2011-08-31

Amorózó

Vasaltam Bori nyári ruháit, és Zsombornak is fel kellett próbálnia persze egyet-kettőt (lánynak is nagyon szép lenne, hejj :) ), és itt ugrált utána örömködve, hogy "csini vótam, csini vótam" :) és erről eszembe jutott a következő eset:

Szuperpótnagyinál voltunk, beugrásilag, aki nem győzte dicsérni a gyerekeket, hogy nahát, milyen csinosak vagytok, Bori, te is nagyon, meg Zsombor is milyen csinos, nahát! Bori csak vigyorogva nyugtázta a dolgot, Zsombor azonban a kanapénak támaszkodva, leírhatatlan pillantást és vigyort vetve Marika felé a következőt bökte ki:
- Te is csinos.

:)))))) Szerintem nekem is kell egy sóspuska :D bár én még mindig bevethetem a "kiállhatatlan anyós" kártyámat, muhahaha :D

Vallomások

Zsomborkánk legújabb produkciója, hogy megáll az ember előtt, elvigyorodik, átöleli, esetleg az ölébe mászik, és a nyakába borul, majd szemünkbe néz, és gyönyörű szépen artikulálva, kis mosollyal a szája sarkában közli, hogy
- Anya/apa, szeretlek!

Mi meg szép csendben olvadozunk, és nem a melegtől :)

2011-08-30

Tapasztalat

Tegnap este megállapítottam, hogy 14 tyúkot, 5 birkát meg 6 kecskét lényegesen egyszerűbb és idegkímélőbb művelet "ágyba dugni", mint 2 db 5 éven aluli gyermeket.


Zuramnak

Bocsi mindenkitől a nyálzásért (bár AM-t azért nem sorolnám be egyáltalán a nyálzósokhoz :) ), de egyrészt már erősen hormonvezérelt vagyok, másrészt itt ülök és várok (és aggódok kicsit, mint ilyenkor mindig), harmadrészt meg már tök régen be akartam rakni ide.


Szóval a Zuramnak. A szövegértési problémákon meg majd átlendülünk :)





2011-08-28

Békés, nyugodt vasárnap reggel, családi körben... hja kérem :)

Az egész azzal kezdődött, hogy felkeltünk :)
Aztán legyen reggelire szalonnás tojás. A meleg reggeli általában (mindig :) ) emberem reszortja, gyerekek körégyűlnek, hogy segítenek a tojást adogatni, stb. És akkor...

Bori a maradék tojásokat akarta visszarakni a hűtőbe, de nem sikerült, a tartó a padlón kötött ki. Oké, nem tragédia, ami menthető volt, mentettük, ami nem, elkezdtük feltörölni. Közben elmentem felmosóvizet engedni, zuhany a vödörbe, vödör fülével megtámaszt, biztos, ami tuti, majd vissza a konyhába. Ott közben sült a tojás, meg törlődött a földről, no, mondok, elég már a víz, vissza a fürdőbe, és mit látok, természetesen az a nyüvedék zuhanyfej megfordult (ahogy eddig még sosem), és kb. 15x annyi vizet nyomott kifelé, mint a kölykök eddig összesen. Elázva minden, ami hatósugáron belül volt, mint pl. fürdőszobapolc, néhány törölköző, padló. Tehát én átálltam fürdőszoba-mentő üzemmódba, ember közben Borival karöltve folytatta a konyha tojásmentesítését, persze közben a reggeli sül, én iszonyat sebességgel próbálom felitatni a vizet minden szóba jöhető tárggyal, lett légyen az törölköző, tetrapelenka, felmosórongy, akármi, polcról mindent gyorsan bedobáltam a mosdóba, csempe letöröl (úgyis kellett volna már), a konyhai mentőcsapat már a hűtőt tologatja, háttérben diszkréten serceg a tojás... és akkor, a legnagyobb káosz közepette felhangzik egy vékony fiúhang a vécéből:
- Anyaaa, kakáááááltaaaaam!

Rosszabb volt, mint egy amerikai családi vígjáték :)))

(ezek után viszont legalább értékelni lehetett, hogy minden katasztrófa nélkül áttranszformáltunk 20 kiló paradicsomot bolognai szósszá :) )

2011-08-22

Bünti

Kérem, én ma délelőtt büntiben voltam. Az oka: hogy nem sütök sütit (konkrétan Orsikekszet :) ) Borbálának. Na most tisztelt bíróság, nem a szándék hibádzott ám, hanem hogy nem volt itthon vaj hozzá, anélkül meg elég nehéz vajas kekszet sütni, ugye. Mondtam a lánynak, hogy nincs itthon vaj. De van. Mondom, nincs, ha lenne, már sülne. De márpedig van. Jó, akkor van, tessék, meg lehet keresni a hűtőben. Nem, keressem én, és ha már van itthon vaj, akkor meg sürgősen süssem már a sütit. Mert addig ő nem rajzol nekem semmit, amíg nem sütök, ez a bünti. És minden második mondata ez volt, hogy "nem, mert anya nem süt nekem sütit".

Egyébiránt ebédre sütöttem egy adag pudingos csigát, ebben a melegben úgysem eszik senki semmi normálisat alapon, erre is közölte a lány, hogy nem, neki nem kell ilyen, nem is süthetek ilyet, és ő nem fog ilyet enni, és különben is, fúúúúúj, és sütit süssek. Aztán meg persze itt toporzékolt, mikor kivettem a sütőből a tepsit, hogy de mikor ehet már belőle...

És csak úgy teljesen mellékesen még nem volt fél kilenc, de én már legyártottam 3 db varázspálcát, ebből kettőt az én gyerekeimnek, egyet Lucának, akivel a jó fene se tudja, mikor fognak találkozni, de itt voltak szerdán, és akkor megígérte neki a Bori, hogy csinálok majd varázspálcát neki, hogy idevarázsolhassa a barátnőjét, és nem, nem volt kibúvó, hogy "de édes lányom, mostanában nem fogtok találkozni", meg kellett csinálnom az ő pálcáját is. És természetesen a varázspálcák megléte aztán sok probléma forrása lett, főleg, mikor kiderült, hogy attól, hogy van neki, még tökre nem tudja idevarázsolni a Luca barátnőjét.

Elvileg már nem vagyok büntiben, aminek örülök (bár ez ugye még változhat, hiszen még mindig nem sütöttem), de hogy ez milyen egy nagyon-nagyon-nagyon hosszú hét lesz ebben a barátságos szaharai időjárásban, hát el nem tudom mondani. Eddig nem voltak ilyen rohamaim, de most nem bánnám egyáltalán, ha szülnék már.

Az ilyen napok mottója a "férjhez mehetnél már, édes lányom, igazán".

2011-08-16

Párbeszédrészlet a jövőből

Apa:
- Drága fiam! Sikeres érettségid alkalmából fogadd szeretettel ezt a csekélységet.... iggen, ez egy Ferrari. A kulcsát viszont csak akkor kapod meg, ha megmondod végre, hogy 2,5 éves korodban mégis hova a jó fészkes fenébe raktad azt a nyüves traktorkulcsot!

:)

(azért ennyire nem vicces, ha valakinek van ötlete, hogy lehet pótoltatni egy 62-es évjáratú traktor indítókulcsát, az szóljon lécci)

Nagyonkiskamasz

Borinak kezd az agyára menni az itthonlét, vagy én nem is tudom, de kezd bicskanyitogató lenni néha a stílusa. Valamelyik délután már kicsit túlpörögve, meglehetősen nagy vehemenciával ugráltak a kanapén, meg -ról meg -ra, és eddigi tapasztalataim szerint ez általában azzal végződött, hogy valamelyik valamilyen okból kifolyólag bömbölni kezdett. Szóval szóltam nekik szépen, hogy óvatosabban ugráljanak. Semmi reakció. Még egyszer. Ugyanaz, sőt, még inkább beleerősítettek. Erélyesebben szóltam, bikkmakk se. Úgy a sokadik próbálkozásomnál már erősen kiakadtam (amúgy sem vagyok mostanában a türelem mintaképe, köszi, hormonok), és igen hangosan szólottam, miszerint:
- Hát nem igaz, gyerekek, kinek beszélek én???????
Bori a válla fölött hátravetette:
- Magadnak.

És vazze, még csak 4, azaz négy éves!!!!!!

Ráadásul az öccse meg ezerrel tanul tőle, most már nem csak azt tudja mondani, hogy "nekem is", hanem azt is, hogy "nem én voltam", mikor fáradnak, törvényszerűen jön a visítozás, hogy "anyaaaa, a Zsombi megkarmolt/harapott/ütött, vidd el innen, ne jöjjön utánam!!!", Zsombort természetesen nem lehet rávenni, hogy ilyenkor hagyja békén a nővérét, ő egyszerűen közli, hogy "NEM!!!" esetleg "nem én voltam". De úgy ám, hogy még én érzem magam megtisztelve, hogy egyáltalán valami válaszra méltatott. Pffff.

Ki kellett rakni egy naptárlapot, amit x-elgethet, hogy mennyi van még oviig, nem is tudom, melyikünk várja jobban.


Diákmunka




2011-08-09

Csizmáskandúr

Igen, tudom, baromira le vagyok maradva, de ezt most már muszáj beírni, mert el fogom felejteni.

Szóval van ugye nálunk egy db fiúgyermek, aki igazi parasztgyerekként lényegében csak a gumicsizmájában tudja elképzelni a létet, lehet negyven fok, szikrázó napsütés, ő akkor sem vesz szandált, csakis a csimma, csimma. Roppant ügyesen bújik bele, és nagyon rutinosan rúgja le (!) a lábáról, végül is megértem, lényegesen egyszerűbb a kezelése, mint egy szandálé :) tehát a gyerek alapfelszereltsége, akárhová is megyünk, az egy pár gumicsizma a lábon, illetve minimum egy db traktor a kézben.

Történt, hogy egy nap gyerekátadási hadműveletet végeztünk, mert én mentem kicsit kikapcsolódni. Zsombor elaludt a kocsiban persze, jó szokásához híven miután lerúgta magáról a csimmáját, gyerekeket átadtam ember munkahelyén, de megmondom őszintén, hogy azt nem néztem, hogy a töki lábán ott van-e a lábbeli, vagy sem. Puszi, puszi, elindulok, nemsoká telefon, hogy "A Zsombinak nem volt valami cipője?" "De, csizmában jött... ja, igen, itt is van az anyósülés mögött, bocsi". Eltelt a kikapcsolódás, jövök haza, mivel ugye elég későn aludtak el délután, még igen ébren voltak. Belépek a házba, Bori szalad elém, hogy "anyaaaaa, de jó, hogy itt vagy, úgy hiányoztál", ölelgetés, nyalifali, bújóscica. Zsombor is nagy vehemenciával indult el az emeletről, és a következő üdvözlőmondat hagyta el pici száját:
- Anya, hoztad a csimmámat???????

Otthon, édes otthon :)))))