2010-04-28

Rémálmok

Hajnali háromkor enyhén zaklatottan ébredtem, hogy de még nem lehetek terhes, nem akarok terhes lenni, még Zsombor sincs elválasztva, és Bori hallani sem akar arról, hogy az ő szobájában aludjanak együtt, és le kéne dobni legalább 10 kilót, és egyáltalán, semmi kedvem most terhesnek lenni, hát még nem is jár a töki, és úristen, mit fogok csinálni a hárommal, és és és és és..... megnyugodva konstatáltam, hogy még nem vagyok terhes :)

Hát, nem is tudom...

2010-04-27

Süketek párbeszéde

Autóban.
Anya: Nézd csak, ott viszik a malacokat a teherautóban!
Bori: Mit mondtál?
Anya (hangosabban, Gryllus bácsit túlharsogva): Mondom, ott viszik a malacokat a teherautóban!
Bori: Miiii??
Anya: Mondom, malacok a teherautóban!
Bori: Mit mondtál?
Anya (már úgyis elhaladtunk mellettük): Semmit.
Bori: Szerintem meg azt, hogy ott viszik a malacokat a teherautóban.

2010-04-26

Rövidzárlat

Töltögetem ki a lakcímbejelentőket. Enyémet pikkpakk, jön Borié.
Neve, hát ez könnyű.... születési helye, ideje: mikor is...ja, igen... Anyja neve:............ úúúúúúúúúúúúú, mi is Bori anyja neve?............ JAAAAAAAAAAA!!!!

És Zsomborén is elgondolkodtam ám egy pillanatra :)

A szülés utáni egyik legmeghatóbb pillanat volt, mikor megkaptam Bori lakcímkártyáját, és ott volt a nevem az anyja neve rovatban. De még mindig fura tud lenni :D

Parasztlányka rilóded

Gyurmázás a teraszon, egyszercsak széles vigyorral berongyol a lány :)
- Anya, gyurmadisznóvágást csinálok!

2010-04-24

Kollektív felelősség

Ül a kettő a kis összerakhatós kerti házikóban (ami még a miénk volt :) ), elvannak. Egyszer csak valami hiba történik.
- Apa, gyere, mert nem jó!
- Szétszedtétek?
- Nem, én!!!...Ő!

2010-04-23

No comment :)

Girasol Nr. 20, 3,6 m

Ilyen szép: (igazából sokkal szebb, csak béna vagyok, majd kérem a közönség segítségét is :) )




És ilyen kényelmes :)





Kidőlve

Elalvás a kocsiban, feleszmélés, beszédelgés, ismét kidőlés :)

2010-04-21

És neeeem!

Ehhez viszont rövid a karikásom.

Eh.

Pedig nagyon kis gyors, pöpec, nem földet söprős, egyszerű, és ami távlatilag nem mindegy, pocakot nem zargatós kötés.

A manóba is.

(igazából hétvégén kicsit megorroltam a Hajtkára, persze nem az ő hibája, én kötöttem szarul hajnalban a negyven réteg ruhára, és utána meg nem igazítottam, de eléggé leamortizálódott a jobb vállam. Mindenesetre asszem, most kicsit visszatalálok a kendőimhez, ők másképp terhelnek. Mondjuk azt nem tudom, hogy tudtam ilyen elcseszetten felkötni, és főleg, hogy miért nem igazítottam, mert azért ha egy Hajtka ezt műveli, akkor ott erősen felhasználói hiba van, és a felhasználót kellene kicserélni. Na sebaj, fő a változatosság, a vállam meg már nem is fáj :) )

És igeeeeen!!!!

Tudok Katjával batyupántos BWCC-t kötni!!!! Jesssz :) (ez azért öröm, mert a keresztezetthez nem elég :) )

2010-04-20

Rettegjünk!

Egyre biztosabb, hogy a fiam titokban világuralmi terveket dédelget, egyelőre ott tart, hogy félelmetesen gyorsan fejleszti az intellektusát, és egyik döbbenetből a másikba ejt minket.

Félelmetes.

:)

2010-04-18

A XX.

Túlélőből, mégpedig. Mivel ugye nálunk a túlélőn megjelenni valamilyen formában családi hagyomány (hiszen eme rendezvény képezi családunk alapját :) ), idén is jelentkeztünk pontőrnek, a tavalyi félárbóc után immár teljes létszámmal (tavaly csak apa-Bori volt, mert bátrak vagyunk, bátrak vagyunk, de egy négy hetes gyerekkel azért nem vágunk neki). Lévén kerek szám, Szabó Antal úgy gondolta, hogy legyen valami jubilálós jellege a dolognak, ezért rajt-cél a Babits, terep a környék. A csapatok ezt természetesen nem tudták, hiszen ez a lényeg, de mi egyrészt nagyon röhögtünk, másrészt nagyon örültünk, hogy nem csapatban megyünk, mert ez egy akkkkkora szenyóság, hogy csak na :)

Mi a festői csömöri tó mellé kerültünk, 25-ös pontnak, 4 másik lányzóval, szóval a kölykök szórakoztatása eléggé megoldottnak látszott :) Kimentünk, megmutatták, hol a pont, sátrat vertünk, beköltöztünk, majd ember elzúgott tűzoltóközgyűlni, mert helyzet van, és mindenki számít. Előtte megbeszéltük a halőrrel, hogy minden illetékes tud mindent, engedélyünk van, és a többi, de persze neki nem szóltak - pedig mán megtanulhatták volna a szervezők, hogy tök mindegy, fent mit mondanak, mindig a portással kell jóban lenni :) -, de oké, rendben. Miután ember elment, megjelent egy településőr, aki nagyon kötekedett, felhívtuk a versenyirodát, felhívtuk a polgármestert. Kiderült, hogy igen, ott lehetünk, valóban, csak épp nem pont ott, mert az töltés. Ugye az, hogy "a tó partján", az elég tág fogalom, és sikerült megtalálni az egyetlen olyan partszakaszt, ahol rossz helyen voltunk. Úgyhogy sátrak kb. szét, cuccok begyűrése a kocsiba, és átcihelődés a kijelölt helyre, mindeközben Bori amúgy tornacipősen, minden ellenkező értelmű felszólítással szemben keresztülgyalogolt a tóból kifolyó patakon, én iszonyatosan erősen anyáztam, de aztán csak átcuccoltunk. 8-kor alvás, gondoltam én, Zsombor nagyon rendesen be is aludt, Borival még fél 10-kor csörtéztem, hogy feküdjön be a hálózsákba, de nagyon sürgősen (De anya, nem fázom! - valahogy nem volt hihető), és lehetőleg aludjon is, mert holnap balhé lesz. Nagy nehezen elaludt ő is, ember visszaért fél 12-re, kiigazította a sátrat :) geoládát keresett, dumálgattunk, aztán minden szándékunk ellenére elaludtunk.

Az első csapat 2:18-kor jött, és innen nem nagyon volt aztán megállás, két irányból jöttek, plusz a lágysajtok is, volt forgalom, közben Zsombor a hátamra költözött, mert ő nélkülem nem akart aludni a hálózsákban, sebaj, aludt a hátamon, Bori meg csak húzta a lóbőrt, pedig a sátrunk mellett volt a versenypálya :) A "benzinre" éjjel meg hajnalban panaszkodtak, hogy hideg, meg szar :) a hőmérséklet emelkedésével már csak szar volt, aztán meg már nem is mondtak nagyon semmit :D Hét körül felébredt a hölgy is, kicsit még álmos volt, aztán ahogy haladt a nap, egyre inkább felélénkült, hogy délutánra aztán teljesen kibukjon. Nagyon mókás volt nézni szegény csapatokat, ahogy vagy rossz irányba indultak (volt, aki 3 órát bolyongott Csömörön, pedig nem is kellett volna arra menniük :) ), vagy nem sikerült összevetni a térképet, amin egy híd volt jelölve első jobbkanyarnak, a valósággal, ami egy gázló volt első jobbkanyarnak :) (és ami nem lett volna probléma, ha az eredeti helyünkön maradhatunk, mert az a gázló volt, amin Bori is keresztülgázolt, tehát eszükbe sem jutott volna arra menni. Na de a Túlélő nem napközistábor, vagy mi :) ) Az utolsó két csapat nagyon nehezen érkezett meg, Bori addig pecázott, Zsombor rúdtáncolt, meg a lányokat szórakoztatta, aztán mi már összepakoltunk, sátrat bontottunk, illetve rólam konkrétan lebontották a sátrat, mert bedőltem szunyálni egy kicsit (alvó Zsomborral a hátamon :) ), gondoltam, inkább most aludjak, mint hazafelé a volán mögött :) Ekkorra már Mazsi is levette a 26 réteg pulcsit, most meg az volt a baj, hogy annyira sütött a nap, hogy mindenki majd megsült, hiába no, semmi sem jó a pontőrnek :) Beszedtük a két pályából az egyiket is, merthogy úgysem fog már egyszerre jönni több csapat. Erre természetesen egyszerre érkeztek, bár fennakadás nem volt, mert mindkét csapat nálunk tervezte feladni, szóval igazán belefért az idejükbe, hogy megvárják a másikat, főleg, mert ahogy elnéztük őket, már csak a böcsület meg a lelkesedés utolsó három morzsája hajtotta őket arra, hogy egyáltalán megcsinálják a feladatot (ezért maxiriszpekt nekik).


Megint volt mindenféle csapat, voltak fáradt, de elszánt kicsik, voltak profik, és voltak, akik nem tudom, miért jelentkeztek, vagy mire számítottak, vagy egyáltalán...Végül is mindegy, igazából azt sajnálom csak, hogy ők nem igazán érezték jól magukat, még akkor is, ha ezt jórészt maguknak is köszönhették.


Pakolás, Nyúlmobil várás, bezsuppolódás, BMG-be vissza. Pontanyag le, kajáldába be, leves és rizseshús vételezése, irány haza, félig-meddig kipakolás, fürdés, alvás, pffff, és reggel úgy keltünk, mint aki végigmente a távot, vagyis lassan már pontőrnek is öregek leszünk :D


A legtraumatikusabb tapasztalat viszont mindenképpen az volt, hogy az összes mindenki, aki 18 évnél fiatalabb volt, lemagázot!!!!!!! Aszondják nekem, csókolom.... lelkileg is összetörtem, na :)

Képes felünk :)

Tópart, még az első helyen:

 
Aztaa, mennyi pitypang!
 

Pontőrlány reggel

És később


Peca:
 


Hány pontőrlányt rejtettünk el a képen? :)

Rúdtánc:
1. Ellenőrizzük a felszerelést
2. Alaposan
3. Melegítsünk be
4. És PÓÓÓÓÓÓZ!
















És a kimerítő risza után irány egy jóó kis fürdő a tóban :) csak nem akadályoz meg senki... (De, muhahaha :) )


És mennyi néznivaló volt a ponton!



Versenyautó versenyen kívül :)


Hát ennyi :) 

2010-04-14

Üzenet a palackban

Az uramnak üzenem, hogy ma azért nem lesz meleg vacsi, mert az elmúlt két nap eseményeinek átlagát figyelembe véve az lenne az eredménye a konyhai próbálkozásomnak, hogy leég az egész ház.

Valamint Zsombor is kifejezte a saját kis eszközeivel, hogy nem igazán szeretne még egy tesót, tejhabra vetülés közben olyan gyönyörűen az ölembe borított egy pohár forró kávét kötőkörön, hogy öröm volt nézni, most kéne mennem bikinivonalat gyantáztatni, meg sem érezném ehhez képest...
(mindenesetre ha veszünk egyszer babzsákfotelt, akkor én azt szeretném, amin ültem közben, ha már így beavattuk családilag...)


Értem én a tréfát, de most nem lehetne már valaki máson röhögni?????

:)

Szürreál 2.

Fekszem az ágyon, hason, Bori azzal szórakozik, hogy felmászik a lábamnál, végigsétál a hátamon (nagyon jó dolog, én már félig alfában :) ), majd "leesik" az ágyra, közben halandzsázik. Egyszer csak ezt hallom, miközben a fenekemen egyensúlyozik, hogy:
- Így, a fenekeden ringatsz el.
Erre már felnézek, épp időben, mert azt látom, hogy mindeközben a fiam teljesen elégedett fejjel, széles vigyorral épp az orromba próbálja tuszkolni a telóm fülesének a csatlakozóját.

Majdnem gyors sapi :)

Az a helyzet állt elő, hogy most már van a lánynak meleg téli sapkája, könnyű nyári kalapja, erre itt van ez a borzalmas idő, ami úgy igazából nem hideg, de gusztustalan és nyálkás és nedves és azért nem is meleg. Szóval újra sapkahiány volt - de persze az is lehet, hogy csak a kalapmán énem véli felfedezni ezeket a hiányokat, hogy aztán jól kiélhesse magát :) Találtam a dobozban némi elfekvő DK gyapjút, amit még Zsombor nadrágjához vettem, de azt el is felejtettem, hogy jóval többet szereztem be, mint ami végül felhasználásra került. Nosza, rajta, péntekre kész kell lennem. Okulva a narancssárga téli sapka próbálkozásomból (ami szintén a lánynak készült, csak épp krumpliszsák méretű lett a végén :) ) most jóval kisebbre vettem a figurát. Aztán mikor már érdemben rá lehetett próbálni a csaj fejére, akkor derült ki, hogy ez még nagyobb krumpliszsák :D Úgyhogy sztornó, matekot, kötéspróbát, szemszámolgatást kidobtam, kerestem pár mintát, amik ilyen vastagságú fonallal dolgoznak, és megnéztem, ők hány szemet mondanak egy ekkora fejhez, és így kezdtem neki. És jó is lett, és innen már viszont tényleg gyors sapi, majdnem nélkül, hétfőn este kezdtem neki, takonytól alig látva, nem sokat haladva, és minimális kötésidővel ma délelőtt fejeztem be. Ilyen lett, szerintem nagyon rendben van :)

A sarokba nem vágott

Nos hát, itt van Ishbel, amit nem vágtam végül mégsem a sarokba. Sokat tanultam, míg elkészült, pl. hogy nem is olyan egyszerű a megfelelő helyen és időben háromig számolni :) de ha az ember tud koncentrálni, akkor tényleg nem nehéz, nagyon jó első csipkeprojektnek, jó kis haladós darab, magamhoz mérten én is gyorsan elkészültem vele, dacára a jó néhány visszabontásnak :) És hát elmondhatatlan katarzis volt, mikor kész lett, hogy ezt a hatalmasat én csináltam, nem csak egy pár zokni, vagy egy pelenkakülső, hanem egy ekkora nagy, gyönyörű, egész, hibátlan valami :)

Marikának készült születésnapjára, és azt mondta, tetszik neki :D



Manos del Uruguay Silk Blend, 6110, kb. 22 dkg, a színét leginkább a 3. kép adja vissza.

2010-04-12

You can do anything for 15 minutes!

A hétvégén itt volt anyukám, akinek hála a lakás ismét emberi arculatot öltött. Mikor beszélgettünk, mondtam neki, hogy szerintem senki nem hiszi el nekem, hogy napközben semmit nem tudok egyvégtében megcsinálni - ami ugye elég demoralizáló -, mert valaki mindig közbenyíg/esik/pisil/stb, ugyanis akár ő van itt, akár emberem van a kettőkkel, mindig csacsi ragyi lesz minden, és beszámolóik alapján semmi probléma nincs a kölkökkel.

A poszt címe a régebben már belinkelt FlyLady program egyik vezérmottója, miszerint 15 percig bármit képes vagy csinálni - még a legundokabb házimunka is kibírható 15 percig, illetve bármi egyéb értelmezése is teljesen elfogadott. Nem tagadom, hogy kicsit :) kiestem a rendszerből, és - főleg a múlt heti kertben piknikezés alkalmával - már filózgattam azon, hogy hol ment félre az egész. Most amellett, hogy gyarló vagyok, és ha van egy 10 perc nyugalom esetleg, akkor nem azonnal házimunkázni rohanok - mondjuk mindegy is lenne, mert a nyugalomnak ott azonnal vége lenne, hiszen valami érdekeset csinálok, amiben segíteni kell, meg kell nézni, abba kell hagyatni -, arra jutottam, hogy megpróbálom újra, mit is tudok 15 perc alatt megcsinálni, az mindig meglepett eddig is, hogy jéééééé, és igen pozitívan hatott rám. Olyan sok mindent meg most nem is kell, mert ugye anyukám forgószélként száguldott át a lakáson :) szóval nem lesz extra frusztráló, hogy csak ennyi vagy annyi, és még mennyi van. Mivel fürdőszobás hét van, kinéztem a fürdőkádat meg az icipici fürdőablak belső részét (kiakasztani nem tudom, és amúgy is zuhog az eső), ezt csinálom 15 percig, és meglátjuk, mire jutok. Leírva: kisablakból lepakol, letöröl, visszapakol, fürdő megsikál, kiöblít, játékok vissza a szélére. Mivel ez még nekem is karcsú volt, gondoltam, berakok egy adag mosást is. És csaltam, akkor vágtam neki, miután Zsombor elaludt.

A 15 perc mérlege egy darab ébren lévő három éves leánygyermekkel a következő:
- mosógépbe bepakoláskor ellentmondás (ezt most nem mossuk - de - nem, ezt rakd be inkább - nem!- stb): 1 db
- hátam mögött somfordálás, ha fogyatékosságom okán (vö. nincs hátul szemem) meglököm, visítás: kb. 3 db (utána kizavartam, sajnálom, nem bálterem a fürdőszobánk)
- mosóporos doboz feltöltésekor segítés, kiöntött mosóporba lépés, széthordás, majd a "tessék, akkor töröld fel, míg ezt visszasöpröm a dobozba" kérés teljes és totális figyelmen kívül hagyása: 1 db
- "Anya, ez mi?" "Mit csinálsz?" : sok
- "vigyázz, csúszik, ne lépj oda" figyelmeztetés elhangzása után 0 mp-cel vizes padlón elcsúszás, seggre ülés, öccsét felébresztő üvöltés: 1 db

Na  most én pontosan értem, hogy a FlyLady-s 15 perc lényege pont az, hogy akár végez az ember, akár nem, ott és akkor abbahagyja (kis sarkítással), ahol az óra csörög, tehát nem várok ilyen irányban magyarázatokat, de lehet fogadni, hogy vajh a fentebb leírt, iszonyatosan bonyolult és időigényes feladatokkal meddig jutottam 15 perc alatt.

Megsúgom: nem végig.


Jelen poszt született a felordított kisebbikkel az ölemben, visszaaltatás alatt.

És neeeem, nem vagyok frusztrált, kicsit sem :)

2010-04-08

Soha

de soha ne becsüljük alá azt a felületet, amit egy éves gyerekünk be tud borítani annyi kevés olvasztott csokival, ami a keverőkanálra ragadt. Önmagát is beleértve.

2010-04-07

Mász

- Anya, kimásztam a bográcsolóból.
- Minek másztál bele?
- Nem én voltam, nem másztam bele, csak kimásztam belőle.


Evriszing iz posziböl :)

2010-04-06

Amelie

Levágtam Bori frufruját kicsit, mert már a szemébe lógott, és csatt ugye nem lehet. Úgy szép egyenesre :)

Gondolkoztam egész nap, hogy így kire emlékeztet.

Most beugrott.

Amelie-re :)

2010-04-04

Kééész vaaaan!!!

És nem vágtam a sarokba, és készen van, és hatalmas, és meleg, és gyönyörű még így blokkolás előtt is, és hibátlan, és és és és......

és kár, hogy nem az enyém :D

(képek majd blokkolás és egyéb események után)

2010-04-03

Gépesített állattartás

Kicsiny családunk a mai napon munkaadó lett: felvettünk egy villanypásztort.

Most úgy néz ki a kert, mintha konstansan mezei futóverseny lenne, a pálya jól láthatóan ki van szalagozva.

Nohát.

2010-04-02

Irónia

És ahogy az előző postot elküldtem, a "bejegyzést közzétettük" oldalon felbukkant egy guglihirdetés, gondolom, tartalomkapcsolt módon, hogy aszondja, OKJ-s tanfolyamok..

Az élet szép.

Ennyit az élethosszig tartó tanulásról

Mert MINEK tanulok egyáltalán két gyerekkel (tényleg, minek, hiszen a kismamák után kapkodnak a munkaerőpiacon) gyorstalpalón szakmát (mert szakközépbe nem vesznek már fel), az "ilyet" úgysem veszi fel senki (elnézést, ugyanolyan OKJ-s oklevelem lesz, mint bárki másnak, nem feltétlen kevesebb tudással, cukrászdát is nyithatnék vele), meg hát ketten vannak csak, és nincs kapacitás engem irányítgatni meg oktatni (de egy középiskolai tanulóra, aki jó eséllyel szarik az egészbe, mert nem feltétlen lelkesedésből tanul cukrásznak, arra van idő).

Elég lett volna annyit mondani, hogy elnézést, nem.


Magyarország, 2010.

Szőőőőőőőőőőőőkeeeeeeeeeee

Na, most frissen.

Aszondja a lány, kér túrót. Mondom, keverjem ki túrókrémnek? Nem, csak úgy magában. Biztos? Biztos. Kibontom, megnyalatom vele, hogy tudja, mire vállalkozik. Kérdezem, jó lesz? Hááát... Kikeverjem finomnak? Igen. Nekiindulok, gondoltam, akkor sütök némi palacsintát is hozzá, jön a lány, hogy mégse keverjem, csak úgy tálkába kér túrót. Jó.

Az orra előtt fogom a túrósdobozt, kiskanállal kiveszek egy keveset egy tányérkába, "Ez jó, ezt fogom enni!", visszahajtom a túró tetejét, tálkát a lány kezébe adom. Mire ő, teljes rácsodálkozással:
- Ez miiiii?

ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!!!!!!!!!!!

És napjában több ilyen magasröptű párbeszéd folyik minálunk.

Döglött sirály, vazze, döglött sirály!!!!

Kötekedés

Ölég nagy türelemmel viseltetek a kötős próbálkozásaim iránt, de most ennnnnnnyi pici választ el attól, hogy Ishbelt bevágjam a sarokba, és soha többé elő se vegyem. És ez nem Ishbel hibája.

A fenébe is már.

2010-04-01

Azokon a napokon

Előfordul, hogy az ember valami megmagyarázhatatlan küldetéstudattal ébred. Én is így voltam ma reggel. Nem tudtam még, hogy pontosan mit, meg hogy, meg egyebek, de alkotnom kellett valamit, ami gyorsan megvan - hiszen folyamatosan alkotok :) - és sikerélmény, meg hasznos, meg ilyesmik.

És akkor találtam két motring fonalat a gyűjteményben, amit már-már el is felejtettem, és rájöttem, hogy Borinak nincs tavaszi-nyári kalapkája, és utána találtam ezt a mintát, és délre Bori már kalapos lányka volt :) Tetszett neki is, és le sem lehetett venni a fejéről, amúgy csokipudingos szájjal, pólóban, bugyiban riszálta itthon benne magát :) A küldetéstudatom pedig elégedetten dorombolva eltette magát későbbre :))