2012-11-30

Na most az van...

... hogy elég szar érzés szembenézni azzal, hogy a gyereked nem azért ilyen klassz, mert te olyan csudafantasztikus anyája vagy, hanem - többnyire tudattalan, és teljesen jószándékú, de mégis - aprólékos aknamunkád ellenére. A belegondolásig, hogy hol lehetne ezen aknamunka nélkül, még nem mertem eljutni...


2012-11-21

Janka pedig

lépeget. Nagyon óvatosan, nagyon rövidtávon, két kis csossz, és egy nagy vetülés formában, de próbálkozik keményen minden kapaszkodó nélkül, két lábon eljutni A-ból B-be :)

hüpp

Marketing

Vannak ugye ezek a nyereményjátékok, amikor kibontod a túrórudit, csokikát, akármit, és akkor a papírján belül ott van, hogy most nem nyertél, vagy nyertél még egy túrórudit, csokikát, akármit. Mi is beleszaladtunk pár ilyenbe. Ennek hatása a következőképp jelentkezett a tökinél:
- Anya, kérek banánt!
Anya kibontja, odaadja.
- Anya, nyertem? Nyertem még egy banánt?

:)))))))))))))

2012-11-18

Mérföldkő

10 kg (pontosabban 22 font :) ), 15 centi derékból, 10 csípőből, és tegnap régi ismerősként újra megtaláltam a tricepszem :D

Vagyis most akkora vagyok, mint Bori előtt, ami még mindig nagy, de most örülök neki.

Holnap pedig Decathlon, a megígért új edzőnaciért és tornaszőnyegért, és eggyel nagyobb kézisúlyzókért :)
Mert loreál :)

2012-11-16

Te is, lányom, Janka?

Tegnap este felmentünk a nagyokkal együtt az emeletre játszani még lefekvés előtt, és egyszer csak azt vettem észre, hogy Janka nagy erőkkel küzd azon, hogy Bori műanyag babáját valahogy a hátára applikálja, konkrétan a lábánál fogva lógatta a háta mögé, a másik kezével meg egy kendőt próbált valahogy kettejük köré kanyarintani :) (van egy csomó játszós kendő örökségből, Bori ruhákat kreál magának belőlük állandóan, meg ilyesmik). Aztán meglátott, és azonnal hozzám fordult segítségért, odanégykézlábazott a felszereléssel, és a kezembe nyomta, egyértelmű hö-hö-mmmm kíséretében. Valahogy sikerült rákötöznöm a babát - műanyag babát nem lehet normálisan felkötni, na -, hát khm, de legalább a hátán maradt, és ez neki pünkt meg is felelt. Innentől kezdve csak az ágyban sikerült leszerelni róla, de ott is reklamált még, hogy miért nem lehet rajtahagyni??? :))




Mindenesetre ma gyorsan befejeztem neki a manót, aki Lenke, a lába konkrétan ortopéd orvosért kiált, és kicsit csálé itt-ott, meg a szemeit is széjjelebb kellett volna varrni (pedig kigombostűzve még tök jól nézett ki, hja), de azért elégedett vagyok vele, így elsőre, ohne gyakorlati segítség, csak onlány meg sajátkútfő, a tulajnak is tetszik, és lényegesen egyszerűbb lesz őt hátra kötni este :D

                                                           

2012-11-14

Férfiak

Ezt már egy ideje le akarom írni, csak elmaradt, pedig nagyon megérdemli, mert... mert... mert majd meglátjátok.

Na szóval. Csöpögős lesz :)

Hazaérkeztünk mindannyian, a nagyoknak be volt ígérve, hogy utána mennek apával valamit traktorozni, vagy ilyesmi (esküszöm, nem emlékszem már mit). Játszós ruciba bele, nagyok kirajzanak, Janka négykézláb teper a teraszon, hogy utolérje őket, közben apa is kilép a teraszajtón, és becsukja. Janka feltérdel az ajtónál, és sír, sír, szívszakasztóan, hogy őt is vigyék, ne hagyják itt! Anya már lép ki utána a teraszra, hogy behozza, mikor is látja, hogy apa pár méter után visszafordul, benyit az ajtón, és a következőket mondja a lányának:
- Igazad van.
Majd pedig anyának:
- Adsz egy hordozót?
És felvette a kicsilányt a hátára, és így mentek együtt, a nagyokkal.

Én meg - amellett, hogy teljesen meghatódtam az apai figyelem és szeretet ilyen spontán, egyszerű, de teljesen egyértelmű megjelenésén - elméláztam, ahogy néztem az elvonuló hadat, hogy vajon azok a férfiak, akik szerint az ő szerepük a családjukban és a gyerekük életében annyi, hogy legyen otthon pénz, egyébként meg hagyják őt békén punnyadni, sörözni, focit nézni, barkácsolni, akármicsinálni, tudják-e, mit veszítenek, mit hagynak ki? És nem csak ők.



És apróbetűsként teszem hozzá, hogy tegnap oviból hazaérve Zsombor nagyon ki volt bukva, kiborogatott egy csomó mindent a teraszon, ami miatt nem volt kinti játék, és nyomta a szokásos módon katatón, mindenre kizáró hisztit, majd mikor elmúlt a feszültség egy része, hagyta végre, hogy az ölembe vegyem, mire persze a kiskisasszony kezdte meg a "mit csinálsz az ÉN ANYUKÁM ÖLÉBEN???????" visítását, és erre Zsombor ránézett a kétségbeesve síró húgára, és átfészkelődött az ölemben úgy, hogy Janka is odaférjen.

Férfiak. Nem csak a mondatkezdet miatt nagybetűvel írva.


2012-11-04

Az utolsó napfényes őszi nap

Na jó, lehet, hogy nem, de mostanságra semmi jót nem ígérnek, úgyhogy most ez marad a cím :)

Végre apa is itthon volt, meg mi is, meg az idő is jó volt, úgyhogy a délutánt ilyen pöpecül töltöttük (és szedtünk némi diót meg mandulát):

Hinta-palinta (ha mán tudja énekelni, ugye :) ):



Apa tetszési indexe mindig magas:




Miss November, azaz lány szőlővel, bálán :


És a modell-tanonc:

Állás egyedül, kapaszkodás nélkül, level 2:

És végül egy kis avardobálás, mert csak:

Holnaptól meg megint ereszdelahajamat....

Ló kérdés

Bori szeretne lovat, mondtuk neki, hogy majd ha olyan nagy lesz, hogy egyedül gondját tudja viselni, na majd akkor (meg istálló, stb, szóval azért az egy nagyobb valami lenne).

Ma, vacsinál.
B: Mikor lesz már lovam?
Anya: Hát még a szobádat sem tudod rendben tartani, nem hogy egy lovat!
B (karba font kézzel, harciasan): Azért nem tartom rendben, mert nincs lovam!

Egyre inkább tisztelem a jövendőbelijét :D

2012-11-01

Pozitív

Örömködős bejegyzés.

Igazából semmi konkrét okom nincs rá, csak eddig ez a hét annyira klassz volt, hogy még. Kezdődött a vasárnappal, amikor is összejöttek a "szalmaanyák":) Zsuzsiéknál, a szumma 8 gyerek többé-kevésbé elintézte egymás felügyeletét, mi meg jót dumáltunk, meg programkitaláltunk, meg minden. És csak egész kicsit kellett megfenyegetni az enyémeket, hogy öltözzenek, indulunk :) aztán a kedd is klassz volt, Magocska után Judittal hirtelen körvonalazódott egy nem túl távoli közösködős biznic lehetősége, és ez eléggé feldobott, mert ezzel sok minden lehetőség megnyílt, amikre eddig nem is mertem gondolni teljesen irreális lévén. Aztán szerdán a közép-budai klubban voltam, csináljunk kedvet a kötéshez jelszóval, és szerintem az is jól sikerült, és úgy néz ki, folytatása is lesz valamilyen úton-módon-formában. És még aznap sikerült teljesen gyorsan és hatékonyan csimmát venni a kiccsajnak, mert orvul kinőtte, ami itthon volt, komolyan, csak alvó gyerekkel fogok cipőt venni, bementünk a bótba, Janka aludt a hátamon, ráböktem a kiválasztott csimmára, eladócsaj felhúzta a lány lábára, fizettem, és eljöttünk :) sajna ezt a nagyobbakkal már nem lehet megcsinálni, sóhaj. Elindult a Woolly Wormhead Mystery KAL is, vagyis előbb-utóbb lesz egy sapkám, amiről még fogalmam sincs, hogy néz ki :) de a fonal, amit szereztem hozzá valami elmondhatatlanul fantasztikus. Ráadásul ma, minden előrejelzés ellenére, mégiscsak itthon volt ember is. Szombaton meg ide jönnek a szalmaanyák, a szumma 8 gyereket felnyomjuk az emeletre, esetleg kiküldjük őket a zegernyébe rohangászni :) És bár ez nem konkrétan a hét, de erősen közelmúlt, tök jól megy a Borsóka, és - reményeim szerint sikeresen - tudtam segíteni anyukáknak hordozásban, és még unokatesómmal is találkoztam, és voltam hospitálni Áginál minikonzikat, és ez most vagy 3 hónapra feltöltött és elgondolkodtatott, és nagyon érdekes és értékes levelezés folyik Janka korosztályosában, annyira jó csapat, hogy nagyon, és már csak egy lyuk van az övemen, sőt, igazából azt is be tudom húzni, csak úgy még nem komfortos, az még egy-két hét :) és akkor kiutalok magamnak egy minimum egy mérettel kisebb farmert, jessz.

És kell is a pozitív, mert elmaradt a laza szeptember, amire gyúrtam (és ami egész nyáron tartotta bennem a lelket), és a gyerekek iszonyatosan leharcolnak, főleg a nagyok, de Jankával sem olyan könnyű, ugyanakkor meg folyamatos önmarcangolás, hogy de Zsombornak sem vagyok elég, Bori meg ugye nagylány, de csak relatíve, és hiába igyekszem, bizony csak-csak azon kapom magam, hogy már megint tőle várok el valamit, és ő az, aki tűr, és kimarad, és nem hagyom 5 évesnek lenni, és esténként sokszor csak állok tehetetlenül, mikor nem hallják, amit kérek, mert fontosabb eszetlenül rohangálni, és persze meg kell várni, míg anyából jön az állat, nem lehet abbahagyni, kivéve, ha meglepő módon koppan valamelyik egy hatalmasat, és türelem ekkor nálam már sehol, és a legbosszantóbb, hogy tudom, hol kéne kezdeni az egész kibogozását, de nem érek el odáig soha. És igen, megnyugtató látni őket egy-egy helyzetben, ahogy bátran, önbizalommal teli intézkednek, ahogy vigyáznak egymásra az oviban, ahogy igenis tudnak együtt játszani, ahogy Bori óvja Jankát, ahogy Zsombi vigyorog vele, meg csikizi - még ha ez ritka is, mert egyébként meg halál féltékeny még mindig -, szóval hogy azért annyira nagyon rosszul talán nem csináljuk, de mikor megsemmisülten ülök a káosz közepén, és körülöttem éppen a harmadik világháború dúl, amiben fegyverszünetet sem lehet elérni, nem hogy egy fogmosást, akkor elindul a vezérhangya, hogy DE MIÉRT????

Na, de maradjunk pozitívak, hátha a negyediknél már vérprofi leszek :D