2010-05-31

Tortákok és egyéb

Meglepő módon ismét tortás poszt jön, mert felgyűltek. A csúcs természetesen az esküvői torta volt, és hát megvolt a böjtje is. Úgyhogy kezdem a katasztrófálisokkal, mert a tortás élete nem csak játék és mese :)

Szóval kértek egy Ikarust. Nem tűnt nehéznek, és valóban nem is lett volna az, de
1. Először jobbkormányosra csináltam :)
2. Kicsifiam szó szerint 5 percenként nyöszörgött fel éjjel, már ott tartottam, hogy a hátamra kötöm, és úgy tortázok. És hát ez a zaklatottság sajnos nagyon látszik is a tortán, mondjuk legalább közelít a valós állapotokhoz.
Egyébként évfordulós torta volt, a megismerkedés helyszínét burkoltam marcipánba :)

Aztán kértek egy nagyon pici topsy turvey-t, égboltnak álcázva, lévén az ünnepelt kicsi repülőt kapott. Ez sem lett volna nagy kihívás, de az alsó torta egyszerűen fogta magát, és kettétört, dacára minden tiplizésnek, szóval SOS új sütése, ezúttal csokikrémmel, mégiscsak :) utána meg a középső szintről valahogy le akart mászni a marcipán, és azóta sem jövök rá, hogy miért meg hogy, meg egyáltalán.

Most nem tudom, hogy minden pozitív energiám az esküvőibe ment, vagy nem szabad közlekedéssel kapcsolatos tortákat csinálnom (lásd ugye vonatkatasztrófa), vagy minden tortának egekben lévő adrenalinnal kell nekiállnom, és véletlenül sem arra gondolni, hogy óóóóó, ez igazán egyszerű pikkpakk dolog lesz :)

De azért akadt még két torta, amik jól sikerültek, nyilván, mert nem közlekedéssel kapcsolatosak, és mert egyéb események miatt eléggé ideges is voltam :) az első ovisballagós, a Napocska csoportból ballagott el egy süni jelű kislány (a csiga a hugi jele, és hát a nagyon előrelátó szülők úgy kérték, hogy valahol esetleg legyen rajta egy csiga is :) ), a második pedig - meglepetés :) - egy sima szülinapi torta.





És hát nem kimondottan torta, meg süti, meg miegyéb, de legyen itt Hodo Andrisának ballagási horgolt gyrosa, mégiscsak májusban készült :)


A májust ezennel lezárom. Huh.

2010-05-28

Bók

Tutitutitájm. Bori kibontja, majd a kezembe nyomja a papírját.
A: Úgy nézek én ki, mint a szemeteskuka?
B: Hát persze!
.......
B: Na jó, csak a zsebed.

Na jó, a zsebem tényleg :)

Help wanted

Keresünk szappanbuborékfújót, napi négy órában. Nagy tüdőkapacitás, végtelen monotonitástűrés előny!!!

Folyó ügyek

És kész, feladom, ennyi, nem értem, tökéletesen működő nappali szobatisztaságból most megint állandó bepisilés van, most már napok óta, már nem tudom olyan ütemben mosni és szárítani a ruhákat, ahogy a lány amortizálja őket, de akkor sem adok rá pelenkát, mert nem kéri, magamtól meg nem, egyszerűen nem szól, nem megy, semmit nem csinál, és még csak azután sem, hogy bepisilt, a sötétebb ruhákon meg ugye nem olyan feltűnő, és elegem van amúgy is, szeretnék csatlakozni Chipie felmondásához, annyi különbséggel, hogy fizetés nélküli szabadság is jó lesz ám, csak iszonyat messze legyen az a sziget.... köszönöm.

2010-05-26

Felemelő

Kétségtelen, hogy az anyasággal együtt járnak bizonyos felemelő érzések is.

És az is kétségtelen, hogy az, amikor a 7 fogú ded berongyol némi gyors slukkért, ölbe ülni sincs ideje, csak úgy áll előttem meg a kanapé előtt, és kapaszkodik a lábamba, hogy pikkpakk vételezzen némi tejet, majd egyszercsak hopp, kicsúszik alóla a talaj, de a mellemet nem engedi el, ellenben stabilitást keresve még a fogaival is megkapaszkodik... na, az minden, csak nem felemelő :)

Gusztáv



Maristól kaptam :)

A leírás szerint aszongya hogy:
1. Olyan bloggernek add, akinek nem a humor a "fő tevékenysége" (például kreatív blogja van:), mégis eredményesen gyakorolja.

2. Linkeld be az egyik különösen jól sikerült, mulatságos bejegyzését (lásd mint fent).



Nohát, szerintem nem kérdés, hogy akár életműdíjat is kaphatna Chipie, igazából elég nehéz posztot választani, úgyhogy lényegében random módon kiragadtam egyet azokból, amik után nem kell archívumot túrni :) Alvó gyerek/családtag mellett semmi esetre se, tömegközlekedve (ki tudja, XXI. század, vagy mi :) ) csak óvatosan!





2010-05-24

Pénteken

Pénteken még sokkal vidámabb dolgok történtek. Megjött a játszótér, amit még tavaly tavasszal szerettünk volna, de aztán idén lett belőle, sebaj. Olvastuk mi, hogy mekkora, na de a valóságban azért minden más, egy kisebb faluban is megállná a helyét az ojjektum. Boriéknak nagyon bejön, mondjuk ők szerelés közben a földre letett csúszdán is nagyon jól elszórakoztak :)
Kell-e mondanom, hogy Sir Edmund a csúszdánál lévő korlátra is felmászik, és onnan tekinget szerteszét, vigyorgva?

Ez elvileg egy bárka, mármint a főrész, van árboc is, úgyhogy ha nyugodtabb napok köszöntenek rám, varrok nekik egy zászlót/vitorlát.

Egész napos megfeszített munka (na nem a miénk, a játszóteres bácsiké) után ilyen lett: (pontosabban a laphintát lecseréltük Zsombor babahintájára, de azt leszámítva ilyen :) )








Ma

Ma hívnom kellett egy lakatost, hogy kinyisson egy zárat, hogy bejuthassak egy lakásba, és nem értem, miért nem lehet még azelőtt engedélyezni valamit - büszkeségből? mindegy már nekem érzésből? - hogy baj lenne, és kapkodni kéne, és "most mi legyen?"-en törni a fejünket, és tehetetlennek érezni magunkat, és egyáltalán.

Miért????

2010-05-19

Popcorn

Bori kért pattogatott kukoricát. Csináltam neki. Az ember ugye kiönti a tálba a ki nem pattogott szemeket is. Elmentem teregetni. Teregetek, teregetek, megjelenik a lány.
- Na, mi van a fülemben?
Ránézésre nem látok semmit, mondom, nem tudom.
- Na?
Kezd rossz érzésem lenni.
- Ugye nem pattogatott kukorica?
- Neeeem.
- Huh.
Nagyon vidáman:
- Hanem a maaagjaaaa!!!

És tényleg az volt. Huh.

2010-05-16

Nem is merem

Ezt már olyan régen le akarom jegyezni, hogy csuda, de mindig elfelejtem, pedig imádom a logikát az egész mögött :)

Szóval Bori sokat mondogatta, ha valaki szóba került, hogy "én merem a mamát/papát/Lucát/stb", és én úgy ráhagytam, hogy jól van lányom, nem tudom, mit akarsz ezzel mondani, de majd kiderül.

És kiderült, mikor valaki ismeretlen került szóba. Ugyanis akkor meg azt mondta, hogy "én nem is merem őt". Felkaptam a fejem, és tesztelgetni kezdtem, és igen, valóban. Borinál az ismer két szó, és az "is" csak tagadásnál van ott. "Én nem is merem őt" "Én merem az Esztert".

És még mindig így mondja. Mint ahogy az ember karja végén még mindig a kenyere van :)

Én meg megzabálom :)

------------------

Meg egy friss mai, mentünk anyuékhoz, és én ráhajtottam a fejem emberem vállára. Jött is egyből az erkölcscsősz kommentárja hátulról:
- Nem szabad így fetrengeni apán!
- Miért nem?
- Csak azért, mert nem!

Khm, nem, nem én szoktam így "érvelni", mikor valami teljesen hülyeségre kérdezi, hogy miért nem... á, dehogy :D

2010-05-15

ÉLN

Még tavaly szóba került, hogy Dalit szeretne egy esküvői tortát, na nem magának, de szeretne :) Idővel meglett dátum, meglettek az igények, végül aztán a következő feladatom volt: egy háromemeletes torta, a meghívó színeit használó pöttyökkel, és masnival. Az is lett :) Családilag le is szállítottuk, nekem odafele még a szemöldököm is keresztben volt, hogy sikerrel járjunk, szerencsére így is lett.

Sok boldogságot az ifjú párnak :)

(A kép elég szerencsétlen, mert itt a május közepi későnovemberben konkrétan alig volt fény, a lámpa-vaku meg ugye tudjuk... ráadásul itt még a marcipán is izzadós fázisban van kicsinyt. )

Kemenceprojekt folytatódik, úgyhogy apa elég sokat mászkált ki-be, Bori persze menni akart vele, amit azért az esetek többségében nem engedtünk, lévén itt is csőtörés volt felettünk, mint az ország nagy részén, ettől meg Borinál lett mécsestörés, mert front is, meg fáradt is. Ez mindegy is, a lényeg, hogy apa néha eltűnt kicsit.

Na, délután sikerült kicsit kivonni a lányt egy rajzfilmmel, én még molyoltam az aktuális tortával, ember kijött hozzám a konyhába, így aztán onnan, ahol Bori ült, nem látszott. Egyszer csak halljuk, hogy Bori székről le, ajtóhoz, ajtó kinyit, kinéz, becsuk, majd beszalad a konyhába. És a következő párbeszéd zajlott le.
Apa: Hát te hol voltál?
Bori: Megnéztem, hogy kint vagy-e.
Apa: És kint voltam?
Bori: Igen, csak nem láttalak.

Kikkkkezdhetetlen!!! :DD

2010-05-13

Videó

Ezt a két videót Chipie-nél láttam, és most, hogy minden okés, gyorsan meg is jegyzem, hogy ezentúl elég egy-egy szóval is leírni az állapotokat, egyik a Lois-állapot, ez a kölykökre vonatkozik, a másik a Tell-állapot, ez rám vonatkozik, és akkor lehet ezeket kombinálni meg fokozni, hogy aszondja:
- Milyen napod volt szívem?
- Á, tripla Lois, szokásos tell.

:)

Egyelőre link, ha rájövök, hogy kell videót beszúrni, majd lesz az is :)
Lois
Tell


Melusnak köszönet :)



Brand new day

Nohát, süt a nap, éjjel jól kibőgtem magam emberemnek, akinek köszönöm a széles vállat, és remélem, nem járultam hozzá a majdani reumájához nagyon :) kölkök eleddig tündériek, van szalagvágóm, tsini tálcám gömbökkel, és ma már krémezek - na jó, még egy piskóta van, de hát az már semmi -, ami jó, mert a két keverőszárral hosszú időre le lehet kötni az érdeklődő nagyérdeműt :) szóval eddig minden nagyon gromek. Maradhatna így igazán...

2010-05-12

Multi

Egyébként meg a mai napot jól jellemzi, hogy konkrétan azt mérlegelem, hogy ősszel mindenki intézményesül, én meg elmegyek a tescóba árufeltöltőnek, mert kizárt, hogy egy multi szívatósabb munkáltató legyen, mint ez a két dilipók. Na jó, oké, túlóra jelenleg nincs, de ez pusztán azért van, mert a 24 órás munkaidő után nem lehet hova túlórázni :)

Most teszek valamit, mielőtt idegrohamot kapok.

Zöngés-zöngétlen

- Bori, már ezerszer elmondtuk, hogy tedd a szád elé a kezed, ha köhögsz!
- Minek?
- Mert mindent leköhögsz bacikkal.
Rövid gondolkodás, aztán hitetlenkedve:
- Lovakkal????


-------------------

Egyébként meg elmegy a búsba, látom, hogy az öccse rámolja ki a frissen bontott popsitörlőt a zacsiból, ez ugye minden gyereknek remek szórakozás, de nem tudtam menni, hogy elvegyem tőle, megkértem a lányt, hogy vegye már el az öccsétől - az ilyen "vedd el tőle" feladatokra mindig kapható -, ne egy egész zacskónyit kelljen már visszarámolnom. Semmi reakció, közben felszabadultam, megyek, hát nagy békében-egyetértésben rámolják ketten kifelé a popsitörlőket.

Hajfestéket, parókát, idegnyugtató kérek szépen MOST!

2010-05-08

Apjalánya

Magáért beszél, asszem :)



3

Kecskéink száma a mai napon 3 lett. Emerencia - gondolom, a Születés Hete alkalmából :) - világra hozta kicsikecskéjét. Jellemzően azon a napon, amikor nem voltunk itthon, mert tűzoltónapon parádéztunk. Reggel még semmi jele nem volt, délután már küldte apósom emberemnek a képet :)

Egy gyors fotó az új lakóról. Bori véleménye szerint "nagyon okosnak látszik". Hát nemtom, aranyosnak aranyos, az biztos :)

2010-05-05

Költői kérdés

Én nem tudom, hogy valami felsőbb erő rakott ide minket, sárgolyóstul, mindenestül, vagy a természet erői alakították kicsiny bolygónkat olyanná, amilyen, de akármelyik verizó is az igaz, könyörögve kérdem, nem tudtak volna valami jobb elfoglaltságot találni maguknak, mikor a tarackbúzát teremtették????

2010-05-03

Tűzés

Azért nem semmi teljesítmény 5 db, 2,5-ös zoknikötőtűvel iszipiszi sapikát kötni úgy, hogy közben még egy segédtűt is pakolászik az ember ide-oda... de legalább szép lesz :)

Na ennyit arról,

hogy csak afrikaiak, meg ősanyák hordozzák a gyerekeiket, bezzeg itten ojrópa szívében meg a művelt nyugaton már a rómaiak is babkocsiban tolták a kölkeiket :)

http://www.erikanet.hu/oldal.php?menupont_id=488682&cikk_id=22615

Ovisodás

Előrébb járunk egy lépéssel, voltunk beiratkozni.

Sikerrel jártunk, úgy néz ki, odamentünk fél kilencre, már voltak előttünk vagy tizenöten, Borbála előadta magát, játszottunk mindenfélét, de a vége felé kezdett már nagyon hisztis lenni, panaszkodott, hogy szúr itt meg szúr ott, az ujjában tényleg volt is valami kis tüske, azt kivettem, gondoltam, a többi is ennek a kivetülése. Bejutottunk, először kiakadt, hogy nem kell az ő nevét felírni sehová :) aztán beszélgettünk a nénivel, mikor is elhangzott, hogy "kislány", mire Bori felháborodva közölte, hogy "Nem vagyok kislány!" Hát akkor mi? kérdeztük egyszerre, mire nyávogva: Kiiiisasszony, apukááááméééé!  Nya, remek, jól bemutatkoztunk :) kimentünk, visszahúztam rá a cipőt, ekkor már zokogott, hogy nagyon szúr, nagyon fáj, kocsihoz ki, még kicsit rá is pirítottam, hogy elhiszem, hogy ez nem volt nagy élmény, de nekem sem, kicsit azért próbálhatott volna viselkedni, ő meg csak üvöltött, hogy szúr, szúr, lerángattam róla a harisnyát, hazajöttünk, és itthon láttam, hogy valaminek nekiment, vagy belement, vagy akármi, de tiszta apró tüskécske a lába hátul egy nagy foltban, meg a másikon elöl, és vörös, és gondolom fáj, meg ég meg viszket. Volt nagy sírásrívás, hogy "Jaj nekem, anyukám!", meg "Nagyon fáj, nagyon fáj, nagyon fáj", de azt nem engedte, hogy kiszedegessem a tüskéket, így csak tartottam az ölemben, és próbáltam vigasztalni, persze nem sok sikerrel. (Közben Zsombor is üvöltött, mert őt meg nem engedtem egyedül ülni a kocsiban a sofőrülésen :) ) Na, felhívtam embert, hogy tudunk-e tenni valamit az ügy érdekében, és nagyon rendes volt, meg mázlink is, hogy nem vidéken volt éppen, hazajött, és neki hagyta a lány a tüskeszedegetést, igaz, addigra meg is nyugodott már kicsit, mivel éppen semmi nem ért a lábához, nem fájt már neki. Hosszas csipeszgetéssel végül tüskétlenítette az apukája a kisasszonyát :) viszont arról fogalmunk sincs, hogy hol került kapcsolatba a tüske gazdájával a hölgy, nálunk nincs ilyen tüskés, ilyen magas növény...

No mindegy, végül is a mai napi célkitűzést teljesítettük, a lány meg most már bekent lábbal homokozik :)

És bakker, tényleg oviszsákot kell varrni a nyáron, ez szörnyű :)

2010-05-02

Elmaradások

Annyi minden történt, amik tisztességes posztot érdemelnének, csak nem akadt rá tisztességes idő, most megpróbálom pótolni. Ez itt egy vegyes megaposzt lesz, kéremszépen :)

Szóval voltunk Eszterékkel gulyakihajtáson. Szent György napin. Szürkemarhagulya, egész pontosan. Van Csákvár mellett egy Százados tanya nevű hely, ahol egy igen megnyerő méretű (kb. 600 "fő") szürkemarhagulya lakik. Télen bent, az igen impozáns, szalagkorlátból készült, masszív karámban, tavasztól őszig meg kint a legelőkön. Már tavaly is voltunk, de idén apa is csatlakozott hozzánk. Először a bölényeket terelték át. Utána ismét volt előadás, amit ismét nem hallgattunk meg, lévén a dedek valszeg nem tolerálták volna. Így aztán Bori ismerkedett egy pónival, aki tévedésből a fűvel együtt az ő ujjait is megharapta picinyt, így az ismerkedésből üvöltés lett. Átsétáltunk a tanyára, körülnéztünk, aztán vártuk a többieket, hogy kizargathassuk a marhákat a legelőre. De nem jöttek, nem jöttek, nem jöttek... már megnéztük az összes traktort, szénabálákon ücsörögtünk, meg mittomén, végül Zsombor bemondta az unalmast, és közölte, hogy neki sürgős mellezhetnékje van. Leültem egy félreeső helyen, gondoltam én, de ebben a pillanatban megkezdődtek az események, és már nem is voltunk félreesők :) sebaj, csípőkötés rulez, gyerek fejére húztam a kendőt, és míg a hatszáz szürkemarha zöld ágak csapkodása közepette kirongyolt a legelőre, én szoptattam :) A vendégházig Boriék felpattantak a lovaskocsira, onnan meg aztán hazaautókáztunk.

Jönnek a bölények:

Várakozók:


Elrobogók:


Lemaradók :)



Kimaradók :D





És végül mindannyiunk kedvence, a rasztaszamár :)



Következő napirendi pontunk kicsiny fiam, konkrétabban is az ő apaisten képének alakulása. Az már régóta megy, hogy ha apa megjön, akkor sikongatás, meg reklamálás, hogy tessen őt felvenni, meg mittomén, de egy ideje az a helyzet, hogy ha apa ott van, akkor csak nagyon-nagyon végszükségben hajlandó hozzám jönni. Bizony, még mellbedobással sem tudok győzni :) Így alakult, hogy egy este a locsolóbrigád a következőképp nézett ki:

Slagszerelés:


Csekkolás:


Locsolás :)




Ezen kívül még mindig iszonyatosan mászik, sőt, egyre inkább. A héten hoztak tüzifát, szép nagy hasábokban. Lepakolták. Délelőtt szöszölök kint Borival a hintaágyban, egyszer csak elégedett kurjantást hallok. Hátranézek, és Zsombor ott van a farakás tetején. Felpattantam, és veszett mérgezett soványmalac vágtában rohantam a farakáshoz, és kaptam le a gyereket a tetejéről. Egekben lévő adrenalinnal hívom az embert, hogy na vajon, honnan szedtem le a fiát, mire magától értetődő módon csak annyit mondott, hogy "Ja, tudom, szoktak oda felmászni Borival esténként". ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ! Mindenesetre mikor hoztak még fát, és magasabb lett a rakás, és a kölykeim természetesen azonnal elkezdték megmászni, már kicsit nyugodtabban, de azért erősen koncentrálva előbb fotóztam, és csak aztán rámoltam le őket zordan-gonoszan :)





És még mindig Zsombor. Immár teljesen átállt a napi egy alvásra, aránylag rugalmasan, valahol 11 és 13 óra között kell megejtenie, de van, hogy annyi minden történik, hogy még későbbre csúszik. Ilyenkor néha nem tudja kivárni, hogy szabályos alváspozícióba kerüljön :)



És maradva az alvásoknál, de felrúgva az időrendet, ezt ma lőttem, anyuéknál voltunk Boriért, aki szégyenletes módon megint szanaszét szórakozta magát, és alig lehetett rábeszélni, hogy hazajöjjön, szóval ebéd után elmentünk fagyizni:


Utolsó felvonás Zsomborból pediglen a hajügy. Bezony-bezony, túlesett az első hajvágásán. Fájt a szívem a genetikusan nőtt bekemfrizuráért, de amióta beindult a homlokozószezon, még vastagabb a fején koszmó, amit egyszerűen képtelen voltam eltávolítani, se sampon, se olaj, se semmi, a hosszú pihék igencsak akadályoztak. Szóval nekiestünk a géppel, szépen félcentisre nyírtuk. Namost a hajnyírás idején a gyerek szeme egyrészt vérvörös volt, merthogy első közeli barátját Kötőhártya Gyuszinak hívják, másrészt a világos, alig látszó szőke hajzata alatt igencsak átütöttek a jó nagy, erős, sötét koszmófoltok, harmadrészt meg olyan mocskos volt, mintha egy falka malacot elküldtek volna autót szerelni, ugyanis sokat traktoroztak, és ő még önszorgalomból is próbálkozott egyedül a traktorra mászással (ki lepődik meg, ugye senki?), ami némi extra olajfoltokat is eredményezett. Este is volt, fáradt is volt, nyűgös is volt, szumma szummárum abban az időpillanatban a fiam teljesen és tökéletesen alkalmas volt arra, hogy bármely gyerekmentő, segítő, támogató, gyógyító, stb. alapítvány plakátmodellje legyen. Borzalmasan nézett ki, komolyan, ha egy fényképe alá kiírják, hogy "Kérjük adója 1%-át", én kettőt is adtam volna :D De aztán fürdött, meg aludt, meg jókedvű lett. 

Mindenesetre búcsút mondtunk a szállongó pihehajnak:


És üdvözöltük a félcentis borzalmas gazember hajat :)




Megaposztom következő szereplői a tésztafélék. Először is, megtörtént a vigaszágas segítsütim átadása-átvétele. A Nagycsarnoknál találkoztunk moessal, úgyhogy nagyon három legyet ütöttem egy csapásra, egyrészt megvolt a lánynak már igen régen beígért bkv-zás (igen, nekik még kaland, na :) ), másrészt voltam az Ázsia boltban, csak sajna ahogy beléptünk, Borira egyből rájött a "haza akarok menni" nyafkatízperc (volt ott pár srác, nézegették a tésztákat, Bori előadja a szövegét, mire az egyik srác: Hm, pedig ez egy nagyon jó hely! :) ), így csak végigrobogtam, és amit megláttam, és kellett, azt bedobtam a kosárba - ezért nincs még mindig tamarindpasztám, na sebaj -, harmadrészt pedig átvettem a segítsütit, ugye. Visszafelé a villamoson nagyon kellemes beszélgetésben volt részem egy öregúrral, aki átadta nekünk a helyét, és elismerően nyilatkozott a hátamon alvó gyerekről, meg magáról a hordozásról, és mondta, hogy mostanában sokat olvas erről, hogy milyen jó, és bizony, ha régebben is olvasott volna erről, akkor ő bizony ő is hordozott volna :) Végül egészséges harmadikat, esetleg negyediket kívánva leszállt :))) 

A süti valami eszméletlen mód finom (volt), Zsombornak olyan szinten bejött, hogy el sem tudom mondani, az utolsó darabnál ő kint volt a teraszon, én bent ültem, jött befelé, meglátta, mi van a kezemben, mire kondenzcsíkot húzva maga után már nálam is termett, és harapott :) Hatalmas önfegyelmemnek köszönhetően nem nyomtuk be azonnal, hanem napokig élveztük, mert hát mégis, hogy néz már ki, hogy betolunk egy tepsi sütit kvázi fél nap alatt - és csak azért fél nap, mert megvárjuk apát is, hogy este hazajöjjön :) Meg kell őrizni emlékezetünkben, mert hogy az életben nem sütök ilyet, az tuti, nem véletlenül licitáltam erre a sütire :D


Másik tésztafélénk pedig a kenyér. De nem akármilyen kenyér ám! Az első, kemencében sült kenyerünk. A recept a lilaanyáknál fent lévő kedvenc kenyér - tényleg nagyon jó kis kenyérke - némi teljeskiőrlésű liszttel, tökmaggal és napraforgómaggal dúsítva. Tegnap készült, ember jól befűtötte a kemencét, én összeraktam a tésztát, aztán problémáztunk kicsit, hogy min süssük. Ez a probléma elég hamar megoldódott, mikor levettem a tálról a tetejét, és kiderült, hogy kicsit lágy lett a tészta, mert így adta magát, hogy formában sütjük :) Nagyon szépen alakult, de aztán a kemencefelelős bakizott picinyt, és az egyik oldala kéményseprős lett, de igazából a fekete oldal levágása után teljesen remek kenyeret kaptunk. Finom volt :)







És még egy utolsó kép, mégpedig a lányomról. Nem is fűznék hozzá semmi különöset, tán csak annyit: gyönyörű :)