2010-10-25

Hétvége volt

És ez lassan szinonímája annak, hogy torták készültek :) Az első a tavalyi vonatkatasztrófa tulajának bátyjáé, aki bizony nagy, büszke ötéves lett, és kedvence a puncstorta, ezért aztán azt kértek neki, valami robottal :) A második esküszöm, nem tudom, hogy kié lett, ember kolléganője kérte, de nem a lányoknak, kaptam egy képet, hogy ilyet kérnek, hát csináltam egy ilyet :) (az eredeti torta itt található)





Viszont most lesz egy hétvége, amikor nem lesz torta, színház lesz, legalábbis remélem, semmi nem jön közbe, jessz :) (harisnyát kell vennem, kiszakadt az összes :D )

Ja, meg gyakorlati vizsga második felvonás is lesz. Hát van ez így :)

2010-10-21

A történelem megismétli önmagát

Anno, megboldogult kamaszkoromban a két copf bűvöletében éltem. Hosszú időn keresztül minden reggel nyüstöltem az én ídösanyámat, hogy ugyan legyen már oly jó, és alkosson nekem frizurát. Két copf tarkónál, két copf fejtetőn, két copf befonva, két copf befonva-tekerve (aka macifül :) ), stb. Ehhez tartozik, hogy a hajam nem csak kevés és vékonyszálú, de ráadásul olyan töketlen helyen van a forgóm, hogy komoly mérnöki munka tisztességes választékot csinálni homloktól tarkóig, nagyfejsze használata nélkül :). Ráadásul mivel gimis koromban 5-kor keltem, és 6-kor már otthon sem voltam, a fenti műveletre úgy fél hat magasságában került általában sor, ídösanyám mély sóhajtozásai közepette :)

A másik kamaszkori dilim az volt, hogy márpedig nekem néger férjem lesz, akárki meglássa. Anyu jól viselte ezen tétel hangoztatását, annyi kikötése volt csak, hogy ne nagyon feketét, mert ha éjjel találkoznak a konyhában, megijed a világító szemektől :) de szerintem eléggé helyén kezelte ezt a bolondériámat is.

Teltek-múltak az évek, a két copfból kinőttem, néger férjem sem lett, lett viszont egy lányom, egy helyes kis gombóc, aki töméntelen mennyiségű hajjal született. Amelyet aztán annak rendje és módja szerint el is hullajtott, és nőtt helyette neki finom, vékonyszálú, selymes haja, több, mint nekem, de még mindig nem sörény, és a forgója is pont olyan töketlen helyen van, mint az enyém. Aztán ez a pici gombóc is megnőtt, és elkezdett oviba járni, ahol bizony más lánykákkal is szembesülve rájött, hogy a két copf az igazán nagyon menő és csini. Így aztán reggelente elém perdül, és közli, hogy "két copfot kérek", és ezt általában indulás előtt 5 perccel teszi, copfolás közben izeg-mozog, így aztán, bár nem fél hatkor kell elkészítenem a művet, eléggé megviselődök, mire indulunk.

És az oviban a csoportba járó egy szem néger kisfiúval ölelgetik egymást, és egy emeletes ágyon aludnak.

Akárki akármit mond, a történelem márpedig megismétli önmagát :)

2010-10-20

Zsebek

Ember valamikor megkért, hogy vegyek ki valamit a menősgatyája zsebéből. A következők voltak benne: 2 db usb kulcs, egy bicska, egy memóriakártya. Az én menősgatyám zsebében leginkább pzs (használt, használatlan), 100 forintos, túrórudipapír, fél pár gyerekzokni, és hasonló dolgok vannak.

Szerintem ez alapján elég pontosan le lehet venni, kinek mi a munkaköre :D

2010-10-18

Na akkor....

Mivel túléltem a vasárnapot, megpróbálom összefoglalni, mi minden is történt.

Valahol Michael Jackson sziluettjénél hagytam abba. Ő volt az, Szaska legnagyobbjának.




Apróbb problémák után végül is elkészült, és kellemest a hasznossal alapon az elszállítást követően elmentünk a segítsütimért. Erről Kinga részletesebben írt is, én csak annyit fűznék hozzá, hogy nagyon szépen köszönjük a szíves vendéglátást, a remek beszélgetést, az isteni bablevest, és a gyönyörű dobozt! A sütikről már nem is beszélve, Bori beleszeretett a zöld teásba, iszonyat tempóban nyomta befelé :) (és én személy szerint mély hálával vagyok a csokis kávészemekért!)

Ezután gyorsan letudtam egy írásbeli vizsgát, kötöttem egy koszorúslány poncsót, és még két tortát készítettem, ezúttal Micinek.




És jött a rémálomhét. Szombaton sógornőmék házasságkötése volt a fő program. Ez nem lett volna probléma, csakhogy a péntek estét én a tankonyhán töltöttem, vizsgára előkészülendő, lévén vasárnap gyakorlati vizsga. És péntek este tudtuk meg azt is, hogy ááááá, nem a tavalyi módi szerint fog menni a dolog, hanem 11 óra, három tételsor, tamtaram. Szóval a hét úgy nézett ki, hogy hétfőtől péntekig tortát sütöttem, meg a kettes számú koszorúslányponcsót kötöttem, péntek estétől vasárnap reggelig zabszempozitív voltam, közben szombat délután-este lagziztunk, vasárnap hajnalban keltem, vizsgára el, ott kiderült, hogy ja, bocs, max 8 órát lehet egyben vizsgázni, szóval majd még gyertek, de most ezt így tudjuk le, tételhúzás után a zabszem már nem volt meg, de azért mikor este 8 körül hazaestem, nem kimondottan éreztem magam kommunikatívnak, frissnek és üdének.

Kicsit azért részletesebben is :) szóval esküvőre készülődve kellett venni új tipitopi cipőt, mert a régit kiterhesedtem. Hazahozám, és pár percen belül kiderült, hogy kicsi fiam majdhogynem kecsesebben tud benne járni, mint én :) persze a dolgok nyitja az volt, hogy iszonyatosan tetszett neki, hogy jó hangosan kopog, úgyhogy folyamatosan topogott benne, mint egy icipici Michael Flatley, csak fejpánt nélkül :) Ezután eljött az esküvő napja. Bár voltak pillanatok, mikor aggódtam, de végül is elkészült a torta is.



Összekészülődtünk, irány a papa, ahol át lehet öltöztetni a kisasszonyt. Nekem úgy 10 perc után bevillant, hogy basszus, nem töltöttem be a díszmunkának valót, na mindegy. Tortát leadtuk, Bori átöltözött, a két csaj ott parádézott a szépruhában :) némi problémázás után el is indultunk, szertartás. Ember kint volt Zsomborral, mert ő kezdte nem élvezni a helyzetet, bevonulás. Bori, Luca elöl, szépen, édesen-aranyosan, majd teljesen magától értedődően helyet foglaltak a jegyespárnak és a tanuknak felállított négy székre :) azért csak mindenki a helyére került, és innentől fogva 5 percenként böködtem a lányt, hogy "ne bányássz!" meg "szállj már ki a szádból!" meg ilyesmik :) az elsőnél még próbált tompítani azzal, hogy visszasuttogta, hogy "anyukám, szeretlek" :)) Nagy meghatottsággal lement a szertartás, irány a vacsi. Na most elég nehéz helyén tartani 3 örökmozgó gyereket, nem is sikerült, annyit sikerült elérni, hogy mikor éppen hoztak kaját, akkor nem rohangáltak, nehogy baleset legyen. De aztán eljött az este zenés-táncos része, és Boriról pillanatok alatt kiderült, hogy hatalmas partiarc, végigtáncolta a zenés idősávot. De nem ám pörgött ott a placcon magában, dehogyis, amint kitapasztalta, hogy is megy ez, felkért minden szimpatikus vendéget :) (képeket majd kunyerálok Té kartácstól :) ) Zsombor egy idő után elaludt a hátamon, Luca is álmosodott, gondoltuk, tortabontás után lépünk, na most itt némi nézeteltérés volt, mert Luca már jönni akart, hogy játszon még a cicákkal (haha :) ), Bori meg még táncolni :) úgyhogy Bori kapott egy utolsó táncot az ifjú férjjel, aztán eljöttünk. Kölykök fektetve, hiperszupergyorsan betöltöttem a tortát másnapra, mélyhűtőbe be, és egy nagyon-nagyon rövid alvás után már ébredés is volt, sajnos Zsombornak is.

Tortát bekentem gyorsan vajkrémmel, összekészítettem még a maradék szükséges dolgokat, és hajrá. Suliba be, előkészület, tételhúzás, nagy kő le a szívemről, mert igen, igen, megéri pozitívan állni az élethez, a négy-öt bármikornyugodtanhúzhatom tételből, amikre koncentráltam, sikerült húznom :)) Minden jól ment, leszámítva, hogy képtelen voltam tisztességesen feldíszíteni a kastélytortát, ami vérciki, de ugye én mindig ilyen marhaságokkal tudom megszívatni magam, négyszer szedtem vissza. Ezzel kicsit megcsúsztam, de még mindig nem én voltam az utolsó. Értékelés után elosztottuk a felhalmozott javakat, és irány haza. Két kolléganőt fuvaroztam egy darabon, hát volt egy olyan érzésem, mintha épp egy 200 fős lagzi süteményrendelését szállítanánk le :D Csodával határos módon hazaértem, beestem, egy óra múlva már aludtam, mint akit fejbesomtak.

Bori pedig ma volt először délutános az oviban. Aludni nem aludt (nem mintha vártam volna), de rendben-csendben pihent, és már ez is több, mint amire itthon hajlandó. Ez a teszthét, aztán meglátjuk.

Nahát, nagy vonalakban ennyi történt. Most élvezem a rám szakadt nyugalmat :D

2010-10-03

Távirat

A karmámnak üzenem, hogy köszike, attól, hogy pár nappal későbbre rakta a dolgot, semmivel sem érintett kevésbé rosszul :)

De persze megoldottam.