2011-12-28

Mik vannak itt, kérem!

Jó zsúfolt december áll mögöttünk.

Volt ugye Mikulás, aki idén élőször személyesen jelent meg - lásd képek - és akinek tiszteletére volt rendrakás, meg türelmes várakozás, aztán türelmetlen várakozás, aztán izgalom, éneklés, megilletődöttség, aztán nem annyira megilletődöttség - Zsombor valamiért a fejébe vette, hogy majd azt mondja a Mikulásnak, hogy "nem látok a nagy fejedtől", és miután feldolgozta a tényt, hogy tényleg itt a szakállas, boldogan rikkantgatta is, amihez a célszemély nem nagyon tudott hozzászólni :) -, örülés, meg ilyesmik.

Aztán jött a már-már hagyományos decemberi lerohadás, ember kezdte, majd jöttem én, laza kis takonynak indult, pár nap múlva már egész jól is voltam, csak hogy aztán meglepetésszerüen rám ugorjon egy arcüreg-, és középfülgyulladás, ügyeletből full lázasan jöttem haza, marék gyógyszer, stb, a jobb fülemre még mindig nem hallok rendesen, lassan vissza kell menni az orvoshoz. Majd ezek után jött Bori, téli szünet előtti hétfőn elvittem oviba, másfél óra múlva meg hoztam haza, hőemelkedve. Hét közben Zsombor is lázaskodott, de nála semmi komoly, Bori viszont péntekre már fülfájós volt, tűzoltókarácsony után mentek is ügyeletre, mert addigra tényleg komolyra fordult a dolog. Karácsonykor pedig ismét emberen volt a sor, visszaesett. Szóval jól állunk, egyelőre csak Janka szed Béres cseppet...

 Volt pár apátlan napunk is, első este Jankával a hátamon, gyerekkísérettel vonultam ki bezárni az állatállományt. Nem lett volna nagy műsor, de ez pont a legnagyobb szélviharban történt. Megállapítottam, hogy sötétben, hátigyerekkel, fejlámpánál, szélviharban szénát adagolni vasvillával egy baromi magas paravánon keresztül igen erősen extrémsport kategória :)

 A fentiek miatt ismét elmaradt a minden évben tervezett lakásdíszítős-mézessütős karácsonyvárás, sebaj, majd jövőre. De a karácsony azért nem maradt el. Még időben megírtuk az ominózus levelet, gondoltam, lesz rajta egy valag póni, meg barbie, meg apróvackok, és akkor ki lehet osztani a családnak, de Bori csak két tételt diktált: egy beszélő baba és egy számítógép szerepelt a listán. Zsombornak persze traktor kellett. Na, nyeltem nagyokat, legyen az a nyüves baba, volt egy rohangálós napom, és sehol nem lehetett kapni. Aszittem megőrülök. Neten néztük, ott is semmi, mindenhol kifogyott. Kezdtem ötletelni, hogy akkor hogy meg mint, de ember másnap nagyon szemfülesen szerzett egyet, szerintem valahogy megfeledkeztek arról az egy darabról :) aztán azért volt még némi mézessütés a testületin kívül is, sütöttem ajándéksütit, Orsikekszet, meg hogy biztosítsam az idegbajomat, gondoltam, csinálok még néhány bonbont ajándékba, Zsombor megint a maga módján segített, vagyis szétkente a hűlni kitett narancskrémet a teraszon mindenfelé, hogy főzhessek újat, de legalább már tudtam, hogy megéri, mert finom :) aztán persze a bonbonok nem akartak tisztességesen kijönni a formákból, ááááá, de azért volt belőle ajándékozható is. Meg persze utolsó pillanatos ajándék kötemények az óvónéniknek meg Erzsikének, anyu pulcsija jól nem lett kész, nagyon nem volt bekalkulálva, hogy napokig nem tudok tűt venni a kezembe, mert túlélni próbálok épp, Botond kesztyűjét meg el sem tudtam kezdeni, mert a töki ráugrott a kanapén a tűre, ami el is törött, szilveszter előtt jött meg a pótlás. De legalább az óvónénik nagyon örültek a cuccoknak :))

 Szóval megvolt a karácsony itthon, mindenki teljes erőbevetéssel díszítette a fát, aztán a kiskorúak nagy lelkesen csodálták meg énekeltek neki :) vacsi, fürdés, Bori csinibe öltözött, és jéééé, mik vannak a fa alatt, nahááát!! Bori teljesen átszellemülten, ragyogva játszott azzal a ........ babával, Zsombor meg duplo farmot kapott, csak hogy ne jöjjön ki télen sem a gyakorlatból. Szép nagy doboz, kismillió ez meg az benne, mikor ajándékbontásnál kiborították, ő mégis azonnal, teljes áhítattal az arcán a traktort emelte ki a kupacból :) ezután farmot épített apával, én sípoltam Jankának a zsiráfhaverrel, meg simiztem az új játékszeremet :) netfüggőség felszámolása elnapolva, soha-soha többet nem kell kicetlizni a különböző recepteket a különböző blogokból, van már szép ruhája is, de azért még erősen az ismerkedős fázisban vagyunk.













 Aztán papáék, ahol immár 5 unoka zajongott valamilyen formában, aztán anyuék, ahol eredetileg ott maradtak volna a nagyok egy pár napot, de szabotálták. Így gyerekestül kellett elintézni ezt-azt, ami nélkülük egyszerűbb lett volna, na de mindegy. Voltam, illetve Jankával voltunk kötős-horgolós talin, ami szuper volt, aztán egyszer csak 31-e lett, meg éjfél is. Zsombor éjfél előtt nem sokkal üvöltve ébredt - gondolom, mert tortát csináltam a papának, és már majdnem kész voltam -, úgyhogy az újév első perceit kicsit zaklatottan töltöttük. 1-én megünnepeltük a papát, aki 60 éves lett, sikerült egy olyan éttermet találni, ahonnan nem néznek ki gyerekkel, sőt, álljon itt a nevük, ők a Vakvarjú, szerintem megtartjuk családi színhelynek, amíg a gyerekek kicsik :)

 Biztos volt még sok más is, de dióhéjban legyen elég ennyi :) ezt most jól közzéteszem, aztán majd belerámolom a képeket, amik még nincsenek letöltve :)

 Egyébiránt meg BÚÉK!!

2011-12-26

Időben

Kicsit megkésve bár, de törve nem kívánunk mindenkinek boldog ünnepeket!

2011-12-13

Köszönet

Mély köszönet a vasárnapi ápoló- és gyerekfelvigyázó erő(k)nek! Köszönöm!!

2011-12-08

A szőke újabb kalandjai

Vár itt piszkozatban néhány Mikis kép, de várnak még egy picit, mert ezt muszáj azonnalmoströgtön.

Szóval, csak kulcsszavakban: szőke, két végű filctoll, 0 kupak, elmélyült színezés. Eredmény: