2011-11-28

Janka 2

Rohan az idő, vagy mi, Janka mostanra már el is múlt 2 hónapos, méreteiről röviden annyit, hogy 5650 gramm, és ismét 60 centi, védőnő így konferálta be oltáson a dokinak, hogy "Jön Janka, aki két hónapos, de hatnak néz ki" :)) és már 68-as ruhákat hord. Hát most mit is írjak róla, egy tündér, de komolyan, tök nyugis baba, éjjel alszik, egyszer kel, meg maximum még egyszer hajnalban, nagyon jól tűri, hogy naponta kétszer, akár alvásból ébresztve is beöltöztetem, és elhajtunk az oviba, meg vissza, már igen rendesen vigyorog, és bizony van némi diszkrét sikongatás, meg lelkes heööö gögögögö is, igen pofás kéthónapos :) és most felhagyott az alvással éppen, úgyhogy megyek, ellátom a baját :)

Anyu 50

Elmaradásom van, édes jó anyukám félévszázados lett. A tortának semmi különös története nincs, három éve várom, hogy anyu 50 éves legyen, és megcsinálhassam neki. Mikor anno megláttam a könyvben az eredeti tortát, azonnal felröhögtem, gondolván ez mennyire fog illeni egy olyan fajsúlyú eseményhez, mint anyám 50. születésnapja - kb. ő is így fog viszonyulni az évfordulóhoz :) és mivel szerencsére nem jöttek az UFO-k, hogy elcseréljék anyut, tényleg jót röhögött rajta, és tényleg így állt az évfordulóhoz :) Boldog fülinapot utólag is, anyukám!
(az eredeti Debbie Brown Naughty Cakes c. művében található)




(azért látszik rajta, hogy igencsak összecsapott lett, amit a két félig átvirrasztott éjszaka utáni harmadik éjszakán való készítés, meg az elrontott tészta helyett az újrasütés miatti megcsúszás okozott, majd legközelebb ügyesebb leszek. Janka így is tündér volt, mert bár nehezen aludt el péntek este, de egészen addig fel sem ébredt, amíg készen nem lettem, ami nem kis teljesítmény a részéről, lévén az újrasütés miatt onnan kezdtem este 10-kor, hogy itt a krém, itt a tészta, hajrá.)


Az elmélet diszkrét bája

Van egy olyan okosság, hogy kelj fel legalább negyed órával előbb, mint a család, hogy elintézhesd a kis privát dolgaid (nyugiban megkávézz :D ), előkészíts ezt-azt. Ez alapvetően nagyon jó ötlet, nem is spanyolviasz, ugye, nagyjából józan paraszti ésszel kiötölhető, és nem tartom kizártnak, hogy egyszer nagyon remekül fogom hasznosítani, de jelen pillanatban sajnos nem tudom kivitelezni. Nem azért, mert én nem tudok felkelni, hanem mert kb. 5 perccel utána valamelyik úgyis felébred. És ez teljesen független az én kelésem időpontjától, ha négykor kelnék, akkor 04:05-kor már lenne társaságom - vagy vissza kéne feküdni  mellé, hogy visszaaltassam, akkor meg ugye, minek az egész hajcihő?

Szép dolog az elmélet, nem baj, úgyis bölcsész vagyok :)

2011-11-20

A nők a Vénuszról....

Pizza van ebédre, apa tálal, mert én még Jankával voltam szimbiózisban. Mindenkinek elmondja legalább kétszer, hogy forró. Bori már tűzi is villára a falatot, és hopp, egy szem kukorica lepottyant a combjára. Na most itthon csak és kizárólag egy szál semmiben lehet lézengeni a kölykök szerint, szóval Bori ennek megfelelően öltözött, így az egy szem kukorica a pucér combjára esett. Bori erre a teljesen-totálisan általános női pánikreakciót adta,  felsikoltott, és csak sikított, csak sikított (a másik ugye az eltakart szem, esetleg a kettő együtt, hiszen ha nem látom, és sikítok, akkor az képes megfékezni minden tragédiát, a szembeszáguldó oszloptól kezdve a támadó ufóig, mint az közismert). Természetesen nem azért tartunk férfiakat itthon, hogy az ilyen helyzetek megoldatlanok maradjanak, apa gyorsan le is kapta a bajkeverő kukoricaszemet édes lánya lábáról, Zsombor meg enyhén dorgálóan megjegyezte, hogy
- Mondtam, hogy forró!
Bori visszatért édibédi állapotába, apa tovább tálalt, majd 101%-os férfiagy lévén azért még megjegyezte, hogy
- Bori, ilyenkor nem sikítani kell, hanem levenni a kukoricát a lábadról.
És kérem, ismét bebizonyosodott, hogy a nők verbálisan verhetetlenek, mert bár igen, valóban, adott helyzetben valóban az apa által vázolt megoldás a legcélravezetőbb, de van egy aspektusa a problémának, amit még ő sem mért fel, vagy legalábbis nem tartotta említésre méltónak, ellenben a lányával, aki elcsodálkozva apa  javaslatán azonnal szóvá is tette "hogy mondhatsz ilyen marhaságot?!" hangnemben, miszerint:

- De akkor megégetem az ujjamat is!

:))))

2011-11-19

Önérzet

Zsomborban tombol az önérzet, simán ledorongol, hogy "Nem neked szóóóótam!!", ha nem nekem szólt, csak én azt hittem, meg a kakókészítés minden egyes mozzanatát minimum felügyeli, de inkább ő végzi, meg egyébként is. Szóval ez az önérzet rejtőzött a következő párbeszéd mélyén is.

Zsombor: És a Gubanc elkapja a cica farkáját!
Én: A Gubanc a cica farkáját? Én meg majd elkapom a te cicafarkadat. (esküszöm, nem volt semmi egyéb értelmezés a fejemben :) )
Zsombor (telve önérzettel): Neeeeem kapod te el a cicafarkájamat!! Nekem kukacom van!!!!!


2011-11-18

Loreál

Előfordul néha, hogy az ember lát valamit, és azt mondja, hogy "Állj, nekem KELL egy ilyen!". Jobbik esetben ez nem azonnal kivitelezhető, és akkor kék sarokban a konzumidiotizmus, pirosban a racionális én, csinibaba körbejár, hogy 1. kör, csöng-csöng, és megindul az ütésváltás, hogy áááá, nem is kell neked, de igen, de nem, de igen, de van már 15 ilyen/hasonló, de akkor is, stb, stb, és sajnos van az az eset, mikor az ember egyre kisebb racionális énjét teljesen a padlóra küldi a konzumidiotizmus egy alattomosan bevitt "De igen, mert megérdemled!!!" érvvel.

Na, hát én mostanában két esetben jártam így. Az egyik egy pelenkakülső. Igen, lehet, röhögni, ez már biztos az itthonülőanyuka szindróma csúcsa, de ez van. Mégpedig a bocis. Megláttam fél éve, és egyből, hogy húúúúúúú, egy ilyen kell!!! Fél évig tartotta magát az én hős racionális énem, hogy dehogy veszek már új pelenkát, kis túlzással ikreket is pelenkázhatnék a készlettel, aztán megszületett Janka, és én pár hétre rá már nyomtam is a megrendelés gombot, mert hát ennyi meló után megérdemlem :) (és egyébként meg bőven megérte az árát, imádom, és Janka is nagyon vagány benne - mondjuk majd nyáron jobban látszik :) )

A másik eset tegnap éjjel történt, mivel már kb. két hónapja csak Aviatrix meg Poppy sapkákat kötök mindenféle méretben és színben (ha átadom az utsót is, lesz róla fotós összesítés :) ), amiket egyébként nagyon bírok, természetesen fellázadt bennem a sapkamán, és elkezdtem újabb gyereksapka mintákat nézegetni. És szembejött egy minta, ami fizetős, de húha, benne van egy mintagyűjteményben, ami 20 minta, és mind nagyon király és cuki és jópofa, és ilyesmi, és 3 órán keresztül itt mocorogtam, kötöttem Zsombor sálját, meg miegyéb, odakatt, á, mégsem, de igen, de nem, lehetséges fonalakat néztem 3 kiszemelthez, á, nem kell most nekünk ilyesmi, csak vissza a sapikhoz, kössem inkább ezt a sálat, mert nem lesz kész, aztán végül csak klikkelődött az a buy now. Nem tudom, mikorra lesz meg az összes legalább egyszer megkötve, meg az is kétséges, hogy ki fogja hordani ezt a sok sapkát - pedig általában a felnőtt méret is benne van :) -, de bakker, akkor sem bánom :) már csak nézegetni is olyan jó őket :)

És akkor remélem, hogy idénre én ezzel be is fejeztem az ilyen impulzusvásárlásokat, még szezon előtt :)

2011-11-16

Otthon, édes... :)

Bori és Zsombor az emeleten játszanak csendbenrendben (fel is írtam a naptárba :) főleg, hogy azért küldtem fel őket, hogy ha rohangálós-ugrálóst akarnak játszani, akkor azt ott, ott kevesebb a sérülési lehetőség), valami szokásos családosat/hercegnőset/valamit, egyszer csak azt hallom:
Zsombor: Menjünk haza!
Bori: De hát itt lakunk!
Zsombor: De ott bent van a traktorom!
Bori: Ja, jó.

Your home is where your tractor is :)))))

2011-11-15

Bátyónak

ott a ködös messzeségben, tessék, egy kis hazai mosoly :)


Utánpótlás 2.

Bori már elég korán elkezdett a kézimunka iránt érdeklődni, konkrétan úgy hímeztem, hogy én böktem a tűt, ő meg kihúzta, nem mondom, hogy hasítottunk, de azért én haladtam valamennyit, ő meg megtanulta, hogy hogyan fogjuk meg a tűt. Aztán én átnyergeltem a kötésre, mint fő tevékenységre, és hiába a lelkesedés, azért ő még ehhez kicsit kicsi, horgolni próbáltunk, egyelőre félreraktuk. Na de hát az xszem az nem annyira bonyolult, mármint maga a technika, végül is azt elkezdheti elsajátítatni. No, gyorsba, Nankával az ölemben csináltam neki gyakorlókartont, kinyilazgattam a haladási irányt, ő meg nekilátott a felügyeletem alatt a böködésnek. És ment neki, nagyon örült, tiszta sikerélménye volt, és nem mellékesen abban a 15 percben béke volt és nyugalom :) Aztán már nem nyilaztam végig, és így is ment, bár kissé akadozva, de aztán rájött a nyitjára a dolognak. Mellékelem az eredményt:

(az x-ek miattam ilyen össze-visszák, mondom, hogy Nankával az ölemben csináltam :) )

És ismét megállapíthattam, hogy a gyerek önbizalma messzemenőkig okés, lévén megcsinálta ezt a 2,5 sort, majd úgy érezte, hogy részéről ezzel a tanulási folyamat le is záródott, és követelte, hogy akkor ő most nekilátna a Dórás párnahuzatnak, ami itt hánykolódik már egy ideje, néha hímzek bele egy kicsit, de leginkább várakozik a sorára. Hiába mondtam, hogy azért az nem is egy level up a jelenlegi tudásához képest, hanem legalább 4-5, ő ragaszkodott hozzá. Odaadtam, belecsomózott néhány szál madzagot, aztán valszeg rájött, hogy hát igen, ez még nem az igazi :)

Szóval utánpótlódik a kézimunkás részleg is, sőt, ha belevesszük, hogy Zsombor meg állandóan piskótát akar sütni, meg tortát, szerintem az a vonal is alakul :D

2011-11-13

Utánpótlás

Megyünk a mamáékhoz, budai rakpart, Hajógyári szigetnél mondom Borinak, hogy
- És itt van a Hajógyári sziget, itt régen hajókat csináltak.
- Hajóóókat?
- Igen. Mostanában meg minden nyáron van itt egy nagy fesztivál, amire régen  anya és apa is mentek, de már nem, mert már nem olyan jó buli
Csend, hallom a fogaskerekek kattogását, aztán egyszer csak:
- Majd én megyek helyettetek, anya!

:))))

2011-11-04

Nanka ébren

És a bizonyíték, hogy néha ébren is van, illetve egyre inkább előfordul, hogy ébren van ÉS nincs mell a szájában :) de mivel úgy egyébként elég sokat alszik, nem csodálom, ha azon röpke időben, mikor nem alszik, akkor eszik. És amíg sokat alszik, nem is bánom :D Sőt, már olyan is van, hogy ébren van, és nem csodálkozva néz, mint eddig állandóan, hogy "hooool vagyooook???" esetleg "miii eeeeez és te ki vaaaagy?", hanem látszik rajta, hogy hoppá, valaki/valami ismerős :)

A képekért köszönet Tének és Marikának.






Türelem tornaterem

Kötni anyukámtól tanultam, még nagyon régen, tizenkevés éves korom körül, és hát... khm... nem voltam valami nagy spíler, a horgoláshoz képest meg kimondottan nehéznek éreztem, szorosan kötöttem, görcsösen, kidugott nyelvvel - emlékszem, anyu mindig cinkelt, hogy "bele ne kösd a nyelved is" :) -, nem láttam át, hogy hogy is épül fel az egész cucc. Nem is szerettem meg igazán, maradtam a horgolásnál, igaz, hogy eleinte csak csipketerítőket horgoltam, mert a mamának csak csipketűje meg cérnája volt otthon, mikor egy nyáron azzal múlattuk az időt, hogy megtanít horgolni :) na de szóval a lényeg, hogy tudtam simát meg fordítottat kötni, meg leláncolni, de nem szerettem. Ugyanakkor meg bökte a csőrömet, egyrészt hogy nem lehetek ilyen béna, másrészt meg - ez már későbbi motiváció - ha nem kötök, esélyem sincs embernek zoknit kötni :)

Aztán sok év múlva Zsombor megszületett, és vele végre sikeres lett a moshatózás, és szembejött egy olyan dolog, hogy gyapjúkülső. Na jó, az én fiamnak ilyen kell, gondoltam, és bár horgolva is működött volna, azért csak több kötött minta jött szembe. És jött a felismerés is, hogy ha valami ideális tanulódarab, akkor a gyapjúkülső az bizony az. Sima, fordított, fogyasztás, szaporítás, szemfelszedés esetleg, stb, és hát méretéből adódóan gyorsan készen van, mégsem egy pulóver kaliber :) Megkötöttem az elsőt, ofkorz rossz fonalból (superwash gyapjú finom meleg ugyan, de AZ ellen nem véd :) ), aztán a másodikat, közben felfedeztem, hogy a "minden fent van a neten" mondat valóban igaz, és kezdtem élvezni a dolgot. Ezután, ahogy nézelődtem, szembejött Gabella gyerekponcsója, és arra gondoltam, hogy igen, én ezt megcsinálom a lánynak! Ez volt 2010. januárjában. Mit tudtam én olyasmiről, hogy fonalmegfeleltetés, meg mifene, nyilván annyi magamtól is ment, hogy vastagabb fonalból nagyobb lesz (az eleve bő minta :) ), de úgy voltam vele, nem baj, legfeljebb sokáig hordja, meg jól alá tud majd öltözni, mégiscsak jobb egy nagy laza pulcsi, mint egy kabát. Vettem Katiéknál fonalat, vastagot, az utolsó 30 dekát, és belekezdtem. Meglepően jól haladtam, bár csíkozni nem mertem, értettem a leírást, láttam, ahogy halad és alakul a dolog, és akkor egyszer csak elfogyott a fonal, pedig a pulcsi még nem volt kész. Érdeklődtem, lesz-e még, lesz, csak majd ősszel. Oké, akkor várunk. Eljött az ősz, és jött a fonal is, csak ebben a színben nem. Vaciláltam, hogy becsíkozzam-e (ujját visszabontva), vagy mi legyen. Végül nem csíkoztam, nem bontottam, elraktam az egészet, és a következő Artesano rendelésnél - immár idén :) - viszont kértem ilyen színűt, és Katiék rendeltek is. Meglett a fonal, elrobogtam érte, több részletben befejeztem, pár nap után blokkoltam is - száradt vagy 3 napig -, majd már csak egy hétig állt itt az asztalon, hogy rávarrjam a gombokat :) Hiába no, ami késik, arra várni kell. Tényleg jó nagy lett, rendesen alá lehet öltöztetni, és bár a próbák során panaszkodott a lány némi szúrásra a fonal részéről, így blokkolás után nagyon finom puha lett. És még évekig hordhatja, max hosszabbra kell kötni az ujját :D remélem, fogja is, eddig eléggé tetszik neki, jobban, mint a kabát :)

Én meg azóta is imádom kötni a fentről lefelé kötött raglán(szerű) cuccokat :)




(mintaleírás Gabellánál, Artesano Alpaka Aran Sunset, kb. 37 dkg)