2015-05-22

Valami véget ér

Tegnap előtt Sári elkövette az első nem csak anyatejes nagydolgot. Sosem gondoltam, hogy ilyen hatttttalmas eseményről posztolni fogok :) de azért ennek most különös jelentősége van. Iszonyatos skizo helyzet ez, mikor egyrészt annnnyira várod már, hogy "felszabadulj" egy kicsit, és az eszed is egyetért, hogy igen, ennyi volt, mert többet nem bírsz/bírtok már el, másrészt meg egy kicsit minden egyes "utolsó elsőnél" megszakad a szíved. Csak puszilgatnád, és bújnál hozzá, próbálod "kiszívni" belőle a babaillatot, hogy soha-soha ne felejtsd el, minden egyes új mozdulatnál beléd hasít, hogy nem fogod többet végignézni ezt a csodát, ahogy két láthatatlan sejtből itt lesz egy baba, aki aztán nyekergő, öntudatlan, vézna kismacskából egy ügyes-okos kisgyerekké fejlődik - és majd tovább, ugye -, kész, ennyi volt. Persze, ez az élet rendje, és nem, nem bánom a döntést, bármennyire is szívfájdító belegondolni, hogy nem lesz több.

Nagyon nagy áldás, öröm, kegy, vagy nem is tudom mi, hogy négyszer részese lehettem/lehetek ennek a csodának.

De lassan ideje lesz a babaillaton túli életnek :) (gondolom, idővel bőgni sem fogok ezen, hülye hormonok)

2015-05-18

Végre

A legkisebb végre nem a falat kiberregését tartja eredménynek, hanem a lenyelését. Ójessz. El is fogyott így 1/16-od alma meg 2 kanál gabonapép :D de  lelkesedésben nincs hiány.

Szóval még egyszer akkor hajrá :)

2015-05-11

Az együttalvás árnyoldala

Tegnap éjjel, pont, miután Janka hosszas küzdés után elaludt, Zsombor telehányta az ágyunkat. Kármentesítés megtörtént, ezután a saját ágyában abszolválta a maradék éjszakát. Kérdezem este tőle, hogy na, ma hol alszik. Válasz
- A te ágyadban, hogy ne az enyémet hányjam össze, és tudjak hol aludni.

Ehem, hát köszikeeee :)

2015-05-06

Mint a motolla

Forog. A hasról vissza nem mindig elsőre meg 100%-ra, néha kint marad az egyik keze, és akkor nem érti, hogy ezt most így hogy, de már nem marad ott, ahová letettem :)

Egyébként ahogy azt illik, próbálom a hozzátáplálást, hát, maradjunk annyiban, hogy tűzoltónapon kihasználta azt, hogy a meglepivendég unokatesómmal dumáltam teljes odafigyeléssel, és az ölemben ülve elcsórt némi kenyérhéjat az asztalról, ezzel teljesen tankönyvi időben bevezetve magának a glutént, illetve nagy beleéléssel szívogatja az almámat, de egyelőre minden más, állagtól, hőfoktól, íztől függetlenül inkább kint van, mint bent :D és asziszi, vicces, mikor berregi az almabanánt, és hangosan röhög magán :) hát, nem most fog kienni minket a vagyonunkból :)