2016-07-08

Szóval igen, ritkán írok, akkor is keveset. Pedig fejben naponta több poszt fogalmazódik, többször ott a mentális könyvjelző, hogy ezt is, ezt is meg kéne írni, erről is mennyit lehetne. Elsősorban persze az idő, hiszen egy hosszabb, ne adj isten, mélyebb poszthoz igencsak jól jönne, ha nem másfél perc lenne egyben a leghosszabb idő, amit "Anya!" nélkül tudnék tölteni, de hát ez esélytelen még egy darabig. Apámat is lopott ötperckben gyászolom, nem is túl hatékony. Aludni is csak azért alszom, mert muszáj, egyébként baromira sajnálom rá az időt - főleg, hogy az olyan idő, mikor egyedül lehetnék! Másodsorban meg az..... nem, nem mondanám ihletnek, mert az van, rengeteg dolog jön szembe, ami beindítja a betűvetőt, szóval nem az ihlet hiánya. Inkább a hangulaté. Hogy ez is egy "kell" a napi hatszázhetvenöt másik "kell" mellé. Vagyis inkább kellene, ugye. Ha ide is jutok, amit írok, jórészt törlöm is, nem olyan, nem azt akarom mondani, amit leírni sikerül. Akkor meg minek? Pedig tök nagy terveim voltak blogilag (is).

Nem zárom be, azt azért nem :) de marad ez a teljesen random naplója az életünknek. Legalább néha. Mégha sok szempontból az elmúlt pár év - és a jelen is - olyan, hogy szívesen felejtenék belőle dolgokat, azért vitathatatlan, hogy van, amit meg kell örökíteni.

Evvan. Bocs.