2010-02-27

Zsombor 1 :)

Nos, Mr. Murphy is egy éves lett, mikor ezt a posztot írom, egy éve ilyenkor már lent örültem a vécében, hogy helyzet van :) Igen nehéz elhinni, hogy ez az év így hipphopp-pikkpakk elrepült, pedig de.

Szóval Zsombor 1 éves. Utánfutó matricagyerek, legalább egy vérszerinti szülőt szeret maga mellett tudni, ideális esetben ez én vagyok, de apával is remekül elszórakozik. Mostanra már látszik, hogy mennyire teljesen más, mint Bori, állandóan ficereg, állandóan valahonnan szedem lefelé, állandóan valahonnan leesik, állandóan valamit vizsgál, állandóan valami van a szájában. Már annyiszor becsípte az ujját a fiókba, hogy számolni sem bírom, a nővére minimális számú becsípés után megtanult tisztességesen fiókot huzigálni, ő nem, őt ha érdekli valami, akkor mindent feledve nyomja tovább, semmit sem, vagy csak hangyányit okulva az akár pár pillanattal azelőtt bekövetkezett bajból. Még mindig lelkesen rágcsálja a popsitörlőt, hogy aztán panaszos sírással hozza a tudtomra, hogy már megint nem tudja kiszedni a sikeresen leszakított cafatkát a szájából. Amúgy is nagy drámás tud lenni, szomorú kutyaszemek betölt, száj lekonyul, hüpp, hüpp.... hüpp.... oáááááááááááááááááááá, és lefekszik a földre, és úgy sír, és felnéz, és még mindig nem, jaj cudar világ, vissza a fejet a földre, oáááááááááááááááááááá, felül, két kezével megfogja a fejét, gonoszak vagytok velem, oáááááááááááááááááááááááááááá.... aztán vagy hirtelen vége szakad, és elskerázik valamiért, vagy felveszem megnyugtatni, és abban a pillanatban már röhög.

Hátigyerek, még mindig ott alszik nappal (és néha már ott se hagyják nyugodtan, ehem), szinte csak a farkaséhség az, ami nem múlik el anya hátán, minden egyéb probléma eltűnik, amint fent van. Aztán ha minden oké, és aludni sem akar, akkor jelez, és lerakom, és teper tovább. Mindent, de mindent látnia kell, kénytelen voltam felköltöztetni őt is a konyhapultra - persze sokkal szigorúbb felügyelettel, mint Borit -, mert már az sem elég, ha a hátamon van, miközben én ezt vagy azt csinálok, neki kérem konkrétan látni kell mindent, bele kell nyúlnia, meg kell gyömöszkélnie, kreatívan fel kell használnia (így lett a házifeladat linzertészta egy részéből fuga a kenyérvágódeszka rácsai között, ehem). Ezenkívül bármitől extázisba tud esni, ami zúg. Lehet ez porszívó, hajszárító, kukoricapattogtató, kézimixer, akármi, csak zúgjon, már ott is van, és érdeklődve szemléli, megfelelő pozíció esetén azzal a bizonyos hátravetett fej-enyhén lehúnyt szemhéj vizsgálódós tekintetével. A porszívó élete szerelme, már el se rakom, ha összefut vele, leül mellé, és tologatja a csövét, majd reklamálni kezd, hogy héhó, ez így nem az igazi, kapcsoljunk rá hangot! (amit persze nem teszek, amitől persze ő kapcsol hangot :) ) Nagyon ügyesen tud kirámolni dolgokat, a visszarámolás terén még erős kihívásokkal küzd :)

Amikor nem szakértve vizsgál, és nem bajbajutottan nyüszög, akkor a szája alaphelyzetben még mindig vigyorra húzódik. Tejbetök :) még mindig 6 foggal.

Mászik, mint a veszett fene, komoly feladat utolérni őt. Tök egyedül fel tud mászni a lépcsőnkön, pedig az nem semmi, most már a kanapéra is (figyelem, figyelem, újabb potyogási lehetőség), de az, hogy lemászni nem célszerű fejjel előre, még túl sok információ a számára. Próbálgatja az egyedül állást, általában ágyon, vagy egyéb puha terepen, aztán nagyot kacag, ha lehuppan. Néha már rendes padlón is láttam ügyeskedni, mindig roppant büszke, aztán mindig nagyot huppan :) Valamit maga előtt tolva, vagy kapaszkodva sétál, de ha kézen fogjuk, leül :) Tapsikál, ha úgy hozza kedve, imádja a mondókázást, énekelést még mindig, akkor is, ha Bori kezd rá. Buccra lefejel, de csak óvatosan, és leírhatatlanul vigyorog hozzá :) Valamint azt is mondja már, hogy "ammm". Mármint célirányosan, nem csak úgy gügyögésileg :) És ugye a bajbajutott anyaanyaanyaanyaaa :)
Nagyon ügyesen rak össze dolgokat, és kitartóan próbálkozik, ha valami nem megy. 

Legújabban úgy szopizik, hogy egy cici ugye értelemszerűen szájba, a szabad kezéve, pedig már rá is markol a másikra, és próbál körömmel mellbimbópirszinget csinálni nekem. Ha eltolom a kezét, akkor csak simán gyömöszkéli, ha teljesen elzárom az útját, felháborodik :D Pasi. 

Amikor apa hazajön, Zsombor pár rövid kurjantást hallat, majd azonmód kiabálni kezd, hogy hé, hó, hahó, itt vagyok, gyere ide, vegyél fel, apukám, hallóka, hé, vegyél már észre, na végre, puszi, hé, most hová mész, hé gyere vissza azonnal, még nem végeztem, hééééééééééééééééééééé!!!!! :) És Borinak is nagyon örül mindig, néha vannak olyan hihetetlen pillanatok, mikor csak szimplán, egyszerűen, nagy röhögések közepette együtt játszanak, remélem, idővel több ilyen pillanat is lesz :)

Meg egyáltalán, teljesen szuper gyerek :)

Reggel, mikor észrevesz, egyből vigyor, gügyögés, ha a nővére még nem ébredt fel, bújás.


Nagyon boldog vagyok, hogy van egy fiam, és hogy ő az.

Boldog szülinapot, töki!

(itt alszik mellettem, hanyatt, keze lába szétdobva, és szerintem nem is tudja, hogy ő már nagy egyéves :) )

2010-02-26

Sajtkukac

Esti párbeszéd, csak hogy érzékeltessem Zsombor aktivitási szintjét :)

Fürdik a töki, nézem a búbját, hogy nohát, egy nagy púp. Mivel az elmúlt két napban elég sokat potyogott innen-onnan (az, hogy mellette voltam-e, vagy sem, teljesen irreleváns potyogási képességét illetően, egyéb sebesülésekről nem is beszélve), nem tudtam, hogy vajon melyik esetből született a púp. Mondom embernek, hogy
- Van egy púp a Zsombor fején, de nem tudom, hogy tegnap szerezte-e, mikor magára rántotta a felállókát (a lépcsős fellépő), vagy ma valamelyik pottyanása.
Ember:
- Szerintem tegnapi, mikor bevágta a nyújtófába.

Nem, kérem, ne küldjék a GyIVI-t, nem verjük, figyelünk rá, egyszerűen úgy néz ki, hogy ő hozza be Bori egyéveskori ficergési elmaradását is :) (nekem meg tényleg nem lesz hajam, ami megőszülhetne a lányomtól, mert kihullik mind a fiamtól :) )

Ezt sem tudtuk volna meg soha II.

A merev műanyag játékvilla csiszigálása a falon rosszabb, mint a köröm a táblán.

Sokkal.

Sokkalsokkal.


Brrrr.

És nem

és nem, és semmivel sem jobb, és nem értem... magamat? őt? őket? magunkat?... nem tudom, semmit sem tudok, semmit sem értek, és képtelen vagyok, nem megy, sok, alkalmatlan vagyok, semmire, mindenre, nem értem, nem tudom, nem értem....

fáradt vagyok, lefekszem.

2010-02-25

Mandula metszőollóval

Közeleg a tavasz, meglehetős rohamléptekben, úgyhogy még mielőtt úgy járok, mint tavaly, gondoltam, gyorsan megmetszem a mongol iszalagokat. Letépkedtem az elszáradt részek nagy részét, meg elővettem a metszőollót is. Bori ezt meglátván lelkendezni kezdett:
- Ezzel szedtünk mandulát!
Nem igazán értettem, hogy ezt honnan szedi, velem biztos nem szedett mandulát, főleg nem metszőollóval. Mondom neki, hogy dehogyis, ezzel nem szedtünk mandulát.
- De, anyukám, gyere, megmutatom!
És odavezetett a levendulákhoz.

Amikről valóban metszőollóval szedtük a virágokat, és amiket valóban rendületlenül mandulának nevezett már tavaly is :)

Vagyis megint én vagyok a hülye, ofkorsz :)

2010-02-23

Madárka, madárka

Ez született nem egész fél órája a konyhában. Madarásznak lesz, és tortával ilyen gyorsan én még nem voltam kész szerintem (na jó, talán de, de az első ötben benne van mindenképp). A farönk diabetikus, hogy mindenki ehessen az ünnepelt egészségére, a többi a szokásos :) És mivel madarásznak lesz, és minden egyes tortával egyre inkább tisztában vagyok a korlátaimmal, meg sem kíséreltem, hogy lekapjam a polcról az ünnepelt nővérétől (Kati, nővérétől??? :) ) kapott Petersont, és alkossak valami élethűt, inkább lesben álltam a madáretetőnél, majd elvonultam a konyhába, elővettem ezt-azt, és kis genetikai boszorkánykonyhámban megalkottam a hűtőbenfészkelő marcipánrigót (marcuspanus zanussis merula). Egyből kettőt is, hátha a házi géntechnika esetleges hibái miatt (nehéz ám nagybaltával kromoszómát hasogatni :) ) az egyik megvadul, vagy feldobja a pacskert. De nem tették, nagyon kis helyes, rendes madárkák lettek, úgyhogy mindketten felkerültek a műre.


Jó volt csinálni :) A kép olyan, amilyen, nem találom a fényképezőt, telefonnal, lámpafénynél meg ennyire fussa, de azért csak látszik valami :) 
(de még jobb lett volna, ha nem bénázom el a rendelést, és nem vonulnak el cukrászék kiállításra, és ideért volna a levélkiszúró, meg miegyéb, de végül is így is elkészült a dolog, még ha kicsit több böködéssel is :) )




(Carol Deacon: Tortacsodák c. könyvében lévő ötlet alapján)

(És köszönet emberemnek a tudja miért, meg még azért is.)


2010-02-22

Bréking

Úgy tűnik, ez egy ilyen nap, Zsombor teljesen egyedül, zéró segítséggel (természetesen szülői felügyelettel) felmászott az emeletre. Tamtaramtaram!!

Azóta ül a bezárt biztonsági rácsnál, és a seggét veri a földhöz, hogy de ő lépcsőzni akar :) majd néha átengedem :)

Anyanyanyanyaaaa!

Komolyan mondom, kicsi fiam is megtanulta kimondani, hogy "anya". Sajnos mivel ezt egyelőre még csak bajbajutás esetén, vonyítva-visítva-kiabálva, végtelen ismétléssel hallottam, nem tudom eldönteni, hogy most ténylegesen akaratlagosan azért vokalizálja ezt a hangsort, mert engem akar, vagy egyszerűen ez a "szava járása", mint Milánnak volt az ede :)


Akármelyik is, haladunk :)

2010-02-18

Díj

Köszönöm Calcifernek! :) 




A díj szabályai:
1. Meg kell köszönnöm a díjat annak, akitől kaptam.
2. A logót ki kell tennem a blogba.
3. Be kell linkelnem azt, akitől kaptam.
4. Írnom kell magamról 7 dolgot.
5. Tovább kell adnom 7 "blogbarátnak".
6. Be kell linkelnem őket.
7. Megjegyzést kell hagynom náluk, hogy tudjanak a díjazásról.


Nos, hosszas kutatómunkát folytattam, és bizony azok, akiknek adnám, már mind megkapták :D úgyhogy ez egy igen rövidített megfelelés lesz. Megköszöntem, kiraktam, linkeltem, a 7 dolog jön.


1. Kérdezhetném, hogy csak 7? mintegy finom utalásként az Everest méretű egomra :D
2. 10 év onlájn élet kellett ahhoz, hogy elfogadjam, hogy nem kell, hogy mindig igazam legyen, sőt, egyáltalán nem baj, ha nincs igazam, sőt, egyáltalán nem baj, ha nem váltom meg a világot, sőt, a véleményemet sem kell mindig mindenhol mindenről leírni. És az utolsó szó is lehet azé, aki akarja, nincs az hozzám kötve. 
3. Állandó bizsergésben élek (de lehet, hogy csak bizonyítani akarom magamnak, hogy jó vagyok valamire), sok minden érdekel, sok mindent kipróbálok/kipróbáltam. Így aztán sok mindenbe beleszagoltam, kevesebb dolgohoz értek valamelyest, és néhány dologhoz egész jól értek, de kiemelkedő semelyikben sem vagyok. Bár még lehetek :D (nem, ezt magam sem hiszem)
4. A fentiekből következően tele vagyok olyan cuccokkal, amikről igazából fogalmam sincs, fogom-e még valaha használni/befejezni őket, de ki nem dobnám, mert folyamatosan győzködöm magam, hogy igen. Leszámítva persze a beszáradt festékeket :)
5. Pocsék kapcsolattartó vagyok.
6. Teljes mértékben alkalmatlan vagyok bármilyen rendszerre, amit nekem kéne kialakítani és betartani, de remekül bele tudok szokni bármilyen rendszerbe, ami külső "kényszer". 
7. Baromi sok türelmem van a különböző molyolós vickekhez-vackokhoz, de néha hihetetlenül kevés türelmem van a lányomhoz :(

Továbbítás most elmarad, okát lásd fentebb, sajnos képtelen vagyok több blogot olvasni, nekem is csak 24 óra egy nap :)


És +1 (mondtam én, hogy kevés az a 7 :) ) Jelen pillanatban az egyik legnagyobb dilemmám a bőség zavara okán, hogy mit olvassak??? (ötleteket, javaslatokat a kiadóba, "betűmán" jeligére, elsősorban szépirodalmat kérnék. A győztes között kisorsolok egy mezei piros hangszórót :) )





2010-02-16

Házikoszt

Megint akciózik a sushisunk (jóvanna, mi ilyen sóherek vagyunk, csak akcióval sushizunk, mert egyébként gatyánk rámenne, amennyit elfogyasztunk családilag :) ), kérdezem Boritól, hogy mikor együnk sushit? A válasz természetesen, hogy MOST! Megbeszéltem emberrel, oké, este hozza. Mondom a lánynak, hogy apa este hoz sushit, erre elkezdett körbe-körbe ugrálni, hogy "Apa hoz suuuushit, apa hoz suuuushit!"

Hát főzzön kaját neki, akinek két anyja van, bezzeg annak sose ugrál, hogy "anya süt palacsintát".

Háborodok felfele :)

2010-02-15

Az a bizonyos másik oldal

Mert ugye minden érmének kettő van, az előbb láthattuk az egyiket :) és most a másik, példák, amiért érdemes elviselni a tele hócipőt is.

Ez most leginkább egy Zsomboros poszt lesz, mert a nővére amúgy is behozhatatlan előnnyel rendelkezik :) meg mert most így alakult.

Szóval voltunk farsangolni Eszteréknél, ha már nincsen intézményesítve egyik gyerekem sem, Boriból kisvirágot csináltam, két zöld kendő, meg egy 10 perc alatt összerakott sziromkoszorú formájában, és ez teljes mértékben összhangban is volt a jelmez gyereken töltött idejével :) Zsombort meg nem jelmezeztem, nem láttam értelmét :) Ím, a virágszál. (Nemlajos nagyon találóan megjegyezte, hogy ő azt hitte, nőstényördögnek öltöztetem, végül is tényleg az lett volna a legegyszerűbb, de legalább farsangkor ne legyen az :D )



Persze azért Zsombornak is fel kellett próbálnia a virágizét.



Aztán volt disznóvágás is. Az esemény előestéjén kiderült, hogy Zsombor is pont ahhoz kezd a megkaparintott vöröshagymával, mint a nővére: boldogan harapdálva enni kezdi :) 80 centi tömény hagymaszag, hmmm :)




A disznóvágás hajnalán kimentem üst alá gyújtani, persze a kicsifiú észrevette, hogy eltűnt a tejbolt mellőlle, anyu lehozta a garázsba, és ott kornyadozott. Gondoltam, kipróbáljuk az új ládákat, vagy miket, amiket apa vett, most úgyis kómás, nem fog benne dorbézolni. És valóban :)





Aztán míg anyuék hazafelé szállítódtak, Zsombor meglepő módon megkaparintotta az egyik táblafilcet, amivel a nővére a hűtőre szokott alkotni (ki lehet találni, napjában hányszor hangzik el a "Bori, úgy rakd el a filcet, hogy Zsombor ne érje el!" felszólítás, különböző hangnemekben), levette a kupakját, alkotott a hűtőre, és csak és kizárólag a hűtőre, majd visszadugta a kupakba. Aztán megint. Ezzel a tettel több ponton is túlszárnyalta a nővérét, konkrétan a csak hűtőre alkotásban, illetve a kupak visszahelyezésében :) a kezén látszik azért, hogy még némi kihívással küszködik a kupakot illetően, de a szándék egyértelmű volt. (nyomokban megfigyelhető az első sk kötött nadrág :) )









És elkészült az első családrajz is, persze Bori által, most volt először olyan, hogy minket rajzolt le. Konkrétan volt egy nagy krumpli, ez voltam én, mellette egy kisebb krumpli, ez volt ő, aztán egy még kisebb, az volt Zsombor, és aztán megint egy nagy krumpli, az meg apa. Sajna megörökíteni nem sikerült, mert a művésznő igen lelkesen szokta újrahasznosítani a rajzait, és hiába raktam félre a művet, csak megszerezte, és alkotott rá. De a lényeg, hogy megvolt, és tök magától :) eddig mindig csak napocskát, meg mittoménmiket rajzolt.

Ezek után asszem, egyértelmű, hogy eredőben megéri :) csak a szembejövő vonat néha eltakarja a fényt az alagút végén :D

(de lesznek még ezek kamaszok, amikor mást sem akarnak majd, csak hogy békén hagyják őket, muhahahaha!! :) )


Hócipő

A tököm tele van azzal, hogy semmit, SEMMIT nem lehet nyugodtan megcsinálni, mert valamelyik állanóan belenyökög, belehisztizik, beleüvölt, kapaszkodik, pisilni megy, enni kér, de azonnal, mert ugyan már fél órája mondogatja, hogy éhes vagyok, de a mit ennél kérdésre nem válaszol, hanem játszik tovább, de az már nem fér bele, hogy megsózzam a kaját, és rátegyem a fedőt, nem, akkor azonnal kell, különben éhen hal, majd a megkapott kaja fél óra múlva megy a macskának, két kis falatka híjján, ha mosogatógépet pakolok, a Zsombort kell rámolnom, mert állandóan bemász-rámász-késeket akar fogdosni, ha mosógépet pakolok, Borit kell kerülgetni, mert jön segíteni a drága, de a maga módján, amire mondom, hogy most nem mossuk, csakazértis belerakja, amit a kezébe adok, hogy rakja be, csakazért sem, ha főzök, a kicsi a gatyámat rángatja, a nagy meg két percenként elkezd valamiért hisztizni, hogy de most azonnal, ha porszívóznék, és összedobálom a cuccokat a földről, mire kihozom a porszívót, fele már megint kint van a szoba közepén, 10 perccel a porszívózás után meg már megint minden tele van morzsával, papírcafatkákkal, akármivel, ha pisilni megyek, rohan utánam a lány, hogy de ő megy előbb, vagy ha éppen nem, akkor amint leülök, már üvölt is valamelyik valami borzalmas okból kifolyólag, mint pl. a lány esetében hogy megütötte a lábujját az ugrálós csacsiban, a ruháskosárba amit berakok hajtogatva, mire ráraknám a következőt, már kint is van, és különben is, anya kérek, anya rakd vissza, anya megütöttem, anya kapcsold ki a porszívót, mert félek tőle, anya most, nem, de, akarom..... plusz a kicsi kevésbé artikuláltan. És még este is, lerakom a tökit, fél óra múlva felnyökög, aztán megint, aztán megint, fél óránál több egybefüggő nyugi nincs, és akkor már örülhetek.

Komolyan, sokszor már nem azért nem állok neki megcsinálni ezt-azt, vagy főzni, mert lusta vagyok, hanem mert már előre elegem van abból, hogy egy 10 perces valami melót minimum fél órán keresztül fogok csinálni, 12x megszakítva. Ha nem csinálok semmit, legalább nem zaklat, hogy huszadjára kell valami.

(és azt most nem is számoltam pontosan, hogy ezen poszt közben hányszor szóltak közbe, de egy kezem kevés lenne... de le kellett írnom, mielőtt vállalhatatlan káromkodások közepette mind a kettőt bevágom a szobába, és rájuk zárom az ajtót.)

2010-02-14

Kor

Az egy dolog, hogy a lány ugye ovista lesz ősszel.

De az is kisebb tragédia, hogy elmegyek arckrémet venni, és mikor azt olvasom a címkén, hogy "harminc év fölött", akkor már nem hajítom el röhögve, hanem elgondolkodom, hogy "hm, arckrémezési szokásaimat ismerve lehet, hogy már megéri beruházni egy ilyenre" :)

Szentég :)

2010-02-10

Ezt sem tudtuk volna meg soha...

ha nincs gyerekünk.

Ezt kapjuk, ha kint felejtjük a kocsiban a cumisüveget, némi lityivel, fejre állítva, télen a mínusz nagyon sokban.


Szerintem halál jól néz ki, és a szilikon cumifejek utólagos hasznosítása lehet a mókás alakú jégkockagyártás friss apukáknak az örömitalba, vagy tejfakasztó bulikra, vagy esetleg pálcikát belehelyezve lehetne nyáron jégnyalókát fagyasztani a kölkeknek. Vagy nyelvet jegelni, ha elharapja az ember :)

A lehetőségek száma végtelen :)

2010-02-06

Bori 3 - partitájm

Akkor pótlólagosan Boriparty, amely 30-án, szombaton esett meg.

Igazából nem nagyon volt party, merthogy a kisasszon egész nap nyavalyás disznófülű volt, mondjuk valszeg a már bújkáló betegsége miatt, de ez nem változtatott azon, hogy estére elég puskaporos lett a hangulat. Ő hisztizett mindenen, ahogy azt kell, estére már a takony is látszott, úgyhogy nem volt semmi pucc, meg miegyéb, szépen leültünk, miután apa is hazaért, átadtuk a tortát és az ajándékot, volt nagy közös örülés, aztán feloszlattuk az asztaltársaságot. Ez most így elég lájtos lett.

Szóval a torta. Onnan indultunk, hogy virágos kell, mint a mamának, aztán hogy malacos, aztán hogy napocskás, aztán (az ötvenesről megmaradt apró marcipánvirágok felfalása után) megint virágos, aztán napocskás-virágos. Mivel a születésnap előtt közvetlenül is ez volt még az álláspont,  ezért aztán megreszkíroztam, és nem is tévedtem, valóban napocskás-virágos volt az álma, és nagyon tetszett neki :) A gyertyák elfújása után el is kezdte szépen lelegelni a virágokat a tortáról :)









Aztán volt ajándékosztás, babát kapott, és egy saját Hajtkát :) még össze volt tekerve a Hajtka, de amint meglátta, mondta is, hogy "Ez az én meitaiom!" Fel is kötöttük szépen bele a babát, hogy elaltathassa :)




Zsombor is örült az egész banzájnak :)



Aztán egy laza este, éjjel pedig mindkét gyerek lázasan kelt. Hejhó.

Szóval hivatalosan is három éves lett a kisasszon, akármilyen kurta-furcsa ünneplése is volt, azért csak örült a tortának meg a mindenféléknek :)

Rózsaszín

Eredetileg még ez is január lett volna, de aztán átcsúszott februárra.

Első hercegnős tortám, elég nehéz úgy habosbabos tortát csinálni, hogy nekem ennek a fele is már túlzás, fene se tudja, azért asszem, nem csicsáztam nagyon túl :) A célszemélynél mindenesetre tetszést aratott.


2010-02-05

Gendzsi

Van új Gendzsi fordítás. Megint nem japánból.

És ilyenkor kicsit fáj a szívem, és eltűnődök, hogy vajon tényleg jól vagyok-e én így, lassan már a nevemet sem tudom leírni japánul, és teljesen másfelé haladok "szakmailag", mint valaha is elképzeltem, és nem tudom, nem tudom, nem tudom....... nem, nem bántam meg egyik lépésemet, döntésemet sem, főleg nem a gyerekeket, sem a meglévőket, sem a tervezetteket, de néha - a könyvtárban ücsükélve sosem gondoltam, hogy ezt fogom valaha mondani - hiányzik az, hogy órákig ülök egy szöveg felett, hat szótárral meg lexikonnal, anyázva, és szenvedve, és a pokolba kívánva az egészet, meg hogy este a fénymásolat fénymásolatának a fénymásolatán próbálom kisilabizálni, hogy na most akkor az ott vajon milyen kandzsi.

A fene se tudja.

2010-02-04

Közvéleménykutatás

Apa: Bori, mi lenne, ha lenne még egy tesód?
Bori: Neeeeem, majd ha ez (Zsomborra mutat) elfogyott!




(nem, ne tessenek gratulálni, pusztán elméleti volt az érdeklődés :) )

2010-02-03

Ház doktor

Egy differenciáldiagnózist kérek. Hasmenés, étvágytalanság, fáradékonyság, aluszékonyság, elesettség, hirtelen jött, magas láz 3 napig, aztán rózsaszín-piros kiütések a törzsön.

Nem, nem lupusz. Sohasem az.

Háromnapos láz.



Legalább már ezt is tudjuk, Borival kimaradt.



2010-02-01

Gyengélkedő

Eljött az a pillanat, mikor teljesen tanácstalanul állok Zsombor előtt, szegénykém, most éppen nem lázas, bár végre elaludt, szóval lehet, hogy egy óra múlva megint az lesz, de a nap nagy részében eddig azt próbáltuk kitalálni, hogy hogy jó neki, mert végigpróbáltuk az összes hordozót és pozíciót, feküdtünk, ültünk, sétáltunk segédeszköz nélkül is, semmi sem felelt meg huzamosabb ideig, és ami végképp váratlan, hogy volt, hogy még a cici sem vígasztalta, elfordult, és üvöltött tovább. És mindez teljesen random, az egyik pillanatban nagy elánnal majszolja a zsemléjét, vigyorog, dededededödödödö a következőben meg üvölt, mint az a bizonyos fába szorult... borzalmas hallgatni, és még borzalmasabb, hogy nagyon nehezen nyugszik meg :( Prüntyi.

Ha ilyen visszalázasodós marad, holnap doki, bár azon kívül, hogy lázas, semmi tünete nincs. 

Remek.

(Bori meg már csak szortyorázik, éljen a homeopátia :) remélem, nem esik vissza.)