2012-03-31

Szösszenet

Zsombor: Mert azok a rohadt, szaros kockák...
Apa: NEM rohadt és NEM szaros!
Zsombor: Te pedig ne magyarázz!

2012-03-17

Ispotály

Annyi minden van, amit le kéne írni, megköszönni a díjat, elmesélni a túlélőt, helyzetjelenteni a gyapjú-ügyről, és egyszerűen nem megy, a bárányhimlő kezdetén kiraktam az ispotály táblát, és kvázi azóta is folyamatosan kint van, már utálom, unom, lassan nincs tiszta ruhánk, mert a mosógépben állandóan valami összehányt-összefosott ágynemű, ruha, tökömtuggyami tanyázik, és mindig, mikor azt hiszem, hogy na most vége, valamelyik visszaesik, itt a tavasz, a jó idő, és én legszívesebben most kivennék 3 nap szabit csak mert megérdemlem, de szerintem ilyen nekem már az életemben nem lesz.

Eh.

2012-03-11

Vidám Színpad

Annak ellenére - vagy épp azért -, hogy mostanában igencsak zakkant az összes gyerekem, van jó néhány vidám pillanatunk. na jó, olyan is van köztük, ami fejfogva röhögős. Ez itt néhány szösszenet az ilyen pillanatokból, jó ebédhez szól jelleggel :)

 Zsombor is tök ügyesen kezeli az ipadet, nem meglepő módon, ugye, szokott böngészni a youtube-on mindenféle mesék után, általában valami traktorostól indul. Valamelyik nap általam követhetetlen módon eljutott egy Mickey Mouse Clubhouse videóhoz, aminek a zenéje nagyon tetszett neki, úgyhogy újra meg újry elindította. Egy idő után rájöttem, miért. Ugyanis elkezdte ő is énekelni. A következőképp: - Mikimósz KOLBÁSZ!!!!!

Szintén ő rákapott arra, hogy ha apa megjön, valami eszméletlen kétségbeeséssel a hangjában rákezdje, hogy - Édesapám!!! - de olyan kétségbeeséssel vegyes örömmel a hangjában, mintha legalábbis évek óta nem látta volna, vagy én nem is tudom :) És akkor ebből vannak olyan helyzetek, mint pl. amikor megyünk találkozni valahol apával, Zsombor kiszúrja már a kocsiból, jön a jól ismert "Édesapám!", mire Bori full önérzettel, hogy "Nem csak a tiéd!!! Mindenkié!!!"

Meg még Zsombornál maradva, biztos többen láttátok már a nekünk vicces ázsiai wc-jeleket. Ugye ott a föléguggolós a módi a legtöbb helyen, és ahol angol stílusú van, ott kis van rakva a kis táblácska, hogy neeeeem ráguggolni, hanem ráülni :) Tökike meg megunta a wcülőkével való babrálást. Egyik nap kiabál, hogy végzett, megyek gyanútlanul, és a következő kép fogad: Zsombika ajtónak háttal, a wc-tartályba kapaszkodva gugol a wc-n, és úgy intézi dolgát. Két percig röhögtem, közben lefotóztam, aztán megkegyelmeztem neki, és segítettem :) a képet nem kapjátok meg, mert azért ez már nem az a kategória, na, de mindenki képzelje el, és szabad nagyon is röhögni :)

Valamint azt is a gyerekeimtől tudjuk, hogy a zöld traktor fiús, ezért a lányoknak piros kell :))

Meg még millió ilyen kis apró pillanat nap mint nap, amikre mire ide jutok, már nem is emlékszem konkrétan, de amikkel azért csak sikerül elérniük, hogy mikor esténként már szálanként tépem tőlük a hajamat, mégsem akarom agyoncsapni az összeset :D

2012-03-05

R.I.P.

Szegény kicsi telefonkám a mai napon beadta a kulcsot. Végül is három évig hű társam volt, nem csodálom, hogy nem bírta tovább, asszem, ez azért nem rossz egy mai telefontól, amit nem kimondottan tizenévekre terveznek, meg már nyekegett is néhanap, szóval várható is volt valahol.

De így most nem tudok képes híradást adni a gyapjúkalandról, pedig eddig egész jól állok. Még az utolsó kör előtt kivettem egy kis tincset, megszárítottam, és csak úgy simán, teljesen hétköznapi fésűvel átfésültem, és egész pofás kis szöszrolágdarabka lett belőle. No mindegy. Előbb-utóbb csak kinyerjük  a képeket a kártyából. Addig meg tovább ügyesedem-okosodom :)

2012-03-04

Anya kísértete, izé, kísérlete, másszóval anya játszik :)

Nem is tudom, hol kezdjem.

Talán ott, amikor megjöttek az első birkák. És persze nanánhogy nekivetültem, hogy vajh hogy a pékben lesz a birkán lévő pulóver előbb-utóbb valahogy rajtunk. Ami információt találtam, az mind az volt, hogy így-úgy-amúgy válogatni, mosni, mosni, mosni, aztán van kis felhősítő gép, aztán meg fonni, és akkor utána valahogy végre formába lehet önteni a dolgot. Ez pont elég volt arra, hogy eldöntsem: ha nem is soha, de amíg 5 éven aluli van a családban, addig én nem fogok itten pancsolni, meg hát mire kézzel felhősítem, a dobkártoló meg nem két fillér, és hát fonni, jó, oké, itt-ott belebotlottam blogokon, hogy élő ember is csinálja még, de azért hát mégis hol-hogyan-kitől lehetne megtanulni, de főleg honnan kerítsek rokkát, áááá, biztos nem éri meg az egész a macerát, van elég nünükém már enélkül is. Bajban is voltunk, hova rakjuk a tavalyi nyírást, az ideire már vannak lelkes jelentkezők. Tavalyi gyapjú bezsákolva várta, hogy majd lesz vele valami.

Aztán a múlt havi kötős talin láttam Anettet, aki mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, pörgette a kézi orsót, és a vállánál lévő szöszből valami hihetetlen módon fonal lett. Vannak az ember életében - az enyémben mindenképp - inspiráló, ihlető találkozások, mikor megfogan egy gondolat, vagy egy már motoszkáló erőre kap, vagy szimplán csak rácsodálkozol egy dologra a másik segítségével. No, ez is egy ilyen volt, mégpedig a javából. Akkor ott fel sem tűnt, csak viccelődtem, hogy hát itt vannak a birkák, hehe-hihi, na majd egyszer én is talán. Utána kezdett el gerillamód kísérteni újra az egész fonás dolog. Annyira élesen van előttem az egész kép, Anett a gyönyörű baglyos pulcsijában, ahogy fon, fon, fon, minden extra meg felhajtás nélkül, a fonal meg csak születik vég nélkül. És újra és újra előjött, már szinte fájt, hogy én nem tudok ilyet. Szóval ezzel már muszáj volt valamit kezdeni. Elkezdtem újra olvasni, most már aránylag célirányosan - a bölcsész énem, ugye, szakirodalom nélkül félkarú óriás vagyok :) - Harmatcsepp-Zsutól vettem kéziorsót is, és ma beáztattam egy kis adagot Juliska tavalyi ruhájából - estére egész pofás lett, de még van dolga a vízzel keményen :).

Azt azért leszögezem előre, hogy nincsenek nagy elvárásaim, főleg, hogy iszonyat hendikeppel indulok: azon kívül, hogy sosem csináltam még ilyesmit, arról sincs fogalmam, melyik része volt a birkának - azért a hátsó részről származó gyapjút elég könnyen ki lehetett zárni :) -, valamint mivel a nyíráskor még nem volt ilyen nagy felbuzdulás a részemről, jó sok szalmatörettel meg miegyébbel van szennyezve. Mindenesetre arra gondoltam, hogy ha ebből a gyapjúból a jelenlegi minimál tudásommal és eszköztárammal felszerelve bármi fonalra emlékeztetőt ki tudok hozni, én már nagyon-nagyon boldog leszek :)) és akkor majd megéri elgondolkodni a hogyantovábbon.

Mindenesetre most nagyon nagy vigyorral megyek aludni, mivel Anett felajánlotta, hogy a következő talin megtanít orsózni :))))))

Folytatása következik, reklám után visszajövünk :)

Pöttyök, traktorok, torták

(elöljáróban: új módszerrel kell blogolnom, mert vagy írok, vagy képeket vadászok, a kettő együtt nem megy, főleg, hogy egy csomó kép eleve embernél van. Szóval megírom a posztot, aztán majd jönnek valamikor a képek, elnézéstbocsánat, de ez van :) )

No, akkor gyorsan a dupla szülinapról, ami pont Zsombor és Janka közös pöttyölésének idejére esett. Vagy fordítva, a lényeg, hogy igen nagyon pöttyesek voltak a kicsik. Idén egy nagy ajándékot vettünk Zsombornak, közösen mindenkivel, egy pedálos traktort, John Deere-t természetesen, gondolom, az sem lep meg senki különösebben, hogy tortából is traktorost kért. Emberem pedig még tavaly kedvelte meg a tavalyi ország tortáját, úgyhogy ő meg azt kapott, legalább nem kellett gondolkodni a küllemén :)

A közös ünnepséget 25-ére tettük. Előtte pénteken egész nap sütöttünk a tökikével, megcsináltuk apa tortáját, és rájöttem, hogy a tejbeköles finom :) Zsombor tortája is elkezdődött, éjjel csinálgattam rá a traktort meg a bálákat, de csak nem lett kész, mert a legkisebb közölte, hogy márpedig ő most felébredt, és én baromira nem vagyok ott, és ő ezt nehezményezi, úgyhogy némi bálagyártás még szombatra is maradt. Szombat délelőtt Bori és apa elmentek Botondékhoz farsangolni, ahová Zsombor a pöttyei miatt nem mehetett, pedig még lovat is csináltam neki, mert hogy hercegnek akart öltözni, de persze másnap megjelentek a fene pettyek, szegénykém, itt sírt nekem, mikor elmentek a többiek, hogy "de nem vagyok pöttyös!!! ", és tette ezt olyan elánnal, hogy remekül látszódtak még a nyelvén is a pöttyök... de aztán megnyugodott, én meg előszedtem apa ajándékait, amiért örök és múlhatatlan hálám Zsírnak, aki nem törődve hóval-hóátfúvással, elhozta nekem az kies Angliábúl, ha már ide nem szállítanak, eh, szóval a dobozra kerítettünk üres csomagolópapírt, fogtam a filcesdobozt, és Zsomborral jól kidekoráltuk, amúgy búfelejtésképpen :) Aztán megjöttek papáék, idővel utána Boriék is, és na akkor lássunk neki.

Zsombor éppen aludt, de akkor már jó ideje, pont akkor nyitotta fel a szemét, amikor az asztalra tettem a tortáját - megpillantotta, és már pattant is fel, hogy hú, traktor, meg usánfutó (sic!), meg bálák!! Fújtak gyertyát, ettünk tortát, aztán ajándékoztunk. Apa gyorsan megkapta a magáét, mert várható volt, hogy a trakesz igen erős elfoglaltságot fog neki is nyújtani :) és akkor bejött a hattttalmas nagy doboz. Zsombor csak tipegett ide-oda, Bori már mondta neki, hogy "nézd, erre gyerekek is ülhetnek, ott van a dobozon", de nem fogta, hogy mi az, csak totál izgatottan totyogott, mint a szarógalamb. Na, aztán kinyílt a doboz és Zsombor kis híjján bevetődött, egy hatalmas "Mekkora traktooooor!!!" felkiáltással :) lsd videó (ha majd felkerül) összeállt a traktor, le se lehetett róla robbantani, bár azért a doboz maga is felér egy diznilendi kirándulással :))) Ezzel úgy el is voltak a nap hátralevő részében :)

Még egy ünneplős momentum maradt, a meglepiparti embernek, amit majdnem teljesen sikerült titokban tartani, de aztán mégsem egészen :) de persze nem mi lennénk, ha simán ment volna. Bori hajnalban arra ébredt, hogy fáj a hasa, és innen kb. 3 órán keresztül sugárban jött minden mindkét végén, illetve hát igen hamar a semmi, mert már nem volt minek jönnie, ugye. Nagy nehezen elaludt, én már vészterveket fogalmaztam, hogy csak odamegyünk, meglepünk, és jövünk haza a lányokkal, vagy hogy hogy fogják elhozni a tortát, mikor nálam a papír, de mikor aztán pár óra után felébredt, már inni kért, meg kakaóért hisztizett. No, még nincs teljesen késő, váltás ruhák, nejlonzacskók :) "de hát mi megyünk talira", kocsiba be, és mint a mérgezett egér, húztunk el. Gyors tortavételezés, zúzás tovább. Téjékkel pont egymással szemben álltunk meg, ugyanabban az időpillanatban, mire kikászálódtunk, levadásztuk Nemát és, és Gusztiék is épp érkeztek, igaz, legalább kettőt kellett pijjegni, mire észrevett minket :) lerohantuk az éttermet, nagyok eltűntek a játszósarokban, idővel megjött Krishy is az ünnepelttel, aki bár már ekkorra tudta, mi a helyzet, azért örült :) ettünk-ittunk, Bori kortyolgatta a vizét, aztán közölte, hogy éhes, és benyomott egy rántott sajtot némi krumplipürével, némi tortát, meg egy fél forró csokit, és azóta is él és virul, mintha reggel nem is ő lett volna. Asztalbontás után a fiúk hazajöttek, én meg elmentem Borival némi anyajátékért.

Mindenki jól elfáradt, megünneplődött, és öregedett :)