2011-02-28

Szuperpótnagyi

Még mielőtt ömlengenék egy sort az én tökéletes és gyönyörű kétéves gazemberemről, eljött az ideje, hogy eldicsekedjek az igen nagyon szuper pótnagyinkkal :) még az ántivilágban, mikor dolgozó nő voltam, volt nekem egy anyámhelyettanyám kolléganőm. Aztán én elmentem szülni, ő pedig maradt, de a kapcsolatot tartottuk. Aztán mindenféle változások l(r)engették meg a céget, aminek az lett a vége, hogy ő bizony elment nyugdíjba. És azt kell, hogy mondjam, hogy nagyon jól tette :)

Úgy alakultak a dolgok, hogy nekem szükségem lett valakire, akire néha pár órára rá lehet sózni a tökit napközben, és megkérdeztem, volna-e kedve - mivel a fiai egyelőre nem árasztják el unokákkal, szívesen kötélnek állt. Január volt a "beszoktatós" hónap, és azt kell, hogy mondjam, hogy minden reményemet felülmúlta, Zsombor szívesen megy, sőt, még az öltözésre is hipphopp rá lehet venni, ha kiejtem a bűvös mondatot (Megyünk Marikáékhoz! :) ). Azonmód jön, hagyja, és lelkesen karatyol Marikáról meg Csülökről (Csülök a kutyájuk). Mikor ott vagyunk, már tudja, hogy mi a dolgok rendje, megvannak a kedvenc játékok, és hát Csülök hatalmas haver, még ha néha meg is nyalja a képét :). Én szólok, hogy most elmegyek egy kicsit, ő épp csak nem lök ki az ajtón, aztán mikor visszaérek, boldogan-büszkén mutatja, hogy miket csináltak. És általában elég nehéz rávenni, hogy induljunk haza :)

Szóval nagy sikere van a dolognak, aminek én nagyon örülök, és nagyon köszönöm a mi szuperpótnagyinknak a lehetőséget :)

És szuperpótnagyink nem csak a gyerekekkel jön ki jól, mi több, remekül, hanem csodaklassz dolgokat is csinál, úgy egyébként. A kézimunkás szekcijó szíves figyelmébe :)

2011-02-23

Gyorsan tanul :)

Mármint a lányom :) mikor éppen valami piszlicsáré dolgot illetően is nagyon szeszélyes, fel szoktam sóhajtani, hogy "férjhez mehetnél már igazán!".

Valamelyik reggel öltöztetem. Küzdöm rá a harisnyát, de ő valahogy inkább ellenem dolgozik. Kicsit kifakadtam, hogy
- Bori, ne csinálj már úgy, mint aki még sohasem vett föl harisnyát!
Mire ő megadóan hagyta magát, és hozzátette:
- És férjhez is mehetnék, mi?

:))))

Egyébként meg hihetetlenül nagy és ügyes, nálam most a reggelek elég veszélyesek, mert nem tudok még mindig kávét inni, viszont émelygek ezerrel, és kómás is vagyok, szóval elég sokszor túlélésre játszom, minden akármiért, ami könnyít helyzetemen, végtelen hálás tudok lenni. Egyik reggel felkeltek a kicsik, lejöttünk, én elindultam a szokásos köreimre (WC, fürdő, gyerekruhák összeszedése), mire végeztem, Bori már elindított egy mesét az öccsének, és éppen egy székre állva pirítóst csinált a konyhában. Nézek nagyokat, aszondja nekem, "Jó, hogy jössz, kivennéd a vajat a hűtőből?" Összeszedtem az államat, kivettem neki a vajat, figyeltem, ahogy megkeni a kenyereket, felmászik a pultra, kivesz két tányért, rárakja a pirítósokat, lemászik, elviszi, az egyik tányért odaadja Zsombornak, majd leül mellé a másik tányérral mesét nézni, és falatozni kezdenek :) elég döbbenten állhattam, mert csak annyit mondott, hogy
- Na, menjél már a dolgodra!

:))))))))

Persze aztán 10 perc múlva már visítás volt valamiért, és a szokásos küzdelmes öltözködés, de azért megdöbbentő volt így ez a reggel. Ha nem látom, nem hiszem el, komolyan. Nagylány :)

2011-02-22

A virslitől a boszorkányig

Igen, kérem, a farsangról lesz szó.

Eljött az első, intézményi farsang ideje. Jó előre elkezdtem szondázni a lányt, hogy mégis, mi szeretne lenni. Kis töprengés után jött a válasz, hogy "virsli". Oké, anya nagyot nyel, elkezdi fejben tervezni a jelmezt, mert azért lássuk be, egy virsli mégiscsak nagyobb kihívás, mint egy gomba.

Kis idő múlva sikerült úgy irányítani a dolgokat, hogy Túró Rudi szeressen lenni a csaj, anya örül :) és már majdnem beszerzi az anyagokat, amikor is megszólal a hölgy, hogy nem, anya, inkább pillangó! Jó, kicsi lányom, és milyen színű pillangó? Piros. Majd két nap múlva fehér. Mondtam, hogy ez az utolsó szava, mert én másnap megyek, és beszerzem, ami kell hozzá. Lepkeszárnyból kiművelődtem a neten (szeretünk, Martha Stewart :) ), már megvolt, hogy milyen tündibündi fehér pillangóm lesz, mikor is felkelünk, és készülődünk az oviba.
- Na Borcsi, akkor anya ma megveszi a jelmezedhez a dolgokat. Szóval akkor fehér pillangó, ugye?
Megütközés:
- Nem, anya, én inkább boszorkány akarok lenni!!
Anya kezd kicsit szédülni.
- Boszorkány???
- Igen, piros szoknyával!
Pfffff.
- Jól van, de akkor már nincs variálás!
Apa azt mondta, hogy ahhoz, hogy a lány boszorkány legyen, jelmez sem kell, hiszen puszta valójában is adja magát, de hát mégiscsak, na, meg lehet, hogy az oviban tündér :) Vásároltam, otthon rajzolgattam. Lerajzoltam a kalapot is, rajta a lógó pókkal. Persze a lány délután megtalálta.
- Anya, mi ez?
- Ilyen lesz a jelmezed.
- És ez mi?
- Ez a pók, ami a kalapodról lóg lefele.
- Nekem nem kell pók a kalapomra!!!!!
- Jó, akkor nem lesz pók. (és akkor nem kell holnap zseníliadrótot venni, jessz)

Elkezdtem varrogatni (mély riszpekt mindenkinek, aki érdemi kapcsolatban van a varrógéppel), ahhoz képest, hogy milyen béna vagyok a géppel, még csálé sem lett. Megvan a szoknya, felpróbálja, teszi-veszi magát, aztán egyszer csak:
- De én rózsaszín szoknyás boszorkány akarok lenni!!
Nem túl nyugodtan meggyőztem, hogy a boszorkányok NEM hordanak rózsaszín szoknyát. Nem volt könnyű, még másnap reggel is bepróbálkozott.
Farsang előtti este került sor a kalapra, a kartont egyszerűen nem fogta a ragasztó, semmilyen sem, szívás volt ezerrel, persze megint a mérnök mentette meg a helyzetet (szeretlek, szívem). Na de még a helyzet megmentése előtt, úgy este 9 magasságában, mikor már mindenki halál fáradt és nyűgös, és rajtam folyik egy tubus ragasztó, a lány egyszer csak elém perdül, és édibédin közli:
- Anya, mégiscsak kell pók a kalapomra!

Mondjam, vagy mutassam??? :))

Elzavartam mindenkit aludni, és közöltem vele, hogy ha fel tudok kelni hajnalban, lesz pókja, ha nem, akkor nem lesz pókja. Persze fel tudtam, úgyhogy fél hatkor még nekiálltam pókot fabrikálni a kalapra, egész jó lett. És a lány minden állításával ellentétben mégiscsak találtam egy plüssmacskát, úgyhogy azt még rákötöztem a seprűje végére (szegény macska, állandóan fejjel lefelé utazott, ahogy elnéztem :D ). Jellemzően a csajnak az egész jelmezből a bibircsókos orr tetszett a legjobban (éljen a pufifilc :) ).

Reggel próbáltam képeket csinálni róla, de kb. úgy ment, hogy beállítottam, hogy minden látszódjon, "oké, és most nézz rám!", és erre teljes testtel, beállítást felrúgva felém fordult :) és ezt csináltuk n+1-szer, úgyhogy a házi képek olyanok, amilyenek. Várjuk az ovisfotósbácsi képeit (zártkörű a farsang), mert Bori szerint neki nagyon tetszett a jelmeze, és őt fotózta először, aztán majd csak lesz valami használható fénykép a banyáról :)

Szóval ez volt az első intézményi farsang, ha ezt levetítjük több gyerekre, szerintem vagy már január elsején farsangi jelmezt fabrikálok, vagy nagyfogyasztója leszek valami nyugtatónak. Csak remélem, hogy Zsombor nem lesz ennyire hektikus a "mi legyek farsangkor?" témakörben :)

2011-02-19

„Dezső buli”

Az kicsit kimaradt, hogy volt Dezső buli is. Maga a történet teljesen szokványos, 5:00-kor Dezső1 majd rá pár percre Dezső2 felszállnak az utánfutóra (a vérük vödörben a csomagtartóba, hogy egyértelmű legyen). Eljönnek, hozzánk ahol szépen felszeleteljük őket. Készül belőlük egy kis hurka, kolbász, szalonna és sonka, ami egy darabig biztosítja az esti programot a sózás és a füstölés idejére.




2011-02-18

Szaporodunk


Emerencia ma kettőt ellett. :)

Úgyhogy mostmán gyűjjön a tavasz, de gyorsan!




2011-02-16

Ápdét: hűtőmágnes

Volt ugye tavaly nyáron ez a poszt. Hát kérem, szerintem lehet sejteni most mi következik, de azért leírom.

Szóval egyik hétvégén Bori jött oda hozzám, hogy nézzem csak, mit talált. Mondom, mi az? 
- Hát ami az orromban volt!
- Nagyszerű, hozok egy zsepit.
- Nem! Ne hozz, anya, nézd csak, ezt ide kell rakni!
És felkente a hűtő oldalára!!!

És akkor én jobban megszemléltem a hűtő oldalát, és igeeeeeen, egyértelműen nem feltűnően, de céltudatosan szemlélve jól láthatóan nem ez volt az első eset. Tipikusan az a fajta dolog, amit csak akkor látsz, ha tudod, hogy mit keresel, mert egyébként eszedbe nem jutna, hogy ilyesmi az adott helyen lehet.

Kezébe nyomtam egy rongyot, hogy takarítsa le, és mély értetlenkedéssel találtam magam szemben :) de azért levakarta az összeset.

És akkor a következő pillanatban meg rózsaszín szoknyát követel, hát én kész vagyok tőle, komolyan :)

Armageddon

És végül csak eljött az idő, mikor kicsúszott a lány száján a rettegett mondat:
- Anya, nekem rózsaszín szoknya kell az oviba.

:)

És anya mit tesz erre? Hát elbaktat a héten rózsaszín szoknyát keresni.

Végül is egész sokáig húztuk, és hát nem lehet tagadni most már semennyire sem, hogy csaj :))

2011-02-15

Blőőőőőő

Meg kéne varrnom egy boszorkányjelmezt, el kéne tüntetnem a földön heverő játékokat egy szemeteszsákba, és sütnöm is kéne, Zsombor meg itt pörög, ehhez képest megint visszatért a hányinger, pedig nem hiányzott ám, és leginkább két takaró alatt szeretnék heverni összekucorodva, öntudatlan alvásban.

Veh.

2011-02-13

Fürdés után

Együtt fürödtünk, Bori már a mosógépen, én törölközöm. Szemlél, szemlél, aztán megszólal.
- Anya, sajnos lógósak a cicijeid.



De legalább nem valami újdonságot fedezett fel :DDD

2011-02-12

Bárány Boldizsár

Kicsit megint ugrálva az időben, Bori szülinapjának másnapján, de még a hivatalos ünnepségekhez kapcsolódóan, elmentünk családilag színházba. Borinak is, Zsombornak is ez volt az első "nagy" színházas élménye. Szerencsére sor szélére voltak a jegyek, gondoltam, majd legalább könnyű lesz Zsomborral kimenni, ha gáz van.

Felöltöztünk csinosba ("Anya, Zsombort majd a pincérruhájába öltöztesd!" :) ), elindultunk jóval előbb, gyerekek el is aludtak, ahogy kell. Ébreszteni kellett őket, de hát a kezdés az kezdés. Ennek megfelelően Bori kicsit morcos volt, főleg, mikor beléptünk az előtérbe, ami tele volt emberekkel meg rohangáló gyerekekkel. Ismét kicsit aggódva olvastam a feliratot, hogy "Bárány Boldizsár című előadásunk megtekintését 4 éves kortól ajánljuk", aztán szerencsére becsöngettek. Hosszas variálások után - ki kinek az ölébe, vagy széken párnán, vagy ölben párnán, vagy hogy - sikerült elhelyezkedni. Már épp türelmetlenek lettek volna, mikor elkezdődött az előadás.

Röviden: azt sejtettem, hogy Borinak tetszeni fog - tetszett is, ütemre bólogatott, meg egyéb tündérségeket csinált -, de arra legmerészebb álmomban sem gondoltam, hogy Zsombor kvázi transzban fogja végigülni az egészet. Pedig de. Ült az ölemben, még a szája is tátva maradt, és csak nézte, csak nézte. A második felvonás közepén volt egy kis mocorgás, mert egyrészt szomjas volt abban a jó melegben, másrészt meg apához akart menni, úgyhogy gyerekcsere, de ezt leszámítva szintén magán kívül volt. Tapsolt is a végén, meg minden.

Bori azóta állandóan színházba akar menni :) Zsombor meg nem nyilatkozik, de nem hiszem, hogy meg fog sértődni.

Szóval a feliratot kérném így módosítani, hogy "Bárány Boldizsár című előadásunk megtekintését 4 éves kortól ajánljuk - valamint a műértő kétéveseknek" :)))

2011-02-10

Remélem,

Kristóf barátunk remekül érzi magát Londonban.

Kívánom neki, hogy legyen alkalma megtapasztalni azt, amin most én itthon az ő jóvoltából így egyedül egy beteggel meg egy megátalkodottal keresztülmegyek.

Az ugyanis azt jelentené, hogy végre megtanult nem kizárólag a farkával gondolkodni :)

A nap kifogása

Nem mai, de a héten termett :)

-Nem hallom, mert süt a nap!!

2011-02-09

Bori 4

És egész hihetetlen módon a lány négy éves lett. Nagyon fura, de tényleg. Főleg, ha a karácsonyra készült fotóalbumot nézegetjük, tavaly ilyenkorhoz képest kész hölgy a nőce :) Elértük azt is, hogy most már imád oviba járni, csak úgy szalad befelé, lenyom két puszit az öltözőben, aztán helló :) és itthon ovisat játszik a plüssállatokkal. Félelmetes beszélőkéje van. Összességében jó testvérek Zsomborral, vannak nagy ölelgetések, meg puszipuszi, aztán tíz perc múlva gyepa, meg "anya, a Zsombi zavaaaaaaaar", mikor az öccse a szoba másik feléből rá mer nézni, meg ilyesmik. Borzalmas egy primadonna, még mindig, de szerencsére már nem annyira nagyon hisztis, csak mikor éppen megkattan egy kicsit, de ugye ha az ember magába néz, könnyen beláthatja, hogy néha tényleg jól esne artikulálatlanul üvölteni 10 percet :))) Egyébként meg egy tündérbogyó, néha annyira éééédiii, hogy meg kell zabálni, és nagyon sokat segít, amikor éppen akar - de a tendencia a fontos, vagy mi.

Szóval a nagy nap előtt kellett egy torta az oviba is. Hosszas gondolkodás után olyat kért, mint tavaly, oviba is, itthonra is, plusz katicákkal. Megcsináltam, elvitték, örültek, az ovis köszöntésről többet nem tudok :) Ja, de, "és képzeld el anya, megkívántam mindenkit a tortámmal!" :))))



Másnap jött az itthoni buli.

Ember reggel elvitte a kicsiket, hogy nyugalomban meg tudjam csinálni a tortát ÉS összerakjam az ajándékot. Ember felajánlotta ugyan, hogy ő összerakja, de megnyugtattam, hogy biztos, hogy mindennel végzek 3 óra alatt, csak nem atomfizika ez, egy jó csavarhúzó kell csak, meg nyugalom. Ebből az lett, hogy 3 órán keresztül ajándékot szereltem, pedig csak egyszer kellett szétszednem, azt is az elején, de hát amennyi csavar abban volt... akksisgép kellett volna ehhez a melóhoz, bammeg. Öléggé fájt a csuklóm a végére :) de faszányos lett. Mikor hazaértek, akkor álltam neki a tortának, és akkor meg már sietni kellett, úgyhogy elég hevenyészett lett, de ízre stimmolt, a napocska meg a sok virág megvolt, a gyertyák megvoltak, a többivel meg nem foglalkozott az ünnepelt :) Szerencsére főzni nem kellett, mert a nagy nap alkalmából Bori kedvence volt, vagyis sushiiiii :) Szóval megettük a sushit, megjöttek papáék, a torta is összedobódott, úgyhogy azon melegében fel is vágtuk. Mindenki jól összekente magát csokis tejszínhabbal, aztán felvonultunk ajándékosztásra. Apa előrelátóan bement a géppel a szobába, hogy fotózhasson. Nagy telitalálat volt, Bori egyből főzni is kezdett - aztán három napig konstansan főzött-, de ami a fő eredmény, hogy azóta nincs idelent konyhás cucca, fent van az összes :D

Dióhéjban ennyi történt, de a legnagyobb dolog még mindig, hogy az én kis csodálatos mandarinom immár 4 éves, nagy, okos, óvodás hölgy :) Boldog szülinapot!

Ünnepelt:




Fúúúúj!



Felvágós:



Csokis :)



Meg-lepe-téééés!! :)


Stresszhelyzetben azért előbújik a gumicsizmás énje :))))


Papa is talált magának való játékot :D

Süssünk, süssünk valamit...