2010-11-28

Dilemma

Ugye a hétvégi mesematinékkal begyűrűzött hozzánk is a gyerekipar. A táncoló Dórát még ki tudtuk védeni, hogy ó, inkább nézünk Dórát, és táncolunk vele, Barbie ügyben most a tortababatorzót rajongja (hátrányos helyzetű gyerek :) aki nem tudja, a hercegnős torták babája nem teljes baba, hanem csak mint a tévébemondók, derékig humanoid, onnan csak egy műanyag tüske áll ki belőle, hogy bele lehessen szúrni a szoknyába), de eldugtam, mert nekem az munkaeszköz :) de a pónikról nem tudom lerázni. Pontosabban a beteg póniról.

Az egész azzal kezdődött, hogy elfelejtettem neki buborékfújót szerezni, pedig megígértem. És bementünk együtt ovi után a tecsóba, ahol ugye halomban áll a rózsaszín gány így karácsony előtt, ofkorz pónik minden mennyiségben. És meglátta a sokat reklámozott beteg pónit, és kemény perceim voltak, mire sikerült valami kompromisszummal elvonszolni onnan. De azóta állandóan azt hajtogatja, hogy vegyünk, hogy neki kell, hogy majd hozzon a Jézuska, stb. Próbálkoztunk, hogy ide beteg állat nem jön, mert betegek lesznek a kecskék meg a Gubanc, de közölte, hogy el akarja adni a kecskéit, a Gubanchoz meg majd nem viszi ki a pónit. Most ott tart a dolog, hogy írtunk a Jézuskának levelet, hogy karácsonyra hozzon légyszi karácsonyfát, meg egy pónit, csak így, betegség nélkül.

Namost tudom én pontosan, hogy onnan fúj a szél, hogy az ovis barátnőnek is van pónija, ofkorz, szóval lehet, hogy reklámok nélkül is csont itt tartanánk, de a dilemma attól dilemma marad. Vagyis minden - értsd: tényleg minden - elvemmel ellentétben kapjon-e pónit (szigorúan egészségeset), vagy ragaszkodjunk ahhoz, hogy márpedig ide ilyen állat be nem teszi a patáját, legalábbis játék formájában, igazi pónija még lehet. Én hajlok rá, hiszen úgy általában véve tényleg nincsen ilyen tündibündi hányinger játéka egy darab sem, és ha egy darab zenélő műanyag bizbasz minden gyereknek jár alanyi jogon, akkor végülis egy rózsaszín bizbasz is járhat alanyi jogon a lányoknak, meg ugye mindennek az értéke a mértéke, és egy darab póni a többi nem ilyen jellegű játék között talán még nem indítja el a lejtőn. De akkor is nehezen visz rá a lélek, az összes szőröm feláll, és berzenkedik minden idegszálam.

Gondolkodtam én ilyesmin régebben, de annyira távolinak tűnt, hogy nagyon nem forszíroztam egy elméleti megoldást. Aztán a fenéket volt távoli :)

(nyulatkozzatok nyugodtan)

Volna

Mikor Bori este már fáradt, és nyenyereg, szoktuk mondani neki, hogy "aludtál volna délután, most nem lennél ilyen nyüzüge".

Délután hevertünk fent az ágyban, Zsombort altattam, és hát ásítottam egy hatalmasat.
Bori: Álmos vagy?
Anya: Ühüm...
Bori - megrovón -: Aludtál volna délig!

Nem volt jó kifogás, hogy én próbáltam :))))

2010-11-26

Anatómia 2.

- Anya, képzeld, apa haja bele van dugva az orrába!!!

Érdekes megfogalmazása az orrszőrnek :)

A ház őrzője


Mikor Gubancot kiköltöztettük a teraszról, mondtam embernek, hogy fogadjunk, hogy meg fogja találni az előtetőt a garázsfeljárónál - az utcára néz, jól látni mindent, oké nem túl védett, de komondor, vagy mi a szösz, ha védelem kell neki, majd odébb megy.

És bizony meg is találta. Nagyon impozáns, hogy kanyarodik be az ember, és szemben vele, a konyhaablak alatt ott ül/fekszik egy nagy fehér szőrös kutya :) Múltkor mesélte ember, hogy reggel tiszta dér volt az egész tető, kivéve egy kutyányi foltot :) Néha bekukucskál hozzánk a lakásba, és vész esetén a konyhaablakon ki is lehet adni neki a kajáját :D 

Egyébként imádom, ahogy házat őriz. Nem rohan neki vadul őrjöngve a kerítésnek, nem bizony. Áll az előtetőn, és ugat, amíg meg nem szűnik a "vész". Pedig nincs még mindig kapunk, és még így sem rongyol neki még a kóbor kutyáknak sem. Sőt, a múltkor jött Gusztikartács, éjjel, én még világítottam a konyhában, és Gubanc egy hangot nem adott ki, ellenben mikor bekanyarodott a kocsi, felugrott a párkányra, és "bekopogott", csak utána ügetett el fogadni a vendéget. És minket is őriz ám ezerrel, tegnap ovi után Zsombor megpattant, míg becuccoltam, elkezdett skerázni kifele, Gubanc meg utána, és próbálta finoman megállítani, nyilván ebből az lett, hogy kétszer fellökte a tökit, lévén egy magasságban, de nem egy súlyban vannak, de nem bántotta, vagy valami, rohant oda hozzám, hogy menjek már, menjek már, mert valaki meglóg, és oda-vissza szaladgált köztem meg Zsombor között, nem győzött sürgetni :)

Imádom :)

Sok kicsi

Majdnem totál elfelejtettem, nem is értem, már a 10. felajánlásnál vannak. Szóval ismét sok kicsi, katt bannerre, és hajrá!

2010-11-24

Disz iz dö bigining...

...of a bjutiful frencsip :)



Nem, nem megcsaltam az én kis drága, imádott mixerkémet, amit még anyutól kaptam, hanem szegény beadta a kulcsot. Túl nagy volt az elvárás vele szemben. Magamban meg is sirattam, nagyon jó kis gép volt, remekül dagasztott, remekül kevert, meg minden.

Kényszerítő körülmények miatt nem volt alkalmam kivárni a gyászévet, pótlás kellett. Holnap a tettek mezejére lépünk így együtt Piroskával.


Köszönöm a segítséget a résztvevőknek :)


2010-11-22

A család új barátja

A család új barátja már velünk van tán bő egy hete, de csak most jutottam odáig, hogy írjak is róla.

Előzmény:
Imádtam (imádom) a kendőimet, imádom a Hajtkát, ember is imádja a Hajtkát, imádom az onbut. Volt nálam egyszer egy Liliputi csatos, túrázni, konstatáltam, hogy oké, praktikus, meg oké, kényelmes, de olyan nagyon nem hozott lázba. Sem ez, sem a többi csatos hordozó. Beláttam, hogy baromi praktikus, hogy nem lóg sehol semmi, meg hogy nagyon jó, hogy inkább csípőre terhel, mint vállra, meg minden, de nem volt szerelem, nem éreztem azt, amit a Hajtkák, vagy akár a Katja megpillantásakor, hogy márpedig nekem _kell_ egy. Mert minek is kéne? MT-ban is hátamon a gyerek pikkpakk, kényelmes is, ramaty időben úgysem nagyon megyünk sehová, ha mégis, azt azért kibírja, majd óvatosan lógatom a szárakat. És éltünk boldogan.

Na de:
Aztán elkezdődött az ovi, a parkolóban jóóóó kis durva sóder. Zsombor naponta kétszer hátamra fel, hátamról le, kocsiból ki, kocsiba be, MT szárak lógnak, akárhogy is ügyeskedem, még az onbut is képes voltam összekenni, pedig hát... és mikor ki kellett mosni a MT-t, mert filces lett, majd a vadifrissen mosott MT pántjai két nap ovibahordás után megint úgy kezdtek kinézni, mint amin egy félrészeg rinocéroszcsorda tagjai zorbáztak egy sárbanfetrengős legénybúcsú során, döntöttem: kell szerezni egy csatost.

Hogy végül miért Manduca lett, azt most nem részletezném, de végül az lett. Neki sem mi vagyunk az elsők az életében, de ezt mi nem bánjuk :) nem mondom, hogy nem szeretem, mert ez nem lenne igaz, imádom a praktikusságát, hogy pillanatok műve átcsatolni csípőhordozásra (dokinál hej, de nagyon jól jött), hogy megkönnyíti a gyerek sapkavisszaadását a boltból kijövet, hogy nem lóg sehol semmi :) , hogy állítható méretű, így ha egyszer lesz hármaska, őt is tudom benne oviba hordani kicsi korától, meg egyáltalán, millió apróság miatt imádom. Nagyon klassz hordozó.

De nem ezt fogom eltenni az unokáknak, hanem a Katját és a Hajtkát :) és nem azért, mert ez rossz, vagy valami, csak mindezek ellenére sincs meg az az érzelmi kötődés hozzá, mint a többi hordozómhoz. Ez van :) de mégegyszer mondom, hogy mindettől függetlenül ez egy isteni hordozó.

2010-11-17

Bioritmus

Pici fiam a tegnapi napot csakis a mellemen lógva tudta elképzelni, szóval jórészt a kanapén ücsörögtem, pólómban egy gyerekkel (mert nem csak úgy szopizik, á, nem, magára húzza a pólómat közben, így olyan, mintha egy másfélévessel lennék terhes :)) és lényegében minden pólóm jól meg van nyújtva...). Na, azért nem volt haszontalan, elkészült Bori téli sapija, de azért túl nagy aktivitást nem mutattunk.

Gondolom, ezért is van, hogy ma reggel csuda tettrekészen ébredten, hogy én aztán most mindent megcsinálok, hajtogatok, elpakolok, porszívózok, tortát sütök, kekszet sütök, mosógépet rámolok, pókhálótlanítok, meg egyáltalán, mindentmindentmindent megcsinálok, ami szembejön, Zsombor sem lázas, enyém a világ, ide nekem az oroszlánt is. Azért realista vagyok, fejben csináltam egy listát, aztán jutok, ameddig jutok.

Neki is láttam reggel, kölykök éppen még a reggeli molyolásban voltak, illetve hát Bori kucorgott a kanapén, mesét nézve. Kb. a lista 3. szereplőjénél jártam, mikor utam a konyhába vitt, ahol is azt látom, hogy Zsombor fülig benne van a sütéshez olvadozni kitett fél kiló rámában. Gyereken, szekrényen, pulton, padlón diszkrétnek és ízlésesnek éppen nem mondható módon helyezkedtek el a margarinkupackák. Mit tehettem, iszonyat anyázások közepette, tervezett listás lendületet megtörve kármentesítettem.

Unatkozik? Vállaljon gyereket!
:)

2010-11-16

Ajándékozók

Ha esetleg valaki nem tudná, a jó gyerekeknek így télen két "személy" is hoz ajándékot. Az egyik a Télapó, természetesen.

A másik?



A másik Juliska :DDD

(És mikor kijavítottam, hogy Jézuska, kikérte magának, hogy nem, neki a Juliska hoz. Öntudat az van :))) )

Pulcsi

Végre készen van, tök jól áll a hölgynek, és szereti nagyon, hogy olyan nagy a nyaka, mert így nem akad bele a fülbevalójába :) És persze puha és meleg. Az elkészült képek közül higgyétek el, hogy ez a legjobb :D


Barka Talizmán - Szivárvány, 5-ös tű. Egyszerű, egy darabban, fentről lefelé kötött raglán, az útmutató ez a minta volt.

Dínó, szmájli, egyebek

Piglet kért egy tortát (nagyon rutinosan nagyon előre :) ) fiacsának. Levelezünk, levelezünk, egyszer csak jön egy kép, hogy na ilyen legyen, mert ez a kedvenc mütyürje a legénynek. Elsőre meglepődtem, nem tagadom, de aztán arra jutottam, hogy lehetetlen nincs. Még modellt is vettem, kihasználva Zsombor közbejövő névnapját :) Ím az eredmény:



Emellett készült anyu tortája, ami jó randa lett, ellenben legalább finom :) így jár, aki puncstorta készítésénél egyrészt kicsit trehányul présel, másrészt nem vár eleget a fondánra, hanem "folyik ez mán, öntsük, haladjunk" hozzáállással borítja rá a cuccot a tortára. Tanulság: türelem tornaterem. Az ünnepelt azért értékelte, a jószándékot mindenképp :)




Anyukám ezen kívül kesztyűt kapott, amit odaúton a kocsiban fejeztem be :D de kész lett, mire odaértünk. Nagy, meleg, az első kesztyű, amit életemben kötöttem, és ami a legfontosabb, hogy nagyon tetszik neki!! Pedig kicsit izgultam ám. Ráadásul mint kiderült, a kisasszony természetesen elkotyogta már régebben, hogy "kötöttünk neked kesztyűt", de anyukám nagyon okos, úgy tett, mintha nem is hallotta volna :) Ídösanyám, hordd sokáig, egészségben! 



(Lofty wool cable mittens, flip-top verzió susanh02 jóvoltából, Adriafil Candy, 5-ös tű / Lofty wool cable mittens in flip-top version by susanh02 - thank you very much!)

Most nem is szaporítanám tovább a szót, megiszom a kávémat, nehéz hétnek nézünk elébe, Bori itthon, mert beteg, Zsombor így is úgy is itthon, de még beteg is, vidám idők jönnek.




2010-11-15

Nem akarásnak nyögés...

Mert ha nem elégszem meg reménykedve a fürdőszobában lévő Panadollal, hanem összevakarom magam, és kimegyek a kocsihoz a benne lévő Algoflexért, már három órája nem fájna a fejem...

Unom

Igazából tök jó Bori ovija, az óvónénik is szuperek, vannak már barátnők, meg barátok, meg minden, sőt, már aludt (!!!) is bent a hölgy.

De hogy az ovis bacikkal, vírusokkal és körbetegségekkel mennyire tele van már most a tököm, azt el nem tudom mondani, pedig még csak november van.

2010-11-12

Pasik

Tegnap Gubanc fogott egy patkányt. Jöttünk haza az oviból, látom, hogy nagyon jön felénk, és valami lóg a szájában, amit aztán diszkréten le is rakott a kocsi mögött. Kinyitom az ajtót, és ebben a pillanatban már ott is volt a nagy fehér veszedelem, és alig engedett ki, úgy csóvált, hogy féltem, elrepül a feneke, nagy puszikat osztott, elég nagy küzdelem volt kiszállni :) (már nem olyan kis pici aranyos, most már nagy kajla aranyos :) ), innentől meg oda-vissza rohangált a patkány meg köztem, és úgy nézett rám, de úgy, hogy csak úgy sugárzott róla a "Na, ügyes vagyok? Ki a kiráááály?". Jól megdícsértem, meg megdögönyöztem, ő meg annyi méltósággal dobta el magát hanyatt, amennyivel csak egy király tudja :D Ember kiadásban ez volt az elégedett elheverés a kanapén, kézben a királynak kijáró sörrel :D

A másik pasi meg pici fiam, aki mostanában 2, azaz kettő db zöld műanyag traktorral jár mindenfelé (igen, a hátamra is), aludni is. Valamelyik este felmentünk, üvöltés, hogy ő le akar jönni, és kiabálta, hogy "kaka, kaka", de mivel ezt több mindenre is használja, nem tudtam, mire gondol. Na jó, jöjjünk akkor le, derítsük ki. Lejöttünk, megkereste a két traktort a játékhalomban, és elégedetten visszamászott az emeletre. Csak néha vág velük fejbe, és még néhább fekszünk rájuk :D

Ja, és az új Storchenkinder gyapjúkülsőben iszonyatosan férfias, konkrétan úgy néz ki benne, mintha boxer lenne rajta, ugye csíkos is, meg minden :) Nagyon pasis.

2010-11-11

A gentleman

Zsombornak nem túl bő a szókincse, de nem vádolhatjuk azzal, hogy nem udvarias. Abban a kb 7-8 szóban, amit mond, benne van a tess-kösssz, valamint ha valaki tüsszent, akkor mondja, hogy "essss", ami ugye az "egészségedre!" megfelelője zsombiul (na jó, köhögésre is ezt mondja, de hát nem várhatom el tőle, hogy azt mondja, hogy robitusszin...).

Múlt héten, az őszi szünet örömére a kisasszony itthon fetrengett full lázasan, hétfőn vittem vissza dokihoz (ahol kettőjüknek együtt 10 perc alatt sikerült leamortizálni a várót, a rendelőt, és az idegeimet, és ismét rácsodálkoztam, hogy két gyerek nagyobb felfordulással és zajjal tud járni, mint egy bespeedezett makákócsapat). Megkapta a plecsnijét, hogy egészséges, éljen, irány haza.

A délutáni alvásból immár Zsombor ébredt lázasan, mondok dejó, kezdődik a pingpongbajnokság... (m)el(l)vonókúra felfüggesztve azonnal. Ülünk a kanapén, Zsombor lángol, félkómában fekszik az ölemben, lóg a mellemen, egyszer csak tüsszentenem kellett egyet. Erre a gentleman félig kinyitja a szemét, és halódó hangon kinyögi:
- Essssss!
Majd visszahull a félkómába.

Édes pici bogaram :)

2010-11-05

Ebéd

Meg egyébként is nagy segítség a gyerek a háznál, pl. a mit főzzünk? c. örök kérdés eldöntésében is, már ha már tud értelmesen beszélni.

Anya: Vettem ki husit, pörköltet csináljak, vagy brassóit?
Bori: Brassóit.
Anya: Oké, és rakjak bele borsót? (különböző hagyományokkal vagyunk itten brassói ügyben is :) )
Bori: Igen.
Anya: És a sült krumplit mellé rakjam, vagy bele?
Bori: Mellé. (kis gondolkodás) De én csak sült krumplit fogok enni.

Vagyis lényegében babgulyás is lehetne, csak legyen mellé sültkrumpli, hát ehem, köcce, köcce.

Motiváció

Szó se róla, a kölykök tudják motiválni az embert. Már 5 perce győzködtem magam, hogy na indíts a porszívóért, mikor konyhapulton ücsükélő pici fiam földhöz vágott egy fűszertartót.

Akit esetleg érint: az ikeás gömbölyded üveg fűszertartó igen nagyot szól, mikor szétcsattan, házastársi veszekedéshez kimondottan ajánlom (bár kicsit sok szilánkra törik).

(Pici fiam amúgy is országos gazember, tegnap szoros egymásutánban szétkent majdnem negyed kiló vajat a pulton, majd kiborított fél konzerv kukoricát csak úgy a földre - és ez csak töredéke a napjainak. Én a szabad tapasztalás nagy híve vagyok, de azért itt már rángott a szemem igencsak eléggé :) )

Azt meg nem is mondtam,

hogy lett bezonyítványom, csini OKJ-s végzettséggel.

Éljen :)

2010-11-04

Köszönjük, Té! :)))

Szóval megvannak a képek, ezúton is köszönet értük TéTének és csapatának.

Kezdjük a fiatalemberrel, ő a maga komótos módján tudta le az eseményeket. Mikor felöltöztettük, mondtam embernek, hogy remélem, nem fogják pincérnek nézni ebben a szerelésben. Ennek az lett a következménye, hogy innentől kezdve Bori mindenkinek így mutatta be:
- Ő az öcsém, Zsombor. Pincérnek öltöztettük.
:))))

Szóval.

Így kezdte:


Aztán bátor lett:

Aztán szereptévesztett :) de a csokorra váró lányok nagyon kedvesen nem zavarták el a konkurenciát :))


Aztán sokat rohangált, amiről nincs kép, csak egy olyan készült, ahol éppen elkaptam, de ő már menekülne :)


Amikor nem evett és nem rohangált, akkor a maga módján múlatta az időt:


Aztán elfáradt :)


Bezzeg a nővére!

Ő szép volt:

Meg meghatódott:


Meg kevésbé meghatódott :)



Aztán jól beivott :)


Nem csoda, hogy féktelen buli lett a vége :) ez csak egy rövid kis merítés, a személyiségi jogok miatt (mégsem az én esküvőm meg az én vendégeim :) ), de rengeteg olyan kép van, ahol ott ropja a kisasszony.




Gondolom, az ezek után természetes, hogy az esküvőn történt összes vonatot ő vezette, valahogy így:


Hát röviden ennyi.