2013-10-26

Iskolába jár az egy

Próbálok pótolni, na :) szigorúan időrendben.

Szóval Borit felvették, nagy izgalommal telt a nyár, sikerült iskolatáskát venni, amibe, mint kiderült, simán belefér mégiscsak az epochafüzet, lett ruhászsákja, váltócipője, meg miegyéb, megvarrtam egy nagy adag krétacsigát, ami után akkor én felkent Waldorf-szülőnek nyilvánítottam magam :) és amik végül nem lettek jók, mert mint kiderült, a kis elsős keze nem olyan ügyes, mindegy, ez hosszú és bonyolult, de újra már nem én varrtam, hanem megkaptam a festőkötényeket cserébe a csigaadagomért :) a végén már 20 perc alatt összeraktam egyet :) emberék villanyt szereltek az új teremben, szóval mindenki tette a magáét.

Bori szeptember 4-én kezdett, aznap volt az elsősfogadás. 9-re kellett mennünk, a templom felől közelítettük meg az udvart osztályilag. Az udvaron kint volt az egész suli, meg a Waldorf ovisok, akik jöttek utoljára elbúcsúzni azoktól a társaiktól, akik elsőbe mennek. Félkör alakban álltak-ültek ők, a félkör egyik felén volt pad az elsősöknek, a szájánál pedig két nagylány állt, kezükben kifeszítve egy szivárványosra festett nagy kendő, előttük pedig két fiú, kezükben kis ütős csengetős hangszerrel (nem tudom, mi volt az, nem figyeltem olyan nagyon), a két csingiling más-más hangot adott. Elsőnek az osztálytanítónkat szólította egy felsős osztálytanító, átment a "szivárvány" alatt, szóltak a csengettyűk, és innentől kezdve a mi osztálytanítónk szólította a gyerekeket egyenként, teljes névvel. Mi, szülők pedig elengedtük a gyerekünket, át a szivárvány alatt, a vidám, de mégis megható csengőszó kíséretében, hogy visszavonhatatlanul elsős legyen. A szivárvány túloldalán egy meleg kézfogás várta őket, majd leültek a padra. Mikor mindenki megérkezett, egy nagyon rövid, de szép üdvözlő beszédet kaptak, és egy fohászt, végül minden elsős kapott egy felsőstől egy cserepes virágot. Itt jöttem rá, hogy borzalmasan elsuttyintottam a táskám mélyére a zsepimet, kénytelen voltam embertől kérni, aki - legalábbis nekem úgy tűnt - szintén elég megilletődött volt. Ezután ők bementek az osztályterembe egy órácskára, addig mi az udvaron beszélgettünk a rutinos szülőkkel :) és falatoztunk is, léven nagyon kis remek svédasztal terült oda. Egy óra múltán kirajzott egy osztálynyi elsős, akik már tényleg elsősök voltak, nem óvodások, akik iskolába mennek. Megnéztük az osztálytermet (ami nagyon szép lett), és végül hazamentünk. Másnap pedig kezdődtek a "véresen komoly" iskolás hétköznapok :)

Nohát, így lett iskolás Bori.