2012-09-30

És ilyen is van

Csak ritkábban, és jobban megvisel :) meg kicsit több tervezés-szervezés. De néha akad :)


Ofisöl

Ezzel még lógok, az ofisöl első tortamasztolós képek, vagyis egy pár, azt a többször is megismételt mozdulatot, mikor egyik kezében kanál, másik kezében egy darab torta, és így hajol oda a tányérhoz, hogy harapjon egy kicsit, no azt egyszer sem sikerült elkapni :))) de azért tetszett neki, még ha ilyen kisasszonyosan is nyomta :)



2012-09-24

Mamáéknál

Ez meg legyen itt is: így néz ki, aki kunyerál apa jégkréméből :)


Mission már nem annyira impossible :)

Írtam ugye, hogy a lány igazi varázspálcát kér karácsonyra, elég kitartó volt, de aztán valahogy sikerült terelni, hogy azt csak az kap, akit felvesznek a varázslóiskolába majd, ha nagy lesz (bocsánat, all credits to JKR), meg mittomén, na, a lényeg, hogy lemondott az igazi varázspálcáról, helyette egy farmot kér. De nem akármilyen farmot, hanem pont olyat, mint a miénk. Ugyanilyen sárga házzal, apával, anyával, Zsombival, Jankával, Borival, kutyával, kecskékkel, birkákkal, tyúkokkal, kerttel......... stb, stb.

Ami egyrészt juhé, mert legalább nem kell tovább agyalni a varázspálcán, másrészt meg kezdhetek akkor nekilátni, mert hogy ilyet nem kapni sehol, az tuti. Szóval apa még nem tudja, de babaházat fog csinálni, én meg nyilván filcállatkákat tucatjával, meg családot, meg "farmalapot", vajon hol a pékbe lehet itt szőnyegkanavát kapni???

Tervezés on, remélem, nem találja ki december elején, hogy mégsem :) (mondjuk akkor legalább a szülinapi ajándéka meglenne, hehe :D )

A szippantós

No, mivel már épségben túlélte az első szülinapját a lány, leírom, hogy micsoda kalandban volt részünk pár nappal a szülinapja előtt.

Tészta volt vacsira (konkrétan szélesmetélt, ami ugye lapos), és igencsak jó étvággyal és ügyesen falatozta, mikor is kicsit több került be, mint kéne, ezt ő némi köhögéssel-kidolgozással orvosolta is, ahogy szokta, de valahogy belülről(!) valami darabka felszippantódott az orrába. Szerintem mindenki, aki járt már így, tudja, hogy milyen nagyon kellemetlen, még ha csak egy morzsa is a probléma, semennyire sem jó érzés, nem hiába, nem ott van a helye. Természetesen volt is nagy sírás-rívás, orrdörgölés, miegyéb, spricceltünk is neki, hátha akkor tüsszent, és kihozza, tüsszentett, de nem, akkor volt némi orrszívás is, de az sem segített, viszont egyszer csak abbahagyta a sírást, és újra gondtalan volt. Hej, mondom, mi a fene, kijött volna itt sírás közben a sok orrfolyással, vagy mi, hallgatóztam, hogy levegő útjában van-e valami, nem, nem volt semmi, simán szuszogott az orrán keresztül. Mondjuk veszettül nyálzott, meg folyt az orra, nem tudtam eldönteni, hogy most mi a helyzet, de ugye nem lehettem biztos benne, hogy van egyáltalán még ott valami, gondoltam, várunk. Nem alsó légút, ha mégis baj van, tud a száján levegőt venni, míg leérünk az ügyeletre, de mondom, semmi jelét nem adta annak, hogy lenne még ott valami. Jellemző, hogy arra, ha a gyerek félrenyel, azonnal van az ember tarsolyában trükk, hiszen megtanulja elsősegély tanfolyamon, meg az összes babaelsősegélyes könyvben is le van írva-rajzolva, stb, de arra, hogy a gyerek belülről beszippant valamit az orrába, nem készít fel senki és semmi. És hát ha le is megyünk az immár nyugodt gyerekkel, mit mondok? Hogy itt egy egyéves, nem tudom, van-e valami az orrában? Egyáltalán, látszik egy olyan valami, mint a lapos tészta egy ekkora gyereknél, ha bekukucskálnak? Egyáltalán, hogy kukucskálnak be egy ekkora gyereknek??? Na, hajnali kettőkor nagy visítás, orrdörgölés, kezdődik megint, szóval akkor mégsem jött ki, ami bement, ellenben elmozdult, vagy ilyesmi, bár levegő útjában még mindig nem volt. Belenyomtam egy csomó orrsprayt az orrába, már kerestem az ügyelet telefonszámát, hogy hívjam őket, hogy ezzel egyáltalán tudnak-e valamit kezdeni, mikor is egyszer csak hopp, mint akinél elvágták az egészet, Janka elaludt. Vissza az ágyba, gondoltam, ha reggel sem történik semmi, akkor húzunk le az orrászatra, alvás reggelig, majd pedig reggel két nagy tüsszentés után a harmadikkal kijött - egy egész darab tészta! Komolyan, felfoghatatlanok ezek a babák, egy ekkora darab tészta, az orrában, úgy, hogy a levegőt nem zárja el... nem is értem :)

Szóval az van, hogy lehet akárhány gyereked, mindig lesz egy, aki olyat produkál, rádhozva a szívbajt, amit addig egyik gyerek sem. Te meg ülsz, és hitetlenkedve csodálkozol.


2012-09-21

Janka 12 vagy 1 :)

Szóval eltelt egy év, tavaly ilyenkor még nem voltam ennyire vidám :) legalábbis reggel ez volt az első gondolatom. De azért kicsit részletesebben.

Amilyen nagy svunggal indult a hölgy, úgy be is fékezett, egy jól fejlett 9 hónapos méreteivel rendelkezik (8 kg meg egy pici, és 76 centi), úgy látszik, nála csoportosult az összes vézna gén :) de ettől még a szeme sem áll jól, nem lóg ki a sorból egy kicsit sem, már látom, hogy nem ő lesz a józan hang a gyerekcsapatban. Napról napra ügyesebb, ahogy ez már csak lenni szokott az ilyen babáknál, tud szívószállal inni, köszönni, és lépcsőt mászni, ez utóbbi kettőt össze is szokta kötni, hogy elindul a lépcsőn, akkor sikongat, hogy menjek oda, odamegyek, vigyázok, amíg felér, és ha felért, akkor letottyan, hátrafordul, vigyorog, integet, és elhúz valamelyik nagy szobájába molyolni :)))) bújóscica, mosolygós, nyugodt, barátságos, és kíííííváncsi, már megkapta a műanyagdobozos fiókot pakolásilag. Eszik sok mindent, általában az sk kivitelt részesíti előnyben, szigorúan valamelyik szülő - de ha mindenki ott van, akkor csakis apa, úgy látszik, belőlem elég, amikor mell van :) - ölében, próbálkozik kanállal, villával, kézzel mindenesetre már nagyon megy. Ütemes zajra azonnal dülöngél, táncol, ha addig valami mást csinált, akkor is. Beszédre még semmi, ugye a különböző sikongatások vannak :) illetve saját nyelven gügyög, mit gügyög, székfoglalókat tart. Imádja a nagyokat, örül nekik mindig, szeret velük lenni. Alapvetően édibédi bűbáj, ha a jégcsákányt vágná az ember fejébe, azt is ilyen tündibündin, közben gügyörészve tenné, úgy, hogy az illető még el is van ájulva a hatalmas mennyiségű cukiságtól, a jégcsákányt észre sem venné :))) szóval jaj nekünk, jaj nekünk :)

Nagyjából ennyi a "mérleg". Meg nekem még sok minden, de azt nem nagyon tudom leírni.

Boldog születésnapot, Nanki :) buli este :)




Derűre ború

Komolyan, nem ma lenne a legkisebb egy éves, már a kanapén várnám a világvégét.... de mivel az, így megyek, csinálok neki széttrancsíroznivalót estére :)

2012-09-14

A fordulat

Bár nem ritka, de azért mindig elcsodálkozom, hogy egy teljesen pöpecül induló nap milyen hirtelen tud átcsapni egy "utálom, és vége lehetne már" napba... battyameg.

2012-09-13

Gúdmorning.

Csinálom a reggelimet, megkérdezem a közönséget is, kér-e. Természetesen igen. Új kaja, szóval nem voltak előzetes ismereteik :) végignézték, hogy csinálom, nem volt ellenvetés. Elkészül, isteni illata van, kiporciózom mindenkinek, természetesen nem kell. Bori ugye nem tud csak úgy napirendre térni a dolgok fölött.
- Neeem kéééreeeeem!
- Akkor nem eszed meg, mit csináljak neked? Vajas kenyér?
- Neeeeem, én ezt akarom megenniiiii! (a tányérjára mutat)
- Akkor egyed!
- De nem ííííízliiiik!!!
- Akkor ne egyed, egyél mást, mit kérsz?
- De én ezt akarooooom!
- AKKOR EDD MEG!!!!!!
- De nem ííííííízliiiiiik, nem eszem meeeeeg!!

Nem kell ide kávé, felmegy az ember vérnyomása itt anélkül is :)))

2012-09-06

Ovista 2.0

Igen hosszas, és eseménytelen nyári szünet után csak elkezdődött végre az a francos ovi. Jövendőbeli apáknak tipp, hogy ha a gyerekszám bővítésén gondolkodtok, ne a nyári szünet utolsó két hetében vázoljátok anyunak, mert igen könnyen hirtelen felindulásból elkövetett tányércsapkodás lesz belőle :) na szóval, július 2-a óta kint volt az ikszelős naptár, mert kellett, aztán mikor már mindenki mindenki idegein táncolt, kicsit mamáztak a nagyok, Bori még repetázott is, egyedül, de hát annak is vége lett, aztán már gyorsan oviszsák varrás - fúúú, nagyon büszke vagyok magamra, tényleg, hogy én ezt egy varrógéppel követtem el, egyedül, saját kútfőből :) -, családlátogatás, néha kis "nem akarok ovis lenni" szösszenetek a gyerektől, aki 10 perc elteltével vigyorogva ecsetelte, hogy miket is fog csinálni majd az oviban, benti cipők vásárlása, és vééééééééégre kezdőőőőőőőőőőődik!! Hétfőn bevonultunk családilag, Zsombort úgy hívták vissza a csoportból köszönni :) mikor mentem értük ebéd előtt lett is sértődés, hogy minek vagyok én ott, ő ott akar enni. Ez logisztikai okokból nem volt kivitelezhető, de megegyeztünk óvónénivel, hogy szerdán már bent eszik. Állítólag volt délelőtt kis sírás, de a nővére átment a szomszédból, és megvigasztalta :) Kedden minden oké, ma meg arra értem oda a megbeszélt ebéd után, hogy Zsombor ki akart próbálni egy ágyat, és igen megsértődött, hogy egyrészt nem apa ment érte, másrészt hogy nem alhat ott. Úgyhogy holnap visszük az ágyneműjét, hogy ha szeretne, szunyálhasson (ráférni ráfér, mert azért elfárad). Remélem, hogy ez a lelkesedése megmarad, és nem majd decemberben jut eszébe, hogy jáj, hát ez nem biznic, ő inkább mégsem :) bár ugye ismerős helyre ment, már nagyon várta, tudja kb, hogy miről szól ez az ovi dolog, hiszen két éve minden nap hozzuk-visszük a nővérét, tehát azért tisztában van azzal, hogy nem marad ott :) Szóval egyelőre az új ovistánk is jól veszi az akadályokat, aztán majd meglássuk, a vak is aszonta.

Szösszenetek első napról:
- És mondtam az Ági néninek, hogy én itt összepakolom a játékokat, de otthon nem!
- Az egyik fiút úgy hívják hogy Marci. (kuncogás) Olyan, mint a marcipán! :)))

Janka meg taknyos. Ez is kezdődik :(