatta be:
- Ő az öcsém, Zsombor. Pincérnek öltöztettük.
:))))

Szóval.

Így kezdte:


Aztán bátor lett:

Aztán szereptévesztett :) de a csokorra váró lányok nagyon kedvesen nem zavarták el a konkurenciát :))


Aztán sokat rohangált, amiről nincs kép, csak egy olyan készült, ahol éppen elkaptam, de ő már menekülne :)


Amikor nem evett és nem rohangált, akkor a maga módján múlatta az időt:


Aztán elfáradt :)


Bezzeg a nővére!

Ő szép volt:

Meg meghatódott:


Meg kevésbé meghatódott :)



Aztán jól beivott :)


Nem csoda, hogy féktelen buli lett a vége :) ez csak egy rövid kis merítés, a személyiségi jogok miatt (mégsem az én esküvőm meg az én vendégeim :) ), de rengeteg olyan kép van, ahol ott ropja a kisasszony.




Gondolom, az ezek után természetes, hogy az esküvőn történt összes vonatot ő vezette, valahogy így:


Hát röviden ennyi.

2010-10-25

Hétvége volt

És ez lassan szinonímája annak, hogy torták készültek :) Az első a tavalyi vonatkatasztrófa tulajának bátyjáé, aki bizony nagy, büszke ötéves lett, és kedvence a puncstorta, ezért aztán azt kértek neki, valami robottal :) A második esküszöm, nem tudom, hogy kié lett, ember kolléganője kérte, de nem a lányoknak, kaptam egy képet, hogy ilyet kérnek, hát csináltam egy ilyet :) (az eredeti torta itt található)





Viszont most lesz egy hétvége, amikor nem lesz torta, színház lesz, legalábbis remélem, semmi nem jön közbe, jessz :) (harisnyát kell vennem, kiszakadt az összes :D )

Ja, meg gyakorlati vizsga második felvonás is lesz. Hát van ez így :)

2010-10-21

A történelem megismétli önmagát

Anno, megboldogult kamaszkoromban a két copf bűvöletében éltem. Hosszú időn keresztül minden reggel nyüstöltem az én ídösanyámat, hogy ugyan legyen már oly jó, és alkosson nekem frizurát. Két copf tarkónál, két copf fejtetőn, két copf befonva, két copf befonva-tekerve (aka macifül :) ), stb. Ehhez tartozik, hogy a hajam nem csak kevés és vékonyszálú, de ráadásul olyan töketlen helyen van a forgóm, hogy komoly mérnöki munka tisztességes választékot csinálni homloktól tarkóig, nagyfejsze használata nélkül :). Ráadásul mivel gimis koromban 5-kor keltem, és 6-kor már otthon sem voltam, a fenti műveletre úgy fél hat magasságában került általában sor, ídösanyám mély sóhajtozásai közepette :)

A másik kamaszkori dilim az volt, hogy márpedig nekem néger férjem lesz, akárki meglássa. Anyu jól viselte ezen tétel hangoztatását, annyi kikötése volt csak, hogy ne nagyon feketét, mert ha éjjel találkoznak a konyhában, megijed a világító szemektől :) de szerintem eléggé helyén kezelte ezt a bolondériámat is.

Teltek-múltak az évek, a két copfból kinőttem, néger férjem sem lett, lett viszont egy lányom, egy helyes kis gombóc, aki töméntelen mennyiségű hajjal született. Amelyet aztán annak rendje és módja szerint el is hullajtott, és nőtt helyette neki finom, vékonyszálú, selymes haja, több, mint nekem, de még mindig nem sörény, és a forgója is pont olyan töketlen helyen van, mint az enyém. Aztán ez a pici gombóc is megnőtt, és elkezdett oviba járni, ahol bizony más lánykákkal is szembesülve rájött, hogy a két copf az igazán nagyon menő és csini. Így aztán reggelente elém perdül, és közli, hogy "két copfot kérek", és ezt általában indulás előtt 5 perccel teszi, copfolás közben izeg-mozog, így aztán, bár nem fél hatkor kell elkészítenem a művet, eléggé megviselődök, mire indulunk.

És az oviban a csoportba járó egy szem néger kisfiúval ölelgetik egymást, és egy emeletes ágyon aludnak.

Akárki akármit mond, a történelem márpedig megismétli önmagát :)

2010-10-20

Zsebek

Ember valamikor megkért, hogy vegyek ki valamit a menősgatyája zsebéből. A következők voltak benne: 2 db usb kulcs, egy bicska, egy memóriakártya. Az én menősgatyám zsebében leginkább pzs (használt, használatlan), 100 forintos, túrórudipapír, fél pár gyerekzokni, és hasonló dolgok vannak.

Szerintem ez alapján elég pontosan le lehet venni, kinek mi a munkaköre :D

2010-10-18

Na akkor....

Mivel túléltem a vasárnapot, megpróbálom összefoglalni, mi minden is történt.

Valahol Michael Jackson sziluettjénél hagytam abba. Ő volt az, Szaska legnagyobbjának.




Apróbb problémák után végül is elkészült, és kellemest a hasznossal alapon az elszállítást követően elmentünk a segítsütimért. Erről Kinga részletesebben írt is, én csak annyit fűznék hozzá, hogy nagyon szépen köszönjük a szíves vendéglátást, a remek beszélgetést, az isteni bablevest, és a gyönyörű dobozt! A sütikről már nem is beszélve, Bori beleszeretett a zöld teásba, iszonyat tempóban nyomta befelé :) (és én személy szerint mély hálával vagyok a csokis kávészemekért!)

Ezután gyorsan letudtam egy írásbeli vizsgát, kötöttem egy koszorúslány poncsót, és még két tortát készítettem, ezúttal Micinek.




És jött a rémálomhét. Szombaton sógornőmék házasságkötése volt a fő program. Ez nem lett volna probléma, csakhogy a péntek estét én a tankonyhán töltöttem, vizsgára előkészülendő, lévén vasárnap gyakorlati vizsga. És péntek este tudtuk meg azt is, hogy ááááá, nem a tavalyi módi szerint fog menni a dolog, hanem 11 óra, három tételsor, tamtaram. Szóval a hét úgy nézett ki, hogy hétfőtől péntekig tortát sütöttem, meg a kettes számú koszorúslányponcsót kötöttem, péntek estétől vasárnap reggelig zabszempozitív voltam, közben szombat délután-este lagziztunk, vasárnap hajnalban keltem, vizsgára el, ott kiderült, hogy ja, bocs, max 8 órát lehet egyben vizsgázni, szóval majd még gyertek, de most ezt így tudjuk le, tételhúzás után a zabszem már nem volt meg, de azért mikor este 8 körül hazaestem, nem kimondottan éreztem magam kommunikatívnak, frissnek és üdének.

Kicsit azért részletesebben is :) szóval esküvőre készülődve kellett venni új tipitopi cipőt, mert a régit kiterhesedtem. Hazahozám, és pár percen belül kiderült, hogy kicsi fiam majdhogynem kecsesebben tud benne járni, mint én :) persze a dolgok nyitja az volt, hogy iszonyatosan tetszett neki, hogy jó hangosan kopog, úgyhogy folyamatosan topogott benne, mint egy icipici Michael Flatley, csak fejpánt nélkül :) Ezután eljött az esküvő napja. Bár voltak pillanatok, mikor aggódtam, de végül is elkészült a torta is.



Összekészülődtünk, irány a papa, ahol át lehet öltöztetni a kisasszonyt. Nekem úgy 10 perc után bevillant, hogy basszus, nem töltöttem be a díszmunkának valót, na mindegy. Tortát leadtuk, Bori átöltözött, a két csaj ott parádézott a szépruhában :) némi problémázás után el is indultunk, szertartás. Ember kint volt Zsomborral, mert ő kezdte nem élvezni a helyzetet, bevonulás. Bori, Luca elöl, szépen, édesen-aranyosan, majd teljesen magától értedődően helyet foglaltak a jegyespárnak és a tanuknak felállított négy székre :) azért csak mindenki a helyére került, és innentől fogva 5 percenként böködtem a lányt, hogy "ne bányássz!" meg "szállj már ki a szádból!" meg ilyesmik :) az elsőnél még próbált tompítani azzal, hogy visszasuttogta, hogy "anyukám, szeretlek" :)) Nagy meghatottsággal lement a szertartás, irány a vacsi. Na most elég nehéz helyén tartani 3 örökmozgó gyereket, nem is sikerült, annyit sikerült elérni, hogy mikor éppen hoztak kaját, akkor nem rohangáltak, nehogy baleset legyen. De aztán eljött az este zenés-táncos része, és Boriról pillanatok alatt kiderült, hogy hatalmas partiarc, végigtáncolta a zenés idősávot. De nem ám pörgött ott a placcon magában, dehogyis, amint kitapasztalta, hogy is megy ez, felkért minden szimpatikus vendéget :) (képeket majd kunyerálok Té kartácstól :) ) Zsombor egy idő után elaludt a hátamon, Luca is álmosodott, gondoltuk, tortabontás után lépünk, na most itt némi nézeteltérés volt, mert Luca már jönni akart, hogy játszon még a cicákkal (haha :) ), Bori meg még táncolni :) úgyhogy Bori kapott egy utolsó táncot az ifjú férjjel, aztán eljöttünk. Kölykök fektetve, hiperszupergyorsan betöltöttem a tortát másnapra, mélyhűtőbe be, és egy nagyon-nagyon rövid alvás után már ébredés is volt, sajnos Zsombornak is.

Tortát bekentem gyorsan vajkrémmel, összekészítettem még a maradék szükséges dolgokat, és hajrá. Suliba be, előkészület, tételhúzás, nagy kő le a szívemről, mert igen, igen, megéri pozitívan állni az élethez, a négy-öt bármikornyugodtanhúzhatom tételből, amikre koncentráltam, sikerült húznom :)) Minden jól ment, leszámítva, hogy képtelen voltam tisztességesen feldíszíteni a kastélytortát, ami vérciki, de ugye én mindig ilyen marhaságokkal tudom megszívatni magam, négyszer szedtem vissza. Ezzel kicsit megcsúsztam, de még mindig nem én voltam az utolsó. Értékelés után elosztottuk a felhalmozott javakat, és irány haza. Két kolléganőt fuvaroztam egy darabon, hát volt egy olyan érzésem, mintha épp egy 200 fős lagzi süteményrendelését szállítanánk le :D Csodával határos módon hazaértem, beestem, egy óra múlva már aludtam, mint akit fejbesomtak.

Bori pedig ma volt először délutános az oviban. Aludni nem aludt (nem mintha vártam volna), de rendben-csendben pihent, és már ez is több, mint amire itthon hajlandó. Ez a teszthét, aztán meglátjuk.

Nahát, nagy vonalakban ennyi történt. Most élvezem a rám szakadt nyugalmat :D

2010-10-03

Távirat

A karmámnak üzenem, hogy köszike, attól, hogy pár nappal későbbre rakta a dolgot, semmivel sem érintett kevésbé rosszul :)

De persze megoldottam.

2010-09-28

Karma-kóma

Ezt muszáj.

Szóval, a nagykocsi kapott vonóhorgot, úgyhogy nyertünk egy kört az okmányirodába. Tegnap leadtam a lányt az oviba, és el is mentünk Zsomborral, voltak jópáran, várakozunk, várakozunk, mikor is kiderül, hogy bug van a rendszerben, forgalmi meg papír itt van, de se meghatalmazás (én vagyok a hülye), se rendszám (emberem a nemszólt :) ). Szóval haza.

Ma reggel rendszámmal és meghatalmazással felvértezve elindultunk az oviba, ahonnan aztán én haza is jöttem Zsomborral a forgalmiért és a papírért :) sebaj. Okmányirodába be, kellemes meglepetés, kong az ürességtől, nahát, és tényleg pikkpakk meg is voltunk a papírokkal, aszondja a néni, itten vannak a csekkek, gyorsan posta, aztán soron kívül hozhatjuk vissza. Postára átkutyagoltunk, ahol írd és mondd, 2, azaz kettő darab ablak volt nyitva a jelen lévő kb. 40 emberre. Na sőn, nehogy ne kelljen valahol sorbanállni hivatalos ügyintézés közben, mert az nyilván nem is nálunk lenne. X idő után befizetünk, visszakutyagolunk, csekkeket leadtuk, aláírtam, megkaptam a szép új matricával ellátott rendszámtáblát. Mondom a fiamnak, hogy mit szólna, ha ellépnénk a pékhez valami reggeliféléért? Nem érkezett tiltakozás, úgyhogy elbattyogtunk szépen, úgy rendszámostul, mert a kocsi messze állt, megvettük a reggelifélét, visszasétáltunk a kocsihoz a város másik végébe, ahol is bevillant, hogy a rendszámtábla, a szép új matricájával egyetemben a péknél maradt. Na jóóóóóóóóóóóóóóóóó. Kocsiba be, kocsival vissza, pékhez gyerekkel nyakban berohan, rendszámtáblát felkap, kocsiba beül, és csak röhög, csak röhög csak röhög :))))

Szóval itt tartok most, még csak 11 óra, és ma este szeretném megcsinálni Michael Jackson sziluettjét vajkrémből, úgyhogy erősen remélem, hogy a karmám már elégedett a mai napi szívatási együtthatómmal :)

2010-09-24

Szolg. közl.

Ha esetleg véletlenül valaki fejében megfordulna az elkövetkezendő pár hétben, hogy hínnye, de ritkán van poszt, azzal közlöm, hogy élünk, virulunk, csak én most eltűnök egy időre a vizsgák, torták, és a "kössük koszorúslánypocsót, de rohadt gyorsan, hátha hideg lesz" projekt Bermudát is megszégyenítő háromszögében.

Maradjanak velünk, a reklám után visszajövünk :)

2010-09-21

Nyertünk, nyertünk!!

A tavaszi bealvós vígaszág után idén már felkészülve álltam neki a segítsütis licitnek, ééééééés nyertem is!!! Ezúton is köszönöm kreativkid.hu-nak a kemény utolsó percet, szerintem leginkább az döntött, kinek milyen gyorsan frissített a gépe :) és hát elnézést.

Szóval nyertem, mégpedig Mamihami csokis-mentás és zöldteás kekszeit.

És ami a nem mindegy, hogy ember is nyert. Neki szimpatikusabbak voltak Cecile ischlerjei, úgyhogy arra is nyomtam licitet még az elején, de a véghajrában nem tudtam figyelni mind a kettőt. Mivel éppen ébren volt, 23:56-kor megkérdzte, hogy licitáljon? Hát, ahhoz regisztrálni kell, de hát a 21. században ez nem lehet probléma... 23:58-kor ott is volt a licitje, és megnyerte az ischlereket :)

Le a kalappal a Segítsüti csapata előtt, köszönjük a lehetőséget!!! Várjuk a folytatást :))

(A T. Olvasó meg csak kattintson a bannerre, és nézzen körül, nem csak licittel lehet segíteni ám :) )

2010-09-19

Segítőkészség

- Gyere Bori, rakjuk ki a képeket a blogra!
- Jóóó! Én adogatom neked őket, te meg kirakod!

2010-09-18

A hobbicukrász fia

Zsombor egészen elképesztően alkalmazkodott ahhoz, hogy egy hobbicukrásszal él egy fedél alatt. Szinte korlátlan mennyiségben képes keverőeszközöket, tálakat, és ilyesmiket "mosogatni" - mivel a tortákból általában úgysem eszik, belefér -, de ezt most csak korlátolt mennyiségben dokumentálnám:



És tökéletesen tisztában van a kézimixer mibenlétével, használatával, és azzal, hogy a végén le lehet nyalni a keverőszárakat :) Az, hogy milyen szinten van már a konyhai ismeretek terén, tegnap lett világossá: szépen kivette a szekrényből a tálat, meg a mixert, a mixert beletette a tálba, és brünnyögött neki. De nem akart működni a dolog, úgyhogy kivette a vázat is, rárakta a megfelelő helyre a tálat, mixer ismét bele, és újra dülöngélés és brünnyögés. Mikor kezdett kicsit elvadulni a dolog, elraktam a szekrény tetejére az eszközt, nem egy Kitchen Aid, de nagyon szeretem, és nélküle igencsak meg lennék lőve, szóval itt tettem pontot a fiam kreatív működésére. Zokon vette, kell-e mondanom? Majd holnap elővesszük :)




Zoologuslányka

Igen, megint Bori :)

Előtanulmányként nem árt tisztában lenni a Go, Diego, go! c. remekművel, aki nem néz szombat-vasárnap reggelente TV2-t (nemtom, egyéb helyeken mikor megy), annak dióhéjban annyit, hogy Diego egy állatmentő kisfiú, és van neki mindenféle szuper kütyüje, amik sokat könnyítenek a dolgán. Ilyen kütyü Klikk, a fényképezőgép, aki, miután megtalálja az éppen bajban lévő állatot, azt mondja, hogy "Mondjátok meg Diegonak, hogy megtaláltuk a bajban lévő _________-t." Vagy valami ilyesmi.

Szóval egyik reggel zuhanyoztam, azzal gondolom mindenki, akinek valaha kicsiny gyermeke(i) volt(ak), tisztában van, hogy ez bizony össztársadalmi esemény. Vagyis Bori is ott volt, kezében a mobilommal, amivel nagyon profin tud fotózni. Kiszállok, törlöm a hajam, mondja a lány, hogy le akarja fotózni a kócos hajamat, mondom, oké. Fotóz, aszondja:
- Mondjátok meg Diegonak, hogy megtaláltuk anya sűrű haját.
Nahát, milyen kis édes, gondoltam magamban, aki ismer, tudja, hogy nem igazán én vagyok a Revalid reklám ideális alanya. Jön-megy, én közben már öltözködöm, fehérneműben fésülködök, mikor megjelenik mögöttem, hallom, hogy fotóz, majd a következőt hallom:
- Mondjátok meg Diegonak, hogy megtaláltuk a BUGYIS ÁLLATOT!!!

:)

2010-09-17

Hogy is mondják...

...a primadonna férfi párját??? Mindegy, a fiam kezd efelé tendálni. Ugye írtam a sajátos problémamegoldásáról, nos, most már kezd akarata lenni, ami nem baj, de késztetése is, hogy kísérletezzen, mit lehet, meddig, kivel... konkrét példa fél órával ezelőttről: kinyitottam a hűtőt, ő egyből eléállt, és úgy gondolta, hogy akkor ő leltároz. Elkezdett pakolászni, vagy csak számba vette a dolgokat, mutogat, hogy "e" meg "e", és mikor becsuknám, akkor befeszít, kértem, hogy menjen arrébb, fejrázás, hangos ladiladiladi, majd miután megfogtam, és arréb raktam, térde ereszkedett, ívbe feszült, és úgy üvöltött, mint akit elevenen nyúznak. Aztán felült, előre dőlt, továbbra is üvöltött, csapkodta a padlót, és csak visított, csak visított, néha felém sandított, látta, hogy semmi reakció, még egy kicsit visított, otthagytam (persze közben elmondtam párszor, hogy sajnálom, de a hűtőajtót nem hagyjuk nyitva csak azért, hogy ő nézelődjön, nézze meg addig, amíg nyitva van), továbbra is visított, visszamentem hozzá, felnyaláboltam, elvittem a kanapéra, és abbahagyta, de iszonyatosan sértődötten nézett rám, hatalmas, könnyel teli, kivert kutyus szemekkel, hogy "látod, mitt tettél velem, látod???"

És ezt képes eljátszani minden egyes hűtőajtónyitásnál (szabadon behelyettesíthető bármilyen tevékenység korlátozásával).

Kiakasztó.

2010-09-15

Virsli

Borinál most éppen virsliőrület van, eszméletlen mennyiségeket nyom. Normális, időnként a kajával monomániás gyerek, hiába no.

Ma volt ugye az első nap, hogy bent ebédelt. Kicsit korábban értem oda, mert nem tudtam, pontosan kábé mikorra is kell menni, szóval hallgatóztam. Csend, tányércsörgés, anya megkönnyebbül, majd egyszer csak visítás, és az eltéveszthetetlen "nem akarooooom!!!". Jesssz, na kinek a kicsiny lánya az egyetlen, aki süvít, na vajon? Na mindegy, nem megyünk be, lássuk, mi lesz belőle. Egy idő után csend, meg tányércsörgés, még egy kis visítás, aztán megint csend, aztán az egyik óvónéni kijött, ment a másik terembe, mondta, hogy megoldották. Végül aztán kijött a hölgy, kérdezem, hogy hát mi volt ez a koncert, mondtam, hogy mire befejezi az ebédet, itt vagyok. Erre az óvónéni felvilágosított, hogy az volt a probléma, hogy nem virsli volt az ebéd :))))

Délután mentünk apához, mert nekem gyerekeknek tilos programom volt, előjött megint az ebéd-téma, próbáltam vigasztalni a lányt, hogy
- Biztos lesz majd olyan, hogy virsli is lesz ebédre.
Bori "világ gondja a vállamon" nagy sóhajjal:
- Nem hiszem anya, hacsak nem veszünk nekik, és visszük be.

Khmkhm :)

Varietas...

Ma volt először Zsomborral kettesben programunk. Míg Bori az oviban volt, mi elmentünk újra Ringatóra. Ugye Zsombor is járt már pár hetes kora óta, csak aztán Bori elkezdte látványosan unni, úgyhogy egy darabig nem mentünk, aztán nyári szünet, na de gondoltam, majd most. És mentünk, és ismét ledöbbentem, hogy mennyire nagyon különböző az én két gyerekem. Borival ilyen idősen konkrétan csak azért voltam ott, mert nem tudott egyedül odajutni :) de bevonultunk, és onnantól ő a ringatós nénivel játszott, vagy saját magának csinálta a dolgokat, vagy akármi, de velem véletlenül sem, és simán lenyomot három Ringatót egymás után. Igaz, nála nem voltak nagy szünetek, és a kezdetektől egyedül volt. Zsombor 10 perc után hozta a cipőnket, hogy menjünk, persze aztán a játékokban benne volt, de el nem hagyott volna 5 lépésnél távolabb, állandóan visszarohangált, ölemben tombolt, stb. Mondjuk az is igaz, hogy eddig még sosem volt egyedül, mármint Bori nélkül ilyen helyen, és hát azért elég régen volt az utolsó alkalom, még ha volt is közben zenés továbbképzés Dalolka formájában. Kíváncsi vagyok, hogy pár alkalom után mit fog lépni, marad-e ilyen nyenyere, vagy előjön a kalandvágyó énje, mindenesetre nagyon érdekes figyelni őt.

Egyébiránt meg akkora franc, hogy csak na, totálisan ráállt a női reakciókra - azaz probléma esetén az első megnyilvánulása egy velős, hátborzongató "vérfarkasok esznek, segítség!" jellegű sikoly, és a problémán azt értem, hogy mondjuk például elakad a kicsi babakocsi egy fűcsomóban, vagy nem tud kirángatni valamit valahonnan. Ezen kívül ha vernyog, már egyáltalán nem biztos, hogy a nővére a ludas, simán lehet, hogy ő kezdi a balhét. Állandóan pakolni kell előle, már azon gondolkodom, hogy a fafödém gerendái közé szerkesztek valami tárolót, mert tolja a felállókát, áll a konyhapulthoz, vagy a mosdóhoz, és már pakol is, mindent, amit elér. Ha esetleg semmi nincs a keze ügyében, akkor visít, hogy ő a pulton akar ülni, stb. Így másfél évesen a szókincse a következőkből áll: anya (ez apára is értendő), cici, cica, csüccs, tess, ééééééééés Dezső! (az összes kecskére és birkára vonatkoztatva :) ). Hát, nem is tudom, szerintem nem kell kommentálni :)

2010-09-14

És elérkezett ez is

Ma reggel a lány minden hiszti nélkül felöltözött, és két nagy puszi után vigyorogva, virgoncan beskerázott a terembe :)))

Holnap előrébb lépünk, ebéd a terv. Drukkoljatok.

2010-09-12

Egy nehéz hét vége

Neeeem, nem a torták miatt volt nehéz. Hanem mert az én pici büdösbogaram elkezdte az óvodát. Volt minden kérem, a simán bemenéstől az üvöltő gyerek rólam történő lefeszítéséig, de mivel minden alkalommal vigyorgós hazajövetel volt, és lelkes "holnap is jövök" integetés, annyira nem lehetett rossz. Persze aztán nekünk reggelente ment a "márpedig én ugyan nem megyek többet oviba" műsor, és gyanítom, hogy ez még menni is fog egy darabig, de én megkeményítem a szívem, és hát azért már javul a helyzet. Már mesél a többiekről, hogy miket mondtak, miket csináltak, én kezdhetem a multikulti nevelést a csoportban lévő fekete kisfiú miatt ("Neem, biztos van neki neve, azon kell hívni, nem Csokisnak, annak biztosan jobban örülne"), szóval belevágtunk, benne vagyunk. A takarórongyi, amit horgoltam neki, egyelőre nem került bevetésre, igaz, még az ebédig sem jutottunk el :) a legtöbb, amit ott volt, talán 3 óra. Na de majd szép lassan, nem rohanunk sehova.

Maczy művek már megen...

Igencsak zsúfolt volt az elmúlt hét. Konkrétan ezek születtek:






Az első ovis szülinapra készült Zalánnak, és mint kiderült, ebből a standard, 24 centis tortából evett az egész óvoda, kb. 100 gyerek :) ugye az óvónénik ügyesen szeletelnek :) szóval elmondhatom, hogy már sütöttem százszeletes tortát :D A második ugyancsak Zalánnak, csak a pártira (úgy tűnik, ez most a duplatorták időszaka, lásd a Micimackósok :) ), annyi kikötés volt, hogy Shrek legyen, és nagy, aztán megbeszéltük, hogy mocsaras. Miközben próbáltam megformálni Shreket zöld marcipánból, igencsak elábrándoztam, hogy vajh nem jártam-e volna jobban egy alapfokú szobrásztanfolyammal, vagy ilyesmivel, nagyon küzdöttem :) azért remélem, felismerhető.

A harmadik pedig Borinak készült, annak örömére, hogy már egy hete oviba jár (erről még később). A rendelést a kisasszony adta le, idézem: legyen rajta sok-sok virág, KÉT pillangó, és EGY napocska. Korrekt ügyfél, pontosan tudja, mit akar :) tetszett neki. Végül is nekem is, ma reggel még csak a piskóta volt meg, extragyorsan elkészült, nem agonizáltam rajta annyit, mint szoktam :DD

Most nem nagyon van kedvem bekapcsolni a sütőt, meg elővenni a kézimixert :) 


2010-09-05

Kutyapszichológus

Ülök a teraszon, Bori a fűben Gubanccal. Gubanc fekszik, Bori mellette ül, és simogatja. Egyszer csak a következőt hallom:
- Gubanckám, ne haragudj, hogy elhoztunk az anyukádtól meg az apukádtól, de nekünk is kellett egy kiskutya. És most még kicsi vagy, de gyorsan meg fogsz nőni, és akkor majd nekem jössz, mint a Dezső, jó?

:))))

Most ilyen...

2010-08-29

Gubanc van

Mától Gubanc van a családban.

Konkrétan ő :)







Hosszas várakoztatás - mármint mi várakoztattuk - után ma végre megérkezett. A család 3/4-e ment el érte, hazajöttek, kiszálltak, és Bori azonnal le is rohanta. A teraszon próbáltuk feloldani, melléültem, simiztük, pár perc után úgy gondolta, hogy akkor ő most öleb lesz, és se szó se beszéd, beleült az ölembe :) aztán lassan összeszedte a bátorságát, és előbb a teraszt, majd a ház közvetlen közelében a kertet fedezte fel, már amennyire Bori hagyta, ugyanis jó 2-3 órán keresztül nem lehetett levakarni a kutyáról. Nagyon komoly fenyegetések árán sikerült csak leszerelni egy kicsit, hogy szegény kutya önmagától is hagy nézzen már körül. Gubanc ezt ki is használta, gyorsan talált egy lukat a sufniban a cuccok között, amit Bori nem tud megközelíteni, és ott pihengetett. Estére jó komondorhoz méltón feléledt kicsit, tovább ismerkedett a macskákkal, akik nem túl lelkesek a dolgot illetően, elhordott két cipőt a kertbe, de nem rágta meg őket - azt hiszem, elég hamar cipőfegyelemre fog oktatni minket, lehet, hogy végre nem kell majd halom cipőn keresztül beesni az ajtón :) - és most a kb. zárható teraszon éjszakázik, meg még egy pár napig. Egyelőre elég nyugis, pont, mint mikor kiválasztottuk, aztán majd meglátjuk.

Reméljük, hosszú, gyümölcsöző, boldog kapcsolatunk lesz :) és köszönjük Meliéknek.

2010-08-28

Ez milyen már....

Megvettük a lánynak a benti cipőt az oviba, egy szandi lett, narancssárga, apró kis virággal.

27-es. Mert most hord 26-ost, és igen nagyon koppos.

Eszem megáll, kiscsoportos kislány, mindjárt 27-es lábbal.

Remélem, azért nem kell majd a nyolcadikos ballagására 42-es kopogóst keresni....

2010-08-27

Hirtelen felindultunk

Ücsükéltünk itt egy este, mikor Bori a mamáéknál volt, élveztük a csendet. Egyszercsak megszólalt az uram:
- Bori szeptembertől ovis lesz.
- Hát igen.
- Akkor... nem megyünk szeptemberben nyaralni, mi?
- Hát, nem igazán lenne szerencsés.
- Hm... akkor menjünk most!

Úgyhogy hiperszuper gyorsan eldöntöttük, hova, mikor, szállást lefoglaltuk, két torta közt fejben listáztam, hogy mit kell vinnünk, szombaton még parádéztunk egyet Zsámbékon a tűzoltóknál, aztán a vasárnap délelőtti lázas pakolás után nekivágtunk. Az úticél: Bonnya, Somogy Kertje. Megérkeztünk, elfoglaltuk a nagyon klassz szobát,  majd elindultunk tejet szerezni a két kiskorúnak. Vasárnap délután ez nem is olyan könnyű feladat ám, végül az igali fürdő mellett találtunk boltot. Visszatérés, és vacsi. Na most előre szólok, hogy ha esetleg valaki megszáll a Somogy Kertjében, és a vacsi is benne van a pakkban, az vagy önuralmat vigyen, vagy valami emésztésserkentőt, mert eszméletlen jól főznek, és a svédasztalos rendszernek hála az ember igen könnyen túleszi magát a "hm, ez is de jól néz ki, ebből is egy kicsit" jegyében. Illetve most előre elmondom, hogy a szállás teljes mértékben ötcsillagos volt, tiszta, kellemes szoba, nagy fürdő, fullos gyerekcucc az utazóágytól a wc-szűkítőig, egy csomó játék az étterem előtti teraszon, etetőszékek, arrébb játszótér, van szabadtéri medence, jakuzzi, van szauna, biliárd, pingpong, lehet bérelni bringát, szóval teljesen nagyon komoly az egész, és azt meg már meg sem említem, hogy az utolsó este mire vacsizni mentünk, már ott volt az asztalunkon a "szokásos" italrendelésünk. Szóval egy hatalmas nagy csillagos ötös és tapsvihar a Somogy Kertjének!








Másnap reggel nekiálltunk eldönteni, hogy mit is csináljunk az elkövetkezendő pár napban. Elsőként Kaposvárra néztünk el, ismét a geocaching-közösségre bízva a vezetést: mentünk a ládák után. Végül csak a belvárosi séta lett meg, de jó hosszan, valamint megszületett a nyaralás abszolút tanulsága is, miszerint akárhány hordozót is vihet magával az ember, ha apa csak egy van :) Kerestünk még Észak-Somogy turistatérképet, de nem volt sehol, illetve gyerekaltatás címszóval elnéztünk a Katica tanyára, ahol is megállapítottuk, hogy ez egy egész napos program lesz. Aztán meglátogattuk még emberem egy ismerősét Nágocson, majd a szokásos haza-vacsi-kifekvés :)







Másnap nem is teketóriáztunk, elrobogtunk a Katica tanyára. Mivel Bori aznap reggel hatkor kelt, valahogy sejtettük, hogy nem lesz teljesen nyugis a nap, de azért volt meglepetés így is. Szóval nekivágtunk a tanyának, megismerkedtünk Vilivel, aztán felsétáltunk a rackajuhokhoz, ahol apa és Bori csúsztak a drótkötélen, meg lánchidaztak, elmentünk a tyúkok mellett, megismerkedtünk Anikóval, a kis rackajuhokkal, a helyi kecskeállomány egy részével, láttunk icipici malacot, nagyon nagy malacot, gyöngytyúkokat, nyulakat, libákat, aztán elmentünk a szabadabban legelésző kecskékhez, meg a malactanyához, ahol sok-sok malac rohangált mindenféle méretben. Felsétáltunk a lovagvárhoz, ahol is valóra váltottuk az álmunkat, és legalább pár másodpercre kalodába csuktuk a lányt :) itt már kezdett fokozódni a helyzet. Végül megegyeztünk, hogy elmegyünk pihenni egy kicsit, aztán délután visszajövünk még Anikóhoz. Ebből az lett, hogy elmentünk autózni, ember elsétált Zsomborral egy ládához, ahová Bori nem akart velük menni, aztán amint eltűntek a láthatáron, már visított is, hogy de ő is velük akar menni, ááááááááá, és nem is hagyta abba, és itt már éreztem, hogy valami nem kóser. Apáék visszaértek, kocsiba be, indulás, Bori hamarosan elaludt. Mi pedig autóztunk egy kört. Olyan helyeken voltunk, ahová nem vezet kétsávos út, és utcanév helyett egyszerűen csak sorszámozva vannak a házak - ha eddig azt hittem, hogy mi messze lakunk, hát tévedtem. Gyönyörű helyek, Bánya ráadásul a Zselici Csillagoség Rezervátum közvetlen közelében van, elmondhatatlan, nincs az a horvát tengerpart, ami felveheti ezekkel a helyekkel a versenyt. Közben a kisasszony is magához tért, indultunk vissza a tanyára, hogy egy gyors ebéd után folytassuk a körbejárást, mert hát a délelőtt konkrétan nem volt elég :) csakhogy Bori nem akarta, és ekkor már jól láthatóan nem volt jól. Kocsiba, gyógyszertár, lázmérő, lázcsillapító, vissza a szállásra, és igeeeen, természetesen full lázas. Remek kis befejezése a napnak.












Átvészeltük az éjszakát, reggel kapta a lány a lázcsillapítót, gondoltuk, akkor ez lesz a döglős nap. Igenám, csakhogy lázcsillapító hat, és mivel más baja nem volt, ez azzal járt, hogy a kisasszony visszaváltott túlmozgásos zsákbolha üzemmódba, és elkezdték lebontani a szobát az öccsével karöltve. Szóval mégiscsak összepakoltuk őket, és autós-ládázós napot csaptunk. Először is elmentünk Somogydöröcskére, ami egy nagyon szép, sátortetős kockaház, meg gipszangyalkás vártoronyos ház mentes falu, innen tovább Törökkoppányra, ahol a változatosság kedvéért most Bori ment emberrel a ládához, mivel Zsombor aludt :) a ládán kívül találtak sok-sok gombát is (meg sok-sok szemetet, éljen a gyerektábor, vagy a többi kedves ember). Átmentünk Andocsra, ekkor készült ez a kép emberemről, megörökítendő, ahogy mondhatnók a legtöbbet láttuk abban a pár napban :) megnéztük, mikor nyit a fagyis, mert az ember szerint kihagyhatatlan - ugye ő néha jár erre-arra az országban -, aztán összeszedtük a helyi multi pontjait. A XV. sz-i templom igazán gyönyörű volt, innen a kálváriára sétáltunk fel. Aztán át ismét át Nágocsra, a Zichy kastélyba, pontosabban a parkjába. A kastély épülete nagyon impozáns, kár, hogy olyan állapotban van, amilyenben, a park pedig számos gyönyörű fát rejt. Hazafelé megálltunk fagyizni - sajnos nincs kép arról, ahogy Zsombor fagyizik, bár úgyis videó lenne a megfelelőbb :) -, aztán hajrá tovább, mert már látszott, hogy Borinak lassan jobb lesz az ágynyugalom. Visszaértünk, eldőlt mindenki, én magamra húztam két takarót, és hidegrázós félkómába estem, ebből késő délutánra lett egy hőemelkedés, ami nálam nem jó hír, nehezen lázasodom, és nem is túl magasra, de akkor az öregisten sem viszi le. Előrelátóan hűtőfürdőbe be, didergős vacsi, és sok takaró alatti éjszaka. Nem akarja az ég, hogy nyugodtan nyaraljunk.








Utolsó nap reggelén felkeltünk - fél nyolckor, emberek, nem hatkor meg nem fél hétkor!! -, mindenki láztalanul, majd reggeli után feltettük ismét a kérdést, hogy nos, mit is csináljunk. Igal és a fürdő kimarad, ez már biztos, akkor mi legyen? Ilyen esetben természetesen forduljunk a család bölcséhez, úgyhogy megkérdeztük Borit, hogy hova szeretne menni. A válasz: az állatokhoz, vissza Anikóhoz. Na jó, akkor Katica tanya reloaded, de akkor most már ejtsük meg Szennát is, mert hétfő óta szemezünk vele, csak nem akart összejönni. Indulás, Szennára megérkezünk, falumúzeumba be, és szem-száj tátva marad, áll leesik. Aki még nem járt itt, az legyen szíves, és feltétlenül járjon. Valami fantasztikus módon lettek "újraépítve" a házak, a porták, mert nem csak házak vannak, de teljes porták bizony, melléképületekkel, ólakkal, górékkal, méhessel, rengeteg használati tárgy a gyönyörűséges ládáktól kezdve a kutyaközönséges mosóteknőkig, a gyerekállótól - a holdkomp őse :) - a mestergerendára rögzített evőeszköztárolóig, a cserépkályhák, a kemecék, a pitvarok faragott oszlopai... hihetetlen az egész, hihetetlen, hogy százötven éves tárgyak állnak ott, 150 éves gerendák alatt. Mai szemmel nézve hihetetlen az is, hogy nem vakultak meg az ablaktalan vagy minimálablakos füstös konyhákban, főleg télen, hogy milyen egyszerű, de mégis mennyire praktikus volt a berendezés, nekik biztos nem voltak ilyen "hova rakjuk ezt a doboz valamit, amit nem dobunk ki, mert biztos jó lesz még valamire, de igazából fogalmam sincs, mikor és mire" problémáik. A gépparkban műemlék gépek sorakoznak, a lóvontatta járgányoktól a gőzgépen át a különböző belsőégésű motorokig, sok közüllük még az 1960-70-es években is használatban volt! Kissé odébb a "szőlőhegyen" pihengetett egy csapatnyi racka, aztán még két présház, szintén fantasztikus felszereléssel, és végül a temető, nagyon szép és nagyon megindító fejfákkal.

Bori is megindító hangokat adott ki, jelesül borzalmasan unta már, amit nem csodálok, azért ez nem a legérdekesebb program egy 3,5 évesnek, úgyhogy mentünk. Ismét útba ejtettünk néhány ládát, aztán irány Patca és a Katica tanya. Végigjártuk az akadálypályát is, bolyongtunk a kukoricalabirintusban, most hármasban drótköteleztek :) simogattunk kicsi bárányt, Zsombor összeveszett a lejtővel, egy istennek nem tudott egyenesen járni rajta :) és persze visszatértünk Anikóhoz és a többiekhez. Mikor már mindenki nagyon fáradt volt, lesétáltunk még a tóhoz, pár fotóra, aztán irány haza (és itt mutatnám be a vadiújnak mondható onbunkat, ami persze Hajtka "gyártmány", és szuper, és külön ajánlom a tisztelt közönség figyelmébe a dekor mintáját :) végre egy igazán férfias hordozó :D )






 












Ezután sajnos nem volt más teendőnk, mint elkölteni az utolsó vacsoránkat, reggel összerámolni, megreggelizni, és eljönni haza. Az "és mit együnk ebédre?" kérdés meg végképp visszarántott a földre, hja kérem, majd egy hétig nem voltak ilyen problémáink :)

Az egész vidék nagyon szép, és... olyan marasztaló, visszaváró. Ha megnyernénk a lottót, tuti vennénk ott egy tanyát, ez az egyetlen lehetséges verizó arra, hogy innen elköltözzünk :) szívesen visszamennék bármikor, bármennyi időre.

Idén is fenntartom, hogy többet kéne nyaralnunk, és ehhez továbbra is szponzorokat keresünk :)