2013-11-23

Mit is tanul ez a gyerek?

Elöljáróban annyit, hogy Bori a nagymozgások terén kicsit... nem ügyetlen, talán suta? Szóval nincs meg az a magabiztossága teszem azt a biciklizésnél, mint pl a gyönygfűzésnél. Ő sosem volt az a fajta izgága gyerek, mint Zsombi vagy Janki, neki eszébe sem jutott, hogy az ablakán át kimászhat az előtetőre (nem úgy, mint az öccsének), stb. Hogy ez alkati, vagy az én jótékony közreműködésem az idő előtti ültetéssel, azt már sosem fogom megtudni (persze valszeg az utóbbi). És bár nyáron már lelkesen ugrált a bálákon, azért még mindig látszott a különbség az ő és az öccse mozgása között.

Valamelyik reggel öltözésnél egy nagy foltot vettem észre a jobb térde belső felén. Hatalmas nagy sötét folt.
- Hát ez meg micsoda, mi történt???
- Fára másztam a suliban, és megütöttem. Fájt is tegnap lovaglásnál.

És amellett, hogy persze, szegény prüntyi, hogy leesett a fáról, engem bizony elöntött valami jófajta bizsergés is. Mert ez, hogy szünetben fára mászott, hogy szerzett annyi önbizalmat a testében, hogy csináljon valami olyat, amit eddig nem, sőt, eszéb se jutott, mert nem az "ő asztala", az nekem sokkal többet ér, mint hogy a helyi iskolában már tudna ki tudja, mennyi betűt.

Nem igazán tudom értelmesen elmondani, azt hiszem, hogy miért, de ez nekem egy nagyon jó kis megerősités volt, hogy jó helyen van.

2013-11-14

Janka 2

Dolgozom le a hátrányt :)

Bori elment iskolába, Janka meg két éves lett. Elég hihetetlen, de tényleg. Komolyan. Azt kell, hogy mondjam, hogy teljesen kész van tőle a család oda meg vissza, meglehetősen frenetikus egy csaj :) Jön, megy, intézkedik, pakol, macskát fog, nyáron majdnem szobatiszta is lett, traktorozik ezerrel, iszonyú jól játszik a nagyokkal, énekel, sokat, gajdol, még többet, sok mindent mond (az első három fontos szó - apa, cici, traktor - után azonnal jött az "én is!" illetve az "enyém!", hiába no, hátrányos helyzetű harmadik :) ). Öntudatos, önálló, de mindeddig nem nagyon láttuk tőle azt a hardcore dackorszakot. Ez nem azt jelenti, hogy nem tudja kimutatni, ha valami nem tetszik, ó, nagyon is, de tök jól kezelhető. És a maga módján elég sajátos humora is van, a legjobb eddig az volt, mikor egy este vittem aludni a nagyokat, meg gondoltam, őt is, de ő sokat aludt délután, és csak macerálta a nővérét, úgyhogy kiraktam az ágyból, hogy mennyé' apádhoz. Na, ő lerongyolt, valamit tett vett, majd egyszer csak hallom, hogy kicsit méltatlankodva gajdolva mászik fel a lépcsőn, valamivel a kezében, bejött a szobába, felmászott az ágyra, hozzám vágta a kötésem, majd még mindig gajdolva lemászott, és visszament apájához :) De említhetném a tegnap estét is, amikor hasonlóan nem akart aludni, 10 körül lejöttemár érte, hogy azért már mégiscsak, no, nem akart jönni, mondom, én megyek aludni Janka, erre ő intett egyet, és annyit mondott, hogy "szia". Pfffff :)))) Tök ügyesen énekel, abszolút felismerhetőek a dallamok, a szövegek... hát... majd kialakul :) Szóval nagyon egy kis örömgyerek, tökre helyén van a világban, és nagyon nagyon jó nekünk, hogy ő a mi lányunk :)

Egyébként a szülinapja óta, amikor is ugye volt neki saját tortája, minden tortánál, ami készül, reménykedve kérdezi, hogy "enyém?" , és mikor mondom, hogy nem, akkor bólogat, hogy "de, enyém", és akkor meg kell beszélni, hogy igen, neki is volt tortája :) 

Az ünneplése kis rövid volt, megvolt reggel a szülinapi asztal, rajta Lizivel, aki a világgá ment Lenke helyett készült, aztán este volt tortázás, és neki is volt meséje, de csak egy nagyon rövid, mert hát ő még annyit bír csak kivárni a tortának esés előtt :) csudiklassz volt.

Imádom :)

2013-10-26

Iskolába jár az egy

Próbálok pótolni, na :) szigorúan időrendben.

Szóval Borit felvették, nagy izgalommal telt a nyár, sikerült iskolatáskát venni, amibe, mint kiderült, simán belefér mégiscsak az epochafüzet, lett ruhászsákja, váltócipője, meg miegyéb, megvarrtam egy nagy adag krétacsigát, ami után akkor én felkent Waldorf-szülőnek nyilvánítottam magam :) és amik végül nem lettek jók, mert mint kiderült, a kis elsős keze nem olyan ügyes, mindegy, ez hosszú és bonyolult, de újra már nem én varrtam, hanem megkaptam a festőkötényeket cserébe a csigaadagomért :) a végén már 20 perc alatt összeraktam egyet :) emberék villanyt szereltek az új teremben, szóval mindenki tette a magáét.

Bori szeptember 4-én kezdett, aznap volt az elsősfogadás. 9-re kellett mennünk, a templom felől közelítettük meg az udvart osztályilag. Az udvaron kint volt az egész suli, meg a Waldorf ovisok, akik jöttek utoljára elbúcsúzni azoktól a társaiktól, akik elsőbe mennek. Félkör alakban álltak-ültek ők, a félkör egyik felén volt pad az elsősöknek, a szájánál pedig két nagylány állt, kezükben kifeszítve egy szivárványosra festett nagy kendő, előttük pedig két fiú, kezükben kis ütős csengetős hangszerrel (nem tudom, mi volt az, nem figyeltem olyan nagyon), a két csingiling más-más hangot adott. Elsőnek az osztálytanítónkat szólította egy felsős osztálytanító, átment a "szivárvány" alatt, szóltak a csengettyűk, és innentől kezdve a mi osztálytanítónk szólította a gyerekeket egyenként, teljes névvel. Mi, szülők pedig elengedtük a gyerekünket, át a szivárvány alatt, a vidám, de mégis megható csengőszó kíséretében, hogy visszavonhatatlanul elsős legyen. A szivárvány túloldalán egy meleg kézfogás várta őket, majd leültek a padra. Mikor mindenki megérkezett, egy nagyon rövid, de szép üdvözlő beszédet kaptak, és egy fohászt, végül minden elsős kapott egy felsőstől egy cserepes virágot. Itt jöttem rá, hogy borzalmasan elsuttyintottam a táskám mélyére a zsepimet, kénytelen voltam embertől kérni, aki - legalábbis nekem úgy tűnt - szintén elég megilletődött volt. Ezután ők bementek az osztályterembe egy órácskára, addig mi az udvaron beszélgettünk a rutinos szülőkkel :) és falatoztunk is, léven nagyon kis remek svédasztal terült oda. Egy óra múltán kirajzott egy osztálynyi elsős, akik már tényleg elsősök voltak, nem óvodások, akik iskolába mennek. Megnéztük az osztálytermet (ami nagyon szép lett), és végül hazamentünk. Másnap pedig kezdődtek a "véresen komoly" iskolás hétköznapok :)

Nohát, így lett iskolás Bori.


2013-09-17

Nyár

Nohát, idén is volt nyár. Hosszú volt. Rövid volt. Izgalmas volt. Uncsi volt. Nagyjából két hétig örültünk itthon egymásnak, aztán onnantól szép lassan, majd négyzetesen növekedve jött egymás gyilkolása. Igen hamar kiderült, hogy minden jószándék és elképzelés ellenére apa idén nyáron sem nagyon tud részt venni a család életében, szóval megtudtam, hol lakik az egyedülanyák istene (és én csak a demo verziót kaptam, mert azért néha-néha mégiscsak itthon volt), szóval mikor már azt hittem, hogy na, azért csak elevickélek én valahogy három gyerekkel, kiderült, hogy ááááá, annyira nem is, mert ébredéstől altatásig - meg utána -, a napi összeomlásokkal, idegrohamokkal, túlfáradásokkal azért igen nagyon erősen anyagyilkos kombináció, nyár közepe felé tényleg ölni tudtam volna egy olyan fél óráért, mikor senki nem nyafog, nyivog, kakál, enni kér, inni kér, melege van, fázik, cicit akar, nem alszik, pedig alig áll a lábán, stb stb, és annyira szerettem volna három napig csak takarítani, vagy gazolni, anélkül, hogy bárki is hozzám szólt volna, hogy elmondani nem tudom. Pedig közben táboroztunk is itthon, sok gyerekkel, sok anyukával, de azért ez sem volt ugye felhőtlen kikapcsolódás :) Öregedtem is, voltunk hamburgerezni, ami a legnagyobb gyermek valami agymenése miatt a gondtalan "érezzük jól magunkat, és még elpakolnom sem kell utána" családi esemény helyett három óra gyötrelem volt, már komolyan ott tartottam, hogy van-e értelme, vagy nincs, de dettó ugyanilyen leszek az ő szülinapján. Aztán szerencsére Bori mamázott egy hetet, aztán tánctáborozott (na jó, csak délelőttönként, de addig sem balhézott az öccsével), aztán a második turnus mama meghiúsult, mert hopphopp, Zsombor belázasodott. Közeledett Bori beígért nyári bulija, csináltam magamnak pöpec ütemtervet, hogy lakás, sütik, miegyebek meglegyenek stresszmentesen, nyugiban, na jó, egy beteg gyerek még belefér. Ember eltűnt a munka süllyesztőjében, Zsombor másnapra lényegében helyrejött, csak, hogy a következő nap Janka jöjjön, itt már billegett az egész terv, lévén egy folyamatosan mellen lévő, negyvenfokos lázas gyerek azért tud fennakadást okozni. Sebaj, azért alakulgattunk, gondoltam, több marad a végére, hát ez van. A következő a sorban Bori volt, ő is pikk-pakk helyrejött, de azért csak kellett őt is putyulázni, meg  a kicsiket leszedni róla, stb stb, kezdtem kétségbe esni, bár ha beteg, akkor ugye buli sem lesz, de még bőven határidő előtt meggyógyult. És akkor lehet találgatni, hogy engem mikorra ért utol a nyavaja? Igen, az utolsó előtti nap estéje volt az, mikor konkrétan arra vártam félig magamon kívül a kanapén, hogy ember hazaérjen, én azzal a svunggal elhúztam lefeküdni, másnap lenyomhatatlan hőemelkedéssel és csillapíthatatlan fejfájással küzdöttem, hogy valami legyen, és nem, az sem segített, hogy mint kiderült, ember megy éjszakára, és majd a buli napján délelőtt valamikor jön haza, vagyis inkább kora délután, vagyis megkérdezte, mikorra legyen itthon, mert akkor igyekszik. És itt buktam ki végleg, hogy az állítólag nagy és okos lányom képtelen megcsinálni a legminimálisabb dolgot is, amit kérek AZ Ő BULIJA OKÁN, amit egyedül ő szeretett volna, mert én remekül megvagyok gyerekzsúrok nélkül, meg embernek is pihentetőbb lenne az éjszaka után, és mikor utoljára kértem meg, hogy szedje össze a kertben szanaszét heverő tányérokat és poharakat (eskü nem én szórtam szét őket), csak közölte, hogy deeeee az uuuuuncsiiiiiii, akkor nagyon-nagyon-nagyon fenyegetően közöltem vele, hogy jó, remélem, jól fogja magát érezni, mert akkor ugye tudja, hogy ez lesz az első és utolsó bulija, én legalábbis biztos nem csinálok neki többet. Gondolom, rohadtul meghatotta, de azért kíváncsi vagyok, be fog-e próbálkozni jövő nyárra. Ha igen, nagyon meg fog lepődni.

Közben azért került íróasztal is, meg Zsombornak is egy saját ágy, ami egy darabig buli volt, de most megint mindenki velem alszik - mert az apátlan nyár alatt így alakult, ha nem akartam három órán keresztül altatni -, de ezen már fenn sem akadok. Bori szobájából kiszanáltam egy csomó mindent, és esküszöm, nem tudom, hogy csinálja, hogy már alig van bent játék, de így is ösvényt kell rugdosni az ágyáig. Facebookon ovis csoportban megtudtuk, hogy nincs Áginéni se, meg Kinganéni se, és ehhez egyik anyukának össze kell futnia Áginénivel a boltban, mert az oviból semmi értesítés nem jött, hogy te szerencsétlen marha, ne készítsd fel a gyereked, hogy újra látja az óvónénijét, mert nem fogja, haha, ami annak fényében, hogy Zsombor legerősebb motivációja az újra oviba menésre Áginéni volt, igen nagyon kedves húzás. Köszönjük a vezetőségnek, hogy legalább ők tényleg a gyerekekért vannak, őket tartják szem előtt, ha már az óvónénik nem is, mert mind pancser. (mindenki hallja ki az iróniát, lécci)

Hogy azért mégse legyen teljesen pocsék a nyár, az utolsó sulimentes hétvégén hirtelen felindulásból elmentünk sátrazni a Katica tanyára, nagyon klasszul megcsinálták, mióta ott jártunk, és a gyerekek is csak egyszer mutattak hazajövés-pozitív viselkedést, Janka hatalmasakat aludt a sátorban, a nagyok meg pörögtek ezerrel, meg csúszdáztak a nagy csúszdákon, én elég régen nem másztam már ennyit lépcsőt, legalábbis ilyen lelkesen biztos nem, mindjárt más az élmény, ha lefelé egy hat méteres csúszda visz :) Janka is élvezte, meg a babadühöngőt is az ezer labdával. Vasárnap haza, Zsombornak másnapra ovis cucc összeszedése, fürdés-alvás gyorsan-gyorsan, és ezzel véget is ért a nyár, amit röviden úgy foglalhatnék össze, hogy soha-soha-soha-soha-soha nem akarok még egy ilyet.

2013-09-16

Nem felejtek

Tudom ám, hogy van itt nekem ez a blog, csak ahogy nagyon találóan megfogalmazta egyszer valaki valahol: az ideális Waldorf szülőnek nincs gyereke :D

(előzetes: nyári összképp meglepi nyaralással, iskolakezdés, majdnem beszélő Janka, és ha nem felejtem el addigra, gyerekszájak :) most megyek rajztartó mappákat csinálni, majd jövök.)

2013-08-30

Este van már, nyolc óra

Azért nem csak küzdelem az élet a csajjal, van a másik végletből is elég, mint amikor rájön a segíthetnék, és pikkpakk megvagyok a pakolással, meg amikor olyan dolgok jutnak az eszébe, hogy csak lesek. Hogy például.

Varrtam a suliba a zsákját (szivárványos, én ugyan horgolni akartam, de leszavazta, varrjam csak, ez ugyan lényegesen körülményesebb, de hát evvan, cégünk mindig az ön rendelkezésére áll, asszonyom), potyogtak ugye a sok cafatkák, csíkocskák, amit általában az ember egy mozdulattal kikukáz, mert semmire nem jó már. Bori ellenben elkérte az összeset, összetolt két széket egymással szemben a kanapé előtt, a háttámlára felakasztgatta egyenként a csíkocskákat, majd elrikkantotta magát: Itt a szalagbolt, vegyenek szalagot, szalagot vegyenek! És a másik kettő azonnal ráharapott, és szalagot vettek, kéket, zöldet, pirosat, még az én hajamba is jutott, meg elénekeltük az este van már nyolcórát (Zsomborral és Boróval, mert hogy ők meg együtt fognak világgá menni, hogy békénhagyják ólet, de ez egy másik történet :) ), és én békében, nyugiban be tudtam fejezni a zsákot.

És akkor itt szeretném megköszönni a játékgyártók tevékenységét, asszem, továbbra sem nagyon fogjuk igénybevenni őket... Csak ha nagyon muszáj :)

2013-08-23

megérzés

Van egy olyan sanda gyanúm, hogy Borbála gyerek- és kamaszkora sok-sok meg nem tartott bulival, eltévedt Jézuskával, és kikukázott tulajdonokka lesz kikövezve...

2013-08-12

Hol máshol?

Telefonbeszélgetés szuperpótnagyival:
- És hogy vagytok?
- Jól, újból teljes létszámban, vagyis most apátlanul, de egyébként teljes létszámban.
- Miért, hol van Viktor?
- Hát dolgozik.
- Persze, hát este nyolc óra, hol máshol lehetne?
- Jaja, hétköznap van, családos ember, mi mást tudna csinálni?

Avagy minden riszpektem az egyedülanyáknak!

2013-08-09

A nyár hossza

Elmondhatatlanul hosszú, ha azt nézzük, mennyi időre vagyunk összezárva így négyen-öten (jó, most hárman-négyen, mert Bori mamázik).

Igencsak nagyon rövid, ha azt nézzük, mennyi mindent kéne csinálni, de nem haladunk, és ezen a állandó nagy létszám sem segít.

Mindjárt vége...

2013-06-22

Kunyera Maris

Na, most, hogy egy fél éjszakát rászántam az ipad upgradeelésére, kipróbálom, normálisabb-é már rajta a blogger fekvése :)

Kunyera Maris a legkisebbik, aki még nem beszél érdemlegesen, de mindent meg tud magyarázni, amit akar. Megfog, visz magával, mutogat, pantomin, ének-zene-tánc, akármi. Tényleg mindent. És kunyerál állandóan, ha valaki eszik, iszik, már ott van, vacsoránál mindenkinek a tányérjából kell egy kicsi, nem baj, az se, ha mindenki ugyanazt eszi :) , oviban kunyerál, babaklubban kunyerál, mindenhol mindig kunyerál, pedig becsszó, etetjük :) Amiért ezt a posztot megírni gondoltam, az a "kunyerálás minimális verbális eszközzel" témában előadott 3 mp-es doktori székfoglalója, amit a minap ejtett meg.

Kiegészíő tudnivaló: nálunk nagyon hamar megtanulta eddig az összes gyermek, hogy a tejszínhabsprayt lehet az ember szájába nyomni egyenest :)

Hűtőajtó kis nyígással feszeget, ez eddig pipa, valami kell a hűtőből. Kinyitom. Felső polcra mutogat. Felső polcon szalonna, kolbász, vaj, ilyesmik, valamint a tejszínhabspray. Úgy teszek, mintha nem tudnám, mire megy ki a játék, kérdezem "szalonna?". Megrázza a fejét, hogy nem, majd - figyelem! - felemli a fejét, kinyitja a száját, és meghökkentően tökéletesen UTÁNOZZA A TEJSZÍNHABSPRAY HANGJÁT!!!!

Megfeküdtem :DDD Nem fenyeget az a veszély, hogy ő lesz a kis szende a csapatban :D

2013-06-21

Bizonyító erejű

Szóval hétfőn hirtelen felindulásból elmentünk apával dolgozni, és Esztergomban kötöttünk ki. Szerencsére a Duna Múzeum nem osztja a múzeumok "hétfőn zárva" mottóját (ők kedden vannak zárva :) ), és így a negyvenfokban is értelmes programlehetőséget kínáltak. Körbementünk, megcsodáltunk, kipróbáltunk, okosodtunk, pacsáltunk, a nagyok térképen jártak, meg ilyesmik. A végén van egy vetítő szoba, ahol rövid kisfilmeket vetítenek Magyarország vizeiről, vagy kapcsolódó témákról. Volt egy "Vaskor" című, mi emberrel egyöntetűen a történelmi vaskorra gondoltunk, suttogtuk a tökinek, hogy figyi, ez jó lesz, ez jó régi cucc. És akkor innen idézve, a beszélgetés suttogva hangzott el:
- Akkor éltek még sárkányok?
- Simán lehet.
- Szerintem most is élnek sárkányok!
- Gondolod?
- Igen. Hát nyilván. Mert ha behaltak volna (sic) a sárkányok, akkor kik csinálják a tüzeket??? Nem csinálhatja más. Csak a sárkányok. - mindezt "hát hülyék vagytok, ha nem látjátok be" fejjel, leírhatatlan :DD


(a film egyébként nem a történelmi vaskorról szólt, hanem arról az időszakról, amikor még teljesen kézi vezérléssel mentek a vízművek meg gátak meg mittomén, nem láttam, mert ki kellett jönni a tökikével, de ilyen hagyományos, eredeti, zongorakíséretes, feliratos némafilm volt :) menjetek, nézzétek meg, és meséljetek :) )


2013-06-12

.....a poszt, aminek nincs címe.....

Bori, miközben figyeli, hogy hogy vagyunk a kicsikkel, sokszor rákérdezett, hogy ő is ennyit szopizott-e, meg őt is így hordtam-e a hátamon, meg vele is együtt aludtam-e a kórházban, meg ilyesmik. Én meg mindig elmondtam neki, hogy hát izé, az a helyzet, hogy akkor még nem tudtam ennyi mindent, nekem is meg kellett tanulnom anyukának lenni, de nagyon szerettem/szeretem, és még ha butuska is voltam, igyekeztem úgy csinálni, amiről azt gondoltam, hogy a legjobb neki. Ezt a kört már jó párszor lefutottuk, megbeszéltük, sokat kérdez, én igyekszem válaszolni, ami nem mindig könnyű, egy hatévesnek azért elég nehéz elmagyarázni, hogy mennyit tanul az ember, mikor anyuka lesz, és hogy ezt előtte sehol, senkivel nem tudja így megtanulni, azt meg főleg nem nagyon tudom neki elmondani, hogy iszonyatosan nagyon sajnálom, és nem tudok eléggé bocsánatot kérni tőle a borzalmas bénázásaimért, hogy neki szó szerint küzdenie kellett azért, amit a tesói már magától értetődően megkaptak, és csakis az én hülyeségem miatt. Szóval ilyen mélységben még nem beszéltünk a dolgokról, mert nem tudom, hogyan, csak így érintőlegesen, meg mikor előjönnek a születéstörténetek, meg a "velem is így csináltad?" kérdéskör.

Mentünk aludni, már megint elég későn, mert egyszerűen nyáron nem lehet lecsapni őket, amíg kint világos van, és hát sokáig van világos, nekem meg még van egy kis dolgom, szóval kicsit türelmetlen vagyok ilyenkor, hogy aludjon már, ne most akarjon már mindent megbeszélni, közben, mikor éppen nem beszél, ipaden olvasgatok vagy játszom, közben meghallgatom, amit mond, válaszolok, és időről időre elhangzik a "jól van, csak aludjál már" mondat, amire jön a "jól van na" válasz, fél perc csend, majd megint "anya", mire tőlem nagy sóhajjal jön egy igen ideges "iggggen????" :) és ez nagyjából végtelenítve :). No, ma este is ez zajlott, törtem a cukorkákat a képernyőn, felhangzik a sokadik kör "anya?", tőlem az enyhén hajtépős "iggggen????", mire teljesen hozzám bújik, szorosan, és ezt mondja:
- Anya, megbocsátom neked, hogy mikor megszülettem, meg kicsi voltam, még butuska voltál. Nagyon megbocsátom. És nem felejtem el, hogy megbocsájtottam. És most játsz tovább!"



.............................................. és akkor erre mit lehet mondani? Azon kívül, hogy nagyon-nagyon-nagyon-nagyon-nagyon szeretlek, és fogalmam sincs, hogy lettél ilyen fantasztikus, de nagyon köszönöm........................

2013-05-28

Névreform

Bori: Anya, én tudom ám az Ibolya néni nevét!
Anya: Igen?
Bori: Igen. Nagyné T...... Ibolya. A férjét is ugyanígy hívják, csak ő Nagybá.

Ajánlom a T. Akadémia figyelmébe :)))

2013-05-21

A teregetés és Murphy

Neeem, nem az eső. Ha az mindig működne, nem lennének aszályos időszakok :)

Szóval Murphy teregetésre vonatkozó nemtomhanyadik törvényének csipeszekre vonatkozó bekezdése:
hiába veszel több száz csipeszt, mindig ugyanazzal az ötvennel fogsz teregetni. Főleg, ha tele van gyerekekkel a ház.

No.

Az jó arcmemóriárul


avagy hogy nem ismerkedtem meg Szentpyrrel a Nyárköszöntőn :)

Szeretem azt hinni, hogy jó az arcmemóriám, de legalábbis hogy nem rossz, kis túlzással akit egyszer rendesen látok, arra emlékszem valahol az agyam eldugott zugaiban, még ha nevet nem is tudok hozzátársítani azonnal. Ez lehet jó, mert új társaságban elég hamar otthonos vagyok, még ha névsorolvasást nem is tarthatnék, azt tudom, hogy ő meg ő meg ő ide tartozik, ő meg ő meg ő meg nem, lásd ovis-mostmár iskolás anyukák, apukák gyerekek. Viszont iszonyatos is, mert látok valahol egy arcot, aztán ismeretségbe keveredek egy hasonlóan kinéző egyénnel, és napokig-hetekig töröm a fejem, hogy hol a pitypangos istennyilában is találkoztam én már az illetővel. A rekordom az volt, mikor bő három hónap után jöttem rá, hogy nem, nem ismerem azt a lányt, csak baromira hasonlít Shakirára :) a másik irányú rekordom meg mikor pár évvel érettségi után a Schönherz liftjében baromi jót beszélgettem egy lánnyal, akiről levettem, hogy ismer, meg én is őt, és csak a villamoson ugrott már be, hogy bakker, egy osztályba jártunk gimiben :D Szóval végletek, végletek :)

Borit ugye felvették iskolába, és én el is kezdtem utánanézni olyan dolgoknak, mint hogy krétacsiga meg iskolatáska (amiben jó ideig leginkább a kajáját fogja hordani, viszont az epocha füzetnek is kényelmesen bele kell férnie, ami viszont nagyobb, mint A4, meg nem is nagyon kéne barbiskittyspónis stb, szóval azért vannak itt követelmények, kérem), és így jutottam el Szentpyr blogjára, ott is egy bizonyos bejegyzéshez. Szentpyrt eddig csak a Barka Horgolósulijából "ismertem", egyszerűen ha minden blogot olvasnék, ami érdekel, akkor legalább 3 kéne belőlem, szóval random és hektikus módban olvasok blogokat, evvan. Tehát nézem a bejegyzést, csudagyönyörű képek csudagyönyörű ezmegazokkal, és jéééééé, nohát, nem ezt a ruhászsákot csodáltam én minden alkalommal, mikor a suliban voltam? Gyors kérdés, bár régi poszt, meg minden, de hátha. Profilképet jól megnéztem, konstatáltam, hogy már ismerem valahonnan, ja, persze a Horgolósuli. Milyen izgi is ez, gondoltam, hogy látok egy zsákot a suliban, ami teljesen véletlenül szembejön a neten, úgy néz ki, nem is akárkié, vajon tényleg? Egy darabig nem volt válasz, aztán meg nekem nagyon besűrűsödtek az események (esküvői tortát sütni mindig öröm, ha kicsit, akkor is :) ), nem is néztem vissza a blogra a Nyárköszöntőig. Nyárköszöntő reggelén ébredés, pogisütés, gyerekek összeszedése, rohanás, hogy odaérjünk időben, mégis csak egyszer elsős az ember lánya, egyszer van neki elsősüdvözlés. Bori apával szőtte be magát a szalagok közé, én közben Zsombit felügyeltem, aki csigákat talált, meg ilyesmik. Utána még jöttünk-mentünk, és a forgatagban egy igen szimpatikus hölggyel többször is jól megnéztük egymást. Bennem motoszkált a már jól ismert "háhá, de hát én őt ismerem!" érzés, de a körülmények nem voltak ideálisak az összpontosításra - meg különben is lépten-nyomon olyanok jöttek szembe, akiket szerintem ismertem, vagy legalábbis láttam már, és próbáltam elhelyezni őket a saját kis koordinátarendszeremben, processzor overlód volt rendesen -, honnan is, meg valahogy mindig úgy alakult, hogy odamenni sem sikerült, hogy szia, ismerlek, de honnan, ráadásul mostanában elég sok ilyen "ismerem" flash-ről derítettem ki, hogy nem, nem ismerem, egy, vagy esetleg több emberkéből raktam össze, szóval... elmaradt az igen szimpatikus hölgy megszólítása.

Aztán hazajöttünk, pillantásom a számítógépre esett, és valami igen rossz előérzet kerített hatalmába egy hatalmas villogó "Szentpyr" felirattal a homlokom mögött. Ránéztem a blogra, és amellett, hogy ott volt egy "igen, lehet, és találkozhatunk" válasz, a profilképről bizony az az igen szimpatikus hölgy tekintett vissza rám.
A felismerést apró szemidegrángás, és pici füstpamacsok előpöffenése követte a fülből, majd nagy röhögés és elmélkedés az évek múlásáról. :)

Bizony mondom tinéktek barátim, az jó arcmemória áldás és átok egyben :)

2013-05-10

Az utolsó ovis

anyák napja Borinak szerdán volt, négytől. Délelőtt még Születéshetéztem, mentem értük ebéd után, mert ember csak úgy tudott vigyázni a kicsikre, hogy vitte magával őket dolgozni, így aztán megbeszéltük, hogy én hazaugrok velük Bori csiniruhájáért - mert óvónénik azt kérték, csinosan menjen, nem kell ünneplő, csak csinosan -, meg ilyenek, aztán lent találkozunk, mert 2-re vissza kell érnem a művházba egy utolsó előadásra. Igen ám, de közben apósom szőlőjébe beszabadult két kecske, kellett menni kihajtani őket, gondolom, mondanom sem kell, hogy nem voltak túl kooperatívak, szerencsére volt itt éppen segítségem egy meglett férfiember személyében, na vele úgy 10 perc kergetőzés után visszapateroltunk egyet a helyére (közben Bori a teraszról: anyaaaaa, a Zsombi kakáááált!!! Anya vissza: Most nem tudok menni, várjon kicsit!!! 2 perc múlva: Anyaaaaaa, mondom, hogy a Zsombi kakááááált! Anya vissza: Én meg mondtam, hogy nem tudok menni, töröld ki neki!!!!! Bori: Neeeeeeem! és ezzel se bú se bá, minden informálás nélkül otthagyta az öccsét, aki szerencsétlen már bőgött, mire bejutottam, köszönöm, édes lányom, a remek segítséget), közben hívtam embert, hogy ne a művházhoz menjen, mert itt méjdéj méjdéj, megjött ő is, én berongyoltam a házba, mert már 5 perce nem kellett volna otthon lennünk, összedobtam némi ellátmányt a kicsiknek, meg váltáscucct Jankinak, Borival összepakoltattam a kipikopicipő-harisnya-blúz kombót, közben a másik kecske is hazatalált, kicsik be ember kocsijába, utánuk hajítottam a cuccukat, Borit beültettem a kocsiba, kikaptam a szekrényből a ruhászsákot, amiben emlékeim szerint a csiniruha volt, és zúztunk le a művházba. Meghallgattuk az előadást, persze kicsit elfecserésztük az időt, négy óra előtt 5 perccel estünk be az oviba, már mindenki ott tobzódik, meg mifene, hajtom a lányt, hogy öltözzön, kihúzom a cipzárt a zsákon, és előkapom....... A TAVALYI HERCEGNŐJELMEZT!!! :D némi tanácstalanság után megegyeztünk óvónénivel, hogy végül is nem ünneplőt kértek, hanem csinos ruhát, na, ha valami, ez az, Bori is belement, hogy hercegnőként abszolválja az utolsó ovis anyáknapját, bementem, leültem, szétröhögtük a fejünket jófejanyukával a bénaságomon, és még mindig röhögve néztem, ahogy Bori a sor elején belibeg, mint Csipkerózsika. 

Hát, megadtuk a módját ennek az utolsó anyáknapjának :DDDD

2013-05-09

Órji öliiiiiii!!!!!

EZT volt képes kiejteni a száján elsőszülöttem. Állunk a konyhában, apa felveszi Jankát, mire Bori:
- Ez az, mindenki gyorsan, ÓRJI ÖLIIIII!!!!!!! - és vihog, és tereli össze a népet egy óriási öleléshez.

Hrgherehffdfksasldijfjgrhhhherrrrörrrrr........... jajjj.

2013-04-19

Traktoroslánka 2.0

És mán ő is tudja, hol ül a vendégmunkás a traktoron :) (és közben jégkrémet lejmol a bátyótól)



2013-04-18

Mi leszel, ha...

Míg tűkön ülve várom a hívást a suliból, leírom Bori jelenlegi karriertervét, mert annyira klassz, hogy nagyon.

Szóval már egy jó ideje tudja, hogy fagyis, néptáncos, és boltos néni szeretne lenni, ehhez jött a lufis, aztán a fogorvos, aztán a cukrász (aszondja ma reggel, hogy mikor suliba megy, kér igazi cukrászolást, lefordítattam vele, ez azt jelenti, hogy igazi eszközöket meg recepteket, amik az övéi :) ), ez így mind egyszerre ám. Tegnap voltak állatkórházban, úgyhogy már állatorvos is akar lenni. A következőképp tudatta:
- És állatorvos is akarok lenni!
- Az klassz, az állatorvos a kecskéket is meg tudja gyógyítani, ha baj van. (hehe, ember mondta valami gyászosabb időszakban, hogy ugyan nem akarja kapacitálni egyik gyereket se semerre, de jó lenne, ha lenne egy állatorvos :) )
- Igen, úgyhogy ha valami baj lesz a gazdaságban, majd csak szóljatok nekem. Megadom majd a telefonszámom!

:DDDDDD

2013-04-02

Manekken

Gyorsan, aztán megyek dógomra.

Szóval az iskolai jelentkezéshez mellékelni kell egy egész alakos fotót a gyerekről, nem találtam megfelelőt, mondom egy reggel Borinak, hogy ugorjon oda az ajtó elé, gyorsan lecsinálom.

Ez volt az alapbeállás:



Aztán mikor meg mondtam, hogy nem Vouge címlapját készítem, beállt simán is, viszont a nagy fényképezésből a Töki sem maradhatott ki. Ezt a kedves, édes, vidám képet sikerült készíteni róla :D terminátor alsógatyában, bakker :D


Ezt még gyorsan

Valamelyik reggel Janka még aludt, nagyok már lent, emberrel megöleljük egymást a konyhában. Látom, hogy Zsombor arca felragyog, és már szalad is:
- Boriiii, gyereeeee, ölkezés-puszilkodás vaaaaaan!!!!
És akkor apa felveszi őket, és négyen ölelkezünk-puszizkodunk, mire Bori:
- Kár, hogy a Janka még alszik, így csak négyes család vagyunk. Na nem baj, majd felébred, és megint ötös család leszünk.

:)))))))))))

A ruhatáros-kellékes

Akkor legyen Janka-poszt, aki most egy kicsit éppen meghasonlott, köszönjük, kedves MMR oltás, remélem, azért visszatér a tündérkirálylány, mert egyre kevésbé vagyok kipihent, és egyre kényelmetlenebb a kanapé.

Nohát, jár, fut, szalad, már nem lehet csak úgy hátra venni, majd ő szól, meg mittomén, de nem is ez a lényeg, hanem hogy pakol! Nem szét, össze, meg el. Először is, ha valaki indul el itthonról, ő teljes izgalomban van, adogatja az illető sapkáját, szalad a kabátjához, hogy "itt van, ezt vedd fel!", ha apa megy hátra, adja a kesztyűjét, szalad az ajtóhoz, integet utána, ha terítünk, viszi az asztalhoz az evőeszközt, a tányérokat, ha sepregetek, hozza a lapátot, a porszívótól kisebb extázisban van, és naná, hogy ő is, ha talál szemetet, felveszi, megmutatja, ha mondom, hogy kuka, kidobja, a nagyok eldobált ruhadarabjait viszi a szennyesbe. Ha talál elhagyott telefont, addig nem nyugszik, míg vissza nem kerül a gazdájához, jó pár kemény hónapba telt, hogy megértse, hogy ha töltőn van, akkor maradjon is ott :) és persze, a nagyoknak is volt egy ilyen pakolós korszakjuk, de nem ennyire zsigeri, képes engem is szekálni, ha valamit nem talál rendjén :) és nagy partiarc, amint zene van, riszál, ha nincs, csinál magának az elemes bizbaszával. Beül a biliboba, és pörög, és "dúdol", és akkor nekem énekelni kell, hogy "itt ül egy kis kosárban". Imád öltözködni, elég érdekes kombókba tud itthon belebújni, na de sebaj, ha talál egy hajcsattot, hozza, hogy rakjam be a hajába, sőt, azt is megmutatja, hogy vágjam le neki elöl, ha már túl hosszúnak találja. Boltba sem jön már háton, hja kérem. És annyira önálló, ugye húzzák a nagyok is, de egyébként is. Ami a legdurvább, hogy amióta csak gyalog jár be az oviba, állandóan lejmol, lényegében 3 nap alatt rájött, hogy ha beáll a csoport ajtajába, kap kaját :) valamelyik nap mindkét csoportból szerzett magának kaját, aztán nagy kaján vigyorral mutatta :) és hát igen, megkezdődött a saját akarat próbálgatása is, ami nem is csoda.

És egyébként meg olyan okos, mint a nap, mindent megért, hihetetlenül kombinál, ráadásul mindehhez már-már giccsbe hajlóan cuki, de olyan cuki, hogy az értelmező kéziszótrában az ő képe van a cuki címszónál, borzalmas, az ember legszívesebben agyonpuszilgatná, meg minden, feldolgozhatatlanul cukinyúl, cukkercekker, cukicsaj, meg mittomén, vááááááááá :)

Ennyi most Janka dióhéjban, mutatok néhány képet, már csak a cukiság kedvéért :)

Janka-dizájn: a Hegylakó-kollekció :) a sapka saját, a pulcsi és a kard Zsombié, a szoknya Borié, nem  látszik, de mellben kicsit szűk  :)


Oviba csak gyalogosan!



Selyemkendő a fejre, és akkor lehet jól szaladgálni, mert az olyan vicces, ahogy ott lobog, én meg olyan cuki vagyok, ahogy egyszerre futok, meg próbálok hátra nézni, hogy lássam, ahogy lobog :D


És akkor egy kis jelzés anyáéknak, hogy jó lenne már egy saját gumicsizma :)


Zsombor 4

Neki is volt meséje.

Régen, a csillagok között élt egy csillaggyermek. Vidáman kacagva ugrált csillagról csillagra a többi csillaggyermekkel együtt. Volt köztük egy, akivel nagyon sokszor találkozott, és nagyon szeretett vele játszani, ám egyszer csak azt látta, hogy egy angyal vezetésével kedves barátja eltűnik, nagyon messzire, ahová ő még nem mehetett. Tovább játszott hát, s bár tudta, hogy barátjával már nem találkozhat, valahogy úgy érezte, hogy sokat lesznek még együtt.

Egy nap őt is egy angyal várta, s elvezette a Nap felé, majd leültette a Holdon. A gyermek elbűvölten nézte a Földet, és egyre inkább oda vágyott. Egy álmában aztán látott egy férfit és egy nőt, aki őt hívta, és köztük ott állt még valaki, egy apró alak, aki furcsán ismerősnek tűnt. Másnap este elaludt, és 10 holdhónapig tartott az álma. Reggel az angyal várta, elkísérte egy szivárvány színű hídhoz, és bátorító szavakkal útjára bocsátotta.
- Menj, használd mindazt a tudást, ragyogást, melegséget, amelyet a csillagoktól, a Naptól és a Holdtól kaptál. Légy szüleid boldog gyermeke, és nővéred szerető öccse.

A kis csillaggyermek elindult a hídon. A túlparton ott várta őt a nő és a férfi: anya és apa. S köztük az az apró alak is hívogatóan integetett felé, és rákacagott. Ekkor megismerte: a barátja volt, akivel olyan sokat játszottak a csillagok között. Ő lesz hát a testvére!

A szülei nagyon szerették, és Zsombornak nevezték el, így Zsombor lett az ő neve.

Eltelt egy év, és Zsombor egy éves lett. Ebben az egy évben pici babából egy ügyes kis kaszkadőr lett, felmászott mindenhová, ahova csak lehetett. Sokat szopizott, anya hátán közlekedett, és napközben ott is aludt. Megismerkedett a traktorral, a kecskékkel és a villanypásztorral.

Eltelt még egy év, és Zsombor két éves lett. Bori oviba ment, és neki nagyon hiányzott otthon. Megtanult járni, és annyira nagyon szeretett gyalogolni, hogy egyre kevesebbszer kéredzkedett fel anya hátára. Előfordult, hogy a mama vigyázott rá, míg anyáéknak dolga volt, és Marikáéknál is nagyon szeretett lenni. Sokat segített apának a traktorokkal és az állatokkal.

Eltelt még egy év, és Zsombor három éves lett. Ebben az évben még ügyesebb lett. Leszokott a pelusról és a szopiról, ráadásul ő maga is nagytestvér lett, mivel megszületett Janka. Egy napon úgy döntött, hogy nem utazik tovább anya hátán. Volt kirándulni, sátrazni, és mindig segített anyának a sütésben.

Eltelt még egy év, és Zsombor immár négy éves. Ovis lett ő is, és nagyon hiányzik Jankának. Rengeteget ás a    ház körül, van saját traktorja és markolója is. Tud vasvillázni, ismeri a traktor vontatmányait, sokat jár apával   traktorozni. Nagyon ügyesen öltözik egyedül, és remekül játszik Borival és Jankával. A szobájában alszik.

Végtelenül kedves, melegszívű kisfiú lett, és mi nagyon büszkék vagyunk rá, és nagyon örülünk, hogy itt lehetünk a születésnapján!


Boldog szülinapot, Töki!


Lóci

Gyorsan akkor, mielőtt bőbeszédűbb leszek: Lóci, aki iszonyatos rohamtempóban készült, lényegében 26-án  kezdtem, és hajnal 3-kor még a haját subáztam, de reggelre ott ült a szülinapi asztalon :) És nem is lett annyira béna :)



2013-03-07

Új bejegyzés

Lesz, készül, sok minden van, csak kicsit le kellene ülni hozzá :)

Trailer: Zsombi 4 - manója is lett, szobakecskék, Milo, Janka, a kellékes-ruhatáros gyalogmanó, és ha lesz érkezésem, akkor iskolamizéria.

Most megyünk a nagyokért, előbb-utóbb visszajövünk :)

2013-01-31

Lonci

Meg ha már így ideszabadultam, bemutatom Loncit, ő az első öltöztetős baba, hát van még mit tanulnom, de onlájn segítséggel ennyire futotta. Én nagyon bírom, úgy voltam vele, ha mégis győznek a vámpír/vérfarkas/zombi iszonyatok, legfeljebb az enyém lesz, de nem, teljes a szerelem Borinál. Szerencsére :)

Szóval Lonci:

Zsombor szeme

Reggel, kocsiban:
Zs: Anya, meghallgatod a szemem énekét?
A: Persze.
Csend.
Zs: Hallod?
A (vezet, utat nézi): Nem.
Zs: Akkor nézz ide!
És akkor a visszapillantóban láttam, ahogy Zsombor szeme énekel, azaz ritmusra pislog :DDDDDDD

Bori 6

Réges rég egy apró csillaggyermek élt fent az égben. Egész nap kacagva ugrált csillagról csillagra, s eközben magába szívta szikrázó fényüket és csilingelő dalukat. Minden egyes csillagon egy angyallal találkozott, aki mutatta az utat, az ő útját. Egyszer egy különösen kedves angyal csillagjára huppant.
- Megjöttél hát - mondta az angyal - Itt az ideje, hogy a Nap felé indulj.
A csillaggyermek elindult, az angyal pedig vigyázott rá az úton. Meleg fényesség ragyogott körülöttük, s a kis csillaggyermek boldogan sütkérezett benne. Egy idő után az angyal kézen fogta, és elvezette a Holdra. A Hold hűs és tiszta volt. Ahogy a csillaggyermek a lábát lógázta, egyszer csak megpillantotta a legszebb dolgot, amit addig látott: a Földet, rajta rengeteg színes virággal, sűrű erdőkkel, kanyargó folyókkal,hullámzó óceánokkal. 
- Lemehetek oda? - kérdezte.
- Még nem - jött a válasz.
Tovább bámulta a Földet. Látta az állatokat, kicsiket és nagyokat, szárazföldön, vízben, levegőben.
- Mikor mehetek le oda? - kérdezte ismét, mert végtelenül izgalmasnak találta a sokféle állatot.
- Még nem.Eljön majd az ideje - jött a válasz.
Egyszer csak észrevette az embereket. Nőket és férfiakat. Elbűvölve nézte őket.
- Hozzájuk, hozzájuk szeretnék menni!
- Még nem lehet. Előbb még meg kell járnod Álomországot.
A csillaggyermek szüntelen az embereket nézte. Ahogy jönnek-mennek, sürögnek, dolgoznak, nevetnek, sírnak. Ahogy szeretik a gyermekeiket. Annyira, annyira szeretett volna közéjük menni.
Észre sem vette, hogy elnyomta az álom.
Álmában egy férfi és egy nő ment felé, mosolyogva, karjukat kitárva:
- Gyere hozzánk, légy a gyermekünk, hogy szüleid lehessünk. Nagyon várunk már.
Mikor felébredt, így szólt az angyalhoz:
- Álmomban egy férfi és egy nő hívott magához. Mehetek?
- Készülj, és légy türelemmel - válaszolt szelíden az angyal.
Aznap este, mikor a gyermek elaludt, 10 holdhónapig aludta édes álmát. Mikor felébredt, egy szivárványhíd egyik  végénél  találta magát. A híd másik végénél, a Földön, ott állt a férfi és a nő, akiket álmában látott. Az angyal bátorítóan megszorította a vállát.
- Gyere! - kérte a férfi és a nő.
- Menj! - mondta az angyal - Használd mind azt a fényt, melegséget, tisztaságot és vidámságot, amit ajándékba kaptál a csillagoktól, a Naptól és a Holdtól.
A gyermek rálépett a hídra, és szüleihez futott.

A szülei az első pillamattól szerették, és Borinak nevezték el, így Bori lett az ő neve. Mikor megszületett, szokatlanul langyos január vége volt. Nagyon kimerítette az utazás, sokat aludt, de mikor kinyitotta a szemét, úgy nézett édesanyjára, mint aki réges rég ismeri már őt.

Eltelt egy év, és Bori egy éves lett. Kalandos első év volt, volt sátrazni, és traktorozott. Sokat kacagott. Kézen fogva lépegetett, nagyon mélyen megvizsgált mindent, ami a kezébe került, és nagyon lelkesen passzirozta szét az első tortáját.

Eltelt még egy év, és Bori két éves lett. Világot látott, egészen Svájcig autózott apával és anyával. Nagyon szépen és sokat beszélt. Szeretett könyveket nézegetni, a konyhában ügyködni anyával, és szerette megrágni a nyers hagymát. Nyáron egész nap kint szaladgált a kertben, rengeteg dolga akadt.

Eltelt még egy év, és Bori három éves lett. Nagytesó lett, mivel megszületett Zsombor, akit Dzsombónak nevezett. Nagyon gondos testvér volt, vigyázott az öccsére, énekelt és mondókázott neki. Nagy traktort is vezetett.

Eltelt még egy év, és Bori négy éves lett.  Nagyon sokat önállósodott, ügyesen öltözött egyedül, és az állatok körül is sokat segített apának. Többször ment a mamáékhoz aludni. Módfelett cserfes lett. Oviba ment ősszel, és Hannával és Bogival játszott. Ismét volt sátrazás, rutinos pontőr lett belőle. Szeretett viháncolni, de ha anya kérte, rendesen segített neki, aminek anya nagyon örült.

Eltelt még egy év, és Bori öt éves lett. Ismét nagytestvér lett, hiszen megszületett Janka. Szeretett apáékkal jönni-menni, vagy a mamáéknál lenni. Kedvence a csokis kerék volt. Még ha néha veszekedtek is, nagyon szerető testvére volt Zsombornak, nagyon jókat játszottak együtt. Bori nagyon jó játékokat talált ki.


Eltelt még egy év, és Bori immár hat éves lett. Az oviban nagycsoportos lett, aki már iskolába készül. Kiesett a foga. Tud teríteni és lepakolni. Úszik és néptáncol. Elpakolja a ruháját, és betartja, hány mesét nézhet. Le tudja írni a nevét, és nagyon ügyesen számol. Gyönyörű mézeskalácsokat díszít. Rengeteg dalt és verset ismer, és gyönyörűen énekel. Szeret segíteni másoknak. Kedves, jószívű, tündéri kislánnyá cseperedett, és mi mind nagyon örülünk és büszkék vagyunk, hogy a családunk tagja, és hogy itt lehetünk a születésnapján.


Boldog születésnapot, Bori!






2013-01-23

Ez is eljött

3 gyermek és 6 év után Janka áldásos tevékenységének hála, megjelent kicsiny házunkban az első szekrényzár.

A felső konyhaszekrényen, amit a pulton állva szokott rámolni :)

Azon még dolgozom, hogy a nyitott polcon lévő fűszertartókat, illetve a teakészletet hogyan védjem meg tőle :)))

2013-01-09

Tanulj, tinó!

Örök igazság következik arról, mennyire nem tudja az ember kamaszkorában, milyen jó is neki :)

Nagyon sok mindent utál az ember az iskolában, nem figyel, ciki, akármi, aztán van, hogy az élet úgy hozza, hogy mégis csak szükség lenne arra a tudásra, amit nem szerzett meg anno. Tipikus példája a nyelvoktatás (melynek színvonaláról nem nyilatkoznék, mert akad igen jó is). Az úgy nagyjából oké, hogy fizetek azért, hogy nyelvet tanuljak.

De azt sosem gondoltam volna a tornateremben szenvedve, hogy lesz idő, mikor fizetek azért, hogy brutálisan meghajtsanak, akár medicinlabda és tornazsámolyok segítségével :) és hogy ezt még ráadásul élvezni is fogom, na jó, lehet, hogy nem pont ott és akkor, mert akkor épp a túléléssel vagyok elfoglalva, de mondjuk utána 5 perccel ne az legyen a véleményem, hogy jaj, sohasohatöbbet, hanem jaj, mikor is lesz megint?

:))))

És idén megnyitottam a futócipő alapot, minden sikeresen elvégzett edzés után egy 100-as, heti 5 edzéssel év                  végére meg is lenne a nagy része, hehe :D (de azért realista maradok :) kis részének is örülök majd :) )