2012-12-31

Ami kimaradt

Nohát.

Szóval, Bori ugye lelkesen népitáncol, én meg kevésbé lelkesen, de nagyon kitartóan próbálkozom befonni a haját, akár két copfba is. Mindez december 16-án kulminálódott karácsonyi előadásban, amihez egy egész napon keresztül kergettük a fekete kopogós cipőt csak hogy a helyi kínaiból hozzuk el az ország egyetlen 29-es, aránylag normális fekete kopogós cipőjét. Mindenhol volt 28-ig és 31-től, mi meg az őrület szélén voltunk már :) na de a lényeg az előadás. Lett kopogós cipő, meg kötényke, meg fehér harisnya, egyedül szalagot felejtettem el venni a hajába, de nem tűnt fel igazán :) nagyon ügyesen ropták, és nagyon klassz kis műsort hoztak össze. Képek apánál, nála lehet reklamálni :)

Megint jött a Mikulás, Zsombor hihetetlenül meg volt szeppenve, Bori meg olyan nagy átéléssel énekelt, hogy csak na. És idén már más oldalát is megismertük az ünnepnek, a baba-mama klubban ugyanis ember volt a nagyszakállú :D ügyes volt.

Aztán jött a téli szünet előtti időszak, én bonbonba temetkeztem, mert mint ember oly szemfülesen rávilágított, immár 6 óvónéninek kellene gyártani ajándékot. Mire ezen túl voltam, jött a karácsony, amire sütöttem némi ezt-azt, tényleg nem sokat, csak két lelkes segítővel annyira nem egyszerű az egyszerű sem :)

Ezután karácsony. Bori megkapta a babaházat, Zsombor meg ugyan bageros traktort szeretett volna, vagy legalább egy bagert a traktorjára, de végül ráülős markolót kapott, nem tiltakozott nagyon :D Jankát persze a  nagyok ajándékai jobban érdekelték, de hát nem vártunk mást :) valamint kiderült, hogy igazán kis jószívű cukkercekker, kapott cumisba kakaót (mivel már belépett a néha más is vigyázhat rá pár órát korba, előkerült a cumis, mint segédeszköz a gyerekfelügylők számára), Zsombor meg arra gondolt, hogy ő pont most szeretne újra kisbaba lenni, és bevackolt az ölembe, és el akarta orozni a cumist. Erre Janka megosztotta vele, nem viccelek, odaadta neki, megvárta, hogy húzzon belőle egyet, visszavette, ő is meghúzta, és visszaadta Zsombinak, aki meghúzta, stb stb stb. Hát csak lestem, igazán jó fej 15 hónapos, vagy mi :) Zsombi szétszórt szaloncukrot markolózott, Bori meg mindent elfelejtve játszott a babaházzal. A babákat ugyan csak két nap múlva kapta meg papáéknál, de röpke "akkor mivel játszak a babaházban??" nyafi után néhány szaloncukorpapír vette át a babák szerepét :) másnap reggel meg már a szaloncukorpapírokat tömködte a babaház szekrényébe, és maguk a szaloncukrok voltak az "öt testvér, akik itt laknak" :) még mindig jól nyomja, az új fogkeféikkel is másfél órát játszottak :)

Nohát, nagyvonalakban ennyi volt így hirtelen, idővel talán képek is lesznek, meg ahogy eszembe jutnak a dolgok, majd még írok, meg ilyesmik.

BÚÉK ismét :)

Space Jam

Szóval Janka meghekkelte a billentyűzetemet, és nem volt space-em, az iPaden meg még mindig nem tudok rendesen bloggert szerkeszteni, így aztán kis kimaradás volt itt a blogon, nem tudom, feltűnt-e bárkinek :) viszont az ember visszahekkelte a space-t, ami ugyan még mindig nem tökéletes, de már nem kell 10 percig püfölni, hogy legyen valami, éjáó.

Úgyhogy most első körben reméljük, hogy mindenkinek jól teltek az ünnepek, semmi bejglimérgezés, meg a családtagok is mind sértetlenek maradtak :) és kívánunk mindenkinek nagyon boldog, nagyon sikeres, nagyon jó évet 2013-ra!

Aztán lassanként bepótolom, amit nem felejtettem még el :D

2012-12-03

Ezt is elvitték az UFO-k

Janka jár, egyre többet, egyre stabilabban, és ezt a jeles fejlődési ugrást azzal ünnepli, hogy az eddig aránylag könnyen, egyszerűen, problémamentesen altatható gyerek esténként igen hangos zenés esztrádműsort ad, ha a gonosz anyja nem hagyja csalinkázni, tesókra ülni, meg mittomén, hanem kegyetlenül maga mellé fekteti, és alvásra buzdítja. Akkor is, ha úgy egyébként majd leragadnak a szemei.

Valamint megkezdte annak felfedezését is, hogy neki is van olyan, hogy akarat... jeeeeee.

Elmúlik, elmúlik, elmúlik.....

2012-11-30

Na most az van...

... hogy elég szar érzés szembenézni azzal, hogy a gyereked nem azért ilyen klassz, mert te olyan csudafantasztikus anyája vagy, hanem - többnyire tudattalan, és teljesen jószándékú, de mégis - aprólékos aknamunkád ellenére. A belegondolásig, hogy hol lehetne ezen aknamunka nélkül, még nem mertem eljutni...


2012-11-21

Janka pedig

lépeget. Nagyon óvatosan, nagyon rövidtávon, két kis csossz, és egy nagy vetülés formában, de próbálkozik keményen minden kapaszkodó nélkül, két lábon eljutni A-ból B-be :)

hüpp

Marketing

Vannak ugye ezek a nyereményjátékok, amikor kibontod a túrórudit, csokikát, akármit, és akkor a papírján belül ott van, hogy most nem nyertél, vagy nyertél még egy túrórudit, csokikát, akármit. Mi is beleszaladtunk pár ilyenbe. Ennek hatása a következőképp jelentkezett a tökinél:
- Anya, kérek banánt!
Anya kibontja, odaadja.
- Anya, nyertem? Nyertem még egy banánt?

:)))))))))))))

2012-11-18

Mérföldkő

10 kg (pontosabban 22 font :) ), 15 centi derékból, 10 csípőből, és tegnap régi ismerősként újra megtaláltam a tricepszem :D

Vagyis most akkora vagyok, mint Bori előtt, ami még mindig nagy, de most örülök neki.

Holnap pedig Decathlon, a megígért új edzőnaciért és tornaszőnyegért, és eggyel nagyobb kézisúlyzókért :)
Mert loreál :)

2012-11-16

Te is, lányom, Janka?

Tegnap este felmentünk a nagyokkal együtt az emeletre játszani még lefekvés előtt, és egyszer csak azt vettem észre, hogy Janka nagy erőkkel küzd azon, hogy Bori műanyag babáját valahogy a hátára applikálja, konkrétan a lábánál fogva lógatta a háta mögé, a másik kezével meg egy kendőt próbált valahogy kettejük köré kanyarintani :) (van egy csomó játszós kendő örökségből, Bori ruhákat kreál magának belőlük állandóan, meg ilyesmik). Aztán meglátott, és azonnal hozzám fordult segítségért, odanégykézlábazott a felszereléssel, és a kezembe nyomta, egyértelmű hö-hö-mmmm kíséretében. Valahogy sikerült rákötöznöm a babát - műanyag babát nem lehet normálisan felkötni, na -, hát khm, de legalább a hátán maradt, és ez neki pünkt meg is felelt. Innentől kezdve csak az ágyban sikerült leszerelni róla, de ott is reklamált még, hogy miért nem lehet rajtahagyni??? :))




Mindenesetre ma gyorsan befejeztem neki a manót, aki Lenke, a lába konkrétan ortopéd orvosért kiált, és kicsit csálé itt-ott, meg a szemeit is széjjelebb kellett volna varrni (pedig kigombostűzve még tök jól nézett ki, hja), de azért elégedett vagyok vele, így elsőre, ohne gyakorlati segítség, csak onlány meg sajátkútfő, a tulajnak is tetszik, és lényegesen egyszerűbb lesz őt hátra kötni este :D

                                                           

2012-11-14

Férfiak

Ezt már egy ideje le akarom írni, csak elmaradt, pedig nagyon megérdemli, mert... mert... mert majd meglátjátok.

Na szóval. Csöpögős lesz :)

Hazaérkeztünk mindannyian, a nagyoknak be volt ígérve, hogy utána mennek apával valamit traktorozni, vagy ilyesmi (esküszöm, nem emlékszem már mit). Játszós ruciba bele, nagyok kirajzanak, Janka négykézláb teper a teraszon, hogy utolérje őket, közben apa is kilép a teraszajtón, és becsukja. Janka feltérdel az ajtónál, és sír, sír, szívszakasztóan, hogy őt is vigyék, ne hagyják itt! Anya már lép ki utána a teraszra, hogy behozza, mikor is látja, hogy apa pár méter után visszafordul, benyit az ajtón, és a következőket mondja a lányának:
- Igazad van.
Majd pedig anyának:
- Adsz egy hordozót?
És felvette a kicsilányt a hátára, és így mentek együtt, a nagyokkal.

Én meg - amellett, hogy teljesen meghatódtam az apai figyelem és szeretet ilyen spontán, egyszerű, de teljesen egyértelmű megjelenésén - elméláztam, ahogy néztem az elvonuló hadat, hogy vajon azok a férfiak, akik szerint az ő szerepük a családjukban és a gyerekük életében annyi, hogy legyen otthon pénz, egyébként meg hagyják őt békén punnyadni, sörözni, focit nézni, barkácsolni, akármicsinálni, tudják-e, mit veszítenek, mit hagynak ki? És nem csak ők.



És apróbetűsként teszem hozzá, hogy tegnap oviból hazaérve Zsombor nagyon ki volt bukva, kiborogatott egy csomó mindent a teraszon, ami miatt nem volt kinti játék, és nyomta a szokásos módon katatón, mindenre kizáró hisztit, majd mikor elmúlt a feszültség egy része, hagyta végre, hogy az ölembe vegyem, mire persze a kiskisasszony kezdte meg a "mit csinálsz az ÉN ANYUKÁM ÖLÉBEN???????" visítását, és erre Zsombor ránézett a kétségbeesve síró húgára, és átfészkelődött az ölemben úgy, hogy Janka is odaférjen.

Férfiak. Nem csak a mondatkezdet miatt nagybetűvel írva.


2012-11-04

Az utolsó napfényes őszi nap

Na jó, lehet, hogy nem, de mostanságra semmi jót nem ígérnek, úgyhogy most ez marad a cím :)

Végre apa is itthon volt, meg mi is, meg az idő is jó volt, úgyhogy a délutánt ilyen pöpecül töltöttük (és szedtünk némi diót meg mandulát):

Hinta-palinta (ha mán tudja énekelni, ugye :) ):



Apa tetszési indexe mindig magas:




Miss November, azaz lány szőlővel, bálán :


És a modell-tanonc:

Állás egyedül, kapaszkodás nélkül, level 2:

És végül egy kis avardobálás, mert csak:

Holnaptól meg megint ereszdelahajamat....

Ló kérdés

Bori szeretne lovat, mondtuk neki, hogy majd ha olyan nagy lesz, hogy egyedül gondját tudja viselni, na majd akkor (meg istálló, stb, szóval azért az egy nagyobb valami lenne).

Ma, vacsinál.
B: Mikor lesz már lovam?
Anya: Hát még a szobádat sem tudod rendben tartani, nem hogy egy lovat!
B (karba font kézzel, harciasan): Azért nem tartom rendben, mert nincs lovam!

Egyre inkább tisztelem a jövendőbelijét :D

2012-11-01

Pozitív

Örömködős bejegyzés.

Igazából semmi konkrét okom nincs rá, csak eddig ez a hét annyira klassz volt, hogy még. Kezdődött a vasárnappal, amikor is összejöttek a "szalmaanyák":) Zsuzsiéknál, a szumma 8 gyerek többé-kevésbé elintézte egymás felügyeletét, mi meg jót dumáltunk, meg programkitaláltunk, meg minden. És csak egész kicsit kellett megfenyegetni az enyémeket, hogy öltözzenek, indulunk :) aztán a kedd is klassz volt, Magocska után Judittal hirtelen körvonalazódott egy nem túl távoli közösködős biznic lehetősége, és ez eléggé feldobott, mert ezzel sok minden lehetőség megnyílt, amikre eddig nem is mertem gondolni teljesen irreális lévén. Aztán szerdán a közép-budai klubban voltam, csináljunk kedvet a kötéshez jelszóval, és szerintem az is jól sikerült, és úgy néz ki, folytatása is lesz valamilyen úton-módon-formában. És még aznap sikerült teljesen gyorsan és hatékonyan csimmát venni a kiccsajnak, mert orvul kinőtte, ami itthon volt, komolyan, csak alvó gyerekkel fogok cipőt venni, bementünk a bótba, Janka aludt a hátamon, ráböktem a kiválasztott csimmára, eladócsaj felhúzta a lány lábára, fizettem, és eljöttünk :) sajna ezt a nagyobbakkal már nem lehet megcsinálni, sóhaj. Elindult a Woolly Wormhead Mystery KAL is, vagyis előbb-utóbb lesz egy sapkám, amiről még fogalmam sincs, hogy néz ki :) de a fonal, amit szereztem hozzá valami elmondhatatlanul fantasztikus. Ráadásul ma, minden előrejelzés ellenére, mégiscsak itthon volt ember is. Szombaton meg ide jönnek a szalmaanyák, a szumma 8 gyereket felnyomjuk az emeletre, esetleg kiküldjük őket a zegernyébe rohangászni :) És bár ez nem konkrétan a hét, de erősen közelmúlt, tök jól megy a Borsóka, és - reményeim szerint sikeresen - tudtam segíteni anyukáknak hordozásban, és még unokatesómmal is találkoztam, és voltam hospitálni Áginál minikonzikat, és ez most vagy 3 hónapra feltöltött és elgondolkodtatott, és nagyon érdekes és értékes levelezés folyik Janka korosztályosában, annyira jó csapat, hogy nagyon, és már csak egy lyuk van az övemen, sőt, igazából azt is be tudom húzni, csak úgy még nem komfortos, az még egy-két hét :) és akkor kiutalok magamnak egy minimum egy mérettel kisebb farmert, jessz.

És kell is a pozitív, mert elmaradt a laza szeptember, amire gyúrtam (és ami egész nyáron tartotta bennem a lelket), és a gyerekek iszonyatosan leharcolnak, főleg a nagyok, de Jankával sem olyan könnyű, ugyanakkor meg folyamatos önmarcangolás, hogy de Zsombornak sem vagyok elég, Bori meg ugye nagylány, de csak relatíve, és hiába igyekszem, bizony csak-csak azon kapom magam, hogy már megint tőle várok el valamit, és ő az, aki tűr, és kimarad, és nem hagyom 5 évesnek lenni, és esténként sokszor csak állok tehetetlenül, mikor nem hallják, amit kérek, mert fontosabb eszetlenül rohangálni, és persze meg kell várni, míg anyából jön az állat, nem lehet abbahagyni, kivéve, ha meglepő módon koppan valamelyik egy hatalmasat, és türelem ekkor nálam már sehol, és a legbosszantóbb, hogy tudom, hol kéne kezdeni az egész kibogozását, de nem érek el odáig soha. És igen, megnyugtató látni őket egy-egy helyzetben, ahogy bátran, önbizalommal teli intézkednek, ahogy vigyáznak egymásra az oviban, ahogy igenis tudnak együtt játszani, ahogy Bori óvja Jankát, ahogy Zsombi vigyorog vele, meg csikizi - még ha ez ritka is, mert egyébként meg halál féltékeny még mindig -, szóval hogy azért annyira nagyon rosszul talán nem csináljuk, de mikor megsemmisülten ülök a káosz közepén, és körülöttem éppen a harmadik világháború dúl, amiben fegyverszünetet sem lehet elérni, nem hogy egy fogmosást, akkor elindul a vezérhangya, hogy DE MIÉRT????

Na, de maradjunk pozitívak, hátha a negyediknél már vérprofi leszek :D

2012-10-26

Megint Zsombi

Egyszerűen beindult, és nem hagyja abba, nyomja a gyerekszájakat ezerrel :)

Zs küzd a pulcsijával: Levenni!!!!!
Apa, nevelő célzattal: Légyszíves, vedd le!
Zs: De neeeem tudoooom!!!!

Anya: Menjetek fogat mosni!
Bori+Zsombi: Nem.
Anya sóhajt: Szerintem én sosem fogom azt hallani, hogy "igen anya"!
Zsombi: Pedig van füled.

Kész vagyok tőle teljesen :)))

(meg most a legkisebbtől, aki valamiért úgy gondolja, hogy a takarodó rá nem vonatkozik

2012-10-25

Finommotorika

Gondoltam, megörökítem, hogy legkisebb gyermekem az étolajas flakonon mutatta be, mennyit fejlődött a finommotorikája. Sokat.

Bár miközben próbáltam eltüntetni a kb. 3 liter olajat a közlekedőből, valahogy nem az járt a fejemben, hogy "jaj de jó, milyen ügyes vagy, hogy le tudod tekerni a kupakját, bogárkám!"

:)

2012-10-22

Az életre nevel

Szóval, ez egy régebbi eset, és akkor szentül megfogadtam, hogy megírom, de persze elfelejtettem, de most egy facebook-os fénykép eszembe juttatta, úgyhogy nem ússzátok meg.

Én és az Avon katalógus igen hektikus viszonyban vagyunk, egy időben aránylag rendszeresen került kézbe, vettem is ezt-azt, az utolsó pár katalógus már bizony olyan volt, ahol a parfümöknél ott van az a kis kör, amit ha megdörgölsz, érezhető a parfüm illata. De akárhogy is, mindezek az események ÉVEKKEL Bori születése előtt voltak.

No, idén szeptember vége felé eljutottam fodrászhoz, sőt, mi több, Borit is vittem. A fodrásznál természetesen van Avon katalógus, ugyebár. Várni kellett kicsit, Bori leült, kezébe vett egy katalógust. Lapoz, lapoz, parfüm, kiskör, és mintha a világ legtermészetesebb dolga volna, Bori odadörgöli a csuklóját, megszagolja, "mmmmmmmmmmmmm, anya, szagold csak meg te is", és az orrom alá nyomja. Szerintem a fejemen az évtized WTF kifejezése ülhetett, igen nehezen sikerült összerakni a "hát ezt meg hol tanultad????????" mondatot. A válasz:
- Az oviban.

Hát.... végül is az életre nevelnek, vagy mi.

:)

2012-10-20

Egy sapka mind felett :)

Befejeztem ma Janka új téli sapiját. Mikor elkezdtem, attól tartottam, kicsi lesz. Miközben kötöttem, attól, hogy nagy. Aztán mikor készen lett, kiderült, hogy ez igazából egy "gyerekkel együtt nő" jellegű sapka :) Jó, persze, ha Borinak kötném, kicsit nagyobb lenne, de lényegében épp nem nagy az egyévesre, és épp nem kicsi az ötévesre, hehe :D

Ím a bizonyíték:



Játszásiból

Bori, aka Hercegnő: Herceg! Segíts! Ments meg, baj van!!!!!
Zsombi, aka Herceg: Nem. Most nem, most alvásidő van.

Bakker, igazándiból SOSEM érdekli, ha alvásidő van :DDD

2012-10-17

Zsombi

Szombat reggel, átkeveredek ember mellé, Bori játszik a szobájában, Janka is inkább erre szavaz, Zsombor fekszik köztünk. Apa próbálkozik kicsit kiküldeni, hátha lesz 5 olyan perc, mikor nincs köztünk gyerek :)
- Zsombor, nem akarsz átmenni játszani a Borihoz?
Zsombor még jobban bekuckóz:
- Neeeem, zavarni akarlak benneteket!

:))))))

Meg olyan is volt, hogy aszondja lelkesen a kocsiban, hogy
- És megmutatta a Márti néni, hogy mi lesz tornááán!
- És mi lesz?
- Hát amit mutatott a Máártii néééniii!!!

:)

Egyébként kicsit megviseli az ovi, konkrétan minden délután egy dühös, kicsit kezelhetetlen gyereket kapok vissza. Bent jól elvan, játszik, vannak barátok, imádják az óvónénik, meg ő is őket, de azért csak morci rám, hogy mennie kell... hja.

De menyasszonya van már, Bori csoporttársának a húga :D


2012-10-05

Meg a nem annyira realista

(remélem, mindenkinek megvan a Hófehérke azon jelenete, mikor Hófehérke trillázgat, és egy kismadár az ujjára száll, és akkor ketten trilláznak :) )

Iszonytató mennyiségű seregély kering itt felettünk, nagyok kint homokoznak, egyszer csak hallom, hogy Bori fejhangon vonyít, különböző hangmagasságokban, ami nyomokban valami dallamra emlékeztet. Kimegyek, ugye a gyerekek is elhűlve nézik a temérdek seregélyt, Bori pedig áll, kinyújtott kézzel, és csak vonyít, vonyít.
Anya:  Hű, jó sok seregély, mi?
Bori, felhagyva a vonyítással: Igen, próbálom az ujjamra reptetni őket, de nem jönnek!

Ehem-ehem :)))

A realista

Játszanak.

Zs.: - És örökre az enyém lesz!!!
B.: - Nem, mert egyszer úgyis meghalsz.


2012-09-30

És ilyen is van

Csak ritkábban, és jobban megvisel :) meg kicsit több tervezés-szervezés. De néha akad :)


Ofisöl

Ezzel még lógok, az ofisöl első tortamasztolós képek, vagyis egy pár, azt a többször is megismételt mozdulatot, mikor egyik kezében kanál, másik kezében egy darab torta, és így hajol oda a tányérhoz, hogy harapjon egy kicsit, no azt egyszer sem sikerült elkapni :))) de azért tetszett neki, még ha ilyen kisasszonyosan is nyomta :)



2012-09-24

Mamáéknál

Ez meg legyen itt is: így néz ki, aki kunyerál apa jégkréméből :)


Mission már nem annyira impossible :)

Írtam ugye, hogy a lány igazi varázspálcát kér karácsonyra, elég kitartó volt, de aztán valahogy sikerült terelni, hogy azt csak az kap, akit felvesznek a varázslóiskolába majd, ha nagy lesz (bocsánat, all credits to JKR), meg mittomén, na, a lényeg, hogy lemondott az igazi varázspálcáról, helyette egy farmot kér. De nem akármilyen farmot, hanem pont olyat, mint a miénk. Ugyanilyen sárga házzal, apával, anyával, Zsombival, Jankával, Borival, kutyával, kecskékkel, birkákkal, tyúkokkal, kerttel......... stb, stb.

Ami egyrészt juhé, mert legalább nem kell tovább agyalni a varázspálcán, másrészt meg kezdhetek akkor nekilátni, mert hogy ilyet nem kapni sehol, az tuti. Szóval apa még nem tudja, de babaházat fog csinálni, én meg nyilván filcállatkákat tucatjával, meg családot, meg "farmalapot", vajon hol a pékbe lehet itt szőnyegkanavát kapni???

Tervezés on, remélem, nem találja ki december elején, hogy mégsem :) (mondjuk akkor legalább a szülinapi ajándéka meglenne, hehe :D )

A szippantós

No, mivel már épségben túlélte az első szülinapját a lány, leírom, hogy micsoda kalandban volt részünk pár nappal a szülinapja előtt.

Tészta volt vacsira (konkrétan szélesmetélt, ami ugye lapos), és igencsak jó étvággyal és ügyesen falatozta, mikor is kicsit több került be, mint kéne, ezt ő némi köhögéssel-kidolgozással orvosolta is, ahogy szokta, de valahogy belülről(!) valami darabka felszippantódott az orrába. Szerintem mindenki, aki járt már így, tudja, hogy milyen nagyon kellemetlen, még ha csak egy morzsa is a probléma, semennyire sem jó érzés, nem hiába, nem ott van a helye. Természetesen volt is nagy sírás-rívás, orrdörgölés, miegyéb, spricceltünk is neki, hátha akkor tüsszent, és kihozza, tüsszentett, de nem, akkor volt némi orrszívás is, de az sem segített, viszont egyszer csak abbahagyta a sírást, és újra gondtalan volt. Hej, mondom, mi a fene, kijött volna itt sírás közben a sok orrfolyással, vagy mi, hallgatóztam, hogy levegő útjában van-e valami, nem, nem volt semmi, simán szuszogott az orrán keresztül. Mondjuk veszettül nyálzott, meg folyt az orra, nem tudtam eldönteni, hogy most mi a helyzet, de ugye nem lehettem biztos benne, hogy van egyáltalán még ott valami, gondoltam, várunk. Nem alsó légút, ha mégis baj van, tud a száján levegőt venni, míg leérünk az ügyeletre, de mondom, semmi jelét nem adta annak, hogy lenne még ott valami. Jellemző, hogy arra, ha a gyerek félrenyel, azonnal van az ember tarsolyában trükk, hiszen megtanulja elsősegély tanfolyamon, meg az összes babaelsősegélyes könyvben is le van írva-rajzolva, stb, de arra, hogy a gyerek belülről beszippant valamit az orrába, nem készít fel senki és semmi. És hát ha le is megyünk az immár nyugodt gyerekkel, mit mondok? Hogy itt egy egyéves, nem tudom, van-e valami az orrában? Egyáltalán, látszik egy olyan valami, mint a lapos tészta egy ekkora gyereknél, ha bekukucskálnak? Egyáltalán, hogy kukucskálnak be egy ekkora gyereknek??? Na, hajnali kettőkor nagy visítás, orrdörgölés, kezdődik megint, szóval akkor mégsem jött ki, ami bement, ellenben elmozdult, vagy ilyesmi, bár levegő útjában még mindig nem volt. Belenyomtam egy csomó orrsprayt az orrába, már kerestem az ügyelet telefonszámát, hogy hívjam őket, hogy ezzel egyáltalán tudnak-e valamit kezdeni, mikor is egyszer csak hopp, mint akinél elvágták az egészet, Janka elaludt. Vissza az ágyba, gondoltam, ha reggel sem történik semmi, akkor húzunk le az orrászatra, alvás reggelig, majd pedig reggel két nagy tüsszentés után a harmadikkal kijött - egy egész darab tészta! Komolyan, felfoghatatlanok ezek a babák, egy ekkora darab tészta, az orrában, úgy, hogy a levegőt nem zárja el... nem is értem :)

Szóval az van, hogy lehet akárhány gyereked, mindig lesz egy, aki olyat produkál, rádhozva a szívbajt, amit addig egyik gyerek sem. Te meg ülsz, és hitetlenkedve csodálkozol.


2012-09-21

Janka 12 vagy 1 :)

Szóval eltelt egy év, tavaly ilyenkor még nem voltam ennyire vidám :) legalábbis reggel ez volt az első gondolatom. De azért kicsit részletesebben.

Amilyen nagy svunggal indult a hölgy, úgy be is fékezett, egy jól fejlett 9 hónapos méreteivel rendelkezik (8 kg meg egy pici, és 76 centi), úgy látszik, nála csoportosult az összes vézna gén :) de ettől még a szeme sem áll jól, nem lóg ki a sorból egy kicsit sem, már látom, hogy nem ő lesz a józan hang a gyerekcsapatban. Napról napra ügyesebb, ahogy ez már csak lenni szokott az ilyen babáknál, tud szívószállal inni, köszönni, és lépcsőt mászni, ez utóbbi kettőt össze is szokta kötni, hogy elindul a lépcsőn, akkor sikongat, hogy menjek oda, odamegyek, vigyázok, amíg felér, és ha felért, akkor letottyan, hátrafordul, vigyorog, integet, és elhúz valamelyik nagy szobájába molyolni :)))) bújóscica, mosolygós, nyugodt, barátságos, és kíííííváncsi, már megkapta a műanyagdobozos fiókot pakolásilag. Eszik sok mindent, általában az sk kivitelt részesíti előnyben, szigorúan valamelyik szülő - de ha mindenki ott van, akkor csakis apa, úgy látszik, belőlem elég, amikor mell van :) - ölében, próbálkozik kanállal, villával, kézzel mindenesetre már nagyon megy. Ütemes zajra azonnal dülöngél, táncol, ha addig valami mást csinált, akkor is. Beszédre még semmi, ugye a különböző sikongatások vannak :) illetve saját nyelven gügyög, mit gügyög, székfoglalókat tart. Imádja a nagyokat, örül nekik mindig, szeret velük lenni. Alapvetően édibédi bűbáj, ha a jégcsákányt vágná az ember fejébe, azt is ilyen tündibündin, közben gügyörészve tenné, úgy, hogy az illető még el is van ájulva a hatalmas mennyiségű cukiságtól, a jégcsákányt észre sem venné :))) szóval jaj nekünk, jaj nekünk :)

Nagyjából ennyi a "mérleg". Meg nekem még sok minden, de azt nem nagyon tudom leírni.

Boldog születésnapot, Nanki :) buli este :)




Derűre ború

Komolyan, nem ma lenne a legkisebb egy éves, már a kanapén várnám a világvégét.... de mivel az, így megyek, csinálok neki széttrancsíroznivalót estére :)

2012-09-14

A fordulat

Bár nem ritka, de azért mindig elcsodálkozom, hogy egy teljesen pöpecül induló nap milyen hirtelen tud átcsapni egy "utálom, és vége lehetne már" napba... battyameg.

2012-09-13

Gúdmorning.

Csinálom a reggelimet, megkérdezem a közönséget is, kér-e. Természetesen igen. Új kaja, szóval nem voltak előzetes ismereteik :) végignézték, hogy csinálom, nem volt ellenvetés. Elkészül, isteni illata van, kiporciózom mindenkinek, természetesen nem kell. Bori ugye nem tud csak úgy napirendre térni a dolgok fölött.
- Neeem kéééreeeeem!
- Akkor nem eszed meg, mit csináljak neked? Vajas kenyér?
- Neeeeem, én ezt akarom megenniiiii! (a tányérjára mutat)
- Akkor egyed!
- De nem ííííízliiiik!!!
- Akkor ne egyed, egyél mást, mit kérsz?
- De én ezt akarooooom!
- AKKOR EDD MEG!!!!!!
- De nem ííííííízliiiiiik, nem eszem meeeeeg!!

Nem kell ide kávé, felmegy az ember vérnyomása itt anélkül is :)))

2012-09-06

Ovista 2.0

Igen hosszas, és eseménytelen nyári szünet után csak elkezdődött végre az a francos ovi. Jövendőbeli apáknak tipp, hogy ha a gyerekszám bővítésén gondolkodtok, ne a nyári szünet utolsó két hetében vázoljátok anyunak, mert igen könnyen hirtelen felindulásból elkövetett tányércsapkodás lesz belőle :) na szóval, július 2-a óta kint volt az ikszelős naptár, mert kellett, aztán mikor már mindenki mindenki idegein táncolt, kicsit mamáztak a nagyok, Bori még repetázott is, egyedül, de hát annak is vége lett, aztán már gyorsan oviszsák varrás - fúúú, nagyon büszke vagyok magamra, tényleg, hogy én ezt egy varrógéppel követtem el, egyedül, saját kútfőből :) -, családlátogatás, néha kis "nem akarok ovis lenni" szösszenetek a gyerektől, aki 10 perc elteltével vigyorogva ecsetelte, hogy miket is fog csinálni majd az oviban, benti cipők vásárlása, és vééééééééégre kezdőőőőőőőőőőődik!! Hétfőn bevonultunk családilag, Zsombort úgy hívták vissza a csoportból köszönni :) mikor mentem értük ebéd előtt lett is sértődés, hogy minek vagyok én ott, ő ott akar enni. Ez logisztikai okokból nem volt kivitelezhető, de megegyeztünk óvónénivel, hogy szerdán már bent eszik. Állítólag volt délelőtt kis sírás, de a nővére átment a szomszédból, és megvigasztalta :) Kedden minden oké, ma meg arra értem oda a megbeszélt ebéd után, hogy Zsombor ki akart próbálni egy ágyat, és igen megsértődött, hogy egyrészt nem apa ment érte, másrészt hogy nem alhat ott. Úgyhogy holnap visszük az ágyneműjét, hogy ha szeretne, szunyálhasson (ráférni ráfér, mert azért elfárad). Remélem, hogy ez a lelkesedése megmarad, és nem majd decemberben jut eszébe, hogy jáj, hát ez nem biznic, ő inkább mégsem :) bár ugye ismerős helyre ment, már nagyon várta, tudja kb, hogy miről szól ez az ovi dolog, hiszen két éve minden nap hozzuk-visszük a nővérét, tehát azért tisztában van azzal, hogy nem marad ott :) Szóval egyelőre az új ovistánk is jól veszi az akadályokat, aztán majd meglássuk, a vak is aszonta.

Szösszenetek első napról:
- És mondtam az Ági néninek, hogy én itt összepakolom a játékokat, de otthon nem!
- Az egyik fiút úgy hívják hogy Marci. (kuncogás) Olyan, mint a marcipán! :)))

Janka meg taknyos. Ez is kezdődik :(

2012-08-22

Curiosity, avagy a tudomány határai

Egyszerűen hihetetlen, hogy szondát küldünk a Marsra, de azt az apró problémát még mindig nem oldotta meg senki, hogy háziasszonyként hajtogatva tudjam leszedni a ruhát a szárítóról/kiszedni a szárítóból (tetszőlegesen választható), vagy legalább beszedés után legyen valami gépesített megoldás a mindenféle formájú és méretű ruhák hajtogatására. Erős bennem a gyanú, hogy a NASA kutatóinak nem nagyon kell szembesülnie ezzel a problémával, vagy nem tartják figyelemre méltónak, ezért szeretném megkérni említett kutatók anyukáit/feleségeit, hogy kapacitálják már kicsit errefelé azt a hatalmas agykapacitást, ami ott koncentráltan megtalálható, egy egyszerű asszonka itt a Kárpátok ölén nagyon hálás lenne :)))) Köcce.

Janka 11

És úristen, úristen, mingyá érettségizik!!!! :)

Szóval 11 hó, méreteket természetesen nem tudok :) Nagy, de ilyen kis girnyó gyerekem eddig még nem volt :) Még mindig kék szemű. Ugye írtam, hogy mász, minden irányban, feláll mindenhol, ahol lehet kapaszkodni, hat foga van, és nem fél használni - pont ugyanazt csinálja mint a nővére, utánam mászik a konyhába, nadrágszárba kapaszkodva feláll, és ha nem veszem fel azonmód, hátulról lábon harap :) -, tud tapsolni, roppant muzikális, bármi ütemesre azonnal dülöngél-rugózik, valamint "énekli" a hinta-palintát, kb annyi az egész, hogy nnnnnnn-ta, nnnnnnnnnn-ta, és a megfelelő előre-hátra dülöngélés, illetve egy roppant elégedett, büszke mosoly :) ilyen kis ügyike :) és nagyon kis édibédin gügyörész, meg egy csomó mindent megért, és ebből egy csomó mindent még hajlandó is csinálni :) nem is tudom, ezen kívül tud-e valamit, amit eddig nem írtam. Rohamtempóban nő, és okos, és ügyes, és szépséges, ő olyan igazi baba-baba. Borinál volt valami az egész gyerekben, akármilyen huncutul is vigyorgott, valami "mélység" vagy komolyság, nem tudom, tényleg, mintha azt mondta volna, hogy "már jártam itt, tudom, mire számíthatok", na ez Jankából teljesen hiányzik, abszolút ilyen itt-és-most jellegű gyerek, olyan "én elvagyok az én kis világomban, bevonlak, ha szükségem van rád, de egyébként átkacagom-átlebegem magam az életen", nem tudom leírni még pontosabban, na de majd egyszer talán.

Szóval hamarosan egy éves lesz, és ő addig is tök önfeledten mászik, vigyorog, mosolyog, nevetgél, csócsál, meg mittomén :)

Tündérbündér.

2012-08-14

Túlmozgásos

Janka már nem csak mász, hanem szó szerint túlmozgásos, mindenhol feláll, ahol lehet kapaszkodni, mindenhol ott van, ahol nem kéne, ahova eljut, ott pakol is, persze, most már Zsombornak is menekülnie kell előle, mert nem kegyelmez, mász és rámol, függőlegesen is még mindig, nincs már nyugis ücsüke kanapén, mert azonnal mászik fel rólam-rajtam az ablakpárkányra, a cicizések egyre inkább valami jógabemutatóra hasonlítanak, mármint részéről, a kanapé már sima ügy, lépcsőnél is erőteljesen rugózik, és emelgeti a lábát, szóval jajnekem, jajnekünk, vége a nyuginak, konkrétan két napja addig lehetek nyugodt, míg alszik, de az meg nem sok, mert nem ér rá, hát kész vagyok teljesen, tudom, ez az élet rendje, de ez ilyen egyik napról a másikra történt, semmi akklimatizációs lehetőség a részünkről :)

Kivagyok.

:)

2012-08-06

Mász

Janka immár igen stabilan mász, bár ha nagy táv van, vagy nagyon gyorsan kell valahová odajutni, akkor azért alapos megfontolás után a kúszást választja. De tud szépen mászni.

Függőlegesen is.

Kanapé, onnan kisasztal, ott feláll, és rugózik az ablaknál, és előbb már emelte fel a lábikót a radiátorra, hogy akkor hajrá, de szerencsére rájött, hogy az még pár level up.

Még jó, hogy Zsombor már megedzett....

2012-08-01

Lekötelezve

Én nem tudom, hogy más gyerekek mit kezdenek egy kézbe kapott tetszőleges fonalgombolyaggal, pontosabban, milyen jelszóval tekerik körbe a lakást, mert az ugye evidens, hogy a fonallal körbe kell tekerni a lakást, szóval hogy más gyerekek pókhálót csinálnak belőle, vagy akadálypályát, vagy lézerhálót műkincsrabláshoz, na, erről fogalmam sincs.

Az enyémek mindenesetre villanypásztor-építőset játszanak vele.

:))

2012-07-25

Praktikum

Mivel az esetek többségében hátigyerekkel sepregetek/porszívózok (vagy, mert alszik, vagy mert akkor van esélyem arra, hogy nem mászik bele a kupac közepibe), aki nem szereti, ha hajolgatna vele (főleg, ha alszik, alvó gyereket meg ugye nem ébresztünk, ha nem muszáj), ezért vettem magamnak egy olyan utcaseprő lapátot, tudjátok, aminek van hosszú nyele, és nem kell lehajolni, hogy ráseperjem a kupackát. Ez rendben is van, remekül működik. A nagyobb darab papírok, játékok, mifenék kigyűjtését meg a gyerekekre bízom, mondván ami kell belőle nekik, szedjék ki, a többi kuka (és igen, volt már, hogy nem szedték ki, és akkor kuka is volt, még nem kerestek semmit, pedig "értékek" is kerültek a zsákba). Viszont nem mindig vannak kéznél (vagy fél perc után belátom, hogy most azzal segítenek, ha inkább nem segítenek) ilyenkor szoktam bevetni a lúdtalptornát, azaz lábujjakat erőst hajlítva csippentem fel a földről, amit tudok.

Most viszont zokni van rajtam.

És megállapítottam, hogy anyának itthon baromira nem praktikus a zokni :))))

Parkőrcsipeszt akarok!!! (tudjátok, az a hosszú csipesz, amivel hajolgatás nélkül lehet szedni a földről a cuccokat :) )

2012-07-22

Janka 10

Nagyjából a képen minden fontos változás :)))


Továbbra is kúszik, bár már néha megemeli a popsit, nagyon szeretne egyedül pohárból inni, imádja a nagytesókat, imád sikongatni és sokat jár a szája (dedededededede) és hát boldogbékésnyugodt :) Ennyi.

Utánpótlásképzés

Végre átadtam embernek a karácsonyi ajándékát, egy John Deere mintás mei-tai-t, és még örült is neki :) na,  ma megkértem, hogy kicsit szabadítson meg Jankától, merthogy főzni szeretnék, és már nem olyan könnyű ez egy db éber Jankával, mert vagy a lábamnál nyíg, hogy ő látni akar, vagy a hátamon nyíg, hogy ő látni akar, a pulton pakol ezerrel, ha csípőn van, akkor meg kéz alatt van, szóval sehogy se tudom összehozni. Ember épp bálákért szeretett volna menni a nagyokkal és a kistrakesszal, de gondoltam, egy negyed órát még kibírnak, amíg gyorsan legyalulom a tököt. Apa felkötötte Jankát, és kimentek, én gyalultam a tököt, majd egyszer csak hallom, hogy jön a kistrakesz, és a következőt láttam: kistrakesz utánfutóval, a sofőrülésben apával és hátiJankával, az utánfutóban meg a két nagy integet. És elrobogtak bálákért :))

Hiába no, nem lehet elég korán kezdeni :D

2012-07-20

Vannak reggelek,

amikor bár még csak másfél órája, hogy mindenki ébren, de úgy érzem, hogy már legalábbis napok óta fent vagyunk.

Na, a ma reggel is pontosan ilyen. Ja, nem, sűrűbb....

2012-07-19

Munkában az Öreg Hölgy - handspun friday

Öreg Hölgy a rokka :) mert olyan méltóságteljes és tiszteletet parancsoló :) és ma elvittem egész napos Fonókába. Adrienntől kapott egy kis olajat, megbeszéltük, hogy remek lesz ez, és fontam rajta, és navajo-cérnáztam, ami nem könnyű, ellenben nehéz, legalábbis megtanulni :) de a végére egész jól összejött, és kártoltam finom fonnivalót, meg Bill bundáját is, bár ezzel fenntartásaim vannak, majd még meglátjuk. Várjuk a karbantartó készletet, hogy a sufnituning - de egyébként tök jól működő - féket gyárira cseréljem, és akkor aztán hú meg há lesz, mert fonni tényleg meditatív tevékenység, ha egyszer elkapod a ritmust, és klassz, ahogy húzod a szöszt, és az orsón meg ott a fonal, és igen, ezt te csináltad, szóval hihetetlen, na.

Képeket holnap csatolok, mert még fotózni kell az orsókon a dolgokat.

És köszönöm a fullos gyermekmegőrzést emberemnek!

És itt a vihar :)

2012-07-18

Szökik és pakol

Igen, a legkisebb. Immáron a keserves kúszásból eljutott a fürge kúszásig, és most már teljes lelki nyugalommal kúszik ki a teraszra, hogy ott is felfedezze a dolgokat. Igencsak megerősítve érzem magam a "csak olcsó, fehér bodyt veszünk" döntésemben, két kör terasz után ugyanis olcsó szürke body van a gyereken. Vizeset kéne ráadni, fel is mosna. Valamint ideje újra használatba állítani a lépcsőrácsokat.

És pakol, pl. kamraszekrény alját, meg zárt kekszesvödröt, így:


Nem, ne tévesszen meg senkit a kép, a tökike csak beült kekszet enni, az installáció egyes egyedül az elégedett és büszkén vigyorgó művésznő műve :) 

És ma reggel felhúzta magát állásba a kanapéba kapaszkodva. Ha egy üzlet egyszer beindul.... :)


2012-07-16

Kiterjedés

És jessz, elért a legkisebbik is abba a korba, amikor a helyváltoztatás során kénytelen ráébredni, hogy a testének vannak számára láthatatlan részei is, és azok is fájnak, ha beüti őket... de jóóóóóó... szobanövény végleg over.

Ezen kívül már kipakolta a kamraszekrény alját, és egyéb dobozokat is boldogan rámol(na), szóval kezdődik a rumlis korszak, ha van jelentkező, viheti, nekem ehhez már idegállapotom van :))))

2012-07-14

Mission impossible

Természetesen már téma, hogy ki mit kér karácsonyra, és Bori eltántoríthatatlan attól, hogy IGAZI VARÁZSPÁLCÁT  szeretne, amivel TÉNYLEG LEHET VARÁZSOLNI IGAZIBÓL, és mikor mondtam, hogy de az is csak akkor ér valamit, ha neki van varázsereje, az 5 évesek csodálatos világképének teljes meggyőződésével válaszolta, hogy DE NEKEM VAN VARÁZSERŐM!, és hogy azért kell a varázspálca, hogy tudjon vele mindenfélét varázsolni, pl. rendet, és akkor nekem sem kell pakolnom, meg a Zsombort szarvassá tudná változtatni - ez Zsombor jelenlegi karrierterve, hogy ha a nővérének lesz igazi varázspálcája, akkor szarvassá változtatja, és akkor húzhatná a Mikulás szánját :) -, meg mittudomén, és hogy majd írjuk meg a Jézuskának, hogy neki semmi semmi más nem kell, csak egy igazi varázspálca, és jógyerek lesz, csak kapjon varázspálcát.

És akkor kérdem én, most mi a tökömet csináljak??????? Eh.

2012-07-13

Hello, beauty!

Nem tudtam jobb címet adni, mint Orsi szavait, evvan :)

Szóval itt van Ő, régi vágású Ashford Traditional, gyönyörű, csudaklassz, masszív, fontam is rajta, már amennyire tudok, még ismerkedünk, csak eléggé terhelt a kapcsolatunk az általam prezentált három gyerek miatt, akik állandóan vagy engem nyúznak, vagy Őt, na de sebaj, ha így is működik a dolog, elmondhatjuk, hogy az ég is egymásnak teremtett minket :)



(Örök hála és ki nem mondható köszönet érte Katinak!!!)

Ja, és igen, ez egy handspun friday bejegyzés :D

2012-07-09

Már megint

Öregedtem egy évet. Igazából nem is e célból hirdettünk medencés kertmozit, hanem azért, mert Zsír barátunk éppen hazalátogatott a ködös Albionból, meg amúgy is meleget mondtak, hát akkor ha már mindenki besült a lakásba, akkor hűsölhetnénk kicsit akár, de mivel ez volt a valószínűleg mindenkinek elfogadható dátum, hát ekkorra lett hirdetve, és akkor már összekötöttük. Menüileg onnan indultunk, hogy lángos, erősítendő a strandfílinget, de mivel lényegében levegőt se lehetett venni a kánikulában, közöltem, hogy itt semmi olyan nem lesz, ami miatt konyházni kell. Így lett kemencében gyros meg töki pompos, hehe :) meg két torta, és egyiket sem én csináltam, jessz :) ellenben mind a kettő iszonyat finom volt. Na, szóval, megérkeztek a kedves mindenkik, projektort hozott Té, csobbantunk a medansziéban, a kölykök szana meg szét lettek szórakoztatva szárazon is meg vízen is, vacsorakészítés közben Guszti kartács lehajolt a kemence előtt, és felvette a traktorkulcsot - ami ugye önmagában csoda, gyanítható, hogy volt némi utazása a trágyázás során, de hát ki tudja, mindenesetre örülés volt neki, Zsombor meg tök komolyan megígérte az apjának, hogy többet nem hagyja el - megvacsoráltunk, megtortáztunk, pihegtünk, aztán a fijjug nekiálltak összerakni a mozit. Egészen addig senki nem tudta, mit fogunk nézni, aztán valahogy konszenzusra jutottunk Az ötödik elemet illetően - Zöld? Szuperzöld! :) -, amit mindenki kb. kívülről tud, de mindenki nagyon szeret :) Először a teraszon építkeztek, de kiszavaztuk a kertbe, kivitték, leheveredett mindenki plédekre, meg ilyesmikre, és már pont jól elhelyezkedtünk, mikor is mennydörgés, villámlás, csipcseppcsipcsepp. Bevackoltunk a teraszra, majd kb. 10 perc múlva elállt az egész égi izébizé, de már nem költöztünk vissza. Zsombor az első 10 percben elaludt a hálózsákjában, Bori viszont kitartó volt, úgyhogy túlesett az első "most csukd be a szemed!" filmnézésen, mondjuk nem tervezünk egy darabig ilyet, most is azt gondoltam, hogy amilyen fáradt, előbb elalszik, mint hogy vízszintesben lenne, de hát nem. Megnéztük, ki-ki vérmérséklete szerint, aztán összeszedelőzködtek a sokadalmak, hazamentek, mi meg aludni.


Másnap meg kaptam egy új barátnőt :) Bernina Bernette-nek hívják, és Fun Style a beceneve, persze, év elején még tervezgettem, hogy kéne idén egy varrógép, mert sosem állok neki megtanulni, ha nincs, nézelődtem is, de aztán arra jutottam, hogy kártoló is, meg rokka is, hát kicsit szerényebben kéne itt halmozni az élvezeteket, úgyhogy le is tettem róla, hogy majd jövőre. Erre ez a drága ember a netes keresési előzményeim ismeretében (egy böngésző nyitva sok-sok ablakkal közös használatra, nem kutakodásra kell gondolni :) - én innen értesülök első körben, hogy éppen mit tervez a farmon, mit szeretne vetni, ültetni, venni :) ) bebattyogott a varrógépboltba, és vett egyet :) és szuper, és hű, és há, és csodaklassz vele varrni, és olyan kis aranyos is, szóval nagyon hejj a dolog. Gyorsan varrtam Borinak egy ágyneműszsákot, így utolsó évre az oviba :) aztán meg egy nagyon egyszerű ruhát, és túlestem életem első ferdepántján is (thx to vkorsi az okosításért), és teljesen felülmúltam a saját elvárásaimat, jó, persze, közel sem tökéletes, de vannak rajta egész egybefüggő részek, ahol profinak tűnik :) és a lánynak is nagyon tetszik. Következő nagy projekt a töki ovis kollekciója :) addig még gyakorolok kicsit azért.


Szóval így öregedtem idén, az azóta történt negatív dolgokat meg csakazértsem írom le, mert nem, próbálom megfejteni, mit üzen általuk az univerzum, de nem tudom. Úgyhogy majd úgy egy év múlva, ha esetleg addigra látszik már valami értelme, akkor fogok rájuk gondolni legközelebb.

Ápdét képek :)

Mert mindig a doboz a legjobb!


A próbadarab:


Ezt meg csak úgy, ugyan még a buli előtt történt, de akkor is.



2012-07-03

Parasztköltészet

Zsombor ül a kakaója felett, álmatagon bambul ki a fejéből. Egyszer csak:
- A napocska olyan, mint a sodró!

Azoknak, akik nem annyira járatosak a mezőgazdasági gépekben, erről beszél:

:)))))))))))))))


Ui.: Vajon ezt a megoldást elfogadnák-e egy iskolában az "írj hasonlatot!" feladatra?

2012-07-01

Fél...

Félelmetes, hogy egy félmondat egy embertől, akitől ezt a bizonyos félmondatot sosem vártad volna, mennyire a bőröd alá tud férkőzni. Még ha tudod is, hogy nem úgy, nem azt gondolta, értette rajta, amivé benned vált, akkor is elültette a kételyt: mi van, ha mégis? És napokig ezzel a gondolattal jársz-kelsz, feszült vagy, zaklatottan alszol, egyik pillanatban hülyének gondolod magad, meg paranoiásnak, a másikban már abból a vélt szemszögből nézed magadat, a napodat, hogy mit csinálsz és hogyan. Mentegeted őt, hogy nem úgy értette, más volt a szitu, ő sosem gondolna ilyet, nem lenne rólad ilyen véleménnyel, aztán megint jönnek a kis hangok, hogy de hát igaza van, végül is, ha így gondolja, sőt, szó szerint értelmezve _tényleg_ igaz az, amit mondott, és csak te ragozod túl már megint, nem volt ebben több, mint egy bosszús megjegyzés. És nem tudod, hogy kérdezz rá, hogy tisztázd, mert mi van, ha megsértődik a feltételezésen magán? Vagy ha az jön ki, hogy de igen, tényleg úgy gondolta? Ezer meg ezer mondat kergetőzik a fejedben, tizenötször átfogalmazod mindet, hogy ne vádak legyenek. Próbálsz felülemelkedni saját sértettségeden, lehiggadni. Elgondolkodsz, hogy vajon a ki nem mondott szavak, amiket nem mersz kimondani, pedig kéne, ténylegesen kisebesíthetik-e a szádat, vagy csak a természet furcsa játéka a másnap reggel megjelent herpesz?

Néha olyan jó lenne férfinak lenni, aránylag stabil tesztoszterontermeléssel, mert ez a női ciklusnak nevezett hormonkeringő nem kimondottan szórakoztató. Egyik félnek sem.

2012-06-30

Kendőkötés

Épp egy kendőcskét kötök (többek közt :) ), ülünk kint a pléden, Janka, Zsombor, meg én.
Zs: Mi lesz ez?
Anya: Kendő. Látod? Jól néz ki, nem?
Zs: Igen. Biztos jó lesz benne hordozni a Jankát.
Anya (visszafojtott röhögéssel): Ez nem olyan kendő lesz.
Zs (elámulva): Akkor milyen?????

:))))))

(nem vagyok ilyen kendőcskehordó-típus, na, majd nőiesítek, és akkor lát olyant is :) )

Mutatom is, a fonalért ezeregy hála és köszönet Katinak és Áginak.


Zsombor, a csigabiga

No lám, le is maradtam Zsombor óvodásságával :) talán mert semmi extra nem történt.

Beiratkozás reggelén bementünk az oviba, fel az emeletre, Bori beíratta az öccsét :) én megsúgtam, hogy ha lehetséges, akkor a Csigabiga csoportba szeretne a gyerek menni, és eljöttünk. Mondjuk Zsombor kicsit meg volt sértődve, mert ő már a dínóját is vitte alvósnak, mert hogy ő ott alszik, elég nehéz volt meggyőzni, hogy nem, még nem :) Nem is jártam postán egy darabig, onnan tudtam meg, hogy felvették, hogy Ági néni megkérdezte egy hétfő reggel, hogy ugye megyek csütörtökön a szülőire :D

Na, de nem ennyi ám az egész azért mégsem. Miért pont Csigabiga? Egyrészt anno megkérdeztük Borit, hogy hol szeret jobban lenni, mikor nem a csoportjukban vannak, a Maciban vagy a Csigabigában, és ő egyértelműen az utóbbira voksolt. Másrészt Zsombor enyhe fokú csigamán, még a kórházba is hozott nekem egy marékkal, ott szedték az István kertjében egy fáról, arról ugyan nem tudtam, hogy egy óvatlan pillanatban benyomta őket a fiókomba, mikor a hazamenetelhez pakoltam, akkor vettem észre a jó néhány csigát, amelyek közül egy megkóstolta az igazolásomat, amit a mindenféle szervek felé le kell adni :D szóval csigamán a gyerek, tehát ő is a Csigabigára szavazott. De bevallom őszintén, a fő indok az, hogy a Csigabiga csoport a Teknőc csoport mellett helyezkedik el, Bori meg hova jár? Igenbizony, a Teknőcbe. Szóval szomszédok lesznek az öccsével, és ez szerintem klassz, gyerekkiszórás meg begyűjtés terén is, meg egyébként is, na :) És mivel szomszédos csoport, Zsombor még az iratkozás előtt lespannolt Ági nénivel, kiválasztotta a jelét az öltözőben - csiga, lepődik-e meg valaki, köszönöm -, megismerkedett a mosdóval, meg ilyesmi. És az utolsó héten, mikor délben jártunk Boriért, ő bizony simán besunnyogott a nagyokhoz mesét hallgatni :) harmadik nap már automatice rúgta le a gumicsizmát (mi mást? :)))) ), és ment be, mikor a nagyok kijöttek ebéd után, ült le a szőnyegre, és várta a mesét :D így aztán Márti nénivel is lespannolt, aki megállapította, hogy nagyon kiegyensúlyozott gyerek, és nem hiszi, hogy nagy probléma lenne a beszokással, főleg, hogy a szomszédban ott a tesó*. Hát, a próféta szóljon belőle, mindenesetre nagyon várja a gyerek, az biztos. És nem csak a beígért traktoros oviszsák miatt :) (akinek van bevált tippje, honnan szerezzek traktoros anyagot, kérem, ne tartsa magában)

A két óvónéni egyébként angyal, de tényleg, "öreg rókák", és 15 éve együtt dolgoznak, de valami olyan szinten megnyugtatóak voltak szülőin, hogy nagyon, és úgy érzem, a szülőket is tudják kezelni :) legalábbis miután megtárgyaltuk, hogy milyen nehéz egy gyereknek ez az egész beszokás folyamat - még akkor is, ha bölcsiből jön, mert más rendszer kicsit, más gyerekek, más nénik, más szokások -, és természetesen jött a "van-e külön angol a kiscsoportosoknak?" kérdés (nem viccelek ám, szinte vártam is, mikor kérdezi meg valaki), nagyon diplomatikusan, de félreérthetetlenül közölték, hogy egy éppen a beszokással küzdő 3 évesnek valszeg nem erre van a legnagyobb szüksége :)))) És egyéb dolgokban is annyira klasszak (sok dicséret, simogatás, hogy azért csak hat gyereket szoktatnak egyszerre, mert ők meg a dadus az három, az hat térd, tehát ennyi gyereket tudnak egyszerre ölbe venni, mert ezeknek a kicsiknek még nagyon kell az ilyesmi, nincs nagy csinnadrattás szülinap, hanem kis bensőséges, de teljesen az ünnepelt köré, stb stb), annyira az én kis bújós-anyás traktorosomnak valók, teljesen úgy érzem, hogy eddig mindkét gyerekem a nekik, habitusuknak legmegfelelőbb óvónőket fogták ki. Mázli.

Szóval várjuk a szeptembert (én a napok természetes hullámvölgyeiben igen nagyon :D ), és annyira fura, hogy az én kis tökikém ovis lesz, csak nézem, ahogy teljesen logikusan gondolkozva - már a maga szintjén :) - tervez, jön-megy, kapál, vasvillázik (!), traktorozik, homokozik, sarazik, mászik össze-vissza, aztán egyszer csak bújik, vigyorog, játszik a Borival, nézem, ahogy alszik, és csodálom, milyen nagy már, és nem értem, mikor is lett ekkora szeretetgombóc, akiben már semmi de semmi babás nincs, igazi vagány, de érzékeny kisfiú lett.

Öregszem :)

*ezen azóta is vigyorgok magamban, ui. volt egy olyan mamázás, még Zsombor este cicizős korszakában, mikor mondtam Borinak, hogy ha a Zsombor sírna, segítsen a mamának megvigasztalni. Mire Bori teljesen magától értetődően mondta, hogy: Jó, majd megmondom a mamának, adjon neki cicit. :DDDD  most így elképzeltem, amint ezt előadja az óvónéniknek :D


Időjárás

Többnyire derült, néha felhőátvonulásokkal.

Nem, ez nem az igazi időjárás, ez Janka természete röviden :D

2012-06-22

Hol a mogyi?

Zsombor talált pár szem mogyorót a szekrény mögött (khm :) ), adott belőle Borinak is, aki nem tudta, hogy honnan jöttek a mogyorók. Felmutat egy megpucolt szemet Zsombornak:
- Ezt hol találtad?
- A héjában!

Sírva röhögök, imádom őket :DDDDDDDDDD

Janka 9

Na, most résen voltam, hehe, majdnem sikerült napra pontosan :)

Szóval, Janka 9 hónapos, amit én nem nagyon akarok elhinni, de így van. Csak így ukkmukkfukk, minden szó nélkül hirtelen. Tud kúszni, bár nagyon sérelmezi, hogy őt ilyen kemény munkára kényszerítik a körülmények, de ha nincs más, megoldja, valamint tud ülni, de próbálom visszafogni, bár már magát is felnyomja hasalásból, de azért mégiscsak a kúszás-mászásnak lenne most prioritása ugye, de mindenesetre néha jól jön a tudománya. Kajolgat aránylag szabadon, négy foga van immár, és harapni is tud velük, jáj, imád pancsolni a medencében, és ami a legújabb tudománya, és nagyon-nagyon giccsesen übercukker, az a függönnyel kukkbakk, vagyis leülünk a kanapéra, az ablak elé, a függönyhöz, ő az ölemben, vagy inkább a karomban, mert úgy éri el jól, megragadja a függöny szélét, és a képem elé húzza, mondom kukk, erre elrántja, én meg mondom bakk, és húú, hát az annnnyira nagyon vicces, hogy röhögés után ismételni kell, a függönnyel beterítés nem mindig megy tökéletesen, de nem is az a lényeg, azt hiszem :) és ezt tök egyedül találta ki magának :) Egész megjavult az éjszakai alvása, teljesen tolerálható, és ismét van időm este kicsit tenni-venni gyerekmentesen, hihetetlen, pedig még mindig erősen anyafüggő ám, de úgy tűnik, most úgy jól van. Pont olyan kis nyugis vigyorgubó, mint a bátyja volt ilyen idősen :)

Hát kb ennyi, ha megtalálom a telefonom (igen, már megint nem találom, kész vagyok magamtól teljesen), lesz kép is a kilenchósról.

Megtaláltam, tőtöttem, itt a kilenchós.



Pörfekt déj

Az úgy esett, hogy emberem idén is lépcsőt szeretett volna futni, de végül elmaradt a verseny. Viszont szabi már kiírva, ne hagyjuk veszendőbe, csináljunk valamit. Én - időjárásra tekintet nélkül - javasoltam az állatkertet, amire az aprónép lecsapott, hogy jóóóóóóóóóó, majd Bori hozzátette, hogy "oda, ahol tavaly voltunk". Aztán szerdán kitalálta, hogy ja, nem, mégis inkább nagyba. Oké, rendben, rugalmasak vagyunk, mint egy versenytrambulin, akkor oda. Csütörtök reggel felkeltünk, összepakolásztunk, elindultunk. Mivel Bori már hajnalban fent volt, adta magát, hogy ő elaludt az úton, Janka szimplán csak befáradt, Zsombor pedig némi küzdelem után úgy döntött, hogy csatlakozik a lányokhoz. Így mire az állatkerthez értünk, és parkolóhelyünk is lett, három alvó gyerekünk volt, akik ebből kifolyólag igen jól bírták a kiképzést, nyafit, nyüfit és vernyákot pedig jól a kocsinál hagyták :). Janka hátamra, Zsombor, aki még félálomban volt, apjáéra, és indulás befelé. Szerencsére nem volt túl nagy tömeg, gondolom, az iskolás csoportokon kívül épeszű embernek nem nagyon jutott eszébe kint mászkálni a hőségriadó közepin :D így csak bóklásztunk ide-oda, semmi tervszerű nem volt, semmi "mindent látni kell" görcs, csak elindultunk, és mendegéltünk. Lefotóztuk a kismajmainkat :) pont elkaptunk egy fókashowt, aztán mikor már kezdett nagyon elviselhetetlen lenni a helyzet, bementünk a Varázshegybe, ami igazán klassz lett, ott bújtak, fogtak, néztek, tapogattak, kérdeztek, borzongtak, és mire végeztünk vele, már az is látszott, hogy ha nem akarunk két túlpörgött gyerekkel küzdeni, akkor menni kéne. Csúsztak még párat a dínóknál lévő csúszdán, és minden ellenvetés nélkül csak szimplán elindultunk kifelé. A kocsi kellemes szaunamódba kapcsolt, na de hát evvan, mit csináljunk? Együnk, mert már mindenki nagyon éhes. Jó. Elmentünk a Szerájba, ahol jól belakmároztunk, Janka megkapta a répákat a töltött padlizsánomból, meg egy darab pitát, ő ezzel úgy el is nyammogott, ezen kívül nem tudom, emberem miket adott neki, míg én baklaváztam :) mikor már senkibe nem fért több, vissza a kocsihoz, a kocsinál Bori mondta, hogy "fáj a mozgós fogam" és két pillanat múlva kint is volt a második fog is :) ollé-ollé éljen, lesz társasága az elsőnek (aki éppen az 1001fonalas lányoknál várja, hogy megmentsük, mert a lányom korán kezdi ezt a fonaladdikciós dolgot, elmegyünk egy fonalboltba, erre ő otthagyja a fogát :D ), kocsiba be, nagycsarnokhoz el, ahol is szembesülünk azzal, hogy az Ázsia bolt elköltözött - nem messze, de ez nem az az időjárás, amikor felfedezni szeretnék -, vettünk Gubinak kaját, vissza a szaunába, még a klíma is kakukkolt, konkrétan úgy éreztem, olvadok. Hazafelé Bián ettünk nagyon-nagyon-nagyon finom fagyit, és irány haza, a klíma is megemberelte magát a fagyi hatására :) Mire hazaértünk, Janka és Zsombor elaludtak, ember és Bori rohamléptekkel bevették a medencét, kis idő múlva én is mentem Jankával, pacsorásztunk, csobbantunk, aztán én Jankával pléden hédereltem, és próbáltam meggyel etetni a csajt, hát, izé, na mindegy :D a többiek meg - a frissen ébredt Zsombor is - elmentek bálát pakolni, hogy nehogy megázzanak, ha esetleg esne az eső. Mármint a bálák. Vacsi, alvás, amikor is csak Zsombort kellett kicsit erélyesebben győzködni, hogy maradjon már nyugton - nem az a baj, hogy nem aludt el azonnal, hiszen elég későn szundikált délután, hanem hogy úgy ficergett, hogy Jankát is állandóan ébresztette -, de végül ő is feladta, és elaludt.

Végignéztem rajtuk, és a fejemben felzengett a Perfect day :)

2012-06-08

Majdnem handspun friday

Na, szóval akkor, címadó kezdeményezés itten e.

Tökre nem tudok még fonott cuccot mutatni, lévén még mindig a tanulófonalam van a kéziorsómon, de viszont mivel a maradék szalaggyapjúm nagy részét befestettem, amit nem, abból meg angyal lett/lesz, végül is mégis csak tudok mutatni valamit, mert hát a festett gyapjúból fonni is lehetne akár, ha mondjuk hirtelen 36 órás lenne egy nap, vagy kapnék két hét szabit, ezek kb. egy súlycsoportba tartozó csodák lennének. Úgyhogy most megmutatom a festett gyapjúkat, meg az angyalt, meg hogy azért fonott is legyen, a Juliska fonalat, amit még Anett font. Aztán lesz tényleg nyár, megjön a rokka, meg megjön a - figyelem, taramtaramtaram - kártolódob (!!!), és akkor de jó lesz nekem :)





2012-06-07

Anyák napja

Ez nem most történt :) szóval ezt rajzolta idén Bori anyák napjára. Minden gyerek lerajzolta az anyukáját, és az óvónénik diktálás alapján feliratozták, hogy miért szereti a csemete az anyukáját.

Szóval az a nagy, hosszú, vékony :D magas alak én vagyok, csípőre kötött Jankával, mégpedig karikás kendővel, ha jól megnézi az ember, ott a karika is ám, mellettem Zsombor, amint éppen megyünk a kocsihoz. Kérdeztem Borit, ő hol van, mondta, hogy bent az oviban, mert rajzolja a rajzot :) És bizony a folyosó falán ott volt a huszonx anyukarajz, meg a feliratok, hogy "azért szeretem, mert finomakat főz/játszik/velem/sokat fürdet" stb, és ezek között ott virított Borbála rajzán a felirat:
- Azért szeretem, mert boldog.
Én ezt úgy nem is tudom kommentálni. (meghatotthüppögősorrfújós szmájli)


2012-06-01

Nézőpont kérdése :)

Vacsi, falatozunk, Bori már kicsit túlpörögve (óraállítás után lehetetlen itt este óra szerinti menetrendet tartani, amíg világos van, nem lehet behajtani őket, na) bohóckodik, nem győzünk rászólni, hogy nyugiba már egy kicsit. Apa kiflije kiesik a kezéből, természetesen a lekváros felével landol a tányéron. Bori röhincsélve:
- Óóóó, apa, milyen viccesen raktad le!
Morc hangulat el, vidám hangulat on :)

Szóval jegyezzétek fel az égre, ha a vajaskenyér pofával landol, akkor tulajdonképpen csak viccesen raktátok le :D

2012-05-26

Jó a villamosmérnök a háznál

Megyünk Dunaújvárosba tűzoltóvrsenyre. Bori kezd türelmetlen lenni.
- Mikor érünk már oda???
Apa: Mindjárt ott vagyunk. Nézd csak, ott balra, ott az a hatalmas oszlop, az a dunai átfeszítés, oda megyünk.

2012-05-25

Elsőszülött

a harmadszülöttnek. A többiek meg sorban állnak, hogy nekik is, nekik is :)


(a leírás. Köszönet érte!)

2012-05-23

Juhé!

Mármint a szőr. Szóval akkor beszámolok, hogy is állok a gyapjúval. Egyszer talán sikerül a képeket is hozzácsatolnom a poszthoz :D

No tehát, ott hagytuk abba, hogy felbuzdultam, hogy énisénisénis akarok fonni!!!! A következő talin Anett valóban megtanított orsózni, azóta is pörgetem, ha hozzájutok, igazán nagyon meditatív elfoglaltság, és ami tök érdekes, hogy teljesen tisztán látszik a fonalon, hogy milyen lelkiállapotban csináltam. Mindenesetre a kezdeti vastagabb effektfonalhoz hasonló eredményből egész hamar aránylag értelmezhető fonal lett, örülés volt :) Ez még nem a Juliska ruhája volt, hanem vettem fonáskész gyapjút :) Közben ugye a nájlonzsákban figyelő tavalyi nyírásból kiszedegettem egy jó adagot, egy lavórban mostam két napig vehemensen, a borzalmasanszörnyen kinéző indulási helyzethez képest egész pofás lett a dolog. Kb. tiszta, csak éppen jó lanolinos, mivel az egy év álldogálás alatt jól belekeményedett, no de sebaj, fonni könnyebb, fonalat meg utána is lehet mosni. Száradt, száradt, lett egy kézi kártolóm is, vagyis egy pár, ugye, mert ezek úgy járnak, és elkezdtem kártolgatni. Nos. Hogy is fogalmazzam meg szépen? Elég volt 10 perc, hogy rájöjjek, eléggé irreális terv azt a halomka gyapjút így kézzel megfésülgetni, khm, de ha magamtól nem jöttem volna rá, a csuklóm biztos eszembe juttatja. Mindegy, abból, amit kézzel megpüntyürgettem, csináltam próbafonalat, jól nézett ki :) És akkor aztán sikeresen észrevettem, még az adott nap előtt, hogy lesz egész napos Fonóka! Hát akkor hajrá, menjünk - az odaút egy kész kaland volt, valahogy az égiek úgy gondolták, hogy tesztelik, elég elszánt vagyok-e :) -, és ott bizony a dobkártolóval kártolódott nekem némi gyapjú Juliskából. Na nem csak úgy magától, hanem Anett igen kedves és hathatós segítségével :) Bori is teljesen rákattant a kártolóra, ő is kártolt egy kis adagot, nagyon lelkesen etette a dobokat, és tekerte a kart, mikor megtudta, hogy ilyet otthon nem tud, hát elszontyolodott egy kicsit :) Aztán Anett rokkához ült, és font egy kis Juliska fonalat, nagyon szép kis fonal lett, de tényleg. Úgyhogy megőrzésre és feldolgozásra érdemesnek találtatott az egész cucc. Ha minden jól megy, nyáron lesz rokkám is, éljen-éljen :)

Vasárnap nyírás volt, lett lefolyós kiskád is a mosáshoz, 9-én pedig megint Fonóka :) Lesz még sapka saját gyapjúból :D

2012-05-18

Janka 5-6-7-8

Sic transit gloria mundi, az elsőszülöttnek minden szellentését feljegyzi az ember, a harmadik örüljön, hogy egyáltalán megemlékeznek róla :D

Szóval, valahogy 7 és 8 kiló között, még jók a 74-es rucik, de a 80-asakból sem esik ki nyilvánvalóan. Nemtom, na, majd jövő héten leméretem :) Mostmár teljesen konzekvensen forog hasról hátra és vissza, átestünk egy "csak anyán élet az élet" perióduson, mikor szó szerint rajtam lakott, én meg tökéletesítettem a csípőkötésben szopi, onnan alvó gyerek hátrakötése című műsorszámot. Most már kicsit nyugisabb, már értékeli, ha hason felfedezhet a földön :) Mászni még nem, csak hason tolatni tud a parkettán, ellenben rohadtul frusztrálja, hogy nem tud mászni :D alapvetően vigyorbugyor, a tesóknak mindig nagyon örül, hangos sikítozással-röhögéssel üdvözli őket, és most már apához is átkéretőzik. Falatozgat, két foggal meg mértékkel, mert miután az első adag püré a képemen kötött ki, úgy döntöttem, ez harmadjára se nem vicces, se nem aranyos, úgyhogy blw lájt a menü, mostanában kezdek kanalazni neki, de érdekes módon azt még mindig próbálja kiberregni, bezzeg amit magának intéz répát, almát, stb-t, azt nem, azt gondosan megcsócsálja, és lenyeli. Hát így haladgatunk, egyelőre úgyis a szopi a fő étkezés. Kicsit lenyugodott az esti alvása is - fogzás okán kicsit megzakkant -, bár fél óránál így sem tűr többet egyedül az éjszaka első részében, na de ez is valami, és most már tudom, hogy elmúlik, csak idő kérdése :D

Szóval kábé ennyi, gyönyörű és huncut és a szeme se áll jól :) (ami egyébként még mindig kék :) )

2012-04-03

És akkor összeáll a kép

Előre le szeretném szögezni, hogy ami itt és most következik, azon túl, hogy bazi hosszú :) minden hátsó szándék nélkül íródik, pusztán azért, mert ez az én (mi) blogom, és ez a "felfedezés" olyan elementáris hatással volt/van rám, hogy mindenképpen szeretném itt tudni. Nem szándékom beszólni senkinek, nem akarok megtéríteni senkit, nincs nálam a bölcsek köve, nem szeretnék vitát róla, egyszerűen csak le szeretném írni.

Sokat gondolkodtam, hogy lehetne ezt az egészet megfogalmazni, mert nekem olyan szépen együtt van a fejemben, de annyi szál ér össze, hogy csak a végkövetkeztetés semmi esetre sem lenne elég. Végül arra jutottam, hogy kihúznám a szálakat, hogy a végén egy mozdulattal meg tudjam kötni a csomót.

1. Szál
Mikor Bori megszületett, órákat ültem vele a kórházban, és néztem, ahogy alszik. Gondoltam, egyrészt szoptatni mindenki tud, hát erre lettünk kitalálva, másrészt meg a csecsemő szól, ha éhes. Még a csecsemősök is mondták, hogy nahát, mennyit alszik, csak maradjon így otthon is. Éjszakára ofkorz betoltam a csecsemősökhöz, hogy pihenni tudjak, meg mert amúgy is úgy fáj a sebem. Senki nem mondta egy szóval sem, hogy ennyire aluszékony babát bizony ébresztgetni kell, és minél többet szoptatni, mert nem lesz jó vége. Nem is lett, besárgult, ment a fénybe, ahonnan még kevesebbet vettem ki, hiszen az volt a lényeg, hogy bent maradjon, utolsó előtti este jött egy csecsemős, mutattam neki, hogy hát nem nagyon akar szopizni, megnyomta a mellem, megcsóválta a fejét, és hozott egy üveg tápszert. (csak zárójelben: az Istvánban - Janka ott született - a programos szobatársamnak ukázba ki volt adva, hogy 2 óránként mellen legyen az a gyerek, ha alszik akkor ébressze, éjjel-nappal, mert program után hajlamosabbak aluszékonynak lenni a babák. Mondjam-e, mennyire le voltam döbbenve?) Hazaengedtek a papíron jól szopó újszülöttel, én meg kétségbe voltam esve, hogy hogy fogom én szoptatni, hát nem megy, nincs, tápszerreceptet meg senki nem ír. Védőnő, gyerekorvos csak annyit mondott, hogy "csak szoptasson, anyuka", amit én nonszensznek éreztem, hát szoptatok, szoptatok, mégis estére sír, nincs már tej. "Nem azért sír, mert éhes, hanem mert fáj a hasa". Nem értettem. Nem értettem, milyen hasfájás az, ami 100 ml tápszertől elmúlik? Hát nem a hasa fáj, éhes az a szerencsétlen! Mindent kipróbáltam, e körül forgott minden, vissza lehet keresni. Odaköltöztem a kanapéra, mellém a gyerek, körülöttem tejszaporítók, és minden nyikkra jött a cici. Mégis, délutánra, estére jött a sírás. Kész voltam. És közben mindenhonnan az ömlött, hogy szoptatni szép és jó, és mindenki tud. Egy idő után besokalltam, felvettem a bazdmegafűnyíródat attitűdöt, és ha valaki csak ártatlanul megjegyezte, hogy "két évesen még szopott Ubulka", bennem már akkor is megindult a vezérhangya, hogy "de nekem nem megy, pedig mindent, és ettől még nem vagyok szaranya!!!" holott senki, egy szóval sem sugallt ilyesmit. Kb. 10 hónapos koráig kapott Bori cicit is, de a végén már feleslegesnek láttam, hiszen a tejem elapadt.

Zsombornál nagyon eltökélt voltam. Azonnal jött cicire, amint lehet, mikor megkaptam, vissza sem adtam, állandóan minden nyikkra cici cici cici. Hazajöttünk, küzdöttem tovább, kitartóan szoptattam két órákat, közben be-bealudt, leraktam, ébredt, megint cici, éreztem, hogy jobb a helyzet, mikor éppen aludt, akkor fejtem, szaporítót, vagy csak úgy, kaptam kölcsön szoptanítot, hogy a pótlást abból adjam - mert igen, minden küzdésem ellenére csak az volt, hogy jött az este, és jött a sírás. Hasfájást kilőttem, ugye, csak éhes lehet. Küzdöttem, mint gyesznó a jégen, közben praktikus okokból előkerült a kendő, egyszerűen kellett Bori mellé a két kéz, fokozatosan egyre többet volt benne a töki. Aztán eljött a pillanat, amikor kimondtam, hogy jó, erre ennyit tudok szánni, van még egy gyerekem rajta kívül, így jártunk, úgy látszik, tényleg nem tudok se szülni, se szoptatni, ettől még nem dől össze a világ. És akkor egyszer csak elmaradt az esti éhség-sírás, és úgy éreztem, van tej! És megszülettek az olyan bejegyzések, hogy "már négy napja" "már két hete"... full anyatejes lett a gyerekem, és jóval elmúlt két éves, mire teljesen elválasztottam. Biztos voltam benne, hogy a nagy görcs kioldódása, a leszarom tabletta volt az, ami meghozta az eredményt.

Janka ezek után meg szimplán megszületett, és szopizik azóta is.


2. Szál
Itt és most teljesen irreleváns okokból elmentem Ágiékhoz a hordozási tanácsadó képzésre. Mint írtam már lejjebb, nagyon sokat adott a képzés. Meglehetősen alaposan körbejártuk nem csak a hordozás mikéntjét, de a hátterét is. Most csak azokra a pontokra szeretnék kitérni, aminek ebben az ügyben jelentősége van, és csak simán írnék, nagy vonalakban, nem lábjegyzetelnék, hivatkoznék, ha valaki a háttérirodalmat akarja, szóljon.

Először is, a babák 24 órás testkontaktus igénnyel születnek. Ez van beléjük kódolva, hiszen bár maguktól is sok mindenre képesek túlélésük érdekében, azért ez még közel sem elég, kell a segítség. Ha nincs ott valaki, testközelben, beindul a vészjelzés, miszerint jajajajajajj, elvisz a tigris/megfagyok/éhen fogok halni!!! Ezt minden szülő ismeri, azt hiszem :) a mi kultúránkban az az általános, hogy némi távolság van a szülők és a baba között, legyen csak el magában, ne kapdossuk fel, első naptól szigorúan külön szoba, külön ágy, a babakocsi meg a világ legjobb találmánya, csak nehogy zavarja az a gyerek a szülőket (némi sarkítással). Csakhogy ezt a legjobb esetben is párezer éves, és közel sem általános társadalmi normát senki nem közölte a babákkal, ők ugyanúgy azt várják, hogy valaki tartsa őket testközelben. Ez a testkontakt igény megmarad felnőttkorban is, maximum nem ennyire látványosan, és felnőtt lévén az ember már jobban tudja kezelni, ha esetleg deficites a helyzete. Egy csecsemő erre nem képes. Ha neki hiánya van valamiben, diszkomfort érzete van valamitől - és ez mindegy, hogy nyakig összecsinálta magát, vagy nem bír tovább egyedül lenni - azt jelzi. Viszont a testkontakt igényt nem lehet egy gyors öleléssel letudni, ne feledjük, 24 órás igénnyel jön a világra, mi ehhez képest egy puszi? Úgy érdemes elképzelni, mint mondjuk egy hatalmas kádat, vagy medencét, amibe egy csappal töltjük a vizet, de valahol szivárog. Felébred reggel a baba, áll valamilyen szinten a víz. Peluscsere, szopi, hopp, kinyitottuk a csapot. Lerakjuk, csap elzár, víz szivárog. És ha nem nyitjuk ki elégszer a csapot, bizony több víz fog elszivárogni, és mikor már túl sok szivárgott el, akkor a baba jelez - itt van nagy egyéni szórás, van, aki azt is elviseli még, ha már lábvíznek is alig elég, más meg már akkor is rikolt, ha fél centit esik a vízszint. Sír, és sír, és ilyenkor már látszólag nem segít semmi, ha kézbe veszem, akkor is sír, ha cicit adok, akkor is sír, és nem érti az ember, az ismerősök, nagyszülők, szomszédok meg sajnálkozva mondják ki az ítéletet: hiába no, hasfájós. Holott logikus: ha leeresztem az úszómedencét, bizony, idő, amíg megtelik. Vagyis ha nem adok esélyt a vízszint drasztikus esésének a nap folyamán, azaz minél többet tartom testközelben, mindenki jól jár. Egyrészt nem kell megélnem, hogy nem tudom megvigasztalni a babámat, elkönyvelve magam ezzel minden anyák legaljabbikának, másrészt a magasabb vízszint nagyobb tartalékot jelent, ha mondjuk valamilyen okból nem tudom testközelben tartani, harmadrészt meg gondolom, magyarázni sem kell, hogy a baba mindenképp nyertese a dolognak.

Ez egy nagyon szép elmélet, gondoltam magamban, tényleg, milyen jól kiadja a sort, okok, okozatok, meg a tanulmányok is mögötte, olyan gyönyörű, hogy megindul az ember nyálelválasztása is szinte.

3. Szál - meg a csomó

Tegnap szóba jött egy kicsit túl lelkes szoptatási tanácsadó, és mondtam Malackának, hogy majd ha megyek hozzá, kidühöngjük magunkat rajta, hiszen hasonló cipőben voltam én is. Majd ezek után elkezdtem visszaolvasni a blogban, hogy hogy volt, mint volt. És ekkor esett le.

A leszarom tabletta bevétele és a full anyatejes üzemmód Zsombornál egybeesett az intenzív(ebb) hordozás kezdetével.

Értitek?????

Elmaradt az esti sírás, amit én az éhségnek tulajdonítottam, hiszen azzal, hogy kényszerből rajtam kezdte el megaludni a nappali alvásait, sokkal többet töltöttem a medencéjébe, mint addig. És mivel amúgy is eldöntöttem, hogy nem érdekel, lesz, ami lesz, nem is görcsöltem rajta, amit viszont nagyban megkönnyített az, hogy nem sírt "éhesen", hiszen így már nem éreztem szükségét a pótlásnak, mert hát nem sír, ergo van elég tej, amitől még nyugodtabb lettem.

Így leírva nem tűnik olyan hejdenagy valaminek, de engem nagyon fejbekólintott. Hogy nem valami megmagyarázhatatlan dolog miatt nem ment Borival a dolog, hanem pusztán minőségi információhiányom volt - mennyiségileg megvolt, csak azt nem mondta senki, hogy figyejjé már, ha már úgyis a kanapén ülsz a gyerekkel, ne melletted legyen, vedd fel, mert simán lehet, hogy csak testkontakt hiánya van. Úgy is mondhatjuk, hogy tudtam szoptatni, csak nem hittem el, és egy csomó mindent a nem elég tej számlájára írtam, aminek köze nem volt hozzá. Persze most már nem busongok ezen, nincs értelme annak, hogy mi lett volna, ha, még ha élesen látom is, hogy miket csinálhattam volna másképp - azonos helyzetben, azonos tudással ma sem tennék máshogyan, valszeg ugyanúgy kétségbeesés és cumis lenne a vége. 


De iszonyatosan felszabadít, hogy van magyarázat.

Köszönöm, Malacka, és köszönöm, Ági!

Medve-díj, hehe :)

Nohát, próbáljunk meg valamiféle kerékvágásba keveredni, régi, vagy új, vagy terepgumis, majd kiderül :)


Szóval ezt kaptam bv-től.

A szabályok a következők: köszönd meg, írj három dolgot magadról,és add tovább. Most gondolkodhatok a hármon, mert mint anno egy másik ilyen jellegű díjnál kifejtettem, az én incurkapincurka egomnak 7 dolog is kevés :))









No, lássuk.


Köszönöm :)


1. Bv-nél az első dolog memóriás volt, és nekem pont múlt pénteken, nosztalgiázós fényképnézegetés közben tűnt fel, hogy milyen régen történt eseményekre, ott jelenlevőkre hiba nélkül emlékszem, név, arc, micsinált, hogykerültoda, de képtelen vagyok megjegyezni azt a hat dolgot, amit venni szeretnék a boltban, lista nélkül halott vagyok.


2. Borzalmas óvodai anyuka vagyok, állandóan elfelejtek bevinni, befizetni, kint marad a kocsiban, jajmárcserélnikéne, stb. És ne mondjátok, hogy akinek nincs esze, legyen notesze, mert van, még szól is, de valamiért ezen a problémán az sem segít.




3) És csak megvolt az oka, hogy eddig kényszerültem várni ezzel a bejegyzéssel, Tegnap délután igen méltó pont került a tanácsadói tanfolyam végére, olyan összefüggéseket láttam meg itthon ücsükélve a mi, sajátbejáratú esetünkben, aminek következtében a fejemre esett egy hatalmas AHA!, és még azóta is kicsit villámsújtotta módon nézek ki a fejemből. Ilyen élményem még sosem volt eddig. Köszönet érte Micimalackának.


És akiknek továbbadom: 
Ofkorsz a szuperpótnagyink, aki mindjárt szülinapoz, szeretném VKOrsinak is, mert szememben emberfeletti, amit nyom négy gyerekkel, meg egy másik Orsinak, mert neki meg csak :)

2012-03-31

Szösszenet

Zsombor: Mert azok a rohadt, szaros kockák...
Apa: NEM rohadt és NEM szaros!
Zsombor: Te pedig ne magyarázz!

2012-03-17

Ispotály

Annyi minden van, amit le kéne írni, megköszönni a díjat, elmesélni a túlélőt, helyzetjelenteni a gyapjú-ügyről, és egyszerűen nem megy, a bárányhimlő kezdetén kiraktam az ispotály táblát, és kvázi azóta is folyamatosan kint van, már utálom, unom, lassan nincs tiszta ruhánk, mert a mosógépben állandóan valami összehányt-összefosott ágynemű, ruha, tökömtuggyami tanyázik, és mindig, mikor azt hiszem, hogy na most vége, valamelyik visszaesik, itt a tavasz, a jó idő, és én legszívesebben most kivennék 3 nap szabit csak mert megérdemlem, de szerintem ilyen nekem már az életemben nem lesz.

Eh.

2012-03-11

Vidám Színpad

Annak ellenére - vagy épp azért -, hogy mostanában igencsak zakkant az összes gyerekem, van jó néhány vidám pillanatunk. na jó, olyan is van köztük, ami fejfogva röhögős. Ez itt néhány szösszenet az ilyen pillanatokból, jó ebédhez szól jelleggel :)

 Zsombor is tök ügyesen kezeli az ipadet, nem meglepő módon, ugye, szokott böngészni a youtube-on mindenféle mesék után, általában valami traktorostól indul. Valamelyik nap általam követhetetlen módon eljutott egy Mickey Mouse Clubhouse videóhoz, aminek a zenéje nagyon tetszett neki, úgyhogy újra meg újry elindította. Egy idő után rájöttem, miért. Ugyanis elkezdte ő is énekelni. A következőképp: - Mikimósz KOLBÁSZ!!!!!

Szintén ő rákapott arra, hogy ha apa megjön, valami eszméletlen kétségbeeséssel a hangjában rákezdje, hogy - Édesapám!!! - de olyan kétségbeeséssel vegyes örömmel a hangjában, mintha legalábbis évek óta nem látta volna, vagy én nem is tudom :) És akkor ebből vannak olyan helyzetek, mint pl. amikor megyünk találkozni valahol apával, Zsombor kiszúrja már a kocsiból, jön a jól ismert "Édesapám!", mire Bori full önérzettel, hogy "Nem csak a tiéd!!! Mindenkié!!!"

Meg még Zsombornál maradva, biztos többen láttátok már a nekünk vicces ázsiai wc-jeleket. Ugye ott a föléguggolós a módi a legtöbb helyen, és ahol angol stílusú van, ott kis van rakva a kis táblácska, hogy neeeeem ráguggolni, hanem ráülni :) Tökike meg megunta a wcülőkével való babrálást. Egyik nap kiabál, hogy végzett, megyek gyanútlanul, és a következő kép fogad: Zsombika ajtónak háttal, a wc-tartályba kapaszkodva gugol a wc-n, és úgy intézi dolgát. Két percig röhögtem, közben lefotóztam, aztán megkegyelmeztem neki, és segítettem :) a képet nem kapjátok meg, mert azért ez már nem az a kategória, na, de mindenki képzelje el, és szabad nagyon is röhögni :)

Valamint azt is a gyerekeimtől tudjuk, hogy a zöld traktor fiús, ezért a lányoknak piros kell :))

Meg még millió ilyen kis apró pillanat nap mint nap, amikre mire ide jutok, már nem is emlékszem konkrétan, de amikkel azért csak sikerül elérniük, hogy mikor esténként már szálanként tépem tőlük a hajamat, mégsem akarom agyoncsapni az összeset :D