2013-01-31

Lonci

Meg ha már így ideszabadultam, bemutatom Loncit, ő az első öltöztetős baba, hát van még mit tanulnom, de onlájn segítséggel ennyire futotta. Én nagyon bírom, úgy voltam vele, ha mégis győznek a vámpír/vérfarkas/zombi iszonyatok, legfeljebb az enyém lesz, de nem, teljes a szerelem Borinál. Szerencsére :)

Szóval Lonci:

Zsombor szeme

Reggel, kocsiban:
Zs: Anya, meghallgatod a szemem énekét?
A: Persze.
Csend.
Zs: Hallod?
A (vezet, utat nézi): Nem.
Zs: Akkor nézz ide!
És akkor a visszapillantóban láttam, ahogy Zsombor szeme énekel, azaz ritmusra pislog :DDDDDDD

Bori 6

Réges rég egy apró csillaggyermek élt fent az égben. Egész nap kacagva ugrált csillagról csillagra, s eközben magába szívta szikrázó fényüket és csilingelő dalukat. Minden egyes csillagon egy angyallal találkozott, aki mutatta az utat, az ő útját. Egyszer egy különösen kedves angyal csillagjára huppant.
- Megjöttél hát - mondta az angyal - Itt az ideje, hogy a Nap felé indulj.
A csillaggyermek elindult, az angyal pedig vigyázott rá az úton. Meleg fényesség ragyogott körülöttük, s a kis csillaggyermek boldogan sütkérezett benne. Egy idő után az angyal kézen fogta, és elvezette a Holdra. A Hold hűs és tiszta volt. Ahogy a csillaggyermek a lábát lógázta, egyszer csak megpillantotta a legszebb dolgot, amit addig látott: a Földet, rajta rengeteg színes virággal, sűrű erdőkkel, kanyargó folyókkal,hullámzó óceánokkal. 
- Lemehetek oda? - kérdezte.
- Még nem - jött a válasz.
Tovább bámulta a Földet. Látta az állatokat, kicsiket és nagyokat, szárazföldön, vízben, levegőben.
- Mikor mehetek le oda? - kérdezte ismét, mert végtelenül izgalmasnak találta a sokféle állatot.
- Még nem.Eljön majd az ideje - jött a válasz.
Egyszer csak észrevette az embereket. Nőket és férfiakat. Elbűvölve nézte őket.
- Hozzájuk, hozzájuk szeretnék menni!
- Még nem lehet. Előbb még meg kell járnod Álomországot.
A csillaggyermek szüntelen az embereket nézte. Ahogy jönnek-mennek, sürögnek, dolgoznak, nevetnek, sírnak. Ahogy szeretik a gyermekeiket. Annyira, annyira szeretett volna közéjük menni.
Észre sem vette, hogy elnyomta az álom.
Álmában egy férfi és egy nő ment felé, mosolyogva, karjukat kitárva:
- Gyere hozzánk, légy a gyermekünk, hogy szüleid lehessünk. Nagyon várunk már.
Mikor felébredt, így szólt az angyalhoz:
- Álmomban egy férfi és egy nő hívott magához. Mehetek?
- Készülj, és légy türelemmel - válaszolt szelíden az angyal.
Aznap este, mikor a gyermek elaludt, 10 holdhónapig aludta édes álmát. Mikor felébredt, egy szivárványhíd egyik  végénél  találta magát. A híd másik végénél, a Földön, ott állt a férfi és a nő, akiket álmában látott. Az angyal bátorítóan megszorította a vállát.
- Gyere! - kérte a férfi és a nő.
- Menj! - mondta az angyal - Használd mind azt a fényt, melegséget, tisztaságot és vidámságot, amit ajándékba kaptál a csillagoktól, a Naptól és a Holdtól.
A gyermek rálépett a hídra, és szüleihez futott.

A szülei az első pillamattól szerették, és Borinak nevezték el, így Bori lett az ő neve. Mikor megszületett, szokatlanul langyos január vége volt. Nagyon kimerítette az utazás, sokat aludt, de mikor kinyitotta a szemét, úgy nézett édesanyjára, mint aki réges rég ismeri már őt.

Eltelt egy év, és Bori egy éves lett. Kalandos első év volt, volt sátrazni, és traktorozott. Sokat kacagott. Kézen fogva lépegetett, nagyon mélyen megvizsgált mindent, ami a kezébe került, és nagyon lelkesen passzirozta szét az első tortáját.

Eltelt még egy év, és Bori két éves lett. Világot látott, egészen Svájcig autózott apával és anyával. Nagyon szépen és sokat beszélt. Szeretett könyveket nézegetni, a konyhában ügyködni anyával, és szerette megrágni a nyers hagymát. Nyáron egész nap kint szaladgált a kertben, rengeteg dolga akadt.

Eltelt még egy év, és Bori három éves lett. Nagytesó lett, mivel megszületett Zsombor, akit Dzsombónak nevezett. Nagyon gondos testvér volt, vigyázott az öccsére, énekelt és mondókázott neki. Nagy traktort is vezetett.

Eltelt még egy év, és Bori négy éves lett.  Nagyon sokat önállósodott, ügyesen öltözött egyedül, és az állatok körül is sokat segített apának. Többször ment a mamáékhoz aludni. Módfelett cserfes lett. Oviba ment ősszel, és Hannával és Bogival játszott. Ismét volt sátrazás, rutinos pontőr lett belőle. Szeretett viháncolni, de ha anya kérte, rendesen segített neki, aminek anya nagyon örült.

Eltelt még egy év, és Bori öt éves lett. Ismét nagytestvér lett, hiszen megszületett Janka. Szeretett apáékkal jönni-menni, vagy a mamáéknál lenni. Kedvence a csokis kerék volt. Még ha néha veszekedtek is, nagyon szerető testvére volt Zsombornak, nagyon jókat játszottak együtt. Bori nagyon jó játékokat talált ki.


Eltelt még egy év, és Bori immár hat éves lett. Az oviban nagycsoportos lett, aki már iskolába készül. Kiesett a foga. Tud teríteni és lepakolni. Úszik és néptáncol. Elpakolja a ruháját, és betartja, hány mesét nézhet. Le tudja írni a nevét, és nagyon ügyesen számol. Gyönyörű mézeskalácsokat díszít. Rengeteg dalt és verset ismer, és gyönyörűen énekel. Szeret segíteni másoknak. Kedves, jószívű, tündéri kislánnyá cseperedett, és mi mind nagyon örülünk és büszkék vagyunk, hogy a családunk tagja, és hogy itt lehetünk a születésnapján.


Boldog születésnapot, Bori!






2013-01-23

Ez is eljött

3 gyermek és 6 év után Janka áldásos tevékenységének hála, megjelent kicsiny házunkban az első szekrényzár.

A felső konyhaszekrényen, amit a pulton állva szokott rámolni :)

Azon még dolgozom, hogy a nyitott polcon lévő fűszertartókat, illetve a teakészletet hogyan védjem meg tőle :)))

2013-01-09

Tanulj, tinó!

Örök igazság következik arról, mennyire nem tudja az ember kamaszkorában, milyen jó is neki :)

Nagyon sok mindent utál az ember az iskolában, nem figyel, ciki, akármi, aztán van, hogy az élet úgy hozza, hogy mégis csak szükség lenne arra a tudásra, amit nem szerzett meg anno. Tipikus példája a nyelvoktatás (melynek színvonaláról nem nyilatkoznék, mert akad igen jó is). Az úgy nagyjából oké, hogy fizetek azért, hogy nyelvet tanuljak.

De azt sosem gondoltam volna a tornateremben szenvedve, hogy lesz idő, mikor fizetek azért, hogy brutálisan meghajtsanak, akár medicinlabda és tornazsámolyok segítségével :) és hogy ezt még ráadásul élvezni is fogom, na jó, lehet, hogy nem pont ott és akkor, mert akkor épp a túléléssel vagyok elfoglalva, de mondjuk utána 5 perccel ne az legyen a véleményem, hogy jaj, sohasohatöbbet, hanem jaj, mikor is lesz megint?

:))))

És idén megnyitottam a futócipő alapot, minden sikeresen elvégzett edzés után egy 100-as, heti 5 edzéssel év                  végére meg is lenne a nagy része, hehe :D (de azért realista maradok :) kis részének is örülök majd :) )