2012-06-30

Kendőkötés

Épp egy kendőcskét kötök (többek közt :) ), ülünk kint a pléden, Janka, Zsombor, meg én.
Zs: Mi lesz ez?
Anya: Kendő. Látod? Jól néz ki, nem?
Zs: Igen. Biztos jó lesz benne hordozni a Jankát.
Anya (visszafojtott röhögéssel): Ez nem olyan kendő lesz.
Zs (elámulva): Akkor milyen?????

:))))))

(nem vagyok ilyen kendőcskehordó-típus, na, majd nőiesítek, és akkor lát olyant is :) )

Mutatom is, a fonalért ezeregy hála és köszönet Katinak és Áginak.


Zsombor, a csigabiga

No lám, le is maradtam Zsombor óvodásságával :) talán mert semmi extra nem történt.

Beiratkozás reggelén bementünk az oviba, fel az emeletre, Bori beíratta az öccsét :) én megsúgtam, hogy ha lehetséges, akkor a Csigabiga csoportba szeretne a gyerek menni, és eljöttünk. Mondjuk Zsombor kicsit meg volt sértődve, mert ő már a dínóját is vitte alvósnak, mert hogy ő ott alszik, elég nehéz volt meggyőzni, hogy nem, még nem :) Nem is jártam postán egy darabig, onnan tudtam meg, hogy felvették, hogy Ági néni megkérdezte egy hétfő reggel, hogy ugye megyek csütörtökön a szülőire :D

Na, de nem ennyi ám az egész azért mégsem. Miért pont Csigabiga? Egyrészt anno megkérdeztük Borit, hogy hol szeret jobban lenni, mikor nem a csoportjukban vannak, a Maciban vagy a Csigabigában, és ő egyértelműen az utóbbira voksolt. Másrészt Zsombor enyhe fokú csigamán, még a kórházba is hozott nekem egy marékkal, ott szedték az István kertjében egy fáról, arról ugyan nem tudtam, hogy egy óvatlan pillanatban benyomta őket a fiókomba, mikor a hazamenetelhez pakoltam, akkor vettem észre a jó néhány csigát, amelyek közül egy megkóstolta az igazolásomat, amit a mindenféle szervek felé le kell adni :D szóval csigamán a gyerek, tehát ő is a Csigabigára szavazott. De bevallom őszintén, a fő indok az, hogy a Csigabiga csoport a Teknőc csoport mellett helyezkedik el, Bori meg hova jár? Igenbizony, a Teknőcbe. Szóval szomszédok lesznek az öccsével, és ez szerintem klassz, gyerekkiszórás meg begyűjtés terén is, meg egyébként is, na :) És mivel szomszédos csoport, Zsombor még az iratkozás előtt lespannolt Ági nénivel, kiválasztotta a jelét az öltözőben - csiga, lepődik-e meg valaki, köszönöm -, megismerkedett a mosdóval, meg ilyesmi. És az utolsó héten, mikor délben jártunk Boriért, ő bizony simán besunnyogott a nagyokhoz mesét hallgatni :) harmadik nap már automatice rúgta le a gumicsizmát (mi mást? :)))) ), és ment be, mikor a nagyok kijöttek ebéd után, ült le a szőnyegre, és várta a mesét :D így aztán Márti nénivel is lespannolt, aki megállapította, hogy nagyon kiegyensúlyozott gyerek, és nem hiszi, hogy nagy probléma lenne a beszokással, főleg, hogy a szomszédban ott a tesó*. Hát, a próféta szóljon belőle, mindenesetre nagyon várja a gyerek, az biztos. És nem csak a beígért traktoros oviszsák miatt :) (akinek van bevált tippje, honnan szerezzek traktoros anyagot, kérem, ne tartsa magában)

A két óvónéni egyébként angyal, de tényleg, "öreg rókák", és 15 éve együtt dolgoznak, de valami olyan szinten megnyugtatóak voltak szülőin, hogy nagyon, és úgy érzem, a szülőket is tudják kezelni :) legalábbis miután megtárgyaltuk, hogy milyen nehéz egy gyereknek ez az egész beszokás folyamat - még akkor is, ha bölcsiből jön, mert más rendszer kicsit, más gyerekek, más nénik, más szokások -, és természetesen jött a "van-e külön angol a kiscsoportosoknak?" kérdés (nem viccelek ám, szinte vártam is, mikor kérdezi meg valaki), nagyon diplomatikusan, de félreérthetetlenül közölték, hogy egy éppen a beszokással küzdő 3 évesnek valszeg nem erre van a legnagyobb szüksége :)))) És egyéb dolgokban is annyira klasszak (sok dicséret, simogatás, hogy azért csak hat gyereket szoktatnak egyszerre, mert ők meg a dadus az három, az hat térd, tehát ennyi gyereket tudnak egyszerre ölbe venni, mert ezeknek a kicsiknek még nagyon kell az ilyesmi, nincs nagy csinnadrattás szülinap, hanem kis bensőséges, de teljesen az ünnepelt köré, stb stb), annyira az én kis bújós-anyás traktorosomnak valók, teljesen úgy érzem, hogy eddig mindkét gyerekem a nekik, habitusuknak legmegfelelőbb óvónőket fogták ki. Mázli.

Szóval várjuk a szeptembert (én a napok természetes hullámvölgyeiben igen nagyon :D ), és annyira fura, hogy az én kis tökikém ovis lesz, csak nézem, ahogy teljesen logikusan gondolkozva - már a maga szintjén :) - tervez, jön-megy, kapál, vasvillázik (!), traktorozik, homokozik, sarazik, mászik össze-vissza, aztán egyszer csak bújik, vigyorog, játszik a Borival, nézem, ahogy alszik, és csodálom, milyen nagy már, és nem értem, mikor is lett ekkora szeretetgombóc, akiben már semmi de semmi babás nincs, igazi vagány, de érzékeny kisfiú lett.

Öregszem :)

*ezen azóta is vigyorgok magamban, ui. volt egy olyan mamázás, még Zsombor este cicizős korszakában, mikor mondtam Borinak, hogy ha a Zsombor sírna, segítsen a mamának megvigasztalni. Mire Bori teljesen magától értetődően mondta, hogy: Jó, majd megmondom a mamának, adjon neki cicit. :DDDD  most így elképzeltem, amint ezt előadja az óvónéniknek :D


Időjárás

Többnyire derült, néha felhőátvonulásokkal.

Nem, ez nem az igazi időjárás, ez Janka természete röviden :D

2012-06-22

Hol a mogyi?

Zsombor talált pár szem mogyorót a szekrény mögött (khm :) ), adott belőle Borinak is, aki nem tudta, hogy honnan jöttek a mogyorók. Felmutat egy megpucolt szemet Zsombornak:
- Ezt hol találtad?
- A héjában!

Sírva röhögök, imádom őket :DDDDDDDDDD

Janka 9

Na, most résen voltam, hehe, majdnem sikerült napra pontosan :)

Szóval, Janka 9 hónapos, amit én nem nagyon akarok elhinni, de így van. Csak így ukkmukkfukk, minden szó nélkül hirtelen. Tud kúszni, bár nagyon sérelmezi, hogy őt ilyen kemény munkára kényszerítik a körülmények, de ha nincs más, megoldja, valamint tud ülni, de próbálom visszafogni, bár már magát is felnyomja hasalásból, de azért mégiscsak a kúszás-mászásnak lenne most prioritása ugye, de mindenesetre néha jól jön a tudománya. Kajolgat aránylag szabadon, négy foga van immár, és harapni is tud velük, jáj, imád pancsolni a medencében, és ami a legújabb tudománya, és nagyon-nagyon giccsesen übercukker, az a függönnyel kukkbakk, vagyis leülünk a kanapéra, az ablak elé, a függönyhöz, ő az ölemben, vagy inkább a karomban, mert úgy éri el jól, megragadja a függöny szélét, és a képem elé húzza, mondom kukk, erre elrántja, én meg mondom bakk, és húú, hát az annnnyira nagyon vicces, hogy röhögés után ismételni kell, a függönnyel beterítés nem mindig megy tökéletesen, de nem is az a lényeg, azt hiszem :) és ezt tök egyedül találta ki magának :) Egész megjavult az éjszakai alvása, teljesen tolerálható, és ismét van időm este kicsit tenni-venni gyerekmentesen, hihetetlen, pedig még mindig erősen anyafüggő ám, de úgy tűnik, most úgy jól van. Pont olyan kis nyugis vigyorgubó, mint a bátyja volt ilyen idősen :)

Hát kb ennyi, ha megtalálom a telefonom (igen, már megint nem találom, kész vagyok magamtól teljesen), lesz kép is a kilenchósról.

Megtaláltam, tőtöttem, itt a kilenchós.



Pörfekt déj

Az úgy esett, hogy emberem idén is lépcsőt szeretett volna futni, de végül elmaradt a verseny. Viszont szabi már kiírva, ne hagyjuk veszendőbe, csináljunk valamit. Én - időjárásra tekintet nélkül - javasoltam az állatkertet, amire az aprónép lecsapott, hogy jóóóóóóóóóó, majd Bori hozzátette, hogy "oda, ahol tavaly voltunk". Aztán szerdán kitalálta, hogy ja, nem, mégis inkább nagyba. Oké, rendben, rugalmasak vagyunk, mint egy versenytrambulin, akkor oda. Csütörtök reggel felkeltünk, összepakolásztunk, elindultunk. Mivel Bori már hajnalban fent volt, adta magát, hogy ő elaludt az úton, Janka szimplán csak befáradt, Zsombor pedig némi küzdelem után úgy döntött, hogy csatlakozik a lányokhoz. Így mire az állatkerthez értünk, és parkolóhelyünk is lett, három alvó gyerekünk volt, akik ebből kifolyólag igen jól bírták a kiképzést, nyafit, nyüfit és vernyákot pedig jól a kocsinál hagyták :). Janka hátamra, Zsombor, aki még félálomban volt, apjáéra, és indulás befelé. Szerencsére nem volt túl nagy tömeg, gondolom, az iskolás csoportokon kívül épeszű embernek nem nagyon jutott eszébe kint mászkálni a hőségriadó közepin :D így csak bóklásztunk ide-oda, semmi tervszerű nem volt, semmi "mindent látni kell" görcs, csak elindultunk, és mendegéltünk. Lefotóztuk a kismajmainkat :) pont elkaptunk egy fókashowt, aztán mikor már kezdett nagyon elviselhetetlen lenni a helyzet, bementünk a Varázshegybe, ami igazán klassz lett, ott bújtak, fogtak, néztek, tapogattak, kérdeztek, borzongtak, és mire végeztünk vele, már az is látszott, hogy ha nem akarunk két túlpörgött gyerekkel küzdeni, akkor menni kéne. Csúsztak még párat a dínóknál lévő csúszdán, és minden ellenvetés nélkül csak szimplán elindultunk kifelé. A kocsi kellemes szaunamódba kapcsolt, na de hát evvan, mit csináljunk? Együnk, mert már mindenki nagyon éhes. Jó. Elmentünk a Szerájba, ahol jól belakmároztunk, Janka megkapta a répákat a töltött padlizsánomból, meg egy darab pitát, ő ezzel úgy el is nyammogott, ezen kívül nem tudom, emberem miket adott neki, míg én baklaváztam :) mikor már senkibe nem fért több, vissza a kocsihoz, a kocsinál Bori mondta, hogy "fáj a mozgós fogam" és két pillanat múlva kint is volt a második fog is :) ollé-ollé éljen, lesz társasága az elsőnek (aki éppen az 1001fonalas lányoknál várja, hogy megmentsük, mert a lányom korán kezdi ezt a fonaladdikciós dolgot, elmegyünk egy fonalboltba, erre ő otthagyja a fogát :D ), kocsiba be, nagycsarnokhoz el, ahol is szembesülünk azzal, hogy az Ázsia bolt elköltözött - nem messze, de ez nem az az időjárás, amikor felfedezni szeretnék -, vettünk Gubinak kaját, vissza a szaunába, még a klíma is kakukkolt, konkrétan úgy éreztem, olvadok. Hazafelé Bián ettünk nagyon-nagyon-nagyon finom fagyit, és irány haza, a klíma is megemberelte magát a fagyi hatására :) Mire hazaértünk, Janka és Zsombor elaludtak, ember és Bori rohamléptekkel bevették a medencét, kis idő múlva én is mentem Jankával, pacsorásztunk, csobbantunk, aztán én Jankával pléden hédereltem, és próbáltam meggyel etetni a csajt, hát, izé, na mindegy :D a többiek meg - a frissen ébredt Zsombor is - elmentek bálát pakolni, hogy nehogy megázzanak, ha esetleg esne az eső. Mármint a bálák. Vacsi, alvás, amikor is csak Zsombort kellett kicsit erélyesebben győzködni, hogy maradjon már nyugton - nem az a baj, hogy nem aludt el azonnal, hiszen elég későn szundikált délután, hanem hogy úgy ficergett, hogy Jankát is állandóan ébresztette -, de végül ő is feladta, és elaludt.

Végignéztem rajtuk, és a fejemben felzengett a Perfect day :)

2012-06-08

Majdnem handspun friday

Na, szóval akkor, címadó kezdeményezés itten e.

Tökre nem tudok még fonott cuccot mutatni, lévén még mindig a tanulófonalam van a kéziorsómon, de viszont mivel a maradék szalaggyapjúm nagy részét befestettem, amit nem, abból meg angyal lett/lesz, végül is mégis csak tudok mutatni valamit, mert hát a festett gyapjúból fonni is lehetne akár, ha mondjuk hirtelen 36 órás lenne egy nap, vagy kapnék két hét szabit, ezek kb. egy súlycsoportba tartozó csodák lennének. Úgyhogy most megmutatom a festett gyapjúkat, meg az angyalt, meg hogy azért fonott is legyen, a Juliska fonalat, amit még Anett font. Aztán lesz tényleg nyár, megjön a rokka, meg megjön a - figyelem, taramtaramtaram - kártolódob (!!!), és akkor de jó lesz nekem :)





2012-06-07

Anyák napja

Ez nem most történt :) szóval ezt rajzolta idén Bori anyák napjára. Minden gyerek lerajzolta az anyukáját, és az óvónénik diktálás alapján feliratozták, hogy miért szereti a csemete az anyukáját.

Szóval az a nagy, hosszú, vékony :D magas alak én vagyok, csípőre kötött Jankával, mégpedig karikás kendővel, ha jól megnézi az ember, ott a karika is ám, mellettem Zsombor, amint éppen megyünk a kocsihoz. Kérdeztem Borit, ő hol van, mondta, hogy bent az oviban, mert rajzolja a rajzot :) És bizony a folyosó falán ott volt a huszonx anyukarajz, meg a feliratok, hogy "azért szeretem, mert finomakat főz/játszik/velem/sokat fürdet" stb, és ezek között ott virított Borbála rajzán a felirat:
- Azért szeretem, mert boldog.
Én ezt úgy nem is tudom kommentálni. (meghatotthüppögősorrfújós szmájli)


2012-06-01

Nézőpont kérdése :)

Vacsi, falatozunk, Bori már kicsit túlpörögve (óraállítás után lehetetlen itt este óra szerinti menetrendet tartani, amíg világos van, nem lehet behajtani őket, na) bohóckodik, nem győzünk rászólni, hogy nyugiba már egy kicsit. Apa kiflije kiesik a kezéből, természetesen a lekváros felével landol a tányéron. Bori röhincsélve:
- Óóóó, apa, milyen viccesen raktad le!
Morc hangulat el, vidám hangulat on :)

Szóval jegyezzétek fel az égre, ha a vajaskenyér pofával landol, akkor tulajdonképpen csak viccesen raktátok le :D