2010-03-30

Ja, és igen

Ha esetleg valaki nem írta volna fel a naptárjába, már lehet licitálni a segítsütikre, tessék, tessék! Nagyon... khm... ígéretes sütemények vannak idén is az akcióban :)

Fiúbanda invázió

No, amíg molyolnak a teraszon, és még mielőtt nekivágunk a mai második kör elmenetelnek, addig leírom, hogy egyre inkább olyan érzés itthon lenni, mintha állandóan fiúbandák után sikítozó tinilányok vennének körül. Ugyanis egyszem fiam nem hogy egyre inkább artikulálna kommunikáció címén (bár a kérem szépen - köszönöm - tessék hármasból egy nagyon szégyenlős "tess" mintha menne :) ), hanem úgy tűnik, hogy arra jutott, hogy minek fárasztani a mindenféle szerveit, ha akkor is figyel rá mindenki, ha különböző hangmagasságokban sikongat, sikítozik, kiabál, és előbb-utóbb meg is értjük, hogy mit akar. Többé-kevésbé.

Zajszennyezést kéne mérni, és ha túllépi a határértéket, betiltom :)

Bréking, bréking!

Miután a lánygyermek most már napok óta szinte 100%-os itthoni szobatisztasági rátát mutat, rajta lévő ruharétegektől függetlenül, ma nekivágtunk a Ringatónak leszoktatóval, bilivel. Ééééééééééés megtettük a Ringató, DM, posta kört teljesen tökéletesen cseppmentesen!!! Éljenéljenéljen!!!

Tök fura, hogy a szoknyájában nem kerekedik a bugyor, tiszta nagylányos.

Hüpp :)

2010-03-29

Szombat

Igazából a szombatomról is akartam írni, mert nagyon jól sikerült - nekem mindenképp, nem tudom, az itthonmaradottak hogy látják, de gyönyörű rendbe vágott konyha fogadott, kecskék elkülönítése kész, azóta is azt mondogatom a kölköknek, mikor ketten lógnak rajtam 5 perc különbséggel, hogy tuti, hogy ezt apátoknál nem adjátok elő; legalábbis Zsombor tuti nem követeli emberemen a ciciket :) -, zsúfolt volt ugyan, de remek volt.

Reggel jól bereggeliztem, irány a laminaria tanfolyás Ercsuval. Útközben kis akadály: baleset a pályán, úgyhogy félreálltam egy benzinkútra, és elolvastam a cukrászat elméleti anyagot, amiből délután vizsga volt. Mire végeztem, a sor is megemberelte magát, na nem száguldozott még senki, de már jobban haladt, úgyhogy visszaálltam. Szépen időre odaértem, még parkolóhely is akadt, tiszta izgalommal szálltam ki a kocsiból. Jól éreztem én, hogy ehhez nekem elsőre jól jön a személyes segítség, egyből kiszúródott egy-két dolog, amire én magamtól rá nem jövök, és az összes jövőbeni kendőmnél szívtam volna vele (bár nem tudom, hány darab lesz :) ). Nagyon jó hangulatban, nagyon jó magyarázattal, nagyon kedves segítséggel haladtunk, és még vissza sem kellett bontanom eddig, ami különösen a jelenlegi csipkeprojekten bemutatott számtalan visszakötés fényében bír nagy jelentőséggel :) Holnap le is fotózom, nem mintha olyan sok lenne, de hát mégis. Azóta nem haladtam vele, mert előbb be akarom fejezni a futó darabot, annak ugyanis határideje is van ;)

Jóval fél egy után hagytam el a boltot, ami igen necces, ha azt nézzük, hogy papíron egyre kellett a Bosnyáknál lennem :) A nagy sietségben teljesen természetes, hogy be is néztem egy kanyart, még szerencse, hogy Andrea velem volt, ekkor már be is kapcsoltam, mert a Fogarasi úti Tescotól én az életben nem találtam volna oda, ahova kell :) De megérkeztem, szerencsére bejött az "úgysem kezdjük egykor" elmélet. Az óra első negyed órájában megírtuk a vizsgát, aztán sütöttünk. Megint sokminden készült, én a dobos roládot választottam, ami ideális süti, ha valaki szereti a dobostortát, de nem szeret tortalapokat sütögetni :) és még egész jó is lett, ráadásul a délelőtti kötés úgy feldobott, hogy pörögtem ezerrel. De készült még bohém, csokis minyon, tüskés bomba, piramis, egy nagy tálca süteménnyel jöttem haza. Suli után még elkavarogtam cicóékhoz - bekapcsolt és jól beállított GPS ellenére, hiába no, eltévedni tudni kell -, átvittünk némi adatot, megcsodáltam a készülő tojásokat, aztán hazarobogtam. Itthon aztán kiderült, hogy csak pelenkát felejtettem el venni a lánynak, ehem, ehem, ehem.

Gondolom, elég egyértelmű, hogy nem nagyon kellett ringatni este :)

Jó volt nagyon ez a szombat, minden rohanóssága ellenére, nagyon-nagyon-nagyon köszönöm a hátországnak!!! 

Szürreál

Az óraátállítás, a kölykök késő délutáni-kora esti jelentős bealvása, valamint az emiatt kicsit elhúzódó buktasütés összefogva tehet arról, hogy kicsit nehezen ébredtem. Ráadásul mikor ma "hajnalban" végre sikerült nyitott szemmel felülni a lánynál, abban a szürrealisztikus élményben volt részem, hogy miközben próbáltam felmérni a környezetemet, a kisasszony egy - szerencsére még használatlan :) - mosogatószivacs érdes felével gondosan, a szükségesnél kicsit nagyobb F erővel, fél centiről a szemembe nézve a "Jól vagy? Ez majd leviszi a lázad!" szavak kíséretében jól megtörölgette az arcomat.

A teljes ébredéshez azért az kellett, hogy miután a kávé utáni igényemet illető elutasítás hatására ismét eldőltem, az aprólékok rajtam gyakorolták a kerítésmászást, minek során Bori egy jól irányzott, de nem jól kivitelezett láblendítéssel fültövön rúgott.

Szerintem ezek a kütyük sehol sincsenek. Hah.

:)

2010-03-28

Reggeli párbeszéd

Apa: Kimegyünk megmetszeni a maradék két sort?
Bori (bújva): De apukám, inkább traktorozzunk előtte egy kicsit!

:)

2010-03-26

Kecskepásztorinas

Szóval az úgy szokott lenni, hogy előbb Borit öltöztetem fel, és akkor ő mehet kifele, míg elszöszölök-bírkózok a tökikével, de ma reggel valamiért fordult a sorrend. Zsombort felruháztam, kitártam az ajtót, és ő már skerázott is kifele. Sebaj, gondoltam, Borit pikk-pakk felöltöztetem, aztán megyünk ki, Zsombor úgyis csak a teraszon szokott molyolni, néha lemerészkedik a fűbe, illetve ha elcipelem a homlokóhoz, akkor homlokozik, de szóval nem egy nagy hatósugarú rakéta a gyerek, legalábbis egyelőre.

Ehhez képest, mikor kb. 5 perc múlva Bori is kertképes lett, és kiléptem vele a teraszra, a következő látvány fogadott:




Bakker, egyszer arra fogok ébredni, hogy elköti az egyik traktort :))

2010-03-24

Gud morning

Na, már jól indul a nap. Piskótalapokat sütögetek, jó sokat. Reggel először is megvolt a karizma-gyakorlat, mert ugye aki este nem mossa el a kézimixer keverőkéjét, ellenben az ura egy rendes ember, az könnyen találja az ominózus keverőkéket reggel a mosogatógépben, ami éppen a program közepén jár, és még egy óráig nem lehet hozzáférni :) szóval kézzel vertem fel a fehérjét az aktuális adaghoz, sebaj, legalább gyakoroltam. Na de.

Szépen kikenem a lapokat a szép, új, hajlított kenőkémmel (egyszerre kettőt tudok sütni, azért ez elmondhatatlanul nagy könnyebbség, bár hol van a cukrászatok 5 lap/sütőlemez sebességéhez képest :) ), Bori persze figyel, és jelzi az igényét a tálra, kenőkére, és bármire, ami nyalogatható. Odaadom neki a tálat, mire sugárzó arccal, leírhatatlan hangsúllyal közli:
- Anyukám, te naaagyon kedves vagy!

Azért jó így indítani a napot, hogy ilyen csuda bókot kap az ember :))

2010-03-23

Bátyónak és Sapisták

Szóval akkor bátyónak: ez a bébitaxi. Mármint amin Zsombor ül :)




És az öröklődő ruhadarabok szépsége :)




Ez meg csak úgy, mert ma lőttem, és az amúgy is gyönyörű fiam itt annyira nagyon gyönyörű, hogy nincs is rá szó :) (és nem is vagyok elfogult :D)

2010-03-22

Parasztlányka

Amióta kitavaszodott, és gyakorlatilag kiköltöztünk a kertbe, a lányon konstansan gumicsizma van. Először azért kapta, mert hogy még az tűnt a megfelelő választásnak a talajviszonyokhoz, viszont akkor is ragaszkodott hozzá, mikor már felszáradt minden. Hiába no :)

Zsombor pedig elképesztően pasi, egyből tudta, hogy mit kell csinálni a bébitaxin/val, sőt, arra is pikk-pakk rájött, hogy hogyan tud róla egyedül leszállni. Ez a nővérének temérdek időbe került, gyakorlatilag azóta problémamentes, amióta olyan nagy, hogy simán le tud róla lépni :) Hihetetlen, mennyire különbözik a két gyerek, Bori ilyen idősen már megtette első önálló lépéseit, ellenben alig mászott, Zsombor viszont négykézláb is teper, mint Overdose, és egyáltalán, minden mászást igénylő mozgásformában nagyon-nagyon ügyes, legyen az akár fel, akár le, akár át, járásügyben viszont semmi érdeklődést nem mutat.

Mindezek összegzéseképp viszont Bori nagyon ügyesen tudja tolni az öccsét, aki teljes biztonsággal ül a bébitaxin :))) (és nagyon jól elbandáznak odakint a teraszon, hála az égnek.)

2010-03-18

Azok a kis különbségek...

A kertvárosi népek fűmaggal füvesítenek.


Mi legelőkeverékkel.

:))))

Háztűznéző

Megnéztük a szóbajöhető ovikat, mind a kettőt :) és a helyi nagyobb olvasztótégely nyert, egyrészt mert ott mondták is, hogy igen, odatartozunk körzetileg, másrészt szebb-jobb, de ami a lényeg, hogy a "nagy" oviban nem volt ott a vezetőnő, úgyhogy "csak" sima óvónénikkel beszéltünk, de fényévekkel kedvesebbek voltak, mint a másikban, lazán körbenézhettünk, akár az udvarra is kimehettünk volna (ha megtettem volna, még mindig ott csúszdázna a lány), Bori megnézhetett mindent, meg ilyesmik. Azt is megtudtuk, hogy jövőre, mármint ősszel a Teknőc és a Csibe csoport lesz kiscsoportos, be is kukkantottunk hozzájuk, és nagyon szimpatikus óvónénik foglalkoztak épp a nagycsoportosokkal, akik igen jókedvűnek és felszabadultnak látszottak, de ez úgy általában is igaz volt a gyerekekre, akiket láttunk.

Hát, majd kiderül, ha beborul, egyelőre legyen  beiratkozás, meg legyen helye, aztán meglássuk. Mindenesetre mikor nekiindultunk, Bori csak annyit kért, hogy "segítsetek nekem ottmaradni!", hiába mondtam, hogy most nem marad senki sehol :) Utólag meg tetszett neki, bár mikor egy óvónéni beszélgetni próbált vele, inkább mögém bújt, és onnan kukkerolt kifele - aztán persze incselkedve, de ki nem nyitotta volna a lepénylesőjét, amit persze azóta sem csukott be, hogy kiléptünk az ajtón. Talán nem veszett helyzet :)

Ja, és anyukámnak üzenem, hogy nyáron oviszsákot varrunk, csak hogy fel tudjon készülni lelkileg :)))

(és meséljen már olyan, aki kisebb tesóval súlyosbítva szoktatott be nagyobb gyereket, hogy nem volt gáz, hogy a kicsi is ott sertepertélt? Vagy ezt így hogy? )

2010-03-17

Tanulságok

A mai nap sok hasznos tudás megszerzésével telt.

Például, hogy az alszik ige E/2 személyű felszólító alakja az "aljál".

Aztán, hogy a cipőhúzáskor elhangzó "Na, nyomi, nyomi!" a kakának is mondható.

Végül pedig ha egy nagy ember egy bazi nagy kamerával közelít, hogy felvegye, hogy a hátadon hordod a babádat egy mei-taiban, mint anyukád teszi, akkor bizony a bácsi el akarja lopni a babádat, és a legjobb, amit tehetsz, ha hátrálsz előle.

A gyerekek igen bölcsek, ugye :)

2010-03-12

Sir Edmund

Vajon belátja-e záros határidőn belül a fiam, hogy
a) ő nem Sir Edmund Hillary x. reinkarnációja
b) nem kell mindenre felmászni, ami magasabb, mint a padlószint
c) bizony-bizony ő sem sebezhetetlen-halhatatlan?

A dolgok jelen állása szerint előbb fog falat mászni, mint járni.... én meg egészen komolyan idegösszeroppanást fogok kapni.

Segítség.

Anatómia

És aki nem tudná, az embereknek van fejük, szájuk, orruk, szemük, és....


szemköldökük.

Köszönöm, köszönöm :)

2010-03-11

Izgi

Megyek ide, hogy megtanuljak ilyet kötni, és fúúúúú, nagyon izgulok :) Mondhatni, (kötő)tűkön ülök :)

Bori fotóz

Mostanában állandóan elkéri a telefonom, és fotóz vele, néha még sikerül is az ujján kívül mást is lekapnia :) Tegnap apa volt a céltárgy, a következő felszólítás kíséretében:
- Fotózok, apa, vigyorogj!

2010-03-09

Az orr

Most fejelte le másodszor a mai nap folyamán a fiam az orromat. Ez nem lenne olyan gáz, de az elsőt sikerült olyan jól kiviteleznie, hogy valami mintha reccsent volna, vagy mi, mintha fél centivel beljebb helyezte volna a dolgokat a gyerek (mondjuk nem vérzett, csak kicsit). Most végre kezdett már kiállni belőle az állandó sajgás, erre megint belefejelt, én meg szó szerint csillagokat láttam, és meg is szédültem.

És Bori meg erősen taknyolódik már megint, nem értem én ezt, nem volt ő ilyen nyüzüge.

Szóval tök jó, hogy itthon van ma az ember, meg minden, de most már nagyon tököm tele van a mai nappal.

Bah.

2010-03-06

Skizo

Azért van abban valami skizofrén dolog, mikor az ember lánya a jóurának útravalóul sülő bukta illatában fetrengve tornázik... éjjel 11-kor...

IQ fájter :)

Szóval van nekem egy fiam, aki gyönyörűséges, és okos is, megért egy csomó mindent, ügyesen berakja a papírt a kályhába, küzd a formabedobóval, de kezd alakulni az is, ügyesen kommunikál, meg minden.

De azért képes becsípni az ujját a szét nem szedett bambuszpálcikák közé, és aztán kétségbeesve zokogni.

Néha szőke :)

2010-03-05

Sírva könyörgök

20 nyugodt percért, hogy legalább egy nyavalyás bemelegítést tudjak végigcsinálni, anélkül, hogy bárki felébredne, ezt kérne, azt kérne, lábam alá mászna, és a többi.

Legyen rendes, langyoskás, szélmentes tavasz MOST!

A fenébe is már.

2010-03-04

A gyerekek mindent látnak

És észrevesznek.

Bori pl. ma azt jegyezte meg, miközben baktattunk fel Guri mamához, hogy
- Guri mamának nincsen bácsija.

És valóban. Pedig sosem szokott külön téma lenni, mégis levette valahogy, hogy körülötte a felnőttek általában párban vannak. Kivéve Guri mamát.

Lak

Átvették :))))

Hiphip :)

2010-03-01

Tegnap


Mivel mint írtam volt, kitört a tavaszi fáradtság, és előbb dőlök ki, mint a gyerek, most írom meg a tegnapi napot :)

Szóval egy igazán jó, lazás vasárnap lett, némi vagdalkozással.

Reggel megvolt a szokásos harcias bundáskenyér (azért harcias, mert engem utál szerintem ez a kaja, és mindig fröccsen, loccsan, pottyan rám némi olaj, vagy egyéb boldogság történik), apa és lánya kimentek kecskeólat bővíteni, mi meg Zsomborral megcsináltuk az ünnepi túrókrémjét.


Aztán meglátogattuk a dolgozó népet. Természetesen a lánynak van tisztességes sapkája, de hát mi más lenne a legalkalmasabb melózni, mint apa kettes számú melóssapija, még ha enyhén lelenc külsőt is kölcsönöz a gyereknek? :)



Mivel traktorozni még nem lehet, a traktoroslány beállt ácssegédnek :)






Ezután Zsombor szunyált, én meg bungyurgattam a birkát, közben csendben olvadozott a kályhán a nagyobbik ünnepelt által óhajtott csülökpörköltnek való. Mire a torta elkészült, a kecskeól is kibővült, és nekiláthattunk az igen kései ebédnek (ebora vagy vacséd, kinek hogy tetszik :) ). Emberem lelkes volt, aszondja, majd ő pucol hagymát, meg összevágja. No jó, mondtam én, majd nem sokkal később halk halálsikoly, rohanás a csap alá, mert amint ember megállapította "ez az a kés, amit apu megéleztetett disznóvágáskor". Sikeresen majdnem lenyisszantott a hüvelykujja tetejéből egy darabot, vérzett mint állat, ragtapasz természetesen most nem leledz a helyén, na mindegy. Azért csak odarakódott a kaja. Étkezés után jött a birkatorta. A fejre egyből lecsapott Bori, adott egy fület Zsombornak is, ő meg akkurátusan elfogyasztotta a szemeket, egyéb kiegészítőket, a fej maga egyelőre még megvan :)




Ezután jött Zsombor, a szilikonformából nem sikerült értelmezhetően kivarázsolni a cuccot, de ez kb. 5 perc múlva nem látszott :) Nagyon kis szolídan kezdte, aztán azért belelendült.







Ajándékos kép nincs, mert a nővére lecsapott rá azonnal :) Fürdés, kis idő múlva szunya, a tervekkel ellentétben nekem is :) szóval igen remekül telt ez a vasárnap, még ha nem is klasszik heverészős volt a dolog.

Sok ilyen vasárnapot, még, még! (na jó, az ujjelvágás kimaradhat :) ) 

Beeee

Szóval eredetileg egy nagy posztot akartam a tegnapi napról, de este 8-kor elvittem aludni Zsombort, és most keltem fel :) ember meg sürgeti a képet, szóval akkor neki gyorsan :)

Ugyan az uramnak idén sincsen születésnapja, de ha lenne, 30 éves lenne, és hát az ugye már kor :) és tavaly is csak gyereket kapott, úgyhogy idén mindenképpen kijárt neki a torta. Eredetileg egy legelésző birkanyájnak indult (merthogy birkát minimum párosával, ugye), aztán arra gondoltam, hogy jó lesz az egész farmnak is, bocikkal meg kecskékkel, meg traktorral, meg miegyéb, de ez az ötlet péntek este, mikor rádöbbentem, hogy fagyott málnából nem tudok krémet készíteni, és a tortába tölteni, gyorsan el is holt. Szombat délelőtt úgy éreztem, hogy nem akarok több tortát látni (gyakorlaton heten ötféle tortát csináltunk), de azért csak megcsináltam késődélután a betöltést. És még ekkor sem tudtam pontosan, hogy mi is lesz belőle. Aztán jött egy hirtelen megvilágosodás, hogy jó lesz ez egy db birkának is, és akkor festeni se kell marcipánt, meg mifene, gyors lesz, rádobom, kicsit "megszőrözöm", pikkpakk, ami nem hátrány, ha az ünnepelt éppen kecskeólat épít hátul. Úgyhogy míg Zsombor a sziesztáját töltötte (babakocsiban a jóidőben, bár eltartott egy darabig, mire meggyőztem a kisasszont, hogy az öccse konkrétan aludna benne, míg ő csak hülyéskedik), addig rádobtam a marcipánt a tortára. Bori segítségével, úgyhogy igen....khm... érdekes lett a dolog. Szóval azt is el kellett vetni, hogy csak úgy szimplán szőrözök. Sebaj, végül is a birka gyapjas állat, bungyurgassunk. Na, hát mire bebungyurgattam, a szemöldököm is bebungyurgattam, közben a töki felébredt, Bori ki-be mászkált, tiszta nyugalom :)

Ilyen lett végül, nem tudom, milyen fajta, de a gyapja nagyon... finom :))