2013-05-28

Névreform

Bori: Anya, én tudom ám az Ibolya néni nevét!
Anya: Igen?
Bori: Igen. Nagyné T...... Ibolya. A férjét is ugyanígy hívják, csak ő Nagybá.

Ajánlom a T. Akadémia figyelmébe :)))

2013-05-21

A teregetés és Murphy

Neeem, nem az eső. Ha az mindig működne, nem lennének aszályos időszakok :)

Szóval Murphy teregetésre vonatkozó nemtomhanyadik törvényének csipeszekre vonatkozó bekezdése:
hiába veszel több száz csipeszt, mindig ugyanazzal az ötvennel fogsz teregetni. Főleg, ha tele van gyerekekkel a ház.

No.

Az jó arcmemóriárul


avagy hogy nem ismerkedtem meg Szentpyrrel a Nyárköszöntőn :)

Szeretem azt hinni, hogy jó az arcmemóriám, de legalábbis hogy nem rossz, kis túlzással akit egyszer rendesen látok, arra emlékszem valahol az agyam eldugott zugaiban, még ha nevet nem is tudok hozzátársítani azonnal. Ez lehet jó, mert új társaságban elég hamar otthonos vagyok, még ha névsorolvasást nem is tarthatnék, azt tudom, hogy ő meg ő meg ő ide tartozik, ő meg ő meg ő meg nem, lásd ovis-mostmár iskolás anyukák, apukák gyerekek. Viszont iszonyatos is, mert látok valahol egy arcot, aztán ismeretségbe keveredek egy hasonlóan kinéző egyénnel, és napokig-hetekig töröm a fejem, hogy hol a pitypangos istennyilában is találkoztam én már az illetővel. A rekordom az volt, mikor bő három hónap után jöttem rá, hogy nem, nem ismerem azt a lányt, csak baromira hasonlít Shakirára :) a másik irányú rekordom meg mikor pár évvel érettségi után a Schönherz liftjében baromi jót beszélgettem egy lánnyal, akiről levettem, hogy ismer, meg én is őt, és csak a villamoson ugrott már be, hogy bakker, egy osztályba jártunk gimiben :D Szóval végletek, végletek :)

Borit ugye felvették iskolába, és én el is kezdtem utánanézni olyan dolgoknak, mint hogy krétacsiga meg iskolatáska (amiben jó ideig leginkább a kajáját fogja hordani, viszont az epocha füzetnek is kényelmesen bele kell férnie, ami viszont nagyobb, mint A4, meg nem is nagyon kéne barbiskittyspónis stb, szóval azért vannak itt követelmények, kérem), és így jutottam el Szentpyr blogjára, ott is egy bizonyos bejegyzéshez. Szentpyrt eddig csak a Barka Horgolósulijából "ismertem", egyszerűen ha minden blogot olvasnék, ami érdekel, akkor legalább 3 kéne belőlem, szóval random és hektikus módban olvasok blogokat, evvan. Tehát nézem a bejegyzést, csudagyönyörű képek csudagyönyörű ezmegazokkal, és jéééééé, nohát, nem ezt a ruhászsákot csodáltam én minden alkalommal, mikor a suliban voltam? Gyors kérdés, bár régi poszt, meg minden, de hátha. Profilképet jól megnéztem, konstatáltam, hogy már ismerem valahonnan, ja, persze a Horgolósuli. Milyen izgi is ez, gondoltam, hogy látok egy zsákot a suliban, ami teljesen véletlenül szembejön a neten, úgy néz ki, nem is akárkié, vajon tényleg? Egy darabig nem volt válasz, aztán meg nekem nagyon besűrűsödtek az események (esküvői tortát sütni mindig öröm, ha kicsit, akkor is :) ), nem is néztem vissza a blogra a Nyárköszöntőig. Nyárköszöntő reggelén ébredés, pogisütés, gyerekek összeszedése, rohanás, hogy odaérjünk időben, mégis csak egyszer elsős az ember lánya, egyszer van neki elsősüdvözlés. Bori apával szőtte be magát a szalagok közé, én közben Zsombit felügyeltem, aki csigákat talált, meg ilyesmik. Utána még jöttünk-mentünk, és a forgatagban egy igen szimpatikus hölggyel többször is jól megnéztük egymást. Bennem motoszkált a már jól ismert "háhá, de hát én őt ismerem!" érzés, de a körülmények nem voltak ideálisak az összpontosításra - meg különben is lépten-nyomon olyanok jöttek szembe, akiket szerintem ismertem, vagy legalábbis láttam már, és próbáltam elhelyezni őket a saját kis koordinátarendszeremben, processzor overlód volt rendesen -, honnan is, meg valahogy mindig úgy alakult, hogy odamenni sem sikerült, hogy szia, ismerlek, de honnan, ráadásul mostanában elég sok ilyen "ismerem" flash-ről derítettem ki, hogy nem, nem ismerem, egy, vagy esetleg több emberkéből raktam össze, szóval... elmaradt az igen szimpatikus hölgy megszólítása.

Aztán hazajöttünk, pillantásom a számítógépre esett, és valami igen rossz előérzet kerített hatalmába egy hatalmas villogó "Szentpyr" felirattal a homlokom mögött. Ránéztem a blogra, és amellett, hogy ott volt egy "igen, lehet, és találkozhatunk" válasz, a profilképről bizony az az igen szimpatikus hölgy tekintett vissza rám.
A felismerést apró szemidegrángás, és pici füstpamacsok előpöffenése követte a fülből, majd nagy röhögés és elmélkedés az évek múlásáról. :)

Bizony mondom tinéktek barátim, az jó arcmemória áldás és átok egyben :)

2013-05-10

Az utolsó ovis

anyák napja Borinak szerdán volt, négytől. Délelőtt még Születéshetéztem, mentem értük ebéd után, mert ember csak úgy tudott vigyázni a kicsikre, hogy vitte magával őket dolgozni, így aztán megbeszéltük, hogy én hazaugrok velük Bori csiniruhájáért - mert óvónénik azt kérték, csinosan menjen, nem kell ünneplő, csak csinosan -, meg ilyenek, aztán lent találkozunk, mert 2-re vissza kell érnem a művházba egy utolsó előadásra. Igen ám, de közben apósom szőlőjébe beszabadult két kecske, kellett menni kihajtani őket, gondolom, mondanom sem kell, hogy nem voltak túl kooperatívak, szerencsére volt itt éppen segítségem egy meglett férfiember személyében, na vele úgy 10 perc kergetőzés után visszapateroltunk egyet a helyére (közben Bori a teraszról: anyaaaaa, a Zsombi kakáááált!!! Anya vissza: Most nem tudok menni, várjon kicsit!!! 2 perc múlva: Anyaaaaaa, mondom, hogy a Zsombi kakááááált! Anya vissza: Én meg mondtam, hogy nem tudok menni, töröld ki neki!!!!! Bori: Neeeeeeem! és ezzel se bú se bá, minden informálás nélkül otthagyta az öccsét, aki szerencsétlen már bőgött, mire bejutottam, köszönöm, édes lányom, a remek segítséget), közben hívtam embert, hogy ne a művházhoz menjen, mert itt méjdéj méjdéj, megjött ő is, én berongyoltam a házba, mert már 5 perce nem kellett volna otthon lennünk, összedobtam némi ellátmányt a kicsiknek, meg váltáscucct Jankinak, Borival összepakoltattam a kipikopicipő-harisnya-blúz kombót, közben a másik kecske is hazatalált, kicsik be ember kocsijába, utánuk hajítottam a cuccukat, Borit beültettem a kocsiba, kikaptam a szekrényből a ruhászsákot, amiben emlékeim szerint a csiniruha volt, és zúztunk le a művházba. Meghallgattuk az előadást, persze kicsit elfecserésztük az időt, négy óra előtt 5 perccel estünk be az oviba, már mindenki ott tobzódik, meg mifene, hajtom a lányt, hogy öltözzön, kihúzom a cipzárt a zsákon, és előkapom....... A TAVALYI HERCEGNŐJELMEZT!!! :D némi tanácstalanság után megegyeztünk óvónénivel, hogy végül is nem ünneplőt kértek, hanem csinos ruhát, na, ha valami, ez az, Bori is belement, hogy hercegnőként abszolválja az utolsó ovis anyáknapját, bementem, leültem, szétröhögtük a fejünket jófejanyukával a bénaságomon, és még mindig röhögve néztem, ahogy Bori a sor elején belibeg, mint Csipkerózsika. 

Hát, megadtuk a módját ennek az utolsó anyáknapjának :DDDD

2013-05-09

Órji öliiiiiii!!!!!

EZT volt képes kiejteni a száján elsőszülöttem. Állunk a konyhában, apa felveszi Jankát, mire Bori:
- Ez az, mindenki gyorsan, ÓRJI ÖLIIIII!!!!!!! - és vihog, és tereli össze a népet egy óriási öleléshez.

Hrgherehffdfksasldijfjgrhhhherrrrörrrrr........... jajjj.