2015-10-17

Helyreigazítás

Az internet nyilvánossága előtt megkövetem elsőszülött lányomat, akiről sokáig azt gondoltam, hogy nála makacsabb, önfejűbb, akaratosabb, nehezebb gyerek nincs a világon.

Sajnálom, és elnézést kérek.

Egyetlen mentségem, hogy akkor még nem ismertem a harmadszülöttet.

2015-09-12

Tüzijáték

Elmentünk tüzijátékot nézni egy faluval odébb, emberék biztosították.

Sári rajtam karikásban.

Az első petárdáknál nagyon megijedt, sírt, menekülni próbált, pedig nyugodt voltam, öleltem, szorítottam magamhoz. Végül hátat fordítottam az egésznek, és elindultam a kocsihoz.

Mentem, nyugodtan, az ijedt gyermekkel a kendőben, már nem akart menekülni, csak sírt. Mögöttem durrogtak a tüzijátékrakéták.

És én nem tudtam elég hálás lenni magamban, hogy a durrogás csak szórakozás, hogy mindjárt a kocsiban leszünk, hogy fél óra múlva már otthon, az ágyunkban fogunk feküdni.

Nem szeretném megtudni, milyen az, amikor nem csak ennyi az egész...

Klasszikafilológia

Tudom, hogy abszolút nem tudományos, meg semmi háromszögelés, meg forrásösszevetés, meg semmi, de akkor is arra jutottam, hogy, bár a teljes görög monda- és mítoszvilágról nem tudok nyilatkozni, de Sziszifusz történetét egész biztos férfiak találták ki.

Ha nők lettek volna, nem egy qrva követ kéne görgetnie, mint a hiábavaló munka szemléletes képe, hanem egyszerűen csak egy háziasszony lenne, aki nap mint nap ugyanazokat a köröket futná. Ha nagyon durvák akarnának lenni, akkor x db gyerekkel megspékelnék.

2015-08-24

Sári 7-8-9-10

Így jár, aki úgy gondolja, hogy majd szünetben négy gyerekkel abszolválja a védőnőt mindenféle adatokért, és majd akkor ír.

Szóval. Megnőtt. Most váltunk 80-as cuccokra, és van a gyerekben anyag rendesen. Van öt foga, de a hirtelen kajabumm után most megint cicisebb, gondolom, a kánikula is rásegített. De eszik mindent, ami neki való, néha olyat is, ami nem, ez a negyedik gyerekek sorsa, asszem. Valahol 9-10 között kezdett életvitelszerűen mászni, most már mindenféle terepen mindenféle irányba elmász, vissza kell rakni a lépcsőrácsot. Beindult a szepa is, nagy örömömre. Ettől még megmaradt kis szociábilisnek, hála az égnek :) Tud tapsolni, integetni, és "borsót főzni", és baromi sokat jár a szája. Ki tudja nyitni a kályhaajtót, meg ki tudja húzni a fiókokat, és egyelőre még az ujját is oda tudja csukni. Ki tudja pakolni a hagymát a kamraszekrényből, ha nem vagyok résen, a konzerves kosarat is magára húzza. Cukika nagyon, kis vigyori, nagyon örül minden családtagnak, apának pláne! És most kezdi megmutatni Jankának, milyen az, ha az ember kistestvére már nem csak heverész :D

Klassz kiccsaj, imádás van :)

Fiút minden anyának!

Van egy "mocsármaszk", amit ha felken az ember lánya, igen ijesztően tud kinézni, de lemosás után jó lesz (tényleg). Mikor először felkentem, persze az összes gyerek ledöbbent. Letelt az idő, lemostam, Zsombi egyszer csak megkérdezi:
- Miért kellett ezt rád kenni?
- Hogy szép legyek :)
Néz, néz, nagyon néz, aszongya:
- Már kezdesz szép lenni!

:)

2015-07-22

Évvégék 2.

Bori.

Így a nyár közepén :) igazából most nem tudok olyan sokat írni, mert most ember volt bent a biziosztáson, én a maradék hármat terelgettem addig is az udvaron. Megkapták a bizonyítványt, ez egész biztos, és aztán megugrották a tüzet is. A biziben volt sok minden, ami adott rendesen gondolkodnivalót - továbbra is dolgozom az ideiglenes osztódás/klónozódás képességén, hogy megoldjam -, voltak örömteli meglepetések, és nem annyira örömteli dolgok, amik viszont nem voltak meglepetések :) mindenesetre nagyon érdekes lesz a jövő tanév, öles léptekkel halad a Rubicon felé, le fog záródni egy korszak az életében. Harmadikos lesz.

Harmadikos.

Set default to 0

Volt nekem egy osztálytársam gimiben, aki azon túl, hogy a diákság ún. menő kasztjához tartozott, és tökéletesen utánozta Beavist és/vagy Buttheadet (nem emlékszem, régenvót), abba a körbe is tartozott, akik inkább nem csináltak matekházit, mint igen. Így aztán minden matek óra elején jelentette is, hogy "Tanárúrkérem, nincs házim". Ez ment egy darabig, majd Sanyi bá egyszer megunta, és megkérte, hogy mostantól akkor szóljon, ha van.

Úgyhogy mikor ma reggel (is) ember elkezdte regélni, hogy nem tudja, mikor jön, mert..., akkor bevillant ez a jelenet, és teljesen rezignáltan csak annyit mondtam, hogy majd akkor szóljon, ha tudja.

Csak hogy egyszerűbb legyen az életünk :)

2015-07-16

Légy kedves a gyerekeiddel...

Szóval vannak napok, mikor elgondolkodom, hogy megér-e ennyi ideggörcsöt az, hogy fenntartsam a reményt, hogy a kevésbé ótvar öregek otthonába dugjanak majd a kölkek.

Őszintén, nem tudom.

Köszönöm, hogy leírhattam.

2015-07-15

Dalszövegrészlet gyermekeimnek

Ha csak egyszer szólok, gyere enni, az a baj,
Ha 15x szólok, rakdelaruhád, az a baj.

2015-06-20

Évvégék 1.

Zsombor elbúcsúzott az ovitól.

Tavaszi szünet után kedd délutánonként készülődés volt a nagyoknak. Fonalat festettek, megszőtték a tarisznyájukat, körmöcskéztek neki pántot, összevarrták. Hajót faragtak, vitorlát varrtak. Pólót festettek. Mindennel elkészült, bőven időben. Nagyon érdekes volt látni a gyerekeket az első alkalom után. Addig is tudták, hogy mennek majd iskolába, de ez, hogy ilyen készülődés csak nekik volt, valahogy kézzel foghatóbbá tette az egészet. A reggel beadott gyerekhez képest egy "komolyabb" gyereket kaptam vissza. Mintha "szintet léptek" volna.

Ezután az iskolába menősök voltak az óvónénikkel egy két napos kiránduláson - igen, ottalvóson -, ahová érte mentünk, mert kicsit túltolta a félig sült szalonnát, és kedélyesen összehányta magát, meg a mellette lévő óvónénit :) (és nem múló hála és köszönet az ezt teljesen jól kezelő óvónéniknek), és így kimaradt az éttermezésből, de minden másban része volt. És akkorát "nőtt", hogy csak na, még mindig jönnek elő mesélnivalók.

Az utolsó napon szép ruhában kellett menni, és vinni a még szebbet :) reggel az asztalok az évszakasztal mellett voltak, kikészítve rajta gyerekenként az összes rajzuk/festményük egy "mappában", a hajó, a tarisznya, a szövőkeret, a póló, az óvónénis fénykép (na az is kalandos volt), meg egy pár fényképes album róla. És persze egy korona. A búcsúztató pedig tényleg búcsúztató volt. Délre mentünk, várakoztunk, felhangzott a kedves szülők, gyertek be!, a ballagós szülők leültek félkörben. A ballagós gyerekek velünk kb szemben, a túlsó végén a teremnek, a "kicsik" oldalt egy kupacban :) és teljesen jól bírták, pedig 10 gyerek búcsúzott :) A nagyok megkapták egyesével a koronájukat és a tarisznyájukat az óvónéniktől, egyszer Viki, egyszer Kriszta vitte nekik, Ági közben meggyújtott egy gyertyát az évszakasztalon. Viki felolvasott egy "útra bocsájtó" üzenetet, majd dúdolni kezdtek egy dalt, és megint felváltva mentek a gyerekekért. Odavezették őket a terem közepéhez, ott a vázából kaptak egy liliomot, majd elkoppintották a saját gyertyájukat - már nem ovisok többé. Egyik óvónéni a szüleihez vezette a gyerekeket, a másik pedig vitte utánuk az összekészített dolgokat. Nagyon megható volt, nézni a boldog-büszke gyerekeket, mindenki vérmérsékletének megfelelően lépkedve. Volt, aki nagyon bújt, volt, aki lazán vette, Zsombor első kérdése az volt, hogy mehet-e a Marciékhoz :) de azért a délután igazolta, hogy rendesen fel volt spannolva ő is érzelmileg (sőt, kicsit azóta is, megérkezett a hatéves szorongás). Még egy dal, és vége is. Így leírva nem jön át a hangulat igazán, de nagyon érződött a levegőben, hogy ennek a 10 gyereknek - és az ovinak is, hiszen ők elmennek, és más jön helyettük - most tényleg véget ért valami, hogy ők már soha nem lesznek ovisok, hogy már többet nem jönnek ide "haza", csak látogatóba. Nyilván racionálisan nem egészen tudják felfogni, de látszott, hogy érzik.

Másnap nyárünnep, az évzáró, ember nagyon kitett magáért, bábozott a ballagós apukákkal (ő volt a malac :) ), kötélpályát épített, medencét csinált a homokozóból a többiekkel, akkora buli volt a gyerekeknek, hogy ihajla, rohangálás, pacsálás, buborékfújás, szerintem mindenki megtalálta a kedvére való szórakozást :)

Szóval nincs már nekem ovis fiam, de lesz ősztől egy ovis lányom megint :)

Folyt. köv Boriéval :)

2015-06-16

2015-05-22

Valami véget ér

Tegnap előtt Sári elkövette az első nem csak anyatejes nagydolgot. Sosem gondoltam, hogy ilyen hatttttalmas eseményről posztolni fogok :) de azért ennek most különös jelentősége van. Iszonyatos skizo helyzet ez, mikor egyrészt annnnyira várod már, hogy "felszabadulj" egy kicsit, és az eszed is egyetért, hogy igen, ennyi volt, mert többet nem bírsz/bírtok már el, másrészt meg egy kicsit minden egyes "utolsó elsőnél" megszakad a szíved. Csak puszilgatnád, és bújnál hozzá, próbálod "kiszívni" belőle a babaillatot, hogy soha-soha ne felejtsd el, minden egyes új mozdulatnál beléd hasít, hogy nem fogod többet végignézni ezt a csodát, ahogy két láthatatlan sejtből itt lesz egy baba, aki aztán nyekergő, öntudatlan, vézna kismacskából egy ügyes-okos kisgyerekké fejlődik - és majd tovább, ugye -, kész, ennyi volt. Persze, ez az élet rendje, és nem, nem bánom a döntést, bármennyire is szívfájdító belegondolni, hogy nem lesz több.

Nagyon nagy áldás, öröm, kegy, vagy nem is tudom mi, hogy négyszer részese lehettem/lehetek ennek a csodának.

De lassan ideje lesz a babaillaton túli életnek :) (gondolom, idővel bőgni sem fogok ezen, hülye hormonok)

2015-05-18

Végre

A legkisebb végre nem a falat kiberregését tartja eredménynek, hanem a lenyelését. Ójessz. El is fogyott így 1/16-od alma meg 2 kanál gabonapép :D de  lelkesedésben nincs hiány.

Szóval még egyszer akkor hajrá :)

2015-05-11

Az együttalvás árnyoldala

Tegnap éjjel, pont, miután Janka hosszas küzdés után elaludt, Zsombor telehányta az ágyunkat. Kármentesítés megtörtént, ezután a saját ágyában abszolválta a maradék éjszakát. Kérdezem este tőle, hogy na, ma hol alszik. Válasz
- A te ágyadban, hogy ne az enyémet hányjam össze, és tudjak hol aludni.

Ehem, hát köszikeeee :)

2015-05-06

Mint a motolla

Forog. A hasról vissza nem mindig elsőre meg 100%-ra, néha kint marad az egyik keze, és akkor nem érti, hogy ezt most így hogy, de már nem marad ott, ahová letettem :)

Egyébként ahogy azt illik, próbálom a hozzátáplálást, hát, maradjunk annyiban, hogy tűzoltónapon kihasználta azt, hogy a meglepivendég unokatesómmal dumáltam teljes odafigyeléssel, és az ölemben ülve elcsórt némi kenyérhéjat az asztalról, ezzel teljesen tankönyvi időben bevezetve magának a glutént, illetve nagy beleéléssel szívogatja az almámat, de egyelőre minden más, állagtól, hőfoktól, íztől függetlenül inkább kint van, mint bent :D és asziszi, vicces, mikor berregi az almabanánt, és hangosan röhög magán :) hát, nem most fog kienni minket a vagyonunkból :)

2015-04-19

Már a második

Szombazon Zsomborral voltunk felvételizni a suliba.

Zsomborral.

Suliba.

Még emésztem a dolgot.

2015-04-17

Sári 5-6

Nem volt 5 hós adat :) szóval jelenleg 8 kiló és 67 centi, kerekgyerek :) nagyon ügyesen hasra fordul, de vissza még se ügyesen, se ügyetlenül nem tud, kezdődik az esti-éjjeli "jaj, véletlen hasra fordultam, fel kell kelnem!" műsorszám :) tök ügyesen fog, mindent a szájába töm, és nyálzik, mintha muszáj lenne (lehet, hogy az). Vigyorka, és amióta kitett kézzel kötöm a hátamra, már a kendővel is barátok. Rengeteget beszél, berreg, rikkantgat. Janka (meg a többiek) miatt még mindig szakaszos üzemmódban van, ha nappal szumma alszik egy-másfél órát, már éljen van (és legszívesebben ágyban alszik, ilyen gyerekem se volt még :) ), cserébe éjjel durmol, 1-2 kelés, de szinte azonnal vissza is szunnyant, amint kapott cicit. 

Asszem, a jelenlegi tapasztalataimmal,nagyon tudnám élvezni első gyereknek is, de így negyediknek sem rossz :D Cuki, na.


2015-03-04

Sári 4

A három jól kimaradt, de amúgy is mindenfelé csúsztunk. Szóval 4. 7350 gramm, lazán duplázott, és meg sem érezte a szurit a combján. A lábszárát nem érem körbe a kezemmel :) hihetetlen, hogy milyen pikkpakk lesznek kis nyiszlett, nyeklő-nyakló gombóckákból figyelő, érdeklődő, ügyeskedő babákká. Ő is berreg most már, szóval ahogy a költő mondja "nyál van vagy nyálkendő/nem kívánt törlendő" :) bondiban már elég jól elvan háton, a nyaka már nem kényszeres, a kendővel harcolunk, mert batyuból már rúgja ki magát, vagy ha véletlen nem, akkor tuti fél centivel magasabban megy, mint szeretné, és akkor meg attól bukik ki. Egyébként továbbra is kis jókedélyű, nyugis gyerek, reggelente is tök türelmesen kivárja, míg a nagyokat kihajítom. Éjjelente még mindig alszik, már kettő volt, amit át is aludt. Napközben neccessebb, a mi ágyunkban lényegesen jobban szeret, mint bárhol máshol, de akárhol is alszik, valaki mindig közbejön, ha más nem, Janka. Teljesen szakaszos üzemmódra állt be alvásilag is meg szopiilag is.

Szoktam néha gyurmázni meg gyömiszkélni, meg ölelgetni és puszilgatni, és ilyenkor nagyon fáj, hogy nem lesz több ilyen puhaságos-cukiságos kis bogyóm, de aztán felhangzik a nagyok civódó kórusa, és arra jutok, hogy inkàbb megőrzöm ezeket a pillanatokat jó emlékezetemben :)

Imádatos gyerek ez is.

2015-01-15

Sári 2

Jól lemaradtam, így jár, aki karácsony előtt lesz 2 hónapos :)

Ismét egy kg/hó, 5350 gramm. Sokat vigyorog meg gagyarász, a kendővel a nyaka miatt kicsit küzdünk, de jó lesz az. Nyugis, jókedélyű gyerek, éjjel alszik, ha hagyják, nappal is, egyébként cuki, brutális tokával és méretes combhurkákkal, olyan Bori-féle tömör baba. És tiszta kaland az élete, voltunk ugye mindenfelé karácsonyozni, aztán voltunk dédimamázni, és kétszer már a János kórház traumatológiáján is járt, mert az anyja az agysejtjei elszoptatása után most a végtagjait vette célba. Janka is egyre jobban csipázza.

Mást nem nagyon csinál egy kéthós :)