2011-04-27

Boji

És végre eljött az idő, amikor Borit az öccse nem csak egy egyszerű "Bőőőő"-vel jelzi, hanem rendesen kimondja, hogy "Boji". Sőt, néha "Bócsi". Éljen :)

Kezd beindulni a beszélőkéje, nem mindent lehet még felismerni, de mindennel próbálkozik :) és olyan zabálnivaló, ahogy figyeli a szánkat, hogyan mondunk valamit, és próbálja utánozni :D

2011-04-21

Hálivúd

Megkísérlem dióhéjban összefoglalni a kiesett időt :) A poszt azért kapta ezt a címet, mert lesznek benne édibédi gyerekek, meg édibédi kutya, meg édibédi egyéb állatok, idill, giccs, meg mifene, és minden képekben. Jó, nem mozgóképekben, de akinek ez hiányzik, az rángassa a monitort ide-oda, miközben olvas :)

Próbálok azért némi időrendet tartani, bár nehéz lesz, lehet, inkább tematikusan megyek. Majd kiderül a végére, hogy sikerült :)

Szóval, bevezetésképp ezt még télen lőttem, hazafelé. A hozzánk vezető utat - minőségét leszámítva - nagyon szeretem, ősszel pl. tök olyan érzése van az embernek, mintha a GYU filmbe keveredett volna, és éppen kiesett az Útra a haverjaival... nagyon szép szokott lenni. Télen viszont ilyen:


Na, de evezzünk kevésbé költői vizekre.

Van ugye nekünk egy kutyánk. Mostanában így néz ki:


És még mindig azt hiszi, hogy tök jó barátok a macskával :) Szegény Panyók kevésbé élvezi ezt a kapcsolatot. Onnan tudjuk, hogy a kutya játszott vele, hogy a macska fénysebességgel rohan, csöpög a kutyanyáltól, és amint biztonságosnak ítéli meg a kettőjük közti távolságot, ezerrel dörgölőzik a földhöz-fűhöz-akármihez :)) Nem, Zsombor a képen nem a szurkoló tömeg, a sorát várja a macskaszeretgetésnél, csak hoppon maradt, miután Panyók a menekülést a fentebb leírtaknak megfelelően valósította meg :)



Gubanc egyébként a gyerekekkel is nagy haver. Pl. megtudtam, hogy fogy el az egy hónapra előre megvett jutifalat lényegében 2 nap alatt :D (erről videó is van ám, megkapó, ahogy Szőrmók kapitány végtelen óvatossággal falatozik a töki kezéből :) ) Persze vannak néha nézeteltérések, de ezek leginkább a méretkülönbségből adódnak - Gubanc több, mint 40 kiló, Zsombor tizedannyi, magasságra meg kb. egyformák, tehát Gubanc ha csak barátságosan megáll előtte, a töki akkor is felborul a lendülettől :) egyébként meg úgy szokta elhessegetni magától a kutyát, mint más a legyeket.


Bori pedig kicsit bipolár módon kötődik a kutyához. Vagy visít, hogy "jááááj, a Gubi, anya, fogd meeeeeeg!!!!" akkor is, ha a kutya x méterre tőle hever a fűben, máskor meg majd elcsöppen, hogy "Gubanc az én öreg barátom, kiszkutám!" Jó példa erre a homokozó, aminek ugye megnyitottuk a szezonját, és mint kiderült, mindhárom kölyök igen élvezi :) Mikor Gubanc először beszállt melléjük, Bori éktelen visításba, Gubanc meg éktelen ásásba kezdett, ugye a tél folyamán jól összeállt a homok. Mondtam neki, hogy nyugi, a Gubi csak segít neki fellazítani a homokot, üljön kicsit odébb, oszt csókolom. Bori szemléli a munkálatokat, majd pár perc múlva már lelkesen biztatta, hogy "Ez az, kiszkutám, ez az, Gubi, ássál nekem még egy kicsit! Ügyes vagy!" :)))



Kiszkutám :)


És akkor az egyéb édibédi állatok. Mindenki meglepetésére Thelma is viselősnek bizonyult, és egy szép napon le is ellett. A jelek szerint végre lány került a nyájba. Bori volt a névadó, közölte, hogy a kiskecskét úgy hívják, hogy Lezúziusz, mert az lánynév. Úgyhogy Pörkölt és Desiato mellett most már Lezúziusz is a kiskorú kecskék bandájába tartozik :)



(ők Louise és Desiato)


És akkor gyerekek. Zsombor is belépett a hordozó apukák sorába :) igaz, ő még elég sajátosan oldja meg a feladatot, de lényeg a kreativitás :)


Aztán az új évszak új sapkával is jár, ugye, szar ügy, ha az embernek egy sapkamán anyja van :) Iszonyatosan tetszett a Struan mintája, beszereztem, megkötöttem. Első próbálkozásra rövidre :D 


De szerencsére a kötés könnyen javítható, már ha van az embernek lelkiereje visszabontani :) szóval kijavítottam. És nagggggyon vagány benne! (Borinak is készült egy, csak almazöldben, az először óriási lett, aztán jó, de arról meg nincsen képem. Pedig neki is nagyon jól áll.)





A Gusztiék öregedésére rendezett kiránduláson is ezt viselte. A botok pedig anya új barátai, illetve ezek nem, mert ezek kölcsönbotok, de majd csak lesz saját is egyszer. Addig is élvezem, hogy gyalogolok, gyalogolok, és nem fáj a térdem utána :) (viszont igen mókás, hogy edzés után a tricepszemben van izomlázam :D)


Bori időközben teljesen csaj lett, minden reggel két copfot kell neki varázsolni, ami nem is olyan egyszerű feladat, de azért megbirkózom vele. Ami viszont külön vicces, hogy ez munkaviselet lehet, mert amint hazaérünk az oviból, már kapja is ki a hajából a gumit :)


És még mindig nem adta fel a stylist törekvéseit :) Igen, kérem, azok IKEÁs zacsizáró csipeszek :)))


És az öccsével közösen még mindig lelkesen segít a tortázás körüli tisztogató munkálatokban :)




A tavasz ugye nálunk a naaagy össznépi kirajzás ideje. Zsombor is továbbképződött azonmód traktorilag, megismerkedett a kaszával :) azóta tudja mondani, hogy kasza, sőt, még azt is, hogy tratrakasza. Csak hogy mindenki tisztán lásson :)



És immár ismét lehet aktívan résztvenni az állatállomány terelgetésében. Próbálkoznak is lelkesen, van, aki hatalmi szóval :)



Van, aki gyors kergetéssel :)


És ismét eljött az ideje annak, hogy a traktoron megfáradt legény a fűben, anya subáján heverve aludja délutáni álmát :)


Szóval tavasz van, és tobzódunk. Megyek is kifele tobzódni :)


2011-04-20

Ezt vegyem célzásnak?

Hatalmas szerencsémre Bori a Stahl-féle csokis-zabpelyhes kekszre szavazott a holnap nyusziünnepre a csokis muffin helyett - azért szerencse, mert megfelelő mennyiségű muflihoz nem volt itthon elég vaj, és persze ez mikor tudatosuljon a hülye anyjában? Hát mikor ott állunk puccban a konyhában. Eh. -, így neki is álltunk megsütni. A kisasszonyt beállítottam, hogy kevergesse a már megpirult zabpelyhet, hogy gyorsabban hűljön :) én meg vagdaltam mellette a csokit. Nézi, nézi, aztán megszólal.
- Tudod, anya, én is ilyet szoktam a lányomnak csinálni a nyusziünnepre az oviba, és én is pont így vágom össze a csokit. Csak én szoktam adni neki egy csíkot a csokiból.

Khm, khm, khm :DDDD

2011-04-16

Ápolónő

Tegnap este fürdés után szálltam ki a kádból, Zsombor meg skerázott kifelé a fürdőszobából, mikor is eltaknyolt a küszöbben. Üvöltés, én ugye kicsit akadályozva voltam még, mikor is hallom, hogy Bori már intézkedik. Leültette az öccsét, majd:
- Kutyahááááj, macskahááááj, majd meggyógyul és nem fáááj! Ugye, Zsombor, már nem is fáj?

És Zsombor már nem is üvöltött :)

Zsombor 2

Szóval eljött a napja annak is, hogy a töki betöltötte a kettőt.
Volt kis ünneplés itthon, meg nagyobb a mamáéknál, ami azért volt nagyobb, mert akkor ünnepeltük emberét és Boriét is (mamáéknak ő kimaradt). Természetesen traktoros torta dukált neki, más eszembe se jutott :D







Igen, az ott egy eke akar lenni a traktor mögött :)

Igazából nem vagyok egyszerű helyzetben, ha írnom kell róla, mert félek, hogy elcsöppenne a képernyő :) még mindig izeg-mozog állandóan, most már próbálkozik a polcra mászással is, a komódot mindenesetre két technikával is kipipálta (fiókok kihúzva, illetve fiókok fogantyúján), még mindig hihetetlenül traktor mániás, konkrétan az első alkalom, mikor puszit dobott, az a trakeszoknak történt, mikor este be kellett vonulni (innen tudjuk, hogy ha valakinek dob puszit, akkor az illető ér annyit, mint egy traktor :D :D), néha én is kapok egy archoznyomást, de igazi cuppanós nincsen, és általában inkább ő tartja a képét :) Borzalmas gazember, de mindezt olyan mosollyal és tekintettel csinálja, hogy elmondani nem lehet, nem irigylem a majdani óvónéniket. Egyre önállóbb, már nem rakhatom be a kocsiba, és ki sem vehetem, majd ő intézkedik (kivéve, ha beakad, vagy fáradt, de egyébként löki el a kezem és visít), ovinál már rég nem hajlandó a hátamra jönni, ő gyalogol, mint a nagyok, és eljött az a pillanat is, mikor városban is inkább gyalogolt, végül is hamarosan úgyis másnak kell a hátam, nem baj az, ha edz :) Az önállósággal együtt jár az emelt frekvenciás akaratérvényesítés, vagy legalábbis annak kísérlete, van kitől tanulnia ugye, a négyéves példa elég erősen előtte van. Ha idebent nincs rajta pelenka, majdnem tökéletesen szobatiszta, de a véglegesítéssel megvárjuk a nyarat, asszem. Egyre többet beszél, mármint érthetőt, immár a szókincs része a kasza :), nyuszi, róka, kulcs, próbál mondatokat is mondani a maga kis kezdetleges módján, nagyon igyekszik, és irtóra aranyosan énekli a Boci, boci tarkát :) Bújós lett, néha jön, befészkeli magát az ölembe, és csak ül, és ül, és egy párszor már azt is mondta, hogy "anya, szeje" :) Mindent megnéz, mindenbe belenyúl, mindent megfog. Ismeri a testrészeit, mármint a fő testrészeket, az anatómia vizsga azért még messze :) Már tudja ő is macerálni a nővérét, nem csak az őt, de azért általában jól eljátszanak. Az új tesóról meg nem nagyon vesz tudomást - már a fokozott bújást leszámítva -, ha rászólok, hogy ugyan, ne a hasamon keresztül másszon már, mert baba van benne, akkor megáll egy pillanatra, hogy "baba", és ennyi, Bori azért sokkal hamarabb és jól láthatóan levette, mi a pálya, mikor Zsomborral voltam terhes.

Fantasztikus egy kölök, imádom!

És hihetetlen, hogy egy év múlva ilyenkor őt fogjuk oviba íratni...

2011-04-15

Régi idők tortái

Témánál maradva :) Na jó, annyira nem régi idők, eddig ezek készültek, amik nem kerültek fel. Nem volt sok, de nem is baj, még mindig előbb alszom, mint a kölykök :) nehéz a terhes hobbicukrász élete, na :)




A busznak készült egy tesója is, de arról nem készült kép. Csak a felirata más :)

Asszem, nem volt több, mármint Zsomborét leszámítva, de az külön poszt :)

(meg)K(é)RTEK


És hát ilyennek nem lehet ellenállni :) Azt hiszem, ez a maximum, amit kisvakond-ügyileg ki tudok hozni magamból, 3x gyurmáztam, és mivel a harmadik dettó ugyanolyan volt, mint az előzőek, arra jutottam, hogy kész, ennyi, pisztollyal kényszerítve sem megy jobban :) Azért egy jó tanács azoknak, akik ilyesmire vetemednek, NE éjfél környékén álljanak neki :D

Remélem, tetszeni fog az ünnepeltnek, holnap kiderül :)




2011-04-03

APG a'la Bori

Autóztunk anyuékhoz, Bori Annapetigergőt "olvasott" magának. Ím az átirat az oltásos részről, illetve amire emlékszem belőle :)

És akkor megjött a doktorbácsi, egy naaaaagy táskával, és megkérdezte:
- Na, mit kapjon Petike?
(cérnahangon)
- Oltást! Oltást! - kiáltotta Anna.
- Oltást! Oltást! - lelkendezett anya.
(mélyebb hangon)
- Oltást! Oltást! - mondta apa is.
Petike nem mondta, hogy oltást-oltást, mert még nem tudott beszélni.
- Hát jó - mondta a doktorbácsi, és jól megszúrta Petikét.


Szerintem elég furán hatott volna, ha egy baleseti jegyzőkönyvben az szerepel, hogy "sírva röhögtem a lányom meséjén", és asszem, enyhítő körülménynek sem lenne jó, de ez nem tartott vissza attól, hogy sírva röhögjek rajta - főleg, hogy ez még ebben a stílusban folytatódott egy jó darabig :)))))))))