2010-09-28

Karma-kóma

Ezt muszáj.

Szóval, a nagykocsi kapott vonóhorgot, úgyhogy nyertünk egy kört az okmányirodába. Tegnap leadtam a lányt az oviba, és el is mentünk Zsomborral, voltak jópáran, várakozunk, várakozunk, mikor is kiderül, hogy bug van a rendszerben, forgalmi meg papír itt van, de se meghatalmazás (én vagyok a hülye), se rendszám (emberem a nemszólt :) ). Szóval haza.

Ma reggel rendszámmal és meghatalmazással felvértezve elindultunk az oviba, ahonnan aztán én haza is jöttem Zsomborral a forgalmiért és a papírért :) sebaj. Okmányirodába be, kellemes meglepetés, kong az ürességtől, nahát, és tényleg pikkpakk meg is voltunk a papírokkal, aszondja a néni, itten vannak a csekkek, gyorsan posta, aztán soron kívül hozhatjuk vissza. Postára átkutyagoltunk, ahol írd és mondd, 2, azaz kettő darab ablak volt nyitva a jelen lévő kb. 40 emberre. Na sőn, nehogy ne kelljen valahol sorbanállni hivatalos ügyintézés közben, mert az nyilván nem is nálunk lenne. X idő után befizetünk, visszakutyagolunk, csekkeket leadtuk, aláírtam, megkaptam a szép új matricával ellátott rendszámtáblát. Mondom a fiamnak, hogy mit szólna, ha ellépnénk a pékhez valami reggeliféléért? Nem érkezett tiltakozás, úgyhogy elbattyogtunk szépen, úgy rendszámostul, mert a kocsi messze állt, megvettük a reggelifélét, visszasétáltunk a kocsihoz a város másik végébe, ahol is bevillant, hogy a rendszámtábla, a szép új matricájával egyetemben a péknél maradt. Na jóóóóóóóóóóóóóóóóó. Kocsiba be, kocsival vissza, pékhez gyerekkel nyakban berohan, rendszámtáblát felkap, kocsiba beül, és csak röhög, csak röhög csak röhög :))))

Szóval itt tartok most, még csak 11 óra, és ma este szeretném megcsinálni Michael Jackson sziluettjét vajkrémből, úgyhogy erősen remélem, hogy a karmám már elégedett a mai napi szívatási együtthatómmal :)

2010-09-24

Szolg. közl.

Ha esetleg véletlenül valaki fejében megfordulna az elkövetkezendő pár hétben, hogy hínnye, de ritkán van poszt, azzal közlöm, hogy élünk, virulunk, csak én most eltűnök egy időre a vizsgák, torták, és a "kössük koszorúslánypocsót, de rohadt gyorsan, hátha hideg lesz" projekt Bermudát is megszégyenítő háromszögében.

Maradjanak velünk, a reklám után visszajövünk :)

2010-09-21

Nyertünk, nyertünk!!

A tavaszi bealvós vígaszág után idén már felkészülve álltam neki a segítsütis licitnek, ééééééés nyertem is!!! Ezúton is köszönöm kreativkid.hu-nak a kemény utolsó percet, szerintem leginkább az döntött, kinek milyen gyorsan frissített a gépe :) és hát elnézést.

Szóval nyertem, mégpedig Mamihami csokis-mentás és zöldteás kekszeit.

És ami a nem mindegy, hogy ember is nyert. Neki szimpatikusabbak voltak Cecile ischlerjei, úgyhogy arra is nyomtam licitet még az elején, de a véghajrában nem tudtam figyelni mind a kettőt. Mivel éppen ébren volt, 23:56-kor megkérdzte, hogy licitáljon? Hát, ahhoz regisztrálni kell, de hát a 21. században ez nem lehet probléma... 23:58-kor ott is volt a licitje, és megnyerte az ischlereket :)

Le a kalappal a Segítsüti csapata előtt, köszönjük a lehetőséget!!! Várjuk a folytatást :))

(A T. Olvasó meg csak kattintson a bannerre, és nézzen körül, nem csak licittel lehet segíteni ám :) )

2010-09-19

Segítőkészség

- Gyere Bori, rakjuk ki a képeket a blogra!
- Jóóó! Én adogatom neked őket, te meg kirakod!

2010-09-18

A hobbicukrász fia

Zsombor egészen elképesztően alkalmazkodott ahhoz, hogy egy hobbicukrásszal él egy fedél alatt. Szinte korlátlan mennyiségben képes keverőeszközöket, tálakat, és ilyesmiket "mosogatni" - mivel a tortákból általában úgysem eszik, belefér -, de ezt most csak korlátolt mennyiségben dokumentálnám:



És tökéletesen tisztában van a kézimixer mibenlétével, használatával, és azzal, hogy a végén le lehet nyalni a keverőszárakat :) Az, hogy milyen szinten van már a konyhai ismeretek terén, tegnap lett világossá: szépen kivette a szekrényből a tálat, meg a mixert, a mixert beletette a tálba, és brünnyögött neki. De nem akart működni a dolog, úgyhogy kivette a vázat is, rárakta a megfelelő helyre a tálat, mixer ismét bele, és újra dülöngélés és brünnyögés. Mikor kezdett kicsit elvadulni a dolog, elraktam a szekrény tetejére az eszközt, nem egy Kitchen Aid, de nagyon szeretem, és nélküle igencsak meg lennék lőve, szóval itt tettem pontot a fiam kreatív működésére. Zokon vette, kell-e mondanom? Majd holnap elővesszük :)




Zoologuslányka

Igen, megint Bori :)

Előtanulmányként nem árt tisztában lenni a Go, Diego, go! c. remekművel, aki nem néz szombat-vasárnap reggelente TV2-t (nemtom, egyéb helyeken mikor megy), annak dióhéjban annyit, hogy Diego egy állatmentő kisfiú, és van neki mindenféle szuper kütyüje, amik sokat könnyítenek a dolgán. Ilyen kütyü Klikk, a fényképezőgép, aki, miután megtalálja az éppen bajban lévő állatot, azt mondja, hogy "Mondjátok meg Diegonak, hogy megtaláltuk a bajban lévő _________-t." Vagy valami ilyesmi.

Szóval egyik reggel zuhanyoztam, azzal gondolom mindenki, akinek valaha kicsiny gyermeke(i) volt(ak), tisztában van, hogy ez bizony össztársadalmi esemény. Vagyis Bori is ott volt, kezében a mobilommal, amivel nagyon profin tud fotózni. Kiszállok, törlöm a hajam, mondja a lány, hogy le akarja fotózni a kócos hajamat, mondom, oké. Fotóz, aszondja:
- Mondjátok meg Diegonak, hogy megtaláltuk anya sűrű haját.
Nahát, milyen kis édes, gondoltam magamban, aki ismer, tudja, hogy nem igazán én vagyok a Revalid reklám ideális alanya. Jön-megy, én közben már öltözködöm, fehérneműben fésülködök, mikor megjelenik mögöttem, hallom, hogy fotóz, majd a következőt hallom:
- Mondjátok meg Diegonak, hogy megtaláltuk a BUGYIS ÁLLATOT!!!

:)

2010-09-17

Hogy is mondják...

...a primadonna férfi párját??? Mindegy, a fiam kezd efelé tendálni. Ugye írtam a sajátos problémamegoldásáról, nos, most már kezd akarata lenni, ami nem baj, de késztetése is, hogy kísérletezzen, mit lehet, meddig, kivel... konkrét példa fél órával ezelőttről: kinyitottam a hűtőt, ő egyből eléállt, és úgy gondolta, hogy akkor ő leltároz. Elkezdett pakolászni, vagy csak számba vette a dolgokat, mutogat, hogy "e" meg "e", és mikor becsuknám, akkor befeszít, kértem, hogy menjen arrébb, fejrázás, hangos ladiladiladi, majd miután megfogtam, és arréb raktam, térde ereszkedett, ívbe feszült, és úgy üvöltött, mint akit elevenen nyúznak. Aztán felült, előre dőlt, továbbra is üvöltött, csapkodta a padlót, és csak visított, csak visított, néha felém sandított, látta, hogy semmi reakció, még egy kicsit visított, otthagytam (persze közben elmondtam párszor, hogy sajnálom, de a hűtőajtót nem hagyjuk nyitva csak azért, hogy ő nézelődjön, nézze meg addig, amíg nyitva van), továbbra is visított, visszamentem hozzá, felnyaláboltam, elvittem a kanapéra, és abbahagyta, de iszonyatosan sértődötten nézett rám, hatalmas, könnyel teli, kivert kutyus szemekkel, hogy "látod, mitt tettél velem, látod???"

És ezt képes eljátszani minden egyes hűtőajtónyitásnál (szabadon behelyettesíthető bármilyen tevékenység korlátozásával).

Kiakasztó.

2010-09-15

Virsli

Borinál most éppen virsliőrület van, eszméletlen mennyiségeket nyom. Normális, időnként a kajával monomániás gyerek, hiába no.

Ma volt ugye az első nap, hogy bent ebédelt. Kicsit korábban értem oda, mert nem tudtam, pontosan kábé mikorra is kell menni, szóval hallgatóztam. Csend, tányércsörgés, anya megkönnyebbül, majd egyszer csak visítás, és az eltéveszthetetlen "nem akarooooom!!!". Jesssz, na kinek a kicsiny lánya az egyetlen, aki süvít, na vajon? Na mindegy, nem megyünk be, lássuk, mi lesz belőle. Egy idő után csend, meg tányércsörgés, még egy kis visítás, aztán megint csend, aztán az egyik óvónéni kijött, ment a másik terembe, mondta, hogy megoldották. Végül aztán kijött a hölgy, kérdezem, hogy hát mi volt ez a koncert, mondtam, hogy mire befejezi az ebédet, itt vagyok. Erre az óvónéni felvilágosított, hogy az volt a probléma, hogy nem virsli volt az ebéd :))))

Délután mentünk apához, mert nekem gyerekeknek tilos programom volt, előjött megint az ebéd-téma, próbáltam vigasztalni a lányt, hogy
- Biztos lesz majd olyan, hogy virsli is lesz ebédre.
Bori "világ gondja a vállamon" nagy sóhajjal:
- Nem hiszem anya, hacsak nem veszünk nekik, és visszük be.

Khmkhm :)

Varietas...

Ma volt először Zsomborral kettesben programunk. Míg Bori az oviban volt, mi elmentünk újra Ringatóra. Ugye Zsombor is járt már pár hetes kora óta, csak aztán Bori elkezdte látványosan unni, úgyhogy egy darabig nem mentünk, aztán nyári szünet, na de gondoltam, majd most. És mentünk, és ismét ledöbbentem, hogy mennyire nagyon különböző az én két gyerekem. Borival ilyen idősen konkrétan csak azért voltam ott, mert nem tudott egyedül odajutni :) de bevonultunk, és onnantól ő a ringatós nénivel játszott, vagy saját magának csinálta a dolgokat, vagy akármi, de velem véletlenül sem, és simán lenyomot három Ringatót egymás után. Igaz, nála nem voltak nagy szünetek, és a kezdetektől egyedül volt. Zsombor 10 perc után hozta a cipőnket, hogy menjünk, persze aztán a játékokban benne volt, de el nem hagyott volna 5 lépésnél távolabb, állandóan visszarohangált, ölemben tombolt, stb. Mondjuk az is igaz, hogy eddig még sosem volt egyedül, mármint Bori nélkül ilyen helyen, és hát azért elég régen volt az utolsó alkalom, még ha volt is közben zenés továbbképzés Dalolka formájában. Kíváncsi vagyok, hogy pár alkalom után mit fog lépni, marad-e ilyen nyenyere, vagy előjön a kalandvágyó énje, mindenesetre nagyon érdekes figyelni őt.

Egyébiránt meg akkora franc, hogy csak na, totálisan ráállt a női reakciókra - azaz probléma esetén az első megnyilvánulása egy velős, hátborzongató "vérfarkasok esznek, segítség!" jellegű sikoly, és a problémán azt értem, hogy mondjuk például elakad a kicsi babakocsi egy fűcsomóban, vagy nem tud kirángatni valamit valahonnan. Ezen kívül ha vernyog, már egyáltalán nem biztos, hogy a nővére a ludas, simán lehet, hogy ő kezdi a balhét. Állandóan pakolni kell előle, már azon gondolkodom, hogy a fafödém gerendái közé szerkesztek valami tárolót, mert tolja a felállókát, áll a konyhapulthoz, vagy a mosdóhoz, és már pakol is, mindent, amit elér. Ha esetleg semmi nincs a keze ügyében, akkor visít, hogy ő a pulton akar ülni, stb. Így másfél évesen a szókincse a következőkből áll: anya (ez apára is értendő), cici, cica, csüccs, tess, ééééééééés Dezső! (az összes kecskére és birkára vonatkoztatva :) ). Hát, nem is tudom, szerintem nem kell kommentálni :)

2010-09-14

És elérkezett ez is

Ma reggel a lány minden hiszti nélkül felöltözött, és két nagy puszi után vigyorogva, virgoncan beskerázott a terembe :)))

Holnap előrébb lépünk, ebéd a terv. Drukkoljatok.

2010-09-12

Egy nehéz hét vége

Neeeem, nem a torták miatt volt nehéz. Hanem mert az én pici büdösbogaram elkezdte az óvodát. Volt minden kérem, a simán bemenéstől az üvöltő gyerek rólam történő lefeszítéséig, de mivel minden alkalommal vigyorgós hazajövetel volt, és lelkes "holnap is jövök" integetés, annyira nem lehetett rossz. Persze aztán nekünk reggelente ment a "márpedig én ugyan nem megyek többet oviba" műsor, és gyanítom, hogy ez még menni is fog egy darabig, de én megkeményítem a szívem, és hát azért már javul a helyzet. Már mesél a többiekről, hogy miket mondtak, miket csináltak, én kezdhetem a multikulti nevelést a csoportban lévő fekete kisfiú miatt ("Neem, biztos van neki neve, azon kell hívni, nem Csokisnak, annak biztosan jobban örülne"), szóval belevágtunk, benne vagyunk. A takarórongyi, amit horgoltam neki, egyelőre nem került bevetésre, igaz, még az ebédig sem jutottunk el :) a legtöbb, amit ott volt, talán 3 óra. Na de majd szép lassan, nem rohanunk sehova.

Maczy művek már megen...

Igencsak zsúfolt volt az elmúlt hét. Konkrétan ezek születtek:






Az első ovis szülinapra készült Zalánnak, és mint kiderült, ebből a standard, 24 centis tortából evett az egész óvoda, kb. 100 gyerek :) ugye az óvónénik ügyesen szeletelnek :) szóval elmondhatom, hogy már sütöttem százszeletes tortát :D A második ugyancsak Zalánnak, csak a pártira (úgy tűnik, ez most a duplatorták időszaka, lásd a Micimackósok :) ), annyi kikötés volt, hogy Shrek legyen, és nagy, aztán megbeszéltük, hogy mocsaras. Miközben próbáltam megformálni Shreket zöld marcipánból, igencsak elábrándoztam, hogy vajh nem jártam-e volna jobban egy alapfokú szobrásztanfolyammal, vagy ilyesmivel, nagyon küzdöttem :) azért remélem, felismerhető.

A harmadik pedig Borinak készült, annak örömére, hogy már egy hete oviba jár (erről még később). A rendelést a kisasszony adta le, idézem: legyen rajta sok-sok virág, KÉT pillangó, és EGY napocska. Korrekt ügyfél, pontosan tudja, mit akar :) tetszett neki. Végül is nekem is, ma reggel még csak a piskóta volt meg, extragyorsan elkészült, nem agonizáltam rajta annyit, mint szoktam :DD

Most nem nagyon van kedvem bekapcsolni a sütőt, meg elővenni a kézimixert :) 


2010-09-05

Kutyapszichológus

Ülök a teraszon, Bori a fűben Gubanccal. Gubanc fekszik, Bori mellette ül, és simogatja. Egyszer csak a következőt hallom:
- Gubanckám, ne haragudj, hogy elhoztunk az anyukádtól meg az apukádtól, de nekünk is kellett egy kiskutya. És most még kicsi vagy, de gyorsan meg fogsz nőni, és akkor majd nekem jössz, mint a Dezső, jó?

:))))

Most ilyen...