2010-12-23

Elindultunk a lejtőn

Tudtam, hogy a nyavalyás póni után nem lesz megállás, bár még hivatalosan be sem tette a patáját a dög. Szóval mivel nagyon okosan tegnap reggel jutott eszembe, hogy kicsi öcsém lemaradt mindenféle listákról, ma kellett menni neki ajándékot venni, két gyerekkel súlyosbítva. H&M, fiúruhák után persze Borinak is gyorsan két póló, mert az úgyis fogyóeszköz, és ha már sale van, akkor fogjuk vitorlába. Látom, hogy nagyon bóklászik ott, simogatja a ruhákat, meg miegyéb, mondom, van valami, ami nagyon tetszik? Bólogat. Mondom, mutasd. Á, inkább jók lesznek azok a pólók, amik a kezemben vannak. Jól van, akkor menjünk a pénztárhoz. És ez volt a baj. Útban a pénztár felé a gyerek lecövekelt egy asztalka előtt, és mély áhítattal elkezdett simogatni egy.... pillanat, erőt gyűjtök... szóval egy Hello Kitty-s szatyrot!!!! És mivel már jóval előtte kimondatott egy ígéret, így a szatyor velünk jött. Egyetlen pozitívuma, hogy nem rózsaszín, de az a nyamvadt macska egy naon cuki kis rózsaszín pudlival van rajta, konkrétan csomóban hullik a szemöldököm, ha csak ránézek, de a lány olyan boldog vele, hogy ihajj, mutogatta fűnek-fának, lóbálta, meg minden, már tervezgeti, mit visz benne az oviba. Végül is lehetne rosszabb is, a Hello Kitty a halállistámnak csak a vége felé tanyázik.

Liba. De azért szeretem :))

2010-12-20

Tele van a....

Sajnos szavam járása lett, hogy "tele a tököm", és bár küzdök, de azért ki-kicsúszik. Kell-e mondani, hogy a lány le is csapott erre a remek kifejezésre, mondja reggel, hogy
- Tele a tököm ezzel a képpel!
- Bori, ez nem igazán szép, anyának sem volna szabad mondania, csak azért szokott kicsúszni, mert tökfejem van. Mondd inkább azt, hogy "tele van a hócipőm", úgyis van hócipőd, tudod, a nagy, hótaposó csizmád.
Bori ízlelgeti, majd megszólal:
- Tele van a tököm a hócipő csizmámmal!

2010-12-18

Kikkkezdhetetlen :)

Szóba jött a csókolózás ismét.

Anya (nem titkolt provokatív szándékkal :) ): És az oviban szoktál csókolózni a Thomasszal?
Bori: Neeem.
Anya: Miért nem?
Bori: Hát mert a Thomas miiiindenhol csokis, és nem csókolhatom ezért meg.
Anya: Aha. És az Attilával (másik nagy ovis barát) szoktál csókolózni?
Bori: Hát... igen, csak akkor nem engedi, amikor  a Thomasszal barátkozik.
Anya: És akkor mikor csókolózol az Attilával?
Bori: Hát amikor nem barátkozik a Thomasszal.
Anya: Jó, jó, de mit csinál az Attila, amikor nem a Thomasszal barátkozik?
Bori: Hát megcsókol.

2010-12-17

Furi érzés

Tegnap reggel olyan fura érzéssel ébredtem a mellkasom tájékán. Tűnődtem, mi lehet, közeleg a karácsony is, ugye, meg minden, és miután a szakember is megerősített a dologban, elmondom. Izomlázam van a köhögéstől. Ez ölég szar érzés, mell alatt oldalt-elöl nagy levegőnél, köhögésnél, gyerekemelésnél, nyújtózásnál, stb igencsak fájdalmas. Gondoltam magamban, hogy ilyet is csak én tudok, anno majdnem szétvertem a fejem egy teljesen ártalmatlan irodában, sorozatosan vágtam véresre magam a papírlapokkal, most meg izomlázam van a köhögéstől.... hát ennél már csak a gátizomláz lehet hülyébb érzés.

Aztán ma kitapasztaltam, hogy a létező legborzalmasabb része a dolognak, mikor tüsszenteni kell. Na, az mindent visz. Hapci, és 10 perc nyávogás, hogy jájjujjájájájujujujáááááájaj.

Nagyon élvezetes társaság lehetek mostanság :)

Stoppos

Tegnap reggel átszaladt előttünk egy őzike, ahogy mentünk az oviba. Bori lemaradt róla, de váltig állította, hogy látta.

Ma reggel döcögünk lefelé, egyszer csak hátulról:
- Anya, ott szalad egy őzike!!! (nyilván sehol még egy madár sem :) ).... Óóóó, szegényt, küldözi egy róka!!!... Ajajj!... Anya, szólok az őzikének, hogy pattanjon be ide mellém!
- Jó, kislányom.
- Akkor nem küldözi tovább a róka. (jó hangosan) Héééé, őőőőőzikeeee! Pattanj csak be ide! Itt biztonsáááágban leszeeeel!! Hééé!! Na pattanj mááár!!! Na azért! (normál hangon) Na, anya, megvan az őzike, óvatosan vezess most már!

És így mentünk ma oviba, az őzike meg mi.

2010-12-14

Egyébként meg

Egyébként meg tököm tele van ezzel az évvégével, de komolyan.Végre nem kehes egyik gyerek sem (koppkoppkopp), Bori is kezd leszokni a reggeli "jaj, olyan rossz nekem az oviban, nem akarok bemenni" c. műsoráról (ami ajtócsukódás után véget ér, és heveny játszásba csap át, tudom, már lebukott :) ), ember is túl van a baci nehezén (cserébe hatalmasat zakózott, most fáj a térde-könyöke-homloka), tehát logikus, hogy én következzek. Olyan történt, ami szökőévente egyszer szokott, belázasodtam, de igen rendesen, randán köhögök, fáj mindenem, és neeeeem, nem lehetett mondjuk vasárnapig várni, neeeem, most kell, mikor még az utolsó torták várnak rám, és persze gondolom az már-már természetes, hogy eme remek immunhiányos állapotot kihasználta az a dög herpesz is, most már csak az hiányzik, hogy ne ragadjon a gumicukor, és akkor fel is mondok itt azonnal, és keresek egy olyan munkahelyet, ahonnan el lehet menni három nap táppénzre, hogy az ilyesmit kifeküdje az ember :)

Egyébként jól vagyunk :)

Gugli bug

Nem is igaz, hogy a gugli mindent tud. Fél óra eredménytelen kutakodás után beírtam, hogy "hol az a rohadt adatkábel????", de ő sem tudta.

Így most nincs kutyás-macskás kép, így jártatok :)

2010-12-02

Hogy mik vannak!

Bori mandarint eszik. Csócsál, csócsál, egyszercsak meglepve felkiált:
- Anya, ebben narancslé van!!!

Kényszerpihenő

Na szóval kérem, úgy döntöttem, hogy januárban szabadságra megyek.

Zsombor alvási - és akaratérvényesítési - szokásai eléggé kriminalizálódtak (erről majd írok, mert teljesen meg vagyunk lőve), minek következtében a mieink is, ugye, ezen kívül nagyon zsúfolt december áll előttem. Perpill mikor nem tortázok, nem a katatón üvöltő gyereket próbálom valahogy magához téríteni, nem oviba-oviból jövök-megyek, nem a naggyal küzdök, és véletlenül nem alszom, akkor kötök ezerrel, mert van egy-két erősen határidős darab, a Jézuska meg nem tud kötni, kénytelen vagyok besegíteni neki. És ez fog menni karácsonyig. Szóval megelőzendő a teljes totális válságot, eldöntöttem, hogy januárban alkotói szabadságra vonulok, egyszerűen muszáj, mert a kialvatlansággal-fáradtsággal együtt romlik a kreativitásom is, és még ha akad is remek ötlet, egyszerűen a fáradtságtól és/vagy 10 percenként ébredő gyerektől nem tudom úgy kivitelezni, ahogy szeretném. És ez nem jó.

Úgyhogy elnézést mindenkitől, megértéseteket kérem, de januárban csak 1 torta fog készülni: a lányomé.