2013-06-22

Kunyera Maris

Na, most, hogy egy fél éjszakát rászántam az ipad upgradeelésére, kipróbálom, normálisabb-é már rajta a blogger fekvése :)

Kunyera Maris a legkisebbik, aki még nem beszél érdemlegesen, de mindent meg tud magyarázni, amit akar. Megfog, visz magával, mutogat, pantomin, ének-zene-tánc, akármi. Tényleg mindent. És kunyerál állandóan, ha valaki eszik, iszik, már ott van, vacsoránál mindenkinek a tányérjából kell egy kicsi, nem baj, az se, ha mindenki ugyanazt eszi :) , oviban kunyerál, babaklubban kunyerál, mindenhol mindig kunyerál, pedig becsszó, etetjük :) Amiért ezt a posztot megírni gondoltam, az a "kunyerálás minimális verbális eszközzel" témában előadott 3 mp-es doktori székfoglalója, amit a minap ejtett meg.

Kiegészíő tudnivaló: nálunk nagyon hamar megtanulta eddig az összes gyermek, hogy a tejszínhabsprayt lehet az ember szájába nyomni egyenest :)

Hűtőajtó kis nyígással feszeget, ez eddig pipa, valami kell a hűtőből. Kinyitom. Felső polcra mutogat. Felső polcon szalonna, kolbász, vaj, ilyesmik, valamint a tejszínhabspray. Úgy teszek, mintha nem tudnám, mire megy ki a játék, kérdezem "szalonna?". Megrázza a fejét, hogy nem, majd - figyelem! - felemli a fejét, kinyitja a száját, és meghökkentően tökéletesen UTÁNOZZA A TEJSZÍNHABSPRAY HANGJÁT!!!!

Megfeküdtem :DDD Nem fenyeget az a veszély, hogy ő lesz a kis szende a csapatban :D

2013-06-21

Bizonyító erejű

Szóval hétfőn hirtelen felindulásból elmentünk apával dolgozni, és Esztergomban kötöttünk ki. Szerencsére a Duna Múzeum nem osztja a múzeumok "hétfőn zárva" mottóját (ők kedden vannak zárva :) ), és így a negyvenfokban is értelmes programlehetőséget kínáltak. Körbementünk, megcsodáltunk, kipróbáltunk, okosodtunk, pacsáltunk, a nagyok térképen jártak, meg ilyesmik. A végén van egy vetítő szoba, ahol rövid kisfilmeket vetítenek Magyarország vizeiről, vagy kapcsolódó témákról. Volt egy "Vaskor" című, mi emberrel egyöntetűen a történelmi vaskorra gondoltunk, suttogtuk a tökinek, hogy figyi, ez jó lesz, ez jó régi cucc. És akkor innen idézve, a beszélgetés suttogva hangzott el:
- Akkor éltek még sárkányok?
- Simán lehet.
- Szerintem most is élnek sárkányok!
- Gondolod?
- Igen. Hát nyilván. Mert ha behaltak volna (sic) a sárkányok, akkor kik csinálják a tüzeket??? Nem csinálhatja más. Csak a sárkányok. - mindezt "hát hülyék vagytok, ha nem látjátok be" fejjel, leírhatatlan :DD


(a film egyébként nem a történelmi vaskorról szólt, hanem arról az időszakról, amikor még teljesen kézi vezérléssel mentek a vízművek meg gátak meg mittomén, nem láttam, mert ki kellett jönni a tökikével, de ilyen hagyományos, eredeti, zongorakíséretes, feliratos némafilm volt :) menjetek, nézzétek meg, és meséljetek :) )


2013-06-12

.....a poszt, aminek nincs címe.....

Bori, miközben figyeli, hogy hogy vagyunk a kicsikkel, sokszor rákérdezett, hogy ő is ennyit szopizott-e, meg őt is így hordtam-e a hátamon, meg vele is együtt aludtam-e a kórházban, meg ilyesmik. Én meg mindig elmondtam neki, hogy hát izé, az a helyzet, hogy akkor még nem tudtam ennyi mindent, nekem is meg kellett tanulnom anyukának lenni, de nagyon szerettem/szeretem, és még ha butuska is voltam, igyekeztem úgy csinálni, amiről azt gondoltam, hogy a legjobb neki. Ezt a kört már jó párszor lefutottuk, megbeszéltük, sokat kérdez, én igyekszem válaszolni, ami nem mindig könnyű, egy hatévesnek azért elég nehéz elmagyarázni, hogy mennyit tanul az ember, mikor anyuka lesz, és hogy ezt előtte sehol, senkivel nem tudja így megtanulni, azt meg főleg nem nagyon tudom neki elmondani, hogy iszonyatosan nagyon sajnálom, és nem tudok eléggé bocsánatot kérni tőle a borzalmas bénázásaimért, hogy neki szó szerint küzdenie kellett azért, amit a tesói már magától értetődően megkaptak, és csakis az én hülyeségem miatt. Szóval ilyen mélységben még nem beszéltünk a dolgokról, mert nem tudom, hogyan, csak így érintőlegesen, meg mikor előjönnek a születéstörténetek, meg a "velem is így csináltad?" kérdéskör.

Mentünk aludni, már megint elég későn, mert egyszerűen nyáron nem lehet lecsapni őket, amíg kint világos van, és hát sokáig van világos, nekem meg még van egy kis dolgom, szóval kicsit türelmetlen vagyok ilyenkor, hogy aludjon már, ne most akarjon már mindent megbeszélni, közben, mikor éppen nem beszél, ipaden olvasgatok vagy játszom, közben meghallgatom, amit mond, válaszolok, és időről időre elhangzik a "jól van, csak aludjál már" mondat, amire jön a "jól van na" válasz, fél perc csend, majd megint "anya", mire tőlem nagy sóhajjal jön egy igen ideges "iggggen????" :) és ez nagyjából végtelenítve :). No, ma este is ez zajlott, törtem a cukorkákat a képernyőn, felhangzik a sokadik kör "anya?", tőlem az enyhén hajtépős "iggggen????", mire teljesen hozzám bújik, szorosan, és ezt mondja:
- Anya, megbocsátom neked, hogy mikor megszülettem, meg kicsi voltam, még butuska voltál. Nagyon megbocsátom. És nem felejtem el, hogy megbocsájtottam. És most játsz tovább!"



.............................................. és akkor erre mit lehet mondani? Azon kívül, hogy nagyon-nagyon-nagyon-nagyon-nagyon szeretlek, és fogalmam sincs, hogy lettél ilyen fantasztikus, de nagyon köszönöm........................